Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-21 / 117. szám
Óravázlat AZ 1930-AS ÉVEKBEN rendelte el a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, hogy a népiskolákban a tanítóknak minden órára vázlattal kell készülni.. A fiatalabbaknak nem volt újdonság, hiszen a tanítóképzőkben már így készültek a »•minta« tanításokra. Az idősebbek kissé viszolyogtak tőle. A tanfelügyelőségek minden járási székhelyen az általános Tanító Egyesület' rendezésében tájékoztatót adtak, hogyan is kell az óravázlatokat elkészíteni. Helyettes tanító voltam az egyik ormánsági faluban, Baranyában. A szomszéd falu idős »mestör«-e már az állomáson így invitált: — Öcsém uram, majd oda üljön mellém és mindönt jól jegyözzön mög, mert neköm már lassabban mögy az írás, mög amit hallok, először elgon- dolkodok rajta, oszitán csak azután írom le. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy idős tanító mellett ülhetek egy ilyen nagy jelentőségű értekezlet alkalmával Az értekezlet reggel kezdődött. A meghívó szerint az első részben a Tanító Egyesület életéről, tevékenységéről hangozott el tájékoztató, majd szünet következett. Az idős »mester« így szólt: — Öcsém uram, ugye, meghallgatja a másik előadást is? — Természetesen, hiszen •azért jöttem el — válaszoltam. — Akkor nincs semmi baj! Neköm ugyanis még cgy-két dolgot vonnom köllene ,a városban. Úgyis ritkán szabadulunk el otthonról. Úgy látszott, több »urambá- tyámnak« is dolga akadt, mert a szünet utánra jól megfogyatkoztunk. , A meghívó szerint az értekezlet után közös ebéd az Iparoskörben. Oda is irányítottam lépteimet. Mivel még bőségesen volt idő az ebédig, az értekezlet második, szerintem értékesebb részéről — ügyes-bajos dolgaik‘intézése miatt — eltávozottak szintén az Iparoskor árnyas fái alatt tevékenykedtek hasznosan. Az egyik asztalnál ringlit ettek ropogós sós kiflivel, kortyolgatva a finom barna sört; a másiknál kemény tarokkcsata folyt, míg a harmadik csoport a kugli- zással edzette magát Urambátyámnak ’csak hazafelé jutott eszébe, hogy mi is volt az értekezlet második felében. Arra kért, hogy mondjam el, mert ezután ő is aszerint fog tanítani. Figyelmesen végighallgatott és így szólt: — Minek kell ezeket leírni? Közel negyven esztendő óta így csinálom mindennap. Majd példát is mondott. Olvasmánytárgyalás : — Előkészítés: A negyedik osztály vegye elő az olvasókönyvét. — Célkitűzés: Ma a 46. oldalon lévő 17. olvasmányt olvassuk! — Tárgyalás: Kezdd meg, Pista! Folytasd, Jóska! Te következel, Marcsa! — Megerősítés: Mindenki otthon háromszor olvassa el! — Befejezés: Ez lesz feladva! MILYEN NAGYSZERŰ, hogy ma már nemcsak az öregek, de a fiatalok is végighallgatják az előadásokat; senki sem megy el idő előtt egy-két dolgot vásárolni értekezletek alkalmával, s az óravázlatok mennyiségileg és minőségileg is kifogástalanok. Kiss József Maffia — egyenruhában A SIOTUR Barcson Felkészülten várja új helyiségében a nyarat a megyei idegenforgalmi hivatal barcsi kirendeltsége. A kellemes, szépen bérén-' dezett helyiség ajtaját mind gyakrabban * nyitják meg az érdeklődők és az ügyfelék. Februárban költözött ide a hivatal. Azóta a helyi gimnáziumból már . több száz fiatal országjáró kirándulását lebonyolították a Duna-ka- nyarba, Nyu- gat-Magyaror- szágra; nemrégen pedig ottjártunk alkalmával a Bolhói Általános Iskola fővárosi látogatását szervezték éppen. Sokan fordulnak hozzájuk információért a külföldre utazók közül, és a diákok csoportos utaztatása keretében is egyre gyakrabban jelentkeznek itt fegy-két napos jugoszláviai út megszervezése ügyében. így jut el az iparita- nuló-iskola 300 diákja és a járás egészségügyi dolgozóinak 40 tagú csoportja is a szomszéA hivatal új előterében a irodájában. Az asztalnál Vértes Györgyné hivatalvezető, a kép gimnázium néhány diákja. « dós déli országba. A hivatal bonyolítja te a programszerű kulturális cserék örvendetesen egyre gyakoribb eseményeit is. Itt váltanak jegyet az utasok á- Barcs—Zágráb CSAZMA- Transz autóbusz napi négyszeri járatára; nem ritkán pedig szállás, elhelyezés, program ügyében érdeklődnek belföldi országjáró kirándulás céljából egyéni megrendelők vagy családok. \ A SIOTUR barcsi kirendeltsége felkészül a csokonyavi- sontai fürdő iránt érdeklődő külföldiek és belföldiek fogadására, elhelyezésére is. Megkezdték a fizetőveridéglátó- szolgáltatást: eddig több mint harminc szálláshelyet kötöttek le Barcson. A fizetővendéglátó-hálózatot és a hivatal egyéb szolgáltatásait a kora nyári forgalom megindulásával továbbfej lesztik. Az amerikai hadsereg rangidős tiszthelyettese volt. Tábornokok versengtek, hogy segítségére legyenek. 28 éves szolgálata alatt valósággal elhalmozták kitüntetésekkel; maga Nixon elnök az Egyesült Államok érdemérmével tüntette ki. Mégis, mit nem adna az amerikai hadügyminisztérium, ha az ily módon dekorált William Ö. Wooldridge, a 46 éves mintakatona sohasem létezett volna! Wooldridge ugyanis főszereplője annak a példátlan botránynak, amely — a Time c. amerikai magazin szavaival élve — »az amúgy is minden oldalról támadott Pentagont alapjaiban rázza meg«. Négy másik tiszthelyettes közreműködése és a legmagasabb helyek támogatása mellett ugyanis a rangidős őrmester evek hosszú során át egy »ka- tonai maffia«, egy egyenruhás bűnszövetkezet vezetője volt. A szenátus vizsgálóbizottsága közönséges lopással, vesztegetéssel, korrupcióval, rablással párosult zsarolással, sikkasztással és okmányhamisítással vádolja Wooldridge-t és társait. Wooldridge »karrierje« 1963 nyarán, Augsburgban indult, ahol — mint a Németországban állomásozó amerikai hadsereg katonáját — néhány társával altiszti klubok létesítésével és gondnokságával bízták meg. Megállapították, hogy a klubokban kezdettől fogva nem volt minden rendben. A katonák sorra panaszkodtak, hogy soha senki sem nyer. Egy nyugatnémet kereskedő azon kesergett, hogy csak úgy juthat üzlethez, ha a klubvezetőknek némi »ajándékokat« juttatott. Az ajándékok összértéke 18 ezer márka volt. A CID, az amerikai hadsereg bűnügyi rendőrségének vizsgálata megállapította, hogy »agy rangidős tiszthelyettesekből álló összeesküvő klikk bűnös módon rendszeresen lop«. Az automatákat »szakszerűen« úgy állították be, hogy nagyobb nyeremény senkinek se jusson. A CID jegyzőkönyve szerint a manipulációk 300— 350 ezer dollár tiszta hasznot hoztak évente csak az Augsburg—München körzetben. E »bűnügyi szervezet« vezetője Wooldridge volt. A vizsgálat több kellemetlenséget, mint dicsőséget hozott a nyomozóknak. Dokumentumok titokzatos módon eltűntek. A hivatalos úton elvesztek a feljelentések. Felsőbb utasításra, beszüntették a nyomozást A 24. gyalogos hadosztály egyik főhadnagyát, aki az egyik gyanúsított őrmestert letartóztatta, titokzatos éjszakai telefonálók A két cimbora: Higdon és Wooldridge törzsőrmesterek. gyermekei elrablásával fenyegették meg. Woóldridge-zsal és cársaival csupán annyi történt, hogy áthelyezték őket Dél- Vietnamba — azzal az ajánlással, hogy kedvenc beosztásukat, a katonai klubok vezetését ott folytassák. E célból 1967-ben Hongkongban »Maredem Co.« néven szállítócéget alapítottak. A cég látta el a klubokat ételekkel, italokkal, luxusbútorokkal. Sőt, a szórakoztató programokról is gondoskodtak. Tanúk mondották el a szenátusi vizsgáló bizottságnak: a »Maredem« emberei megvesztegették őket, hogy áron felül vegyék át az árukat. A céggel kapcsolatban álló klubvezetők 30—150 százalék jutalékot kaptak a vásárolt áruk számlaértékéből. A vizsgáló vizottság megállapította, hogy az egyenruhás maffia egyetlen nagyméretű hűtőszekrényen 13 ezer dollárt keresett. A vád szerint Wooldridge 1968-ban több mint 30 ezer dollárt keresett az ilyen és ehhez hasonló »Maredem«- üzleteken. Az »egyszerű« klubvezetők sem jártak persze rosszul Délhazatérőben a vámhatóságok 61 üveg elvámolatlan wiszkit találtak nála. A fegyelmi büntetést annak a tábornoknak az utasítására engedték el, akinek a gépén hazatért az Egyesült Államokba. (Egyébként ugyanennek a parancsnoknak a javaslata alapján léptették elő korábban Wooldridge-t.) Carl C. Tumer vezérőrnagy most is kísérletet tett,' hogy a szenátusi bizottság ■ szüntesse be a vizsgálatot Wooldridge ellen. Turner 1964-től 1968-ig az Egyesült Államok katonai rendőrségének volt a főnöke,' azóta pedig a szövetségi rendőrség vezetője az igazságügyminisztériumban. Több bűnügyi nyomozó egybehangzó jelentése szerint Turner többször is megakadályozta, hogy a főtörzsőrmestert kihallgassák. A Pentagonba küldött jelentések viszont rendre elvesztek. Most azonban — a Stern című nyugatnémet hetilap jelentése szerint — bajba került, a vezérőrnagy. Wooldridge helyett neki kellett a szenátusi bizottság előtt megjelennie. A bűnügyi rendőrség ugyanis megállapította, hogy Turner legalább 668 elkobzott lőfegy■mjéha nagyon furcsa dolJ\ gokat művel az élet, uram. Ez a mi találkozásunk sem mindennapi. Mikor is láttuk egymást? Emlékszik? A vasútépítőknél, Sztá- linvárosban. Igen, annál a szerencsétlen vasútépítésnél... Régen volt, ahogy mondani szokás: tglán igaz se volt. No, amikor onnan eljöttem, akkor ismerkedtem meg Medvével. Mindenki így hívta: »Gyere, Medve, iszunk egy korsó sört!« De kevés emberrel ment el iddogálni. Együtt álltunk sorba az építésvezetőség ajtaja előtt, együtt is utaztunk a telephelyre. Az úton elővette a kendőből a kenyeret meg a szalonnát és engem is kínált. Ott kezdődött a mi furcsa barátságunk. Nagy darab ember volt, bozontos szemöldökű, lapáttenyerű. Én meg, látja, alacsony, sovány vagyok. Eleinte talán ezért is értettük meg annyira egymást. Azt is szokták mondani — biztos hallotta maga is már —, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Medve keveset beszélt, inkább csak hallgatott nagyokat. Az építkezéseken nem volt mit néznünk. Sokat láttunk már ilyent, akkoriban rohammunkában készült minden. Persze, nem is volt igazán tartós. Megállás sem igen volt, a régi helyébe újat kellett építenünk. Medve a düledező Az ember, aki mögött romok maradtak viskókat döntötte romokba egy hatalmas dózer nyergében, én meg a törmelék eltakarításában segédkeztem. A kezem csakhamar idomult ehhez a munkához is: összevissza horzsolták a fél és negyed téglák* Esténként egy pohár sör mellett beszélgetőt nagyritkán közbeve- zgy szót, már ez is tőle. Talán csak azért ... .......ieha közbe, hogy láss am: figyeli amit mondok. Egyszer, egy poros nyári estén váratlanul mesélni kezdett. A feleségéről beszélt, aki az ostrom alatt egy ház alatt maradt. »Szép, piros menyecske vöt« — mondta. Többet 'nem szólt azon az estén, hiába kérdezgettem. Gyapjas fejét lehajtotta, és konokul bámulta a sörtócsás , asztalt. Én meg nem szerettem a csöndet, beszéltem, beszéltem ... A többiekkel jól megvoltunk, mégis csak ketten mászkáltunk mindenhová. Igaz, látnivaló alig ak!adt a piszkos alföldi faluban, ahová gyártelepet akartunk építeni. Sokszor hívtam: azt is nézzük meg, hány épületet húztak már fel a romok helyén. Ilyenkor hümmögött, és mindig talált valamilyen kifogást. Mereven ült a nyeregben, szembenézett a nappal. Színe bronzra változott. Egyszer, amikor egy hosszú pajtát döntött romba, az arcán furcsa kifejezés jelent meg. Nem is tudnám, megmondani magának, milyen volt. Látott maga már olyan kutyát, amelyik megmarta a baromfit? Amelyik az orrában érzi a vér szagát... Hát olyan volt Medve. Féltem tőle, és aznap este nem mentem vele a kocsmába. Azt mondtam, hogy fáj a fejem. Most i már tudom: akkor kellett volna beszélni vele. Egyre gyakrabban vettem észre arcán azt a kifejezést, amikor recsegve-ropogva dőltek össze a viskók. Ilyenkor azt hittem, hogy üvölteni fog, vagy táncolni, mint a feketék az avatási ünnepen. Egyszer összeszólakozott Sándorral, a brigádvezetővel. Tudtam, hogy baj lesz, mert az arcán megjelent az a furcsa kifejezés. A brigádvezető nyegle kis ember volt. Amikor hátat fordított Medvének, az a dózer nyergébe pattant. Centiméternyire állt meg Sándor háta mögött. Akkor még megúszta Medve fizetéslevonással. En meg kerülni kezdtem, magamnak sem igen mertem be-. vallani, hogy féltein tőle. Egyedül mászkáltam esténként, csak reggel találkoztunk munkába menet, ö kicsit mogorva volt, s egyre gyakrabban látszott másnaposnak. Dőltek a vályogputrik, szállt a por tüdőt ingerlőén, Meguntak már ezt a munkát valamennyien. Csak Medve érezte jól magát. Istenszoborként ült a nyeregben, az arcán a furcsa kifejezéssel. Az ősz elején más faluba mentünk. Makacs, .keményfejű emberek lakták azt a vidéket, nem akarták elhagyni nyomorúságos lakásaikat. Egy fiatal, kacskakezű paraszt befutott a viskóba és magára zárta az ajtót. Még javában tanakodtunk az emberekkel, hogy mit tegyünk, amikor a buldózer megindult. Medve két kézzel fogta a kormányke- ' reket, a száját összezárta. Az arcán újra láttam azokat az ijesztő vonásokat. Ugrottam volna, hogy megállítsam, de már késő volt... jegyszer engem is meg- fi kérdeztek: milyen embernek ismertem. Mit mondhattam volna? Talán, ha egyszer mégis megnézi, hogy- mi épül a romok helyén, minden másképp alakulhatott volna. Leskó László June Collins táncosnő a vizsgáló bizottság előtt. Vietnamban. June Collins ausztráliai táncosnő, aki a vietnami amerikai klubok szórakoztató programját szervezte, így nyilatkozott: »Egyetlen klubvezetőt sem ‘ ismerek, akit ne keUene megvesztegetni, hogy valaki szerződéshez jusson. Egy jobb klubvezetőnek ebből évente minimálisan 150 .ezer dollár a mellékkereseté.« A táncosnő-ügynöknő elmondta, hogy az őrmestermaffia őt »feketelistára« tette, mert megtagadta, hogy a szerződés aláírása fejében a klubvezetőnek »külön szolgálatokat« tegyen. Az időközben főtörzsőrmesternek kinevezett Wooldridge felháborodottan tiltakozott a szenátusi vizsgáló bizottság előtt: »Az egészből egy szó sem igaz, rosszindulatú rágalom az egész. így akarják a katonai karrieremet tönkretenni.« Ez alkalommal azonban védekezése kevésbé volt sikeres. A vizsgálat megállapította, hogy már 26 évvel ezelőtt betöréses lopásért büntetve volt. Tulajdonképpen egy »csekélységen« bukott le. Vietnamból vert saját zsebére értékesített — részben a haiti felkelőknek. A Pentagon a szégyenteljes leleplezések láttán — saját tekintélyének megóvása érdekében — mindenekelőtt lefokozta Wooldridge-t, majd tőle és Turner vezérőrnagytól visz- szavonta a »Különleges szolgálatokért« adott kitüntetést. Wooldridge tagad. Változatlanul »ártatlannak« vallja magát. Kijelentette: nem hajlandó többé megjelenni a szenátusi bizottság előtt. A hadbíróságban reménykedik, amely — védője szerint — »biztosíték a tiszta tárgyalásra«. Wooldridge esélyei azonban napról TflSpra csökkennek; Legjobb barátja és egykorú »Maredem«-! cégtársa. William Higdon főtörzsőrmester ellen ugyanis hivatalosan vádat emeltek »csalárd lopás« és »vesztegetés« címén. És egyre kevesebben vállalják a cinkosságot az immár »kantinmaffia« néven ismertté vált egyenruhás bűnszövetkezet tagjaival. G. I. SOMOGYI NÉPLAP Csütertök, ism május 21. 5
