Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-22 / 170. szám

Változó és ősi Hortobágy A hetvenéves parasztembe­rek nem emlékeznek ilyen rendkívüli időjárásra. Talán száz esztendeje esett ennyi csa­padék a Hortobágyon. A jú­nius végi napokban is még barnás-zöld a legelő, nem égett ki a fű. Autóbuszunk észrevétlenül fordul rá a szikre, továbbra is rázkódásmentesen utazunk. Néhány kátyúnál kell csak ügyeskednie a sofőrnek. A tá­voli ménest^ keressük. Utazás előtt készülődésként elhatároz­tam, hogy «-nem hiszek« a sze­memnek, a délibábnak. Azon leszek, hogy a nagy síkság fénytörő levegőjében is a lehe­tő legpontosabban lássak. Ezért erősebb szívdobogás nélkül mentem el a hortobágyi csár­da előtt parkírozó külföldi rendszámú gépkocsik mellett, ellenben azt örömmel vettem tudomásul, hogy a pécsi diákok ilyen messzire utaztak, autó­busszal, iskolai kirándulás té­májának választva az ismeret­len Hortobágyot. A nádfedeles, fehérre me­szelt tájmúzeum — Pásztor­múzeum — ajtaja zárva, a fel- világosító szóra csak méltatlan­kodni lehet. — Tatarozzák — mondják a helybeliek a kíván­csi utazónak. (Hazai és idegen- forgalmi főszezonban.) A gazdaság | A földrajz szakos tanárok most ne figyeljenek rám: két Hortobágy van Magyarorszá­gon. Egy területen fekszik mind a kettő; pontosan 21 ezer holdnyi szántót, 36 ezer hold- nyi legelőt és 8 ezer holdnyi halastó területet számíthatunk kevés réttel, gyümölcsösssel és erdővel Hortobágyn&k. Ez a gazdaság, amely különös adott­ságain kívül éppen olyan, mint az ország többi más állami gazdasága. A kevésbé ismert Hortobágy a másik: idegen­forgalmi reklámokról néz ránk. Szó lesz mind a kettőről, szá­molva azzal is, hogy esetleg csalódások kiváltója lesz a be­számolóm, de megéri, ha hű képet adhatok — nekünk ma­gyaroknak. Legalább mi ismer­jük Hortobágyot, mi magya­rok, pontos fogalmakkal! A természetet átformáló em­ber mit művelt Hortobágyon? A háború előtti debreceni le­gelőből mi lett? Az átalakulás­ról csak jelen időben szólhat­nak, a folyamat ma is tart. Fantasztikusnak tűnik, hogy az 1950-es évek elején az általános mezőgazdaság struktúráját próbálták megvalósítani itt is. Csupán mezőgazdaságból, nö­vénytermelésből nem lehet megélni, változatos minőségű a föld. Gond a zöldtakarmány, ezért nem is lehet nagyobb a gazdaság állatállománya, mely négyezer szarvasmarhából, 60 —70 ezer juhból, 600 lóból és számtalan szárnyasból, barom­fiból áll. Hogy mit hozott az idei rendkívüli nyár a Horto­bágyon — ezzel kezdtem be­számolómat. Hadd folytassam azzal, hogy gazdaságilag az 1962—S4-es éveket számolják a rekordévnek, s ez bizonyít­Mindegy, Sajtónkban, különösképpen hetilapjaikban gyakori az olyan történet, amelyben a fantasztikus véletlen — meg­lepő találkozás, váratlan for­dulat — játssza a fő szerepet. Mi sem akarunk lemaradni, elmondunk egy »csodaszto- rit.« Kati az érettségire ment, villamoson, valamivel ifjabb barátnője társaságában. — Egész éjjel nem aludtam — remegett a hangja. — Gondolatban végigfutottam minden tételen. Tegnap még úgy éreztem, tudok valamit, de az éjszaka teljesen üres volt a fejem. A barátnője vigasztalni próbálta: — Ugyan már, ne izgulj! «■ Mi lesz, ha megbukom?! ja is a Hortobágyi Állami Gaz­daság létjogosultságát. Kacsa és idegenforgalom | Az állattartás a fő jellem­zője a gazdaságnak. A juhte­nyésztés — mondották — for­radalmi állapotban van Ma­gyarországon. Eddig a gyapjú miatt tartottak juhot, de a kül­földi konkurenciával nem álltuk a versenyt, az intenzív juhászattai a hústermelésre te­relődött a hangsúly. A magyar fésűs merinó helyett az angol Suffolk fajta látszik most azért gazdaságosabbnak, kereszte­zéssel nagyobb a húshozama. Elsősorban keleti országokba exportálunk. Országosan az a tendencia, hogy visszafejlesz- szék a juhászatot, a Hortobá­gyon az elkövetkező két év alatt ötvenezerrel kívánják nö­velni az állományt. Ahhoz, hogy a gazdaságban bárminemű fejlesztést véghez "tudjanak vinni, pénzre , van szükség elsősorban. S mi hoz pénzt Hortobágyon? A barom­fi, a szárnyas. A tyúk, a liba, a kacsa és a gyöngytyúk. Ha­zánkban eddig elhanyagolták a a gyöngytyúktenyésztést; kül­földön keresett áru a húsa. íz- letesebb, mint a tyúk, kiadó- sabb is. Külföldön a gyöngy- tyúk ára kétszerese a csirkéé­nek. Hortobágy nyolcezer hold­nyi halastavában meghonosí­tották az amurt, az angolnát. A változáshoz ez is hozzátar­tozik. Az idegenforgalomról és a lovakról már kinn a pusztán, a megtalált ménes szemlélése közben esett szó. A ló egyre inkább luxuscikké válik — mondja a vezetőm. — Nyuga­ton már az is — teszi hozzá. S máris fejből mondja az álta­la ismert legdrágábban elkelt ló árát: 2,5 millió forint. A »luxusló« Hortobágyon az an­gol telivér és a nóniusz keresz­tezéséből lesz. Egy alig képzett sportló ára 30 000. a jól kép­zetté 325 000 forint. A csikós akrobatikus mutat­vánnyal kápráztatja el a bá­mészkodókat. Inkább cirkusz­ba valónak tartom a produk­cióját. Az idegenforgalom kész­teti a csikósra a bőgátyát, egyébként szégyenük a visele­tét. A hagyományokat is ők őrzik a legjobban. A csikósok utánpótlása biztosított is. a sok reprezentatív hazai és külföldi szereplés vonzó, a juhászat azonban szakemberhiánnyal küzd. Nemzeti park | A változó Hortobágyon az újabb gazdálkodás lehetőségei­nek kutatása mellett a másik fő feladat: az ősi megőrzése. A táj ősi arculatának, az őshonos növény- és állatfajtáknak a megőrzése. Az Atlanti-óceántól a Kárpátokig nincs ilyen terü­let, ezért is határozták el a mi­nap, hogy védetté nyilvánítják: nemzeti park lesz Hortobágy. Megtartja ősi természetét is. Az őshonos állatfajták közül a szilaj magyar szürke ma már csak múzeális érték. Géntarta­lékul mintegy 250 tehenet tart a gazdaság. A racka juh is vé­dett; valamikor durva gyapját bundakészítésre használták fel. ötszáz anyajuhból áll a horto­bágyi tartalék. A két Hortobágy közül ez az ősi az ismertebb, ez után von­zódik a külföldi turista, a hazai is ebből szövi elképzelését a Hortobágyról. Ma is. A kari­kásostorból, a csikósok pány- vájából, a hallott ételek illa­tából. Milyen lesz Hortobágv (di­vatos évszámot mondok) két­ezerben? A rentábilis termelés megtalálható. (Egyelőre az ide­genforgalom évi 150—200 ezer forintot hoz a gazdaságnak, ez a mellényzsebbe is kevés; többet hoz egy falka kacsa vagy más szárnyas.) Hogy mit lesz érdemes a Hortobágyon termelni, te­nyészteni — ezt a jövő dönti el. Alighanem a Hortobágy sorsában ez az elkövetkező 30 esztendő jelenti majd a legmé­lyebbre ható változást, amel­lett, hogy tudatosan megőrzi múltjából, ami szükséges, és táji, állattartási, nemzeti sajá­tosságként örök érték. Horányi Barna A szakmunkásképzés reformjáról Szülői értekezletek előtt A szakmunkásképző inté­zeték igazgatóit nemrégen értekezletre hívták össze a Munkaügyi Minisztériumban, és a szakmunkásképzés re­formjával kapcsolatos tenni­valókról beszélgettek. Pintér Kálmánt, az 503. sz. Ipari Szakmunkásképző Inté­zet igazgatóját kértük meg, mondja el milyen változá­sok lesznek az új tanévben. — Az értekezlet célja az volt, hogy a minisztérium mérlegelje az intézetek lehe­tőségeit, a vállalatok szük­ségleteit. A reformot ugyanis fokozatosan kívánják beve­zetni;. az 1970/71. tanévben például 32 szakmában. 21 szakmát B, tizenegyet pedig A tagozatos osztályokban tanítunk majd országszerte. A reform elsősorban az el­méleti óraszámok növekedé­sét jelenti, s ezzel együtt a gyakorlati . képzés színvonalá­nak emelését. Természetesen ez az intézetekre, a vállala­tokra és a családokra is na­gyobb terhet ró. — Az 503. számú intézet­ben hogyan készültek föl? — Az 1970/71-es tanévben tizennyolc B tagozatos osz­tályt indítunk 550 tanulóval. Az első évben csak délelőtti oktatás lesz. A tanulók 90 százalékát tanműhelyben ké­pezzük: az intézet tanműhe­lyében és üzemi tanműhe­lyekben. A reformra való felkészülés jegyében emel­tük a függetlenített szakok­tatói létszámot. (Nyolc szak­oktatót és három szaktanárt vettek föl.) összesen 55 szak­oktató és 43 szaktanár tanít az intézetben az ősztől. Egyes szakmákban kiszélesítjük a fizika és az elektrotechnika tantárgyak tanítását. Négy­száznyolcvan ezer forintért vá­sároltunk a szakszertáraknak és szakkabineteknek audiovi­zuális és szemléltetési eszkö­zöket. Minden kabinetnek van például magnója és film­vetítője. A mérési és szak­matematikai feladatok meg­oldására villamasipari mérő­termet rendeztünk be. A leg­nehezebb tantárgyakban rendszeres kötelező korrepe­tálást szervezünk a tanulmá­nyi átlag • javítása érdekében. Végül egy nagyon felelősség- teljes dolog: a szakmunkás­törvény az intézetek felada­tául jelölte ki a szakmunkás- képzés irányítását és ellen­őrzését. Ez hagy energiát köt le, de mindenképpen hasz­nos az előbbrejutás szem­pontjából. — Milyen tennivalókra sürgeti a reform az üzeme­ket és vállalatokat? — Az intézetek igyekeznek optimális körülményeket te­remteni. Ez azonban a vál­lalatok, üzemek támogatása, korszerűbb szelleme nélkül mit sem ér. Mi megküldjük nekik az alapszakmai képzés­hez szükséges tantervet. Vagyis: mit kell a tanulók­kal — az elmélettel párhuza­mit húzok Különösen a magyartól fé­lek. Az igazat megvallva egyetlen tétel van, amit jól tudok: Csokonai szerelmi lí­rája. Bárcsak azt felelném! Szemközt velünk régimódi választékossággal öltözött idő­sebb úr ült. Szürke ruha, aranykeretes pápaszem, stuc- colt bajusz. Feszülten figyelte a lányok párbeszédét. És köz­ben, mintha alig észrevehető­en elmosolyodott volna... Kati eltűnődött: — Persze, mindegy, mit húzok. Ha az elnök rosszin­dulatú, sokat árthat. Ha ren­des, sokat segíthet... És íme, az öregúr megszó­lalt: — No, és mit mondanak, milyen£ Kati megrezzent, fürkésző­en végignézte útitársát, és na­gyon udvariasan felelt: — Azt mondják, szigorú, de a szíve jó... — Úgy? Ügy? — mosoly­gott