Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-14 / 138. szám
»EMLÉKEZÉSSEL ÉS OKULÁSKÉNT” T anulmány kötet egy fél évszázadról ötvenhat előtt vagy később, a szocializmus alapjainak lerakásában és építésében. (Paál László: Munkásmozgalom, és pártélet 1945—1968.) Nincs módom részletes ismertetésre és arra se merek vállalkozni, hogy e fejezetek bármelyikét mint »-különös érdeklődésre szá- mottartó« tanulmányt kiemeljem. Hiszen kinek-ki- nek érdeklődési körétől füg„Fontos dolgok forogtak kockán!” Emberek a Tisza gátjain Marcalit szomorú nevezetessége révén említjük történelmünk tizenkilenees fejezetében Siófok, Orgovány mellett. Az utókor példás tisztelettel emlékezett Marcali mártírjairól is. A község emlékművet állított, az irodalom kötetben, tanulmányban, a filmművészet pedig nemzetközi rangú kiváló alkotásban rótta le kec^eletét. Arról, ami tizenkilenc után a felszabadulásig, majd negyvenöttől napjainkig történt ebben az áldozatokban és harcokban mindig a frontvonalban található járásban, már kevesebbet tudunk. Ezen kíván segíteni, változtatni történész-helytörténész kutató- és alkotócsoportjuk közös munkája, a Paál László szerkesztésében most megjelent Fejezetek a marcali járás történetéből (1918—1968) című tanulmánykötet a járási pártbiaott- ság és a járási tanács vb együttes kiadásában. A szerzők bevezetőjében olvasom erről a fél évszázadról: »Az út, amely napjainkig vezetett, véres és vértelen harcokkal jelzett. Emberek, csoportok, pártok küzdöttek az önkény szorítása ellen járásunkban is az ötven év alatt. Nemes törekvéseik, tiszteletet parancsoló tetteik, példás helytállásuk, magatartásuk rögzítését és elismerését szolgálja szerény kiadványunk. Abban a reményben, hogy mind az idősebb, e korszakot részben vagy egészben átélt, benne a haladás irányában tevékenykedő nemzedék képviselői, de főképp az ifjúság különböző rétegei alaposabban megismerhetik szűkebb hazánk legújabb kori történetének egyes fejezeteit. Emlékezéssel és okulásként.«* A kötet tizenhárom tanulmány. Tizenhárom fejezet a címben jelzett és a könyvben megvalósult szándék szerint. Történelmi olvasókönyv? Tudományos, dokumentatív elemzés? Forrásfeltáró analízis? Azt hiszem, mindez együtt. Ebben a kötet értéke, ebben a szándék következetes megvalósítása. Szerencsés módon sem a szerkesztő, sem az alkotócsoport nem törekedett teljességre, hanem a járás történetének egy-egy fontosabb szakaszával, ennek tudományosan rendszerezett kiemelkedő eseményeivel (pL forradalmak és fehérterror; illegális mozgalom; felszabadító harcok stb.), illetve a fél évszázados történet néhány fontosabb témakörével foglalkoznak ezek a tanulmányok. Ami különösképpen szembetűnő bennük: a több éves lelkiismeretes anyaggyűjtő munka eredményét (egy-egy fejezetnél több ezer adat, visszaemlékezés, levéltári dokumentum stb.) lényeglátó szemmel és szigorú szerkesztői készséggel összegezik a szerzők. Ugyanakkor a kutatás, az események feltárása, a történe- lemelemző vizsgálódás tudományos igényessége sehol nem veszélyezteti az olvasmányosságot. Mindvégig érdekes, iz- ga-mas, népszerű ismeretterjesztő irodaiam marad a múlt emlékidéző és a jelen mindvégig tényekre, dokumentumokra épülő, valóságfeltáró törekvése. A másik: megkapó e tanulmányokban az elemzés történelmi tárgyilagossága és marxista pártossága — együ' Dialektikus egységük tudatosan szövi át valamennyi munkában az események leírását, csoportosítását és nyomukban a szerzők következtetéseit. Bennem talán azok a részletek, idézetek, utalások keltették a legnagyobb hatást, amelyek a közelmúlt sodrában fejlődésünk ismert, történelmileg tisztázott, értékelt mozzanatainak tükrében mutatják be egy járás küzdelmeit és vívódásait; vezetőik tévedését és alkotó akaratát: 1945 után; gően bármelyik különösen érdekes, tanulságos és — történelmi hitelessége révén — forrás értékű olvasmány lehet. (Esetleg újabb tudományos dolgozatok megírásához.) Témakörei alapján a tt- zenkilences időszakkal három tanulmány foglalkozik. Közülük az egyik Simon pap életével és mártírhalálával, egy pedig külön az ellenforradalmi terror marcali eseményeivel. Ezt követi az Illegális mozgalom a Horthy-korszakban és a Felszabadító harcok Marcali környékén című dolgozat; a felszabadulás utáni negyedszázad fejlődéséről pedig külön képet ad egy-egy tanulmány, mely a járás településhálózatával; közigazgatásával; mezőgazdaságával; iparosításával; áruellátásával; szociális és egészségügyi ellátottságával; ifjúsági mozgalmával és művelődésügyével foglalkozik. A háznak tekintete van. Fáradt, öreg. Kisárgult fűcsomók méláznak a lépcső előtt Szomorúan néz rájuk sötét szemével. Fáradtak a fűcsomók is. Felkúsztak egészen a lépcső kopott cirádájáig, de nem bírták erővel tovább. Meghajtották zöld fejüket, és lábához telepedtek. De a lépcsőt szétrepesztette az idő. Mohát csókoltak rá a nyári esők. A sarkantyúk, a mezít- lábak, a katonacsizmák nyomára. Ellopták érte cserébe a meszet, és nagy sárga sebet ejtettek a vakolaton. A háznak szomorú tekintete van. Ügy érzi, meggyalázták az idők. Vétkezett talán egykor világos ablakaival, nevetéssel, asszonyvajúdás szélbe kapaszkodó sikoltásaival. Vétkezett embert bújtató kevélységgel. Fáradt, öreg tekintete van a háznak. Barna gerendacsontjai halkan roppannak egyet, büszke nyárfák hallgatták az útról a nyögést. A ház a kerítés tompa villáira tekint, s megnézi a sisakot. Morog, mint az öregek a rossz emlékeken. Mélázik az időn. Felejteni akar. kiűzni a gondolatait, s rákiabál a gyáva füvekre. Sípol a padlás tüdeje, aztán elcsendesedik. A katona átjött a kerten. Tavasz volt, de nem palán- tázott senki. A régi ágyások- nak alig maradt nyomuk taA tanulmányok csaknem felét a kötet szerkesztője, Paál László írta. Szerzőtársai egy- egy önálló tanulmánnyal Szűcs István, Andrássy Antal, Simon Béláné, Szántai Ida, Gősy Ferenc, dr. Jandrics István, Pálfalvi Gyula; alkotó közösségben, társszerzőként pedig Kiss Zoltán, Ihász Tibor és Frang József a kötet befejező tanulmányában. Rendkívül gazdag a forrás- megjelölések sora; az egyes tanulmányokat bőséges magyarázó jegyzetanyag egészíti ki. Külön szóra érdemes e kötet szigorú, mértéktartó és avatott képszerkesztése. A do- kumentuimfotókból, fakszimilékből, térképekből, rajzokból és festményreprodukciókból álló szemléltető anyag egy részét Szikra János festőművész készítette. Jó érzés kézbe venni, nehéz letenni a marcaliak tanulmánykötetét Olvasónak és tudományos kutatónak egyaránt Wal linger Endre valy óta. Gaz ágaskodott a földből. A falu jó lesz. A falu enni ad. Meg meleget. Fehér húsú kenyeret. Ott egy pince van. Lejjebb meg a ház. Látszik a teteje. Hívogatta a ház. — Gyere, katona! Itt az udvaron már nincs akkora sár, jó parasztkalácsot tesznek az asztalra, és ha jönnének a többiek utánad, azok is kapnak. Pérsze, hogy kapnak, katona. Csak gyere! De ne várd őket, mert úgysem jönnek. Csak félsz. Hadibecsület meg minden ... Most éhes vagy. Ugye? Érzed, hogy a nyelved odaragad a szájpadlásodhoz? — Érzem. És ment a katona a kerten át. Már látszottak a pitvar nagy szemei. — Látod, paprikafüzér csüng a szememben. Jó levest főznek vele. Mintha az anyád főzte volna. Na, ne állj meg! Szedd a lábad, mert lehúz a sár! És ha megállsz... — Jövök már. És ment a katona a kerten át. Már látszott az ajtó is. Nagy, barna fája meleg volt, mint a hantok a júniusi szántón. — Már itt is vagy. Látod? Meleg lesz idebent. Bizony. Na, mit fürkészel? Félsz talán? Nemsokára hozzád ér az árnyékom. Na, gyere csak! Majd ittbent mesélsz mindenről, amiről a katonák mesélni A Duna—Tisza közét átszelő útról barátságos, keälemes kép tárul az utas szeme elé. A facsoportok közt meghúzódó, hasulkat-homlokukat elővillantó tanyák, a rezzenetlen hőségben lankadatlanul dolgozó emberek, a tökéletes nyugalom, a mindennapi élet megszokott ritmusa semmiben sem tér el az év más napjaitól. S a Tisza-parti városiba érve sem változik a kép. Az utcákon hemzsegnek az emberek, mindenki megy megszokott dolga után, a villamosak és az autóbuszok menetrend szerint közlekednek, az üzletek kirakata tele van áruval a sétányokat pedig ellepik a pihenésre vágyók. Szeged túl van a veszélyen A Tisza partján rothadó zsákok bűze terjeng. Munkáskabátba, gumicsizmába öltözött fiatal fiúk nagyokat nevetnek az egyik alkalmi mókamesteren. Tőlük néhány méterre a folyó. Óriási víztükör, felszíne szinte mozdulatlan. Laissain hömpölyög, de a mozgásból érződik hogy hatalmas erők lappanganak a színe alatt, megfékezve, megjuhászodva. A víztükör egyhangúságát csupán néhány villanyoszlop meggörbült, meredező, tízhúsz centis csúcsa zavarja. Elmúlt a félelem időszaka, ideges sietségnek semmi jele. Szeged túl van... Ezernyolcszáz kocsi A vízügyi hatóság épületében helyezték el az irányító központot. Hat telefonkészülék csörög, szinte egyszerre, ajtócsapódás, siető lábak dobogása, pergő utasítások, jelentések. A Csomgrád megyében dolgozó ezernyolcszáz gépkocsi kapja itt az utasításokat, ide fut be a töltéseknél szolgáló gépkocsioszlopok parancsnokainak jelentése, a védelmi munkálatokat irányító területi bizottságok rendelkezése, itt értékelik a látottakat, s dobnak át újabb erőket oda, ahová kell. Talán nem kell külön hangsúlyozni, milyen magas fokú szervezettségre van szükség. Minden eseményről percnyi pontosságú jegyzőkönyv készül. Fehér inges férfi, ■ fülén a kagyló, a másik kezével az URH-s készüléket kezeli. Homlokáról sűrű cseppekben csorog a verejték. szoktak. Evés előtt az anyádról, evés alatt a faludról, evés utáín a kedvesedről. Éjszaka meg jószagú dunyhával takarózol, tiszta ágyban. Mit? Már megint a bajtársaid? Gyerek vagy te. Aki felfordult, mit törődsz azzal? Egy csapat voltatok. Ez minden. És hívogatta a barna ajtó szaporán. Kacsintott a ház szeme, noszogatva. Biztatóan intett a fedél. De a katona megállt a ház végénél. — A ház hív, és te nem jössz? Meleg kalács hív, és te nem jössz? — őrület, mi van itt — fordul hátra. — Pedig a nehezén már túl vagyunk. S most, ahogy kevesebb a munka, több baj van az emberekkel. Az egyiket tegnapelőtt tartóztatták le, mert feketén szállított, a másik disszidálni akart. Akadt néhány karambol is, sajnos a legutóbbi kettős halállal végződött. Régóta itt vannak már az emberek, olyik harmadik hete. S hogy mikor engedhetjük el őket végképp? Azt nem tudni. Lehet hogy holnap, de lehet, hogy csak két-három hét múlva. (A Körösökön és a Berety- tyón is rendkívüli árhullám alakult ki... A növekvő vízutánpótlás következményeként a Tisza alsó szakaszán még az előző napok lassú apadása is megszűnt, Szegednél szerda óta 3 centiméteres áradást észleltek. Újsághír.) Tétlen emberek Röszkén A falu alig látszik. Rózsa Sándor egykori faluja. Széles utcákat, tágas lakásokat ápolt kerteket bújtat a sűrű re- kettyés. Az alkalmi piactéren és a mellékutcákban teherautók sorakoznak. Tétlenül, de készenlétben. Kilencven kocsit rendeltek ide az esetleges kiürítés lebonyolítására, köztük kaposváriakat, siófokiakat, marcali álcát és nagyatádiakat. Tíz napja várakoznak már, tíz napja fenyegt az ár. Üj, alkalmi közösség, felfokozott idegállapotban és tétlenül. Várnak. Nem reménykedve, hanem félelemmel telten. Amikor megérkezünk, az ember szinte megdöbben a keserű szavak áradatától. Sok a panasz a falubeliekre. A rösz- keikek bizony megbuktak a vizsgán. Ellenségesen méregették az itt állomásozókat, sőt néha azt is a szemükbe vágták: mát keresnek maguk itt, mi közük a faluhoz? , Az emberek szívesebben dolgoznának a gátakon. Ahol a vezető minden mozdulatának, cselekedetének pontos célja és eredménye van. Szemmel látható eredménye. A tétlenség idegőrlő, s itt-ott demagóg hamgog is hallatszanak. — Kevesebb lesz a pénz, mi is csak a piacról élünk! — mondja egyikük, s közben tökéletesen elfeledkezik egy dologról. Az árvízvédelem rendkívüli állapot az egész országban. Százak, ezrek életéről, milliós érÄ katona csak állt, és tö- rölgette a homlokát a sisak alatt. — És ha azt mondom, hogy a gazdaasszony csak egyedül van itthon? Hogy olyan a karja, mint az anyád dunyhája, hogy a szemében melegség van? Az ölébe borulsz, s át- alhatsz hét napot és hét éjszakát? Gyere, katona! És a katona lépet egyet. Akkor rászólt a tető. — Gyerünk! Most már lépnie kellett. Ordított az ablak. — Le a sisakot! Lassan emelte a kezét tékekrő van szó, aminek alá kell vetni minden egyéni érdeket. Nem érdemli meg az ember nevet, aki ilyenkor, az elúszott pár száz forintját siratja. Aztán telefon érkezik. A közvetlen veszély elmúlt, a faluban nincs szükség többé a teherautókra. Indulás haza! Még egy óra, s a hosszú gépkocsioszlopot elnyeli a csongrádi utak pora. Három nap egyfoIyiáEian — Valahol Hódmezővásárhelyen vannak! — mondták a borostás, elnyúzott arcú, fáradt szemű emberek Szegeden, műszakban levő társaikról. Ez a brigád billenős teherkocsikkal dolgozik. Nap mint nap szállítják a földet az átázott gátak erősítéséhez, s új védőgátak emeléséhez. Fáradtak a megerőltető munkától, a szünet nélküli készenléttől. Harminc-negyven fordulót tesznek meg naponta, ami a normális körülmények között — jó utak, hétköznapi közérzet — is szép teljesítmény. Hódmezővásárhelyen a mérlegyámál találkozunk a műszakiban levőkkel. — Már nem lehet a gátakat megközelíteni gépkocsival — mondják. Átáztak és térdig ér a sár. Egy depóba rakjuk a homokzsákokat, s a katonák hordják a gátakra. — Mi volt a legnagyobb próbatételük? — Május végén három napig tartott a műszak. Megállás, egy percnyi pihenés nélkül hordtuk a földet és a homokzsákokat. De eszünkbe se jutott, hogy már ötvenedik órája ülünk" a volán mellett. Meg kellett akadályozni a gátszakadást, föld kellett hozzá, s mi azért voltunk ott, hogy hordjuk. A lényeg nem az volt, hogy mindennap meglegyen a nyolc óra alvásidő! Sokkal fontosabb dolgok forogtak kockán. * * * Hazafelé billenőskocsik sorát hagytuk el. Átcsoportosították őket. A Dunához. És Kaposváron kaptuk az újabb hírt: június 12-ón további húsz, billenős teherautót kértek az árvíz által fenyegetett területekre. Üjabb árhullám vonul le a Krasznán Üvöltött az ajtó. — Térdre! Fegyveréhez kapott a katona. Villámlott a padláslyuk. Golyó vijjogott. Hatalmasat kacagott a tető, tátott szájjal nevetett az ablak, és örvendezve csapkodta magát az ajtó. Bizony, a ház nagyot nevetett A háznak tekintete van. Fáradt, öreg. Elbeszélget a füvekkel, tiszteleg a nyárfa előtt, és fél a sisakra nézni. Tröszt Tibor és a Szamoson. Csupor Tibor BALLADA 5 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970, június 14,
