Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-23 / 171. szám

Köszönet versben és rajzban „Munkás nyár“ a Balatonon A diákok közül sokan dol­goznak nyáron a Balatonon. Szükség van a munkájukra. Azokéra különösen, akik leen­dő hivatásukra készülnek, és nyári gyakorlatukat töltik itt. Közülük beszélgettem három­mal. Tóth János, a Keszthely mo­toroshajón dolgozik. .— Budapesten, a Lékai Já­nos Hajózási Szakközépiskolá­ba járok — mondja — Az ősz­szel leszek harmadéves. Ez az iskola hajógépészi képesítést ad, itt a hajón most ilyen munkát végez. Feladatom a gép ellenőrzése, karbantartása, és tankolás. Nagyon szeretem a hajót és a hajózást. Ha elvég­zem a szakközépiskolát, jó lenne tengeri hajóra kerülni. De hogy mindent megtanuljak, ahhoz nagyon jó iskola a Ba­laton. Szarka Éva a balatonboglári postán tölti gyakorlatát. Ű is Budapesten tanul, postaforgal­mi szakközépiskolában. Ami­kor találkoztunk, éppen a te­lefonközpontban volt. — Az egész gyakorlatot itt tölti? — Nemcsak a központban fogok dolgozni. A postai mun­ka nagyon sokrétű. A gyakor­laton minden ágazatát meg kell ismernünk. Osztottam már el hírlapot, sőt elszámo­lást is bíztak rám. Ha végzek, szeretnék a központban dol­gozni. Barabits Elememé a fonyó- di strand könyvtárosa. A szombathelyi tanítóképző má­sodéves hallgatója. — A könyvtár mindennap déltől öt óráig van nyitva. A könyvállományt én válogat­tam ki a fonyódi járási könyv­tár anyagából. A könyvek jel­legét meghatározza az, hogy strandkönyvtár vagyunk. Nagy­részt szépirodalmi könyvek és útleírások. Az írók közül leg­inkább a ma élők keresettek. A folyóiratok közül pedig az idegen nyélvűeket viszik. A kölcsönzési rendszer na­gyon nehezíti a forgalmat. A szabály az, hogy ugyanúgy, mint más könyvtárban, itt is be kell iratkozni az olvasók­nak. Ha elvisznek egy könyvet, annak az árát betétként ná­lam kell hagyni Gyakran jönnek diákok, akiknek gondot okoz, hogy 20—30 forintot itt hagyjanak,1 még akkor is, ha az összeget később visszakap­ják. így aztán sokan inkább tiem is kölcsönöznek. Hogy ezen változtassak, próbáltam a könyv értékének csak felét be- ' szedni, de ez sem hozott ered­ményt. Véleményem szerint elég lenne csak a személyi igazolványt elkérni és annak a számát felírni. Diákok. Tulajdonképpen ta­nulnak még. Munkájukkal azonban a vendégek jobb el­látását szolgálják. Csillogó ablak mellett Néhány gyors, ügyes mozdu­lat, a vizes ruhadarab végig- siklik az ablakon; aztán a gumikefe, majd a szarvasbőr- darab következik. Bíráló pil­lantások kisérik a munkát, de hibát nem lehet találni: a gépi- kocsi szélvédője tükörfénye­sen ragyog. — Pedig csak két napja csinálom ezt a munkát... Igaz, nem nehéz, de a kocsi- tulajdonosok nagyon igényes emberek. Féltik, óvják jármű­vüket, s elvárják, hogy csak koztam. A múlt évben a Pan­nóniánál voltam kocsikísérő. Nehéz volt a munka, s napon­ta tizenkét órát kellett dolgoz­nom. Ez a munka könnyebb, de lehet, hogy nem keresek majd annyit, és a szállásról is magamnak kell gondoskod­nom. De majd meglátjuk, ho­gyan alakul a helyzet... Aztán elnézést kér, mert a másik kút mellé újabb kocsi érkezett, s mögötte néhány pillanaton belül még féltucat. sorakozott fel. Nincs ideje a szakértő kezek nyúljanak hoz­zá ... Szántódon a Shell-benzin- kútnál beszélgetünk a szünte­lenül áramló gépkocsik között, úgy, hogy egyik kocsitól a má­sikig kísérjük az ügyes kezű fiatalembert. Újvári Istvánt, az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetem másodéves hallgató­ját. — Tavaly is így hasznosítot­tam a tanulmányi szünetet; dolgoztam, és mellette szóra­beszélgetésre, az autótulajdo­nosok nem várnak, ezért a tankolás idejét kell kihasznál­ni a szélvédő megtisztítására. Még a kocsik márkáját sem nagyon ismeri; egyelőre csak annyit tud, hogy ez hazai, amaz nyugati. Mire azonban eltelik a vakáció, bizonyára már a hangjukról felismeri majd a Moszkvicsokat, Skodá­kat, Simcákat és a Mercedese­ket ... Sz. L. Tolmács a Sirályban Amikor találkoztunk, éppen reggeliztek a vendégek a Si­rály szállóban. Megkért, hogy várjak, amíg befejezik, aztán beszélget velem. Takáts Gabriella, a Sirály szálló tolmácsa. — Mióta végzi ezt a mun­kát? — Itt, Fonyódon hét éve va­gyok a Sirályban. Minden nyáron ugyanitt Nekem Fo­nyód és ez a szálló a második otthonom. Télen, illetve ami­kor lejár a balatoni szezon, Budapesten az IBUSZ-nál dol­gozom. Turistacsoportokat kí­sérek az NDK-ba és Becsbe. — Milyen nemzetiségű ven­dégek vannak a szállóban? — Németek. Az NDK-ból fo­gadunk vendégeket az egész nyáron, ök már az év elején biztosítják itt a helyüket, így nyitáskor pontosan tudjuk, melyik hónaobain hány ven­dégre számíthatunk. — Vannak-e visszatérő ven­dégek? — Hogyne. Sokan harmad­szor, negyedszer jönnek visz- sza. Vannak nagyon érdekes esetek. Voltak olyan fiatalok, itt nálunk ismerkedtek meg, és a következő nyáron együtt iöttek vissza mint férj és fe­leség. Volt olyan kislány, aki a visszautazás előtt azzal jött hozzám, hogy rosszul van. 39 fokos láza volt, és minden tü­net vakbélgyulladásra utalt. Bevitték a kórházba, kivették a vakbelét. Amikor az orvos befejezte a műtétet, közölte velem, hogv ő ilyen egészsé­ges vakbelet még életében nem vett ki. Aztán beszélget­tem a kislánnyal, aki bevallot­ta, hogy neki tulajdonképpen az égvilágon semmi baja nem volt. Még két hétig maradni akart, ezért még egy műtétet is vállalt... Asszisztens, te­hát jól ismerte a vakbélgyul­ladás tüneteit. A lázat egy kis villanylámpa segítségével »ál­lította elő". Ezt azóta is őr­zöm ... Legjobban a gyereke­ket szeretem. Mindig akad a csoportban kettő-három, ve­lük külön is foglalkozni kell. ök hálálják meg a legjobban, hogy az ember törődik velük. — Százhetvenen vannak egy turnusban, és ahogy a beszél­getésből kiderül, nemcsak: & tolmács szerepét kell ellátnia. Nem fárasztó ez magyoti? — Ha az ember szívvel vég­zi, nem. Szeretni kell az em­bereket. Én mindig úgy ér­zem, hogy rajtam keresztül a külföldi vendégeik az egész magyar vendéglátást mérik le. Nekem háziasszonynak is kell lenni, és egy háziasszonynak kötelessége olyan föltételeket biztosítani, hogy a vendégek jói. érezzék magukat. A ven­déglátáshoz hozzátartozik, hogy amit lehet, elintézünk a ven­dégeknek. Sokan jönnek gyógy­szerért, én kötözöm be a ki­sebb sérüléseket is. Amíg nem készült el a stég, naponta öt­hat ember vágta el a. lábát. Ami néha fárasztó, az a zsú­folt program. A héten kirán­dulunk. Tiihanyba és Füredre. Utána az egyik csoporttal Keszthelyre, Hévízre és Tapol­cára. megyek, másnap ugyan­oda a másik csoporttal. A fá­radságot azonban ellensúlyoz­za, ha az ember szívesen végzi munkáját. És nekem hobbym ez a munka. Ha ötös találatom lenne a lottón, ingyen dolgoz­nék ... Megmutatja a »vendégköny­vet«, amely tulajdonképpen nem is vendégkönyv, mert ki­zárólag a tolmácsnak írják. Tele van a vendégek rajzaival, verseivel. Mindegyik köszöne­tét tartalmaz — a kedvesség­ért, a vendéglátásért. Azt hi­szem, albban, hogy visszatér­nek, évről évre nagv szerepe van Takáts Gabriellának is. Simon Márta Áz esős napokra emlékezve... A műúton Budapest felé haladó hosszú gépkocsioszlo­pok jelzik először a szokat­lanul hűvös időjárást. Még alig mozdult a levegő, a nap sárgálló korongja még lát­szott, amikor az elsők már el­indultak. Akik maradtak, csak a sarki gombáig, ven­déglőig ballagtak el. Ki ci­garettáért, ki élelemért, ki pedig csak egy szivet melen­gető féldeciért. A lányok, asszonyok fázósan húzzák össze magukon a dzsekit, vagy a kosztümkabátot. A máskor fiatalos, a strandokon ereje teljében lévő férfit ala­kító barátunk hiúságát félre­dobva húzza fejébe a felesé­ge által kötött házisapkát. Mintegy húst társukkal ők alkotják az utca pillanatnyi forgalmát. Üres a tópart is. A kövek közt elhaló hullámok zuho- gását meg-megtöri a rohanó széltől zörgő csónakláncok kórusa. A nyár eme úszó szimbólumai most a szárazra húzva, egymás mellett sora­koznak. Itt a parton elvesz­tik a vízen oly kellemes lát­ványt nyújtó könnyedségüket. A ligetes sétányon néha gye­rekek tűnnek fel. Fogócskáz- nak. Aztán a szél őket is ha- r zahajtja. Hogy néha viharosl erejűvé is válik, azt néhány I derékba tört nyárfa és a ka­binok közt megszoruló gally­törmelék bizonyítja. Ez már nem gyerekjáték. A sárgás, szürkészöld víz­ben csak egy, időnként fel­felbukkanó fej látszik az éle­sen kirajzolódó, öreg Bada­csony irányában. Északi ten­gerek hideg vizéhez szokott külföldi, vagy csak egy kü­lönc magyar? Nem tudni. Az üres stégek is hába vár­ják gazdáikat. Sokan talán épp újonnan beszerzett orsó­jukat szerelgetik. A bátrab­bak is csak a partig merész­kednek, dacolva a széllel, mely gyakran a kövekhez csapott hullámok permetével szórja be feszülten figyelő arcukat. A vendéglő máskor zsúfolt kerthelyisége is pang. Csak belül táblából egy pincér. Társai a pultot támasztják. Néhány összehajtó -pár és két hangoskodó társaság jelenti a »vendégsereget«. Rossz idő van. A rádió az utóbbi évtizedek leghűvösebb hőmérsékletét jelzi. Azóta ismét kisütött a nap... Gy. A. ÖBÖLBEN Sóstói kemping, 1970. július ti' . A víz szerelmesei A Siófokon tapasztalható zsúfolt, hétvégi gépjárműforga­lom- után való­ságos oázisnak tetszik a csen­des tábor, a balatonszabadi- sóstói ifjúsági kemping. A jú­liusi égbolton nyoma sincs a felhőnek: ra­gyog odafönt a végtelen kék­ség — idelent a sátrak sok­színű vászna tarkállik. A sátrak között autók, faházak, s lejjebb, a parton és a víziben: fürdő­zők és napo­zók százai. De ^ tábor sátrai, autói, bejárathoz újabb vendégek érkeznek, ha­zaiak és külföldiek, gépkocsi­val ... Szalavári Árpád valutás pénztáros (nem tévedés: ennek a beosztásnak ez a pontos meg­határozása), aki egyébként az ádándi szakiskola tanára és csak nyaranta vállal itt mun­kát, így tájékoztat a tábor éle­téről, forgalmáról: — Az idén május elsején nyitottunk, s mindjárt kezdő­dött a vendégfogadás. Különö­sen Csehszlovákiából érkeztek többen, csoportosan. Faháza­ink kényelmes elhelyezkedést biztosítanák. Negyvennyolc ilyen, két- és háromszemélyes házikónk van, ezekben száz­húsz ember kaphat helyet. Ha még egyszer ennyi férőhelyünk lenne, körülbelül akkor tud­nánk kielégíteni az igényeket. —A sátrakat magukkal hoz­zák vagy itt kapják a vendé­gek? — Mi is kölcsönzünk sátrat, de vannak, akik már fölszerel­kezve érkeznek. A forgalom egyébként most nagyobb, mint tavaly ilyenkor volt. — Milyenek az étkezési le­hetőségek? — Sajnos, meleg ételt itt nem kaphatnak a vendégek. Viszont helyben van a tej bolt és az ABC-áruház, ahol élel­miszert vásárolnak, és a ven­déglőig sem kell sokat gyalo­golniuk. Nincs sok idő a beszélgetés­re, mert meglehetősen nagy a forgalom az irodában. Délelőtt : 1 ^->1- •• o'/Jrnm pír jönnek jelentkezni és informá­ciókat kérni. Mint megtudtuk, többen már évek óta vissza­térnék ide, és ismerősként üd- vözlik egymást. A valutás pénztáros második éve teljesít itt szolgálatot, több arcot is ismer, tavaly már látta őket. A Balaton szerelmesei ők, akik nem lettek hűtlenek ehhez a vízhez. Mert igazán megsze­rették ... Délelőtt van, és ilyenkor mindenki igyekszik le, a part­ra — és be a vízibe, az egyre növékvő hőség elől... H. F. Keszeg nélkül... öles betűk hirdetik Bala­tonszárszón, a vasútállomás mellett felállított táblán; »Ke­szeg és szálka nélküli halak ál - landóan kaphatók.« Örültem a választék ilyen fajta bővülé­sének. Szálka nélküli halakat már ismerjük. A keszeg nél­küli, az igen. Csak még azt nem tudtam, hogy szakácsre- mekről, vagy tán a halbiológu­sok nagyszabású kísérleteinek beteljesüléséről van-e szó? A helyszíni szemlén aztán kiderült, hogy csupán egy vesszőt sikkasztottak el a tábla szövegének pontatlan fogalma­SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 19?0. július 23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom