Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-15 / 112. szám
Befejeződött a KGST 24. ülésszakának munkája (Folytatás az 1. oldalról) A tervező tevékenységbe? a KGST-tagállamok együttműködésének további elmélyítése és a népgazdasági tervek koordinálása — amely a KGST- tagállamok gazdasági és tudományos-műszaki együttműködésének alapvető módszere — színvonalemelésének biztosítása végett a tanácsülésszak jóváhagyta a tervező-tevékenységben a tagállamok együttműködésének tökéletesítésére beterjesztett következő javaslatokat: a gazdaságpolitika alapvető kérdéseivel összefüggő kölcsönös konzultációk; a gazdaság, a tudomány és technika legfőbb területéin prognóziskészítésére vonatkozó tapasztalatcsere és együttműködés, a népgazdaság legfontosabb ágazataira és termékfajtáira vonatkozó hosszú lejáratú tervek koordinációja. A KGST-tagállamok kormányfőinek nyilatkozata A KGST 24. ülésszakán részt vevő miniszterelnökök az alábbi nyilatkozatot adták ki az Egyesült Államok indokínai agressziójáról: A világ népeit felháborítja az amerikai imperializmus újabb bűntette — hangoztatja a nyilatkozat. — Az Egyesült Államok és a saigoni rezsim csapatai — az 1954-es genfi egyezményeket és a nemzetközi jog legelemibb normáit lábbal tiporva — behatoltak a semleges Kambodzsa területére és hadműveleteket kezdtek. Az Egyesült Államok Kambodzsát délkelet-ázsiai újgyarmatosító politikájának támaszpontjává szeretné változtatai. A nyilatkozat a továbbiakban megbélyegzi az agresszo- rok háborús bűntetteit, a VDK elleni bombatámadásokat, amelyek a - békés tárgyalásokat is meghiúsítják. Ez az agresszió — folytatódik a nyilatkozat — még bonyolultabbá tette azokat a tárgyalásokat, amelyek amúgy is zsákutcába jutottak amiatt, hogy az Egyesült Államok nem kívánt konstruktív magatartást tanúsítani és nem akarta megvitatni az amerikai, valamint a vele szövetséges csapatok Vietnamból történő kivonását és Dél-Vietnam ideiglenes koalíciós kormánya megalakítását. Az Egyesült Államok — a Laosz semlegességére vonatkozó nemzetközi egyezményt semmibe véve — folytatja úgynevezett külön háborúját Laoszban. Pusztító bombázásokat hajt végre a hazafias front ellenőrzése alatt álló körzetek ellen. Kísérletek történnek Laosz és Thaiföld bevonására a háborúba. Az amerikai agresszió kiterjesztése Indokínában nemcsak a délkelet-ázsiai helyzetet élezte ki, hanem az általános nemzetközi helyzet rosszabbodásához is vezetett, és veszélybe sodorta számos megérett nemzetközi probléma megoldását. Komoly kárt okoz a népek azon erőfeszítéseinek, amelyek a békés együttélésre, ä kölcsönös megértésre és a nemzetközi együttműködésre irányulnak. A kormányfők határozottan elítélik a hadműveletek kambodzsai eszkalációját, a vietnami nép elleni háborút, az Egyesült Államoknak a laoszi hazafias erők ellen folytatott hadműveleteit „A reakció új frontba tömörül“ A Német Kommunista Párt levele A Német Kommunista Párt (DKP) vezetősége levelet intézett a Német Szociáldemokrata Párt Saarbrückenben ülésező kongresszusának küldötteihez. A levél, amelyet Kurt Bach- mann, a DKP elnöke írt alá, bevezetőben megállapítja: »A béke biztosítása, a két német állam egyenjogúságon alapuló normális kapcsolatainak megteremtése megköveteli az NDK és az Európában fennálló határok nemzetközi jogi elismerését, az egyedüli képviselet elvéről való lemondását és a Hallstein-doktrina feladását, a müncheni egyezmény hatálytalanítását kezdettől fogva, és az európai biztonsági konferencia összehívását«. »Véleményünk szerint csak az összes demokratikus erők együttműködésével, különösen a szociáldemokraták és a kommunisták közös cselekvésével lehet visszaszorítani az újnácizmus és a szélsőjobboldal befolyását, s kivívni a szükséges politikai és társadalmi változásokat az NSZK- ban« — folytatja a német kommunista párt vezetőségének levelei amely meggyőzően cáfolja Brandthak és • az SPD más vezető politikusainak azt a megállapítását, miszerint »éles választóvonalat« kell húzni az SPD és a DKP között. »A reakció — kezdve a CDU —CSU-tól egészen az NPD-ig — új frontba tömörül. E jobboldali veszéllyel az összes demokratikus, haladó erőnek, elsősorban a szociáldemokratáknak és a kommunistáknak közösen kell szembeszállniuk — hangoztatja a DKP levele. A Német Szociáldemokrata Pártnak a munkásegységgel szembehelyezkedő magatartására jellemző, hogy a párt kongresszusának elnöksége nem volt hajlandó'átvenni a DKP levelét. (MTI) Befejeződött az SPD-kongresszus Csütörtökön, a nyugatnémet szociáldemokrata párt Saarbrückenben tartott kongresz- szusának utolsó ülésén került sor a párt új vezetőségének megválasztására. Willy Brandt kancellárt 318 szavazattal (11 ellenszavazattal és 2 tartózkodás mellett) további két évre ismét megválasztották az SPD elnökévé. A nyugatnémet szociáldetesi tisztségére Helmut Schmidt hadügyminisztert és Herbert Wehnert választották meg. (Mindketten eddig is ezt a. tisztséget töltötték be a pártban.) Az SPD kongresszusa egyébként még be sem fejeződött, amikor a CDU—CSU már éles támadásokat intézett a hozott határozatok ellen. A támadások általános vonala az, hogy mokrata párt két elnökhelyet- I az SPD »balra tolódott« DÉL-KOREA Tömeges letartóztatások Felgyújtották a laktanyát Az amerikai katonai hatóságok és Pák Csöng Hi bábre- zsimje tömeges letartóztatásokat hajt végre Dél-Koreában. Szöuli jelentések szerint 1970. április 1-től május 10-ig több mint 14 000 embert vetettek börtönbe. A terrorista kampány célja: letörni a dél-koreai nép egyre növekvő elégedetlenségét. Az örökös megalázás és gúnyolódás miatt május 3-án fellázadt egy Dél-Koreában állomásozó amerikai katonai egység 50-nél több néger katonája: A katonák a négerekkel szemben alkalmazott bánásmód miatt tiltakozó gyűlést rendeztek, majd felgyújtották a laktanyát — jelenti a koreai központi távirati iroda. Az Egyesült Államok akciói mélységes felháborodást keltenek a világ közvéleményének mind szélesebb rétegeiben, amelyek határozottan elítélik ezeket a cselekményeket. Magában az Egyesült Államokban is egyre nagyobb méreteket ölt a kormány esztelen politikája elleni tiltakozó mozgalom. A szocialista országok kormányainak szilárd meggyőződése, hogy a rabló és agresz- szív politikának — amelyet az Egyesült Államok Indokínában folytat — nincs jöyője, és kudarcra van kárhoztatva. Indokína népei képviselőinek nemrég megtartott értekezlete és az értekezlet okmányai megmutatták, hogy Vietnam, Laosz és Kambodzsa hazafias erőinek eltökélt szándéka mindaddig folytatni a harcot az amerikai agresszió ellen, amíg nem sikerül annak véget vetni. Az agresszorral Indokína népeinek egységes an- tiimperialista frontja áll szemben — hangoztatja a nyilatkozat, majd így folytatja: A szocialista országok, a békéhez és a szabadsághoz ragaszkodó minden nép rokon- szenve és támogatása az ő oldalukon van. A kormányfők .űdvözlik Indokína népei magas szintű értekezletének azon határozatát, hogy a kölcsönös megbecsülés alapján együttműködjenek egymással szabadságuk és nemzeti függetlenségük megvédésében, az imperialista agresszió elleni harcban. Az indokínai béke helyreállításának csak egy útja van: az amerikai agresszió beszüntetése, az Egyesült Államok és szövetségesei csapatainak e térségből való kivonása, a Vietnami Demokratikus Köztársaság területe elleni bombázások végleges beszüntetése és Indokína népei azon szent jogának tiszteletben tartása, hogy maguk határozzák meg sorsukat saját akaratuk, óhajuk és érdekeik szerint, minden külső beavatkozás nélkül. Az indokínai helyzet rendezésének ésszerű és konstruktív alapjául szolgál a Dél-vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front és a délvietnami ideiglenes forradalmi kormány tíz pontja, a béke és egység helyreállítását célzó program azon öt pontja, amelyet 1970. március 6- án a Laoszi Hazafias Front Központi Bizottsága terjesztett elő, valamint az amerikai agresszió elleni harcnak a Kambodzsai Nemzeti Egységfront által az ország semlegessége és függetlensége védelmére kidolgozott programja. Az Egyesült Államok agressziójának kiterjesztése Indokínában még sürgetőbbé teszi annak szükségességét, hogy a szocialista országok a marxizmus—leninizmus elvei alapján fokozottan tömörüljenek s valamennyi anti- imperialista és békeszerető erő összefogjon az agresszió elleni harcban. A kialakult helyzetben mindén olyan állam, amelynek féltett kincse a béke és a népek szabadsága, érdekelt abban, hogy az események további menete iránt nagy fokú felelősséget, s az agresszorral szembeni ellenállás támogatásában határozottságot tanúsítson. Az indokínai amerikai agresszió kiterjesztésének következményeiért a felelősség teljes súlya az Amerikai Egyesült Államok kormányára hárul. A szocialista országok e nyilatkozatot aláíró miniszterelnökei ugyanakkor, amikor mélyen elítélik az amerikai agresszió indokínai kiterjesztését, kijelentik, hogy továbbra is megadnak minden szükséges támogatást Vietnám, Laosz és Kambodzsa népének, és szilárd meggyőződésüket fejezik ki, hogy igazságos harcuk győzelmet arat. .1.. ' .. Varsó, 1970. május 14. Neonáci felkészülés a Brandt—Stoph-találkozóra A neonáci nemzeti demokrata párt vezetősége egyik legutóbbi ülésén — a TÄSZSZ hírügynökség jelentése szerint — megvitatta, hogy milyen intézkedésekkel fogja megzavarni a kasseli Brandt—Stoph találkozót. A párt vezérei elhatározták, hógy a taIálko_zó előtti napon provokációs tüntetéseket -és felvonulásokat rendeznek, és röplapokat szórnak szét a városban. A pártvezetőség határozatára a helyi pártszervezetek már meg is kapták a »megfelelő utasításokat«. Ausztria semlegessége Tizenöt éves az osztrák államszerződés TIZENÖT ESZTENDŐVEL ezelőtt jelentek meg a négy nagyhatalom külügyminiszterei a Belvedere palota erkélyén az ünneplő bécsi tömeg előtt. Hosszú évek nehéz tárgyalásai után létrejött az osztrák államszerződés. Ezt követően — miután az összes megszálló hatalmak katonái kivonultak Ausztria területéről — a nagyhatalmi megegyezésnek megfelelően az osztrák parlament alkotmányba iktatta Ausztria örökös semlegességét. Jelentős történelmi esemény volt ez, már csak azért is, mert ez volt az első eset arra, hogy a , Hitler-ellenes koalíció vezető hatalmai tárgyalások során megoldottak egy rendkívül nehéz és bonyolult európai problémát. Rendkívüli jelentősége volt az osztrák államszerződésnek és az örökös semlegesség ebből fakadó deklarációjának azért is, mert Európa e fontos pontján stratégiailag és politikailag megnehezítette az imperializmus agresszív politikájának érvényesülését. Ausztria nem vált európai feszültséggóccá. Éppen ellenkezőleg: alkalmat és lehetőségét kapott arra, hogy az európai stabilitás egyik fontos alkotóelemévé váljék. AZ OSZTRÁK államszerződés és Ausztria örökös semlegességének kinyilvánítása a legnagyobb mértékben megfelelt Magyarország nemzeti érdekeinek. Szélesebb, internacionalista értelemben pedig a Szovjetunió és a szocialista világ érdekeinek is. Ez a magyarázata annak, hogy az eltelt tizenöt év során a Szovjetunió és a szocialista országok — közöttük Magyarország — a nemzetközi vitákon mindenkor a leghatározottabban kiálltak az Ausztria örökös semlegességének szigorú betartása mellett Ilyen nemzetközi viták voltak és vannak ma is. Az elmúlt másfél évtizedben az .osztrák kormányok mindegyiké hivatalos kormányprogramjában ismételten megerősítette az osztrák semlegességet. Más a helyzet azonban gazdasági- téren. Ausztria ugyan az Európai Szabad Kereskedelmi Társulás, az EFTA tagja, gazdasági kapcsolatai azonban elsősorban mégis a Közös Piachoz és Nyugat-Né- metországhoz fűzik. A nyugatnémet tőke befolyása Ausztriában az azóta eltelt időszakban is erőteljesen nöMagyarország és Olaszország kapcsolatai Májú» 33-án hazánkba érkezett Aldo Moro, Olaszország miniszter- elnöke. A 301 224 négyzetkilométer területű, 52,75 millió lakosú, fejlett tőkés ország gyors iparosodásával előkelő helyet vívott ki magának a világranglistán. (Különösen a vegyipar, textilipar és gépipar fejlődött sokat az utóbbi évtizedek- hen.) Az iparosodással azonban nem tart lépést a mezőgazdasági termelés, amely növeli a társadalmi feszültségeket az iparosodott északi és az alacsony termelési szinyonaiú déli területek között. (A déli területeken az egy főre jutó jövedelem alig több mint egy- harmada az északi területeken elért jövedelemnek.) Moro miniszterelnök látogatása Magyarországon a két ország fejlődő kapcsolatait is dokumentálja. Olaszország tőkés partnereink sorában 1969-bén is második helyen állott, több mint 2 miilárd devizaforintos külkereskedelmi forgalommal. Olaszországban különösen mezőgazdasági termékeink keresettek. Az élőállatok nagy részét Olaszországban adjuk el. Kohászati, gépipari félkész- és késztermékeink ugyancsak jelentős súly- lyai szerepelnek kivitelünkben. Magyarország pedig a cellulózé alapú és a szintetikus selyem 38,4, illetve 72,4 százalékát, a celluló- ze-rostok 9 százalékát vásárolja az olasz piacon. A vegyi szálak és a műanyag alapanyagok tőlük származó behozatalunknak 26,3 százalékát adják, de a fontosabb áruk között gépek, alkatrészek és fogyasztási cikkek is szerepelne^. A kereskedelmi, gazdasági kapcsolatokon túl örvendetes az idegenforgalom fejlődése is a két ország között. Olaszország a magyar turisták által fölkeresett tőkés országok között a harmadik helyen áll. s az olasz turisták érdeklődése is fokozódik hazánk iránt. vekedett. Az államszerződés pedig kifejezetten megtiltja, hogy Ausztria részt vegyen olyan zárt politikai csoportosulásban, amelynek Németország (ebben az esetben az NSZK) is tagja. Az osztrák tőkés körök egy része viszont nyugatnémet támogatással már évekkel ezelőtt felvetette a Közös Piachoz való csatlakozás, illetve társulás valamilyen formájának tető alá hozását. A Szovjetunió és a szocialista országok mindany- nyiszor felhívták a figyelmet arra, hogy ez ellentétes az osztrák államszerződés • rendelkezéseivel és veszélyt jelent Ausztria örökös semlegességére. Márpedig ez az európai biztonság veszélyeztetését is jelentené! AUSZTRIA olyan körülmények között lépi át semlegességének másfél évtizedes határkövét, amikor — a második világháború óta először — Kreisky kancellár vezetésével szociáldemokrata kormány van. 1964-ben Kreisky (még külügyminiszter korában tartott budapesti előadásán) kifejtette: » Személy szerint a semlegességet olyan alapelvnek tekintem, amely Ausztria történelmi, földrajzi és gazdasági helyzetének teljesen megfelel«. A nyilatkozat ily módon azt jelenti, högy Ausztria általános külpolitikai vonala lehetőséget ad a Szovjetunióval, a szocialista országokkal, s köztük a szomszédos Magyarországgal fenntartott kapcsolatok és együttműködés szorosabbá és barátibbá tételére. A szocialista országok készen állnak e lehetőségek kihasználására. Ugyanakkor meg kell állapítani azt is, hogy a Közös Piac és Ausztria viszonyának a problémái továbbra sem tisztázottak. az Államszerződés tizenötödik évfordulóján abban * a reményben köszöntjük a szomszédos Ausztriát, hogy Kreisky kancellár kormánya Kreisky külügyminiszter hat évvel ezelőtti szavainak' szellemében cselekszik: »Minél inkább alapelvünk a semlegesség, annál erősebb lesz Ausztria helyzete Európában, annál szilárdabb lesz az önállóságunk«. — Ez a szocialista országok érdeke és kívánsága is. A japán ellenzék követelése A Japán Kommunista Párt parlamenti frakciója csütörtökön kiadott nyilatkoztában követeli) hogy a parlament rendkívüli ülésszakát június 22-ig hívják össze, mert ekkor jár le a japán—amerikai biztonsági szerződés határideje. A párt hangoztatja, hogy szükség van ennek a kérdésnek előzetes megvitatására. A japán szocialisták ugyancsak ezzel kapcsolatos nyilatkozatukban arra mutatnak rá, hogy a kormány kerüli a parlamenti vitát a tavalyi1 japán —amerikai tárgyalások eredményeiről. A nyilatkozat hangsúlyozza: a biztonsági szerződés automatikus meghosszabbításáról a parlament megkerülésével hozott kormánydöntés nem más, mint a parlament ignorálása. (MTI) A vasérc 1 kőolaj A Földgáz -f- uránium m cink • higany ca ólom | bauxít • kén 3 kohászat gépgyártás ® hajógyártás © erőmű Q atomerőmű ■© vegyipar 3$ textilipa,' Es I960 1968 1969 (mó Ft-ban) ESS Behozatal EHD Kivitel Ma szavasz a szenátus Válás Olaszországban Az olasz szenátus jogügyi bizottsága jóváhagyta a válási törvény két cikkelyét, amelynek értelmében az olasz jogszolgáltatásba bevezetik a válás elvét és lehetővé teszik, hogy az egyházi esküvőket polgári utón bontsák fel. Az olasz képviselőház által már jóváhagyott törvényről a szenátus ma szavaz. SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1970. május IS.
