Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-24 / 172. szám

« A kereskedőképzés — most KÉPEK egy gazdasági konzervüzemből Az évi termelés: 100 vagon • A Balatonújhelyi Állami Gazdaság évről évre jelentős mennyiségű, saját üzemében készített konzervárut ad hazai fogyasztásra, de sokat expor­tál is. Az idei terv: 100 vagon gyümölcsnek, zöldségnek és halnak a konzerválása, illetve értékesítése. Eddig mintegy 4 vagon cseresznyét és meggyet főztek be, illetőleg lekvárt, és ezen kívül egy mázsa körüli szamóca- s ugyanennyi málna­szörpöt készítettek. Minden évben fertőz a ga­bonafutrinka, amely jelenleg még érési táplálkozást foly­tat: az éréshez közel álló sze­meket rágja. Aratás után a tarlón hagyott szalma alá rak­ja tojásait. Lárvája — a csó- csáraló — a gabonák levelé­nek zöld részeit kirágja, s a meghagyott levélerek elbar- nulva gubanccá alakulnak. Az Ilyen gabona foltokban kirit­kul. A védekezés egyik módja a learatott táblákról a szalma azonnali letakarítá&a. Ha ma­gas az iinágók száma, akkor tarlóporozást kell végezni (Hungária L2 18 kg/kh adago­lásiban), A szőlő-lisztharmat általá­ban csak a nyár közepe után alakul ki, S többnyire a fehér fajtákat károsítja. A védeke­zéshez használt szereket a pe- ronoszpóra elleni permetezés­sel egy menetben, kombinál­va lehet kijuttatni: Karathane 0,1, Thiovit 0,3, Cosan 0,2, Ku­mulus—80 0,3, Dunakoll 0,3, Siarkol 0,2, Sofril—81 0,3 szá­A konzervüzemben két mű­szakban dolgoznak. Farkas Menyhértné műszakja például tíz nap alatt kereken 297 000, Báza Lászlónéé pedig 255 000 forint értékű árut állított elő.. Mint megtudtuk, a gazdaság zöldségkertészetéből a termel- vények egy része ugyancsak ide kerül a konzervüzembe. Az évi száz vagonos termelésből harminc vagon konzervet kül­denek külföldre főképp a nyugati országokba és Jugo­szláviába. . & Bezzeg, régen a kereskedő kiállt az ajtóba, szépen kö­szönt, megszólította a Kedves Vevőt, Bent a boltban lelülte- ték, lesték minden kívánságát a segédek. Hát igen, kérem, akkor képeztek kereskedőket, akkor volt udvariasság! De most?! De most... Ugye, kedves vásárlótársaim, látták önök is azt az öregurat, csokornyak­kendőben és nagyon mérgesen, amikor a boltban nem köszön­ték vissza neki az eladók. Vagy amikor az eladók, ahe­lyett, hogy ... Szóval a Min­dent a vevőért! feliratú tábla — képletesen szólva — bizony nagyon kopott néha és gyakran olvashatatlanná mosódik rajta a felírás. És ugye, kedves vásáriótár- saím, a csokornyakkendős öregúr szavainak hallatán nem mosolyogtunk okvetlenül, ha­nem eltűnődtünk a »»régi szép idők« kereskedelmén. Pedig fe­lesleges nosztalgia ez. A régi szép idők kereskedői, meg vá­sárlói sem térnek vissza már. És egy így van rendjén. Ma mindenki eladó és mindenki fogyasztó. Nem én találtam ki — öreg boltosoktól hallottam. Meg egy fiatal kereskedőtanu­lótól is. Mindjárt' megkérdez­tem, hogy ő hol hallotta, Az is­kolában. Aztán felkerestem az Iskola igazgatóját, Bárdos Kál­mánt, és elbesz ügettünk, a ke. reskedő udvariasságáról, mai módra. A társalgás summája annyi, amennyit már elmondtam. Legfeljebb kiegészíthetjük pél­dáikkal. A kereskedő ügyfél a hivatalban, a szállítómunkás eladó lesz, miikor hordja a sze­net, a kalauznő vásárló az üzletben, eladó a buszon. Szó­val szépen bezárul a kör. És lehetne folytatni sokáig — .csak minek. A lényeg az — legalábbis úgy tűnik —, hogy mindnyá­jan dolgozunk, (A régi szép időktől talán ebben különbö- 'zünk a legjobban!) Szóval mindnyájan dolgozunk, és eközben találkozunk egymás­sal. És ahogy mi fogadjuk azokat, akik hozzánk jönnek, úgy fogadnak azok is bennün­ket. Nehogy azt higgyék, hogy most előhozakodom a lelkiis- rnerettei, és moralízálás lesz a vége. Dehogy! Csak éppen er­ről van szó. És ezt mondta a kereskedelmi és vendéglátó- ipari szakmunkás képző in­tézet igazgatója. Igaz, hogy ezt ők kibővítik szakis­meretekkel, lélektannal, peda­gógiával, de valahogy erre ala­pozva, És jó, hogy erre alapoz­nak, jó, hogy tudják a fiata­lok: nemcsak tőlük várnak a társadalomban, hanem ők is várhatnak viszont. Mostanáig. Térjünk me­gyénk határai közé! Több mint négyszáz tanuló, ja van ennek a szakmunkás- képző intézetnek. Bolti eladók, felszolgálók, pincéreik ‘— egy­szóval majd kereskedők és vendéglátóipari dolgozók lesz­nek. Az előbb valami olyaníé- lét írtam, hogy mennyi min­dent várunk tőlük, mennyi mindent vár tőlük a társada­lom. Ne higgyék, hogy véletle­nül tévedtem, az iskolába! Kíváncsi voltaim arra, hogy mit ad nekik a társadalom. Bizonyára látták a kaput Kaposváron a Május 1. utca 4, szám alatt. Két egymásba nyíló tanterem és egy kis Iroda az iskola. Itt képezték me­gyénk kereskedőit — hat éven át, állandó zajban, jövés-me­nésben. És ne feledkezzünk meg azokról sem, akik képez­ték! A pedagógusok idegeit — divatosan szólva »állóképessé­gét« alaposan próbára tették ezek a körülmények. A tanu­lóknak gyakran az utcán, eső­ben kellett várniuk az okta­tásra, mert esténként »albér­letbe" kapták me" a Munká­csy Gimnázuim egyik tanter­mét, Minek szaporítani a szót? Ez volt. És még valami. Bárdos Kálmán igazgató eh mondta azt is, hogy jó patró- nusaik voltak. Nagy örömmel ég szinte meghatottan beszélt a három somogyi vállalat — az élelmiszer-kiskereskedelmi, a vendéglátó és az iparcikk- kiskereskedelmi vállalat — se- gítőkószségéről. Mindent meg­adtak: eszközöket, pénztárgé­pet, árut — kosárszám. Csak gyakran esőben cipelték a gye­rkek föl, a Munkácsyba. M ostantól. Ne higgyék, hogy játszó kedvem támadt, és ragoagatok egy időhatározószót — de így iraz, Mert mostantól, vagyis ettől a nyártól kezdve egy új helyet — és tegyük hozzá: jó helyet — kapott ez az iskola. Hadd fiűzzem hozzá: nagyon megérdemelten. Lehet sok ér­vet felhozni, én mégis csak egy élményre hivatkozom. Kis pi­ros fedelű füzeteket láttam a szekrényekben, önmaguknak, házi műsoroknak csinálták a gyerekek. Verseket, elbeszélé­seket másoltak — egyszóval valamit az irodalomból — a szépből. Pedig nem állt a kezdeményezéseik mögött min­dig a szervező tanár, Inkább ° tanári szeretet. Mert a másik élmény az volt, ahogyan be­széltek ezek a nevelők a »gye­rekeikről«. Nagyon sok szép szó kívánkozna ki belőlem, mely a nevelői munkát hiva­tott illusztrálni, és mégis azt írom inkább: becsíiléssel sze­retik, tanítják ezeket a gyere­keket. Tudják, hopv mi válik belőlük. Üj helyet kap az iskola a közgazdasági technikum régi épületében. Remélhetőleg itt megvalósul az igazgató régi vágya: a kabinetoktatás. Vagy­is: a padok mellett pult >s lesz majd. Mai udvariasság. Vagy ud­variatlanság. Mindkettő oko­zat. És nem árt keresni az okokat. Nem árt néha megkér­dezni önmagunktól sem — igaz a rohanó tempó mellett nem jut rá mindig idő —, vajon jó eladók vagyunk-e. És nem árt megnézni azt sem, vajon hon­nan, milyen körülmények kö­zül indultak kereskedőink. Mert az is mindenképpen oka az előbbi okozatnak. Az igazgató kérte, hogy te­gyem szóvá. Nem ártana egy kis táblács­kával jelezni a boltban: Ma tanulók szolgálnak ki, Ez ko­rántsem elnézést kíván a vá­sárlótól. Sőt, az igazgató ezzel bizonyítani akar Ilyen keres­kedőket szeretne. Persze hoz­záteszem: ez talán bennünket, vásárlókat is figyelmeztet egy kissé, mint az autóikon a »T« betű, Egy kicsit lassabban, ha lehet, és türelmesebben. Hiszen most tamilnak »közlekedni«. Tröszt Tibor Készül az üstökben a sárgabarackíz. Raktárban várja a befőzött pándi meggy, hogy hazai és kül­földi fogyasztókhoz szállítsák. Növényvédelmi tájékoztató Védekezés a betakarítás alatt zalék. A kéntartalmú készít­mények alkalmazásakor figye­lembe kell venni az egyes faj­ták kénérzékenységét. A per- metlé tapadásának fokozására tapasztóanyagot ajánlatos be­keverni: Citow.ett 0,025, San- davit 0,2, Nonit 0,05, Netzmit­tel Ciba 0,1, Sandoz conc. 0,01 százalék. Gyakori, hogy az ősziba­rack betakarítása után a gyü­mölcsös növényvédelmét elha­nyagolják. Pedig fontos szedés után a lisztharmatferőtzés el­leni védekezés. Erre használ­hatók a szőlő-lisatharmat el­len javasolt szerek, valamint a Morestan 0,05 százalékban. A hűvös, csapadékos időjá­rás kedvezett a burgonya- és paradicsomfitoftóra terjedésé­nek. A kórokozó idő előtt? tönkreteszi a növény lomboza­tát, árt a gumónak. Védeke-1 zésre javasolt szerek: Bordódé( 1, Vitigran 0,3, Rézoxiklorid ] 0,3, Zineb 0,3, Perocin 0,3, Lo- < nacol 0,3, Dithane M—45 0,2 < százalék. Az árellenőrzés tapasztalatai 1038 ellenőrzést végeztek megyénkben összegezték a második ne­gyedévi árellenőrzés tapaszta­latait a Somogy megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztályán. A tetemes munka végeredmé­nyét Szőnyi Ferenc csoportve­zető így foglalta össze. — A kereskedelmi felügye­lőséggel együtt végzett ellen­őrzések száma 1038 volt. A tapasztalatok alapján megálla­pítottuk, hogy megyénk keres­kedelmi vállalatai és szövetke­zetei az év elején készített üz­letpolitikai célkitűzéseikben szolid haszonra való törekvé­süket hangsúlyozták. Az üzlet- politikai tervek tartalmazták azt az.igényt, hogy a kiskeres­kedelem a korábbinál jelenté­kenyebb szerepet játsszon a beszerzési árak kialakításában. Emellett az önálló árpolitika kialakításának szükségességét is érzékelték. A vállalatok az érkialakításban tapasztalható kedvező jelenségek ellenére sem valósították meg teljesen ezt a tervet. A kiskereskedel­mi vállalatok és a szövetke­zetek ártevékenységének fej­lettsége és intenzitása között 1970-ben tovább fokozódott az eltérés. A minőségi különbsé­gek elsősorban a vállalatnagy­ság eltéréséből származnak. A tanácsi vállalat több szállító­val áll kapcsolatban, és ez a nagyobb mennyiségű beszerzés erősíti helyzetét A szövetkeze­tek 50 százalékánál végzett tá­jékozódás alapján kiderült, hogy egy részük továbbra is folytatja óvatos, de nem haté­kony árpolitikáját. Kritikátla­nul elfogadják a nagykereske- delem ég a termelők ármódo­sításait, és a szokásos kiárusí­tásokon kívül minden ármoz­gástól tartózkodnak. Ez a je­lenség nem általános. Több fogyasztási szövetkezetnél a keresett III. és IV. árformák­ba tartozó cikkeknél eseten­ként jelentékeny eltéréseket alkalmaznak. Az egyes cikkek­nél az alkalmazott árrés gyak­ran az irányárrés kétszerese. Ezeknek az eltéréseknek mint­egy 00 százaléka árnövekedést jelent. Tehát a tanácsi kiskereske­delmi vállalatoknál bizonyos törekvések mégis tapasztalha­tóak az áralkalmazás pozitív hatásainak érvényesítésé-e. A Balaton-parton működő vendéglátó vállalatok és szö­vetkezetek árpolitikájának —■ idegenforgalmi jellegéből adó­dóan — országos jelentősége van. A gazdálkodó szervek már óv elején hangsúlyozták, hogy nem kívánják az árakat to­vább emelni, sőt csökkentésre is lehet számítani. A tapasztalatok alapján va­lóban előfordult, hogy a múlt évinél alacsonyabb haszonkul­csot alkalmaztak, örömmel ta­pasztaltuk, hogy az üdülők tu­domásul veszik ugyan a ven­déglátóipari egységek maga­sabb osztályba sorolását, s ugyanakkor nem fogadják el kritikátlanul, hogy kevés a IV. osztályú helyek száma- A zöld­ség-gyümölcs árának alakulá­sát kedvezően befolyásolta a kínálat növekedése. Jelentős volt a szövetkezetek és a tsz- ek hálózatfejlesztése is. A sió­foki járásban például tíz új zöldség-gyümölcs bolt létesült. A megye összlakosságának áruellátása általában megfele­lő. A kereslet kielégítése azon­ban egyes olcsóbb árukból nem volt biztosítva. Az élelmiszer­es vegyi cikkekkel történő el­látás színvonalban tovább nö­vekedett, elsősorban a válasz­ték bővülésével és a jobb cso­magolástechnikával. Egyes húsáruból, különösen száraz­áruból (csemege szalámi, gyu­lai kolbász) nem volt megfe­lelő az ellátás. Továbbra sem megnyugtató az olcsóbb ruhá­zati cikkek iránti kereslet ki­elégítése. A vendéglátóipari egysége­ket vizsgálva megállapítható, hogy a választék és a hűsítő - ital-kínálat általában hiányos. Győri András SZABÓ LÁSZLÓ - SÓLYOM JÓZSEF Az*ügynök elindult Kémek a búvárhajón Rövidesen mind az öt ügy­nök halálos betegnek érezte magát. A búvárnaszád átúszott az aeélhálókkal és aknákkal védett kikötőzáron, majd gyor­san a kimerült, A látóhatáron ugyanis angol repülőgépek je­lentek meg. Dasch és Burger egy kabin­ba kerültek. A csoport többi tagjai kénytelenek voltak egy- egy függőággyal megelégedni. Linder kapitány rövidesen fel­kereste egyre bete"-'v-b utasait. Dasch kedvetlenül hallgatta, amint a kapitány elmondotta, hogy a búvárnaszád most dél­keleti irányban hajózik, a Fi- nisterre-fok felé­— Igyekszünk az út nagy ré­szét felszínen vagy a felszín közeiéiben megtenni, de gyak­ran alá kell majd merülni, mert újabban az angol és az Q amerikai reoülőgépek radar- készülékekkel vannak felsze­relve és rendszeresen vadász­nak ránk. Elég nagyok a vesz­teségeink emiatt — közölte Linder. Ez egyáltalán nem nyugtatta meg Dascht, sőt bármilyen be­tegnek érezte magát, most fel­kapta a fejét: — $ ha nem veszik őket ész­re idejében? Ha meglátnak bennünket? — Ilyenkor azt csinálják, hogy az alámerülés környékét teleszórják bambákkal. Nem kellemes érzés, igaz, volt már egy-két ilyen tapasztalatom, de ki lehet bírni — mondta kissé fanyar mosollyal Linder, Aztán megnyugtatta a két ügy­nököt, hogv legyenek csak nyugodtak, mindent megtesz­nek az akció tökéletes sikere érdekében. ' Daschék másnap az egész napot ágyban töltötték, s csak estefelé tértek valamelyest ma­gukhoz. Teltek a napok. Amikor az­tán körülhajózták a Finisterre- fokot, Linder megadta az új irányt. — Az Azorj-szigetek felé! Az öt ügynök végre friss le­vegőt szívhatott. Felkapasz­kodhattak a fedélzetre, s ami­kor elérték az Azori-szigetek egyik kis rejteb öblét, vala­melyest még fel is lélegezhet­tek, mert rövid pihenő követ­kezett. A hajón néhány apróbb javítás vált szükségessé. Reggel indultak ismét útnak, de alig méntek néhány órát, amikor egy hajót vettek észre a távolban. Megszólalt a riadó­harang, és a búvámaszád pe­riszkóp mélységbe merült. Kár volt a riadalomért, mert csak egy halászhajó Úszott el a kö­zelükben. Az út nagy része zavartala­nul telt el. Egy napon azonban ismét megszólaltak a tengeralattjáró rindóharangjai. Két bombave- tő gép tűnt fel az égbolton, s sz U-Boot, amilyen gyorsan csak tudott, alámerült. De későn,.. A repülőgépről észrevették őket. Linder leállíttatta a mo­torokat, és Daschék most tisz­tán hallhatták az amc-riIcai re­pülőgépek óriásmotorjainak egyre közéledő zúgását. Néhány másodperc múlva fülsiketítő robbanás hallat­szott, A búvárnaszád megre- meget, mint «"v folyóvízbe do­bott gyufaszál. Minden fény kialudt. De ez még csak a kéz det volt, Mert a két bamba zó - gép szakadatlanul a merülés helye fölött keringett, könyör­telenül bombázta a vizet. Egy jó órán át szórták — kisebb-nagyobb időközakiben — bombáikat, nyilván abból a meggondolásból, hogy a ten­geralattjáró valahol alattuk, a közelben rejtőzködik. S való­ban, egy bomba olyan közel robbant fel, hogy a náci bú­várnaszád utasai úgy érezték: \ menten összeroppan a vaska- lifka. Néhány pillanat múlva fel is hangzott a vészkiáltás: — Vízszivárgás a hajó orrá­ban! Linden kapitány — felhagyva a korábban magára erőltetett nyugalommal — rémült arccal rohant a esaipóaj tőkön át a na­szád orrához. Csak akkor nyu­godott meg valamelyest, ami­kor tapasztalhatta, hogy a re­pedés nem nagy, és gyorsan be lehet szegecselni. (Folytatjuk) SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1970. július 84. «

Next

/
Oldalképek
Tartalom