Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-23 / 171. szám

Tábor Kosmapusstán Tengelyig érő sár. A híg la­tjaikban két keréknyom jelzi az utat, amelyen a Kutasi Ál­lami Gazdaság központjából, illetve a major végéig tartó kövesúttól KozmapuSztára jut­hatunk. Személyautó erre az útra most nem vállalkozhat, legföljebb Zetor vagy első és hátsó kerék meghajtású terep­járó gépkocsi tud rajta keresz­tülvergődni. A GAZ ‘»pilótája« fiatal fiú. Most tanulja a járművezetést, egy kicsit még bátortalan ugyan, de mellette ül oktatója, Decsi István, aki biztatja, se­gíti: • v’-.v segítségnyújtását —, hogy így mindentől távol csak a tanu­lással, a vizsgára való fölké­szüléssel foglalkozzanak a fia­talok. Az iskola március kö­zepén kezdődött, s most a két hét alatt a gyakorlati vezetést tanulják, erre a terep adottsá­gai nagyszerűen megfelelnek. Az itteni utak megedzik a fia­talokat. De elméleti tárgyak­kal, a közlekedési szabályok­kal, műszaki elmélettel, s vé­gül hibaelhárítással is napon­ta több órát foglalkozunk. A hatalmas ősfák alatt sát­rak. Ezekben helyezték el a különböző szemléltető eszkö­Jól kell ismerni a közlekedési táblákat. *— Kapcsolj vissza...! Nyomd a gázt-...! Kövesd a nyomot...! Verejtékezve ugyan, de az utasításokat hiba nélkül hajt­ja végre. Hatalmas tócsák, sárral teli gödrök maradnak mögöttünk. Elhagyunk egy al­máskertet, aztán feltűnik cé­lunk, Kozmapuszta, s rövide­sen bekanyarodunk az egy­kori Hertelendi-kastély mellet­ti hatalmas parkba. Baj nél­kül érkeztünk, gépjárműveze­tőnk, Hódost Zsigmond jól vizsgázott... A kastélyban kapott otthont két hétre a Magyar Honvédel­mi Szövetség megyei gépjár­műiskolájában tanuló százhar­minc fiatal. Szeles Jánosnak, a megyei gépjárműiskola ve­zetőjének szavaiból: — Azért választottuk ezt a helyet — elfogadva a Kvtasi Állami Gazdaság vezetőinek zöket, s ezeket járták sorra tanulás köziben a fiatalok. Az utolsó sátorban dolgozik a házi vizsgabizottság, amely nemcsak feleltetett, hanem se­gített is a nehezen érthető kérdések tisztázásában. A szobákban éjfélig világos­ságot lehetett mindennap ta­lálni. Külön engedéllyel, okta­tóik társaságában ismételték az iskola, hallgatói a napköz­ben tanultakat. S az oktatók legalább annvira szívügyük­nek tekintették, hogy tanítvá­nyaik sikeresen készüljenek a vizsgára, mint amennyire a fiatalok. Decsi István a fiatal okta­tók közé tartozik. Módszerei korszerűek, s ma már a leg­jobb gyakorlati oktatók között tartják számon. Idős Géring József, Lőrincz József, Soós László, Csiki Ferenc és a töb­bi oktató is szívesen vállalta, hogy családjától távol, a fiata­lok vizsgára való felkészítésé­re szánja a két hetet. A vizsgabizottsági tagok el­foglalták helyüket. S mert a vizsgázók valamennyien sor­kötelesek, akik hamarosan néphadseregünk katonái lesz­nek, a bizottságokban a had­sereg egy-egy tisztje is helyet foglalt. Érthető izgalommal nyitot­tak be az ajtón, s húztak kér­dést a fiatalok. Aztán megkez­dődött a felelés. Soós László csoportja szere­pelt a legeredményesebben a házi vizsgán, s most is kitet­tek magukért a fiatalok: min­den tárgyból kiválóan felel­tek. Ferencz László, Hirspold Attila, Jutái György a legered­ményesebbek a csoportból. De Bóka László, Csonka László és Kokas László István nevét