Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-29 / 176. szám
Mert ott végeztetett az ország határa" A PLATÁNOK ALATT GYULA VÁRA A sík Békés megyei tájon, a Fehér-Körös partjaihoz közel, áll Gyula vára. Ez az erődítmény, hazánk egyik legrégibb építménye. Jól védhető hellyé tette az akkor még zabolátlan folyó sok ága, kiöntése, mocsara. Gyula városa ősi település. Itt született Erkel Ferenc, a Bánk bán, a Hunyadi László és a Himnusz szerzője. Szobra a róla elnevezett téren áll. A vár lakótornya a tatárjárás után épült. Az egész épületet többször is bővítették, erősítették. Jelentőssé akkor lett, amikor a török nagy sereggel vonult Erdélybe, annak megvédése ürügyén, és egymás után foglalta el az útjába kerülő erősségeket. Gyula vára volt akkor Magyarország legkeletebbre fekvő és legfontosabb végvára. Az egykorú ének is így szól róla: »Ekkor Gyula vára volt Vég-Gyula vára, Mert ott végeztetett az ország határa.« Gyula védői nem nézték tétlenül a török előrenyomulását, ahol lehetett borsot törtek az orra alá. A török már Csályára is befészkelődött. A gyulaiak ekkor összefogtak a szomszédos erődítésekkel. Egy éjjel aztán ravaszul megközelítették Csályát. Csellel meglepték annak török őrségét, és hatalmas zsákmányt szereztek. Nagy diadallal vonultak azzal haza. A török hadmozdulatok hírére erősíteni kezdték az ország várait. Jelentős erődítménnyé építették ki ekkor Gyula várát is. Valóságos vízgyűrű fogta körül. 1566-ban II. Szulimán nagy sereggel Magyarországra tört. A gyulai vár védői hiába kértek, nem kaptak sehonnan sem segítséget. így a vár török kézre került. Csak 1694-ben foglalták vissza a császári csapatok, igen hosszú ideig tartó ostrom után. A török őrséget kiéheztették, így azok kénytelenek voltak feladni a várat. 1705-ben Rákóczi Ferenc egyik tábornoka megpróbálta visszaszerezni a császáriaktól, de a gyengén felszerelt tüzérség nem boldogult a vastag falakkal, és így eredménytelenül vonult el a vár alól. A török birodalom összeomlása utáni időkben a várak is elvesztették jelentőségüket. Ez történt Gyula várával is. Mivel hadászati jelentősége nem volt többé, használták, amire csak lehetett. Volt földesúri lakhely, aztán börtön; még gazdasági épület is. Falai közben omladoztak. Köveit építkezésekre használták fel. Nem törődött sorsával senki. A teljes pusztulástól az Országos Műemlék Felügyelőség mentette meg. Sok évig tartottak a földmunkák, a vár kerítőfalainak kiásása. Sok munkával és pénzzel aztán helyreállították a falakat, a várudvar épületrészeit, a várárkokat, a rondellát. A várban múzeumot rendeztek be. Évenként, júliusban megszólalnak az ágyúk és a fanfárok. Jelzik a várjátékok kezdetét A várudvar szabadtéri színpadán előadásokat tartanak. A kettős Köröstorkolat, a Sitkéi erdő kedvelt kirándulóhelyek. Mihályi Margit lseumi rendezvények Szombathely világhírű műemlékében, a csaknem kétezer éves Isis-szentélyben megkezdték a lelátók építését az augusztusi szabadtéri előadásokra. Augusztus 8-án és 9-én a Varázsfuvolát láthatja a közönség a természetes díszletül szolgáló szentélyben, az Állami Operaház előadásában. Augusztus 15-én és 16-án első alkalommal kerül az Iseum színpadára prózai mű, méghozzá kettő egy műsorban: Szophoklész Oedipusz királya és Arisztophanész j Lüszisztraté című műve. ELMARADT A férfival a sorompónál találkoztak. Várakozás közben odalépett hozzájuk, és megkérdezte, merre van a strand. Mondták; ők is oda igyekeznek, tartson velük. A pénztárnál előzékenyen sorba állt helyettük is, és amikor átöltözött, megvárta őket a kabinsor végén. Együtt mentek a vízbe. Magas, erős, enyhén pocakos férfi volt, dús fekete hajjal. Az asszony lopva nézett újdonsült ismerősére. Vajon hány éves lehet? Harmincöt? Negyven? Nős e? Mi a foglalkozása? Választékosán és szellemesen társalog; nem to- lakodóan, inkább természetes közvetlenséggel. Mintha már évek óta ismernék egymást. Ferinek hívják. A családi nevét nem értette meg. Hellyel kínálták a takarójukon. Illedelmesen a szélére telepedett le, helyet hagyva a férjnek az asszony mellett. Napozás közben könnyedén csevegtek. Filmekről, színészekről, nyárról, semmiségekről. A férj egy kis idő múlva felállt. — Nem szomjas? — kérdezte a szomszédjától. — Köszönöm, nagy melegben nem iszom semmiféle italt. — Marika? — Én sem vagyok szomjas. Menj csak nyugodtan egyedül! — Majd én vigyázok a kedves feleségére — ajánlkozott tréfásan a férfi. Ahogy a férj elment, hasra feküdt, és 'arcát oldalt fordítva, nézte a mellette felhúzott térdekkel ülő nőt. És egyszerűen, mintha mindkettőjük számára közömbös megállapítást tenne, úgy súgta: — Maga nagyon csinos asszony, Marika. Hogy bírja ki? — Igyekszem megfeledkezni róla. — Kár. Inkább hasznosítania kellene a nem mindennapi adottságot. 'Az asszony ártaVanul nézett a férfira: — Hogyan? — Úgy látszik, nemcsak nagyon szép, hanem veszedelmesen szellemes is. örülök, hogy megismertem, de őszintén sajnálom, hogy nem előbb: — Kösz a bókot! Ügy látszik, mindig van kéznél egy előre elkészített csokorral. — Igyekszik az ember. Alighogy visszaérkezett a férj, kilőtték a vihart jelző rakétákat. Néhány perc múlva enyhe, de egyre erősödő szél borzolta a vizet. öltözni indultak. Azzal búcsúztak, hogy a következő napokban még bizonyára összeakadnak valahol. Szobájukba érve a férj közömbösen megjegyezte: — Érdekes srác volt. ugye? Vajon mi lehet a foglalkozása? — Talán mérnök vagy pedagógus. Ilyesmi. — Te talán többet megtudtál róla, amíg távol voltam. Nem? — Sajnos, nem. Csak nézett szótlanul, egy hangot se ejtett. Tanulságos óra a Műcsarnokban Szinte mindnyájan, akik tanúi, részesei voltunk az elmúlt 25 esztendőnek, úgy véljük, ismerjük többé-kevésbé városainkat, és jól megfigyeltük változásaikat. Szinte szólásmondássá lett, hogy sok-sok évi távoliét után alig ismerjük föl a várost, a kerületet, a teret, ahol valaha annyit jártunk. És mégis, itt, a Műcsarnok termeiben »Az építés 25 éve Magyarországon« című kiállítást szemlélve eltöprengünk: ennyit építettünk?! Pedig négyszáz egynéhány — igaz, jó érzékkel kiválogatott és megszerkesztett — nagyméretű fényképfelvétel az egész. De sejtetni engedi, amit az ember egyébként, pusztán a számokból, adatokból nem képes igazán érzékelni. Az építkezések mértékét és — hibáival együtt is — nagyszerűségét. Az első teremben új lakóépületek, egész lakótelepek. Egyszeriben megfoghatóbb a roppant szám: a 25 év alatt épült jóval több mint egymillió lakás, a jelenlegi lakásállomány jó egyharmada. (És az építkezés üteme: a háború előtt — ezer lakosra számítva — két és fél lakás épült évente; az utóbbi években hat és fél, 1975-ben pedig már nyolc és fél' kerül tető alá.) Járjuk a kiállítást, és erősödik a meggyőződésünk: megépül a 15 évre tervezett egymillió lakás. Itt látjuk magunk körül azt a félmilliónál jóval többet, amely kilenc év alatt épült. Látjuk, s a képeknek rendkívüli az erejük. Meggyőződünk arról a gyorsan növekvő technikai, szervezeti képességről is, amelynek segítségével az építőipar kétségkívül megbirkózik majd további feladataival. A gondosan helyreállított műemlékek termében már csak rövid ideig tartózkodunk. Pedig a múltnak itt tapasztalható tiszrtelete is megragadó. Egy röpke óra a kiállításon, és némileg másképpen látjuk a várost, az országot. Tanulságos óra. B. J. Ifjúsági park nyílt Kaposváron Igazi nyári zsongás fogadott hétfőn este a Szabadság parkban. Talán soha ennyi fiatal nem gyűlt még össze az öreg platánok körül; ifjúsági parkot nyitottak itt. A kerthelyiség fehér gombafónyei alatt fiúk és lányok versengtek a ■»legjobb« asztalokért. A kíváncsiskodók a vaskerítés mögött ácsorogtak. A hatalmas üvegfalon a beat-zenészek árnyéka ingott. Hangoltak. A pincérek serénykedtek. Hét óra. A gitár hangjaira színes ruhás fiatalok perdültek a tágas tánctérre. Csíkvár József koreográfiájára shaket táncoltak, majd könnyed folklór ihletésű leánytáncot. Erre az alkalomra tanulták »-Ismerkedés a parkban« című vidám kompozíciójukat. Közben-közben a zenekar vette át a főszerepet. Vértes György, a barcsi járási művelődési központ vezetője, szellemesen konferálta két tehetséges művészeti csoportunkat: a kaposvári FÉK modem- tánccsoportját és a barcsi művelődési központ beat-zenekaRANDEVÚK — Annyit sem, hogy meleg van? — Annyit sem. — És hogy szép vagy? — Próbálta volna! — Miért? A nőknek tetszik, ha bókolnak a férfiak. — Tapasztaltad? ►— Olvastam valahol. — Lehet, hogy a Zsuzsika szemében? — Megint kezded? — Nocsak! Megsértődtél? Persze, a Zsuzsika nevét nem szabad illetéktelen ajkakra venni. Mindenkiét lehet, de az övét nem. Még vicc formájában sem. Mert a Zsuzsika a kollégák gyöngye, maga a megtestesült ártatlanság és feddhetetlenség. Hát vedd tudomásul, hogy az én szememet nem lehet bekötni! Azt hiszed, nem tudom, hogyan álltok? De most bosszút állok rajtad, Jónás Pali! — Egy kis szünetet tartott, s úgy folytatta: — Holnap megcsallak a Ferivel! — Kivel? — A délutáni ismerősünkkel. Szerelmet vallott, és holnapra randit adtam neki, mivel te úgyis elutazol. — Marika! Megbolondultál? — Dehogy! Most jön meg a jobbik eszem. — Csakhogy én ezt nem tűröm! Inkább vállalom a fegyelmi kockázatát, de nem megyek el a munkaköri átadásra. — Azt mondtad, csak ezzel g feltétellel engedett el a főnököd. — Mindegy, nekem drágább a te tisztaságod, hűséged és az én nyugalmam mindennél. Itt maradok! — Kár! Ezt az egy napot igazán nekem ajándékozhattad volna. Menj el, kérlek, hadd csaljalak meg! — Nahát, Marika! A hat évi házasság, plusz két évi ismeretség alatt még nem láttalak ilyennek. Egy hájas férfi ennyire meg tud változtatni? Hogy képes lennél eldobni a becsületedet? — Hagyd a francba ezt a dumát! Tehát itt maradsz. Rendben, majd beszélek a főnököddel utána, tudod, hogy bukik rám. Mindent elsimítunk. — Köszönöm a segítségedet, de magam is el tudom rendezni a hivatali ügyeimet! — Nana! Volt már rá példa. hogy a segítségemre szorultál. — Az akkor volt és olyan esetben. Most már nem igénylem. — Kár. Ha ezt előbb tudom, nem strapálom magam a holnapi ügyedben sem. A férfi felugrott. — Csak nem beszéltél valakivel? — Miért vagy olyan izgatott? Azt akartam, hogy nyugodtan üdüljünk, ne kelljen rohangálnod innen. Felkerestem a Poharas Jóskát, és megkértem, hogy az átadást halassza el egy héttel. — Es? — Készséggel megígérte. Még azt is mondta, hogy nem kell egy lépést sem tennem, majd 6 beszél a főnökkel is. Na, milyen fele« ség vagyok?. A férj nem tudott szólni. Bamba értetlenséggel nézett az asszonyra, és azt gondolta magában, hogy ez nem is nő, hanem maga a megtestesült boszorkány. És most hogyan értesítse Zsuzsit, hogy ne utazzon Almádiba? Ezek szerint az asszony mindent tud. És ragyogóan játssza a szerepét most is, amikor mindent kiboríthatna. Hiszen a Poharas Jóskával eredetileg is az üdülés utánra beszelte meg az átadást! Vajon hogyan fogadta a felesége kérését? Felfogta-e azonnal, hogy miről van szó, vagy értetlenül bámult akár egy másodpercig is, amiből a felesége azonnal kitalálhatta az igazságot? Igyekezett vidám képet vágni a dologhoz, mégis gyászos lehangoltsággál másztak ki a szavak a szájából: — Ezek szerint elmarad a holnapi utazás. Hát... — Csak nem vagy szomorú, hogy velem kell taliened ezt a napot is? — Nem, nem, dehogy! Nagyon is boldog vagyok. — Ja, majdnem elfelejtettem: Zsuzsikának is táviratoztam, hogy elmarad a... szóval az átadás. Gondoltam, mint közvetlen munkatársadat feltétlenül érdekli, mert minden bizonnyal ott kellett volna lennie. Vagy nem? — Igen, persze ... Szóval táviratoztál? — Tegnapelőtt, amikor a fodrászhoz mentem. — És holnap? Mi lesz a randiddal? — Elmarad. Akárcsak a hivatali átadás. Paál László rát. A slágerekből Schenk Gyöngyi énekelt egy csokorra valót. Tengődi és Pemete újabb kalandjait (nemigen illett ez a műsorszám a programba) Varga Tibor és Komlós István színművészek adták elő. A valódi nyáresti mulatság akkor kezdődött, amikor ifjabb Vértes György vezetésével végleg a zenekar vette át a stafétabotot. Gombostűnyi hely sem maradt a téglalap alakú kövön. Óriási klubban éreztem magam. A zene, a nevetés, a közös szórakozás egyetlen láncként fűzte össze a mintegy ezer tizen- és huszonéves! Balázs Nándornak, a városi KISZ-bizottság titkárának megnyitó szavai jutottak eszembe: »Régi gond oldódik meg városunkban az ifjúsági park megnyitásával. Az ifjúságé azonban a felelősség is. hogy kulturált hely maradjon. Egy asztalnál összebújva hosszú hajú lány és hosszú, ápolt hajú fiú. Horváth Ferenc téglagyári rakodó. — Hát ez nagyon klassz. Nyár van, több levegő kell. Négy lány egy asztalnál. Parrag Mária adminisztrátor. — Nagyszerűen érezzük magunkat. Nem is gondoltam három hónapja, amikor Segesd- röl eljöttem, hogy ilyen jó hely is van itt. — Miért, otthon nincs? — Dehogynem. Szép presz- szónk van és beat-zenekarunk. A zenekar játszott. A fiúk barcsiak. Egy községből jötte!» a megyeszékhelyre — zenélni. Tudásuk tapsvihart váltott ki. Tizenegykor takarodó. A fiatalok rendezetten indultak hazafelé. A vasbeton ívek alatt varázsa volt a fényeknek. Szép ez a kerthelyiség. Olyan, mint amilyet a fiatalok gyakran emlegetnek. Büszkék lehetnek rá. S hogy meddig, az elsősorban tőiül:, a fiataloktól függ. B. Zs. SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1970. július 29.