Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-09 / 133. szám
i Huszonöt évet oz MSZBT Művelődési Társaságból tömegmozgalom vörös Rózsakkal díszített asztalok mellett tartotta meg jubileumi ülését a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei elnökségé tegnap délelőtt a Hazafias Népfront kaposvári klubtermében. Az elnökségben helyet foglalt Németh Ferenc, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára is> Kiss Józsefné, az MSZBT megyei titkára köszöntötte a részvevőket, majd Róna Imre, a megyei párt-vb tagja, az MSZBT elnöke emelkedett szólásra. — A felszabadult magyar nép, a kommunista párt 1945- ben alakította meg az MSZBT elődjét, a Magyar—Szovjet Művelődési Társaságot, amelynek az volt a feladata, hogy bemutassa a Szovjetuniót, népeit, a szocialista társadalmat, 1946-ban az első kongresszus még csak félmillió tagról adott számot, de 1953- ban már másfél milliós tábora' volt a társaságnak, és tömegmozgalommá fejlődött. Az idén, amikor felszabadulásunk negyedszázados, és Lenin születésének 100 éves évfordulóját ünnepeljük, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság is jubileumot köszönt. A két nép barátsága azonban nem 25 évvel ezelőtt született. 1919-től egyre erősebbé vált, s a felszabadulás óta elszakíthatatlan. A szovjet— magyar barátság az eszmék azonosságán és a proletár internacionalizmus talaján áll. A Szovjetunió segítsége és áldozatkészsége a szocialista épitőmunjka minden területén megmutatkozik, országunk fejlődése összeforrt a szovjet néphez fűződő barátsággal. Megyei elnökségünk — folytatta Róna Imre — azon fáradozik, hogy egyre erősítse és mélyítse a két nép közötti kapcsolatokat. A mi munkánk is hozzájárult ahhoz, hogy a szovjet nép szeretete mindjobban él az emberekben. Kaposvárról egyre többen látogatnak a Szovjetunióba, és testvérmegyénk, testvérvárosunk Iáikéi is gyakori vendégek Somogybán. Évente három-négyszáz dolgozó utazik Kalinyinba, a hozzánk érkezők pedig érdeklődésüknek megfelelően látogatnak üzemekbe, termelőszövetkezetekbe és iskolákba. Közösen ünnepeltük meg a szovjet turistákkal, delegációkkal a politikai ünnepeket. Az iskolán kívüli nyelvtanfolyamaink lá\ tögatottsága is nőtt. Megyénk lakói hitet tettek a szovjet nép és ered- v menyei mellett. Azt kérem aktivistáinktól, megyénk dől- | gozó:‘ól, hog'" a jövőben i' ilyen leäkese désse’. vegy-' ki részüket két nép bará • ságának ápolá sából. A beszéd után ,Imre Németh Ferenc átveszi a kitüntetést. átadta az MSZB" országos elnökségének aranykoszorús jubileumi jelvényét Németh Ferencnek, a megyei pártbizottság első titkárának, Bogó Lászlónak, a megyei pártbizottság titkárának, Somogyi Józsefnek, a városa párbbizott- Ság első titkárának, Kocsis Lászlónak, a megyei pártbizottság agitációs és művelődési osztályvezetőjének, a megyei párt-vb tagjainak, Ffibri Istvánnak, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetőjének és Varga .Kó- rolynak, a Hazafias Népfront megyei titkárának. Kitüntetést kapott még Orosz bajomé, Tóth Lajos, Nafgy Pál, Farkas Dezső, Vidó Sándor, Zsilt Jánosné, Száko- hyi Rudolfné, Szabó János és Róna Imre. Jubileumi arany- plakettet kapott Szigeti István, a megyei pártbizottság titkára, Széli András, a Bala- tonboglári Állami Gazdaság igazgatója, dr. Zala József, Lövétei Lajos, valamint a Pa- mutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára és a Balatonlboglá- ri Állami Gazdaság. A KITÜNTETETTEK nevében Orosz Lajosiné mondott köszönetét. Az ünnepi ülés a Fonómunkás Kisszínpad műsorával zárult. PANYOLÁN JÁRTAM (Panyola. Szabolcsi község a Szamos mellett. Háromszázötvenöt házából kétszáztíz lakhatatlanná vált, ebből kilencven omlott össze néhány óra alatt. A szakácsnő az óvodában most felnőtteknek főz. — A csapás akkora, hogy szinte fel sem tudjuk fogni. De az embernek muszáj előre nézni. A sírás helyett azt keresni, hogyan lehet élni tovább...) Reggel öt óra. A nagyberki szövetkezet raktára körül rendkívüli forgalom. Teherautók érkeznek, aztán eltűnnek a Ipannónia Társulás tágas, hűvös, terménnyel megrakott raktárában. —• Az igali kocsi? szívet szorító látvány várja őket. Hogy Szolnok alatt még' mindig magasabb az országúinál a Tisza szintje. Hogy Paksnál már találkozni fognak teherautóval, rajta a tábla: Árvízkárosultaknak. És Debrecen előtt már egymást érik az ilyen autók, konvojok. Megmozdult az ember, megmozdult az ország: segíteni. Panyolán sokan kinn álltak az utcán, vagy kitekintettek a romok közül. — Somogyból jöttek? Köszönjük! Egy öreg bácsinak hangtalanul mozog a szája. Nézi az autókat. És csurog a könnye. Vörös Márta (Folytatjuk.) A barátság negyedszázada Még nem ért véget a második világháború, Hitler zsoldosai még elkeseredetten próbálták menteni a menthetetlent, amikor a budapesti tudományegyetem élettani intézetében haladó szellemű tudósok, írók, művészek, közéleti emberek létrehozták a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság előkészítő bizottságát. A munka nyomán 1945. június 9-én megalakult a társaság budapesti szervezete, amely hamarosan az egész országot átfogó mozgalom központjává lett. Célkitűzésük az volt, hogy a haladó szellemű magyar értelmiség segítségévei felvilágosítsák a tömegeket a nagy ívű kulturális fejlődésről, amelyet a szovjet nép az októberi szocialista forradalom győzelme óta elért, s hogy ezt a szellemi gazdagságot a magyar népnek is közkincsévé tegyék. Nagy utat tett meg a társaság az elmúlt negyedszázad során, s fontos szerepet töltött be a két nép őszinte barátságának elmélyítésében, egymás megismerésében, népűnk világnézetének formálásában. Népszerűségére mi sem jellemzőbb, hogy már az 1946 júliusában megtartott 1. kongresszus küldöttei több mint félmillió tagot képviseltek. Egyesztendős működésük eredményeként 30 könyvet adtak ki, kiállítások, hangversenyek hosszú sorát rendezték, megismertették a magyar olvasó- és színházlátogató közönséggel a szovjet és az orosz irodalom legjobb alkotásait. A kongresszus nyomán még tovább gazdagodott a társaság tevékenysége. Vidéken is rendre alakultak a szervezetek, fellendült a központi szakosztályok működése, a két nép kapcsolatainak elmélyítése végett neves közéleti személyiségekből, írókból, művészekből álló küldöttség utazott a Szovjetunióba. A fordulat éve a társaság munkájában is fordulatot jelentett. Szerepe túlnőtt a művelődési feladatokon, a társaság fontos politikai szervvé lépett elő. Nevét Magyar— Szovjet Társaságra változtatta, ezzel is jelezvén, hogy a kölcsönös megismerést ki akarja terjeszteni az élet minden területére. Mi sem természetesebb, hogy az ellenforradalom célba vette és gyökerestül meg akarta semmisíteni az MSZT-t. A társaság azonban kiállta a próbát. A dúlás után szinte központi segítség és agitáció nélkül álltak talpra* szerveződtek újjá vidéki csoportjai is. 1957. június 17-én az Országos Elnökség már nem csupán az újjászervezés tényét állapíthatta meg, hanem — hála a tagság összefogásának és helyeslésének — az addiginál jóval gazdagabb programját is meghirdethette. Az új program tartalmilag is nagy fejlődést jelenteti. A társaság tömegszervezetből mozgalommá alakult át, és Magyar—Szovjet Baráti Társaság néven bekapcsolódott a konszolidáció, az emberséges alkotó munkára ösztönző légkör megteremtésébe. Az MSZBT 1960 februárjában megtartott III. kongresszusa joggal állapíthatta meg, hogy a társaság eredményes munkát végzett, jól segítette a párt és a kormány politikáját. E munka eredményességét tovább fokozta a népfronttal való szoros együttműködés. Az MSZBT ma különösen fontos szerepet tölt be a közvélemény formálásában. Legfőbb célja megmutatni a. következetes harcot, amelyet a Szovjetunió vív a világbéke megóvásáért, a jó szándékú emberek békés együttműködéséért. S ma az eredendő cél még teljesebb elérésére, az egymás kölcsönös megis- résére is több lehetőség kínálkozik. Az MSZBT helyesen látja, hogy a barátság elmélyítésének legjobb módszere a személyes kapcsolatok megteremtése. Ezt a célt szolgálják a sűrűn induló barátságvonatok, a testvérvárosok és a testvérüzemek szoros, gyümölcsöző kapcsolatai is. A társaság különösen jó munkát végzett az ifjúság körében. A különféle vetélkedők rendezése, a levelező mozgalom kiszélesítése, a nyelvtanfolyamok rendezése mind a két nép fiataljainak közeledését, összetartozásának erősítését szolgálja. A negyedszázados évfordulóra készülődő társaság méltóképpen vett részt a Lenin- centenárium és a 25 éves felszabadulási évforduló ünnepségeinek megszervezésében is. Mint fennállása során mindig, ezúttal is hivatása magaslatán, rendeltetéséhez méltóan szolgálta a proletár internacionalizmus ügyét, népeink barátságának további elmélyítését. Sz. Gy. — Itt van. — A göllei, a somogyszilí? — Mind megérkezett. Senki sem késett. Mint ahogy előző nap ál közép-somogyi tsz-szövetség küldöttközgyűlése is olyan percnyi pontosan kezdődött meg, amilyenre még nem volt példa. Kétszer ad, aki gyorsan ad. Panyolálisztet. és tizenöt mázsa dug- hagymát. Huppantak a zsákok, teltek a kocsik. Az emberek keveset beszéltek. Valami szokatlan feszültség volt még az autó berregésében is. Oda indultak, ahol még soha nem jártak, és azért, hogy soha nem ismert embereknek vigyék a segítsé. ..és ahová mentek: Panyola. A rom néhány hete még lóistálló volt. hall. Mi lehet azokkal a szegény emberekkel!? — Nagy csapás. Iszonyúan. Csönd. A nap süt. Lassan minden teherautó megrakodik. Valami mégis nyomja az embert. Gondos József attalai elnök szinte suttogva jegyzi meg. — Beszélgettem az emberekkel. Nem mondtam mást, csak annyit, amennyit én is hallottam, meg amit tulajdonképpen ők is tudtak. Aztán hozzátettem: tegyék szívükre a kezüket, és úgy segítsenek, ahogy a szívük diktálja. Átlagosan úgy jön ki, hogy minden dolgozó két és fél munkaegységet ajánlott fel. 36 300 forint. Az utolsó teherautó is az útra fordul. Valaki megjegyzi: — Ilyen még nem volt. Eny- nyi idő alatt, ennyi teherautó még nem rakodott meg. Az embert valami hajtja, valami sürgeti. Olykor veszekszünk, mérgelődünk, haragszunk egymásra. De ha baj van, úgy állunk a társunk mellé, ahogyan csak az ember képes. Talán ez a legszebb tulajdonságunk. Nekünk, embereknek. nak élelemre, takarmányra van szüksége. Dönteni kellett. — Holnap reggel egy teherautó-konvojt elindítunk. Nagybajom, Attala, Nagyberki, Somogyszil, Igái és a Pannónia Társulás adott teherautót — és ezzel együtt rakományt is. 250 mázsa burgonyát, száz mázsa kukoricadarát. harminc mázsa lucernaget és vele a hírt: nincsenek egyedül. Kinn a raktár előtt egy csoport ember. Beszélgetnék. Vagy talán nem is. Hiszen csak félmondatok ezek. — Láttad a fényképeket? — Az előbb. Elszomorító. — A feleségem mindig sír, "ahányszor csak az árvízről Szinte egyszerre zúgott fel a nyolc teherautó motorja. — Csak arra vigyázzatok, hogy ne szakadjatok el ' egymástól. — Időközönként álljatok meg, várjátok be egymást. A kanyarban egymás után tűntek el. Ötszázötven kilométer állt előttük. Mentek. Akkor még nem tudták, hogy milyen Vadgazdálkodási eredmények és feladatok megyénkben Egyre többet olvashatunk és I disznóé viszont csökkent. Nyúl hallhatunk a közelgő buda- ' pesti vadászati világkiállításról. Megyeszékhelyeken. — Szekszárdon, Zalaegerszegen, Székesfehérváron — már rendeztek néhány kiállítást, ahol a látogatók elé tárták á megye vadállományának alakulását, a díjazott trófeákat,, fényképeken a madár- és állatvilágot. A vadszátalálás és a trófeák bírálata befejeződött Somogybán, időszerű tefciát, hogy 'a legilietékesebbet, Ferenc Miklóst, a MAVOSZ megyei intézőbizottságának előadóját megkérdezzük, milyen évet zártak 1969-ben? Somogybán a vadásztársaságok 653 200 kát. holdon gazdálkodnak. Lehet, hogy ez a kifejezés elcsodálko^tat egyeseket, mert a vadgazdálkodás alatt kizárólag a vadászatot értik, pedig a tenyésztés is szerves része ennek n fogalomnak. Ezen a területen ötven főfoglalkozású és kilenc mellékfoglalkozású vadőr ténykedik. — Somogy korábbal] is, de a két világrekord szarvasagancs óta különösen, az ország egyik legjobb nagyvadas területének számit. Milyen mennyiségű és minőségű nagyvad él itt? — A vadszámlálás adatai alapján a szarvas- és a dám- vadállományuak nőtt, a vadés fogoly változatlanul kévés van, a fácánok tenyésztése azonban jó úton halad, s ebből rövidesen — négy-öt év múlva — elérjük a megfelelő szintet. — Ha már a vadlétszámnál tartunk, a vadászsáfcmány sem maradhat ki a kérdések közül. —■ Kélszázkilencvenhat szarvast, hatszáznyolcvanki- lenc őzet, négyszáz vaddisznót és tíz dámvadat lőtték. Nyűiből 2180, fácánból 5741, fogolyból pedig 81 darab került terítékre. A nagyvadakat értékesítették a vadásztársaságok, húsukat jó áron veszi át a MAVAD. — Az idén első ízben Kapos- váron bírálják el a. megyében lőtt vadak trófeáit. Miért volt erre szükség, és korábban miért .kellett a fővárosba szállítani az agancsokat, lapátokat, agyarakat? — A budapesti országos trófeavizsgáló elsősorban a külföldi vendégvadászok által el- 'ejtett trófeákat bírálta és értékelte. Természetesen hazai vadászzsákmányok is kerültek hozzájuk, de nem ez volt a döntő. A megyékhez azért került le ez a feladat, hogy fölmérjék, helyesek-e a kilövések. milyen minőségű vadállománnyal rendelkezik a terület, s_ nem utolsósorban információs célokat is szolgál a világkiállítás szervezéséhez. — Helyesek-e a kilövések, és milyen minőségű vadállománynyal rendelkezünk? — Százhúsz szarvasagancsot (két arany-, hét ezüst-, tíz bronzérmes), 254 őzagancsot (két ezüst- és két bronzérmes) bíráltak és minősítettek a bizottság tagjai. Jelentésükben az olvasható, hogy’ a kilövéseket gonddal végezték, mind-' össze tíz szarvasbika és kilenc özbak került idő előtt — tehát golyóérettség előtt — pus- fcavégre. A szarvas-, őz- és vaddisznóállomány 25—40 százalékos csökkentése lesz a következő évek vadgazdálkodásának fő feladata. A szám ne tévesszen meg senikit, a vadnál a mennyiségi csökkenés — tehát a helyes ivararány kialakítása — minőségi javulással jár. Vadállományunk minősége — itt most csak nagyvadra gondolok, az apróyadról korábban beszéltem — kielégítőnek mondható, s ha a társaságok tagjai a kilövéseknél még körültekintőbben járnak d, akkor rövidesen jóra értékelhető — fejezte be Ferencz Miklós S. G. OMOGTIMfPÜáP Ke&d, jússías 9,