is a kiváló eredményt elérők közé írták föl. Tóth János alezredes: — Jól képzett fiatalok, a hadseregben is bizonyára ered­ményesen megállják majd he­lyüket. Elméletileg kiválóak, talán a gyakorlatban kellene velük még valamivel többet foglalkozni. Völgyi Lajos KRESZ-vizsga- biztós: — Az a jó, hogy nemcsak megtanulták, hanem értik is a közlekedési szabályokat. A most vizsgázott fiatalok­ból jól képzett, hivatásos gép- járművezetők lesznek. Szalai László 1972-től önálló külkereskedelmi jogot kap a FÜSZÉRT Betölti feladatát a kishatármenti árucsere-forgalom Az idén 50—60 millió forint értékű áru kerül ilyen módon Somogyba — Hogyan lehet tovább lépni? Jelentősen fejlődött a kis­határmenti árucsere-forgalom. Az 1968 áprilisában megtartott első tanácskozás óta a somo­gyi kereskedelmi vállalatok huszonegy jugoszláv és egy román vállalattal teremtettek kapcsolatot, s várhatóan eb­ben az évben már 55—60 mil­lió forint értékű árut impor­tálnak. Országosan is jelentős a fejlődés. Három év alatt meghétszereződött a jugo­szláv—-magyar csereforgalom. Jelentőségét — mint azt dr. Murányi Zoltán, a Belkereske­delmi Minisztérium nemzet­közi árucsere-forgalmi főosz­tályának vezetője elmondta — ml sem bizonyítja jobban, mint a következő két szám: klíringben 10,4 millió, a kis­határmenti forgalomban négy­millió dollár az éves behozatal Jugoszláviából. A fejlődést — mint azt leg­utóbbi ülésén a megyei tanács végrehajtó bizottsága megálla­pította — jól szemléltetik a számok is. Az év első felében például a Somogy—Zala me­gyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat kétszer annyi árut hozott be, mint a múlt évben. A 262 800 Felelés hibaelhárításból. SZABD LÁSZLÓ - SÚLYOM JÓZSEF ^AzWgi/niik elindult Kémek a búvárhajón A szabotőrök valamennyien amerikai szabású ruhákat kap­tak. A legutóbbi amerikai di­vatlapok alapján Berlinben varrták az öltönyöket. Aztán 15 nap szabadságra küldték a két csoportot; csu­pán Dascht és Kerlinget tar­tották vissza az Abwehr köz­pontjában. Mind a ketten egy- egy zsebkendőt kaptak. Ennek az anyagára láthatatlan tintá­val felírták azoknak a náci kémeknek a nevét és telefon­számát, akik túlélték az FBI nagy letartóztatási akcióját, s akikkel a két csoportnak adott esetben fel kellett vennie a kapcsolatot. Végül Dasch is, Kerling is kézhez kapott némi márkát, aztán mindkettőt elengedték a hátralévő napokra. 1942 május elején, egy va­sárnap estéjén volt a találkozó Berlinben. A civil ruhába öl­tözött Lahousen búcsúvacso- rát rendezett az Amerika felé induló szabotőröknek. Ekkor közölték velük, hogy a vállal­kozás a Pastorius fedőnevet viseli (Daniel Pastorius, az Egyesült Államokba kivándo­rolt németek első szervezeté­nek az elnöke után). A kiképzett kémek és sza­botőrök Kappe kíséretében másnap elhagyták Berlint, és a gyorsvonat egy szigorúan le­zárt ’ különkocsijában robogtak Párizs felé. A szeparáltságot Lahousen rendelte el, nehogy az ügynökök érintkezésibe ke­rülhessenek a többi utassal. Dasch és Kerling emberei hat súlyos bőröndöt is vittek magukkal, tele speciális rob­banóanyaggal. Ezenkívül kap­tak német tengerészegyenru­hákat is, arra az esetre, ha az átkelés közben angol vagy amerikai hajók megtámadnák és elfognák őket. Amikor Párizsba érkeztek, az Operaház közelében lévő szállodába hajtattak, ahol már jóelőre lefoglalták számukra a szobákat. Egyébként ebben az időben ez a szálloda szolgált a különleges küldetésben lévő nácik szállásául. Mindössze két napig marad­tak itt, de még ez a 48 óra sem telt el minden zavar nél­kül. A csoport két tagja, Haupt és Schmidt ugyanis néhány utcalányt vitt fel a szállodába. Már jól benne voltak az éjsza­kában, amikor a két lány ösz- szeveszett Haupttal, aki nyil­ván kevesebbet akart fizetni a szokásosnál, s nagy ricsajt csi­náltak. Az egész szálloda talp- raszöikkent. A francia és különösen az angol szitkok — Haupt inkább amerikai, mint német volt, s így főleg angolul beszélt — felkeltették az álmukból föl­riasztott náci tisztek figyel­mét, akik azt hitték, hogy an­gol ejőernyősök támadtak rá­juk. Revolverrel a kezükben futottak ki a szobájukból, s egyre erőteljesebben kiabál­ták: Kik azok, akik ilyen jól beszélnek angolul? Kappe az éjszaka hátralévő óráit azzal töltötte, hogy eloszlassa a Wehrmacht magas rangú tiszt­jeinek gyanakvását. Ámbár még ezzel sem értek véget a kezdeti bajok, mert Dasch másnap a Boxer-bárban összeveszett a bár személyze­tével, s az egész oéoóból egy kisebbfajta verekedés kevere­dett. Kappe megkönnyebbülten sóhajtott, amikor másnap reg­gel megkapta az utasítást, hogy a német U-Bootok — a tengeralattjárók — felkészül­tek. A búvárnaszádok Loirent- ben várták, bogy a fedélze­tükre szálló két csoportot át­szállítsák az Egyesült Államok­ba. A tíz kém és szabotőr a loirent-i kikötő kis szállodájá­ban helyezkedett eL Mennyire kétségbeesett vol­na Lahousen, ha tudja, hogy a Bohle gauleiter által ajánlott szabotőrök összevissza fecseg­nek a szálloda bárjában — rá­adásul angolul... Már az utolsó simításokat végezték az előkészületeken, és éppen egy bőröndbe akar­ták csomagolni az eddig kü- lön-külön tartott dollárokat, amikor észrevették, hogy a vállalkozás finanszírozására szolgáló pénz nagy része hasz­nálhatatlan. Körülbelül 120 ezer dollár értékű bankjegyen ugyanis különös — piros, ja­pán betűkkel írt — jelzéseket találtak. Ez pedig arról tanús­kodott, hogy a pénz a japánok kezében forgott, valahol a Tá­vol-Keleten. Az ilyen árulkodó nyom könnyen végzetessé vál­hatott, különösen a sebtében kiképzett ügynökök számára. Aztán voltak olyan bankje­gyek is, amelyeket már jó ide­je kivontak a forgalomból az Egyesült Államokban. Ezt vi­szont Dasch vette észre. Az ügynökök persze vona­kodtak ilyen bankjegyekkel elindulni, ezért szétválogatták a használhatókat és használ­hatatlanokat. Daschék száz- húszezer dollárt használhatat­lannak tartottak, a másik cso­port viszont 130 ezret volt kénytelen itthagyni. Igaz, még így is maradt annyi pénzük, hogy a vállalkozás kezdeti költségeit fedezzék, csakhogy ők szerették volna egy ösz- szegben a zsebükben tudni a rájuk eső hányadot, vagyis a fejenként 40 ezer dollárt. Kappe azonban ígéretet tett, hogy ő rövidesen útnak indu­ló harmadik csoporttal utánuk küldeti a hiányzó összeget. Lahousen naplójából ma­radt fenn a vállalkozás rész­vevőinek pontos indulási dá­tuma. »A Dasch-csoport május 26- án 21 órakor, a Kerling fele csoport pedig 28-án 21 órakor lépett a tengeralattjáró fedél­zetére.« A kikötőt még a korábbiak­nál is szigorúbban zárták le érre az időre. És az ügynökök, robbanóanyagokkal és egyéb felszerelésekkel teli csomagok­kal, imbolyogva indultak a tengeralattjáróra, hogy a gyomrába ereszkedjenek. Az U-202 jelzésű tengeralatt­járó parancsnoka, Linder fre­gattkapitány fogadta a Dasch- csoportot, és nyomban egy-egy pohárka pálinkával kínálta meg titkos megbízatású utasa­it. (Folytatjuk) dollár értékű cikkek között több új is van: a kozmetikai és piperecikkek, a sajt a vá­lasztékot bővítik. Az idén ez a vállalat egymillió dolláros árucserét tervez, s a profiljá­hoz szorosan nem tartozó cik­kekből is vásárol. Érdemes megemlíteni, hogy ebben az évben ötmillió palack sört im­portálnak, s ezt hetven fillér­rel olcsóbban adják, mint az ország más vállalatai. Emellett — főleg az élelmiszereknél — a korszerű csomagolás is jó hatással volt a hazai vállala­tokra. Több hiánycikknek szá­mító áruból javult az ellátás. A beszerzés lehetőségeit to­vább kívánják bővíteni: az idén már szovjet, román és csehszlovák partnerektől is szeretnének vásárolni. Hasonló a fejlődés a Dél­dunántúli Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat for­galmában is. Szerződései alap­ján ebben az évben Jugoszlá­viából 781 000, Romániából pe­dig 416 000 forint értékű árut vár. Az ilyen módon behozott húzózár például több éves áruhiányt szüntetett meg, s a magyar vállalatokat arra ösz­tönözte,- hogy külföldi gépek beszerzésével növeljék ennek a cikknek a hazai gyártását. Ez az árucsere-forgalom tette lehetővé, hogy a textil- és felsőruházati nagykereskedel­mi vállalat mintegy 16 millió forint értékben 30 000 méter szövetet és százezer méter ágyneműt hozzon be. A tár­gyalások tovább folynak: 30 000 méter műszálkeverésű női ruhaszövet, 35 5Ó0 méter gyapjú és műszálkeverésű férfiöltöny- és női kosztümszö­vet beérkezésével lehet szá­molni. A Somogy—Zala megyei Vas és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat az idén 2 és fél millió forint értékű csillár vásárlása mellett villanybojlert is hoz be körübelül 1,1 millió forint értékben. Az árukért ellenértéket is kell adni. Az elmúlt időszak­ban 393 hektoliter tejszínt, 100 tonna Cheddar sajtot szál­lítottak Jugoszláviába. Jelen- ileg 30 000 liter tej és 60 tonna iBalaton-sajt exportjáról foly­atatnak tárgyalásokat. Az árucsere fejlődését saj- (inos még zavarja néhány té­nyező: az adminisztratív kö­töttségek sok esetben a tár­gyalások elhúzódásához vagy meghiúsulásához vezetnek. Á meglehetősen szerény árulista miatt gyakran okoz gondot az ellenérték megtalálása. (A Bel­kereskedelmi Minisztérium osztályvezetője mondta el a vb-ülésen: semmi akadálya annak, hogy bővítsék az áruk listáját, csupán arra kell ügyelni, hogy a nálunk is hiánycikknek számító árut ne vigyék külföldre.) Sok esetben a magas fogyasztói ár gátolja, hogy valóban hiányt, pótoljon a behozott áru. Ennek az az oka, hogy a szállítási költsé­gek, a külkereskedelem^ által felszámolt jutalék, a vám és a belföldi forgalmiadó teteme­sen növelik a kiadásokat. Ép­pen ezért célszerű lenne az adminisztráció egyszerűsítése. A vállalatoknál felvetődött az önálló export-importjog meg­adása, illetve az ilyen célú társulások létrehozása is. A Somogy—Zala megyei Élelmi­szer és Vegyiáru Nagykereske­delmi Vállalat már folytat ilyen tárgyalásokat a fogyasz­tási és értékesítő szövetkeze­tekkel. A Belkereskedelmi Mi­nisztérium is támogatja ezt, hiszen kívánatos, hogy növe­kedjen az önálló külkereske­delmi joggal rendelkező vál­lalatok száma. Ha létrejön a társulás, 1972-től a FÜSZÉRT is megkapja ezt a jogot. A kishatármenti árucsere­forgalom fejlesztése érdekében néhány központi intézkedésre is szükség lenne — állapította meg a vb. Az egyedi engedé­lyek megszerzésének hosszú időtartamát — jelenleg hatvan nap — csökkenteni kellene. Javaslatként az is elhangzott, hogy az árulistát negyedéven­ként állapítsák meg, s a ke­reskedelmi osztály — az áru­alap ismeretében — tehessen javaslatot a különböző cikkek behozatalára. Az árucserében fontos szerep hárul a vállala­tokra is. Ezért tovább kell mélyíteni a piaci ismereteket, a megfelelő piackutatást. Le­hetőség van arra is, hogy a kereskedelem mellett az ipar és a mezőgazdaság is bekap­csolódjon a kishatármenti for­galomba. Kercza Imre VÁSÁR GYŐRBEN Akár a vasúton, akár ország- iúton érkezik Győrbe a láto- igató, messziről gyárkémények (I tömkelegét pillantja meg. Ez a város jellegzetessége, hiszen Magyarország harmadik leg­nagyobb gyárvárosa. A Magyar Vagon- és Gép­gyárban 18 000 ember dolgo­zik, s Európában, Afrikában és Dél-Amerikában is kevés olyan ipari és kereskedelmi szakember van, aki ne ismer­né a gyár híres Rába emblé­máját. A vagongyár — aho­gyan Győrött népszerűén neve­zik — a magyar járműprog­ram bázisa. Itt készülnek a hí­res MAN-motorok és a gép­járművekhez a korszerű hátsó- hidak. Eddig mintegy 6 mil­liárd forintba került álla­munknak az új motorgyár fel­építése. Már készül a korsze­rű öntöde is, amelynek építési költségei mintegy 450 milliót tesznek ki. A győri textilgyárak is vi­lághírűek. A Richards Finom- J posztógyár áruit évente 15 inagy nemzetközi vásáron mu­tatják be. A méteráruboltok kirakatait nézegeti az olvasó, biztosan megcsodálja a szebb­nél szebb női jersey és a szin- tetikusszálból, valamint gyap­júból készült férfi ruhaanya­gokat, melyek a Richards ter­mékei. A Bábatext márka is közis­mert szerte Európában. A Textilipari Vállalat zsebken­dőit és ágyneműit mindenütt használják. A Cardo Bútorgyár Firenze lakószobája több nagv európai vásáron első díjat nyert. A Győri Pamutszövő és Mű­bőrgyár Grabona márkájú,' csodálatos műanyagairól nem is beszélünk. A gyár buda­pesti mintaboltjában napról napra óriási a forgalom. Csak néhányat említettünk a híres győri gyárak közül, melyeknek termékeit bemutat­ják a Győri Ipari Kiállításon és Vásáron július 24-től au­gusztus 2-ig. A vásár rendező bizottságának 76 vállalat és üzem jelentette be részvéte­lét. A győri 400. Ipari Szak­munkásképző Iskola összes termében és a hatalmas udva­rokon nemcsak a győri ipar termékei lesznek láthatók, ha­nem sok budapesti és dunán­túli cég is bemutatja áruit. A szakmai napok már mind zsú­foltak. A kiállítás érdekessége az lesz, hogy a híres győri textilgyárak, valamint a Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár termékeit a kiállítás ideje alatt a boltjaikban meg lehet vásárolni. Akik a kiállításra kívánnak utazni, azoknak a MÁV 33 százalékos utazási kedvezményt nyújt 1 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 197«. jtilte M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom