Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-10 / 134. szám
1 JÁRATLAN Hagyományaik nélkül újat ne prdbáüinák meg még egy- teremteni kockázatos. HiányUTAKON... MAI KOMMENTÁRUNK Beruházási mérleg 2ák a biztos alap, amelyre építeni lehet, s a vékony fundamentumra emelt alkotmány bizony ingatag. Növekedése az alapok szüntelen erősítése nélkül elképzelhetetlen. Ne becsüljük túl a hagyományok szerepét sem. Ha azok nem újabb, friss, teremtő gondolatokat csiholnak, a múlt bölcsessége megmerevedett sémáivá válik, akkor jobb, ha nem örőkítődik át, és az emiber tiszta lappal indul. Egy parázs vita Marcaliban, a -Mechanikai Művek gyáregységében a beszélgetés nagyón nehezen indult; hdyette ridegen , ömlesztett vállalásokat, számokat, helyezéseket tanulmányoztunk. Aztán kísérőm, az SZMT munkatársa, Czigány Károly megszólalt: — Valamit nem értek. A vállalati terv 95 százalék. A helyezett brigádok egyike sem érte el ezt a szintet. Nem. lett volna szabad értékelni őket. Becsületesebb, ha megmondják: nem sikerült. — Nem ilyen egyszerű ez — mondott ellent Balogh Miklós munkavédelmi előadó, az értékelő bizottság tagja. — A rangsorolással a jobb munkára szeretnénk buzdítani. A helyezetteknek ez erkölcsi elismerés. Nem hiszem, hogy (1880-ban és 1912-ben volt itt árvíz. De ilyen és ekkora még soha. Itt valami olyasmi történt, amit szavakkal elmondani csak részben lehet. A csapás túl nagy. A tudat szinte nem, képes befogadni. — Alvás nélkül voltam öt napig talpon. Már nem tudom mikor, milyen nap volt és nány óra. És mégsem tudom felfogni, hogy mindez így van...) Szamos melletti község Panyola. Határát egyik oldalon a Szamos, másik oldalon a Tisza jelenti, és keresztülszeli a Túr. Május 13-án kezdődött az áradás a Szamoson és a Tiszám. Tizennegyedikén ért ide. A Szamoson többszörös víz- mennyiség áradt Aki mozdulni tudott, védte a gátat. És bízott. Hogy sikerül úr maradni a víz fölött. Délután háromkor a Szamos még a medrében volt. De éjfélkor már óránként nyolcvan centit, egy métert emelkedett. Akkor még nem sejtették, hogy most kezdődik Panyola tragédiája. — Háromnegyed kettőkor a falu alatt egy buzgár keletkezett. Ha az kiszakad, lesöpri a falut. — Juhász Imre, a szövetkezet elnöke szaggatottan beszél. Az eseményeket nehéz sorba rakni. Hiszen ettől az időtől kezdve két hétig nem került le lábáról a gumicsizma. Mindenütt ott volt, maga sem tudja hányszázfelé intézkedett, s közben a szomszédos Fehér- gyarmaton tönkrement a háza és nem tudta hová került el a családja. — A buzgárt öt perc alatt elfojtottuk. Nem volt idő. Azt hiszem, éppen a tanácsiéi jöttem, mikor értesített PiroH Sándor bácsi, hogy apad a Szamos. Rögtön tudtam mi történt. Átszakadt a gát. Előtte egy órával jártam a szomszédos községben, Nábrádon, de már akkor láttam, ott nem bírják az emberek tartani a folyót. Kétszázötven méteren szakított a víz. Panyolán is ott kellett hagyni a Számos-töltést. Már nem tudták tovább .védeni. Jött az ár, elöntötte a földeket. És következett a hüzde- lem végső, elkeseredett szakasza. — Akkor már a falut véd- tük. Két védővonalat építet-. tünk ki. Egy külsőt és egy belsőt. A Rákóczi utcában, ahol szinte valamennyi ház összeomlott, jól láthatók a nyomai szer. A többieket szintén jobb helyezés elérésére ösztönzi. — Erkölcsi elismerés? Nem áraik, milyen viszonylagos? Ha az előírt szintet nem teljesítik, akkor mit ismernek el? — Nálunk a kis súlyok jobban nyomják a ríiérleg serpenyőjét, mint másutt — kapcsolódott a beszélgetésibe Csonka. István, a pártalap- szervezet titkára. — Gondolják meg; egy teljes évet dolgoztunk csupán. Fiatal az üzem, s most fizetjük a tanulópénzt. — Valamilyen normához mégis tartani kell magukat. Felírtam néhány vállalást, ami különösen szemet szúr. »Az anyagfeladás mindenkor határidőre elkészül. Pontos munkakezdés. Részvétel a május 1-i felvonuláson.« Ezek nagy része nem vállalás, hanem munkaköri kötelesség. — Ismétlem, fiatal üzem a mienk. Milyen normához igazodjunk? Könnyű ott, ahol évek óta csinálják. Ott a követélmények az átlagosnál is magasabbak. És nálunk ? Tudja, hogy milyen kevés a szakmunkásunk? S hogy honnan jöttek a többiek? Faluról, egyenesein a kapa mellől. Akik megszokták, hogy anyáid embertelen munka után téli lazítás következik. Akik képesek voltak tizennégy órát is dolgozni napomként, de egy-egy lakodalom után átennek a kettős gátrendszernek. Szétterült földkpuacok, szétázott, sáros zsákok. De akkor még álltak a házak, és a nők éppen úgy, mint a férfiak, szakadatlanul építették a gátat. Mikor fogytán volt a zsák, az asszonyok hazarohantak, kiöntötték a'lisztet, és a liszteszsákok is homokkal megtöltve kerültek a gátra. — Védtük a falut csütörtök éjszakától szombat éjszakéig. Hihetetlen erővel és akarattal. Mert hittük, hogy meg tudjuk védeni. Szombaton délután az áradat egy V betűt irt le. Olcsvaapá- tinál megfordult, és a falura zúdult. — Délután kettőkor feladtuk a külső gátat. Este negyed tízkor a belsőt. Nem tudtuk tartani. Kétméteres víz ömlött a falura. Aki még otthon volt, asszony, gyerek, öreg, helikopterrel mentették. Az el nem szállított állatokat a falu központjába terelték, itt volt egv száz-százötven méteres száraz terület. Lovak, marhák, juhok, sertések együtt. A víz dübörgött, morgott, zúgott. Az eső szakadt. És tompa roppanással omlottak tízpercenként össze a házak. A fellobanó villámok fényénél látni lehetett, hogyan tűnnek el sorban a hullámok alatt, a aludtak a hétfőt-kieddet Szorgalmas, becsületes emberek, de szokatlan mefcäk a rendszeres műszak, s a kezük is akadozott, darabos volt az első időkben. Hiányzott az. alapvető technikai készségük. Laza volt a munkafegyelem, sok a selejtes darab. Ha a fagylaltoskocsi megjelent,, ötvenesével hagyták abba a munkát, s rohantak fagyizni. Nyaranta is akadt hiányzónk bőven — a legszebb horgász- szezonban. Mi lehetett az első követelmény? Pontos mun-, kakezdés. És a második? A munkaidőt úgy használjuk ki, hogy megszűnjenek a túlórák! S akik először látták be, hogy mit kérünk tőlük, és tették is, nyilván a legjobb brigádjaink lettek. Kényszerhelyzetben voltunk: ami másutt munkaiköri kötelesség, az nálunk kezdetben csak brigádvállalás lehetett. — Ma már kevesebb a probléma — fűzi hozzá Thury Istvánná, az üzem régi dolgozója, párt- és szb-vezetőségi tag. — Apadóban van a kezdeti fluktuációs hullám. Lesz még nálunk munkásöntudat, s a vállalásokban sem szerepel majd a május 1-i felvonulás. De hát ez idő kérdése. Ki lehet brigádvezetS? A gyártól jó két kilométernyire építkezés folyik. Impomegannyi emberi örömet, bánatot, vígságot, szerető szavakat és családi vitát magukba záró otthonok. A kutyák, a macskák a fákra kapaszkodtak, és rémülettel, hátborzongatóan nyüszítettek. Míg erejük 'tartott. Aztán egy loccsanás — és többé nem sírtak. Az ég zengett, a víz győztesen morgott, dübörgött. Az ember vesztett. Panyola tragédiája beteljesedett Vörös Márta (Folytatjuk.) íSlíÉ V záns méretű, tágas csarnokok, öles ablakokkal: a leendő munkahely. Mellette szerényen húzódik egy kis épüle- teoske. Az Elektromos Kondenzátort zem (rövidítve: ELKO). Igazgatási lag a Mechanikai Művek helyi gyárához tartozik, ám a termelést közvetlenül a fővárosiból irányítják. Az ELKO vezetője, Kreisch Irán, maga is Budapestről költözött a községibe. — Elsősorban nőkkel dolgozom. Az itt töltött idő korábbi véleményem feladására kényszerített. Nem igaz, hogy nehezebb a nőkkel boldogulni. Könnyen kijövök velük. Persze, egy 1 részük már itt dolgozott akkor is, amikor a Kaposvári Ruhagyárinak volt itt a részlege. Az üzemrészben két szocialista brigád dolgozik. A Há- mán Kató brigád a múlt évben 102 százalékos tervteljesítést vállalt, s ezt három százalékkal sikerült túllépni. Az idén fölemelték a szintet 105 százalékra. Néhány brigádnál azonban nem ezt tapasztaltuk: a műt évi tényleges teljesítés alatt maradt a vállalásuk. Miért? De hiszen a százalékos teljesítés nem öncélú és nem bürokratikus számokkal való játszadozást jelent. Több annál. Egy brigád összeszokottsági szántóét, tehát azt mutatja, hogy a kollektíva mit képes folyamatosan nyújtani. Kevesebbet vállalni, mint amennyit valójában tudunk, kishitűség vagy túlzott kényelemszeretet. Ez lapulna a számok mögött? — Szó sincs róla — mondja Kreisch Irén. — Űj gépiéket kaptunk, új technológiát vezetünk be. A mült évi követelmények tehát megváltoztak. Ezért kértem az embereket, hogy sokkal nagyobb gondot fordítsanak a minőségre, amennyire lehet, csökkentsék a selejtet. Természetesen ez a mennyiség rovására megy. De egyelőre‘így jó. Négyen dolgoznak a Béke brigádban: Németh Jolán, a Vezető, Bezzek Istvánná, Szi- ra Ferencné és Bognár Fe- rencné. Helybeliek, bejáró nincs köztük. Szalagrendszer nincs, az egyéni teljesítményekből összegeződik a brigádé. Munkájuk: amód- és ka- tódfólia-szabás. Naponta több ezer készül el a méretre vágott szürke lemezkókiből. — Mennyit keresnek havonként? — kérdezem a brigádvezetőt,, — Ezerötszáz körül. — Miért éppen magát választották brigádvezetőnek? — Hát... talán mert lány vagyok niég. Gondolták, így jobban törődöm a közös ügyekkel. — Mit jelent a brigádnak az, hogy a szocialista címért küzd? — Megértjük egymást... nem veszekedünk ... közös. Aztán a munkájukról is beszélnek. De már szakszerűen, felszabadultan, bőbeszédűen. Hagyományok nélkül nehéz. Ne becsüljük azonban túl a hagyományokat. Ami lassan érik, ,s a mindennapi munkában kristályosul ki — tartalmazva az útkeresés kínjait, de a jellembe maródott tanulságokat is — nem lebecsülendő. Sőt. Lehet, hogy így születnek az igazán nagy dolgok? Csupor Tibor Alig kétszáz nap még, s lezárul a harmadik ötéves terv időszaka. Számos fórumon hozzáfogtak már az 1966 és 1970 közötti esztendők eredményeinek összegezéséhez, a változások felméréséhez, ff fejlődést tanúsító tények számbavételéhez. Elkészült — a többi között — a fő gazdasági ágak előzetes somogyi be- ' ruházási mérlege is — érdemes néhány adatával megismerkedni. Az ipar az elmúlt öt évben — figyelemmel az 1970. év második felére előirányzott munkákra is — 2,2 milliárd, az építőipar 300 millió, a kereskedelem 750 millió, a közlekedés több mint egymil- liárd forintot fordított beruházásokra. összesen tehát négy és negyed milliárd forint értékű létesítménnyel gazdagodott megyénk az említett ágazatokban. Hosszasan lehetne sorolni az újonnan alapított üzemeket, gyárakat, vállalatokat, az elkészült építményeket, ám ez meghaladná e rövid írás kereteit. Néhány jelenség azonban így is figyelmet érdemel, s mélyebb eleinzés nélkül is alkalmat kínál egyes következtetések, tapasztalatok levonására. Az ipar beruházásainak értéke az 1966. évi, 296 millió forintról az utóbbi két évben — vagyis 1969-ben és 1970-ben — ötszázmillió forint fölé emelkedett. Arról beszélnek ezek a számok, hogy a megye párt- és tanácsi vezetése által kitűzött programnak megfelelően fejlődött az utóbbi időkben a somogyi ipar, s ezzel összefüggésben nőtt a foglalkoztatottak száma, javultak a lakosság kereseti viszonyai. A beruházások forrásai között azonban a vállalatok saját eszközei a végösszegnek csupán egyhar- . madát teszik ki. Ez jelzi egyrészt azt a tényt, hogy sok új üzem települt a megyébe, s ezek építkezéseinek finanszírozása központi alapból történt. De utal arra is, hogy kevés az olyan tőkeerős helyi vállalat, amely jelentős fejlesztési alappal rendelkezik. S mivel' a továbbiakban a rekonstrukciós jellegű beruházások az eddigieknél nagyobb súlyt kapnak a megye iparfejlesztésében, gondosan ügyelni kell arra, hogy a viszonylag szerény helyi anyagi eszközöket valóban a leghatékonyabban — indokolt esetben közös összefogással, társulás formájában — használják fel. Nyilvánvaló egyben, hogy a somogyi ipar újabb nekilendüléséhez továbbra is szükség van a központi kiemelt támogatásra. Az építőipar beruházásaira az idén hatvanmillió forint jut, kevesebb, mint 1969-ben. Elmarad ez az összeg az indokolt igények mögött is, nem biztosítja azt a kapacitásbővítést, mely a negyedik ötéves terv somogyi építési előirányzatainak kivitelezéséhez szükséges. A termelés és a termelékenység stagnálási problémáival küszködő építőipari vállalatok a fejlődés eddigi üteme mellett aligha lesznek képesek kötelezettségeik határidős teljesítésére, a megkezdett beruházások számának csökkentésére, a beruházási piac feszültségeinek feloldására. A kereskedelem az elmúlt időszakban évenként 150—170 millió forintot költött beruházási célokra. Az üzlet- és raktárhálózat sokat fejlődött így, de az igényekhez való felzárkózásig mégsem jutott el. E téren végleg időszerütleiiné vált az az eddig elő-elöbuk- kanó nézet, mely szerint a fejlesztési feladatokat a vállalatok oldják csak meg saját erejükből. A gazdasági ösztönzők az áruforgalom szektorában nem indítják egyértelműen a vállalatok vezetőit az üzlethálózat korszerűsítésére, bővítésére — a helyben topogássál viszont nem lehet megbékülni. A mind tekintélyesebb pénzügyi ^ alapokkal rendelkező helyi tanácsok megtalálhatják a módját annak, hogy anyagi támogatással, adókedvezménnyel, preferenciák biztosításával megnyerjék a kereskedelmi vállalatokat fejlesztési elgondolásaikhoz. Az ipar, az építőipar, a kereskedelem és a közlekedés 1966—1970 közötti beruházásai nagyban hozzájárultak megyénk fejlődéséhez. Az újabb ötéves terv idején arra lesz szükség, hogy maga a beruházási munka is — az előkészítéstől a kivitelezésic — korszerűbbé^ hatékonyabbá váljék. B. T. Hiányosan teljesítette vállalásait a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár Élénk vitákban gazdag ülést tartott tegnap a megyei tanács végrehajtó bizottsága Kaposváron. Tulajdonképpen a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár Kaposvári Gyáregységének tevékenysége állt a viták középpontjában, de eközben szóba kerültek olyan kérdések is, mint a korábban kötött szerződések sorsa az új mechanizmusban. A KGM és a megyei tanács 1967 februárjában állapodtak meg abban, hogy a mosonmagyaróvári gyár 1968-tól átveszi a tanácsi felügyelet alá tartozó Vas- és Fémipari Vállalat telepét a Mező Imre utcában. A szerződés kötelezte a központot, hogy 1970-ig a foglalkoztatottak létszámát 1000 főre duzzasztja, továbbá 15—20 millió forintos beruházással A szeszfőzdéből ennji maradt. korszerű műszaki színvonalat valósít meg. Az elmúlt két év adatai alapján elmondható, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségeinek a gépgyár nem tett eleget. Deák' Ferenc, a megyei tanács ipari osztályának vezetője elmondotta, hogy részletes elemzésnek vetették alá Gölöncsér Gábor vezérigazgató jelentését, s abban vitatható megállapításokat találtak. A szerződésben meghatározott 15—20 millió helyett három év aiatt csak alig több mint ötmillió forintot fordítottak gépesítésre, a technológia fejlesztésére. Az előirt létszámot sem érték el. Kovács Béla, a megyei párt- bizottság ipari osztályának vezetője fölvetette, hogy ‘ nem eléggé korszerű termékek készülnek a gyárban, s. hosszabb távra nem látja biztosítottnak az igényes, modern, ugyanakkor kifizetődő gyártmányfejlesztést. A vitát Böhm József, a megyei tanács vb-elnöke zárta le. és javaslatára a vb nem fogadta el a vezérigazgatói jelentést Egyúttal felkérte Gölöncsér Gábort, hogy ez év október 1-ig készítsen újabb jelentést, melyben részletezi a vállalat elképzeléseit a negyedik ötéves terv időszakában történő fejlesztésekről, s arról, hogyan kívánják a szerződésben foglalt kötelezettségeket teljesíteni. »Ha a gépgyár jelentése nem lesz kielégítő, fontolóra vesszük a szerződés felbontását, s az illetékes minisztérium tudomására hozzuk ezt a szándékunkat« — fejezte ki a vb álláspontját Böhm József. SOMOGYI KÉPEAP Saerda, 1970, június 10, Panyolán jártam Az iszonyét órái A ház felét a víz elvitte, másik fele oldalra billent. \ v
