Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-14 / 111. szám
A közművelődés fóruma TÚL A MEGYEHATÁRON Ahol a NAGY JELENTŐSÉGŰ eseményre gyűlnek össze ezekben az órákban Budapesten a megyék és a városok vezető népművelői. Régóta várt esemény: a ma kezdődő háromnapos népművelési konferencia. Ahogy a sajtó egyre gyarapodó népművelési cikkei is jelzik, rendkívül jelentős ez a tanácskozás közművelődésünk jelenlegi helyzetéről és fejlesztésének feladatairól. Somogybán és másutt a társa- lalmi és hivatásos népművelők százai és ezrei tekintenek most feszülten az ország szívére: milyen távlatok, irányok, körülmények és feltételek várhatóak — a szocialista fejlődésben, a társadalom tudatának formálásában oly fontos tényező — a magyar közművelődés alapvető konT cepciójában. A fejlődés része és feltétele is egy bizonyos ponton a visszatekintés, a tennivalók összegezése. Ilyen a mostani alkalom is. Kulturális forradalmunknak egy kb. 1848-ban megkezdett fontos, felívelő szakasza lezárult a hatvanas évek végén. Eredményei, a gyorsuló mennyiségi, majd minőségi változások ismertek. Legalább annyira, mint e fejlődési szakasz objektív és szubjektív eredetű ellentmondásai: gondjaink, türelmetlenségünk és néha bizony keserűségünk forrásai. A fejlődésből következő ellentmondások azonban a népművelés korábbi módján, korábbi feltételei és körülményei mellett nem oldhatók fel. Új koncepció ' és egy sor új intézke-1 Tegnap reggel Budapesten megkezdődött az Intermetall vaskohászati együttműködési szervezetben részt vevő országok tanácskozása. Felmérik a vaskohászati termékek kölcsönös szállításának tavalyi eredményeit, s megállapodnak az dés szükséges a korszerű feltételek kialakításához. Egész társadalmunkat csak ilyen módon lehetséges belekapcsolni a közművelődés áramkörébe. Ezt az új koncepciót széles körű felmérés, majd A köz- művelődés helyzete és fejlesztésének távlatai címmel közreadott vitaanyag készítette elő. Sok kérdés megoldása vagylagos, a Lvita lezáratlan még. Ehhez segít hozzá a most folyó konferencia. Okkal kérdezhetjük, vajon mi várható ettől? Mindenekelőtt nem öncélú, hanem nagyon is tudatos, egész művelődéspolitikánkat érintő vita várható az oktatáson kívüli művelődés fő kérdéseiben. Várhatóan kibővül a népművelés fogalomköre. Közművelődésről lehet csak szó, amely magába foglal mindent, aminek az iskolán kívül része van a társadalom nevelésében. MÉLTÓ HELYÉRE kell tenni a közművelődést. S ha sikerül, ez már magával hozná a további tennivalókat, a köz javára hasznosítható ember- eszmény formálását, a termelés és a művelődés összefüggésének jobb felismerését: a közösségi ember szabad idejének célszerű, hasznos eltöltését. Sokat várunk ettől a konferenciától a közművelődés társadalmasításában, anyagi eszközeinek ésszerű fel- használásában és népművelőink anyagi, társadalmi megbecsülésében is. W. E. idei harmadik negyedévi szállításokban. A tanácskozásokon részt vesz Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió, ezenkívül jugoszláv és román szakemberek. (MTI)------------;---íA fürge asszony- és lánykezek mozgása szinte elszédíti a tekintetet. Az egyik hosz- szú pálcával a címkét helyezi a fiolába, a másik dobozba rakja a gyógyszeres üvegeket. Több mint húszezret egy műszak alatt. — Felettük az emeleten és alattuk is szocialista brigád dolgozik — mondja dr. Mucsi Imre üzemvezető —, ők is abban vannak. És nagyon rá tudnak hajtani, ha kell... — És mikor kellett? — Az egyik asszony meghallotta á kérdést. — Amikor dühöngött az influenza. Akkoriban alaposan kijutott. Tudja, mennyien hiá- -nyoztunk? Mert minijét is tizedelt ám... Az asszonyok tíz százaléka hiányzott, és éppen tíz százalékkal emelkedett a rendelés — írta a hajráról a BIOGAL — Híradó, a gyár lapja. Háromfrontos küzdelem volt. A Kémia III. a huruttal vette fel a harcot. A Kémia VI. a szövődmények vírusait igyekezett térdre kényszeríteni. Az értékesítési osztály volt a főhadiszállás. Innen indultak útnak a tüsszögő, lázas paciensekhez a tablettaszállítmányok. És egy haditett — Fagiforból nyolcezer kilót gyártottak pótrendelésre. Az influenza elleni muníció egyik hadiüzeme volt a BIOGAL Gyógyszergyár Debrecenben. A hatalmas, vörös téglás épületei! a Nagyerdő fái között húzódnak. A hatalmas platánok, mocsári tölgyek sokáig elfedik a szem elől, csak néha csillan elő egy-egy csővezeték ezüstje a törzsek közül. És belül, a Kémia I—VI. üzemekben készül a penicillin, és egy sor másfajta antibiotikum, tabletta, injekció — latin nyelvű csodaszer. — Most is kísérletezünk — a putriból Inter metall-tanácskozás Három fiú Három cigánygyerekkel beszélget tanítójuk a húszperces szünetben. 11 éves fiúk, har- ínadik osztályba járnak. Az egyik kisközség szélén — szándékosan hallgatom el a nevét — putriban, vagy ahogy ők mondják: »gunyhoban« laknak. Hangjukat, gátlás vagy számítás nélkül megfogalmazott véleményüket magnószalag őrzi. A beszélgetést lényegtelen változtatásokkal adom közre. A tanító: — Gyerekek, ti vagytok a legjobb tanulók társaitok közül. Szeretnék beszélgetni veletek sorsotokról, jövőtökről. Először is hadd kérdezzem meg: miért tanultok olyan szorgalmasan ? B. Péter: — Azért, igazgató bácsi, mert ha nem tudunk semmit, olvasni meg írni, nem tanulhatunk semmi szakmát. B. Jóska: — Mert nem akarunk olyanok lenni, mint sok felnőtt cigány, hogy fejszét fognak meg tarisznyával járnak koldulni. A tanító: — Milyennek látjátok a saját életeteket? B. Péter: — A gunyhók egészségtelenek. vizesek, befolyik az eső. Meg sötétek, nincs villany, csak petróleummal világítanak. Az emberek meg addig isznak, amíg elfogy a pénzük, a családjukról meg nem gondoskodnak. Hogy ruhát, szép házat vegyenek. B. Jenő: — Ha én nagyobb lennék, majd másképp csinálnám. De így, hiába minden, azt mondhatom. B. Jóska: —• Más gyerek teát, kávét, tejet reggelizik. Nekünk csak kenyér, délben valami leves vagy semmi. A tanító: — Szeretnétek másképp élni, faa felnőttök, ugye? B. Péter: — Igen! Megmondom őszintén, igazgató bácsi! Én házban akarok lakni! Ha pénzt keresek, házat veszek meg bútort. Abban élek. Nem is jövök erre, még a tájékára sem! A tanító: — Van-e olyan eset, hogy nem szerettek otthon lenni? B. Jenő: — Van, igazgató bácsi! Amikor részegek az emberek és ne- kiállnak csatázni! Inkább elmegyek a faluba este is. Sokat isznak, mikor jönnek haza, megverik a feleségüket. B. Jóska: — Amikor szopogatják a a pénzt. A százasokat. Tegnap részeg volt az apám, és eljött ide a boltba, kért fél liter ke-, vertet. B. Péter: — Mikor részegek, fölgyújtják a gunyhókat, nem tudunk aludni tőlük, amikor csatáznak. Másnap reggel megcsinálják, megint beszélgetnek. A tanító: — Mikor voltatok nagyon szomorúak? B. Péter: — Amikor a könyveket ki kellett volna váltani és nem volt pénzünk. Apám nem tudott adni. És én szégyelltem, hogy nem lesz. B. Jóska: — Amikor búcsú volt, és a magyar gyerekek, a polgár gyerekek szép ruhában járkáltak, fagylaltot meg mindent vettek, cukrot, és lőttek is, mi meg csak néztük, hogy milyen szép a búcsú. B. Jenő: — Egyszer sok gyerek hozott az iskolába nápolyit, kekszet, narancsot még fügét is, mi meg csak néztük. Hazamentem, mondtam apámnak, hogy nekem is vegyen. Azt mondta, kérjek a boltban hitelbe. De nem mertünk elmenni, mert akkor az egész boltot megvettük volna! Akkor sírtam is. A tanító: — Minek örültetek az utóbbi időben legjobban? B. Péter: — Karácsonykor sem az apám sem az anyám nem volt részeg. Jól táplálkoztunk. Meg kaptunk egy kis pénzt is. Igen, akkor örültünk. Mert nemcsak a torkukról, hanem rólunk is gondoskodtak. Meg amikor az egész osztály felel, én is, aztán ötöst kapok, akkor mindig örülök. A tanító: — Tudom, hogy mindhármatok édesapja rendszeresen dolgozik. Mit gondoltok, jobban is lehetne élni a keresetükből? B. Péter: — Igen, igazgató bácsi! Mikor hazahoz egy hónapban 2300 forintot, én abból 1500-at mindjárt elvinnék a postára. 800 forint elég lenne kenyérre, paprikára, lisztre, sóra. És ha sok összejönne, házat vennék. Meg rendesebb ruhát. B. Jenő: — Ha én felnőtt lennék és lenne két gyerekem, nem úgy tennék, mint a felnőtt cigányok. Hogy jól keresnek, aztán mikor jönnek haza, addig isznak a vonatban meg itthon, amíg mind el nem fogy. Mert az a véleményem, hogy sokan elszórják a p>énzt. Három gyerek. Átlagon felüli képességgel, határozott véleményalkotó készséggel. Tizenhat évesek lesznek, amikor elvégzik az általános iskola nyolcadik osztályát is. Vajon eljutnak-e odáig? És tovább? Iskolájuk ■— mint eddig is — különös gondot fordít útjuk egyengetésére. De lesz-e saját erejük tartani magukat? P. L. Séta a debreceni Biogal Gyógyszergyárban Gyógyszergyár a Nagyerdő fái között. mondja Patkovszky Imre igazgató. — Szeretnénk néhány új gyógyszert előállítani. Lesz köztük olyan is, amelynek az állatgyógyászatban van szerepe. Az igazgató a gyár egyik alapítója. Indulástól áll a nagyüzem élén. — Debrecennek hagyományai vannak a gyógyszeriparban. 1912-ben alakult a Rex Gyógyszer Vegyészeti Gyár, és belőle fejlődött a Debreceni Gyógyszergyár. 1955-től önálló gyógyszerüzem. A Hajdúsági Gyógyszergyár — a mostani BIOGAL helyén — 1952-ben kezdte az üzemelést. Hogyan? Kezdetben csak 33 százalékra teljesítettük a tervet. A következő évit 123 százalékra. Történt egy és más egy esztendő alatt. És a két gyógyszergyár 1960-ban egyesült BIOGAL néven. Azóta dolgozunk így. , Körülbelül ezerhétszázan kaptak itt munkát, és nagyon sok a fiatal. Én azt hiszem van perspektívájuk nálunk a fiataloknak. De erről győződjön meg maga. Nézze meg az üzemet. Perspektíva? Azt hiszem, eltalálta az igazgató. Februárban alakult meg. a gyárban a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa. Célja — előadás, viták, újabb kutatások. Tizennyolcán elkezdték... Sípos Judit KISZ-titkárral jártam a Kémia VI. emeleteit. Műszakhoz készülődtek, gyógyszerillatú volt a folyosó. Nők fehér köpenyben, az asztalon tej. Felcsattant a nevetés. aztán a színes öltözőfülkék mögül odaálltak a halk surrogással induló gépek közé. "A nődolgozók szúrna ét aránya ... a vállalat fejlődése ... következtében évről évre nő.-« Az induló gépek zaja egyre erősödő, monoton zakatolássá erősödött. Egy kicsit bántó eleinte, aztán megszokja a fül. A gyógyszerillat is lerakódik az ember orrában. A hatalmas kádakban, a szemcsék, a különféle vegyi anyagok keverednek, egyesülnek gyógyító vegyülékké. A nők mozdulata pontos és p>ercre kiszámított. *A nők többsége különösen tiszta, húsz százaléka tiszta, és ugyancsak húsz százaléka közepesen szeny- nyezett üzemekben dolgozik.« Egy üzemi konyhára emlékeztet, ahol a drazsé formájú gyógyszereket gyártják. Épp>en mossák a nagy rézüstöket. Mindegyik brigád maga készíti elő az edényeit. Mindenki maga felel a tisztaságért. Nagy kannákban áll a mag. Valeriana. Aztán a forgó réz- üstökbe kerül. Itt kapja az édes bevonatot. És végül fényesítik, formázzák. »Annak a dolgozó nőnek, aki legalább két 14 évesnél fiatalabb gyermekét gondozza, havonként egy nap fizetés nélküli szabadságot engedélyezünk a háztartás ellátására,« (Részletek egy üzemi jelentésből.) És az egyik emeleten ismét Vegacillin. Egy automata formázza a tablettákat és ráüti minden pirulára a V betűt. Aztán portalanítják. És újra asszonykezek. Üvegbe töltik, csomagolják a gyógyszert. Már ismerős minden mozdulat. Jó nézni őket. Szép>en mozgó asz- szonykezek, lánykezek. Kutatólaboratórium. Tröszt Tibor — Van valami hobbyja? — kérdeztem Agárdy Gábortól. — Ikonokat festek. — Műit? — Miért éppen ikonokat? — Bulgáriában az Egri csillagok forgatásakor beleszerettem ezekbe a pravoszláv szentekbe, de semmi pénzért nem tudtam szerezni egyetlen darabot sem. Hát akármi legyek, ha én nem tudok ilyet csinálni! — mondtam magamban. — És tudott? — Nézze meg! — A sajátjairól szeretnék írni, bár nagyon szépek ezek a középkori festmények is itt a falon. — Affenét középkori! Én bütyköltem valamennyit, pihenésképpen, ráérő éjszakai órákon. Egyszerű, apró trükkök sorozata az egész. Vesz egy ócska deszkadarabot, a képzőművészeti szakkönyvből kiválaszt egy eredeti szentet, IIIKOINI ÓIK s a lehető legprimitívebb vonalakkal rápingálja. Aztán egy kis égetés, gyertyázás, ci- pőpasztázás, miegymás, és kész a patina. Ja! Még egy kis gombostűszurkálás. Így lesz szúette. — Nem fél, hogy hamisítás gyanújába keveredik? — De nem ám! Megtanultam a cirillbetűs írást, és a képen egy eldugott helyre alábiggyésztem a nevem. Különben is ajándékozásra készül valamennyi. Mivel a barátaim barátai szétszórtan élnek, ezek az adományok eljutottak már a Föld legkülönbözőbb részeire: Amerikába, Afrikába, a Fokvárosba. — S a megtévesztően eredetinek tűnő naiv madonnákról mi a véleményük a szakembereknek? — Nem dicsekedni akarok, de kaptam már ajánlatot hivatalos képzőművészeti szervektől is, hogy dolgozzam eladásra. Persze a legszebb azért mégis egy bécsi műkereskedő ajánlata volt: Hagyjon ott csapot-papot — mondta —. jöjjön át, s nyitok magának egy kis antik boltot, ahol magyaros öltözetben dolgozhatna valahol az üzlet hátterében. Még sejtelmes fényt is derítenénk a művészi milliőre. Tódulnának a sznobok. Eladnánk nagy pénzen az ikonjait, s bár én a maga munkájából lennék milliomos, de maga is az lenne egy év alatt, azt garantálom. — Mit felelt? — Neki semmit, de itthon a színiigazgatómnak elmeséltem, hátha mérlegeli q, következő fizetésemelésnél. ónodi Éva SOMOGYI NÉPLAP CMBMflfc. 1970. május 14, 5
