Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-14 / 86. szám

Intézeti napok Nagyatádon Reménykeltő volt válogatottunk játéka Két — szebb napokat látott •- labdarúgó-válogatott, a ma­gyar és a jugoszláv találkozott vasárnap este Belgrádban. Alig tízezer néző volt kíváncsi a két csapat összecsapására. Hiá­ba, a jugoszláv együttes sem nagyon kényeztette el az utób­bi időben híveit .„. Ennek a csapatnak is volt olyan buk­tatója, mint amilyen a mieink­nek Marseille. Épp ezért igyek­szik fiatalítani Mitics jugo­szláv kapitány éppúgy, mint magyar kollégája, Hoffer Jó­zsef. Idehaza a futball barátai kí­váncsian figyelték, miként vál­nak be azok a fiatalok, akik­ből a jövő cssapatát igyekszik kialakítani labdrúgósportunk új szakvezetése. A fiatalok állták a próbát. A 2:2 arányú döntetlen két­ségkívül pozitív eredmény. Persze, ha az idegenben elért döntetlennel elégedettek lehe­tünk is, a játékkal nem. Amit a közvélemény a fia­taloktól várt, azt ez az együttes megtette. Régen láttuk így küzdeni a magyar nemzeti ti­zenegyet. Magyarország—Jugoszlávia 2:2 (1:1) Belgrád, 10 000 néző. V.: Marschall. Válogatottunk a következő összeállításban szerepelt: Ta­más — Vellai, Páncsics, Vidáts, Fejes — Halmosi, Somogyi — Pusztai, Fazekas. Bene, Dunai II. Szünet után Somogyi he­lyett Karsai állt be, majd a 70. percben Dunai II. helyére a pécsi Máté került. Fazekas fejesgóljával veze­tett a magyar csapat. Aztán Páncsics célt tévesztett fejese nyomán a labda a magyar ha­lóba került. Az öngól szárnya­kat adott a hazaiaknak, akik Gracsanin révén előnyre tettek szert. Dene 26 méteres szabad­rúgásból lőtt góllal kiegyenlí­tett. * * ♦ A felnőttekkel párhuzamo­san több fronton találkoztak a magyar és a jugoszláv labda­rúgók. Békéscsabán az után­pótlás válogatottak mérkőzésén a jugoszlávok nyertek 2:0-ra. Belgrádban a nemzetek közötti ifitalálkozón a magyarok győz­tek 2:l-re. A Belgrad—Buda­pest városok közötti mérkőzést a belgrádi csapat nyerte 2:0- ra Röplabda NB I női A röplabda NB I negyedik fordulójában a Kaposvári Va­sas Izzó női csapata esély nél­kül utazott Szegedre a lista­vezetőhöz. A kaposvári csapat idegesen és a vártnál kissé gyengébben is játszott. SZEGEDI SPARTACUS— K. VASAS 3:0 (12. 2, 8) A kaposvári csapat a követ­kező összeállításban szerepelt: Koncz, Mátrai, Vermesné, Ko­vács, Esküdt, Petrus. Csere: Unyatinszki Fábri. Török, Bán­sági, Csak az első szettben nyújtott elfogadhatót a Vasas Izzó, aztán eléggé korán fel­adta a csapat, A győztes együt­tesből Ocskó és Fati, a kapos­vári csapatból Mátrai és Ko- í vács játékát lehet dicsérni'. Megyei BALATON -CSOPORT Balatonboglár—Ordacsehi 3:2 (2:2) Ordacsehi, 200 néző. V.: Hor­váth I. L. Kiegvenlitett játék folyt a két szcansaédvár találkozóján. Végül is a szerencsésebb bog­iári együttes nyert. G.: Szilá­gyi (3), ill. Mónus (2). Csepregi László K. Vasutas—Tab 3:1 (2:0) Tab, 200 néző. V.: Zsalakó. Közepes színvonalú mérkő­zésen egyenlő erők küzdöttek. A helyzeteket a vendégek ki­használták, a hazaiak nem. A döntetlen inkább megfelelt volna az Igazságnak. G.: Sied­ler, Berkes, Bartos, ill. Puha. Jók: Okos, Horváth, Tánczos, iü. Fehérvári, Tálas, Johann. Dietzel Ede Fonyód—K. Táncsics 11. 