Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-17 / 114. szám
a huszas éveik derekán hagyta el először faluját a kis Varga János. Friss hajnalban rakta szekérre anyja, s fényes reggel lett, amikor apja lerótta a helypénzt a vidi vásártér mázsaházánál. A gyerek visz- szanézett a dombról, és elbámult az utánuk következő kocsik hosszú során, a vásári sokaságon. Az ülésben maradt, míg apja alkalmas helyet keresett az eladni hozott üszőnek. Amíg a vevő rájuk talált, megreggeliztek, s mire a maradékon csomóba rendeződött a szakajtóruha négy csücske; volt Bimbó, nincs Bimbó. Akkor elindultak a bazársor felé. De most aztán igazán nyitva maradt a fiú szája, mintha azzal is segíteni akarna a szemének. A sallan- gos bábhuszárok, tükrös szívek soráról szeme a bicskákra, pipákra, pléhautókra, ólomkatonákra, sípokra meg mit tudta ő mire ugrott Próbálta megérteni az árus recsegő szavát, amely felülemelkedett a zsivajon. Hallható volt minden szó, ő mégsem értette, és mégis jó volt figyelni rá. A zsibongást éles szavú csengő tördelte darabokra, s ahogy közelgett, a mondó- ka is hallhatóivá, érthetővé élesedett: — Tíz a fagylalt, tíz egy nagyadag! A kétkerekű taliga mellettük állt meg. Ilyent se látott még a kicsi ember. Szemügyre veszi tehát. Megbámulja nagy vasalt kerekét, kerekeinek sárga küllőit, a fekete agyat és a hófehér kocsit. A kocsi ember felőli oldalán egy födeles láda, az telisded- teli olyasfélével, mint a paprikajancsi sapkája. Csakhogy ezt fordítva fogják a kezükbe az emberek. Először az az ember, aki a kordét tolja, s aranygombjánál fogva fölrán- ja a födőt, ami egy kerek nyílást takar, abban valami helyre lapátkával kotorászik, és azt rákeni arra a fordított bohócsapkára. Az apa Varga észreveszi fia sóvár pillantását. Kézen lógja. — Gyere! Vett egy csúcs fagylaltot .tízért. A. gyereknek nyújtotta, r' r~ ögyed! . • ; A gyerek nem kapott az ostyatölcsér után. Riadtan pislogott. Az apja kacagott. — Ne féjj tüle, te mafla! Az anyja is noszogatta. — Foggyad má mög, Csani- kám, foggyad bátran, angyalom ... Nyalogassad, nézd, így — s megmutatta hogyan —, szopogassad! Édös, akár a cukor... Finom himpér fagylajt, látod-e, mög vané- lia... ögyed, angyalom... C sana összeszorította szája szélét, két kezét hátra csapta, és a földre szegte tekintetét. Egy szót se szólt, csak a fejét ingatta tagadóan, tiltakozóan. Kérlelték. Nem! Fenyegették. Nem! Nem! Vargát elfutotta a méreg. A fagylalt sárgás, rózsaszínes leve fényes erekben csurgóit végig a tölcséren, bele a markába. Ez is dühítette, de inkább a nyilvánosság. Körülfogták őket nevetgélő emberek, akik biztatták, heccelték • a makrancoskodó gyereket, tanácsot adtak az apának. Varga a szabad balkezével egy nyaklevest adott a fiának. A csöpp ember megtán- torodott, nem sírt, csak a szeme fényesedett a rémülettől: nem az újabb pofontól félt, hanem attól az ismeretlenségtől, attól a borzalomtól ott apja kezében. — Nem! Nem! A fagylalt olvadt tovább, csúszott az ostya öblébe. A közönség kacagott A gyerek szörtyögött, mert a világért se nyitotta volna ki a száját az anyja sírt helyette. Az apja tarkója egyre vörösebb lett. — Megállj, zsivány! Elkapta a fia gallérját, hatalmas bal tenyerével rögzítette a kicsi, de már igen kemény fejet, és a maradék fagylalt-levet rákente a gyerek szájára, arcára. Így jártáík aztán a vásárt. Csanát nem érdekelte már semmi. Nem csodálta már meg a sallangos bábhuszárokat, a pléhvonatot, nem hallotta a trom/bitaszót, csak a füvet, az út porát, a semmit nézte. Arra ügyelt minden eszével, nehogy kinyíljon véletlenül is a szája, mertha ő egyszer nemet mondott, akkor az nem lehet másként. Hazaérve öreganyja kapta ölbe a kocsiról, s megmosdatta szépen. Csak ez után nyitotta ki a száját Csana, akkor is csupán egy sóhajtásra. Szó érte. Nagyon kellene a jó példa, az okos szó. De ő ösz- szeszorította a száját, mint annak idején, és nem jött a gyűlésre, nem jött dolgozni. Néhanapján este fölkeresték hasongondolkodású társai — voltak, akik adtak rá, jó dolgos, értelmes ember volt Varga János —, hogy elmondhassák reményeiket, hogy makrancosán ragaszkodjanak az egyszer kimondott szó megváltoztathatat- lanságához. KORDOVÁN GYULA: Varos János kan iaia* VUIIJU JUHUu null (Részletek) nélkül, vacsora nélkül nyúlt el ágyában. Az öregekben több a türelem, mert az élet után vannak. Tapasztalatuk is tökéletesebb. Később, de még azon a nyáron a mi falunkba is el vetődött egy fagylaltos. Csacsi húzta a kocsiját, még nagyobb volt a szenzáció. És a fagylaltárus minden adag fagylalt mellé kanálkát adott. Mindezt ennyi pénzért! Dologidő lévén Csana kettesben vigyázta a házat a nagyanyjával. Apja a mezőn volt, ezt jól tudta, mégis a csengettyűszó közeledtére megdobbant kis szíve. S amikor a szemével is meggyőződött róla, hogy valóban AZ A, vagyis az OLYAN KÉTKEREKŰ istenátka jött a falujukba, mint amilyent a vidi vásárban látott, besurrant az első szobába, és az ágy alá a hűvös földre hasalt. Az ágytakaró rojtjai közül lesett ki, és várt. ■ ■ 0 reganyja pedig törött fülű porcelánbögréjét megtöltette fagylalttal. Mit sem tudván játszva ment az első szobába. Ott az asztalhoz ült úgy, hogy a gyerek jól lássa. A zsalu levelei le voltak eresztve, de sötét nem volt. Csanának különösen nem, mert szeme megszokta a félhomályt. Á mamuska étvágygerjesztő élvezettel fogott a fagylaltevéshez. Nagy (hogy a gyerek is észrevegye) gesztussal vitte a pohár fölé a kis kanalat; fölszedett vele egy csipetnyit, hamm: bekapta. Fogatlan szája cuppogott, csem- csegett, fürge nyelve végig- szánkázta ajkait, elégedett hangokat nyögdécselt. Nem sok idő múlva sejtés- nyi neszezés hallatszott az ágy felől. Az öregasszony tette, hogy el van merülve a meny- nyei "yönyörökben. Akkor se szólt semmit, amikor a gyerek kicsúszott az ágy alól. — Mit öszik, öreganyám? — Ekkis fagylajtot, fijam, jó az ilyen melegbe. De te nem szeretőd. A fiú nyelt egyet — Mivel őszi, öreganyám? — Kanállal, fijam, kiska- nállal. így nem fagyaszti mög az embör nyelvit. A gyerek tekintete a másik kanálra esett. — Kettő kanalat vött, öreganyám? — Azám, ni, télleg kettőt adott a fagylajtos. Hátha el- harapi az egyiket, köröszt- anyám, aszonta a büdös hun- cfut, perg nincs is fogam, nem tönnék én már kárt benne. Néni evett már. Köténye csücskével megtörölte a szája szélét. — KölJene néköd az a kis kanál? — Háát. — Lögyön a tied. Sok mindenre jó az. Próbáld mög, milyen ügyesen lőhet vele fagylajtot önni. Mögfogod a kezedbe, belebököd, hamm bekapod. Csana most jött rá, hogy mit szalasztott el a vidi vásárban. • • • Akaratos gyerek volt Varga Csana, makacs ember lett Varga János. Aláírta ugyan a belépési nyilatkozatot, de attól kezdve nemigen látták Jánost A tűzhely melletti székén ült a konyhájukban, és szívta egyik cigarettát a másik után. Magam mentem — Ügy se tart ez sokáig, meglássátok, mert nem tarthat Mit hoz a közös, ha mi nem dolgozunk? Gazt, férget. Fognak majd még könyörögni, hogy vegyük' vissza a földünket. Akkor megmutatjuk, mit tud a paraszt, ha a sajátjában van. Addig meg féllábon is kibírjuk. A nap, ha téli nap volt is, nem állt meg, az idő előre haladt. Ketten kezdtük meg a trágyahordást az iskolából alig kikerült agronómussal. Szemérmesen aztán mindig csatlakozott hozzánk egy-egy tagunk, de Csana leragadt a tűzhelyük mellé. A közösbe adott állatokért esedékessé vált az első részlet, erről nem maradhatott el Varga János sem. Lassan nyálazta át a kapott piros- hasúakat, a köteget belső zsebébe süllyesztette, s biztostűvel akasztotta be a zseb nyílását. —No, aggyon isten! •— búcsúzott. — Állj meg egy percre, Csana: — szóltam hozzá. — beszédem van veled. — Nekem nincs teveled. Kihívó volt a hangja, de maradt — Én azért elmondom a magamét. A szemével mondta: Nem! Magát is meg kell nyugtatnia az embernek. — Nyakunkon a tavasz,. és sehol nem vagyunk, Csana. A mi bajunk a te bajod is- lesz, ha. nem takarítunk be semmit, ha ugaron marad a mező. Neked magyarázzam ezt, Csana? Mi lenne, ha az országban mindenki ezt tenné? Mire való gyerekesség ez? Nem veszed észre, hogy a vesztedbe rohansz? Mahol nap egyedül maradsz a kO' nokságoddal. János füle mellett elszállt a szó. Az asztalom elé lépett, két öklével ránehezedett: — Ganyét akartok velem hordatnl? Kérdése meghökkentett mert úgy tűnt, mintha csak a beosztása ellen volna kifogása. De nem, ő csak el akarta mondani, ami a bö- gyiben volt, s e kerülővel indult neki szándékának. Nem felelhettem mást. —• Annak most van itt az ideje. — Nem! Nem hordok ganyét! ígértétek, úri dolgunk lesz... Aláírtam. Űri dolgot adjatok! Nem ám a büdös- ségbe tipródni. — Szánthatsz. A saját lovaiddal. .. — Az se úri munka! Traktorok jönnek, nem kell már az ekeszarvát fogni látástól vakulásig, emberek... Vakulj, magyar! Hol vannak a Zetorok, elnök elvtárs? Ajánlottam az állatgondozást, a növénytermesztést, a magtári munkát Sose bírta a csírák szagát, de még úgy se a disznókét. A dereka nem kívánja a hajladozást. A zsákolástól a doktor tiltotta el. Én fáradtam bele a vitába. — Járj az eszed után, Csana! Csak meg ne bánd! Így ment el sápadtan, lehajtott fejjel. M agykabátosan ült le a tűzhely mellé. A negyedik cigaretta után szólalt meg. — Holnap Visontára megyünk. Ügy készülj! Az asszony meghökkent. — Visontára? — Mondtam. Mariska ángyodnál megszállunk, mindig hívtak. — Holnap? — Holnap, megmondtam. Urak lettünk, szabadságot veszünk ki. Kire kuporgas- sunk, ha gyereket nem adott az Isten? A téeszre. a közösre? Van pénz dögivei. Egy kocsiderék százas ölég lesz? Mit gondolsz, Lidi ölég lesz? A doktor úr is ajánlotta a meleg fürdőt á reumámra, neked se fog megártani. Jószágra nincseh már gondunk, a házat őrizni elhívjuk anyádat. Pihenni megyünk, Lidi, akár a nagyurak. Ránkfér. Az aszcrny aggódó félelemmel hallgatott, de a parancsot tudomásul kellett vennie. CSONTOS LÁSZLÓ: FEKVŐ AKT (Selmeci Tóth János felvétetaf Györki Zoltán: HAMU* Ezt a szobát nem érzem magaménak. Benne csak sarkam vasa koppon, tekintetem átküldőm a falakon. Érzi a csonka virág is nem épül belőlünk egész, az én kezem másként mozdul, és másként nyugszik el a Tiéd. Az ágyunk jaj! — helyettünk mondja rekedten, nem lehet muszáj-istennek hinni, élni farsangi maszkban, ha táncainkat rég másnak ígértük. Nézd csak a csillárt, én is nézem ha jobb így, lefordul a fény a szememről s kályhánkban utolsót lobban rossztüzű, lomha szenünk. Hazatérő ‘ A felszabadulási irodalmi pályázaton II. dijat nyert mfl. Csalánszagú szelek hűséggel fogadnak, de kérdezni kell a fecskék vonulását, s kapukban évelő fekete kendőktől féltőn megtagadni az idő múlását Közel-keritések nem nyúlnak utánam, a szomszéd udvar melege sem hív be, láncszaggató kutyánk öröm-csaholása, ____ s zülém édes álmát meg ne keserítse. '-'- —Visszajöttem így, szélhordta módon. Nem küldött senki, a rosszhírem sem jött el. Mégis ha felmérem megjárt utam mélyét, félek bekopogni tiszta szégyenemmel. •A felszabadulási irodalmi pályázaton második dijat nyert versciklusból. Kőröshegyi betlehemes beszélgetés Farkas Ferenc zeneszerzővel Nem Somogybán született, de már több mint negyven évvel ezelőtt Bartók és Kodály nyomdokait követve gyűjtötte — többek között Szabáson, Lábodon, Csököly- ben és Korpádon — a somogyi tájak ősi dallamait. Farkas Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző, a Zeneművészeti Főiskola tanára az idén az Állami-dí jajt is elnyerte eddigi alkotómunkájáért. A külföldön is jól ismert művész nemrégen fejezte be legújabb művét, a Kőröshegyi betlehemes című kantátát, amelyet — a zene ügyének lelkes és áldozatkész támogatásáért — Somogy megye Tanácsának ajánlott. — Mikor a kőröshegyi templomot először meglátogattam, még a restaurálás előtti állapotában, nem gondoltam volna, hogy szép gótikus ívei alatt hangzik el egyszer egyik művem bemutatója. A utóbbi években egyre többször fordultam meg Kőröshegyen. És mint sok országot járt zeneszerzőt, zenepedagógust őszinte elismerésre késztettek azok a csodálatosan szép, stílusos és nemzetközi mértékkel mérhető koncertek, amelyek itt elhangzottak. A Kőröshegyi betlehemes gondolata is Somogyból származik. Nagyon örültem, hogy engem kértek fel a mű megkomponálására. Ezzel á gesztussal, úgy érzem, Somogybán végzett népzenekutató tevékenységemet is elismerték. És szeretném, ha egykori somogyi gyűjtőmunkám eredményeit is kifejezésre tudtam volna juttatni új művemben. — Eddig is hangzott el Farkas-mű a kőröshegyi hangversenyek műsoraiban, és nagy sikerrel. Bizonyára az is közrejátszott a Kőrös- hegyi betlehemes megírásánál. — Az Áldott éj című kis kóruskompozíciómat a Budapesti Madrigálkórus valóban magas művészi igénynyel mutatta be. Ugyanilyen elismeréssel szólhatok Csajbók Terézia által a múlt évben bemutatott Cantiones op- timae című művemnek kedvező fogadtatásáról is. Ezek a művek azonban nem kifejezette a kőroshegyi hangversenyre készültek. A most komponált Kőröshegyi betlehemes azonban elsősorban e műemléktemplom hangulatteremtő milijőéhez, a somogyi táj és pásztoremberek zenei megjelenítésére készült. — Hallhatnák valamit a műről ? — A Kőröshegyi betlehemes vegyeskarra, kamara- együttesre (hegedű, brácsa, cselló, fuvola, fagott, trombita) és orgonára készült A kantáta tulajdonképpeni tartópillérei: a Janus Pannonius In Epip- haniam című latin nyelvű versére komponált négy kis vegyeskari tétel. Ezeket az orgonaszóló visszatérései készítik elő. A négy pillér között helyezkednek el a magyar — elsősorban saját gyűjtésemből származó somogyi (szántódi, lá- bodi) és erdélyi népdalok és betlehemes dallamok nyomán irt énekkari és énekszólóhangokra írt betétek; egy orgonára írt pastorale és egy vegyeskari tabló, a Karácsony éjszakáján. A számokat narrátorszöveg köti össze, végül a művet orgoma-utójáték fejezi be. — Mikor és kik mutatják be új művét? — Július 10-én a Budapesti Madrigálkórus mutatja be művemet Szekeres Ferenc vezetésével. A hangszeres kamaraegyüttes tagjai neves fővárosi művészek; az orgonista pedig kiváló fiatal művészünk, Margittay Sándor. A művet második alkalommal augusztus 14-én adják elő Kőröshegyen, a közreműködők ugyanazok, csupán az orgonista személye változik. Ez alkalommal Hermann Harrasowitz (NSZK) játssza a mű orgonaszólamát. A kőröshegyi betlehemes iránt már több külföldi rádió és tv-állomás is érdeklődik. A mű bemutatása a balatoni nyári kulturális program egyik legjelentősebb eseményének ígérkezik. Hock János 8 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1M. május 17.
