Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-14 / 163. szám
SZÍNDARAB MAGNETOFONRÓL Ha érik a barack, kimegyünk atsz-be... Hogyan alakul ki a jó közösség? Mitől lesz közösség egy KlSZ-szervezet? Azt hiszem, ez minden KISZ-titIkárt érdekel. Fölkerestem egy olyan alapszervezetet, ahol mindé/ sikerült. Hogyan? Erről beszéli Bukaresti Katalin, a Kaposvöl gyi Vízgazdálkodási és Talaj- védelmi Társulat KISZ-tUkára. —; 1968-ban érettségiztem. Elvégeztem a műszaki rajzoló' tanfolyamot, ezután kerültem g vállalathoz. Akkor jött létre e vállalat, a KISZ-szervezet is akkor alakult. Alig egy év alatt nagyon jó közösséget sikerült kialakítani. Tizenegyé", vagyunk csupán, talán ez a kis létszám is oka annak, hogy jól összekováesolódott a társa ság. Minket nem a szervezel, helyesebben nemcsak a szervezet, hanem a barátság is összetart. Az összetétel szerencsés. Tizenegy tagból tíz 'tt a központban dolgozik — egy fiú van kinti munkán. Azon" till; hogy együtt dolgozunk sokat vagyunk együtt szabad időbér is. Ügy érzem, abban, hogy jó közösség alakult ki nálunk, nagy érdeme van a vállalatnak is. Minden lehetőséget megteremt, hogy jól érezzük magunkat. Anyagilag is támogat bennünket. Most a nyáron négy KISZ-tag utazik külföld re, ehhez is hozzájárult a vállalat. Nemrégiben kaptunk egy magnetofont és pi-ng-pong föl szerelést. Magnó-klubszínházat szeretnénk létrehozni. Elhatároztuk, hogy fölveszünk eg.y- egy színházi előadást, verset vagy zeneművet, ezt közösen meghallgatjuk és megvitatjuk. Irodalmi estékéit eddig is rendeztünk. A téma legtöbbször egy-egy kevésbé ismert író bemutatása volt. Ezeket az irodalmi esteket az egyik tahink Tóth Antalné vezette. Nagyon örültünk annak, hogy az ilyen rendezvényeken nemcsak a KISZ-tagok vettek részt, hanem a vállalat többi dolgozója közül is eljött néhány. Társadalmi munkát állandóan végzünk. Erre »házon belül« is van lehetőség. A mi feladatunk az udvar parkosítása. Ezenkívül falura is elmegyünk. Már felvettük a kapcsolatot a somogyszili tsz-szel. Ha érik a barack, kimegyünk egy szom baton és segítünk a szedésnél. És amire nagyon büszkét* vagyunk — van egy kislányunk. Szabó Jutka, a Zó ja gyermekotthon kis lakó'a. Már nem is tudom, kinek az ötlete volt — az egyik KlSZ-gyűlé- sen 1 tataroztuk el, hogy kere sünk egy gyereket, akit patronálni fogunk. Amikor elmentünk a gyermekotthonba, elmondták, hogy Jutkát két éve nem látogatja senki. Talán ezért is esett éppen rá a választás. Először nem is nagyon törődött velünk, de később megszeretett bennünket. Mondanom sem kell, mi is őt. Minden vasárnap más viszi haza, ajándékot veszünk neki, kirándulni visszük. Jövőre megy iskolába. Természetesen a tanulásban is segítjük majd. Jó lenne, ha tovább tanulna, esetleg iue jönne dolgozni. Betétkönyvet is váltottunk számára, amelybe minden hónapban beteszünk egy bizonyos összeget' — egt tizennyolc éves korában leap ja meg. Ahogy nézem, hallgatom Katit, nagyon sajnálom, hogy nincs velem fotós, aki lefényképezze. így csak szóban próbálom visszaadni a lelkesedést amely az arcán látszik. Égi igazi anyuka sem lehet gondoskodót)®, mint ő — és ahogy mondja, minden KISZ-tag ugyanígy törődik Jutkával. Azt hiszem, a kislány nagyon jó »pótszülőkre« talált a KISZ esekben. A KISZ-tagok tevékenyen részt vesznek a társadalmi életben is. Ezt már Szabó Lászlótól, a vállalat főmérnökétől hallom. A politikai oktatásban a pártszervezettel együtt vettek részt. Nagyon szép faliújságot készítettek — ezen mindig új cikkek vannak. A KISZ-esek élénken reagálnak az eseményekre, elmondják véleményüket. A közelmúltban két KISZ-tagot fölvettek a pártba, az egyik éppen Bukaresti Kati. — Nagyon elégedettek vagyunk a fiatalokkal — mondja a főmérnök. — Kezdeményezők, nagyon jó a kapcsolatuk a vállalat többi dolgozói ával is. Most tervezünk egy közös kirándulást a Duna-kanvarba. Szeretnénk, ha tapasztalatcserére mennének hasonló érdeklődésű fiatalokhoz. Befejezésül ismét Katit kérdezem. Beszéljen magáról. Mik a tervei? — Szeretném elvégezni a középfokú műszaki rajzolói tanfolyamot. Van egy másik tervem is. A testnevelési főiskola edzői szakára is beiratkozom. Sokáig aktívan atleti- záltam, jó lenne ezt folytatni — ha másként nem, a munkám mellett edzőként. Egyébként mások is tanulnak a KlSZ-szprvezetben. Fekete Ibolya jogra jár. Bognár József a felsőfokú vízgazdálkodá ■ sí technikumba jelentkezett. Nyerges Gyuri a 6—7. osztályt tette le egy év alatt, jövőre a nyolcadikat. Azután azon le szűnik, hogy tanuljon tovább. Igen, amikor Katit saját magáról kérdezem, a befejező gondolat ismét a közösség. Hogyan is alakul ki a jó közösség? Nehéz rá választ adni — receptet még kevésbé. Sok minden kell hozzá. Jó szervgzés, lelkesedés, hasonló érdeklődésű fiatalok. És még sok más, ami a Vízgazdálkodási Vállalat KISZ-szervezetében megvan. És nem utolsósorban, amit Szabó László főmérnök mondott: — A vállalat vezetősége saiát ügyének tekint’ a fiatalok ügyét. Mi azt szeretnénk, ha KISZ-szervezetünk még jobb, ha kiváló lenne... Simon Márta Harangoznak. Délidő van. Itt, a présházak között egészen szelíd a harangszó. Vasárnapi. Az öreg a kispadon ül ünneplőben — a présház előtt. Lengeti a diófa leveleit a szél, talán egy kissé zizegnek a venyigék is, nem nagyon, csak ahogy a levegő diktálja. — Máma gyün a gyerök? — Máma — felelte az út felé az agyisten után. A gyerek már vonatra szállít, már emlékeket csattognak a kerekek az ismerős dombok között. Ünneplőben várja az apa a présház előtt. Levélben kérte a kisebb, hogy ne a faluban, a nagyobbik fiánál várja, hanem kinn a szőlőben. Furcsa kívánság — gondolta akkor az öreg. Talán a nagyobb rríég meg- neheztel miatta. Mégis kiült a présház elé, számolgatta a diókat, mustrálta a mutatkozó szőlőt. És valahogy nagyon jól érezte magát. Jó csönd volt ez, szeM lid harangszóval, szélmuzsikával. Aztán megszaggatta a csöndet lenn a völgyben a vonat. Négy kilométer gyalog ide az állomástól. Talán eléje kellene menni. Már indult volna, mikor megszólalt a lelkiismerete. A nagyobbnak sem ment elé soha, mikor a katonáélctól érkezett, akkor sem. De hát a kisebb az más volt mindig. A nagy annyi idős korában a lovakkal, tehenekkel vesződött már, ez meg csak a könyvet bújta egyre. Az igazgató úr mondta, hogy menjen, hát taníttatta szívesen. A simogatást egyszer kézfogás váltotta fel. A nagyobbra ügyelt inkább, az lett gazdálkodó. A kisebb, ha hazajött nyáBezárta kapuit a pécsi vásár Fél évszázados erdészlak SIKER VOLT Tizenötezer négyzetméteren száznegyven kiállító Már az első napokban milliós üzleteket kötöttek Várják Somogyot is A város főtere még zász- lódiszben áll, a Köztársaság téri vásárnegyedben azonban tegnap este óta csend van. Véget ért a második pécsi ipari vásár. Tíznapi nyitva tartás, több mint százezer látogató, csaknem egymilliárdot kitevő üzletkötések. A gyorsmérleg alapján a vásáriroda vezetői a zárás alkalmából rendezett fogadáson egyértelműen leszögezték: siker volt. Az első, a kísérleti vásárt tavaly tízezer hégyzetméteren rendezték meg s az mintegy száz kiállítót vonzott. Pécs ezzel a méreteiben mmi, de előzményeiben nagyon is tekintélyes vásárral robbanásszerűen tört be a vásárvárosok körébe, úgy. hogv az eredetileg kimondottan dál-dunántúlinak tervezett kereskedelmi randevú az idén már nemse,- közi méreteket öltött. Tizenötezer négyzetméteren 140 vállalat — köztük harminchat jugoszláviai cég — sorakoztatta lel tegjobb, illetve legsikeresebű termékeit. De a Mecsek alj' vásár híre nemcsak a szomszé dókig jutott el. A nyitva tartás ideje alatt, július 3—14-!g NDK-beli, csehszlovák és finn szakemberek is fölkeresték Pécset, s mint hírlik, jövőre mar finnországi kiállítói is tesznek a vásárnak. Mi a siker titka7 S egyátta Ián: mi adja a létalapjukat «. vidéki vásároknak? Kezdetben volt a BNV, aztán jött Szeged majd Pécs, s most — mint hírlik — Zalaegerszeg és Győr is feliratkozik a vásárvárosok listájára. Kiállítások árubemutatók régebben is voltak, a látványos rendezvényekből azonban hamar elegük lett a vállalatoknak. A kiállítások, pontosabban a vásárok reneszánszát az új mechanizmus hozta meg mely lehetővé, sőt szükségszerűvé tette a termelők és a for galmazók, felhasználók és gyártók közvetlen kapcsolatát. A BNV már régóta nem belkereskedelmi ügy, ott a kis vállalatok — már pedig ebből van a legtöbb — nem sokat kereshetnek. Az új helyzet és a BNV-rői való kiszorulás te hát együttesen képezi a vidéki vásárok sikerének titKát. Pécs természetesen nemcsak a vidéki vállalatoknak adott randevút. Jelen voltak a legjelentősebb fővárosi gyárak is, például a VBKM, a Magyar Selyemipar, az Egyesült Vegyi Művek, a Lamport Zománcipari Művek, a Kantakta Alkatrészgyár, a Pa.mutnyomó-ipar’ Vállalat stb., s a különböző nyilatkozatokban ők is a vásár óriási lehetőségeit hangsúlyoz ták. A vásámegyed — két hatalmas iskola a hozzá tartozó udvarokkal — méltó otthont adott az érdeklődőknek. A szabad téren a nagyobb gépek, berendezések, épületek kaptak helyet, a termekben a divatcikkek, élelmiszerek, műszerek. A vásáriroda, mely idén már egész éven át üzemelt, e ti* nap alatt is fáradhatatlannak és utolérhetetlenül leleményesnek bizonyult; minden kérést meghallgattak, s szinte azonnal teljesítettek is. Talán csak az újságírókkal bántak kissé mostohán, nem volt sajtóközpont, nem voltak telefonok, telexek sem. Olyan ember sem volt, akinek a pécsi vásár propagálása lett volna a fő feladata. Mindez éreztette is hatását az országos visszhangban. Az előzmények nagyobb nyilvánosságot érdemelteik volna. Az idei vásár jelentős üzletkötései mellett a Magyar Kereskedelmi Kamara azon bejelentése számít a legnagyobb eseménynek, mely sze rínt rövidesen megkezdi munkáját a kamara dél-dunántúl területi szervezete. A kereskedelmi kamara egyébként most Pécsen jelent meg első Ízben vidéki rendezvényen. Először szerepelt Baranyában a Tabi Campingcilcl Vállalat. Jöttek, láttak, győztek: nógyszemélyes »Felicia« sátruk elnyerte a vásáriroda zsüribizottságának első díját A tabiak kiállítása ideálisan szép környezetben, de az ideálisnál kissé elzártabb helyen került megrendezésre, a vállalat képviselője ennek ellenére elégedetten búcsúzott. Aki látta a kiállítást, az mind felső fokon nyilatkozott. Sor került több üzleti tárgya lásra, illetve előzeftes megállapodásra is. S ha már a somogyiak sikerénél tartunk, lehe tett volna jobb is. Somogy egy re izmosodó ipara nagyobb he lyet kérhetett volna ezen a ne mes vetélkedőn. Ott lenni mindenütt és tudomásul vétetni magunkat, ez ma már létkérdés az üzleti életben, s ezért :s furcsa, ho?v a somogyi gvá rak, vállalatok egy lehetőséget ismét kihagytak. Békés Sándor a zöldben A felújítási munkálatok már a befejezésnél tartanak. Festői látkép a vadászház teraszáról. A Csurgóhoz közeli Ágneslak erdőkkel övezett, festői környezetében álló, az idő viharaitól megkopott erdészházat újjáépíti az Erdészeti és Fafeldolgozó Gazdaság. Az egykor erdészlakásként használt, közel fél évszázados épület kicsinosítva és újjávarázsolva átmeneti otthont ad majd az erdőgazdaság szabadba vágyó, a természetet szerető dolgozóinak és a vendégeknek. Hét vége a képernyőn A szombat délutáni film-, vetítések kellemes órákat szereznek a tévé nézőinek. Két hete a Mágnás Miskát láthattuk, szombaton a Díszmagyart. és következik a Fel a fejjel. Sokféle magyarázata van, de jó ez a délutáni vetítés. Lemérhetjük például a színészi fejlődések útját. És még valamit. Milyen előzményei voltak a mai magyar filmnek? Grafe és Pata- las tavaly a Filmkrit’k hasábjain . azt állította, hogy Magyarország volt az egyetlen a szocialistává vélő országok között (leszámítva az NDK-t), amelynek 1945-ben már komoly tradíciói, eredményei voltak a filmgyártásban. Gertler Viktor sikeres, sőt a korban modemnek mondható rendezése ezeknek a hagyományoknak a jelenlétét bizonyítja. De új tartalommal. A filmkomédia eszközeit biztosan használta — néha pedig sejtette, igen.mértéktartóan beépítve a buries zket. Igaz, ahol nem volt gördülékeny a cselekmény, ott »gurította«, de ettől még végig ’ blincselő maradt a filmje. Néhány pillanat, néhány képsor, talán legjobban a befejező képek — messze túlmutattak a komédián, a tüzes, vérbő irónia felé. alakítás, hogy a többit is árnyékba borította, legföljebb Káló Flórián karakteres figu rája vonta el néha ugrándozó, nevettető alakj "ól figyelmünket. A hét végen több játékfilmet is vetített a televízió, örültünk, hogy ismét láthattuk Az öreg halász és a tengert. amely már a klasszikus filmek sorába tartozik. A Szeszélyes nyár című cseh film láttán önké telenül is a Filmkri tik megállapítására gondoltam. Lehet, hogy komoly Hagyományai voltak 1945 előtti filmgyártásunknak, de voltak, akik tradíciók nélkül is »beértek benron, legtöbbször ide, a szőlőbe vonult ki a könyveivel. Néha, mikor ideje jutott, átbeszélgettek egy-egy .estét. Véget ért a nyár és bizony akkor érezte hiányát nagyon, ha az állomás felé kocsizott. Városi ember lett a kisebb. És mostanra látogatást ígért. De miért éppen a szőlőbe? Négyszemközt? Talán pénz kell neki. Szegyein a nagyobb előtt? Hát nem szégyen ez és van is miből. A nagyobb se bánja. Belül egyre türelmetlenebb lett az öreg. De ült továbbra is nyugodtan a présház előtt. És várt. Most fordul el ac alsó horhónál. Eléje kellene menni. Hátha nehéz csomagja van. Igaz, elég erős, hányszor hozta fel a teli puttonyt már! Esett egy keveset az éjjel. De hát azért nincs nagy sár. Most ér a felső horhóhoz. A déli vonat végigcsattogott már a Kapos mellett. A szalacskai présházak kinyújtóztak a kora délutáni napon. Pincegyomrukban hallgatott a bor. Az öreg meg várt. Na, most ér a szőlősor felső végére. Már felállt volna, amikor megpillantotta a fiát. Nem egyedül jött. Egy lány jött mellette. Az öreg hatalmasat nevetett magában. Hát ezért kellett a szőlőbe? De nem mutatta, csak meleg tekintetével. Már tu-esz- sziről biztatta őket egy hu- nyorítással. Aztán lassan felállt. És a fehérszemélyre való tekintettel lopva a csizmájára nézett. Nem volt azon egy porszem sem. Csillogott feketén, méltósággal, mint a tükör, és büszkén feleselt a kevély nyári nappal. Tröszt Tibor A kaposvári színházlátogatóknak már nem volt új szerző Goldoni. Igaz, nagyon nehéz képernyő után színházról írni, de a tévé mégis nagyon sokat visszaadott. Ha nem is volt teljes élmény, mégis maradandó. A Két úr szolgája figurái ismerősek egy kissé a Csiky Gergely Színházban bemutatott Kávéházból; a jóakaró fogadós, a talpraesett szolga és az egymás után, valamint a boldogság után futkosó, félreértő, párbajozó, síró és mérgelődő szerelmesek. A szolga figurája régi már az irodalomban, Ganymedes még mint az istenek pohárnoka szerepelt a mitológiában, de mihelyt »emberközelbe« került, szemfüles, szemtelen lett, oktondl és mégis ravasz. És hogy milyen egy klasszikus szolga élőben, azt Bodrogi Gyula lenyűgözően mutatta be. Mert a Kávéházzal ellentétben itt nem a fogadós, hanem a szolga bonyolította a cselekményt. És nagyszerűen kavarta össze majd »tette tisztába« a szerelmeseket. Annyira jól sikerült ez az nünket«, és néhány filmmel bizony elénk is kerültek. Ilyen a cseh vagy a lengyel film. Az éjszakai előadásban bemutatott filmet már láthattuk a vásznon is, és jól fogadta a hazai kritika. A képernyő fekete-fehér színei keveset adtak vissza ebből a kontrasztos gazdag koloritból, de mégis megéreztük- a film lírai atmoszféráját. Az ősz küszöbén álló emberek szeszélyes nyarát. A Tárgyalást is láthattuk már a mozivásznon, a sok témát kínáló angol iskolatársa- dalom ezúttal egy tanár konfliktusait, magánéletét mutatta be. Lawrence Olivier és Simone Signore alakításai emelték a film értékét, de a lényeg mindenképpen a másik póluson, a diáktársadalom konfliktusain van. Most néhány szemtelen, tiszteletlen gesztus még alig kirajzolódott felkiáltójel volt. De a legutóbbi filmekben teljességében kibontakoztak a vásznon,' például a Ha... gyilkoló, géppisztolyos diákjainak alakjában. T. TE SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1970. július 14.