2:1 (1:0) Balatonboglár, 50 néző. V.: Vajda. Jó iramú mérkőzésen az el­bizakodott vendégek ellen úgy nyert a fonyódi csapat, hogy még egy 11-est is elhibázott. G.: Farkas (2), ill. Mészáros. Jók: Bogdán, Farkas, a Tán­csics csapatából senki nem ját­szott kiemelkedően. Zákányi Kálmán Lengyeltóti—Zamárdi 1:0 (1:0) Lengyeltóti, 400 néző. V.: Tóth L. A hazai csapat az első fél­időben, a vendégek szünet Után játszottak jobban. G.: Pozsonyi. Jók: Pozsonyi, Kesz­tyűs, ill. fCertész. Kovács Ferenc DRÁVA-CSOPORT Somogyi SE—Nagyatádi Kinizsi 4:2 (2:2) Nagyatád, 200 néző. V.: Szöl- lősi. bajnokság A Kinizsi a 20. percben már 2:0-ra vezetett, aztán fokoza­tosan feljött a Somogyi SE és a maga javára fordította a mérkőzést. Segovicsot, ül. Ba- zsót a játékvezető kiállította. G.: Gál (2), Gyergyák, Katona (11-esből), ill. Bazsó (11-esből), és Torma. Jók: Gyergyák. Be­ne, iü. Molnár. Varga Tibor Csurgó—Babócsa 2:0 (1:0) Csurgó, 200 néző. V.: Ko­vács Gy. A jó iramú, végig kiegyen­Kaposváron (pontosabban a Dénesmajori sporttelepen) ti­zenkét felsőfokú technikum 171 sportolója két napon át nagyszerű sportcsatában dön­tötte el, hogy melyik intézet­ben áll előbbre a spor.t. A lab­darúgásban és a kosárlabdá­ban előzőleg selejtező mérkő­zések voltak. A többi sportág­ban nem korlátozták az indu­lók számát. Az ünnepélyes megnyitón dr. Veres László igazgatóhe­lyettes köszöntötte a felvonu­ló sportolóitat, s méltatta a tö­megsport jelentőségét. Az üd­vözlő szavak után megkezdőd­tek a küzdelmek. Az asztaliteniszezoknél a férfi egyest Bubrek János (Kaposvár) nyerte Szerletics János (Kecskemét) és Árpási István (Mezőtúr) előtt. A női egyesben Tóth Gyöngyi (Keszt­hely) bizonyult a legjobbnak 1 ítélt mérkőzésen főleg a vé­dők jeleskedtek. A két táma­dósor közti különbség döntött. G.: Szabó, Bozsits. Jók: Kep­ler, Nagy, Vlaszák, Szmolek, ül. Horváth, Berki, Virovecz I., Luczek. Halmai Emil Somogytarnóca—K. Dózsa 1:0 (0:0) Somogytarnóca, 200 néző. V.f* Varjas. Nagy becsvággyal játszott mindkét csapat. A hazaiak va­lamivel határozottabb játékkal Molnár góljával nyertek. Jók: Bencsik, Temes, Molnár, iü. Hiffner, Horváth, Halvax. Horváth József K. Rákóczi II.—Toponár 6:0 két kecskeméti lány, Horváth Mária és Palásthy Erzsébet előtt. Atlétikában az egyes számokban az aláb­biak győztek: 100 m: Kokas Miklós (Nyíregyháza) 12,1 mp. 400 m: Levsi István (Nyíregy­háza) 54.3 mp. Távol: Mozsgai Sándor (Kaposvár) 589 cm. Súlylökésben: Fodor Pál (Sze­ged) 11,53 m. Diszkosz: Fodor István (Nyíregyháza) 37,60 m. Nők. 100 m: Tomecz Edit (Kecskemét) 14,8 mp. 4x100 m váltó: Kecskemét. 62.8 mp. Ma­gas: Szabó Margit (Kecskemét) 140 cm. Gerely: Miricsi Mar­git (Kaposvár) 27,60 m. Labdarúgásban a Kaposvári Gazdász együt­tese nyerte a tornát. Kosárlabdában Szigetvár és Kaposvár ver­senyzői vívták a döntőt, és Szi­getvár győzött. Nagyszerű sportcsaták a felsőfokú technikumok kaposvári találkozóján T urbánban A feleségem így szólt hozzám: — A meghatalmazást sür­gősen alá kell íratnod Feri bácsival, mert holnap korán reggel jönnek érte. Ott van a kredencen, vidd el a kór­házba! Első emelet- tizenhe­tes. Az utcán jutott eszembe, hogy kedd van, és tudvalé­vőén csak szerdán, pénteken és vasárnap van látogatás. Hogyan jutok be? Igaz, minden trükköt ismernek, de bíztam leleményességemben. S eszembe jutott, hogy a gé­ge-osztályon Beleznai az al­orvos. Erélyes léptekkel siettem be a kapun: — Beleznai doktorhoz me­gyek — szóltam magabizto­san a portárshoz, és hozzá­tettem: — Vár engem... A portás elém állt: — Az alorvos úr csak hol­nap jön meg vidékről. Vala­mi tévedés lesz a dologban. Megszégyenülten somfor- , dáltam el. Ha nem teszem hozzá, hogy Beleznai »vár engem-», akkor talán bejutok a helyetteshez, de így nyil­vánvaló volt, hogy trükkel »dolgoztam-». Bementem a közeli prcsz- szóba, és kávét rendeltem. Megpillantott az egyik bará­tom, és átült hozzám. Hosz- szasan elbeszélgettünk, és amikor fizettem, akkor vet­tem észre, hogy öt óra van. Bizonyára már másik portás lesz szolgálatban, és talán könnyebben megy. A presszóból felhívtam a kórház sebészeti osztályát, és a jelentkező ápolónőtől meg­kérdeztem: — Bocsánat, Elekes