Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-03 / 154. szám
VezetSségválasztás elStt A vezetőség és a pártcsoportok kapcsolata m biztató eredmények jLk mellett több pártszervezetben gondok és problémák is tapasztalhatók a párttagság aktivitásában. Az egyes pártalapszervek és párttagok például nem talál.ják helyüket a gazdaságszervező munkában, néhány elvtársunk közömbös a köz ügye, a párt tevékenysége iránt, másoknak a helytelen módszerek alkalmazása, a vezetők nemtörődömsége, a párttagság jogainak csonkítása elveszi a kedvét attól, hogy pártmunkájában a rendszeresség, következetesség elveit és gyakorlatát kövesse. E jelenségek magyarázatát, okát kutatva a pártmunkások körében hallottunk már olyan megfogalmazást is, hogy a »-párttagság aktivitásának csökkenését lényegében a konszolidált társadalmi viszonyaink eredményezik-«, hogy »nincsenek alapvető gondjaink, a párttagság elégedett saját és a mások helyzetével« stb. Ezekkel nehéz egyetérteni, egyrészt azért, mert az aktív cselekvő munka hiánya a mi pártunkban ,nem általános, hanem legföljebb szórványos jelenség. A párt egészének eredményes munkáját jelzik azok az eredmények, amelyek például a két kongresszus között születtek. Véleményem szerint az sem helyes, ha ennek magyarázatát kizárólag a párttagságban keressük, mert tanasztalom szerint sokszor a vezetés is előidézője az ilyen helyzeteknek. Végül úgy gondolom, hogy sok olyan gond és probléma is akad még nálunk, amelyen kell és akarunk is változtatni, vagy ha úgy tetszik, van tere és lehetősége a cselekvő munkának. Az ilyen természetű problémák magyarázatát, okait a párttagság oldaláról vizsgálva, egyéniesítve tudjuk földeríteni, mert rendszerint nagyon eltérőek és különbözőek. Ha viszont ugyanezt a pártvezetés munkájának összefüggéseiben nézzük, az okokat illetően már több általános vonást tapasztalunk. A párttagság helyenkénti aktivitását csorbító, kibontakozását akadályozó egyik gyakran előforduló probléma a vezetés munkájában mutatkozó formalizmus. Ennek legutóbb kiütköző megnyilvánulása volt a pártmunka tervezésének túlzása, bizonyos feladatok, módszerek mindenáron való szabályozása (pl. a pártcsoportoktól olyan átfogó munkaterv megkövetelése, mint a vezető testületeknek van), továbbá a pártmegbízatások rendszerében feltárt formális vonások. Figyelmet érdemel ebből a szempontból az önállóságról való lemondás, s ezzel együtt az a gyakorlat, amely elveti a párttagság tevékeny közreműködését. Olyan kérdéseket, melyekben helyileg kell és lehet dönteni, állást foglalni, tovább adnak, mondván, hogy a felsőbb szervek jobban értenek hozzá, jobban eligazodnak azokban. Gyakorlati szempontból hasonló problémákat rejt magában az is, ha mindent fentről j akarunk szabályozni, ha például nem szerzünk érvényt annak a határozatnak, mely a »kötelező«« taggyűlési napirendek számának csökkentését írja elő, mert ez. határok közé szorítaná a párttagság a párt- alapszervezet öntevékeny munkáját. A pártmunka társadalmi jellegének, a párttagság aktivitásának továbbfejlesztésében alapvető célkitűzésünk a munka tartalmi színvonalának gazdagítása. Olyan politikai és szervezeti föltételek, olyan légkör biztosítása, amelyeknek keretében párttagságunk cselekvő egysége, alkotókészsége a továbbiakban is érvényesülni tud. Az alapszervezet politikai tevékenységének tartalmi értékelésénél ajánlatos figyelembe venni, hogy a pártszervezet gyakorlati munkája sok tekintetben a pártcsoportokban valósul meg. Ha a pártcsoport — azon belül pedig a párttagok — jól dolgoznak, végrehajtják a rájuk bízott feladatokat, akkor általában az alapszervezet munkája is eredményes. A pártcsoportok — annak tagjai — abban tudnak legnagyobb segítséget adni a pártszervezet általános tevékenységéhez, hogy ha választ adnak minden olyan kérdésre, problémára, mely a közvéleményt foglalkoztatja, képviselik és közvetítik e tekintetben a párt politikáját, álláspontját, vagy ha valamely problémára nem tudnak konkrét választ adni, jelzik azt a felsőbb pártszerveknek. Ez határozza meg egyben a pártcsoportok alapvető feladatát is. m m unkájuk megítélésében helyes és szükséges figyelmet fordítani arra, vajon mennyiben tudták megvalósítani, hogy párttagságunkban fokozódjék az öntevékenység, a személyes felelőssség a párt ügye iránt, s milyen szinten áll a példamutatás, az egymás iránt érzett felelősség stb. a párttagság körében. * A tapasztalatok azt mutatják, a pártcsoportok eredménytelen munkája több helyen azzal magyarázható, hogy a pártvezetőség és a pártcsoportok közötti kapcsolat rendszertelen, vagy éppen nem a feladatok folyamatos megoldását szolgál- ia. E felismerés alapján néhány nagyobb alapszervezetben már újszerű kezdeményezéseket alkalmaznak. Ez abban áll, hogy a pártvezetőség és a pártcsoport-bizalmiak közötti munkakapcsolatokat háromféle tanácskozás formájában rendszeresítették. így pártbizalmi értekezletet tartanak a pártvezetőség ülése után, amikor a bizalmiak tájékoztatót kapnak a vezetőség, a felsőbb pártszervek határozatairól. Ennek hiánya általános probléma volt az eddigiekben. A taggyűlések előtti értekezleten a bizalmi számol be arról, hogy a taggyűlés napirendjével vagy más kérdésekkel kapcsolatban milyen problémák foglalkoztatják a közvéleményt, s ezek közül a pártcsoport mire nem tud választ adni. Így a vezetőcég a taggyűlésen már felkészülve és érdemben tud állást foglalni, van ideje arra is, hogy felsőbb pártszervekkel vagy más szervekkel konzultáljon — információt kérjen a vitás kérdésekben. Végül két- három havonként azzal a céllal értekeznek, hogy a pártbizalmi beszámoljon a saját és a párttagok p'rtmegbízatásainak teljesítéséről. A hol ennek föltételei megvannak, ajánlatos meghonosítani a jövőben ezeket a módszereket, mert lehetővé teszik, hogy a pártcsoport — annak vezetője — ne csak bizonyos kampányfeladatokban, adminisztrációs és pártgazdasági ügyekben, hanem az általános politikai tevékenységben is része legyen a pártvezetésnek, vagy legalábbis az. alapszervezetnek olyan egysége legyen, ahonnan hasznos javaslatok, kezdeményezések jönnek, s ahol a határozatok sorsa végső soron eldől. Dr. Latos István, az MSZMP KB párt- és tömegszervezetek osztályának munkatársa (Folytatjuk) ARATÁS A gépeké a munka dandárja KÖVÉR KALÁSZOKAT ringat a szél. Délidő van. Az éjszakai kiadós eső lehűtötte a levegőt, s noha a nap éppen fölöttünk jár, nem tikkaszt a meleg. Állnak a gépek. A traktorosok ebédszünetet tartanak. A tábla szélén beszélgetünk. A fűben fekszik a kasza, a tokmány. Mindemről szó esik, de a szemük gyakorta az árpa táblára téved. Az igazi téma az aratás, a beszélgetés fonala is minduntalan ide gombolyodik vissza. A kiagyalóm Egyesült Erő Termelő- szövetkezietben hétfő óta dől rendre az őszi árpa, és növekszik, egyre nagyobbodik a tarlóval borított terület. — Hétfőn indultunk a büs- süi üzemegységben, egy hetvennégy holdas árpatáblán, két rendrevágóval — mondják a traktorosok. Somogyvá- ri Lajos és Szabó Sándor kezdte az idei gabonabetakarítást a szövetkezetben. Szerdán már a kisgyaláni üzemegységben találkoztunk velük, egy százhúsz holdnál is nagyobb táblán. A traktorosok induláshoz készülődnek. Papp Béla leendő gépszerelő, a kis csoport legfiatalabb munkaereje a rendrevágót igazgatja. Bank László bácsi, a legöregebb arató a kaszáért nyúl. Neki nem annyira sietős a dolga, rá csak a sarkalás vár. A gépek motorja félbúg, délutánra várják a kombájnt, hogy fölszedje és elcsépelje a rendet. — Ez itt valamikor négy dűlő volt — mutat a hatal• • Ünnep Bolháson Hatkilométeres vízvezeték — Higanygőzlámpák a jutalomból — Szennyvízcsatorna építése társadalmi munkával Ma ünnepelnek Bolháson. Gazdagodott a falu. A Somogyszabi Víz- és Szennyvízelvezető Társulat tavaly októberben befejezte a somogyszdbi nyolckilométeres ivóvíz-csőhálózat fektetését és a víztorony építését. Utána hozzáláttak az egyesített tanácsú község, Bolhás közműgondjainak megoldásához. Határidő előtt két hónappal készült él a hatkilométeres hálózat, amely a társulat pontos, szorgalmas munkáját dicséri. A mai átadás a közös cselekvés ünnepe is. Példamutató társadalmi munkában tettek tanúságot az itteniek arról, hogy szívesen dolgoznak falujukért. Tavaly 614 000 forint értékű társadalmi munkát végeztek, az idén eddig 380 000 forint értékűt. A társadalmi munka megyei versenyén elért szép eredmény jutalomösszegéből a régi villanykörtéket higanygőzlámpákra cserélték ki a so- mogyszobi és a bolhási utcákon. Gazdagodik, szépül a két falu. És úgy látszik a munkakedv nem csappant, sőt új munkába kezdenék: épül a 68-as út átkelési szakasza, és ezzel párhuzamosan megkezdődik a szennyvízlevezető csatorna építése. A tizenötmillió forint értékű munkához újra hozzáteszi erejét a lakosság is. Egymillió forint értékű térítés nélküli munkát vállaltak a somogyszobiak és a bolhá- siak. kézi kaszára csak a sarkok várnak. A X. pártkongresszus tiszteletére indított munkaverseny kezdetén érte az országot a Számos-közi árvíz, s megindult a másfél hónapon át tartó hallatlan erőket összpontosító védekezés a több millió köbméter fenyegető víz ellen. A pontosan föl nem mérhető, de igen súlyos károk az egész ország összefogását tették szükségessé. Ismeretes a Minisztertanács felhívása, s az ennek nyomán kibontakozó egyszázalékos akció. Termelőüzemeinkben most mérik fel az árvízkárok felszámolásához szükséges termelékenységnövekedés módjait, ösztönzőit; mit, hogyan és mennyit lehet tenni a célok érdekében. A közvetlen és spontán segítségen túl keresik azokat a formákat, amelyek a népgazdaság egészébe ágyazódva, a tízmilliós kollektíva erőfeszítéseit érvényre juttatják. A kongresszusi munkaverseny tehát kiegészül az árvízkárok helyreállítására való törekvéssel, s a károsultak minden oldalú segítésével. A csekkszámKeresik a formákat Az árvízkárosultakért és a kongresszusra készülve Iára való befizetések ideje lejárt. a mindennapi munka napról napra megújuló plusz erőfeszítései adják a lényeget. Nagyatádon az iránt érdeklődtünk, hogyan befolyásolják az új feltételek a verseny megszervezését. A konzervgyárba látogattunk, ahol nemrég indult meg a barsóféldol- gozással a főszezon. — A napokban csoportértekezleteket tartottunk — mondta Kaurics János szb-titkár. — Ezen igyekeztünk megértetni a munkásakkal a felhívás lényegét és azt, hogy a vállalatvezetésnek milyen elképzelései vannak. A tervezett évi nyereségünk kilenc nap körül van, s ebből egy napot, mintegy 87 000 forintot ajánlottunk fel az árvízkárosultaknak. Továbbá 200 000 forintot szántunk a Balaton-parti üdülőnk fejlesztésére, ennek félét most szintén az árvizeseknek utaljuk át — Vannak-e a brigádfelajánlások között olyanok, amelyek a termelékenységet fokozzák, s elősegítik a terven felüli eredménynövekedést? — A brigádok most készítik vállalásaikat. Sok érdekes akad közöttük. Az együk azt vállalta, hogy éves átlagban a nyers- és segédanyagokból 2— 2 százalékos megtakarítást ér el. A másik pedig, hogy a normában megadott raktári és gyártási selejteket 0,5 száza- lékkaü csökkenti. A göngyölegtelep brigádja a 240 000 forintos terv szerinti önköltségcsökkentést 10 százalékkal szeretné túlteljesíteni. — Hallattam, hogy a vállalati eredményt két százalékkal akarják túllépni. Hogyan gondolják ezt? — A konzervipar ki van téve az időjárás viszontagságainak, illetve a jó vagy rossz termésnek. A múlt évben például hiába dolgoztunk teljes erővel, a gyengébb paradicsom- és uborkatermés miatt lemaradtunk a tervteljesítessel. S ki tudja, mi lesz az idén? Fe Időtlenül nyilatkoznék, ha az egyes brigádok százalékos felajánlásait citálnám: ennyivel meg annyival több borsót, vagy paradicsom- konzervet készítenek, mint a múlt évben. Az ilyen vállalások megalapozatlanok, lennének. Ezért olyan területen vezetünk be ésszerűsítéseket, ott húzzuk meg a nadrágszíjat, és teszünk százalékos felajánlásokat, ahol biztosra mehetünk. Az élőbb néhány példát idéztem. Azt hiszem ezekből kitűnik: ilyen terület is van elég. Cs. T. — Ez az árpa nagyon szép — állapítja meg. Rábólintottunk, hiszen mindennél meggyőzőbb bizonyíték a vastag rend, a telt kalász. Megtudjuk, hogy 365 hold árpa van összesen a szövetkezetben, ebből 61 hold a háztáji. Amikor ideérünk a tájékozódásban, megállunk. Ugyanis nem mindennapi gyakorlat, amivel ebben a gazdaságban találkozni lehet. Hogyan is van ez a háztáji árpa? Elmondják. A szövetkezeti gazdák többségének számottevő háztáji állatállománya van. Kell az abrak. Nemcsak a kukorica, hanem az árpa is. Ezért úgy döntöttek, hogy igény és jogosultság szerint 1 mindkét abraknövényből vetnek a háztáji jószág számára. — nagyüzemi módszerekkel, nagyüzemi táblában, s a költségekkel megterhelik a gazdákat. — Tizenkilenc mázsás átlagtermést tervezett árpából a szövetkezet. Ennyi megterem, talán még föle is lesz... más árpa táblára Bank bácsi. Erős, inas kezével fölemeli a kaszát. — Akkor ezzel vágtuk le mind a gabonát... — mondja, csak úgy magának. Baljába veszi a kaszakövet, lágyan fogja, nem szorítja marokba, mert a kopott, vásott kőnek játszani kell a kasza élén. Játszani és énekelni, finoman, csengve. Vagy hatvan esztendeje _ ismétlődnél: ezek a mozdulatok, mindig takarmánykaszálás és aratás idején. De az aratásban most már csak sarkalni kell,. levágni azokat az elmaradt csücsköket, amelyeket a gép elhagy. — Nóhányan, ilyen magamfajta öregek csináljuk ezt... A fiatalabbja? Nekik nincs rá szükségük, meg aztán ki tudja, hogyan fognák meg ezt a kaszát... A GÉPEK távolodnak. Sok időbe telik, amíg körbejárják a táblát. Az idős gazda rán cos, borostás arcán nem esi’ log a veríték. A kalap kar , mája árnyékot vet a mélyülő barázdákra. A langyos szél simogatva hűti a barna bőrt. Aratnak. Hemcsz Ferenc s SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1970. Július 3.
