Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-24 / 120. szám
BNV 1970 Az idén 33 ország vesz részt a BNV-n, ezek közül Elefántcsontpart, Kanada és Pakisztán először szerepel a hivatalos kiállítók listáján. A kiállításon nyolc szocialista ország képviselteti magát, egyébként feléjük irányul hazánk külkereskedelmi forgalmának kétharmad része. 9 800 négyzetméteren 55 szocialista külkereskedelmi vállalat mutatja be termékeit. Bő áruajánlattal jelentkeznek nyugati partnereink is. 18 ország hivatalos, 7 egyéni kiállítóval reprezentálja hazáját. 25 000 négyzetméter fedett és 11 000 négyzetméter szabad terület áll rendelkezésükre te rmékeik bemutatására. A magyar kiállítók összes an 60 000 négyzetméteren mutatják be hazánk iparának, mezőgazdaságának és tudományos életének termékeit. Ami hitelképességünket adja... Gondolatok egy külföldi bankhitelről Szamok. a magyar gyógy- s'.er,par reális tervei 1975-re: a jelenlegi gyógyszerexportot megkétszerezik. A tavalyi 120 millió rubelről — a szocialista országokba irányuló kivitelünk — 260-ra, a 21 millió dolláros bevételünk pedig ezen iparágban háromszorosára növekszik. Ha még azt is mellétesszük, hogy a gyógyszeripar a jelenlegi külkereskedelmi forgalomból hat százalékkal részesedik, akkor még inkább érthetővé válik, hogy az iparág korszerűsítése, a termelés technológiájának növelése mennyire fontos az egész népgazdaság szempontjából. Nem kell különösen bizonygatnunk a magyar gyógyszerek jó hírnevét, hiszen az egy lakosra számított termelés szempontjából az ötödik, export tekintetében a második helyen áliunk a világ ranglistáján. Az egyszer kiharcolt elismerés azonban kötelez! Meg is kell tartani. A gyógyszeripar igényes terve teniniélyes összegű beruházást követel. A nemrégiben nyilvánosságra hozott megállapodás szerint a feljesztés hazai és külföldi forrásból történik. A pénzügyi körökben nagy bizalommal rendelkező angol bank — a Bank of London and Scuth America Limited nemzetközi konzorciumot hozott létre, és 30 millió dollár közép- lejáratú hitelt nyújt a magyar gyógyszeripar fejlesztésére. Bár úgy mellékesen azt is megjegyezzük, hogy a kölcsön felhasználása teljesen szabad, semmiféle megkötöttség nem korlátozza. Tulajdonképpen nincs ebben semmi szenzáció — egyszerű gazdasági tény ez a megállapodás, azonban mégis fölvet néhány gondolatot. Mindenekelőtt azt, hogy a külföldi bankok az eredeti 25 milliós összeget túljegyezték, és így kerekedett 30 millió dollárra a hitel. Az ügyvezető igazgató mindezt így foglalta össze: -Magyarország -bonitása- a nemzetközi pénzügyi körökben megnőtt...« S a hitelképesség mögött mindig kell valaminek lenni, ez ugyanis nem elhatározás vagy hiszékenység kérdése. Ha a hitelt nyújtó vállalkozások névsorát nézzük, akkor már közelebb jutunk a magyarázathoz. Franciák, olaszok, nusztárliai, kanadai és londoni bankok vesznek benne részt, sőt még egy japán bank is. Tehát elsősorban olyan országok pénzügyi képviselői, amelyekkel jelentős — vagy éppen felfelé ívelő, nagy lehetőségeket rejtő — külkereskedelmet folytatunk. Ez esetben tehát mar a külföldön eddig megjelent áruink szolgáltatják a garanciát. A magyar gazdaság hitelképessége, megbízhatósága összefügg a piacra kerülő áruink képességeivel, megbízhatóságával is. A kettő egymástól nehezen is lehetne elválasztható, és úgy gondoljuk, hogy a rangos külföldi bankházak nagyon is jól ismerték a magyar külkereskedelmi zárómérleget, amely a múlt esztendőben feltűnően nagy többlettel dicsekedhetett. A kölcsönkapott 30 millió dollár és az ennek többszörösét jelentős millió forintok sorsa — az iparág sorsa. Ha jól sáfárkodnak a rájuk bízott anyagi erőforrásokkal, akkor — könnyedén vissza lehet fizetni a kölcsönt kamataival együtt, és az iparág tevékenysége, a termékek megbízható minősége biztosítja leginkább hitelképességünket is — ez garancia egy sokra képes, sokat ígérő iparág jövőjére is. B. J. JlWírffl beenClnl - 4 JELEN TÜKRÉBŐL nem akarunk hangzatos Jós- ■ ........ l ásokba bocsátkozni — felelősségteljes dolog. De mégis kell! Különösen akkor, ha a tervek mögött egész valóságával áll a közelmúlt és a jelen minden törekvése. Amely ha nem látszik is azonnal kamatozónak, az utánjárások, tárgyalások, próbálkozások, erőőrlések summája azért nem hiábavaló. Ilyen nagy vállalkozás az ipar is. Az Ipar megteremtése, gyökereztetése. rr jovoje Beszélgetés dr. Szabó Károly vb-elnökkel — Azért nem árt, ha visszapillantunk a múltba. Nem nehéz, hiszen nemigen van hova pillantani. Tudja, milyen ipar volt Tabon a felszabadulás előtt? Csak a téglagyártás. És ezzel kész. Aztán települt 1948- ban a gépjavító állomás, vagy ahogy mondani szokták — gépállomás. De azt hiszem fejlődésük jól szemlélteti azt, hogy mennyire kellett ide az ipar, mennyire kellett a gép. Átálltak a gépjavításról a mezőgazdasági gépek gyártására. Ezzel kezdődött... — Es mivel folytatódott? — Utána épült egy erdészeti létesítmény, és a fogyasztási szövetkezet — akkori földszöv. — létrehozott egy diótörő- és tartósítóüzemet. Megépült a bélgyár is — szintén a fogyasztási szövetkezeté —, amely szinte teljesen exportra dolgozik egy holland cégnek. Elkészült a kaptárüzem, ahol körülbelül kétszázötvenen kaptak munkát — Ügy tűnik, * másutt nehézkes, süt lassúnak tűnő Iparosodás Itt Jó talajra lelt. — Igen, mert volt piát Olyan termékeket gyártottak, amelyek keresletre találtak. — Ez csak az egyik feltétel. A másik — szintén alapvető — a munkaerő. Hogyan történt az átállás az iparra? Nem okozott problémát a mezőgazdasági foglalkozású lakosság üzembe áramlása? A kétlakiság? — Ilyen nem volt És ennek egyszerű a magyarázata. A környékbeli mezőgazdaság korán kitermelte a munkaerőfölösleget, sőt ez a fölösleg kénytelen-kelletlen elszívódott. Aránytalanul nagy volt az ingázók, vidékre utazók száma. És éppen ezért volt lét- fontosságú az ipar. Akik Tab- ra visszajöttek, azok többnyire más üzemhez szokott munkások — akik örültek ennek a lehetőségnek. De folytassuk tovább a sort Letelepült ide a Horizont budapesti fogyasztási szövetkezet egyik egysége. Sajnos, most is zsúfolt körülmények között dolgoznak. Hiszen jöttek a gépek, itt álltak a munkások, hely kellett tehát — Az iparosítás szinte aka- dáytalanul haladt? — Ne gondolja. Hiszen a zsúfoltság, a túlterheltség állandóan kísért. Egyetlen törekvésünk volt a Horizontot megfelelő körülményekhez juttatni. Kijelöltük a területet, de a határidő háromszor csúszott. — Ml a véleménye az építőiparról? t— A lehető legrosszabb. De ne általánosítsunk, ezt a munkát a Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat húzta, halasztotta. És higgye el, ezek a csúszó határidők, ezek az időre el nem készült épületek talán az egyik legnagyobb kerékkötői az iparosításnak. De most már nagy nehezen elkészül. Körülbelül tízmillió forintos beruházás. Hogy milyen gyorsan fejlődnek az itteni vállalatok — termelési volumenben —, arra legjobb példa talán a Campingcikkgyártó Vállalat. Pár éve még leányvállalat volt — ma nemzetközi hírű önálló üzem. És azt hiszem, ha betart juk a sorrendet — következik a Videoton. A régi járási tanács épületét adtuk telepnek, sőt további épületet adunk, hiszen várhatóan újabb részleggel költöznek majd. De e téren még lesz tennivalónk bőségesen... — A felsorolt vállalatok — nagy többségben — a női munkaerőt veszik igénybe. Hogyan kötik le a férfi munkaerőt? — Már alapozza a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat a Budapesti Vegyi Gépgyár itteni gyárát. Hatalmas beruházás ez, jóval meghaladja a százmillió forintot. De nagyon szakszerűen, nagyon jól szervezetten halad ez a munka. Csak jót tudok mondani a nagyvállalatról — minden részletkérdésben sikerült gyorsan közös nevezőre jútni. Itt Tabon az óriás tartályok készülnek majd — ehhez körülbelül félezer férfimunkásra van szükség. Már képezzük az itt dolgozó szakmunkástanulókat, sőt a leendő törzsgárdát már ők is képezik a BVG más gyáraiban. Azt hiszem, ezek a dolgok önmagukért beszélnek. Példaszerűek... — A tanácsi szervek segítik ezeknek az üzemeknek az első lépéseit, ahogy lehet. De mit adnak az üzemek? — Nagyon sokat! Majd! Most nekünk kell még segíteni, de ha megerősödnek, majd jelentkezünk, hiszen nemcsak az ipar, a község is fejlődik. Minek tagadni — mi is szeretnénk korszerűsödni, városia- sodni. De ennek éppen az iparosodás a feltétele — és ez a sorrendiség kötelez. — Hogyan változnak az Igények? — Elmondom a problémáinkat és abból láthatja, mi kell még. Az Építőipari és Vegyesipari Ktsz általában jól ellátja a szolgáltatást, de vannak még fehér foltok. Nincs autószerviz, nincsenek vízvezetékszerelők, épületkarbantartók. A ktsz saját erőből nem képes ekkora beruházásra — ehhez segítség kell neki. — Es a kereskedelem? — Bár nálunk *»ÁFÉSZ egyeduralom« van — a kereskedelmi ellátás jó. Az üzletek választékával és számával nincs probléma. — Eddigi tapasztalataim alapján nem mondhatjuk el ugyanezt a ÁFÉSZ vendéglátó egységeiről. — Nem bizony. Kellene egy korszerű, szép étterem. Gondoljuk csak el — települnek a gyárak. Több ezres munkásság étkeztetéséről van szó. Eddig nem nagyon történt előrelépés ebben a dologban. A fogyasztási szövetkezet erőhiányra hivatkozik. De az emberek szórakozni akarnak, kulturáltan akarnak étkezni. Én optimista vagyok. Ha a munkáslétszámot, a fejlődő községet tekintjük, nem hiszem el, hogy ne érné meg Tabon korszerű éttermet nyitni. És erre majd rájönnek mások is... Tröszt Tibor Már alapozzák a BVG tabi gyárát. A Mezőgizdasági Gép’avító Vállalat, Kaposvár, Jutái út 7. FÖLVESZ FORGÁCSOLÓ MEÓST. GÉPÍRÓ ADMINISZTRÁTOROKAT, MAROS. ESZTERGÁLYOS, SZERKEZETI LAKATOS. TMK-LAKATOS, VILLANYSZERELŐ SZAKMUNKASOKAT, VAGY BETANÍTOTT MUNKASOKAT. TOVÄBBÄ RAKODÖ- MÜHELYI, ILLETVE ÉPÍTŐ SEGÉDMUNKÁSOKAT. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. (94075) kürti andrasI 14. Nekünk a verekedés nem szórakozás, nem kikapcsolódás, nem csatorna a (I felgyülemlett indulatok leve- izetésére. Mi öklözésből élünk, iSemmi közünk az amatőrök ^kocsmai óvódásaihoz. Leütötte a hamut a szivaríjáról, s hátra dőlt mintegy a r témát is lezárva. Ezt minden- i ki tudomásul vette, aminthogy •'rövid, de szinte ünnepélyes • nyilatkozata közben az sem 1 lepett meg senkit, hogy többes 1 szám első személyben beszélt. Magát is a professzionista ökölvívók közé sorolta. — Az eddigiekből tehát nyilvánvaló — foglalta össze rövid csend után a tényállást Ewans | iprofesszor —, hogy sem elutaz, ni, sem rádión üzenni nem tu- ' idunk. De nem akad-e más (megoldás? Futárra gondolok i (például, aki el vinné levelein- /ket. Megfelelő díjazásért természetesen. A kérdésre Plombái atya válaszolt. Kérdésekkel. — Tudja, professzor úr, hogy Ciduro és Manaus között mekFOGLYAI kora a távolság? Légvonalban is több mint ezer kilométer. Apró lélekvesztőjén mennyi idő alatt jutna el oda egy halász? És eljutna-e egyáltalán? Az Amazonas nem csónakázó park. Vagy egy vadász gyalogosan Porto Velhóba? Pedig az csak fele távolság! Csak épp az őserdőn keresztül! Két hónap? Három? Lássák be, kérem, hogy más megoldás nincsen, meg kell várniuk az Ilha visszatérését. A pap szavára rábólintott a szatócs is, az öreg Doido is. — Rendben van — jelentette ki Himenez, a másodpilóta —, maradunk, hisz mást egyszerűen nem tehetünk. De mit fogunk itt csinálni az elkövetkező hetek során? Gyengélkedő, fiatal nők, idősebb emberek is vannak velünk, és egyáltalán ... — A legfontosabb — kezdte a választ némi töprengés után a padre — a helyes alapállás. Meg kell érteniök, hogy sokféle Brazília van. Amelyet önök ismernek, az az óceán partján terül el, nagyvárosaival, fejlett iparával, idegenforgalmával, autópályáival és így tovább. Az és a mi őserdei Brazíliánk két külön világ. A mi Amazonas államunknak, amely csak egy az Estados Unidos do Brasilia dzsungelor- szágai közül, akkora a területe, hogy Madame Duval régi hazája, Franciaország vagy háromszor elférne rajta. Mégis egész Amazosan államban annyi ember sem él, mint pél. dául egyedül Marseille-ben. Alig több, mint fél millió. — Erről már hallottunk — morogta a fogai között Bobo. — Sőt valaki azt is megpróbálta bemesélni nekünk, hogy itt harminc centiméter magas, tíz-tizenöt kilós emberkék laknak! Ehhez mit szól, atyám? — Csacsiség. De nem is ez a lényeg. Az a sok ezer kilométer, amely elválaszt bennünket a metropolisoktól, nemcsak földrajzi távolság, hanem időbeli, fejlődéstörténeti is. Bizonyos vonatkozásokban évszázados. Mások itt az erkölcsök, mások a törvények, mármint az íratlan törvények. Körülöttünk az őserdőben, a folyókon nomád halász-vadász törzsek kóborolnak. Itt Ciduróban is három lakos közül egy nem tud sem írni, sem olvasni. És ez még jó aránynak tekinthető, hiszen Brazília 93 milliónyi felnőtt lakosa közül ma még 40 millió az analfabéta. Nálunk sok az estrangeiró, az idegen nemzetiségű aranyásó, emiatt ilyen jó viszonylag a százalékarányunk. — Csák azért mondtam el e néhány adatot — tette még hozzá —, hogy minden téren szállítsák le az igényeiket, és olyanoknak fogadjanak el bennünket, amilyenek vagyunk. Legalábbis arra az időre, amit a körünkben kell eltölteniük. És ne avatkozzanak be semmibe! Akkor talán baj nélkül ússzák meg ezt a váratlan vakációt. — Miért? — érdeklődött Ewans. — Azon túl, hogy kényszerű várakozásra ítéltettünk, milyen más veszély fenyegethet itt bennünket? Csend támadt. A három helybeli csak nézte egymást. — Hát... — kezdte vontatottan senlior Dias —, az őserdőben vagyunk, ugyebár. Vadállatok, kígyók, mérges rovarok, a folyóban kajmánok, pi- ranhák, eső, malária... Aztán meg Ciduro sem valami leánynevelő intézet, hanem aranyásók, szerencselovagok városa. És itt van senhor Muliero és a barátai... — Igen, itt vagyok! — har- sant fel egy kellemes bariton a bejárat felől. — De mikor tanulod meg végre, te kövér disznó, hogy Müller a nevem és nem MuHero? Hans Müller. Egyébként kézcsókom a hölgyeknek, és üdvözlöm az urakat. (Folytatjuk.) D SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. májas 24.