doktor Úr az inspekciós? — Nálunk nincs Elekes. Forgács doktor úr az ins­pekciós. — Bocsánat! — mondtam, és letettem a kagylót. Szóval Forgácsra kell hivatkoznom. Vettem egy borítékot, lera­gasztottam, és amikor a kór­házba értem, felmutattam a portásnak. — Lelet Forgács doktor úr részére — szóltam maga­biztosan, és tovább akartam menni. — Tessék csak itt hagyni. Majd odaadjuk az ápolónő­nek. Megint nem sikerült... A Röltexben vettem egy fehér törülközőt, azután a papírboltban vöröstintát vá­sároltam. Kalapomat betet­tem a presszó ruhatárába. A közeli kapu alatt ráöntöttem egy kis tintát a törülközőre, azután becsavartam a fejem. A kirakatok tükrében szem­lét tartottam: szánalomra méltó sebesültnek néztem ki, akinek vére átüt a kötésen. A portás kalapban látott — gondoltam —, alig pillantott rám, nem ismerhet meg a nagy turbánban. — Ambulancia — mond­tam, és a kapu alatt meg­gyorsítottam lépteimet. Diákotthonból kollégium Az épület messze átlát­szik az utcában. Emeletes, sok ablakkal. Előtte zöld parcellán -cét szobor: jobbra József Atti­la mellszobra, balra pedig egy fiú és egy lányalak — az If­júság. A főbejárat meüetti ovális táblán ez áü: József At- tila Általános és Középiskolai Diákotthon, Nagyatád. A folyosókon nyüzsgés, ka­cagás, zeneszó; a falon üdvözlő feliratok. Magát az épületet, a nagyatádi járás tanulóinak szép otthonát, amely nagy proletárköltőnknek, József At- tüának nevét viseli, 1968-ban adták át. A következő évben a költő születésnapján — áp­rilis 11-én — intézeti napokat rendeztek itt; most pedig az intézeti napok mellé egy másik jelentős dátumot is föl jegyez­hetnek ezen a napon az inté­zet krónikásai: szombaton kol­légiummá avatták a diákott­hont. Az épületben a fizikai dol­gozók általános, valamint kö­zépiskolai és szakmunkásta­nuló gyermekei tanulhatnak. Százkilencvenkét fiatalnak ad otthont minden év szeptembe­rében ez a kollégium. A földszinten a portásfülke meüett sok új ötlettel rendez­ték be a »Gubacs-bárt«. Az előtértől egy tobozokból készí­tett függöny választ el egy sarkot, ahol tv, zongora, lemez­játszó, sok társasjáték és új­ság van, s fotelek, borszékek szolgálják a fiatalok kényel­mét. Az épületben nagyszerű' lehetőségek kínálkoznak na­gyobb rendezvények íebonyolí­se nyitott meg. Az intézeti na­pokra Somogy- ból kilenc kol­légium és diák­otthon küldte el képviselőit; száznál több fiatal érkezett a hét végén Nagyatádra, s vett részt az irodalmi és sportversenye­ken. A József At­tila emlékére rendezett sza­valóversenyén 18 fiú és lány indult. A zsű­riben két so­mogyi költő — Győri László és Horgas Bé­la — is helyet foglalt. A kézilabdaversenyen í öt lány- és hat fiúcsapat mér­kőzött. Ezenkívül tizennyolc asztaliteniszező és tizenkét sakkozó is összemérte erejét. Délután a Fegyveres Erők Klubjában is találkozott a diákság Győri Lászlóval és Horgas Bélával. A két költőt Pellérdi Gyula, a megye könyvtárhálózati csoportveze­tője mutatta be a fiataloknak, akik aztán életükről, műveik­ről faggatták őket. A jól sike­rült költő—olvasó találkozó után következett a legünnepé- -lyesebb aktus: a kollégiumi i : A beszédet Stier Sándor, X megyei KISZ-bizotíság első titkára mondta. »Külön öröm — hangsúlyozta —. hogy né­hány napra felszabadulásunk negyedszázados évfordulójá­nak megünneplése után avat­juk fel ezt a kollégiumot­Egy év áldozatos munkája, a. közösségi élet kialakítása, és a diákotthon színvonalas tevé­kenysége alapján döntött úgy a megyei KISZ-bizottság és a Művelődésügyi Minisztérium, hogy a nagyatádi diákotthon elnyerte a kollégium címet. Ebből az alkalomból Stier Sándor, a megyei KISZ-bizott ság és a megyei tanács müve lödésügyi osztályának emlék­zászlaját is átnyújtotta Eder Erzsébetnek, a diáktanács el­nökének. A zászlóra a járás: KISZ-bizottság, a testvérkollé- giumok küldöttei és az üzemek képviselői kötöttek szalagot. Ä megyei tanács művelődésügyi osztályának nevében Himsz Gyula főelőadó a működés: engedélyt. Dorcsi Sándor, a járási művelődésügyi osztály vezetője pedig a megyei KISZ- bizottság által adományozott KISZ-érdemérmei, nyújtotta át Horváth István igazgatónak. • Az Ünnepség záróak­kordjaként a versenyek ered­ményeit hirdették ki. Az inté­zeti nap, amelyet hagyomá­nyossá szeretnének tenni, diákbállal fejeződött be. Felszabadulási művészeti szemle tására. Kitünően sikerült szombaton az intézeti nap is, amelyet reg­gel fél tízkor Hamvas János, a Járási bemutató Nagybajomban járási tanács vb-elnökhelyette­A portás bólintott. Végre sikerült! Büszkeség töltött el. A fordulóban levettem a tö­rülközőt a fejemről, és a kerten keresztül akartam sietni a bácsikámhoz. A kertben azonban szem­betalálkoztam vele. Sétált a derült időben. Üdvözöltem, - érdeklődtem hogyléte felől, azután aláírattam vele a meghatalmazást. Egy kicsit beszélgettünk, azután elbú­csúztam. Kifelé menet cso­dálkoztam, hogy egyre-másra érkeznek a látogatók, és irigykedve gondoltam arra, hogy biztosan jobb trükkel jöttek be, mint én. A kapuban a portás megál­lított: — Tessék mondani, miért tette a fejére a vöröstintás törülközőt? — Hát észrevette, és mégis beengedett? — Miért ne? Hisz? szerda van, látogatási nap. Minden­ki bejöhet, akár kalap, akár törülköző van a fején. Palásti László Vasárnap Nagybajomban rendezték meg a kaposvári já­rás legjobb művészeti cso­portjainak bemutatóját. A vál­tozatos, színes, érdekes mű­sor zsúfolt nézőtér előtt per­gett le. A bemutatót hét körzeti ve­télkedő előzte meg, ahol mint­egy fél száz község felnőtt műkedvelői léptek színpadra a nagybajomi bemutató pedig keresztmetszetét adta a járás­ban lévő műkedvelő művésze­ti munkának. A szavalok kö­zül kiemelkedő teljesítményt nyújtott Sifter József honvéd és Tolna Mária osztopáni vers­mondó. Három irodalmi színpad mutatkozott be, s a legtöbbet kétségtelenül a honvédség iro­dalmi színpada nyújtotta egy dokumentumjátékkal. Arany­oklevelet kaptak a somogy- gesztiek is a Nekünk béke kell! című összeállításért. Ugyan­csak tőlük láttuk a Szégyen­folt című jelenetet; ebben a fiatalok kellő drámai feszült­séget tudtak teremteni a szín­padon. A Röpülj páva hatása — más járásokhoz hasonlóan — a kaposvári járás bemutatóján is jelentkezett Talán a műsor legnagyobb meglepetése volt a göllei menyecskekórus. Tizen­öt asszony ízléses, eredeti népviseletben, szépen csengő hangon énekelte a népdalokat. Rászolgáltak a vastapsra. Hoz­zájuk hasonlóan »aranyat ért« a szennai asszonyok népdal­éneklése is. A táncosok között a ma- gyaratádiak székely kariká- zója és a somogyszili táncosok legény tánca tetszett különös­képpen. A citerának igazi mesterei voltak a kercseügetiek. Mél­tán arattak nagy sikert a kö­zönségnél és a zsűrinél egy­aránt. A zsűri az április 26-i kaposvári bemutatóra a göllei és a szennai menyecskekórust, valamint a magyaratádi tánc- csoportot hívta meg. Külön dicséretben részesítették Ta- szár, Magyaratád és Somogy- geszti községek népművelésé­nek irányítóit, valamint a ma­gyaratádi táncosok zenei kísé­retét. A szereplők munkáját Egér- völgyi János, a járási tanács művelődési osztály vezetője köszönte meg. A kaposvári já­rás kultúrmunkásainak nagy- bajomi ünnepe jutalmaik és ok­levelek kiosztására! éri véget Kiegészítette a bemutatót a klubteremben megrendezett népművészeti kiállítás. D. X. SOMOGYI NÉPLAP Kedd, UN, ácrfCb 14. 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom