Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-01 / 101. szám

GYÁRALAPÍTÓK Keményen, hűséggel MTs, kérges kezű munkás ül velem szemben. Arcán, alak­ján a műit, a kemény munká­ban eltöltött évek nyomai. Vasöntő. Harmincnégy éve dolgozik már a szakmában, s az utóbbi huszonegy esztendőt itt, a VBKM Kaposvári Villa­mossági Gyárának kettes tele­pén töltötte. A több mint egy nemzedéki Idő sok-sok tapasztalatot, bol­dog pillanatot, keserű perceket jelent. Állandó és megfeszített munkát, sikereket. Nem látvá­nyos, üzemi krónikák arany­lapjaira kívánkozó sikerek ezek, hanem a tisztességes, minden idegszálat megfeszítve akaró, mások szeme, de saját lelkiismerete elé is mindenkor tárható munka sikerélményei. Amelyek nélkülözhetetlenek az emberi boldoguláshoz. Ambrus Viktor bácsi ötven­három éves. Családja van, fe­lesége és két fia. 1972-ben nyugdíjba megy, otthagyja a műhelycsarnok formázóho­mokkal és szúrós gázokkal szennyezett levegőjét, s nem fogja hallani a pneaumatikus homokdöngölő dübörgését sem. Az idő múlik — rohanóvá fel­gyorsulva —, s az ember, aki élete java részét e falak közt tölti el, lassan elhagyni készül az öntödét, — Már aikkor itt- dolgoztam, amikor a műhely magánkéz­ben veit. A szakmám vasöntő, de más egyebet is végeznünk kellett. Kicsi üzem volt ez, alig dolgoztunk ttzegynéhányan. Mindenki csinált mindent, s nem szakosodtunk egy-egy művelet elvégzésére. Nem pa- nasZkodhatom elég jól bírtam magam. Még harmincöt éves koromban sem tudtam, mit je­lent a fáradtság, s hogy kínt okozhat, ha lehajolok. Gyer­mekkoromtól keményen dol­goztam, és megszoktam: ha munkában vagyok, akkor elfe­lejtem, mit jelent a megállás, pláne a cigarettaszünet. — Azóta kialakult a formá­zó- és öntőrészleg, létszámban alaposan megszaporodtunk Néhány gépet is 'kapott a mű­hely. S a néhai öntvényeink — mezőgazdasági gépalkatrészek — helyett annyi mindent ké­szítünk már, hogy zavarba, jön­nék, ha fel kellene sorolnom. Csak a kezem meg a lábam nem bírja. Eljárt fölöttem az idő. Sajnos. A másik ember, aki be­szél, alig hogv elhagyta az ál­talános iskolát, ide került ta­nulónak. Serdülő-, fiatal- és felnőttkora összefonódott a gyárral Ahogy megismerte, megszerette a munkát, s ké­sőbb akaratát, tehetségét ér­vényesíteni tudta, úgy vált a vasöntők között az egvik elis­mert, jó szakmunkássá Borsos Ferenc. Húsz éve itt ölti ma­gára reggelenként a munkaru­hát. s végzi a jól ismert, két évtizeden át megszokott, be- gvakorolt munkafogásokat. S közben a kezdeti »kis kócerái- helvett terjedelmes műhely műit más. modem géöekfce1 fölszerelt üzemcsarnokok mel­lett. Az utóbbi években pedig példátlan, sosem látott arányú vándorlás indult mag a mun­kahelyek között. — Nem gondolt arra, hogy elmenjen? — Egy percig sem, Jól meg­fizetnek, 2700—3000 forintot kapok havonta. Meg aztán ne­hezen tudnék megválni ettől a munkától. A szűkösebb évek­ben is itt kerestem a kenye­rem, ha megválnék a munka­helytől, kicsit becstelennek éreznéni magam. Bár a szak­ma kimondottan nehéz. Nél­külözhetetlenek a szakismere­tek, szükség van a fizikai erő­re is. Egy-egy munVadaraboí sokan formálunk véglegesre. Mindenkinek megvan a kitű­zött feladata, s ez a feladat az előbbihez kaocsolódik. Erre épül a következő. Ezért na­gyon fontos a jó közösségi szellem, az egyetértés. Előfor­dult, hogy két munkatárs , ha­ragban volt; nem beszéltek egymással. Az első nap után ők is rájöttek, hogy a munka ilyet nem tűr. Ki kellett bé- külniük, ha dolgozni akartait. Másnap már nevettek az előző napi összezördülésen. A fémöntés ősrégi, évez­redes szakma. Egy idős a fé­mek megismerésével. Kemény szívósságot, kitartást követel, üzemi termelésnél pedig maxi­mális összhangot Akik éveken keresztül megszokott munkát, jó kollektívát hagynak ott fil­léres előnyökért, gondoljanak arra: ők húsz éve csinálják. Ahol kezdték. Cs. T. Barcs, határállomás. A FÜZESEIK alól olyannak látszik a híd, mint egy óriási kar: átnyúlik a vad, fiatalos folyó feliett, s magához öleli, egybe forrasztja á kát partot. Egy esztendeje a híd közepén, a betonra húzott fehér csíknál — a jelképes országhatárnál — figyeltem, hogy a Dráva fölött hogyan találnak egymásra is­merősök, rokonok, barátok. Abban, a pillanatban valahogy nagyon rövid — és egyenes lett a két part között eddig kacskaringás és hosszú út. A kecses acétmanstrum ada­tait egy esztendeje jegyeztem föl: készült két évig s beépí­tettek 475 tonna acélszerkeze- , tét, 184 tonna betonacélt 22' tonna feszítőkábelt és 980 köb­méter vasbetont Mindez 23 millió forintba került Ennyi lenne az új Dráva- híd? Az embereket hallgatom, akik azóta többször megtették rajfa az utat. Soha nem egy hídról beszélnek, hanem a híd­ról, amelyik hozzánőtt a szí­vekhez, kicsit jelképe lett Barcsinak, része a tervezgeté- seknék, segítője a rokonok, ba­rátok találkozásának. A tavalyi adatok mellé az idén újabbat írok; korántsem véglegeset, hanem napról nap­ra változót Eddig kétszázhúsz- , ezernél több utas lépte át a i barcsi Dráva-hidon keresztül a I magyar—jugoszláv határt Nagy szám ez? Egy kemény telet is beleszá­mítva szép siker. A híd sikere. A számok mögött örömök. Egy' jugoszláv öregember ezen jött át, s életében így látta meg először a Balatont. Egy rnásir kát Harkány gyógyvízéhez, egy harmadikat. Budapest 'szépség geihez, egy negyediket Pécs mecsetjéhez juttatott él a híd. Magyar fiatalok jöttek ezen vissza: üvegben, a tenger sós­keserű vízét hozták. Emlékét egy gazdag kirándulás megany- nyi élményének. Jöttek vendégmunkások is, hogy Magyarországon át — rö'videbb úton — jussanak Ausztriába. Aztán átemelt a két part között török utazót, orosz színész és nehéz dübör­A korszerűbb háztáji gazdálkodásért Véget ért a dunántúli megyék tanácskozása-A rendezvénysorozat érté­két, sikerét valójában az dönti, el, bM az elhangzott értékes javaslatok alapján háztáji gazdaságaink áruter­melése nőj* Tegnap újabb dunántúli me­gyék — Zala, Tolna, Komárom — küldöttel érkeztek Kapos­várra., Természetesen mellet­tük somogyi társulások, ter­melőszövetkezetek tágjai, ve­zetői is részt vettek a tanács­kozáson. Dianovszky Sándornak, az Állattenyésztési Felügyelőség vezetőjének megnyitó szavai után Tóth Lajos, a megyei ta­nács mezőgazdasági és éleme- zésügyi osztályának vezetője tartott tájékoztató előadást So­mogy háztáji gazdaságainak helyzetéről, fejlesztéséről Ez­után dr. Molnár László, a Fel­sőfokú Mezőgazdasági Techni­kum tanszékvezető tanára is­mertette azokat a módszereket, lehetőségeket, melyek segítsé­gével gazdaságosan korszerű- síthetők, fejleszthetők a ház­táji gazdaságok Mint a rendezvénysorozat mindegyik napján, tegnap is igen sok látogatója volt a kiál­lításnak, Ahogy az elhangzott véleményekből kitűnt, nehéz lenne eldönteni, mi az, ami leg­inkább megragadta a figyel­met, hiszen éppúgy vonzotta az érdeklődőket a Tejipari Vállalat, a húskombinát, a mé­hészek, a MÉK dekoratív pult­ja, mint a háztájiban haszná­latos kisgépek, növényvédő szerek, takarmánykeverékek bemutatása. Említésre méltó az is, hogy a rendezvénysoro­zaton a szövetkezet könyves­boltja mintegy ezerötszáz fo­rint értékű szakkönyvet, a mé­hészek pedig két és fél ezer forint értékű mézes készít­ményt adtak éL A háromnapos program teg­nap Dianovszky Sándor zár­szavával ért véget. Hangsú­lyozta, a tanácskozás hasznos­ságát valójában a jövő dönti él. Bízunk abban, hogy ez a válasz kedvező lesz, több áru­ban, gyarapodó, korszerűsödő háztáji gazdaságokban jut majd kifejezésre. M. Munkájukat virágok, parkok dicsérik Egy fiatal Kiváló vállalatról Kiváló vállalat Sät fin te te cím- me! és oklevéllé! jutalmazták múlt évi jó munkájáéi*!*; a So­mogy megyei Kertészeti és Parképítő Vállalatot- A kitün­tetést április 28-án Siófokon«, a vállalat központi kertészetében adták áL A megyei egyik legfiatalabb kitüntetett vállalatánál méltó ünneplésben részesítették ezt a.z eseményt örültek — az öröm jogosságához nem fér kétség —, s nyilván hosszú ideig úgy tartják majd szá­mon ezt az április végi napot mint a vállalat fejlődésének je­lentős mérföldkövét A rövid, de eredményekben gazdag múltban fellelhetők a kezdés jellegzetes nehézségei, az út­keresés buktatói, mígnem a ki­válók szintjére emelkedtek. Kiss Béla, a vállalat igazgató­ja, de valamennyi dolgozó a gratulációk közepette, a mun­katársak és a felügyeleti szer­vek képviselőinek jókívánsá­gait hallgatva az eddigi tevé­kenység méltó megbecsülését láthatta a szép kitüntetésben. De mit csinál és hogyan is dolgozik ez a vállalat, s mivel érdemelte ki a kiváló címet? 2 millióval nőtt az árbevétel pótlással, elegendő szaporító­anyaggal, új telepítésekkel elő­segíteni. .." És most az 1969. évi tevé­kenység alapján érte el a kivá­ló szintet a vállalat Az ered­ményeket dokumentáló szám­tengerből ezúttal csak néhány adatot: emelek ki, olyanokat,, amelyek azt bizonyítják, hogy a már említett mérlegbeszá­molóban szereplő felismerés és a múlt évre történő készülő­dés hasznos volt: a kertépítés csaknem, kétmillió forinttal, a kertészkedés csaknem egymil­lióval, az üzlethálózat százöt­venezer forinttal több bevételt hozott tavaly, mint 1968-ban. Üj feladatok előtt A vállalat minden ágazatá­ra a termelés növekedése vagy a forgalom emelkedése volt jellemző a múlt esztendőben, jóllehet például az üzletháló­zat legfontosabb egysége, a Kaposvár, Május 1. utcai vi­rágbolt tavaly átépítés miatt hosszú hónapokig csak szük­ségmegoldásként tartott nyit­va, s itt mintegy 400 000 fo­rintos forgalomtól estek el. Mivel a vállalat tagja a Ker­tészeti Egyesülésnek, a jövő­ben ennek révén az informá­ciók bővülését, a piaci lehe­tőségek növekedését várják. Bíznak benne, hogy megfelelő mennyiségű szaporítóanyaghoz — dugványhoz, • gumóhoz, hagymához — jutnak import­ból is., Az egyesülés módot ad arra, hogy az ország többi ker­tészeti vállalatával együtt ex­port—import feladatokat old-' janak meg. Ez azonban felté­telezi a termelési színvonal ja­vulását és azt, hogy minőségi áruval jelentkezzenek a nem­zetközi piacon. Ennek a krité­riumnak viszont beruházási vonzata van. beruházni pedig csak akkor tudnak az igénytik szerint, ha megfelelő anyagi támogatáshoz jutnak. A most kapott kitüntető cím, a Kiváló vállalat szint elérése további szép eredményekre kö­telez. Hern esz Ferenc gésű, áruval rakott kamiont. A nyeregben fáradt arcú, de mo­solygós — hazaérkezett — gép­kocsivezető ült. A magyar ipamák hozott gépeket, nyers­anyagot. Meg személygépkocsik »Láttam lpvaskocsit is átjön­ni a ‘ hídon« — hallom őrzőitől, A nemzetközi forgalomban meglehetősen ritka a gyalogos.. Barcson ezzel is‘lehet találkoz­ni: Verőcére mennek vagy on­nan jönnek valamelyik közeli faluba.- S az autóbusz — rend­szeres járat Barcs és Zágráb között — naponta többször is hoz utasokat: franciákat, törö­köket és sok jugoszlávot, ma­gyart A híd teljesíti feladatát És feladatot ad Barcsnak. VENDEGEK jönnek- Néme­lyik csak egy vacsorára: ha­lászlére, mások egy hétvégét akarnak a Dráva innenső part­ján. eltölteni. A község gondokban van nem mindig tudja megfelelően fogadni vendegeit Szálloda kellene többek között, olcsó és korszerű. Egyelőre csak tárgyalások folynak. A híd — közügy Barcson. Jó, hogy az. Kercza Imre A barcsiak és a balatonszabaéiak az elsak a dél-, Illetve észak-somogyi tsz-ek versenyében Már a nyárra készülnek A késő! tavasz ugyanúgy, mint minden tsz-bem, Siófokon is hátráltatta a munkát Az Egyetértés Termelőszövetkezet száz holdján még ma is áll a víz, akadályozva a vetést Ahogy Márton Lajos elnök el­mondta, a napokban végeznek egy nagyobb tábla trágyázásá­val. Folyik a kukoricavetés is 200 holdon. Két gép naponta félszáz holdnyi területen jut­tatja a földtakaró alá a sárga szemeket. A borsót már elve­tették, ebből a növényből jó termésre van kilátás. A bur­gonya is földbe került 26 hol­don. Előcsíráztatíak az idén. Ebből a burgonyából hat holdra jutott. A kenyérgabonáknál a fejtrágyázást és a forgatást be­fejezték. Végeztek a karbamí­lucema terméseredménye vár­hatóan gyengébb lesz a tava­lyinál. Az idén a siófoki Egyetértés Termelőszövetkezet még na­gyobb részt vállal a lakosság és az üdülők nyári ellátásának gondjaiból. A meglévő négy pecsenye-, hurka- és kolbász­sütőn kívül még kettőt nyita- n&k. Kétszáz hízósertést vág­nak és dolgoznak majd féL Sió­fok területén két zöldség—gyü­mölcsboltjuk is van. Árut nem­csak ezekbe, hanem üdülőkbe, éttermekbe is szállítanak. Két kertészeti brigádjuk bat—hatmillió forint bevételt tervezett erre az évre. Két na­gyobb munkájukról emlékezett meg Márton Lajos, ök szépítik a Minisztertanács és az Újság­írók Nemzetközi Üdülőjének Mi. akik azt látjuk, hogy vá­rosaink parkjai és a Balaton­part terei, sétányai ilyenkor tavasszal csodálatosan megszé­pülnek, s az üzletekben szebb­nél szebb virágok kínálják magukat — nem mindig gon­dolunk arra, mennyi munka van emögött Ebből a munká­ból oroszlánrészt vállal a Sió­fokon székelő vállalat 1967- ben, a kezdés évében még 128 dolgozóval oldották meg fel­adataikat, tavaly a munkások és aUcalmzottak száma megkö­zelítette a százhetvenet, az ár­bevétel pedig az 1968. évit 2 millió forinttal haladta túl... Az 1968. évi mérlegbeszámo­lóban olvastam: »A gazdaság- irányítási rendszer adta szá­mos lehetőség még kihaszná­latlan, s a működési irány sem egészen világos... Az 1969-es év kedvező termelési eredményeit igyekeztünk jó agrotechnikával, taiajeró-után­A megye területi tsz-szöwet- ségei elkészítették a múlt évi gazdálkodási verseny értéke­lését A szövetségek munka- verseny-bizottságai alapos munkával elemezték a tavaly meghirdetett gazdálkodási ver­senyben részt vevő termelőszö­vetkezetek eredményeit, s en­nek alapján összeállították a sorrendet A Dél-somogyi Termelőszö­vetkezetek Területi Szövetsé­gének tagszövetkezetei közül harminchat vett részt az 1969. évi gazdálkodási versenyben a barcsi, a csurgói, és a nagy­atádi járásból. Megkülönbözte­tett jelleget adott ezúttal a versengésnek, hogy célul tűz­ték ki a gazdaságok: eredmé­nyeikkel hozzájárulnak Lenin születése 100. és hazánk félsza­badulása 25. évfordulójának méltó megünnepléséhez. Ezt szolgálták a gazdasági felada­tok, mint például a termelés színvonalának állandó emelé­se, a termelékenység fokozása, a munka- és életkörülmények javítása. A dél-somogyi tsz-ek verse­nyében a barcsi Vörös Csillag végzett az első helyen, máso­dik a zákányi Csokonai Tsz, harmadik az istvándi Új Élet Tsz lett Ezek a gazdaságok ti­zenötezer, tízezer, illetve öt­ezer forint jutalmát kaptak az elismerő oklevél mellé. A versenyben a negyedik helyet a tótújfálui Drávamenti Egyet­értés Tsz, az ötödiket a mikei Rákóczi Tsz, a hatodikat a görgetegí Búzakalász Tsz sze­rezte meg, s teljesítményü­kért elismerő oklevelet kaptak. Az észak-somogyi szövetség területén a balatonszábadi No- 'vember 7. Tsz került ki győz­tesként a versenyből, jutalma díszoklevél és tizenötezer fo­rint A második helyre a hét­helyi Aranykalász Tsz, a har­madikra a tapsonyi Rákóczi Tsz került, ezért tízezer, ille­tőleg ötezer forint pénzjutal­mat és díszoklevelet kaptát Elismerő oklevéllel jutalmaz­ták a negyedik helyezett so- mogyszentpáli Béke Tsz-t és.a buzsáki Munka Harcosa Ter­melőszövetkezetet, eaankívül külön jutalomban részesítették a fonyódi Magyar Tenger Tsz-t (az idén egyesült az ordacsehi tsz-szel) és az Öreglaki Kerté­szeti Tsz-t. Kétségtelen azonban, hogy a gazdálkodási versenyben , való részvételt és különösen a szép helyezéseket — a termelési eredmények honorálták leg­jobban. A verseny gyümölcse a nagy' hozamokban, a tekinté­lyes jövedelemben mutatkozik meg, s ez önmagában Is a jó munka méltó jutalma. dós levéltrágyázással is. A ga­bonák szépek, jól teleltek. A i környékét SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 197®. májas L. 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom