Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-14 / 138. szám
é \ Arcok a műhelyből Boszorkányos ügyességgel roerelik össze a lányok a parányi alkatrészekből álló ráddó- csőállványokait a kaposvári elektroncsőgyárban. Az ember beleszédül még a nézésébe is. Itt találkoztam Horváth Eszter kiváló dolgozóval. — Szeretem ezt a munkát, tiszta, rendes. Fehér köpenyben lehet dolgozni, s egyáltalán nem megerőltető. Sokszor változnak a típusok, melyeket szerelünk. Nagy figyelmet és pontosságot követel meg ez a munka. Naponta 1600 darabot . készítek él. Hat éve vagyok KISZ-tag, két éve pedig a gyár irodalmi színpadának a tagja. Versmondással foglalkozom. Sok emlékem fűződik ehhez. A Latinka Házban egyszer egy tanácsköztársasági vetélkedőn az irodalmi színpadunk ezüst oklevelet kapott a kiváló szeSok munkával készül a tranzisztorláb. — Nagy meglepetés volt számomra, amikor megkaptam a kiválódolgozó-jelvényt — mondta Pingár Rózsa, a tran- zisztarüzem fiatal szerelője. — Horváth Eszter. replésért. Azt hiszem, amikor a fciválódolgozó-jelvényt megkaptam, ez a szereplés is nagyban hozzájárult a cím elnyeréséhez. Különben most alakítottunk szocialista brigádot, melyben nyolcán vagyunk lányok, s szeretnénk elnyerni a szocialista címet. Apró tranzisztarállványok sorakoznak a tnanzásztarkészí- tő üzemrész szerelőpadjain. Pingár Rózsa Tízen vagyunk egy brigádban, s mindannyian segítjük egymást és a rászorulókat. Brigádunk patronálja a csecsemő- otthon kis apróságait. Havonta egyszer meglátogatjuk őket, ajándékokat viszünk a korán árvaságra jutott kicsinyeknek. A KISZ szervezőtitkára vagyok, s megszerveztem a többiekkel együtt, hogy a MÁV Nevelőintézet kisiskolásait i* patronálja az üzem KlSZ-szer- vezete. Majd minden héten találkozunk a kisiskolásokkal. Közös mozilátogatáson veszünk részt velük. Ami a legmegha- tóbb, ők is meglátogatnak bennünket, megtekintik az üzemet, s gyermeki kíváncsisággal szemlélik a gépeket és a munkánkat. Egyébként a KISZ közös kirándulásokat szervez nemcsak az ország területére, hanem külföldre is. Éppen most tértünk vissza egy jugoszláv kőrútról, melyen a gyár KISZ-tag- jai vettek részt, öt napot töltöttünk lent Jugoszláviában, a legszebb helyeket is végigjártuk. Azt hiszem, hogy ez maradandó élmény lesz valamennyi részvevőnek. Ezenkívül klubdélutánokat szervezünk, külön beatzenekara van a vállalatnak, így nem gond a klubdélután megszervezése. — No, persze nemcsak a zenekar az, ami miatt a fiatalok így összejönnek, és valóban jó klubdélutánokat tartanak — szólt közbe Vincze József, a gyár egyik villanyszerelője. — Sok fiatal dolgozik az üzem megindulása óta, valamennyi törzsgárda tag. Így az össze- szokás, a baráti légkör mindmind alap egy jó közösség létrejöttéhez. Én is 1965 óta dolgozom az üzemben. Tavaly októberben megkaptam a kiválódolgozó-jelvényt — az elsőt, s most április negyedikére pedig a másodikat — A kezdeti időszakokban rengeteg túlórát, különmunkát kellett végeznie az embernek. A kezdődő építkezések az üzem területén mind-mind plusz munkát igényeltek. Tagja vagyok az egyik szocialista brigádnak. 1967 óta háromszor Grund helyett... VIJJOGÓ HANG és vidám kurjantások kísérték a legifjabb tizenévesek szórakozását, az alig egy-két éve hódító kerekeabob versenyt. Hevenyészve, kapásból adtam ezt a nevet a tákolmánynak, mivel kiválóan alkalmas a lejtőn való legördülésre, és kormányozható. Nem kell hozzá más, csak egy darab deszka, amire két rúd van rászegezve, és négy darab csapágy- telep, melyeket a rudak végére erősítenek. S máris kész a kiváló gördülő alkalmatosság. Lejtős, aszfaltozott úton simán, sőt sebesein halad, s — mivel az első rúd csak egy szeggel van rögzítve — kormányozni is lehet. Egyszerű, olcsó játék. Szükségmegoldás. Valóban az? Hát... A rohamosan települő nagyváros bekebelezi a szabad, játékra alkalmas telkeket, üres térségeket, s nem épül ezzel arányban megfelelő játszótér. Pedig a játék a gyerekek életében legalább annyira fontos, mint a felnőttekében a munka. Játék közben fejlőA SOMOGY MEGYEI TANÁCSI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT hegesztővizsgával rendelkező lakatosokat fö luesz Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés: Kaposvár, Május 1. u. 52. sz. alatt. __________________(94592) d ik ki alkotó—kombináló képessége, ami a szüleinek is legfontosabb sajátja. Játszótértől, s ezáltal a játéktól megfosztani — merénylet. Legyen nagyobb a játszóterek aránya? Legyen. De a megvalósítás nem ilyen könnyű. Sajnos tennivalónk van, ezerféle. Az egyre szaporodó új tények, új, ismeretlen problémákat szülnek, miközben a régit sem oldottuk meg biztonságosan. Ki tudná azt időálló pontossággal meghatározni, melyik fontosabb, melyik előbbre való. Érveket majd mindegyik mellett fel lehet sorakoztatni, vég nélkül. A játszótér mellett is. Az anyagi eszközök azonban elégtelenek, s a szűkös keretet fontosabb, vagy annak vélt beruházásokra fordítják. Így aztán a város egyik büszkesége, a modern lakótelep környékén hemzseg, játszik, civódik, verekszik és unatkozik, több száz gyerek. Mindamellett nem elveszettek. A gyerekekre jellemző találékonysággal találják meg azokat a réseket, melyeken keresztül mozgásigényük, játékos vágyuk érvényesülhet. Kerekesbobbal vagy anélkül. Nem szükségmegoldás ez az ötletes kis alkalmatosság, hanem egy bizonyos alkalmazkodás a változó körülmények, hez. Nincs grund, ahol focizni lehet? Van helyette széles aszfaltcsík! S máris gördülhetnek a bobok. TEGYÜK HOZZA: csak városban használható, poro= utakon, téglázott járdán, grundon nem működik. CS. T. Vincze József nyertük el a szocialista címet. A KISZ-be még az ipari iskolában léptem be 1961-ben, s azóta tagja vagyok. Nem olyan rég alakult meg az Ifjú Gárda gyári szervezete, s ennek lettem a felelőse. Amikor a terveiről kérdeztem, elgondolkodott. — Mivel három a magyar igazság, szeretném harmádszor is elérni a kiváló dolgozó kitüntetést Gyertyás László Egyelik a A toponári Egyesült ErőTsz-ben egyeli a kukoricát a Tapasz di brigád tizenhat asszonya hetven holdas táblán. A tsz az idén 1100 holdon termel kukoricát. Ha a kaposvári embert útjaink állapotáról kérdezzük, kissé szomorkásán vállat von, és azt mondja: kétfajta út van. Amelyet éppen javítanak, és amelyet javítani fognak. Van ebben az ironikus megjegyzésben igazság? Van. A panaszok Rázós úton Például a 67-es átkelési szakasza Kaposváron, Kaposfü- red felé. Mit láttak a gyalogosok és a gépkocsivezetők? Javították az utat. Nagy aszfaltfoltokat helyeztek el az egyik oldalon, utána kis kihagyás, és újabb aszfaltfoltok — a másik oldalon. A közbeeső részeken bitumenes kaviccsal tömték be a felület sérült részeit. Apropó, bitumen! A gépkocsivezetők régi bosszúsága! Leöntik vele az utat, aztán zúzalékot szórnak bele, és mivel nyáron süt a nap, a gépkocsi beleragad. Szóval bitumenezünk. Miért? Azt hiszem, a legtöbb ember tudja, hogy vannak korszerűbb eljárások is! Kevesebb bosszúsággal, A 67-es Épült 1958-ban. Építésekor már megjegyezték az illetékesek, hogy ha növekszik a forgalom, nő az út megterhelése, akikor majd javítani kell és egyszer újjá kell építeni. És nőtt a forgalom, nőtt a megterhelés, hiszen a 13. sz. Autóközlekedési Válllalat somogyi központja ide költözött az út mellé. Így aztán 1966 óta rendszeresen javítják. Most éppen úgy javították, ahogy a panaszok alapján összefoglaltuk. Miért? — Miért így folyt a munka a 67-es átkelési szakaszán? — Mert nem egyforma az úttest rongálódása. Ahol nagyobbak a sérülések, ott aszfaltoztunk, ahol nem, ott kavicsbitumen és hideg aszfalt keverékét alkalmaztuk. Egyébként ez az útszakasz 1971—72- ben újjáépítésre ke-ül. — Miért alkalmazzák még mindig a bitumenes eljárást, hiszen ez tudvalevőleg rengeteg bosszúságot, kellemetlenséget okoz? — A bitumenes eljárás .olcsóbb. Az aszfalt négyzetméterenként 60, ez pedig csak 4—5 forint. — Viszont többször kell csinálni. És mindig az drága, ami olcsó! — Áz összköltség akkor is kevesebb, mint a másik eljárás esetén. — És a bosszúság? Én a hozzáértő szakember véleményére vagyok kíváncsi. — Nézze: az aszfaltozás lényegesen tartósabb, de a bitumenes eljárás nemcsak országszerte, hanem Európa- szerte alkalmazott. Az is igaz, hogy az országos átlagnál nagyobb méretekben csináljuk ezt az eljárást Somogybán, de ennek az az eredménye, hogy útjaink az átlagnál jobbak. Ami a bosz- szúságot illeti: úgy tudom, kidolgozás alatt vannak olyan számítások, amelyek komplex módon kimutatják azt is, hogy népgazdaságilag milyen kárt jelentenek ezek a kellemetlenségek. És biztos vagyok benne, hogy a jövőben ezt is figyelembe veszik majd. A válaszokat Tajnafői Sándor, a KPM Kaposvári Közúti Igazgatóságának területi műszaki osztályvezetője adta. Még egyszer miért? A számológépek és számítások okos műveletek. Egy csöppet sem kétlem, hogy a bosszúság — mint népgazdasági tényező — szám szerint Js nyomni fog a latban ... De meddig kell erre még várnunk? És miért kell erre várnunk? A számok kedvéért? Az útépítés nem lehet öncélú, csak önmagáért való feladat. Azt hiszem az az igazi cél, hogy kényelmesen és gyorsan közlekedjünk! És vajon nem célszerűbb egyszeri nagyobb befektetés, amelynek nyomán tartós úton, kényelmesen járhatunk? T. T. kürti andras Ä%tM0j0. \ 32. [ — Álljon meg a menet! — (koppintott a söntéspult rézlap- (jára erélyesen a Mama. — (Tisztázzuk a dolgot! Nem volt (semmi elvi engedmény. Szabályos írásbeli ajánlatot kaptam •arra, hogy ma este óvjuk, biztosítsuk két olasz úriember •testi épségét, akiket a csibészek bántalmazni szándékozlak. Ilyenfajta szolgáltatáso- 'kat a szakmánk szabályai nem * zárnak ki. — Előbbre lépett, s 'két papírlapot nyújtott fel a ‘szónoknak. — Hm — emelte szemüvege 'vastag lencséje elé a papírlapokat a padre. — Egy csekk. Egy dollárról. Nem túlságosan kevés ez? Mintha jelképes ösz- ’szegröl volna szó csupán. Jó, nem firtatom. Emery Ewans .professzor úr írta alá a csek- ,ket és a felkérő levélkét. Akikor neki is hadd tolmácsoljam ,mmdnyá.iunk nevében ... A professzor közbevágott. (Zsörtölődve hárította el magáitól a köszönetét. — Ugyan, kérem, sejtelmem (sem volt semmiről. Diktálás >után írtam. Mint utoljára kisFocm^ iskolás koromban. Itt a szálakat egy rendkívüli képességű férfiú mozgatta a háttérből. Misz- ter Hondáról, magyar barátunkról beszélek. Megfordult, átkarolta Honda László vállát, s előrehúzta. — Ha már mindenáron hálaadó ünnepséget akarnak szervezni, elsősorban őt illeti az elismerés. Éljenzés, taps, lelkes felkiáltások a teremben. A Klauzál téri Pirkadat Ktsz részlegvezetője úgy elpirult, mint egy kislány, aki pikáns vicceit hall, és szégyenli, hogy még nem ismerte. Rettentő za- zarva jött. így még életében nem ünnepelték. Először esetlenül hajlongani kezdett, aztán a kezével integetett. Talán még csókokat is dobál, ha a főnöke nem böki oldalba. — Ne komoly talankodjunk, kartársam! — sziszegte Krecs- már magyarul. — A nemzeti becsületünkről van szó. Mi itt a termelőszövetkezeti kisipart, hazánk egyik szocialista szektorát képviseljük. Mondjon talán erről egy kis beszédet. És kérdezze meg, nem akarnak-e hűtőgépet venni? Ragyogó alkalom! Honda kiegyenesedett, megköszörülte a torkát, körülnézett a hallgatóságán. Szeme megállapodott egyik-másik mi- neiro sovány arcán, rongyos öltözékén, és szikraként villant az eszébe egy ötlet. — Hagyjuk a ceremóniát! — jelentette ki portugál nyelven mindenki meglepetésére. — Fontosabb dolgunk van. Az Aranypatak parcellái egyre kevesebb aranyport adnak, s nem igen érdemes kínlódni velük. ördög vigye az aranyat, éljen a pirkolit! Hogy mi a pirkolit? Pompás, értékes anyag. Felhatalmazásom van rá, hagy önökkel, Ciduró lakosaival közöljem: városuk határában gazdag pirkolit-lelőhely terül el. Rövid beszámolómnak ez lesz az első napirendi pontja. A második: javaslat arra vonatkozóan, hogy önök miként hasznosíthatnák a legcélszerűbben a feltáruló nagyszerű lehetőségeket. Ügy, hogy a Müller- és Eberhardt-féle gazemberek ne tehessék rá a pir- kolitra a kezüket. — Kezdjük az elején! A Sziklás Dombokon, néhány száz méternyire, Ewans professzor egy napon... Odakünt változatlanul ömlik az eső. A Floresta nagytermében pedig mint valami csodálatos mesét, mint angyali üdvözletét, oly áhitatos csöndben, lélegzetét visszafojtva, szobor-mozdulatlan hallgatja több mint harminc ember hősünk »-rövid-« beszámolóját. Mert telnek a negyedórák, a félórák, és Honda még mindig beszél... IX. FEJEZET EGY ÉV MÚLVA Lágyan ért földet a hasas helikopter. Egy kis ideig puhán rugózott kerekein, utolsókat forogtak a hatalmas lengőlapátok, aztán megálltak. A pilóta kikászálódott plexi falú vezetőfülkéjéből, hátrament, rövid létrát támasztott a gén oldalához, s kinyitotta az ajtót. Először néhány láda, zsák, egy sodronyos vaságy, összefűzött edényhalam repült ki az ajtón, majd négy férfi mászott le. A leghátsó, sovány, göndör hajú legény volt. Felnyúlt, és segített egy fiatalasszonynak, aki kétéves forma fiúgverekk-ü a karián búit elő a nyílásból. — Húzódjanak az árnyékba — fordult utasaihoz a helikopter vezetője —, és várjanak. Egvpár perc múlva itt lesz a térén iá ró. felrakodunk és be visszük önöket csomagjaikkal egvütt a teleore. Segített nekik, hogy holmijukat a tisztást szegélyező nci- nusbokrok tövébe cipeljék. M°Bsvmogatta a gverek fejéi, véoi gnézett a társaságon, és már indult volna is vissza a gépéhez, amikor hirtelen megtorpant. (Folytatjuk) El SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. június 14.
