Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-23 / 119. szám
DÍVSZkongresszus A DÍVSZ végrehajtó bizottsága katowicei ülésén úgy határozott, hogy ez év őszén — a DÍVSZ megalakulásának 25. évfordulóján — Budapesten tartják meg a világszövetség kongresszusát. A végrehajtó bizottság elfogadta a budapesti kongresszus elé terjesztendő politikai programtervezetet. Ez különös erővel hangsúlyozza a demokratikus ifjúság antiimperialista harca fokozásának szükségességét. A végrehajtó bizottság a különböző országokból 14 új ifjúsági szervezetet vett fel a világszövetség tagjai sorába, köztük a görög kommunista ifjúsági szövetséget és az NSZK munkásifjúságának szocialista szövetségét. (MTI) Kassel utón: Francia nukleáris robbantások A Fülöp-szigetek szóvivője pénteken közölté, hogy május 14-én jegyzéket juttattak el a francia nagykövetséghez. A jegyzék szerint a Fülöp-szigetek kormánya mély aggodalommal figyeli a nukleáris kísérleteket, különösen a Csendes-óceán térségében, mivel úgy véli, hogy veszélyeztetik a békét, a térség lakosságának egészségét és biztonságát. * * » William McMahon ausztrál külügyminiszter pénteken a parlamentben közölte, hogy országa aggodalommal figyeli a francia nukleáris kísérleteket. Az ajtók nyitva maradtak Egy nappal a csütörtöki találkozó után Kasselban, a Grimm-testvérek festői szülővárosában az élet visszatért megszokott medrébe. Ismét megnyílt a turisták előtt a Stoph—Brandt eszmecsere színhelye, a Schlosshotel, amelyet — találó szellemességgel — »Schlusshotel«-nek kereszteltek el a sorozatos provokációk miatt a tárgyalások felfüggesztésétől tartó tudósítók. Kétségtelen, hogy a neonáci suhancok provokációi, az NDK lobogójának letépése és a lép- ten-nyomon felharsanó fasiszta ízű szavalókőrusok aláhúzzák Willi Stoph Gerstungen- ben adott televíziónyilatkozatának erre vonatkozó szavait:-Ott, ahol a potsdami egyezményt nem hajtják végre, ott erőszakot vetnek, a fiatalembereket neonácikká és revansisz- tákká teszik, más államoknak, azok határainak, jogainak és zászlójának semmibevevésére nevelik. Nem lehet meglepődni, hogy amikor egy ilyen állam kormányfője húsz pontot helyez ugyan a tárgyalóasztalra, ezek közül mégis hiányzik a legfontosabb, az egyenjogú kapcsolatok megteremtése, nemzetközi jogi alapon, a két egymástól elválasztott állam között.« A Kasselből tegnap este szinte teljes létszámban elutazott német és külföldi laptudósítók, rádió- és televíziókommentátorok két fontos tanulsággal távozhattak. Egyrészt: Kassel világosan igazolta, hogy nem táplálhattunk különösebb reményeket a két kormányfő második találkozóWilli Stoph, az NDK miniszterelnöke nyugatnémet kancellár (jobbról.) és Willy Brandt Olasz és jugoszláv pártkiildöttségek tanácskozása Az Olasz Kommunista Párt vezetősége közleményt adott Jti az OKP és a JKSZ küldöttségei között Belgrádban befejeződött tárgyalásokról. Az Olasz sztrájkhelyzet Könnygázbombát és víziágyút vetett be tegnap a rendőrség Nápolyban, hogy szétoszlassa a mintegy ötezer sztrájkoló vasúti alkalmazottat. A szakszervezetek folytatják a tárgyalásokat a kormánnyal a munkások követeléseinek teljesítéséről. olasz pártküldöttséget Enrico Berlinguer, az OKP helyettes főtitkára, a jugoszláv küldöttséget pedig Tito elnök vezette. A közlemény a többi között a leghatározottabban elítéli az amerikai és más Amerika-ba- rát fegyveres erők kambodzsai agresszióját. A kél fél támogatásáról biztosítja az arab és a palesztinai népek harcát, aktívan síkraszáll az európai biztonsági értekezlet összehívásának gondolata mellett. A tárgyaló felek hangoztatták: »Arra van szükség, hogy — mindennemű véleménykülönbség ellenére — megteremtsék az akcióegységet a kommunista, szocialista, demokratikus és imperialista-ellenes erők, s valamennyi szocialista ország között«. (MTI) ját illetően. Brandt ugyan szavakban is kifejtette: »idővel szó lehet az NDK nemzetközi jogi elismeréséről«, arra azonban még csak halvány utalás sem történt, hogy ez mikor, milyen feltételek esetén következhet be. Márpedig az NDK álláspontját egyértelműen megvilágító Willi Stoph rámutatott, hogy a továbblépés csakis a nemzetközi jogilag rendezett kapcsolatok útján történhet. Másik, nem kevésbé fontos tanulság, hogy a látszólag eredménytelen kasseli találkozó nem jelenti a két német állam eszmecseréinek kudarcát. Az ajtók nem csapódtak be a tárgyalások előtt, csupán az akadályok változatlanok. Ügy .látszik, ma még nem érett meg az idő érdembeni tárgyalásokra. Annál is inkább, mert az Erfurt és Kassel között eltelt két hónap alatt — kétségtelenül Bonn hibájából — a remélt javulás helyett inkább romlott a két német állam kapcsolata. Willi Stoph nemcsak a maga és kormánya, hanem •— bátran mondhatjuk — a kontinens jövőjéért aggódó valamennyi európai nevében fogalmazta meg az NDK televíziójának adott első nyilatkozatában azt a reményt, hogy a Brandt kormány bizonyos gondolkodási idő után eljut ahhoz a felismeréshez, miszerint »az NDK javaslata utat nyit a békés egymás mellett éléshez«. BONN Willy Brandt kancellár pénteken sajtóértekezletei; tartott Bonnban, amelynek egyetlen témája a kasseli találkozó volt. Hangoztatta, hogy Kassel után nem változik meg az NSZK politikája. A találkozót nem lehet elszigetelten értékelni, állította, hanem csak összefüggésében, a Moszkvában és Varsóban folyó eszmecserével. A kancellár aláhúzta annak a jelentőségét, hogy a két német kormányfő 2 hónapon belül másodszor találkozott. A nyugatnémet elképzelésekre — mondta Brandt — nem várt azonnali konkrét választ. Azt, hogy Kasselben nem jött létre konkrét megállapodás, Brandt annak bizonyítékaként értékelte, hogy »a szakadék mély és sok türelemre lesz szükség annak áthidalásához«. Ötvenéves az indonéz kommunisták pártja Nincs még egv olyan testvérpárt, amely ily súlyos körülmények között érkezne el alapításának félévszázados jubileumához. Tízezrek, százezrek fizettek életükkel Indonéziában azért, mert a marxizmus—leninizmus eszméit magukénak vallották, védelmezték a nép demokratikus vívmányait, küzdöttek a neoko- lonializmus veszedelme ellen. Elviselhetetlen internálótáborok, kínzás, éheztetés jut osztályrészül azoknak, akik mostanában kerülnek a hatalmon lévők kezébe: ötödik éve folynak Indonéziában a kegyetlen, véres megtorlások a kommunisták ellen. Mégis, öt év is kevés volt ahhoz, hogy kiirtsák, felszámolják az indonéz kommunista mozgalmat. E rettenetes körülmények között is él, létezik a párt, vívja harcát, újjáépíti szervezeteit. Létrejött »Az IKP marxista—leninista csoportja« néven az az egészséges mag, amely képes felmérni az 1965-ös vereség okait, következményeit, képes helyreállítani a kommunista szervezet lenini normáit, a testvérpártokkal való kapcsolatokat. Megállapítja, hogy mind a katasztrófa idején, mind jelenleg Mao Ce-tung nézeteinek elfogadása jelentette és jelenti a legnagyobb veszélyt az IKP- ra. 1965-ben azok keveredtek az »ellenpuccsal«, avagy »megelőző puccsal« kísérletező szeptember 30-iak uszályába, akik elfogadták Mao Ce-tung koncepcióját, és engedték, hogy Indonéziát a maoista nézetek megvalósítása kísérleti terepévé tegyék. N marxista-leninista csoport arra a nagyszabású feladata vállalkozott, hogy maga köré gyűjti a párt józanul gondolkozó, egészséges elemeit, megszilárdítja a párt és a néptömegek kapcsolatát, s ily módon hozza létre azt a kommunista szervezetet, amely egy forradalmi helyzet esetén képes a tömegek mozgósítására, s akár a fegyveres harc irányítására is. Ilyen párt és megfelelő forradalmi helyzet nélkül minden fegyveres akciót elsietettnek, kalandornak nyilvánít, hiszen azok újabb, értelmetlen véráldozatokhoz vezetnek, és végeredményben az ellenforradalom malmára hajtanák a vizet. Ez a marxista-leninista csoport a párt egyik legfontosabb feladatának tartja, hogy ismét beilleszkedjék a nemzetközi munkásmozgalom főáramlatába. Bár az IKP marxista— leninista csoportja tavaly nem tudott részt venni a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásán, mert a helyzet lehetetlenné tette, hogy képviselőit külföldre juttassa, de levélben fordult a tanácskozáshoz, és kijelentette: »Az indonéz kommunisták tanulmányozzák a nemzetközi tanácskozáson elfogadott dokumentumokat, amelyek új programot adnak harcukhoz, elősegítik az indonéz nép mozgósítását az indonéz reakciós erők elleni harcra, a világimperializmus ellen, a függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért«. A kommisla és munkáspártok szolidaritási felhívása mintegy válaszként azt húzta alá: a tanácskozás hisz a testvérpárt jövőjében, abban, hogy képes lesz leküzdeni a mostani időszak nehézségeit. Maga az a tény, hogy megalakult az IKP marxista—leninista csoportja, hogy megkezdődött a múltban elkövetett ideológiai, stratégiai és taktikai hibák felülvizsgálata, hogy megszületett az a program amelynek alapján ennek a nagy múltú pártnak az újjászervezése eredményesen folytatódhat, arra a reményre jogosítja fel a nemzetközi kommunista mozgalmat, hogy az ötvenéves IKP megbirkózik az ellenforradalom erőivel. Ehhez a nehéz, bizonyára hosz- szan tartó és még sok áldozatot követelő küzdelemhez kívánunk sikereket megújuló indonéz testvérpártunknak. Sz. I. Harcok BCambodzsaban Hírügynökségi jelentések szerint a kambodzsai hadműveletek egyik központja változatlanul a Phnom Penhtől északkeletre fekvő Kompong Cham és a vele szemben a Mekong folyó túlpartján levő Tonle Bet város térsége. A fővárosban ugyan hivatalos közleményt adtak ki Tonle Bet bevételéről, a harcok színhelyéről érkező jelentések NÉHA AZ AZ ÉRZÉSEM, hogy megszűnők érteni a szavak jelentését. Van ilyen betegség, bár nem emlékszem rá, hogy mi a neve. Jeleit már régebben is észleltem. A béke itt gyakran háborút jelent, a védelem intervenciót. Az utóbbi napokban ez a súlyos kór újult erővel jelentkezett, amikor a televízióban Nixon elnök, s méginkább mikor Ag- new alelnök beszédeit hallgattam. Amikor Spiro Agnew alelnök a stúdióban három újságíró kérdéseire válaszolt, szavainak jelentése mind homályosabbá, érthetetlenebbé lett, végül minden vagy majdnem minden szava ellentétes fogalmat jelölt. Először a demokratikus Vietnam ellen felújított légitámadásokról volt szó. Az alelnök ezzel kapcsolatban »önvédelemről« beszélt. Így mondta: »Ezt önvédelem céljából hajtották végre!« Azután áttértek az amerikai csapatok kambodzsai behatolására. Agnew ismét »■önvédelemről-' beszélt. Amikor az egyik újságíró azt firtatta, miféle önvédelemről lehet szó, ha Kambodzsa részéről senki sem támadta Saigont vagy Washingtont, az alelnök »népszerű« magyarázatba kezdett: New York-i levél Szavak — Amerikában Képzelje el, hogy a másik utcában lakó szomszédja bombákat gyárt, és otthonában tárolja azokat. Vajon ön nem tenné meg a szükséges ellen- intézkedéseket még akkor is, ha a szomszéd eddig nem dobott bombát az ön házára?« AZ VOLT AZ ÉRZÉSEM, hogy megint minden szót ellentétes értelemben használt. Mióta lett Kambodzsa az Egyesült Államok szomszédja? Mivel fenyegeti az Egyesült Államokat? »Azért rendeltük el a kambodzsai hadműveletet, hogy csökkentsük a Dél-Vietnamban lévő amerikai csapatok veszteségeit« — hallottam a televízióból. Már megint a szavak játéka! Hogyan lehet a háború ki- terjesztésével csökkenteni a csapatok veszteségeit? Mr. Agnew bizonyára nem csökkentésre, hanem növelésre, nem önvédelemre, hanem agresz- szióra, nem bombákkal felszerelt szomszédra, hanem a kis semleges országra gondolt, amely sok ezer mérföldre van az Egyesült Államoktól (nem egy utcányira, hanem egy óceánnyi távolságra), és soha sem fenyegette az Egyesült Államokat. A »demokrácia védelméről« beszélnek, de gyilkosságokat értenek alatta; a »vietnamizá- lásról« írnak, de az eszkalációra, a hadműveletek kiterjesztésére gondolnak. Arról szónokolnak, hogy »megpróbáljuk elérni a békét«, de ez azt jelenti, hogy »megpróbálunk hódítani-«. Mégis bízom benne, hogy Agnew és társai nem tudják úgy átgyúmi minden amerikai agyát, hogy a rosszat jónak lássák az agressziót önvédelemnek, a hazugságot igazságnak fogadják el. MEGGYŐZŐDÉSEMET IGAZOLJÁK azok az események, amelyek ezekben a napokban végigsöpörnek az egész Amerikán. Nixon elnök áprilisi tv-nyi- latkozatában arról beszélt, hogy Vietnamban közeledik a béke, és 12 hónap alatt 150 ezer katonát rendel haza. Majd váratlanul felújították a VDK bombázását, betörtek Kambodzsába. A New York Times szemleírója, James Reston szerint még Washingtonban is nézet- eltérések vannak. A szenátorok egyik csoportja el akarja érni, hogy az amerikai kongresszus nyüvánítsa törvénytelennek a vietnami háború folytatását. »Az indokínai hadműveletek váratlan kiterjesztésével Nixon elnök el akarja vonni az ország figyelmét az inflációról, a munkanélküliségről és más problémákról, akkor, amikor mindinkább kibontakozik a kongresszusi választási hadjárat« — írja a New York Times. — »Lehet, hogy a kormány tevékenységének éppen ez a titkos rugója, de vajon mire vezet ez?« »A főváros kettészalcadt — írja James Reston. — Soha nem volt ilyen nagy a szakadás a néhai George McCarty szenátor óta.« NEM A FŐVÁROS szakadt ketté, hanem az ország. Azokra, akik tudatosan vagy kényszerből igaznak fogadják el a hazugságot, és azokra, akik nem tudnak vagy nem akarnak belenyugodni, hogy a szavak jelentése az ellenkezőjére fordul. (G. Borovik) viszont arról számolnak be, hogy a városban továbbra is elkeseredett küzdelem folyik. Saigonban az amerikai főhadiszálláson közölték, hogy az elmúlt héten a vietnami és kambodzsai harcokban összesen 217 amerikai katona halt meg, ( TOKIÓ A Vietnami Tájékoztató Iroda hadijelentése közli, hogy a kambodszai partizánok május 12-én, 15-én és 16- án több ízben megütköztek az amerikai—saigoni csaptokkal Kompong Cham, Memot és Kompong Chnang tartományokban. Ezekben a harcokban 850 ellenséges katonát, köztük 250 amerikait semmisítettek meg. (AP) Washingtonban iroda nyílt az indokínai háború ellen küzdő amerikai katonák és a törvényhozás közötti kapcsolat biztosítására. Az iroda megalakulását Jane Fonda filmszínésznő és Mark Lane New York-i ügyvéd, a Kenne- dy-gyilkosságról szóló »Elsietett ítélet« című könyv szerzője jelentette be egy Washingtonban megtartott sajtó- értekezleten. Harcok Kampong Travek városának közelében, Kambodzsában, 45 mérföldnyire a dél-vietnami határtól. (Telefotó: AP—MTI—KS> SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1970. májas 23.
