Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-16 / 165. szám
A lépcsők városa A várost már messziről latjuk. Azaz hol látjuk, hol nem, mert a szerpentin többszörös masnit köt a hegyre, amint a tengerhez közeledünk. A lények azonban biztatótan villognak. Előbb előttiünk, aztán alattunk. A több órás út során hozzászoktunk a hajmeresztő látvái-yhoz: az út egyik olda Ián meredek sziklafal lóg lelőttünk, a másik oldal on sze dítő szakadék tátong. Vannak, akiket a mélység visszariaszt, s ezért elíordui- nak az ablaktól. Mélyen lent sziporkázik az esti Fiume (Rijeka), ez annyiszor gazdát cse rélt város, nemcsak Jugoszlá via, hanem az Adria legna - gyobb kikötője is. Városnézés re persze ezen az estén, a hosz- szú út után, már nem kerül sor. A szokatlan hőségből azonban már ekkor kijutott, és egyáltalán nem csodálkoztunk, hogy házigazdáink mindössze lepedőt és egy szál pokróco; készítették takarónak az ágyra S ha már a fiumei esténei tartunk — időzzünk el itt egy kicsit! A későbbi napokban volt alkalmunk ismerkedni — nem megismerni, mert ahhoz jóval több idő kellene — ennek a különös városnak az éj szakai életével. Persze mindezt csak mértékkel tehettük mert a már említett 220 dináros zsebpénzzel szemben az egyik bárban például 13, a másikban 15, a harmadikban 20 dináros «-beugrót" kértek, s tekintettel ezekre a fokozatok lakosság nyelvében csakúgy, mint az építészetben, a szokásokban vagy a vallási megosztottságban. A harmónia, az átfedés azonban tökéletes. A szemközti hajópresszó ze nekarának egyik tagja tőkéié tes magyarsággal beszélgetet velünk. — Nem csodálkozhatunk hát. hogy most a pincér is a mi anyanyelvűnkön veszi löl a rendelésünket. A kikötői sétányon nem szűnik a föl le hullámzó sokadalom. Amíg hideg sörünket isszuk — meri itt mindenütt hűtik a sört —, »vadász jelenetnek" is tanúi le hetünk. Két szőkeség portyá- zik előttünk. Férfiak lépnek melléjük, de rövid szóváltás után továbbállnak. A lányok folytatják sétájukat. Autó is megáll mellettük, ám az alku altkor sem jut el a megegyezéshez. Csoportunk — a Siotcur kaposvári utazási irodája szervezte úton a Kaposvári Járási Tanács munkatársaival és a járás községi tanácsi vezetőivel, dolgozóival utaztam együtt — már fiumei tartózkodásunk első napján rájött, hogy a város rettentő sok lépcsője igazán kimerítővé teszi a sétát. De a turista részben ezért is jött: sokat látni. Egyébként bárhol jár is az ember, akár az óvárosban akár az újban, a tengerre pillantva viszonylag könnyen eligazodik a természetes összevisszaságban tekergő utcák kő zött. Azért írom, hogy termő A gyermekek »nemzetközi nyelve" a jatén. ra, már nem is érdeklődtünk tovább. De talán így jártunk jobban. Nem azért, mert a bárműsorra mindhárom helyen következtethettünk a bejárainál kifüggesztett fél tucatnyi képzői — ingyen —, hanem azért, mert ennek a sok nyelvű városnak az élete kint zaj lik az utcán ... Ülünk az utcai kerthelyi ségben. Széles sétány — korzó — választ el a tengertől Hatalmas hajók vesztegelnek a móló mellett, köztük az a ten gerjáró kolosszus is, amelyiknek tetőfedélzet én étterempresszó, gyomrában nedig bár várja a vendégeiket. Viszonylag kellemes itt az este. mert az Adriáról langyos szél fuj, ami aztán föntebb, az öböl partjain zöldadó babérfák, piros és fehér oleanderek meg rozmaringbokrok illatával keveredik. Minden kikötőváros sok nyelvű — Fiume is az. Sőt, it', nemcsak a különlböző nemzeti - ségű hajókról érkező matrózok jelentik a nyelvi kavalkádot Ennek a városnak az évszázadok során történt ide-odacsato- lása is nyomot hagyott a mai szetes ez a teikervényesség, mert a hegyoldalban nem építkezhettek másként, s így alakultak ki az utcák és terek. Nincs szándékomban részletes útikalauzt adni az olvasó kezébe, ehhez elegendő tárgyi Ismeretem nincs, de azért ne tűnjék elnagyolásnak, h3 azt mondom: a szépre vágyók megtalálják itt a kedvükie való számos műemlék jellegű érdekességet, a »napimádók" a barnító napfényt, a fürdőzök az Adria sós és ragyogó tisztaságú vizében nyerhetnek felüdülést. Persze, a cél nélküli bolyongás a piacon, az üzlet sorok előtt vagy az olaszos hangulatú sikátorokban ugyancsak hasznos dolognak számít. Ilyenkor viszont nem ritkaság, hogy idegenek leszólítják az embert a forgatagban és angol szövetet kínálnak (a kapualjban megmutatják a mintakollekciót is). És mire ** magyar turista megmagyaráz za, hogy ő nem jöhet számítás ba ügyfélként — igen. megmagyarázhatja, mert ezek ar »alkalmi árusok" éppen úgy törik a magyart, mint az angol, a francia vagy a német nyelvet —, addigra már befut ■gy újabb vevő... A fáradtság múló dolog, a lJváncsiság, az önmagának- felfedezés vágya pedig nagy úr. S itt mór minden olyan közel van. Abbázia (O páti ja) alig több mint tíz kilométerOlasz filmek színhelyét idézik föl a város öreg sikátorai. nyi »ugrás". Azután mintha már Olaszországban járnánk, olyan városok következnek az Isztiriad-félsziget partján: Pu la, Rovinj, Porecs, azaz olaszu’ Pola, Rovigno és Parenzo. Köz ben csodálatos kékségű fjor dók bújnak a hegyek közé ... Ide, ezekre a helyekre látc- | gátunk él sorozatunk következő, befejező részében. Hernesz Ferenc Következik: VENDÉGLÁTÁS borral — ÉS AZ INDIAN FALU A hogy ott állt a nyüzsgő, önfeledten játszó, futkosó gyermekcsoport ban, a legszívesebben lemondott volna a szándékáról. De csak egy villanásnyira ötlött fel benne a menekülés gondolata, hisz a társ utáni vágy, a magány elviselhetetlennek tűnő szorítása, sivár üressége elűzhetetlenül él' benne. Melyiket válassza? Tanácstalanul, szinte se gélykérően tekint a fiatal igazgatóra. — Nem kell elsietni — hallja a biztatást. — Tessék jól megnézni valamennyit figyelni őket foglalkozásuk közben! Vagy leülni, játszani egy kis csoportban, és beszélgetni velük. Szőke kislányt keresett a szemével. Szegény férjének mindig egy aranyhajú csöpp ség volt az álma. De csak egy fiuk született, többet nem engedélyeztek az orvosok. Legalább most, a halála után teljesedne a kedve. Tépelődése közben egy csil logóan fekete szemű és hajú. négyévesnek látszó kislány szaladt hozzá. Gátlástalan ki váncsisággai állt eléje: — Néni, kit keresel? A Gizikét? Tegnap már elvitte az apukája. Az anyuját várta, de nem jött. Nem te vagy? — Nem, kedvesem — simogatta meg a fejét az asszony. — Én csak nézem, hogyan játszatok. — Te senkit nem viszel magaddal? Balatoni beszélgetések, 1970 Jó tanítók ért és jó eszközökért kiéit a közoktatás Korszerűség és formalizmus címmel rendezték meg a közoktatási hét első didaktikai tanácskozását Siófokon a balatoni beszélgetések keretében. Az első napon három nagy előadás hangzott el. Dr. Kiss Ar pád, az Országos Pedagógiai Intézet tanszékvezetője Kor szerűség és formalizmus a di daktikában címmel tartott vitaindítót. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy — reális számítások alapján — a föld lakossága 20CS körül megkétszereződik. A tudományok pedig óriási léptekkel haladnak egy sor olyan te rületen is, amelynek az iskolai tantárgyak képezik alapját. Az iskola feladata ma nem az bogy hatalmas ismerethalmazi adjon, hanem az is, hogy a tanulót — érdeklődési körének megfelelően — fölkészítse az önálló ismeretszerzésre S ezt ma már az alsó tagozatban kell elkezdeni. Megfigyelhetjük — mondotta az előadó —, hogy a világ érdeklődésének középoontjá- ban is a kisgyermek áll. Áhhoz azonban, hogy a gyerekeket önálló tanulásra neveljük, két dolog szükséges: egyrészt, hogy fölkeltsük benne a tudás iránti vágyat, s megfelelő in dítékokat adjunk hozzá, másrészt. hogy o tanulás technikáját is megtanítsuk velük. Mit tehetünk a jelen ni liana than ennek érdekében? Először is a tanórák időtartalékát kell korszerűbben kihasználni. A tanulót kénessé "ein^k. teljesítménvszintjénék megfelelően aktívabbá ke'l tenni — azaz szereneltetni kel; — az órákon, önálló tevékeny- "A°re sarkallva. Elmondta azt is, hogy — sajnos — az iskolák még a megtevő eszközöket sem haszná1 - fák ki kellően. Például 402 oktatófilm van forgalomban, de irántuk az érdeklődés — a kölcsönzési díj bevezetése óta >— kétségbeejtően visszaesett. Nem kielégítő más technikai eszközök felhasználása sem. Az okok a rossz anyagi körülményekben és az elavult szemléletben keresendőek. — Az önállósuló ismeretszerzés könyvtár nélkül elképzelhetetlen — fejtegette az előadó —, fő feladat tehát az iskolai könyvtárhálózat bővítése és jobb kihasználása. Dr. Koczka János, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum osztályvezetője az oktatásügy forradalmi változásai nak nemzetközi eredményeit tekintette át. Két kérdéssel Az úgynevezett felfedezései tanulással kapcsolatban elmondta, hogy ennek is a könyvtár az alapja. A lénye ge pedig: a tanulók a feladatokat tanári útmutatás alapján igyekeznek megoldani, egyebek között szakkönyvek segítségével. Előadása másik részét a tanulói teljesítmény mérésének tapasztalatai köré csoportosította. Vázolta a külföldi és hazai törekvéseket is. Különösen hangsúlyozta: a hazai ku- t ások eredményei nagyobb répszerűsítést érdemelnének. Kelemen Endre, a tv osztályvezetője vetített képes előadásiban mutatta be, hogyan szolgálják a filmek az oktatás korszerűsítését, különös tekintettel a földrajz, a biológia es a matematika tanítására. A második napon, négy cso- nertban vitatkoztak a részvevő pedagógusok és közoktatási szakemberek. A szekcióüléseken egyértelműen megfogalmazódott: jó tanítókért és jó eszközökért kiált a közoktatás. Elmondották, hogy szemléletváltozásra és az oktatásügy nagyobb anyagi támogatására var szükség. Sürgették a jobb személyi és tárgyi feltételek megteremtését. Á tapasztalatok azt bizonyítják: korszerűsítésre vá-i a pedagógusképzés is. Föl keU számolni a szaktantárgyi sovinizmust. Népszerűsíteni keil az osztály-kabinetrendszer elterjesztését. Dr. Kiss Árpád zárszavában kísérletezésre bátorította a pedagógusokat. Kiemelte, hoav a tanulók teljesítményének érté- keltát is újszerűén keli elvégezni. B. Zs. Fekete, kó- I cos puli. Rét- tenetes nagy barátságban voltunk. A barátság oly szívélyes. hogy a kézcsók is elmaradhatatlan volt. Igazi puli módon, kéznyalás formájában. Nem szolgalelkűség, hanem az őszinte tisztelet, a viszonosság alapján. No. nem a kézcsók viszonzása, hanem köszönet a gondoskodásért, az összegyűjtött csontokért, amelyek Pamacsot illették a legutóbbi időkig. Kutyaévben számolva a több mint két éves őszinte barátságot a legutóbbi időkig semmi sem zavarta. Nem volt közöttünk nézeteltérés sem a hajnali csaholás, a pázsiton vakond után való ka párás közbeni félméteres lyuk ásása, de még a csirkék világgá kergetése miatt sem. Ilyen esetekben még a »le- kutyateremtézés"-kor is védelmembe vettem. Most mégis kitört köztünk az ellenségeskedés. Az oka: unokám el merte hozni Pamacs távoli unokaöccsét, Csukmát, aki színre, alkatra hasonló, csupán nemiségére utaló jegyek teszik megkülönböztethetővé. Gondoltam, milyen nagy lesz az öröm, ha rég nem látott rokonok találkoznak. Ám csalódtam. A bemutatkozás után hamarosan észrevettem, hogy nincs meg a kellő szimpátia a rokonok között. Ezt Pamacs szemmel láthatóan ki is mutatta. Néhány vakkantással és a kapufélfánál jobb hátsó lába félperces felemelésével vett búcsút, és szaladt haza a szomszédba. Ott lefeküdt a kisajtó mellé, s egyik szemét nvitva tartva állandóan felénk nézett. Mivel sértettük meg? Most rám haragszik vagy a rokonra? Ki engesztelje ki? Csukma vagy én? Csukmára nem számíthattam. Gondoltam: majd megbékél Pamacs a maga kenyerén, akarom mondani: a csontján. Pedig Csukma később már kereste a barátságot. Még a papucsomat is átvitte Pamacshoz játszani, amit azonban ő akkor nem volt hajlandó visszaadni. Egy jó hét után, amikor Csukmát az unokám hazavitte, papucsommal a szájában megjelent Pamacs. Letette, majd egyet vakkantott, aztán megfordult és elindult hazafelé. Káfszer-háromszor is szóltam neki, mire megállt. Rám nézett, ' s visszafordult, hogy mellém heveredjék. Hosszú percekig kellett bizonygatnom, hogy a rokon puli mellett én őt további a is változatlanul szeretem. Aztán egyszercsak kinyitotta a száját, s lógatva piros nyelvét, többszöri »he-he- he"-vel tudomásomra juttatta, hogy ismét hajlandó a békés egymás mellett élésre, a kölcsönös előnyökön nyugvó barátságra. De Csukma nélkül. , Kiss József Új anyukánál — Miért? Szeretnél elmen ni innen? — Én csak egy anyukát szeretnék, aki mindig meglátogat. A délutáni vonattal már együtt utaztak haza. A formaságokat nem is tudták elintéz ni; az igazgató azt ígérte, egy héten belül utána küldi a hivatalos papírokat. — Mégsem, szőke lett — gondolt a férje óhajára utazás közben .— És mit szól majd a fia? A menye? És a két unokája? A fiatalasszonynak különösen nem tetszett az ötlet, le- alázónak tartotta más kölykével vesződni egy orvos anyjának. — És az isten tudja, kik voltak a szülei — mondta legutóbb is. — Legtöbbször va lamiféle csavargók, bűnözök, akiknek a tulajdonságait a gyerek is örökölheti. Talán még meg is lopja gondozó szüleit! A fia hallgatott. Igaz, először ő is kérlelte, hogy ne szégyenítse meg a családot, de aztán nem foglalkozott többel az üggyel. Az alsó szomszéd látta mef először az ablakon át. Amin az ajtókulcsot keresgélte, oV is állt mögötte: — Na, sikerült? Hadd lástam az új családtagot! M* tasd csak magad a szomszédnéninek! Jól van. Micsoda fekete szemek! Hogy hívnak, drágaságom? — Marika. — Milyen Marika? — Horváth. A kislány a WC-t kérdezi új anyukájától. Amikor egyedül maradtak, a vendég suttogva fordul a szomszédasszonyához: — Ejnye, ejnye! Hát nem tudott valami más színű gyereket választani? — Miért? — Mert olyan fekete. Biztosan cigány. Fogadni mernék, hogy az. Hirtelen ideges lett Lehet, hogy igaza van? Ha ezt megtudja a menyem — futott át rajta a félelem hulláma. — Meg a fiam! Még a gyerekeket sem engedik el hozzám a szünidőben. Talán ki is ta gadnak a családból, a Zabomat sem tehetem be többé hozzájuk. Ahogy a gyerek visszajött, lopva vizsgálni kezdte. Semmi kétség: minden jel arra mutat, hogy igaza van a szomszédasszonynak. Néhány nap múl' meghozta a papírokat a ~nek- felügyelö. Izgatottá *ta el neki aggályait. A hivatalos személy csak megerősítette a gyanúját. — Igen. Az. Kis cigánygyc rek. Kezdettől állami gondozásban nevelkedik, anyját-ap- ját soha nem látta. De ha ez a felfedezés az anyukának gondot okoz, szívesen elcserélem. Éppen ma hoztak egy ugyanilyen korú, szőke kislányt. Nagyon édes az is. Holnap meg lehet nézni, és ha megtetszik, nincs akadálya a cserének. Csupán némi adminisztrációs mozzanat az egész. Marika megjött a harmadik szomszédból. Ott játszott ú) pajtásával, egy hároméves kisfiúval. Meglepődve vette észre a felügyelőt, akivel az otthon ban már többször is találkozott, és akit mindig szorongás sál fogadtak a gondozottak: kit visz el közülük? És hova" Kihez? Lesz-e igazi anyukájuk azután? A kislány ezért most félve húzódik az anyjához. — Nem tudsz köszönni a felügyelő néninek? — Jó napot kívánok! — Szervusz, angyalom! Csak nem félsz tőlem? Hó^ mikor bántottalak én téged? — Semmilyjr. De, ugye, nem visz el? Anyukat, én nem akarok elmenni innen. Ne adi oda! Görcsösen bújt gondozó szf tőjéhez. Az idős asszony ölébe von ta a kis fekete fejet: — Nem, kislányom. Amíg én egészséges vagyok, nem engedlek el tőlem máshoz. Paál László SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, im János 1«.
