Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-27 / 149. szám

lakáshelyzet közelről és távolról NAPIRENDEN Csizmák és léptek A bargonyatermesztés helyzete Á lakásépítés programjának meghatározása nemcsak az adott ország anyagi erejének függvénye, hanem — például a lakosság kor szerinti össze­tételéneik, hiszen a mai tizen­éves a távlati terv időszaká­ban már családot alapít, lakást igényel — rengeteg más té­nyezőnek is. Hazánkban pél­dául csupán a lakásigénylések számából nem lehet a tényle­ges lakásszükségletre követ­keztetni. Nem, mert sokan — a lakáshelyzet ismeretében — be sem nyújtották igénylésü­ket. Mások ugyanakkor több helyen és több címen is. Szép számmal vannak olyan igény­lők, akiknek másutt lakásuk, házuk található stb. A lakás­építés ugyanakkor nem egye­nes következménye a jó vagy rossz lakáshelyzetnek: Svájc­ban, Svédországban például ki­mondottan jók a lakásviszo­nyok, s mégis, itt új lakást építenek. Hosszú évek óta a Szovjetunióban építik szám­szerűen a legtöbb lakást, még­is, az általános lakáshelyzet­ben hátrább áll, hiszen a há­borúban teljes lakásállományá­nak negyedét vesztette el, s a másik negyed súlyos károkat szenvedett A második világháború 4 millió lakást teljesen elpusztí­tott, s 15 millió szenvedett különböző mértékű sérülése­ket Európában. Közvetlenül a háború éveit követően elsősor­ban a lakásépítés —lés minden építés — ipari bázisait kellett létrehozni, s csak az 1950-es évektől beszélhetünk nagymér­tékű lakásépítésről. Igaz, ak­kortól kezdve sok országban mérföldet léoő csizmákat húz­tak a lakásépítők. Ilyen csiz­mában járnak a szocialista or­szágok is. Ám hátrábbról kezdték, mint partnereik! Gyorsuló ütem Húsz esztendeje, 1950-ben az ezer lakosra jutó lakásépítés az Egyesült Államokban volt a legmagasabb: kilenc. Az NSZK 7,5 lakást épített akkor ezer lakosra számítva, s a többi európai tőkés ország mutatója is hat-hét között volt. A szo­cialista országok közül a Szov­jetunió építette — már akkor is — a legtöbb lakást, ezer la­kosra számítva hatot. A többi szocialista ország e mutatója 1.5 és 4 között mozgott. A fej­lődés gyorsaságának érzékelte­tésére: hazánkban 1950-ben ezer lakosra 3,8, 1968-ban 6,5 újonnan épített lakás jutott. A Szovjetunióban 6,8, illetve 9,4, Csehszlovákiában 3,1 és 6,1, Lengyelországban 2,4 és 5 9, Romániában 3,0 és 5,8, Bulgáriában 2,7 és 5,1, Jugo­szláviában 1,6 és 6,4, a Német Demokratikus Köztársaságban 1,7 és 4,5. A gyorsuló lakásépítési ütem eredményeként a szocialista országok kivétel nélkül »fel­sőbb osztályba« léptek: a rossz lakáshelyzetű országok közül a közepesek, illetve a közepe­sek közül a jók csoportjába. Az európai szocialista orszá­gok között a Német Demokra­tikus Köztársaság áll az élen — ezer lakosra 349 lakás —, őt hazánk követi — 309 lakás —, majd a további sorrend: Csehszlovákia, Szovjetunió, Románia, Bulgária, Lengyel- ország, Jugoszlávia. Hazánk esetében az épített lakások száma hosszabb távon így ala­kult: 1941-ben 31 ezer, 1950- ben 35 ezer, az 1961—1965 kö­zötti évek átlaga 56,5 ezer, 1969-ben 61,8 ezer. Az idézett adatok egésze vé­gül is egyértelmű kép kialakí­tását teszi lehetővé, ami a fej­lődés mennyiségét, gyorsaságát és eredményességét illeti. Per­sze, azért marad még tenni­való ... Többet, korszerűbbet A tőkés országok és a szo­cialista országok lakásépítési tevékenysége között lényeges különbséget ott találunk, hogy a tőkés országokban fölépített lakások nagyobbak és korsze­rűbbek. Anélkül, hogy bármi­féle magyarázkodásba kezde­nénk, szükséges megjegyezni': a nagyobb alapterületű, szoba­számú, s korszerűen fölszerelt lakások építése a kapitalista országokban független a la­káspolitikától — mert ilyen lakáspolitika a legtöbb ország­ban egész egyszerűen nem lé­Hasznos hagyomány Értékelték a kaposvári és a barcsi járás termelőszövetkezeteinek párosversenyét A ZÁSZLÓ ISMÉT GAZ­DÁT CSERÉLT. Hetedik éve annak, hogy a kaposvári és a barcsi járás termelőszövetke­zetei versenyt kezdeményez­tek. Talán 1964 végén, amikor el­ső ízben értékelték a két. já­rás gazdaságainak eredmé­nyeit, nem is gondoltak arra, hogy ez a kezdeményezés az évek során nemes hagyomány- nyá, hasznos, tartós kapcsolat­tá fejlődik. Tegnap valaki úgy mondta: »Hiányozna mun­kánkból, mindennapjainkból, ha ez a verseny megszűnne.« Ezekben a szavakban benne van, hogy a mozgalom olyan .gyakorlattá vált, mely egyet­len közös célt szolgált: a szö­vetkezeti mozgalom fejleszté­sét, a gazdálkodás színvona­lának emelését. Az eltelt évek során a piros versenyzászló többször cserélt gazdát. A tegnapi értékelésig háromszor volt a barcsi járás és háromszor a kaposvári járás termelőszövetkezeteinek tulaj­donában. ÉVRŐL ÉVRE ÜJ TAPASZ­TALATOK. A verseny értéke­lésének — mint magának az egész mozgalomnak —, meg­vannak a hagyományai. Egy ilyen összejövetel, mikor ta­lálkoznak a két járás szövet­kezeteinek vezetői, nemcsak arra ad alkalmat, hogy szám­ba vegyék egy év fejlődésének tapasztalatait, hanem arra is, hogy közelebbről megismer­kedjenek egymás gazdaságá­val, a mindennapok eredmé­nyeivel, gondjaival. Tegnap a kaposvári járás gazdaságai lát­ták vendégül a barcsi járás vezetőit, illetve a járás szövet­kezeteinek irányítóit. A reg­geli közös találkozó után úgy határoztak, hogy három cso­portba szerveződve három szö­vetkezetei látogatnak meg. At- talában és Hetesen a korszerű szakosított sertéstelep, a kis- gyaláni szövetkezetben pedig a szarvasmarha telep megtekin­tése volt a fő program. A szö­vetkezet vezetői mindhárom helyen tájékoztatót adtak a gazdaság helyzetéről, további céljairól, majd baráti beszél­getés alakult ki. ELSŐK A KAPOSVÁRIAK. Taps és baráti elismerés kísér­te az értékelés adatait. A múlt évi munka alapján a barcsi já­rás szövetkezetei 1192, a ka­posvári járás szövetkezetei 1242,9 pontot szereztek, s en­nek alapján a versenyzászló a tavaly győztes barcsiaktól is­mét a kaposvári járás birtoká­ba került. A növénytermesz­tésben az eltérő adottságok el­lenére fej fej mellett haladt a két járás, az elsőséget az ál­lattenyésztéssel, és ezen belül a húsértékesítésben elért ered­ményekkel szerezte meg a ka­posvári járás. Ahogy tegnap a két járás képviselői mondták: »A tények újabb erőfeszítésekre sarkall­nak.« Ezért határozták el, hogy ezt a nemes hagyományt to­vább ápolják, s nemcsak az idén, hanem a negyedik ötéves terv során is folytatják a két járás gazdaságainak párosver­senyét. V. M. A vendégeik a barcsi Vörös Csillag Tsz burgonyatáblájá­ban. egész területen általánossá ten­ni a rendszeres vetőburgonya­felújítást. KÍVÁNATOS az előhajta- tást segítő fóliasátrak beszer­zése, az ültetés szakszerű el­végzése. Dr. Lőrincz József ez­után részletesen ismertette a kereskedelem által biztosított gépeket, gépsorokat és vegy­szereket. Feigl Ferenc, a barcsi ter­melőszövetkezet főagronómusa az elért eredményekről, a ter­mesztés kitűzött céljairól szá­molt be, majd a vendégek a tsz-ben és a Lábodi Állami Gazdaság somogytamócai ke­rületében a vetőburgonya-ter- mesztés, a szelekció, a hajtatás korszerű módszereivel ismer­kedtek. A bemutatót tapaszta­latcsere és vita követte. L. L. Interpelláló tanácstagok tezik —, míg a szocialista or­szágok — érthetően — első­sorban az alapigények kielé­gítésére törekednek; a »máso­dik lépcső« a nagyobb, kor­szerűbb lakások építése. A cikk szűkre szabott kere­tei nem adnak módot arra, hogy akár csak a legfőbb szempontok alapján is mérleg­re tegyük a különböző euró­pai országok lakásállományá­nak korszerűségét. Igv csak az érzékeltetés kedvéért: a vil­lannyal ellátott lakások aránya a teljes lakásállományon belül száz százalék Angliában, Svéd­országban, az NDK-ban és az NSZK-ban. A többi országban hetven-kilenevennyolc száza­lék között van. Jóval nagyob­bak az eltérések a vízvezeték­kel, fürdőhelyiségegei való el­látottságnál. Huszonegy euró­pai — szocialista és tőkés — ország adatai 25 és 97 százalék között mozognak a vízvezeték, 8 és 79 százalék közt a fürdő- helyiség esetében. A teljes la­kásállományt tekintve erőteljes a különbség a tőkés országok javára a fölszereltséget ille­tően, ám már jóval kisebb, ha az újonnan épített lakásokat vesszük alapul. (Sőt, a villany­nyal való ellátottságnál már nincs is eltérés.) A »rés« szű­kül, s ez a tudatos állami la­káspolitika eredménye. Úti cél: a város vagy.,.? A lakásépítések többsége — néhány, valóban csak kivétel­ként fölfogható országtól elte­kintve — ma már a városok­ban valósul meg. Az urbani­záció, ahogy ezt szakszerűen jelölik, vüágjelenség, s megál­líthatatlan folyamat, egyenes következménye a gazdasági- társadalmi változásoknak. A szocialista országok ilyen ér­telemben is csökkentették a köztük és a fejlett tőkés or­szágok közötti távolságot, de mindkét országcsoportban áll a vita: valóban a meglevő vá­rosokat szükséges-e fejleszteni, vagy egészen új utakat kell vágni, s létrehozni a már a XXI. század emberét szolgáló településeket? Túl messzire szaladnánk, ha e különben nagyon érdekes té­mát boncolgatni kezdenénk Maradjunk csak a realitások józan világában. Ott, hogy 1941-ben még 382 személy la­kott száz lakásban Magyaror­szágon, hogy 1950-ben még mindig 375, 1960-ban 332, s 1969-ben 308... Mert ha nem mérföldlépő csizmákkal is, de — a többi országtól nem el­vagy leszakadva — haladunk előre. Oda. ahol a lakásigé­nyek és a lakások minden csa­lád esetében összetalálkoznak. Mészáros Ottó A BURGONYA, mint fon­tos, alapvető élelmiszer, ta­karmány és ipari nyersanyag, igen nagy jelentőséggel bír a világ számos országában. Sok­féle fajtája, jól alkalmazkodó­képessége folytán termesztésre alkalmas és világszerte elter­jedt. Megfelelő művelési mód­szerekkel még jelentős hozam­növekedést lehet elérni. Ennek elősegítésére tegnap Barcson burgonyatermesztési tanács­kozást tartottak a mezőgazda- sági szakemberek. A művelődési házban tartott értekezleten Szabados Dezső, a Magyar Agrártudományi Egye­sület Somogy megyei szerve­zetének alelnöke mondott megnyitót. Beszédében hang­súlyozta, hogy az elmúlt évek­ben már több határozat szüle­tett a burgonyatermesztés fel­tételeinek és eredményességé­nek javítására, jelentős válto­zás azonban nem történt. Me­gyénk adottságainak és a ha­gyományok ellenére is egyre inkább csökken a burgonya ve­tésterülete. Tavaly 23 900 hol­don vetettek, az idén már csak 21 500-on. A termésátlágok is nagyon eltérőek a mezőgazda- sági üzemekben. Sok szövetke­zetben szükséges rossznak tartják e növény termesztését. A jó burgonyatermelő gazda­ságokban viszont az elvetett te­rület nagysága évről évre azo­nos, mert a növénytermesztés gerince éppen ez. Minden tala­jon lehet termeszteni, tehát ki­fizetődő. A burgonyatermesztés fej­lesztésének irányelveiről tar­tott előadást dr. Lárincz Jó­zsef, a MÉM termelés- és mű­szaki fejlesztési főosztályának vezetője. Elmondta, hogy az el­látás javítása végett a terme­lésfejlesztésre szükség van. A negyedik ötéves tervben a komplex feltételek erre meg is érnek. UTALT ARRA, hogy az or­szág egyik legrégibb burgo­nyatermesztő gazdasága a bar­csi Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet. Hozamainak átlaga száz mázsa felett van. Tekint­ve, hogy a népélelmezésben ennek a növénynek nagy a sze­repe, 1965-ben emelték a ter­melői árat, mennyiségi és mi­nőségi változásokra akarták ösztönözni az üzemeket. Az or­szágos termelési igény 160— 180 000 vagonnyi. Szükség van a háztáji burgonyatermesztésre is. A minőségi igény a fogyasz­tók részéről egyre fokozódik, így fejlesztési feladat lett a koncentráció is. Ott kell meg­valósítani, ahol a termésátla­gok magasak. Korszerű tech­nológiai eszközökkel, együtt­működési formák kialakításá­val. Az eszközellátásban nagy feladat hárul a kereskedelem­re. A legfontosabb közülük: az Nagyon szeretik új városu­kat a siófokiak. Ezt bizonyít­ják azok az interpellációk is, amelyek elhangzanak egy-egy tanácsülésen. Szenvedélyes felszólalásukkal azt szeretnék elérni, hogy a magyar tenger déli partjának fővárosa még tisztábban, még szebben, még fényesebben fogadja az idelá­togató kül- és belföldi üdülő­ket, turistákat és kirándulókat, s még kényelmesebb otthont adjon a helybelieknek. A Sorház utcában rosszul rakták fel a házszámokat. Hor­váth Lajos interpellációjára hamarosan kicserélik Hatal­mas földkupac éktelenkedik a Klapka György utcában, a Ke­lé utca jobb oldalát pedig tör­melék és hulladék csúfítja el. Wolf Sándor, Váradi Adolfné szót emelt ez ellen, s a közel­jövőben megtisztítják az utcá­kat. Az utak és a járdák állapota állandó témájuk a tanácsülé­seknek. Jenőfy Károly, Tyti­kos Károly, Tóth Lőrinc javas­latára rendbe teszik a Szent László, a Tamási Áron utcát, megszüntetik a szintkülönbsé­get az aknákr és a járda között a Batthyány utca végén, s a jövő évi tervben előjegyzik a járda megépítését a Tinódy Lantos Sebestyén tér és az ipartelep között. A kiliti részen közvilágítási lámpát helyeznek el a gépjaví­tó előtt, a köztisztaság érdeké­ben pedig áthelyezik a város­ban a baromfipiacot. Ez Szabó Károlyné és Fehér Gyula in­terpellációjának köszönhető. Azok, akik megválasztották a tanácsba a körzetük érde­keiért kiálló és harcoló tanács­tagokat, biztosan örömmel fo­gadják ezeket az intézkedése­ket. Persze nem minden interpel­lációra ilyen gyors az intézke­dés, van tehát még teendő, hogy a városukat, a forgalmas balatoni üdülőhelyet szerető emberek véleménye, javaslata nyomán még szebb legyen Sió- fok. L. G. Megnörekedett hatáskör = nagyobb felelősség Július elsején Somogy igaz­gatási hálózatában újabb nagy változás történik. Folytatódik az államigazgatás korszerűsí­tésének folyamata, amely ná­lunk 1966-ban kezdődött meg a balatonszentgyörgyi községi közös tanács kialakításával. Azóta egyesült már a tabi és a siófoki járás. Üj várost avat­tunk, s három település nagy­községi rangot kapott. Július elsején ismét előrelép me­gyénk. — A Népköztársaság Elnöki Tanácsának, valamint a me­gyei tanács határozatának szel­lemében tovább folytatjuk a nagyobb igazgatási egységek kialakítását — mondta dr. Tóth Sándor, a megyei tanács osz­tályvezetője. — Megszűnik a csurgói járás, és a vele megna­gyobbodott nagyatádi ötven­hétezer lakosával Somogy má­sodik legnagyobb járása lesz. Ezzel természetesen csökken a járások száma, július elsejétől hat járásunk lesz. — Mikor kezdték el az át­szervezést? — Dátum szerint talán nem is lehetne pontosan meghatá­rozni, hiszen ez is egy régóta tartó folyamat része. Széles körű vizsgálatokkal és infor­mációgyűjtéssel jutottunk el a tanácshatározat beterjesztéséig és az Elnöki Tanácshoz cím­zett javaslatig. — Mi indokolta a két já­rás összevonását? — Ennek számtalan összete­vője van. Az egyik az, hogy a járások lélekszáma csökken. Csurgó és Nagyatád napokon belül nagyközségi rangot kap. A nagyközséggé szerveződéssel olyan feladatokat és hatáskö­röket vesznek át, amelyeket korábban a járás gyakorolt. — Ezzel el is jutottunk a nagyközségekhez. — Július elsejével hétre nő a nagyközségek szama. Tab, Barcs és Marcali után Csurgó, Fonyód, Nagyatád és Nagyba­jom lép előre a ranglétrán. — Az átszervezések nyil­ván sok személyi ügy rende­zésével járnak. — A járási, községi appará­tusban dolgozók át- és elhelye­zését megnyugtató módon si­került rendezni. Kevesebb fi­zetést egyetlen állást változta­tó tanácsi dolgozó sem kapott. — Az államigazgatás cent­ralizálása jelent-e gondot, és ha igen, hol? — Az új, a korszerű beveze­tése mindig együtt jár a prob­lémákkal. Csurgóról például Nagyatádra kell utazni, majd egyes ügyek elintézésére, bár az ilyen utazási kényszer szá­zalékban alig kimutatható, hi­szen levélben is lehet kérni például építési engedélyt. Hangsúlyoznom kell, hogy az egyesítések népgazdasági szempontból előnyösek és szükségszernek, s ha most még van is aggályuk a vidéki em­bereknek, egy-kétéves műkö­dés után ők is belátják, hogy szükség volt erre. — A következő »állomás« a közös községi tanácsok ki­alakítása? — Júliusban huszonkét kö­zös tanács alakul meg, így megyénkben hetven közös és harmincnyolc önálló tanács működik. Az a tervünk, hogy 1973-ban — a megye regioná­lis tervének megfelelően -» kilencven közös tanáccsal dol­gozzunk. — Sok és főleg magasabb szakképzettséget kívánó fel­adatok várnak a közös ta­nácsokra. Milyen elképzelé­seik vannak a szakmai szín­vonal, a kulturált és gyors ügyintézés megjavítására? — Az idén ősszel ismét megkezdődik a kétéves, ta­nácsakadémia, a tanácselnökök részére pedig féléves tanfolya­mot szerveznek a fővárosban. Ennek elvégzése — több ta­nácsi dolgozót készülünk beis­kolázni — biztosítani fogja, hogy a megnövekedett hatás­körökkel együtt járó ügyinté­zés színvonala is emelkedjen és javuljon — fejezte be nyi­latkozatát dr. Tóth Sándor. S. G. SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1970. június 27,

Next

/
Oldalképek
Tartalom