Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-13 / 137. szám

Csurgói példa Az iskola és a szövetkezet a szakmunkás-utánpótlásért JO ELKÉPZELÉS megszü­lethet és megvalósulhat vidé­ken Is. Ott, ahol a tétlenség nem öli meg az álmokat, a kezdeményezéseket. E példa Csurgón született. A mezőgazdasági gépszere- ISképzés évek óta gond So­mogybán. A szakmunkásokat a környező megyék iskolái bocsátották útnak. A mező- gazdasági termelőüzemeknek a gyons ütemű gépesítés miatt egyre több szerelőre van szükségük. Sajnos a tsz-ék alig tettek valamit a szak­munkás-utánpótlásért. A me­zőgazdasági gépszerelő utáni kereslet ellenben nőttön nőtt. t A csurgót 526. sz. Szak­munkásképző Intézetben többször is gondoltak arra, hogy Csurgón meg lehetne valósítani a mezőgazdasági gépszerelőképzést. Tervüket elmondták az egyesült Zrínyi Tsz vezetőinek, akik önömmel vállaltak részt a megvalósí­tásból. Tóth Tihamér igazgató, va­lamint Balogh Lajos tsz-elnök és Molnár Gergely csúcspórt- titkár évek óta termékeny kapcsolatot teremtett az inté­zet és a tsz között. A megbe­szélések, tervezgetések ered­ménye: 1970 ősién 26 mező- gazdásági gépszerelő-tanuló kezdi meg tanulmányait a szakmunkásképzőben. A tsz (öt község gazdasági központja) az intézetnek Szenta—Ojmajorban adott egy tanműhelyt. Az épület egykor az állami gazdaságé volt. A majorhoz most épült bekötő út, az AKÖV pedig naponta öt autóbuszjáratot indít a tanulóknak. Az inté­zet tanulói társadalmi mun­kában építették újjá a tan­műhely termeit. Tíz kőmű­vestanuLó nádazta a födém- szerkezetet, vakoltak, átrak­ták az ajtókat, ablakokat. A villanyszerelőik a villanyt ja­vították meg. Júniusban a bognártanulók munkapadokat készítenek. Az első év tanul­mányaihoz szükséges helyisé­gek korszerűen fölszerelve várják a tanulókat. Mindezekhez a tsz építési anyagokat, erőgépeket adott. 150 0Ö0 forintos beruházást takarítottak meg a fiatalok a tsz támogatásával. A tsz ősz­re oktatókat szerződtet, ösz­töndíjat fizet a tanulóknak, és harmadéves korukban szakmunkásbérben foglalkoz­tatja őket, gondoskodik az ét­kezésükről, a tanműhely tel­jés fölszereléséről. Somogybáin tehát modem, tanműhelye« oktatással meg­kezdődik a mezőgazdasági gépszerelők képzése. Egyelőre csak a csurgóiaknak és a Csurgó környékieknek. Azt Szeretnék azonban, hogy * jö­vőre már megyei beiskolázá­sú legyen a szakma. A tan­műhely mellett ugyanis áll egy kis kastély. Ebben tíz négyágyas szobával diákott­hont lehetne berendezni, amelyben negyven-ötven ta­nuló lakhatna kényelmes kö­rülmények között. EHHEZ AZONBAN már ke­vés a csurgóiak anyagi lehe­tősége. A megye termelőszö­vetkezeteinek összefogása kel­lene, hogy a mezőgazdasági gépszerelő szakmunkásképzés bázisává építsék ki Csurgót. Ez a megoldás Somogy vala­mennyi termelőszövetkezeté­nek gazdaságos lenne. A munka nagyobb, áldozatosabb részét a csurgóiak már elvé­gezték. B. Zs. Mikor, milyen vész érte Mohácsot? A Mohácson működő honis­mereti kör ifjú tagjai régi krónikák, dokumentumok, el­beszélések alapján összeállítot­ták: mikor és milyen vész érte Mohácsot az elmúlt századok­ban. A kiinduló történelmi dá­tum természetesen 1526, a nagy vész esztendeje, amikor törö­kök fölperzselték a meghódí­tott várost. Az utolsó nagy ve­szedelem az 1065-ös, úgyneve­zett száznapos árvíz volt. Az elmúlt négy és fél évszázad so­31. Barilla kapitány, HLmenez, sőt még Campomanes úr is a bosszúszomjas mineirókkai tartott. A teraszon aztán átestek az ott eszmélkedő sebesülteken. Jó időbe tellett, amíg ki-ki megtalálta a fegyverét. Néhá- nyan fáklyáért rohantak át a nagyáruházba. A szálló személyzete, egy­két korosabb aranyásó, a car- tagenások többsége és a padre a Florestában maradt. És per­sze a különleges megbízott is. Az ő békés természetének sem felelt meg egy ilyen ős­erdei hajsza, sötétben, amLkor az eső is zuhog, no meg az ül­dözötteknél is akadhat fegyver. Inkább hivatali kötelességének azt a részét látta el dicséretes buzgalommal, amely a nagyte­remben várt rá. Ä mennyezetről leszedett pényvákkal ő gusztusosán ösz­rán tíz nagy tűzvész és tíz súlyos árvíz pusztított, s hat alkalommal tizedelte meg a la­kosságot a kolera és a pestis. A három »vész« közül ma már egyik sem jelent igazi vesze­delmet: járvány utoljára 1910- ben, tűzvész 1044-ben pusztí­tott a városban, az öt évvel ez­előtti árvíz utón pedig úgy megerősítették az árvédelmi töltéseket, hogy a Duna felől is nyugodtan alhatnak már a mohácsiak. szekötözte Gonzelest és Eber­hardtot. Becipelte őket egy kamrába, rájuk zárta az ajtót. Aztán a jól végzett munka tu­datával, elégedetten foglalt he­lyet a középső nagyasztal mel­lett. — Imádkozik, atyám? — kérdezte senhor Plombáitól, aki az asztal túlsó végén állt. összekulcsolt kezekkel, maga elé révedve. és mozgott a szá­ja — Azért imádkozik, hogy sikerüljön elfogni a patifékat? — Ellenkezőleg — fordult feléje a cérnaember. — Azt kívánom, hogy most sikerüljön elmenekülniük. Ha Krimoszék kezébe kerülnek, a népítéletet most már semmilyen erő sem gátolhatja meg, és ebből a mieinknek utóbb bajuk lehet. .Aztán meg Müller, Ernest és Camacho mindenre elszánt gazemberek, és mivel teljesen lelepleződtek, úgy fognak har­colni, mint a sarokba szorított patkányok. Jó volna, ha ezt él­| 5WN I I WNl/XW JkaüWt>M. Új IBUSZ-székház Siófokon NEVELÉS Nyaral a gyerek Megszokott dolog már ná­lunk, hogy nyáron gyerekekkel megrakott autóbuszok kara­vánja járja hazánk szép tájait, Az ország különböző részem gyermeküdülők meg sátortábo­rok várják a vidám hadat. A táborozások, a közös kirándu- lások hatása és jelentősége fel­becsülhetetlen. kerülhetnénk. Elég volt a vé­rengzésből. — Ez az én elvem Is — bó­lintott Carbo. — De ha kitör­nek, abból még nagyobb bajok származhatnak. Senhor Plombái legyintett, és a sarokba mutatott, ahol az öreg guapl Indián sorban itta ki a pálinkát az otthagyott bögrékből. — Nézzen oda! Egész Ama­zonas államban nincs jobb nyomkövető Xingu apónál. Ha csak nem nő, szárnyuk, nem menekülhetnek élőle. Még ak­kor sem, ha csak holnap vagy holnapután indul a keresésük­re. És az őserdő, az éhezés, az eső úgy kiszívja az erejüket, lelkileg olyannyira összetöri őket, hogy a harmadik, negye­dik napon ellenállás nélkül adják meg magukat. Ezért fo­hászkodtam, hogy most ne ta­lálják meg őket a mlneirók. A »most«-on van a hangsúly. Ügy látszik, »illetékes he­lyen« jól értették meg a hang­súlyt. Ahogy telt-múlt az idő, dolguk végezetlen szállingóztak vissza az üldözők. Egyre töb­ben. És már ott ült e«-- asztal mellett a három mulatt ököl­vívó és a két Borelll is. Bobóé- kat főleg az élénkítette fel, hogy Anna asszony — a rend­kívüli helyzetre való tekintet­tel — egy-egy pöhárka rum el­fogyasztását is ei^edélyezte. Ismét megtelt a nagyterem zsibongó, vitatkozó, izgatott férfiakkal. Plombái atya lassan felment a karzatra, szembefor­dult a közönséggel, és össze­ütötte a tenyerét. Ez az egy gyengéje megvolt ennek a fe­lettébb rokonszenves cérnaem­bernek. Ha tömeget látott, be­szédet mondott. — Barátaim, nag- nap ez Cidúro életében — kezdte 11- tániás hanglejtéssel. — Eszten­deje tartó lidércnyomástól sza­badultunk meg ma este. Nem baj. hogy hárman a gazfickók közül még nincsenek a ke­zünkben. Sorsukat nem kerül­hetik el: foglyok ők, csak még1 nem tudják. Mi pedig örven­dezzünk! Hálónk első szava a rrrndenhatóé legyen, de ne fe­ledkezzünk meg azoknak a föl­di lényeknek a szeretjéről sem, akik az igazság «vizeimét elő­segítették. Mindnyájunk ne­vében elsősorban Anna asz- szonynak mondok köszönetét. Ki tudja, hogyan alakultak volna a fejlemények, ha 6 nem enged egy keveset szakmai el­veiből a civil verek“'ipqt div­táén? S ha a nevelése alatt álló három hivatásos sportem­ber és személy szerint ő ma­ga... . (Folytatjuk.) A szülői aggodalom sohasem alszik, de az indulás előtt szin­te kiteljesedve ostromolja a kísérőket. — Még sohasem aludt sá­torban. középen feküdjék, mert igen félénk. Mindig melegítő­ben aludjék, mert könnyen meghűl. A tejet nem szereti; csak a tejet szereti; a tejet csak hidegen, csak melegen, de a föle nélkül; a kávét szűrve, ke­vés cukorral, sok cukorral; csak a teát szereti! } A gyermek pedig, mintha i minden eddigi szokását féléj­ét éné, nem fél, nem hűl meg; # issza, eszi — de milyen jó- é ízűén! —, amit a napi étrend é nyújt. Aztán az aggodalmas­kodó szülők nem akarnak hin­ni a fülüknek, hogy válogatás ■gyermekük még repetát is kért, és nem volt vele semmi baj. A környezet- és a levegővál­tozás, a napfény, a víz, a sok mozgás, a szabályos időközök­ben történő étkezés megoldja a problémát a legétvágytala­nabb gyermek esetében Is. Azt a gvermeket, aki áz ott­hontól először kerül távolba, az első napokban gyötri a hon­vágy. Még nem ismeri a tár­sait, idegen, szokatlan a kör­nyezet, természetes, hogy na­gyon hiányoznak neki a szülők és a testvérek. Elkeseredik, fél- rehúzódík, néha még beszélni se hajlandó, este még sírdogál is. Ez szerencsére csak rövid ideig tart, mert az egészséges közösségi élet, a tábor vagy az üdülő rendje nem hagy időt ilyesféle meditálásokra. De ezekben a napokban íród­nak haza az elkeseredett han­gú levelek. Az amúgy is aggó­dó szülők még jobban megret­tennek, amint tehetik vonatra vagy autóba ülnek, és sietnek a gyermek vigasztalására. Azonban ekkorra a gyermek már megbarátkozott környeze­tével, új barátai vannak, nagy­szerűen érzi magát, minden rendben van és — megérkez­nek a szülők. A honvágy a rö­vid elcsitulás után menten ki­újul. a gyermek hallani sem akar arról, hogv maradion, ha­za akar menni. A szülők ta­nácstalanok, megpróbálkoznak a rábeszéléssel, a helyzet leg­többször menthetetlen, a gyer­mek győz. Nem egv üdülés szakad így félbe. Nem kell megijedni az első levéltől, be kel] várni a következőt. Meg­éri, mert egészen bizonyos, hogy mikor lejár az idő. vala­mennyi gyermek sajnálja, hogy vége a feléjtiheteüen napok­nak. Nincs sok értelmük a hét végi látogatásoknak sem. Leg­többször két hétről van szó. Ez az idő legyen zavartalan, ne zökkentse ki a gyermeket meg­szokott közösségi életéből sem­mi, mert csak így lesz haszna a nyaralásnak. A gyermek Ön­állóságra nevelődik, edződik, új barátokat szerez, ismeretei bővülnek, kívánatos jellemvo­násokat alakítanak ki benne a közösségi élet élményei. Mihályi Margit , . r%.:S Január elsején alakult meg Siófokon az IBUSZ balatoni igazgatósága. És tegnap — ün­nepélyes külsőségek között — feliavatták új, kétemeletes, im­pozáns székházát az Európa- szállóval szemben. Az ünnepi aktuson Tausz János, az IBUSZ vezérigazgatója mon­dott rövid beszédet, ő adta át az új létesítményt Gombos Ró- bertnek, az igazgatóság vezető­jének. Az eseményen megje­lentek dr. Tamás György, az Országos Idegenforgalmi Ta­nács titkára, a megye, a járás vezetői és a konkurrens válla­latok képviselői is. Mint a megnyitó előtti saj­tótájékoztatón elmondták, az új igazgatóság siófoki központ­jából irányítja az IBUSZ szer­vezésében üdülő kül- és bel­földi vendégek ellátását mind­két parton, s természetesen a tihanyi, füredi, almádi kiren­deltségeit és szállodai képvise­leteit is Siófoktól Keszthelyig. Száztíz idegenvezetőt foglal­koztatnak, s a vendégek szá­mára harmincnégy különféle kulturális és szórakoztató programot biztosítanak. A megnyitás előtti napon indult el például az első úgynevezett »operabusz«, amely Budapest­re vitt vendégeket operaelő­adásra. Évente 28—30 000 kül- és belföldi veszi igénybe a Bala- ton-parton az IBUSZ vendég­látását. (Ezenkívül sok ezer az úgynevezett tranzit utas és a fizetővendég-szolgálat révén elhelyezett üdülő.) Az új IBUSZ-székház min­den igényt kielégítő, ízléssel berendezett fogadóterme ké­nyelmes, otthonos és korszerű eszközökkel fölszerelt. A fala­kon gondosan elhelyezett pro­pagandaanyagok, rézdoonborí- tások, a másik oldalon népmű­vészetünk legszebb alkotásai­ból válogatott »mini kiállítás«. Az igazgatóságot bekapcsolták a nemzetközi telexhálózatba. Huszonegy dolgozójuk kényel­mes elhelyezést, kicsi, de na­gyon ízlésesen berendezett Iro­dákat kapott. A létesítmény érdekessége, hogy két emeletén — az or­szágban először itt — úgyne­vezett személyzeti szállót léte­sítettek. A 33 személyt befo­gadó szálló kétágyas, für­dőszobás »lakásaiban« azok az IBUSZ-dolgozók kapnak helyet, akik csaknem egy fél évre elhagyják otthonukat, s nyárpn Budapestről a Balaton­ra költöznek. A dolgozók meg­becsülését fejezi ki az is, hogy a szállóban villanytűzhellyel, háztartási gépekkel fölszerelt közös konyhát létesítettek. Az IBUSZ balatoni igazgató­ságának székháza csaknem hárommillió forintba került. Vonzó külsejével a siófoki szállodasor egyik szép épülete, amelyben csinos és jól képzett hölgyek adnak készséges felvi­lágosítást a Balaton kül- és belföldi szerelmeseinek. SOMOOTJ NÉP LA P j —«Mft, vm. Jtetas EL j 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom