Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-23 / 171. szám
Köszönet versben és rajzban „Munkás nyár“ a Balatonon A diákok közül sokan dolgoznak nyáron a Balatonon. Szükség van a munkájukra. Azokéra különösen, akik leendő hivatásukra készülnek, és nyári gyakorlatukat töltik itt. Közülük beszélgettem hárommal. Tóth János, a Keszthely motoroshajón dolgozik. .— Budapesten, a Lékai János Hajózási Szakközépiskolába járok — mondja — Az őszszel leszek harmadéves. Ez az iskola hajógépészi képesítést ad, itt a hajón most ilyen munkát végez. Feladatom a gép ellenőrzése, karbantartása, és tankolás. Nagyon szeretem a hajót és a hajózást. Ha elvégzem a szakközépiskolát, jó lenne tengeri hajóra kerülni. De hogy mindent megtanuljak, ahhoz nagyon jó iskola a Balaton. Szarka Éva a balatonboglári postán tölti gyakorlatát. Ű is Budapesten tanul, postaforgalmi szakközépiskolában. Amikor találkoztunk, éppen a telefonközpontban volt. — Az egész gyakorlatot itt tölti? — Nemcsak a központban fogok dolgozni. A postai munka nagyon sokrétű. A gyakorlaton minden ágazatát meg kell ismernünk. Osztottam már el hírlapot, sőt elszámolást is bíztak rám. Ha végzek, szeretnék a központban dolgozni. Barabits Elememé a fonyó- di strand könyvtárosa. A szombathelyi tanítóképző másodéves hallgatója. — A könyvtár mindennap déltől öt óráig van nyitva. A könyvállományt én válogattam ki a fonyódi járási könyvtár anyagából. A könyvek jellegét meghatározza az, hogy strandkönyvtár vagyunk. Nagyrészt szépirodalmi könyvek és útleírások. Az írók közül leginkább a ma élők keresettek. A folyóiratok közül pedig az idegen nyélvűeket viszik. A kölcsönzési rendszer nagyon nehezíti a forgalmat. A szabály az, hogy ugyanúgy, mint más könyvtárban, itt is be kell iratkozni az olvasóknak. Ha elvisznek egy könyvet, annak az árát betétként nálam kell hagyni Gyakran jönnek diákok, akiknek gondot okoz, hogy 20—30 forintot itt hagyjanak,1 még akkor is, ha az összeget később visszakapják. így aztán sokan inkább tiem is kölcsönöznek. Hogy ezen változtassak, próbáltam a könyv értékének csak felét be- ' szedni, de ez sem hozott eredményt. Véleményem szerint elég lenne csak a személyi igazolványt elkérni és annak a számát felírni. Diákok. Tulajdonképpen tanulnak még. Munkájukkal azonban a vendégek jobb ellátását szolgálják. Csillogó ablak mellett Néhány gyors, ügyes mozdulat, a vizes ruhadarab végig- siklik az ablakon; aztán a gumikefe, majd a szarvasbőr- darab következik. Bíráló pillantások kisérik a munkát, de hibát nem lehet találni: a gépi- kocsi szélvédője tükörfényesen ragyog. — Pedig csak két napja csinálom ezt a munkát... Igaz, nem nehéz, de a kocsi- tulajdonosok nagyon igényes emberek. Féltik, óvják járművüket, s elvárják, hogy csak koztam. A múlt évben a Pannóniánál voltam kocsikísérő. Nehéz volt a munka, s naponta tizenkét órát kellett dolgoznom. Ez a munka könnyebb, de lehet, hogy nem keresek majd annyit, és a szállásról is magamnak kell gondoskodnom. De majd meglátjuk, hogyan alakul a helyzet... Aztán elnézést kér, mert a másik kút mellé újabb kocsi érkezett, s mögötte néhány pillanaton belül még féltucat. sorakozott fel. Nincs ideje a szakértő kezek nyúljanak hozzá ... Szántódon a Shell-benzin- kútnál beszélgetünk a szüntelenül áramló gépkocsik között, úgy, hogy egyik kocsitól a másikig kísérjük az ügyes kezű fiatalembert. Újvári Istvánt, az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetem másodéves hallgatóját. — Tavaly is így hasznosítottam a tanulmányi szünetet; dolgoztam, és mellette szórabeszélgetésre, az autótulajdonosok nem várnak, ezért a tankolás idejét kell kihasználni a szélvédő megtisztítására. Még a kocsik márkáját sem nagyon ismeri; egyelőre csak annyit tud, hogy ez hazai, amaz nyugati. Mire azonban eltelik a vakáció, bizonyára már a hangjukról felismeri majd a Moszkvicsokat, Skodákat, Simcákat