rejtelmesen az öregúr. A következő megállónál a lányok leszálltak. Különös módon ugyanott szállt le az idős úr is. Az érettségizők már bent ültek a teremben, amikor be­vonult a vizsgabizottság. Kati azt hitte, álmodik. Ott volt közöttük az elnök: ma­gas, harmincöt év körüli, szemüveg nélküli, borotvált arcú fiatalember, divatos, egysoros barna ruhában. Kati Mikszáth prózáját fe­lelte, és sajnos úgy megbu­kott, mint a pinty. Hogy mennyi kotnyeles öregúr utazik manapság a villamoson! Novobáczky Sándor masán — megtanítaniuk. Fontos, hogy lelkiismeretesen kísérjék figyelemmel a tan­tervet — ez az ő érdekük Is —, és ahol függetlenített szakoktató nincs is, legalább csoportos oktatást tartsanak a gyerekeknek. Az idén elő­ször a tantervet a miniszté­riumi vállalatokon kívül a tanácsi és szövetkezeti válla­latokhoz is eljuttatjuk. Mi még abban is segítünk, hogy á kevés tanulót foglalkozta­tó üzemből, munkahelyről (a B tagozaton) évenként 256 órás gyakorlati kiegészítő foglalkozásra rendeljük be a fiatalokat az intézeti tanmű­helybe. Az üzemi tanműhe­lyek fejlesztése nélkül azon­ban ez áligha hozhat jobb eredményeket. Több gondot kellene fordítania a tanműhe- lyes képzésre például a vil­lamossági gyárnak és a me­zőgazdasági gépgyárnak is. Az utóbbi esetében nemhogy fejlődött a tanműhely, hanem még a régit is fölszámolták. A tanácsi építőipari vállalatnál valamint a finommechanikai és gépjavító vállalatnál is nagyon kellene a tanműhely. Vagy legalább olyan helyet adjanak, ahol a tanulóknak lehetőségük nyílik az önálló munkára. — Hogyan és miben vár­ják a szülők segítségét? — Az ipari szakmák iránt egyre nagyobb a kereslet. Megbecsülésük is érződik. Nő az intézetekbe jelentkezők száma. Sajnos a pályázók ál­talános iskolai eredménye vi­szont alig javul. Pedig kü­lönösen magasak a követelmé­nyek a B tagozatos osztá­lyokban. Köztudott, hogy ezek szakközépiskolák szintjén képezik a tanulókat, a to­vábbtanulás előtt is szabad­dá téve az utat. Sokkal töb­bet kell tanulni a szakmun­kástanulónak. mint koráb­ban. A szülőknek rendszere­sen ellenőrizniük kell a gye­reket. Többször keressék föl az iskolát, az osztályfőnököt is. A B tagozatos osztályok­ban ugyanis ismételni nem lehet. Már augusztusban meg­kezdjük a szülői értekezletek összehívását. Az is jó lenne, ha a szülők a gyengébb ta­nulókat már kezdettől fog­va korrepetáltatnák a nehéz tantárgyakból. S amit nem győzünk elégszer hangsú­lyozni: több szorgalom és lelkiismeretesség kell a ta­nulásban! B. Zs« KÍVÁNCSI KAMERA A manchesteri játékkiállítás egyik győztese az »X—70« tí­pusú modell. Persze akadhat, aki rápillant erre a képre, és ünnepélyesen kijelenti: — Az ért a kocsi sem rossz... A 32 éves Surinder Malni indiai csodadoktornak a jelek sze. rint példátlanul jó az emész tése: gyermekkora óta naponta elfogyaszt egy fél téglát. Amióta elkezdte, legalább egy több szobás, kertes családi házat megevett már... Ennek a különös teremtménynek valószínűleg forró sza­vakat suttoghat a fülébe -édesapja«, Claude Welsh szobrász, aki kályhacsövekből alkotta meg ezt a még a párizsi modern képzőművészeti tártalon is rendhagyónak számító izét. SOMOGYI NÉPLAP Saerda, 1910. július 22. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom