Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-25 / 173. szám

Losonczi Pál képviselői látogatása a kaposvári járásban (Folytatás az 1. oldalról) nek jut ma már ideje arra, hogy a saját portájánál távo­labbra tekintve, szűkebb pát­riájának, s az ország ügyeivel is törődjék. A nemzetközi kérdéseket érintve Losonczi elvtárs a töb­bi között megemlítette: — Itt, választóim e'Jitt beje­lenthetem, hogy a közeljövő­ben Kelet-Afrika országaiba indulok látogatásra. Ez az uta­zás is azt célozza, hogy tovább javítsuk kétoldalú kapcsola­tainkat más népekkel, s lehe­tőséget teremtsünk a politikai, gazdasági, kulturális együtt­működésre. Népköz társasá­gunknak a nemzetközi életben tekintélye van, figyelnek sza­vára, s mindezt munkánkkal, eredményeinkkel értük el. Ezután kifejtette: munkája, elfoglaltsága miatt nem tölt­het el annyi időt a somogyi j — Egyetértek azzal, hogy a | tani. Viszont jó az, hogy ezek­' ben a döntésekben saját elkép­zeléseiket érvényre tudják jut­tatni. így ha több is a gond, de a helyi adottságokhoz iga­zított gazdaságvezetés a koráb­binál nagyobb eredmények el­érésére képes. A vendégek a véleménycsere után itt is üzemlátogatásra in­dultak, s az állami gazdaság somogyszentimrei üzemrészé­ben a búzaaratást, valamint az üszőnevelő-telepet, majd a cse­berki gyümölcsöst tekintették meg. Losonczi elvtárs minde­nütt szót váltott a dolgozókkal, érdeklődött személyi körülmé­nyeik és a gazdálkodási felté­telek felől. A »szakmai-«, közvetlen han­gú beszélgetés az állami gaz­daság központjában a vacsora alatt is folytatódott. Az esti órákban ért véget Losonczi Pál képviselői látogatása a kapos­vári járásban. természeti adottságokhoz ala­kítják a szövetkezet termés­szerkezetét — fejtette ki véle­ményét az Elnöki Tanács elnö­ke —, de egyúttal ügyeljenek arra is, hogy a szükségletnek megfelelő számú munkaerőt foglalkoztassanak. A termelés növelését a mezőgazdaságban is a termelékenység növelésé­vel kell fokozni a továbbiak­ban. Az. állami gazdaság igazgató­jától a többi között arról ér­deklődött Losonczi elvtárs: mennyi a vezetők gondja a je­lenlegi gazdaságirányítási rendszer körülményei között. Kiss elvtárs válaszában kifej­tette: megszaporodott a mun­ka, hiszen amit korábban uta­sításokkal szabályoztak, arról most a gazdasági vezetőknek kell — felelősséggel — dön­Kubai vendégek Somogybán A Bárdibükki Állami Gazdaság búzatáblájában. (Folytatás az 1. oldalról) titkára, Kovács Ferenc, a já­rási tanács vb-elnöke, dr. Pap László, a népfront járási el­nöke, Gémesi Sándor, a nagy­községi pártbizottság titkára és Hamvas János, a nagyköz­ségi tanács vb-elnöke. A magyar és a kubai him­nusz elhangzása után Katona Györgyi, a Fonómunkás Kis- színpad tagja elszavalta Nico­las Guillen Az én földem kí­vül édes című költeményét. Az ünnepi nagygyűlést Varga Károly országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront megyi titkára nyitotta meg. Ezután Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet. — Mai gyűlésünkön a kubai nép történelmének dicsőséges eseményére, második legna­gyobb nemzet: ünnepére, a ti­zenhét évvel ezelőtti fegyve­res felkelés kezdetére emléke­zünk. Kubában 1953. július 26-án a forradalmár hazafiak egyik csoportja vakmerő bá­torsággal megtámadta a dik­tatúra erődjét, a santiagói Moncada laktanyát és el akar­ta foglalni a rádióadót, hogy a népet harcra hívja a reak­ciós Batista-rendszer megdön­tésére, az ország függetlensé­gének kivívására. Hetven fia­tal harcos esett el az ostrom során, a megmaradtakat pedig börtönbe vetették; a mozga­lom vezetőjét, az akkor hu­szonhat éves Fiedel Castrót pedig tizenöt évi börtönre ítélték. Július 26-a mégis tör­ténelmi dátum lett. Évek múltán a börtöniből szabadult forradalmárok töretlen hittel kezdték meg most már sok­kal szélesebb körű, szervezet­tebb szabadságharcukat. A hároméves harc végül is 1959. január 1-én a partizánhadse­reg győzelmével végződött, mert a küzdelem során erős szövetség kovácsolódott a fegyveres hazafiak és az or­szág más forradalmi haladó erői között. A nemzeti felsza­badító mozgalom gyors fejlő­dés során szocialista forrada­lommá nőtt át. A nyugati fél­tekén Kuba az első szocialista ország Az új társadalmi rend építé­sének és védelmének nehéz idejében a kubai nép nem ma­radt magára. Az építésben, az imperializmus elleni harcban A kubai vendégek a ruhagyárban. rendkívüli fontosságú a szocia­lista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió szolidaritása, sokirányú támogatása. Bíró Gyula a két ország párt- és gazdasági kapcsolatai­ról beszélt, majd a megye eredményeiről. Beszédét ezzel fejezte be: — Pártunk és népünk most, a kubai forradalom ünnepén szívből köszönti Amerika első szocialista országát, s kíván további jó munkát nagy céljai eléréséhez! Éljen népeink megbonthatat­lan barátsága! Felszólalt a nagygyűlésen Jose Luis Teijeiro, a Kubai Köztársaság budapesti nagy- követségénék ideiglenes ügy­vivője is. Elmondta, hogy 1953. júliius 26-a új szakaszt nyitott meg Kuba történetében, mert bebizonyította, hogy a zsarnokság és az imperialista uralom elleni küzdelem elsőd­leges formája a fegyveres harc. A Fidel Gastro vezette férfiak nem mondtak le Kuba felszabadításáról. Három évvel később partra szálltak az or­szág keleti partvidékén, újabb harcot indítva a diktatúra és az észak-amerikai imperializ­mus kiszolgálói ellen. Jose Luis Teijeiro befejezé­sül hangsúlyozta, hogy Kuba tovább halad a szocializmus fölépítésének útján. Az ünnepi nagygyűlés az In- temacionáléval fejeződött be. Jó víz a lakosságnak 33000 méter vízvezeték Siófokon Szabadi-fürdő után Csárdamajor következik Három évvel ezelőtt alakult meg a vízműtársulat, hogy jó ivóvízzel lássa el az akkor még választók között, amennyit sze­retne. De szívesen jön mindig a megyébe, mert ezek a be­szélgetések, találkozások a párt- és állami vezetés iránti bizalmat tükrözik, s meggyő­zően tanúsítják: népünk egyet­ért a jelenlegi, kitérők nél­küli politikai irányvonallal. — Köszönöm a szives ven­déglátást, s további eredmé­nyes munkát, jó egészséget kí­vánok — vett búcsút Losonczi élvtárs Kaposfő vezetőitől, dol­gozóitól, majd a délutáni órák­ban — kísérőivel együtt — a Bárdibükki Állami Gazdaságot kereste föl. Itt a gazdaság köz­ponti épületénél Sást János, a megyei tanács vb-elnökhelyet- tese, Tódor György, a községi tanács vb-elnöke üdvözölte el­sőként a gépkocsiból kilépő vendégeket, az úttörők pedig virágcsokrokkal kedveskedtek. A gazdaság tanácstermében előbb Kiss János, az állami gazdaság igazgatója, majd Csizmadia József, a helybeli Munkásőr Tsz elnöke adott rö­vid áttekintést a termelési, gazdálkodási kérdésekről. A hatezer holdat művelő állami gazdaság tevékenységét érint­ve — a beszámolóban és az azt követő üzemlátogatáson is — az állattartás gazdaságosságá­nak, a gyümölcstermés értéke­sítésének, a munkaidő és a ke­resetek összefüggésének kérdé­sei kerültek előtérbe. Losonczi elvtárs figyelemmel hallgatta a tsz-elnök tájkoztatóját a készpénzfizetéses munkadíja­zás tapasztalatairól, s megelé­gedéssel vette tudomásul, hogy az idei évben már 17 dolgozó kérte felvételét a szövetkezet­be. A ktsz-ek tevékenysége alapján A beruházás gondjairól A tevékenység, amely egy­kor a lakosság szolgáltatására korlátozódott, nagyipari szük­ségletre talált. De fordítva is igaz az, a kisipari termelőszövetkezetiek esetében. Mert lehet, hogy egykor csupán kész terméket gyártottak, de most ellátják a helybeli szolgáltatást is. Végül is egy dolog a kettő. Termelési profil. A kisipari szövetkezetek gazdálkodásá­nak keresett és megtalált út­ja, akár a nagyatádi Komfort­ra, a csurgói Napsugárra vagy a kaposvári Delta Ktsz-re gondolunk. Kedvezményes hitelek A Delta Bőripari Ktsz kész­termékeket gyárt a nagyke­reskedelem megrendeléseire. Hasonlóképpen a Kaposvári Háziipari Termelőszövetkezet is. És még folytathatnánk a sort. Nem új dolog, de ezek a szövetkezetek szívesen látott és nagymértékben foglalkozta­tott partnerei a kereskedelem­nek. Ahol a nagyipar tömeg­cikk-gyártásában »rések van­nak«, ott szükség van a mun­kájukra, mert a lakosság igényli. Akár közvetlenül, akár köz­vetve, a lakosság igényeit ki­elégítő szükségleti cikkek gyártásával, javításával fog­lalkoznak a ktsz-ek. Nehéz lenne két teljesen azonos pro­filú kisipari szövetkezetét ta­lálni megyénkben, mert vagy a szolgáltató, vagy a termelő ág erősebb. És ez nagyban a helyi adottságoktól, lehetősé­gektől függ. Ezek szabják meg haladásuk, fejlődésük irányát is. A nagyatádi Komfort pél­dául nagyban erősíti szolgál­tató tevékenységét, és nem vé­letlenül, mert autószervize a megye legjobbjai közé tarto­zik. Ahogy mondani szokták: ezek a termelőegységek lehe­tőségekre, útra találtak, be­épültek a gazdálkodás rend­szerébe. De a fejlődésnél, a fejlesz­tésnél meg kell állnunk egy pillanatra. Nagyon sok elnök­kel beszélgettem ezekről a gondokról. Igaz, a beruházás mindenütt gond, hiszen szá­mottevő anyagiakat igényel. De halaszthatatlan szükséglet is, mert az igények diktálta előrelépés záloga. Az is bizonyos, hogy ezek­nek a szövetkezeteknek a fej­lesztési alapja meglehetősen kis összeg. Marad tehát a hi­tel. Tihanyi Zoltánnal, a Ma­gyar Nemzeti Bank Somogy megyei igazgatójával beszél­gettem a ktsz-eknek nyújtott hitelekről, hitelpolitikai el­vekről. Azt írtam a beruházá­sokról, hogy gond. De bizo­nyos, hogy korántsem olyan súlyos gond, korántsem olyan kilátástalan, ahogy néhányan megítélik. Csak egy példa. A szolgáltatás színvonalát emelő beruházásokra kedvez­ményes (preferált) hitéit ve­hetnek fel a szövetkezetek. Vagyis népgazdaságunk irá­nyító szervei a lakosság igé­nyeinek kielégítését, a szol­gáltatások ellátását nagyon fontosnak tartják, s ezért előnyben részesítik az ilyen hiteligényeket. De csak ez az egyetlen útja a beruházások megvalósításá­nak? Kis és középüzemeket Egy kicsit el kell szakadni a hitelek, a pénz világától, a kooperációkon keresztül meg­valósítható szorosabb együtt­működések irányába. Végül is több út vezet egy cél felé. A Gazdasági Bizottság kis- és középüzemek létrehozásáról szóló határozata figyelmet ér­demel gazdaságunk valameny- nyl termelő szektorában. Az a tapasztalat, hogy a ktsz-ek egy-egy kooperáció kapcsán gyorsan és gyakran megtalálják egymást. Ezeket a kapcsolatokat állandó együtt­működéssé is fejleszthetnék. Különösen akkor, ha egy-egy termelési profil nagy felfutá­sa indokolja ezt, és így megfe­lelő haszonnal térül meg a kö­zös fáradozás. Könnyebb te­hát a beruházás is ezen az úton. De kisüzemet vagy kö­zépüzemet létrehozhatnak — pontosabban: fejleszthetnek — saját erőből is a ktsz-ek. Miből? — kérdezhetné va­laki joggal. Hiszen éppen a beruházások anyagi nehézsé­geiről volt szó. Nos, ehhez va­lóban komoly segítség kell. Ha kevés a fejlesztési alap és ha nem akarnak mindent a hi­telre alapozni, akkor megyei segítség kell hozzá. És ez a he­lyi dotáció mindenképpen megéri, mert gazdagon megté­rül, hiszen szélesedik, erősö­dik általa a somogyi ipar. Az életképesség bizonyítéka A ktsz-ek útja tehát bizto­sított a jövőben. De természe­tesen nemcsak távlati felada­tok állnak előttük, hanem olyanok is, amelyeknek meg­valósítása napról napra fontos. Nagyon tanulságos vitán vet­tem részt nemrégiben a KI- SZÖV Somogy megyei köz­pontjában. Biczó Péter elnök beszélt a kisipari termelőszö­vetkezetek vezetőinek, és párt­titkárainak arról, hogy tegye­nek mind többet és többet a nők helyzetének megjavítá­sáért, kapjanak nagyobb sze­repet a vezetésben a nők. Nemcsak általános irányelve­ket hangoztattak itt. Konkrét javaslatok születtek a bizott­ságok és a nőfelelősök munká­jára vonatkozóan. Olyan fel­adatokat tűztek ki, melyeknek megvalósítása nagyon gyorsan kamatozik. És nagyon komoly gondokat, igényeket old meg. Lehet, hogy távol esik ez az előbb elemzett gazdasági terü­letektől, hiszen a felszólalások is hangoztatták, társadalmi probléma a nők helyzetének javítása. Szerintem eredmény volt ez a vita. Tanúsítja, hogy gyak­ran szűkös, korszerűtlen kö­rülmények között dolgozó ktsz-ek nem kezelik ezt a problémát sem másodrangúan vasv mellékesen. És ez is az életképesség bi­zonyítéka. Tröszt Tibor önálló Balatonkiliti községet. A beruházási programot négy hónappal a kitűzött határidő előtt, a múlt év augusztusában megvalósították. Több mint hu szón kétezer folyóméter ve­zetéket fektettek le, elhelyez­tek negyvenegy közkutat, negyven tűzcsapot, és megépí­tettek egy háromszáz köbmé­teres tározót. Ez látja el most a balatonkiliti városrészt víz­zel. A Balatoni Vízművek éj­szaka tölti fel, amikor a sió­foki tározók már megteltek. Bekapcsolták a vízellátásba a naponta száznegyvenöt köbmé­ter vizet adó Béke téri kutat, s építettek egy nyomásfokozót is. A több mint ötmilliós beru­házásban testet öltött a kili- tiek munkája is. A tervezett 367 ezer forint értékű társa­dalmi munka helyett több mint 584 ezer forint értékűt végez­tek el. A városi tanács vezetői úgy ítélték meg, hogy kár volna szélnek ereszteni a társulat ta­pasztalt dolgozóit, hiszen az üdülőhely külterületein is meg kell építeni a vízvezetéket. A siófoki vízműtársuiatra átke­resztelt társulat április végéig tizenegyezer folyóméter háló­zatot épített a balatonszabadi- fürdői részen mintegy húsz­milliós költséggel. A lakosság és a vállalatok tizenegy és fél millió forinttal járulnak hozzá a hálózat bő­vítéséhez. Már megegyeztek a Balatoni Vízművekkel, hogy még ebben a hónapban elkez­dik a hálózatépítés második ütemét a csárdamajori részen, s még a tél beállta előtt befe­jezik ezt a munkát. A balaton- szabadi—sóstói városrészben j jövőre fektetik le a vízveze­tékcsöveket. A tervek szerint jövőre a balatoni szezon meg­kezdése előtt megépítik a víz­vezeték túlnyomó részét. SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1970. július 25.

Next

/
Oldalképek
Tartalom