és a Mercedeseket ... Sz. L. Tolmács a Sirályban Amikor találkoztunk, éppen reggeliztek a vendégek a Sirály szállóban. Megkért, hogy várjak, amíg befejezik, aztán beszélget velem. Takáts Gabriella, a Sirály szálló tolmácsa. — Mióta végzi ezt a munkát? — Itt, Fonyódon hét éve vagyok a Sirályban. Minden nyáron ugyanitt Nekem Fonyód és ez a szálló a második otthonom. Télen, illetve amikor lejár a balatoni szezon, Budapesten az IBUSZ-nál dolgozom. Turistacsoportokat kísérek az NDK-ba és Becsbe. — Milyen nemzetiségű vendégek vannak a szállóban? — Németek. Az NDK-ból fogadunk vendégeket az egész nyáron, ök már az év elején biztosítják itt a helyüket, így nyitáskor pontosan tudjuk, melyik hónaobain hány vendégre számíthatunk. — Vannak-e visszatérő vendégek? — Hogyne. Sokan harmadszor, negyedszer jönnek visz- sza. Vannak nagyon érdekes esetek. Voltak olyan fiatalok, itt nálunk ismerkedtek meg, és a következő nyáron együtt iöttek vissza mint férj és feleség. Volt olyan kislány, aki a visszautazás előtt azzal jött hozzám, hogy rosszul van. 39 fokos láza volt, és minden tünet vakbélgyulladásra utalt. Bevitték a kórházba, kivették a vakbelét. Amikor az orvos befejezte a műtétet, közölte velem, hogv ő ilyen egészséges vakbelet még életében nem vett ki. Aztán beszélgettem a kislánnyal, aki bevallotta, hogy neki tulajdonképpen az égvilágon semmi baja nem volt. Még két hétig maradni akart, ezért még egy műtétet is vállalt... Asszisztens, tehát jól ismerte a vakbélgyulladás tüneteit. A lázat egy kis villanylámpa segítségével »állította elő". Ezt azóta is őrzöm ... Legjobban a gyerekeket szeretem. Mindig akad a csoportban kettő-három, velük külön is foglalkozni kell. ök hálálják meg a legjobban, hogy az ember törődik velük. — Százhetvenen vannak egy turnusban, és ahogy a beszélgetésből kiderül, nemcsak: & tolmács szerepét kell ellátnia. Nem fárasztó ez magyoti? — Ha az ember szívvel végzi, nem. Szeretni kell az embereket. Én mindig úgy érzem, hogy rajtam keresztül a külföldi vendégeik az egész magyar vendéglátást mérik le. Nekem háziasszonynak is kell lenni, és egy háziasszonynak kötelessége olyan föltételeket biztosítani, hogy a vendégek jói. érezzék magukat. A vendéglátáshoz hozzátartozik, hogy amit lehet, elintézünk a vendégeknek. Sokan jönnek gyógyszerért, én kötözöm be a kisebb sérüléseket is. Amíg nem készült el a stég, naponta öthat ember vágta el a. lábát. Ami néha fárasztó, az a zsúfolt program. A héten kirándulunk. Tiihanyba és Füredre. Utána az egyik csoporttal Keszthelyre, Hévízre és Tapolcára. megyek, másnap ugyanoda a másik csoporttal. A fáradságot azonban ellensúlyozza, ha az ember szívesen végzi munkáját. És nekem hobbym ez a munka. Ha ötös találatom lenne a lottón, ingyen dolgoznék ... Megmutatja a »vendégkönyvet«, amely tulajdonképpen nem is vendégkönyv, mert kizárólag a tolmácsnak írják. Tele van a vendégek rajzaival, verseivel. Mindegyik köszönetét tartalmaz — a kedvességért, a vendéglátásért. Azt hiszem, albban, hogy visszatérnek, évről évre nagv szerepe van Takáts Gabriellának is. Simon Márta Áz esős napokra emlékezve... A műúton Budapest felé haladó hosszú gépkocsioszlopok jelzik először a szokatlanul hűvös időjárást. Még alig mozdult a levegő, a nap sárgálló korongja még látszott, amikor az elsők már elindultak. Akik maradtak, csak a sarki gombáig, vendéglőig ballagtak el. Ki cigarettáért, ki élelemért, ki pedig csak egy szivet melengető féldeciért. A lányok, asszonyok fázósan húzzák össze magukon a dzsekit, vagy a kosztümkabátot. A máskor fiatalos, a strandokon ereje teljében lévő férfit alakító barátunk hiúságát félredobva húzza fejébe a felesége által kötött házisapkát. Mintegy húst társukkal ők alkotják az utca pillanatnyi forgalmát. Üres a tópart is. A kövek közt elhaló hullámok zuho- gását meg-megtöri a rohanó széltől zörgő csónakláncok kórusa. A nyár eme úszó szimbólumai most a szárazra húzva, egymás mellett sorakoznak. Itt a parton elvesztik a vízen oly kellemes látványt nyújtó könnyedségüket. A ligetes sétányon néha gyerekek tűnnek fel. Fogócskáz- nak. Aztán a szél őket is ha- r zahajtja. Hogy néha viharosl erejűvé is válik, azt néhány I derékba tört nyárfa és a kabinok közt megszoruló gallytörmelék bizonyítja. Ez már nem gyerekjáték. A sárgás, szürkészöld vízben csak egy, időnként felfelbukkanó fej látszik az élesen kirajzolódó, öreg Badacsony irányában. Északi tengerek hideg vizéhez szokott külföldi, vagy csak egy különc magyar? Nem tudni. Az üres stégek is hába várják gazdáikat. Sokan talán épp újonnan beszerzett orsójukat szerelgetik. A bátrabbak is csak a partig merészkednek, dacolva a széllel, mely gyakran a kövekhez csapott hullámok permetével szórja be feszülten figyelő arcukat. A vendéglő máskor zsúfolt kerthelyisége is pang. Csak belül táblából egy pincér. Társai a pultot támasztják. Néhány összehajtó -pár és két hangoskodó társaság jelenti a »vendégsereget«. Rossz idő van. A rádió az utóbbi évtizedek leghűvösebb hőmérsékletét jelzi. Azóta ismét kisütött a nap... Gy. A. ÖBÖLBEN Sóstói kemping, 1970. július ti' . A víz szerelmesei A Siófokon tapasztalható zsúfolt, hétvégi gépjárműforgalom- után valóságos oázisnak tetszik a csendes tábor, a balatonszabadi- sóstói ifjúsági kemping. A júliusi égbolton nyoma sincs a felhőnek: ragyog odafönt a végtelen kékség — idelent a sátrak sokszínű vászna tarkállik. A sátrak között autók, faházak, s lejjebb, a parton és a víziben: fürdőzők és napozók százai. De ^ tábor sátrai, autói, bejárathoz újabb vendégek érkeznek, hazaiak és külföldiek, gépkocsival ... Szalavári Árpád valutás pénztáros (nem tévedés: ennek a beosztásnak ez a pontos meghatározása), aki egyébként az ádándi szakiskola tanára és csak nyaranta vállal itt munkát, így tájékoztat a tábor életéről, forgalmáról: — Az idén május elsején nyitottunk, s mindjárt kezdődött a vendégfogadás. Különösen Csehszlovákiából érkeztek többen, csoportosan. Faházaink kényelmes elhelyezkedést biztosítanák. Negyvennyolc ilyen, két- és háromszemélyes házikónk van, ezekben százhúsz ember kaphat helyet. Ha még egyszer ennyi férőhelyünk lenne, körülbelül akkor tudnánk kielégíteni az igényeket. —A sátrakat magukkal hozzák vagy itt kapják a vendégek? — Mi is kölcsönzünk sátrat, de vannak, akik már fölszerelkezve érkeznek. A forgalom egyébként most nagyobb, mint tavaly ilyenkor volt. — Milyenek az étkezési lehetőségek? — Sajnos, meleg ételt itt nem kaphatnak a vendégek. Viszont helyben van a tej bolt és az ABC-áruház, ahol élelmiszert vásárolnak, és a vendéglőig sem kell sokat gyalogolniuk. Nincs sok idő a beszélgetésre, mert meglehetősen nagy a forgalom az irodában. Délelőtt : 1 ^->1- •• o'/Jrnm pír jönnek jelentkezni és információkat kérni. Mint megtudtuk, többen már évek óta visszatérnék ide, és ismerősként üd- vözlik egymást. A valutás pénztáros második éve teljesít itt szolgálatot, több arcot is ismer, tavaly már látta őket. A Balaton szerelmesei ők, akik nem lettek hűtlenek ehhez a vízhez. Mert igazán megszerették ... Délelőtt van, és ilyenkor mindenki igyekszik le, a partra — és be a vízibe, az egyre növékvő hőség elől... H. F. Keszeg nélkül... öles betűk hirdetik Balatonszárszón, a vasútállomás mellett felállított táblán; »Keszeg és szálka nélküli halak ál - landóan kaphatók.« Örültem a választék ilyen fajta bővülésének. Szálka nélküli halakat már ismerjük. A keszeg nélküli, az igen. Csak még azt nem tudtam, hogy szakácsre- mekről, vagy tán a halbiológusok nagyszabású kísérleteinek beteljesüléséről van-e szó? A helyszíni szemlén aztán kiderült, hogy csupán egy vesszőt sikkasztottak el a tábla szövegének pontatlan fogalmaSOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 19?0. július 23.
