Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-06 / 104. szám
t Arcok a színfalak mögött A fodrász Elfoglaltsága a kora délelőtti órákban kezdődik és az esti előadás végéig tart. Egy- egy produkcióihoz kapcsolódik ez a munka is, csakúgy, mint a kulisszák mögötti többi szakemberé. És a próbák időszakában kezdődik. A rendező kü- lön-Jkülön mindegyik színészszel és fodrásszal együtt megbeszéli — közösen megtervezik — a szerephez szükséges parókát, álbajuszt, szakáll t, műszempillákat. A fodrász két szakmunkástanulóval és egy kisegítő munkatársával nekilát ezek elkészítésének. Fejméretre készül valamennyi pőthaj és szakáll. »-Dresszelés- seK vagyis egy-egy megfelelő tülldarabra sajátos eljárással ráerősítik a megfelelő színű és mennyiségű hajanyagot. Mér- tékvétel után a fejméretnek megfelelő fababafejen dolgoznak. Közben próbálnak, igazítanak, fésülnek, majd elkészítik a paróka végleges frizuráját. A fodrász — Te véli Istvánná. Régi színházi szakember, hiszen kilenc éve készíti a produkciók hajviseleteit, parókáit. (Ami kosztümös daraboknál nem kevés: a Csínom Palkónak pl. 45 {járókája volt.) Karcsú, fehér köpenyes alakja előadás előtt hol az egyik, hol a másik öltözőben villan fel. Felelőssége nagy. Gondoskodnia kell valamennyi póthajzattal szereplő színészről. ElőJelenés előtt Teveli Istvánná zítja. adások előtt személyesen készíti ki az öltözőasztalkákra — kinek-kinek saját helyére — a »szőröket«. Vagyis a hajakon kívül minden egyes szakállt, bajuszt, műszempillát, szemöldököt. Ellenőrzi, ott vannak-e a maszkírozás »csodaszerei«: a masztix (az álhajak ragasztója), a színházi festékek; a piros, a barna, a szem-kék árnyalatok; zsírfestékek, lemosó anyagok, olajok, krémek stb. Ha saját hajával szerepel a színész, akkor kezdés előtt a A magyar ipartörténet érdekes dokumentumai kerültek elő 1845-ben volt az első ipari kiállítás Pesten és ehhez kapcsolódva rendezték meg á Kossuth Lajos alapította védegylet első országos nagygyűlését. A magyar ipartörténet 125 évvel ezelőtti nagy eseményének érdekes dokumentumai kerültek most a szigetvári várbaráti kör birtokába. A pesti nagygyűlésen a védegylet elnöke — a jobbágyait önként felszabadító siklósi földesúr, majd Kossuth külügyminisztere — Batthyány Kázmér mondott beszédet; s ismertette a védegylet keletkezésének körülményeit, törekvéseit és működését. A beszéd kézirata, amelyet Batthyány saját kezűleg fogalmazott, valamint a titkára által készített tisztázat is a várbaráti kör archívumában van. Ugyancsak előkerült a védegylet alapszabályának egykorú kéziratos másolata, továbbá az ipari kiállításon és a védegyleti gyűlésen részt vett Somogy megyei küldöttség írásos beszámolója. A küldöttek elmondják ebben, hogy Kossuth Lajos személyesen is fogadta és a hazai ipar pártolására buzdította őket. Kossuth felhívására Somogybán szervezték meg a védegylet első vidéki osztályát. Högye Zsuzsa parókáját igafodrászok elkészítik a rendező utasítása szerinti hajviseletet. Előadás alatti frizuraváltozásoknál pedig átfésülés a feladatuk. Érdekes, izgalmas, szép munka ez is. De nagyon kevés szabad idővel, hiszen fölemészti ez a hét munkanapjait — itthon vagy tájelőadáson — a kora délelőttiektől a késő esti órákig. Szabad idő olykor napközben adódik egy-egy fél óra, egy óra. Ilvenkor olvas a fodrászat vezetője, vagy kézimunkázik a gyereknek: ötéves kislányának, akit vasárnap behoznak magukkal a színházba. Ilyenkor jut idő őrá is — munka közben. Meg hétfőn, a színházi szabadnapon, amely az egyetlen »mozinap« is egyben a héten: férjével, aki segédszínész, ez a hétfő esti programjuk évek óta. »Tv-napja« nincs a színházi fodrásznak, ahogy nincs az öltöztetőnek, színpadmesternek vagy kellékesnek és mindazoknak, akiket esténként minden előadáson a színfalak mögé szólít a hivatásuk. Kérdezem, hogy nem fáradt-e? Nem érzi-e taposómalomnak ezt a mindeinnapas készenlétet a fodrászüzlet sok előnyös tulajdonságával szemben? Itt szebb és érdekesebb. Mégis sokszor elhatározta már, hogy évad végén visszatér egy üzlet forgószéke mellé. Azután marad, vállalva a hátrányokat is. Valami visszahúzza ... W. E. ID A z igazgató kacsát vágatott a feleségével az új főmérnök tiszteletére. Tehette: falun éltek, tele az udvar baromfival. Legalább ilyen hasznát látja annak, hogy itt maradt az ötvenes évek nagy kádercsábításában, és továbbra is kitartott az azóta már szépen fejlődő, hajdani kis »kóceráj« élén. Az új főmérnök alig három éve végezte az egyetemet. Bemutatkozni jött, előkészíteni a jövő heti végleges érkezését. Jelezte a látogatását, így az igazgató a délelőtti feketé- zés, konyakozás, az üzem felszínes bemutatása után me,g tudta hívni ebédre. A vendég szabadkozott, hogy szeretett volna visszaindulni a korábbi busszal, de a főnök ellentmondást nem tűrő szívélyességgel levette a lábáról. Az igazgató ugyanis felesége egész délelőtti készülődésébe hivatkozott, no meg arra, hogy olyan, knmyék- szerte híres rétest úgysem ehet sehol, mint náluk. Az ebéd valóban kitűnően sikerült.. A levesből kétszer merített, a ropogós kacsát pedig c.z ínyencek leplezetlen öröme vei fogadta. — Tessék csak meríteni bátran — ismételgette az asz- szony. Magas, dcszkamellű, beteges asszony volt az igazgató felesége, feltűnően szép clt hanggal. de más tájra valló kiejtéssel. Az ebédre a főkönyvelőt is meghívta a főnöke. Kerek arcú, régi kereskedősegédre emlékeztető, negyvenes férfi, A házigazda poharat emelt: — Igyunk az új főmérnökünk egészségére és hármunk eredményes együttműködésére! Kemény rizlinget ittak. A rétes minden várakozását felülmúlta. Szinte elolvadt a szájában. Alig tudott válogatni a káposztás, túrós és megy- gyes remekek között. Feketét is tálalt fel a háziasszony. Elég hígra sikerült, szabadkozott is, hogy sehogyan sem tud igazi kávét főzni. Vagy világosan csurog ki, vagy meg sem indul, ha jobban megtörni. Ügy látszik, ehhez csak az.irodások értenek — tette hozzá nem minden él nélkül. Ahogy az asszony elfordult, férje alig észrevehetően, inkább csak a szemével legyintett. Már csak a rétes volt az asztalon meg a borospoharak, rrmV-or egy motoros érkezett arra!, hony a központból keresik az igazgató elvtársat. Az irodában várják. A vendég gyorsan fölkeli az asztaltól, — Fél óra múlva úgyis indul a buszom. wiu,godtan cl - m Pi*ta bőt vám. Iparún ne zavartasd magad miattam’ — Ért majd kikísérem a »főmérnök urate — jelentkezett kedélyeskedve a főkönyvelő. Az asszony udvariasan marasztalta őket. Hogy itt is beszélgethetnie tovább, a férje nélkül is. De a főkönyvelő sétát javasolt az ilyen nehéz ebéd után, mondván, hogy közben megmutatja a falut is. Iköszöntek. A vendég dicsérte az ételt, különösen a rétest, elegánsan meghajolva fogott kezet az asszonnyal. A kapuban az igazgatótól is elbúcsúztak. A főnök hosszan szorongatta a kezét: — Tehát akkor jövő kedden, reggel nyolcra a lakásod előtt áll a gépkocsi. Viszontlátásra, szervusz, jó utat, na- gyón örülök, hogy tetszett a leendő munkahelyed és a község. — Az utóbbiból ugyan még nem sokat láttam, de most a »főkönyvelő úr« — nyomta meg a titulust a mérnök — bemutatja a javát. A nemrég készült betonjárdán a falu központja felé indultak. — Na, mit szólsz az öreghez? — kérdezte tárgyilagos hangsúllyal a fönköyvelö. — Kedves, vendégszerető ember — tért ki a komolyabb vélemény elől a mérnök. — Igen, igen, reprezentálni kitűnően tud. Vendéget fogadni, közvetlenül társalogni, poharazgatni. És szép hangja T. T. Két zseb dió Németh Ferenc előkészíti a röntgenszemet. Az árnyékban egy ember ül, előtte rádióforma műszer. Pár méterre tőle fekete tábla — és az Épületgépgyártó Vállalat barcsi telepének gyártmánya — a Beremendi Cementmű részére készített vasváz egyik része. — Lépjen csak közelebb! Kikapcsoltam a röntgent... — Talán beteg ez a vasszerkezet? — Az majd kiderül a leletből. — Értem. Szóval most ambulancia van... — Igen. Hiszen azt szeretnénk, ha csupa »egészséges« darab kerülne ki a gyárból. Nagyon is fontos itt az egészség. Épületek élettartama függ ettől, sőt a Beremendi Cementműről lévén szó, nem túlzunk — országrészek építőanyaga ... — Az ipari röntgen nem olcsó dolog, de mégis nagyon megéri. A fejlődés is megköveteli — mondta Pethes Róbert, a telep műszaki vezetője. A »röntgenszakorvos« Németh Ferenc. — Műszerészként kezdtem Székesfehérváron. Ide nősültem Barcsra, és kitanultam ezt a szakmát is. Tudja, van egy kis veszély, mert a béta sugár nem éppen veszélytelen — szétbontja a vörös vérsejteket. A tábla amott vastag ólom. Azt nem ütik át a sugarak. Minden mozdulata megszokott és pontos. A műszer lencse alakú szeméből indul a sugárzás a traverz hegesztett felületére. — Én megmondom kereken, ezzel nem lehet vitatkozni. Nem minden hegesztés sikerül. A lelet magáért beszél, láthatja, aki csinálta, hogy milyen munkát végzett. Vannak nagyon gyönyörű példányok — sehol egy hézag, egy zárvány... A lencséből a sugarak har- mincfokos szögben érik a felületet, á vasváz másik oldalán — a film. Ahol a hibás hegesztés nyomán áthatol a sugár, fekete foltot hagy a képen. A műszer mutatói szabályos vonalakat írnak le. Automata szabályozza a béta sugárzás idejét. A RÖNTGENES összehúzott szemmel figyeL Aztán a labor hűvösében várjuk az eredményt. — Minden szakma szép annak, aki csinálja. Én nagyon megszerettem ezt. És hozzászoktam Barcshoz is. Csak lakást szeretnék még. Régóta ígérik már... Nem, nem a fotózás a hobbym. Az a szakmám. Tudja mi a legkedvesebb időtöltésem? Az órajavítás. Igaz, csak barátoknak csinálom. Esténként, pihenésképpen. Mert ide figyelem kell napközben ... Nem könnyű munkára fogni a béta sugarat Jancsi még egészen kis fiú, alig múlt négyéves. Pintér sógor esténként átballagott hozzájuk egy kis beszélgetésre, hiszen Cserben kocsma sem volt, ahol a téli estéket el lehetett volna tölteni. Így egy kis borocska mellett, melyet »tatárrizling«-nek neveztek — a »noha« adta az erőt, az »el- vira« pedig a zamatot —, meg- hányták-vetették a világ sorát. Ilyenkor Pintér sógor nem feledkezett meg Jancsiról sem, megrakta kabátja zsebét dióval. Jancsi nagyanyja eléggé értelmesnek tartotta már kis unokáját, hogy megtanítsa egy- re-másra. Legelőször is imádkozni. Jancsi elég szépen haladt a tudományban. Az első három mondatot néhány nap alatt meg is tanulta. Egyszer vendég érkezett Jancsiikhoz. Megjött a keresztanyja. Elcsodálkozott, hogy milyen nagy legény lett a keresztfia. — Hát még milyen okos! — dicsekedett a nagyanyja. — Gyere ide, kisfiam! Mondd csak el, hogy te mit tudsz! Hadd hallgassa meg a keresztanyád azt a szép imádságot! Jancsi húzódozott egy ideig, s csak a megmutatott Tibi szelet ígérgetésére volt hajlandó bemutatni tudományát. Néhány orrszippantás után, nagyanyja ismételt unszolására mégiscsak elkezdte: — Miatyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved... Ezt' vagy kétszer megismételte, aztán nagyanyjára nézett, onnan várva segítséget. Az jött is: — Jöjjön el... Felragyogott Jancsi szeme, és bátran csillogtatta tudományát: —■ Jöjjön el a Pintér sógor, hozzon két zseb diót! Jancsi talán ma sem tud többet a miatyánkból. Kiss József béta Egy »lelet« — felül a hibátlan hegesztés, melyet nem ütöttek át a béta sugarak, s alul a hibás, fekete foltos. fogott A munkára SZESZÉLYES árnyékok rajzolódnak a tavaszinapfényben, a gyárudvaron. A hatalmas vasszerkezetek, az acélcson- tokból összeforrasztott épületvázak között — mint egy sziget a fémtengerben — kötéllel elkerített terület és figyelmeztető tábla: VIGYÁZAT, SUGÁRVESZÉLY! van, sok magyar nótát ismer. Másfél évtizede még elment az ilyen vezetési stílus, amikor még minden tennivalót pontosan megfogalmaztak a központban. Konkrétan, pontról pontra. De ma már töprengeni és nemegyszer kockáztatni kell. És dönteni! Furfangosnak, ha úgy tetszik, áörzsöltnek lenni. Most már azt nézik, mit teszünk le az asztalra. Mindegy, a nyugdíjáig majd kihúzza valahogy. — Hány éves? — Ötvennégy. — És egyébként milyen ember? Őszintén! — Mit mondjak? Újabban örökké fél. Hogy mi lesz, ha valami nem sikerül. Reszket az újtól, nincs bátorsága semmibe belevágni. De miért? Sokszor látom rajta, hogy alig érti, mi történik körülötte, képtelen eligazodni a közgazdasági tényezők, szövevényében. így tulajdonképpen a főkönyvelő és a főmérnök kezében van az öreg, üzemestül. Azt csinál, amit mondunk neki. Érted? Az elődöd ezt nem vette be három éven át! Azt hangoztatta, hogy mégiscsak ő a főnök — mármint az igazgató —, és amit leöntenek ide a központból, kritika nélkül végre akarja hajtani. Tervszámokat, fejlesztést, bérgazdálkodást, mindent. A vállalati érdek szent volt előtte, és ezért sorozatosan hajlandó volt az üzemét háttérbe szorítani. Hát ennek az ideje lejárt, igaz? — Ezért- ment el az előbbi főmérnök? — Én igazán nem bántottam, hidd el nekem! Azt hiszem, inkább a családi problémái miatt... összekeveredett az egyik könyvelő lánynyal. Arról meg ki tehet, hogy éppen én nyitottam rájuk? — Késik a busz. — Elég gyakran előfordul. Ide figyelj, főmérnök uram! Te fiatal vagy, tele ambícióval, friss szakmai tudással. Neked másképpn kell kezdened, mint az elődödnek! Hallgass rám, és akkor nem lesz semmi hiba! Rendben? Én már öreg róka vagyok a szakmában, a kisujjamban van az egész termelés. Mi ketten fel tudnánk lendíteni ezt a még mindig »kócerájnak« gúnyolt üzemet. A kanyarban feltűnt a busz lomha teste. K ezet nyújtott, kényelmesen elhelyezkedett az ablak melletti ülésen, és barátságosan visszaintegetett a kereskedősegéd formájú főkönyvelőnek. Aztán nézte a láthatóan jómódú község eltünedező házait, modern vaskerítéseit, mögöttük a virágba boruló kertek alját. Most már tudta, hogy soha többé nem látja viszont e tájat. Paál László SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1970. májas 6. JUJ f
