Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-14 / 111. szám

4 X. kongresszus tiszteletére f Jegyzetek egy szocialista szerződésről i Fákéi és vasból MAI KOMMENTÁRUNK »Partunk X. kongresszusa tiszteletére, országunk sertes- hüsellátásának javítása érde­keben szocialista együttműkö­dési szerződést ltot a Kapos­vári Állami Gazdaság az Agár­di AGROKOMPLEX Közös Vállalkozással, a Tabi Gépja­vító Állomással, valamint a Somogy megyei Útépítő Válla­lattal. A szerződés értelmében határidő előtt felépitik a gaz­daság zaranyi sertéstelepét« — essek a gondolatok vezetik be a közelmúltban létrejött és több vonatkozásban is figye­lemre méltó együttműködési szerződést, i ’ Igen. > A sertéstelep története bármi­lyen furcsán hangzik is el­ső hallásra, nem túlzáa azt mondani, hogy ennek ä lé­tesítménynek története van. Méghozzá olyan történet, amely azon a bizonyos május eleji napon, mikor összeültek a létrehozásában közreműködő vállalatok, új, reménykeltő fordulatot vett, 1968-ban született meg az elhatározás: a gazdaság fejlő­dése megkívánja, bogy egy korszerű, modern sertéstelepet építsenek Zaranyban. Az el­határozásból 1969 júniusára ér­lelődött tett, ekkor írták alá a Beruházási Banknál a szerző­dést, és kezdtek hozzá a le­lep megvalósításához. (Jól em­lékszem egy, a lapunkban ab­ban az időben megjelent kép­re: nagy teljesítményű gépek tereprendezést végeztek.) Milyen is lesz ez a korszerű sertéstelep, melynek makettja ott lesz majd a BNV-n Is? Mé­retek: 1100 koca lesz itt, éven­te huszonötezer mázsa sertés­hús kerül innen közfogyasztás­ra! A zárt, bekerített telepen kocaszállások, cUetöistállók, elő- és utóhizlatók, kanszállás, szúró-boncoló helyiség, fűtő­központ, a. dolgozóknak feke­te-fehér öltöző lesznek. A tel­jes úthálózat mellett fontos tartozék a komplett trágyate­lep, a két kút, mely hidrogló- buszon keresztül biztosítja a vízellátást, az óránként hat­vantonnás teljesítményű ta­karmányszárító, az ezervago- nos ahraktároló és a takar-. manyellátást szolgáló keverő­üzem. És mindez nyolcvankílenc- raíllió forint beruházást igé­nyel. 1969 júniusában kezdtek a munkához — és az év végéig mintegy negyvenmillió forint érték készült el. ezek a sza­vak állnak a szocialista szerződés be­____m. vezetőjében. É s ez nem egy-két hetet, ha­nem csaknem fél évet jelent! Eredetileg úgy volt, hogy 1971 áprilisában adják ét rendelte­tésének a telepet. Csakhogy a gazdaságnak ahhoz, hogy 1972- ben teljes kapacitással üze­melhessen a >>sertésgyár«, már 1971-ben hatszáz koca után nyolcezer mázsa, sertéshúst kell értékesítenie. Nem egy tanács­kozás, beszélgetés előzte meg ezt a közös akaratból létrejött elhatározási: készüljön el no­vember közepére a sertéstelep, így a hatszáz vemhes koca de­cember végén, január elején már itt ellik, s így nem lehet akadálya a nyolcezer mázsás kötelezettség teljesítésének. Mire vállalkoztak a beruhá­zók és a kivitelezők? A párt X. kongresszusának tiszteleté­re, az ország húsellátásának ja­vítására nem egészen másfél év alatt fölépítenek és üzem­be helyeznek egy nyolcvanki- lencmilliós, teljesen automati­zált, korszerű létesítményt! Azt hiszem ez a tény önma­gáért beszél. Talán ezzel az egy szóval le­het leginkább jellemezni ennek a szo­cialista együttműködési szer­ződésnek a lényegét. Nem egy, több vállalat munkájától függ, mikorra és hogyan készül el a sertéstelep. Az Agárdi AGRO­KOMPLEX szállítja az összes anyagot — épületelemeiket, vasszerkezetet, belső technoló­giát stb. —, es az is állítja ezt össze. Viszont az ő alvállalko- sójuk a Tabi Gépjavító Állo­más, ez végzi a belső villany- és vízvezeték-szerelést. A So­mogy megyei Ütépító Vállalat­nak pedig összesen mintegy ti­zenegymillió forint értékű fel­adata van. Ez az együttműködési szer­ződés mindenképpen azt bizto­sítja, hogy a kivitelezők kö­zött szoros összhang, jó kap­csolat és együttműködés ala­kuljon ki. Hiszen a befejezés még inkább közös ügyük, ér­dekük. A szerződésben egy-egy részfeladat elvégzésére pontos határidőket dolgoztak ki, me­lyeknek betartása az első fel­tétele annak, hogy vállalásu­kat teljesíthessék. De ezen túl havonta a szerződő felek egyeztető megbeszélést is tar­tanak, ezen megvitatják az esetleges gondokat és tisztáz­zák a legfontosabb teendőiket. "... a jelenlevők megálla­podnak abban, hogy 1970. no­vember 15-én üzembe helye­zik a telepet. Ezen valumeny- nyien reszt vesznek, és értéke­lik a szocialista együttműkö­dési szerződésben rögzítettek eredményét« — ezekkel a mondatokkal zárul a szerző­dés. Ehhez, úgy vélem, annyit le­het csak hozzátennem: sok si­kert és eredményes együttműT ködést az elismerésre méltó vállalás teljesítéséhez! Vörös Márta A kaposvári vasútállomástól nem messze a félig poros, fé­lig salakos út­ról lehet bejut­ni a ktsz udva­rára. A szűk udvaron szinte összeérnek a műhelyek, a színeit. Az em­berek egymást kerülgetik — két brigád dol­gozik egy mű­helyben. fiz egyik új (ter­méket gyárt, a másik javít. Mit.? Puskd.s Gyula elnök mondta: fából és vasból "min­dent«. A Kaposvári Vegyesipari Ktsz építőipari részlegében vízvezeték-sze­relők dolgoz­nak. Jólesett hallani: a rendelésekben sor­rendi különbséget tesznek. A lakosság az első — soron kívül látják el ezt a szolgáltatást. Jó kezdeményezésnek tűnik, hogy munkaszerződés esetén a partner által rendelt munkát A Kapos fémvázas szállítókocsi. Kidobtak II III farmle! Biztatónak egyáltalán nem nevezhető számokat köréi' a: első negyedév áruszállítási ütemerői a. kaposvári vasútál­lomás: a megyeszékhelyre ér­kező vagonok az év első há­rom hónapjában 640 000 órát álltak kirakodásra várva. A vállalatoknak 680 000 forint­jukba került a késői rakodás. (Csak Kaposváron!) Ez a szám jóval nagyobb, mint a múlt évi. Tavaly egész évben 1 700 000 forintot számoltak fel a késői rakodás miatt. A számokból egyetlen kö­vetkeztetést lehet levonni: nem okultak a vállalatok. A sok felhívás, kérés ellenére nem törődnek a hét végi ra­kodással. Inkább fizetik a ko­csiálláspénzt, mint hogy megszervezzék ezt a munkát. Miért? Általános vélemény szerint még mindig olcsóbb fekbért fizetni, mint állan­dóan munkára kész rakodó- brigádot. A vállalatoknak. A népgazdaságnak — nem. A múlt ősszel — a szállítá­si csúcsforgalom idején ■— el­szenvedett bosszúságok , úgy látszik, még nem elég figyél- meztetők: akkor pedig gyak­ran előfordult, hogy nem tud­tak elegendő vasúti kocsit ad­ni. Máshova, fontosabb szállí­táshoz kellett a vagon. Csú­csok az idén is lesznek, s bosszúság is. De ez a. játék zsebre megy. A munkások zsebére, hiszen a kifizetett kocsiálláspénz csökkenti a nyereséget. S a népgazdaság­nak sem mindegy: az állam látszólag egyik zsebéből a másikba teszi a pénzt, ami­kor a vállalatoktól behajtja a fekbért. De az elszállitatlanul vagy késve szállított áru már kárt jelent. A folyamatos szállítás érde­kében nem elég csak a vasút­nak jól dolgozni. A partnereinek ugyanezt kell tenniük. K. L Emelő lapos szállítókocsi készül. három napon belül végzik eL Éppen ezt a rugalmasságot, gyorsaságot igényli legjobban a lakosság. A fa- és fémipari részlegben régi, már-már kihalófélben le­vő szakmára bukkantunk. A kádárok, bognárok, asztalosok — ha kel) — még szekeret és hintót is készítenek. Igaz, ke­veset gyártanák már, inert a vállalatok inkább a kis mére­tű szállítóeszközök után érdek­lődnek, és keresett most is az itt gyártott emelőlapos kocsi. Üj gyártmányuk a Kapos fém­vázas szállítókocsi. Sok termék, sok javítás — és szembetűnő zsúfoltság. Az utóbbi megszüntetéséről ér­deklődtünk. Az elnök elmond­ta, hogy az új telep helyét ki­jelölték már, de az évi 15—16 milliós jövedelemből.kevés jut a beruházási alapra — ehhez tanácsi segítség kellene. A gyár legfiatalabb telepén AZ ÖSSZEFÜGGŐ házso­rokkal szegélyezett utcakép teljesen váratlanul megsza­kad: egy befelé nyíló széles betonút bukkan ki az épüle­tek közül. S a betonút végén hatalmas I alakú épület ter­peszkedik, föléje obeliszkként magasodó széles kéménnyel. A telep! A vadonatúj létesítmény előírt még itt-ott látszik az építkezés alatt felsértett föld, és az elszórt törmelék néhány eltün tethefcetl-en nyoma, de a látottak mégis az emberi kéz beavatkozását, alakitó mun­káját dicsérik. Széles övben sarjadó pázsit öleli körül, s ujjnyi vékony, a széllel bir­kózó fenyőfák. Az elképzelé­sek — parkosított környék — már körvonalakban látszanak. A Kajjosvári Ruhagyár nagybajomi telepe két hátal­A közgazdasági es szo­ciológiai irodalom nemzetközi szóhaszná­lata szerint "fehérgallérosok« és "kékgallérosok«, azar mű­szakiak és munkások alkot­ják a modem ipari hadsere­get. A fogalmak azonban gyakran pontatlanok. Mint ebben az esetben is. Mert va­jon e merev felosztás szerint hová sorolhatók az úgyneve­zett műszaki középkáderek, a technikusok ? Fehérgalléro­sok lennének? De hiszen ez­ren és ezren gépek mellett állnak, termelőberendezések blokkjait irányítják, gyártó­sorok automatikáját kezelik. Teihát kékgallérosok? De hi­szen ezren és ezren dolgoz­nak a gyártmány- és szer- szamkészítés rajztábláinál, a technológiái osztályokon, a laboratóriumokban. Az élet ritkán igazolja az elméletben helyesnek tűnő, élesen elkülönülő kategóriá­kat. A modem ipari termelés gyorsuló tempóban számolja föl a merev határokat. A fizi­kai és szellemi munka már ma is sűrűn egybemosódik. A programvezérlésű szerszámgé­pek, az automatizálás, a ter­melésirányítás gépesítése, a technológiák bonyolultságának növekedése legalábbis meg­kérdőjelezi, hogy a termelő- tevékenységben hol kezdődik a szellemi munka, s hol van­nak a fizikai munka határai. Az európai szocialista or­szágokban a gyorsított ütemű iparosítás követelményeinek megfelelően az ötvenes évék­ben rendkívüli arányú volt a műszakiak létszámának növe­kedése; mindenütt meghaladta a tíz százalékot, s voltak esz­tendők, amikor 15—16 száza­lékot tett ki A hatvanas években fokozatosan lelassult a növekedés üteme: hat-hét százalékra csökkent. A jelzé­sek és számítások szerint a hetvenes években a műsza­kiak évi átlagos létszámemel­Technikusok a pályaszélen ! kedése öt-hat százalék között stabilizálódik Az első lépést, a létszám gyors és nagyarányú növelé­sét tehát követnie kell a másodiknak: a szellemi kapa­citások jobb kihasználásának, a hatékonyság, úgy is mond­hatjuk: a szellemi munka termelékenysege emelésének. A népgazdaság állami szek­torában — a mezőgazdaságot és a nem termelő > ágazatokat tehát figyelmen kívül hagyva — összesen kétszázezer (!) technikus tevékenykedik. Ha­talmas műszaki-szell emi po­tenciállal rendelkező sereg! Válóban az? Sok a panasz, a kételkedés, az elkesredés. Technikusi ok­levéllel a zsebemben sima munkás vagyok; hiába, végez­tem el a technikumot, a szö­vetkezet vezetősége egyszerű állattenyésztőként foglalkoz­tat; technikusként egyszerű ügyintéző munkakörét tölte­tik be velem — az ilyen és hasonló kifakadások minden­naposak. Talonba tettek ben­nünket —• mondta rezignáltén valaki, találóan tömörítve a technikusokban lappangó ér­zéseket és gondolatokat. Iga­zat mondott? Az 1960/61-ee tanévben 99 990 technikumi hallgató volt. Az 1965/66-os tanévben 157 600, 1967/68-'ban 115 700, az 1968/69-es tanévben — 89 ezer... Még szembetűnőbb az emberi sorsokat is sodró hul­lámzás, ha a közgazdasági technikumok hallgatóinak szá­mát nézzük: az 1965/66-os tanévben 54 ezer, 1967/68-ban 33 ezer, 1968/69-ben 17 ezer. Az 1967/68-as tanévben 28 600-an végezték el az ipa­ri, mezőgazdasági és közgaz­dasági technikumok valame­lyik szakát. E‘ nnyien végeztek- S há­nyán kerültek talon­ba? S ha oda kerül­tek, miért? A szakképzés és a gazdasági hatékonyság összefüggései csak bonyolult matematikai módszerekkel mutathatók ki precízen, de a napi tapaszta­latok is elegendőek ahhoz, hogy megállapíthassuk: az optimumhoz utat kereső, te­hát törvényszerűen sok bi­zonytalansággal is járó terve­zés sajátos ellentmondások megteremtője lehet Az opti­mum a népgazdasági szükség­let, a vállalati igényelt, s a képzés egybeesése. Az útke­resés: a technikumok és a hallgatók számának gyors nö­velése, majd csökkentése, a túlspecializáciö létrehozása, majd rohamléptű újraéleszté­se. (Az 1961/62-es tanévben 17 felsőfokú technikum műkö­dött 1325 hallgatóval. Az 1968/69-es tanévben a felső­fokú technikumok száma 45, a hallgatóké 19 124 volt) Az ellentmondások: a gyárak, vállalatok szakemberhiányra panaszkodnak, a technikusok tömege arra, hogy nem kép­zettségüknek megfelelő mun­kát végeznek... A termelő­helyeken csökkentik a segéd­erők számát s a technikusok, mérnökök adminisztrálgatásra, ügyintézésre kényszerülnek. Azok a reformelvek, melyek a közép- és felsőfokú szak­képzést is új alapokra he­lyezték, helyesek, ésszerűek, de ma még csak részben ér­vényesülnék. Megvalósításuk, valamint az iparban végbe­menő változások keltik azt a látszatot, mintha a techniku­sokat pályaszélre állították volna. Holott arról van sző, hogy jobban képzett embe­rekre, a specializációt már a munkahelyen megszerzőkre van szükség: a vállalatokon belül végre gazdálkodni kel­lene a szakképzett munkaerő­vel, gazdálkodni, a szó szoros értelmében, A kor ritmusa: a felsőfokú oktatásban 12 349 volt a mű­száki hallgatók száma az 1960/61-es tanévben, a múlt esztendőben már 30 276. Az 1960—63 közötti időszakban évente átlagosan 3,S százalék­kal nőtt a műszakiak száma, de például a műszeriparban 7,7, a vegyiparban 7,4 volt ez a mutató. A legtöbb mű­szakit a gépek és gépi be­rendezések gyártásában, s a közlekedési eszközök termelé­sében foglalkoztatják. Nem a mennyiséggel, s meg csak nem is az ágazatok közötti meg oszlassa! van tehát baj, hanem az alacsony hatékony­sággal. Azzal, hogy a társada­lom által a képzés formájá­ban beinvesztált tőke nem, vagy rossz hatásfokkal kama­tozik. A másutt meglévő esz­közök, eljárások "új- ra-megoldatása«, a bel- és külföldi kooperáció elégtelensége, a termelőberen­dezések elavultsága — kira­gadott okok, de rávilágítanak, miért fontos a pályaszélre ál­lított szellemi erők gyors ak­tivizálása. A szakképzettek számát tekintve hazánknál jó­val fejlettebb tőkés országok­kal is fölvesszük a versenyt. Most már annak az ideje jött el, hogy ez a termelési ered­ményeken, a termelékeny seg­gen, a műszaki színvonalon is szembetűnőbben mérhető le­gyen. M. a más munkaterem, irodák, öi- töző-mosdok, orvosi rendelő, Mindez! öt-hatszáz személyes üzemre terveztek. Tisztaság, rend mindenfelé. Egyelőre saazliu&zan dolgoznak itt, egy műszakban. A munkatermek közül az egyik nincs kihasz­nálva — üresen áll. —Az év utolsó negyedében szeretnénk benépesíteni ezt az üzemrészt is — mondja Bara­bás Ferenc telepvezető. — Ide új gépekei, hoznak. 1 Je­lentkezők pedig vannak, Nagybajomból és a szomszé­dos községekből is. Ha meg­felelő számmal jönnek egy- egy faluból, az AKÖV a mű­szakhoz igazodó munkás jára­tokat indít. Az elmúlt félévről kérde­zem. — Kezdő üzemben az első négy hónap a tanulás idősza­ka. A nagyüzemi termelés feltételeinek megszervezése, munkarend, szakmai képzés, betanítás. Nem a gyorsvar­rás volt a nehéz. A gépek mind nagy teljesítményűek, sebe­sen- varrni könnyebb velük. Lassan oltögetni — ez oko-. zott sok keserves percet.. Ne­kem is meg a tanulóknak is, Gondolja csak el, legtöbbjük stoppolást ha végzett... — Balesetek nem fordulták elő? — A betanítási időszakban nem. Ilyenkor mindenki na­gyon ügyel. De ha egy kis készségre tesz szert, akkor könnyelművé válik. Beszélget, másra figyel és btthagyja az ujját a tű alatt. Ez á legve­szélyesebb időszak. Hiszem, hogy sikerült kialakítani egy állandó, jól dolgozó magot, amelyre támaszkodhatunk, s •nem lesz nehéz fejlesztési el­képzeléseinket megvalósítani. Márciusban dolgoztunk elő­ször teljesítményre. Az e havi húszszázalékos tervet 49.2 százalékra, az áprilisi 49 szá­zalékosat pedig 54 százalékra teljesítettük. Így a bérekre sem lehet panasz. Két példát említenék: Romlási Gyöngyi áprilisban ötforintos órabér mellett 1133 forintot kapott Tóth József pedig, akinek 7,40 az órabére, ötven forint híján megkereste a kétezret Lehetőségeink még vannak: premizálni — szalagonként 2500 forinttal — is rendszere­sen tudunk. AZ ÜZEM JELENE a min­dennapi munkán kívül is mozgalmas. Állandó tervek foglalkoztatják a telepvezetőt, hogyan tudná a szórakozási, művelődési igényeket részben a munkahelyen is kielégíteni. A jelenlegi orvosi rendelőt klubszobává szeretné átalakí- tatni, hogy sok fiatal munkás­lány a műszak után, esetleg ünnepnapokon is szívesen tartózkodjon az épület falai között Mert hiszen szűkebb pátriánk szeretete munkánk és közvetlen' környezetünk szeretetóvel kezdődik. Cs. X SOMOfiTI 3ff.fiFLAP Csffiőrtök, 1970, asájas 1-t 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom