Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-21 / 144. szám
Tűnődés a színház társadalmi feladatairól A kaposvári ^Ecserin" A kaposvári Csiky Gergely Színház 1969/70-es évadjának műsorterve — tíz bemutató — megvalósult, a bemutatókról esetenként részletesen beszámoltunk. így az évad végén nem marad más, mint néhány összefüggés megvilágítása: színház és műsora, műsorpolitikája; illetve a színház és közönsége kapcsolatáról. A színháznak kulcsfontosságú feladatköre betölteni társadalmi funkcióját: részt venni a kulturális politika megvalósításában; az emberek gondolkodásának, tudatának formálásában. Mindenféle anyagi, technikai, szervezési gondja mellett vagy ellenére is. Ezt a küldetését megfelelő eszmei- ségű, mondandójú műnek előadásával teljesítheti. Mennél közelebb áll a mű a szocializmus építését elősegítő vagy akadályozó valamilyen problematikához, nézetekhez (gondolkodásbeli, tehát tudati elemekhez), annál intenzívebben segítheti a színház a maga eszközeivel a kulturális politikát. Ebből következik vizsgálódásom egyetlen szempontja: a színvonalas szórakoztatás törekvései mellett mai életünk mennyire fontos problémáira keresett választ, vagyis mire mivel rezonált idei évadjában a Csiky Gergely Színház. Ami a szórakoztatást illeti: ritkán és keveset kacagtunk igazán jóízűen, felszabadultam, összefüggéseiben nézve, a sikeresebb zenés darabok előadásának színvonala sem haladta meg azt, ami átlagos, közepes jelzőkkel illethetünk. És szerintem legalábbis — nem váltotta be a hozzá fűzött indokolatlanul nagy reményeket a múlt évben fölfrissített kar sem. Egyik-má^ik helyen a miattuk (tehát nem a produkcióért) beiktatott balettszerű táncbetétek terjedelme kifejezetten zavart; a mozgás- kultúra nívójáról nem is szólva. Szórakoztatásban talán egy krimi nyújtotta a legtöbbet, de az is azért, mivel egy briliáns szerepre épült. Mit tartott íontosnak, milyen társadalmi problematikára érzett rá a színház? Nézzük sorban. A hiszékenység? A nívósabb prózai előadások közé tartozott Illyés Lélekbúvárának színpadra állítása. Ha a mű eszmeiségéhez politikai oldaláról közelítek — ahogyan magam is értelmezem Illyés 1948- ban kelt művét —, akkor azt mondom: igen, igen, volt ilyen, talán nem árt az embereknek eszébe juttatni. De a »hamis prédikátorok, politikai sarlatánok« ideje — nálunk legalábbis — lejárt már régen. Ennek a veszélye mégsem központi problémánk ma már. A rendezői koncepció felől: igen, van általános emberi hiszékenység, amely fura módon mégiscsak az emberek egyéni (főleg anyagi természetű) és nem társadalmi problémája. A boszorkányüldözés? Sajnos korunk nemzetközi politikájában úgy látszik »elévülhetetlen«, minit jelenség. Fegyverként ellene Miller műve is az: örökéletű, klasszikus alkotás. Igaz, eléggé közismert mű; igaz, filmen is adták és igaz, hogy a tv-dokumentumjáték a maga korszerű eszközeivel — nem művészi értékrendben, hanem agiitatív, politikai véleményformáló erőben — képes versenyezni a boszorkányüldözés témakörében egy Miller- drámával is. A művésznő dilemmája és az öngyilkosság és társadalmi felelősség kérdése. Az évad két legjobb előadásának tartom A művésznő és hódolóit, illetve a Tüzet viszek című Hubay-mű bemutatását. De (Az Egyesült Izzó Kaposvári Elektroncsőgyára Somogy egyik legdinamikusabban fejlődő üzeme. Nagyrészt fiatalokat foglalkoztatnak, akik jól érzik magukat munkahelyükön. Fiatal a gyár is, ezekben az években alakul ki végleges arculata. És ebben a folyamatban válhat a mindennapi tevékenység nélkülözhetetlen és hasznos részévé a dolgozók művelődésével való törődés. A munkások szakmai színvonala a vállalkozások mértékét is megszabhatja. Fontos tehát, hogy a gyár fejlesztésével egy időben a közművelődés bázisait is kiépítsék. Enélkül ma már elképzelhetetlen a korszerű üzem képe.) Valóban élő sejtje lesz-e itt a gyárnak a népmű vélés? Mit tettek eddig ennek jegyében? Erre kerestünk választ az elektroncsőgyárban Illés Jánossal, a Latinka Művelődési Központ igazgatójával. Nagy Lajos igazgató: — Kérem, kérdezzenek tőlem, mint a gyár igazgatójától és mint a megyei népművelési tanács tagjától... nemcsak ezért említem együtt őket. Mindkettő a legközelebbről érinti összes prózai bemutatónk közt mai életünk egy- egy sokféleképpen vitatható, de mindenképpen létező, valós problémáját. Hozzánk szól, közvetlenül, lényeges kérdésben nyilvánít véleményt itt író és színház. Elgondolkoztat, vitára ingerel, felháborít, felkavar és a magam álláspontjának kialakítására késztet. Vagyis, mint ilyen esetben mindig, jól, intenzíven tölti be ezzel társadalmi-politikai küldetését a színház. Goldoni müve? Legszívesebben a színvonalas, jó szórakoztatás törekvéseihez sorolnám, mert különösen az előadás második részében — hála a komédia fordulatainak és a rendezésnek — jól éreztük magunkat, kellemesen szórakoztunk a nézőtéren. Igaz, a mű társadalmi mondanivalója ma már bizony eléggé vérszegény. Mindezek után hadd soroljak fel néhány címet:'Gáspár Margit Ha elmondod, letagadom; Illyés Gyula Tiszták; Galgóczi Erzsébet A főügyész felesége, Darvas József A térképen nem található; Illyés Illés János: — Gomba módra növekvő gyár az önöké. Milyenek a népművelési lehetőségek? — Fontosnak tartjuk az állandó szakmai, politikai továbbképzéseket. A különböző munkakörök betöltése eleve megköveteli a folyamatos képzést, önképzést Célunk, hogy mindenkivel megszerettessük gyárunkat, és más jellegű élményekkel is ide kössük őket. Szeretnénk lehetőséget, programot adni a szabad idő hasznos eltöltésére. — A célkitűzések szépek; mi az, ami valóság ebből? És milyenek a továbblépés lehetőségei? — Elégedetlenek vagyunk. Kezdetben nem volt egyetlen helyiség sem a rendezvényekre. Akkor az ÉDOSZ-t béreltük. De az messze volt. Most átmenetileg egy nagyobb termet építettünk, amíg a nagy beruházással készülő, művelődésre és sportolásra alkalmas létesítményt át nem adják. Abban mindenre lesz lehetőség. Szeretnénk függetlenített népművelőt már több mint egy GYÁR ÉS KULTÚRA Csak a népművelő Nem voltam a gátaknál és mégis. Technika. Riportok, fényképek, csekkszámlák, küldemények. Megértettem egy metaforát. Lehet, hogy papok vagy költők csinálták egykor. A testvériségről. Mit ér egy metafora? Semmit. Elkopott. Mintha kiszívták volna a tartalmát. Most újra feltöltődött tartalommal Jókai is írt már árvízről. Extrahumanista főnemesek, szupergentleman arisztokraták csáklyáztak fáklyafénynél — és a bálokban elhalkult a zene. Mi traktorosokról, gépkocsivezetőkről, katonákról írtunk. Es talán nem is pátosz- szál. Nincs ebben semmi romantika. Csak gond. Meg baj. Minek tagadni? Nem a mentőkön van a lényeg, hanem a mentésen. Meg azokon, akik ott uporognak a romok fölött, akik elsírták magukat a képernyő előtt. Az egyik azt mondta; »-Elmegyek innen*. Én ebben látom a tragédiát. fis egy téglarakosgató öreglevél asszonyban a pátoszt. És az újra megigazolt metaforát. Lajos bátyámat láttam a fia koporsójánál. Őrségváltáskor ment el a gyerek. Az apa készült letenni a bányászcsákányt, a fiú meg próbálgatta már a hegesztőpisztolyt. Láttam a fiút is gipszbe bugyolálva. Még élt. Nyakcsigolyatöréssel. Az apa beszélt hozzá, ő meg válaszolt a szemével. És egyszer megnémult a tekintete. Lajos bátyámat láttam a fia koporsójánál. Másnap beszélgettünk. Harmadnap felvette a csákányt. Nemrég levelet kaptam — felőle is írtak. »Lajos bátyátok jól van. Dolgozik. Az árvízről akar hozatni egy gyereket. Amíg fölépülik a szülők a házat.« Ha jól meggondolom, nincs is ebben a történetben semmi különös. Nagyon sokan csinálják. Éppen ezért érdemes írni róla. Editkéért nagyon izgultunk a feleségemmel együtt. Barátunk még az egyetemről. Igazi lokálpatrióta volt ő is. »Mindenhol szép, de a legszebb a Szamos mellett.« Törékeny kislány volt, sokszor láttam vizsgák előtt kéztördelve, halálrasápadtan. Meg nevetve is, amikor megkapta a kékfedelű diplomát. Vitte nagyboldogan haza Debrecenből — a Szamos mellé — Panyolára. A fehérgyarmati gimnáziumban kapott állást. Panyola is, Fehérgyarmat is sokszor szerepel a hírekben. De Editkéről nem kaptunk egy sort sem. Egyik levelében arról írt, hogy menyasszony. Sokszor tűnődtem, a víz nemcsak házakat döntött romba, hanem családokat szakított szét. Nemrég aztán megjött a levél. Mindenét elmosta a víz. A vőlegényének csak egy ruhája maradt. Semmijük sincs. De júliusban házasodnak. Ha jól meggondolom, ebben a történetben sincs több pátosz, több optimizmus, mint a többiben. Nagyon sokan csinálják. Éppen ezért érdemes írni róla! Tröszt Tibor Gyula Malom a Séden, Cseres Tibor Barbár változatok; Molnár Géza Vasárnap mindig esik az eső stb. Mindegyiket vidéki színház mutatta be nemrégen. Mindegyikkel egy kissé magára vonva az országos közvélemény figyelmét. Nem dramaturgiai okokból és nem is elsősorban esztétikai szempontok miatt, hanem azért, mert műsorpolitikájukban ezzel (és néhány más darabbal is) tudatosan a ma emberét közelebbről érintő kérdést akartak fölvetni. Mellesleg a példákat nem összehasonlításképpen említettem. Csupán azért, mert bármelyiket fontosabbnak éreztem volna látni, láttatni a Csiky Gergely Színház idei évadzárásaként, mint Goldoni — egyébként a maga nemében elfogadható — vígjátékát. S ha most az is eszembe jut, hogy az évente megszülető műsortervekből rendre kimarad például G. B. Shaw, Brecht, Csehov, T. Williams és mások neve, akkor az idei évadról úgy érzem: társadalmi funkcióját, ezt a küldetését nem töltötte be a társadalmi elvárások mértéke szerint. Wallinger Endre hiányzik éve. A pályázatra többen jelentkeztek, de szakképzetlenek voltak. Egy ilyen nagy gyárban a jó szándék kevés. Szakember kell. Érettségizett, lelkes emberem nekem is van. Arra viszont itt nincs idő, hogy az alapvető tudnivalókat munkája mellett tanulja meg Itt máris tenni kell... — Mi az ön követelménye? — Népművelési diplomája legyen. Alkalmas legyen a szétszórt telepekkel rendelkező gyár kulturális feladatainak ellátására. Olyan, aki a műszaki és természettudományos gondolkodást igyekszik fejleszteni, aki partnerünk lesz a termelési eredmények növelésében. Aki a kétlaki dolgozókból segít munkást nevelni. És ez nehéz feladat. Most majd a szombathelyi intézetben nézünk körül. — De egyedül, támogatás nélkül ő sem tehet sokat... — Abban nem lesz hiány. A gyár vezetőitől, de különösen a KISZ-bfzottságtól minden segítséget megkap. (Ebben nem kételkedhetünk. A gyár üzemi képzőművészeti kiállítását a KISZ-esek szervezték; az irodalmi színpadot és a tánccsoportot is. Népművelő nélkül sem tétlenkedtek. A KISZ-esek készítették el a művelődési tervet is a gyárban. Igaz, jócskán akadt kifogásolnivaló benne, de mindenképpen a törekvés, a tenni akarás tükröződik rajta. Az elektroncsögyárban tehát csak a népművelő hiányzik. Látják és értik a közművelődés lényegét és szükségességét. És ez a fontosabb. Népművelőt ugyanis könnyebb találni, mint másutt a korszerűtlen szemléletet megváltoztatni.) Bán Zsuzsa Vásároljon — vásároljon — ritka alkalom, olcsó kiárusítás — hangzott az alkalmi kiárusítok hangja. A kaposvári Marx Károly utcában minden hónapban kipakolják a használt és végképp használhatatlan holmijukat az emberek. Veszi vagy nem veszi, ez itt a kérdés, s bizony szurkol az eladó, megnyeri-e a vevő tetszését a kirakott holmi. Alom, álom, édes álom, hát ha még a vevők is elkerülik » bútorárust. Ez is inkább fényképez, nem hogy vásárolna, , (Gyertyás) Verseny a kaposvári járás nevelőtestületei között (Tudósítónktól.) Három éve a göllei nevelő- testület pártcsoportja jubileumi versenyfelhívást hirdetett meg: a nevelőtestületek az évforduló jegyében tegyenek többet a szocialista embertípus kialakításáért. A következő tanévben — a Tanácsköztársaság évfordulójára — a topo- nári, majd hazánk felszabadulása 25. évfordulójának tiszteletére a felsőmocsoládd pedagógus pártcsoport fordult hasonló felhívással a járás nevelőtestületeihez. A verseny kiterjedt a köz- művelődés több területére, a politikai oktatás segítésére, az önképzésre. Magában foglalta az úttörőmunka több területét, akcióit is. Mindhárom évben az iskolák kétharmada részt vett ebben a versenyben. Az idei tanévben a kaposíői nevelőtestüket végzett az eísö helyen, ötezer forint jutalmat kapott. A második a szentba- lázsi, a harmadik a felsőmo- csoládi testület. Jutalmuk három, illetve ötezer forint. A korábbi években a kadarkúti, felsőmocsoládi, toponári, igali, nagy-bajomi nevelőtestület szerepelt jól a versenyben. Károm év után megállapítható, hagy hasznos, dicséretes verseny kezdeményezői voltak a kommunista pedagógusok. SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. június 8L j
