Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-25 / 147. szám

Bővül a kölcsönzött cikkek ire

utóbbi években. Mi ennek az oka?

— A vállalat évről évre nyereséges, csupán a balatoni kölcsönzés nem kifizetődő. S ráadásul az utóbbi években valóban megcsappant az érdeklődés, különösen. a kempingcikkek iránt. A Balatonra érkezők jelentős többsége ma már szállodai szobát kér, s a sátrak és tartozékai így fölöslegessé válnak. Inkább úgy fogalmaznám meg, hogy változott azoknak a cikkeknek a köre, amelyek az üdülőket érdekli. S mi igyekszünk ehhez alkalmazkodni.

— Hogyan?

— A feladat semmiképp sem könyű. Kicsi a raktárterületünk, s tárolási problémáink vannak. A jelenlegi raktártér háromszorosára lenne szükség. Tervezünk is ilyen beruházást, de ez csak 1972-re készül el. A beruházásra 24 millió forintot fordítottunk, s körülbelül 4000 négyzetméter alapterületű raktár készül így el. Akkor az újonnan felmerülő % igényeket is ki tudjuk elégíteni. XX-es rendszámú, kisautó-kölcsönzéssel is foglalkozunk, ugyanakkor az összes vízijármű szervizét is vállaljuk. Modern automatákkal fölszerelt játékcsamokot is létesítünk. A sátorkölcsönzóst fokozatosan leépítjük, s helyette faházakat telepítünk, melyeket tetszés szerinti időre ki fogunk adni az igénylőknek. Szeretnénk kibővíteni a különböző szolgáltatások körét — mindenkor a felmerülő igényeknek megfelelően. Az első lépést már megtettük: a balatoni építkezésekre gondolva öt betonkeverőt szereztünk be.

Cs. T.

Harminckét kölcsönzőbolt tartozik a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalat balatoni önelszámoló egységéhez a tó veszprémi és somogyi partján. A balatonboglári központban kepestefm föl hantos Józsefet, az egység vezetőjét, hogy gondjaikról, terveikről érdeklődjem.

— Kölcsönzőboltjaink 450 csónakot, 80 vitorlást, 800 kerékpárt, 6000 gumimatracot és 350 sátrat bocsátanak nyaranta a vendégek rendelkezésére. Sajnos az idén létszámproblémákkal küzdöttünk: a boltok zökkenőmentes üzemeltetéséhez szükséges százfőnyi személyzetet alig sikerült ösz- szeszedni.

— Köztudomású, hogy a kölcsönzések, s így a vállalat forgalma is visszaesett az

Tessék a friss sütemény..

Áldozni is kell!

bódékban kínálják portékájuReggélenként korán ébred, s indiul munkába Simon Fe- rencné, a Sütőipart Vállalat fonyódi, 20-as számú, a vasúti átjárónál lévő üzletének vezetője.

— Ilyenkor a szezonban reggel hatkor nyitok, de addigra már átveszem az árut, hogy később ne legyen vele munkám, zavartalanul kiszolgálhassam a korai vásárlókat. Igaz, ez a mennyiség nem elég egész napra, még többször is szállítanak, ez azonban már nem gátolja, munkámat Este hivatalosan hétkor zárok — délben ebédszünet alatt van időm pihenni vagy fürdeni —, de ha szükséges, addig vagyok nyitva, amíg csak vevő akad.

A nyárt szezonban átlagosan 300 000 forint értékű árut ad d a MÉK siófoki 18-as számú zöldség-gyümölcs üzlete. A jelenlegi választék mennyiségileg jónak mondható, minőségileg azonban van kívánnivaló. Remélhetőleg az időjárással együtt javul majd az áru minősége is.

A MÉK nagyobb gondot fordíthatna meglévő, régebbi üzleteinek karbantartására, csinosítására. Igaz, sokat költenek új pavilonok beszerzésére, s Kaposváron és a megye több, nagyobb községében is tetszetős, modem, a környezetbe jól beilleszkedő

kát.

A fenit említett siófoki pavilon azonban elhanyagoltságával tűnik ki a többi közül. Egy. korábbi vihar - alkalmával jókora fa zuhant a tetejére és beszakította. Kátránypapírral befedték ugyan, de ez nem sokat számít,, mert az esővíz továbbra is befolyik a raktárba, eláztatja az ott tárolt árut. A napvédő ponyva vaskeretét csak a »szentlélek« tartja, félő, hogy valamelyik vásárlóra esik.

A pavilont valamikor befestették, de ennek már csak nyomai látszanak. Nem nyerne »szépségversenyt«.;.

„hétköznapokat”

Megteltek a kakashinták gyerekekkel.

Feledve a

Az utazás talán fárasztó lehetett, de ez nem látszik a gyerekeken. Hosszú sorban, tarka kígyóként jönnek az úton. A menet bekanyarodik a Benin Kohászati Művek fo- nyődligeti kempingtábcsrába.

»Már a második éve vagyok itt gondnok. A gondnok sző valóban azt jelenti, hogy: gondokkal küzdő. S mégsem hétköznapok ezek. Öt turnus érkezik majd ide, kéthetenként váltva egymást. Mind az ötször száznegyven gyerek. S akkor a felnőttekről még nem is beszéltem. Szerencsére olyan ember vagyok, aki szereti 'ezt a munkát. Kedvező előjelekkel indult számomra ez a nyár. Sikerült jó szakácsot találni. Nagyon sok függ a munkájától. Diósgyőrből érkezett. Még valami sikerült az idén: társalgót létesíteni. Jöjjenek, nézzék meg. Van itt egy televízió, társasjátékok, sakk-kész - leték, könyvek — minden, ami a jó hangulat alapját adja. Most talán kicsit igazságtalan voltam, mért a kellemes életérzés összetevői közül kifelejtettem a legfontosabbat, a Balatont. Csodálatos ez a hely!« (Vécsey János)

A színesre festett épületeken túl, nem messze a fürdő- zőktől csónakokat emel a hátára egy-egy nagyobb hullám.

»Nyugdíjas vagyok. Az üdülőknek én adom ki a csónakokat, játékokat Jó munka ez, nekem való. Szívesen ülök én is az evezőkhöz. Mielőtt a vendégek megérkeztek volna, Vécsey Jánossal kimentünk a vízre, hogy a bójákat fölszereljük. Első az emberek biztonsága. Nagyon kedvesek az üdülők. Hálásak. Öröm értük

tenni valamit. Én egész szeptemberig itt leszek. Már úgy ismerem ezt a részt, mint a tenyeremet. Horgászember vagyok hatéves korom óta. Odahaza az Észak-magyarországi Horgászegyesület tagja vagyok. Nyékládházán nagyon szép halakat fogtam már. Mégis itt igazi élmény a horgászás. Daubek Béla)

»Jaj, nagyon sokat nevettünk az úton. És nagyon vártuk már, hogy a Balatonhoz érkezzünk. Nyolcadikos leszek szeptemberben. A * Balatont még nem láttam. Ebéd után az ismerkedés volt az első. Belevetettük magunkat a vízbe. Nálqnk, Harsányban is van tó, de az csak halastó. Össze sem lehet hasonlítani. Láttam hajót is. Igazit, nagyot, fehéret. Az volt ám a szép. Autószerelő szeretnék lenni, de ha hívnának... hát én szívesen... Akár huszonöt évig is

itt lennék. Meg is írom este édesanyámnak. Meg azt, hogy nagyon jó volt az ebéd. Kagylót is gyűjtöttünk. Hazaviszem emlékbe. Kicsit játszunk a parton, aztán újra bele a vízbe! A Petit alaposan megbuktatom benne . .« (Bárdos Barna)

Zöld pázsiton pihennek a felnőtték. Ketten, sakkoznak, ketten pínpongoznak.

»10:8 az eredmény. Barátok vagyunk, s úgy csereberéltük a beutalókat, hogy együtt jöhessünk. Igaz, hogy végül Ottó," aki rríűszaíkvezető, egy nappal előbb érkezett. Nekem még egy szellemű vetélkedőn kellett részt vennem. Ez volt a vesztem. Éjjel utaztam, aztán azon vettem észre magam, hogy jóval elhagytuk az állomást, ahol le kellett volna szállnom. Viszafelé megint elszundítottam. Így aztán gyalogolhattam egy keveset. Olvasztár vagyok, a nagyobb hőséget is megszoktam. Jó Itt nagyon. A yíz, ha a nap rásüt, úgy csillog, mint a folyékony tóm, .Hajóval , Badacsonyban is .voltunk, megkóstoltuk a' kéknyelűt. Ez a levegő meg a" napsütéses napok megfizethetetlenek. Tavaly is voltam ebben a táborban. Homyák Ottó barátomat én beszéltem rá, hogy itt töltse el szabadságát az idén ő is. Nem bánta meg, azt hiszem.« (Gajda Béla)

Vidám kiáltások közben telnek meg a hinták ülőkéi. Napolajtól síkos testek csapódnak a tó ringató hullámaiba.

Leskó László

Simonná szavai munkájának szeretetéről vallanak, s ezt bizony jólesik hallani, hiszen sok helyen látni, hogy alig várják az üzletek dolgozói a záróra közeledtét, s már előtte is nehezen hajlandók kiszolgálni a késői vásárlókat.

A vevők szeretik , ezt az üzletet. Elsősorban az udvarias kiszolgálásért, no meg azért, mert mindig friss süteményt és kiváló minőségű kenyeret kapnak.

— Évek óta Fonyódon töltöm a nyarat, ilyen jó kenyeret meg Budapesten sem árusítanak, mit itt — mondja Kovács Ferencné. Ezt igazolja az is, hogy hétköznap 6—7, szombaton pedig 16—20 mázsa kenyeret is elad Simonná. Mesz- sze környékről járnak ide kenyeret vásárolni.

A kenyéren, a zsemlén, kiflin kívül még húszféle terméket árusítanak ebben az üzletben. Darált kekszet, sós »botocskát«, túrós rétest, fonott kalácsot; a napi forgalom 3000—3500 forint, szombatonként pedig ennek a kétszerese.

Kár, hogy a vevők nem sokáig kaphatnak itt a fonyódi pékségben sütött kenyérből, mept a vállalat állítólag meg aka-rija szüntetni a kenyérsü-r tést.

Sz. L.

Levélféle Agatha Christie-nek Balatonföldvárról

£ homokban

fekvő testek engem csak a »nyers hús«

szóra ihletnek. Hát nem! Ezek a barnára sült testek: ernbeSzépítkezés a la Balaton-part.

Kedves Agatha Asszony!

Mit nekem a zordon Albion, a homokos Riviera, a fülledt levegőjű Cannes! Rendes évi szabadságomat Balatonföldvá- ron töltöm. Az ön Hercule Poirot-ja nem kér többet csavaros eszű gyilkosokból, zseniális öreg lordokból, butácska milliomoslányokból. Istenemre, elegem volt belőlük. Pihenni jöttem ide.

Kicsit neheztelek önre, Agatha asszony. A Nyaraló gyilkosokban azt irta rólam:

rek. Helikopteren érkeztem ide, felülről láttam a földvári strandot. Mondhatom, pompás látvány volt madártávlatból a part emberekkel telehintett fövenye.

Nagyon ' őszinte leszek: azért a detektív itt sem nyugszik bennem. Ma jöttem ki először a strandra. Kicsit megbámulták fehér baszksapkámat, térdben harisnyámhoz csatolt nadrágomat. Nem tudták, hogy veséző, vetkŐztetó pillantásom kutatva jár be minden zegzu- got. hám, a hűs habokban két kálózná egy gumimatracon! Kit temetnek el először közülük a hullámok?! (Legalábbis addig, amíg megmártózik.) Es a part! Mennyi kiderítetlen rejtély. Rögtön otthon érzpm magam. Meghűl bennem a

vér: kilenc sörösüveg, egy táskarádió, gumimatracok, pokrócok a füvön. Magára hagyott »tanya«. Árgus szemmel figyelem: mikor oson oda a gyorsléptű tolvaj, hogy zsákmányává tegye a gazdátlan holmit. És ott. Krimiben edzett hidegvérem, ne hagyj el! Igen: valaki álcázza magát. Vajon kit akar megtéveszteni női kalappal a fején, sötét szemüvegével, könyvbe mélyedve az a fiatalember? A rézbörüe- ket? Vagy a most érkezett sápadt arcúákat?

Vigyázok, hogy seki se sejtse szándékom, nagyítómmal a talajt vizsgálva derítem föl a strand vendéglőjének hollétét. Szimatom arra vezet, amerre nemigen jár ember. »Hát igen! Nagyon idény eleji még a forgalom. Mindössze négy-ötezer forint naponta« — mondja Völgyi Dezső vezető. Ügy hát itt a taposatlan ösvény titka.

Német beszédet hallok. Csinos lány a barátnőjével. Csekély német »tudásommal« kérdezem meg a merészebben dekoltált nevét és lakcímét. »Manfred Stadler. Ried« —

— ezt jegyzik noteszlapomra. Újabb rejtély: hogyan hívhatnak egy lányt Manfrédnak.

,Mire visszafordulok, már for- télyos módon felszívódtak a tömegben.

Ismét új, megoldásra váró talány. »Pázsiton labdázni tilos!« — tábla. Legalább tízen

rúgják a labdát körülötte. Megoldhatatlan feladat számomra: miért ne lehetne itt labdázni? Egy férfi kézen jár. Miért? Még föl sem teszem a kérdést, már tudom az okát: szőke lány finyeli minden mozdulatát. A férfi elegánsan landol, az orrán a lány előtt, majd hogy helyrehozza a malőrt, skandálva tálalja az imádott- jának sokoldalúsága újabb bizonyítékát: »Balaton Nyaradon alakom laposra faragom,.«

Egy másik, már felöltözött lány adja a következő feladatot a mesterdetektív számára. A kis hölgy kézitükrébe néz, fésülködik. Gonosz ármány csábítja el talán ilyen korán a Balaton-partról? Óvatosan köVízbefordulás előtti pillanat.

vetem. Arcom elé újságot tartok. Kint a lányt magas fiú várja. Én vén szamár! Elfelejtettem, hogy egyszer én is voltam fiatal.

A megoldhatatlan és félig megoldott rejtélyek úgy elszomorítanák, hogy lemondok a további kilátástalan nyomozásról. Talán Sherlock Holmes kollégám majd több sikerrel jár. További napjaimat — es küszöm — pihenéssel töltöm. Maradok tisztelettel az ön Hercule Poirot-ja. (Mától kezdve: exdetektíu.)

Utóirat: Levelemet lejegyezte: Leskó László.

A bizonyító erejű fotókat készítette: Grábner Gyula.

SOMOGYI NÉPLAP ©sútöníffik, 1930, június S3,