Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-14 / 86. szám
Kommunista vasárnap a megyéken Nyolcezer somogyi dolgozott MAI KOMMENTÁRUNK Kitelnek, rangtól függetlenil A vasárnapnak hangulata van. Különös-kedves za- mata a többi hat naphoz képest. S ha a nap is kisüt, ünnepelünk, Bizonytalanul szirmot bontó virágokat, hangos parkokat, s ha tetszik; a kellemes semmittevést. Sokat számít a megszokás. Minden reggel ugyanazon az utcán sietni, ismerős ismeretlenekkel találkozni, a sarkon az óránkra pillantani. Mindennek hatalma van, valamiféle biztonságot kölcsönöz. A vasárnapi munkában az ünnep elnyomja a konvenciókat. Kezünk épp olyan határozottan nyúl a szerszámért, egyéb mozdulataink sem mások, mint máskor. Csak a gondolataink. Ezen a vasárnapon hazánkban, testvérországainkban százezrek indultak munkába, ünnepi műszakokba. Tulajdonképpen ez is ünnep, része annak a megemlékezéssorozatnak, amelyet a szocialista országok ifjúsági szövetségei — köztük a KISZ — szerveztek Vlagyimir lijics Lenin születésének századik évfordulója alkalmából. Lenin idejében kommunista szombatokat tartottak — ezeken ő is ott volt. Nem először vesznek részt a somogyi dolgozók ilyen jellegű mozgalmakban. Elég, ha csak a hő- vetkezőket említjük; a vietnami műszakok, a Tegyünk többet Somogyért!, a község, a város szépítése társadalmi munkában. Gyáraink, üzemeink jelentős hányadában a szocialista brigádok, idősebbek, fiatalok együtt dolgoztak. Olyan ez, mint egy sok fogaskerekű gép: ha egy is kimarad, nehéz a munka... A somogyiak szintén szerszámot fogtak vasárnap. Mintegy nyolcezren. A csurgói járásban kilencszáz, a siófoki járásban nyolcszázham Siófokon hétszáz, a mar ísban kilencszáz, a n diban ezer, a fonyódiban háromszázötven, Kaposváron kétezer dolgozó vette föl a munkát. Több helyen — így a Mechanikai Művek marcali telepén, a Nagyatádi Konzervgyárban, a nagyatádi fonal- gyárban — egy hét múlva folytatják a munkát. Azok részvételével, akik tegnapelőtt nem dolgozhattak. Szerszámokat vesznek a kezükbe a középiskolások, a falusi fiatalok, a katonák is. Lányok, fiatalasszonyok hajolnak az asztal fölé az elektroncsőgyárban. Kevés szavúak, de barátságosak. Mintha azt hinnék, hogy szavakat várok tőlük. De hát ők egyszerűen jöttek. Bíró Iboltja csendesen mondja, hogy jó segíterii. Tudni, hogy a munkának mi a gyümölcse. Hatszázhúszan dolgoznak szombat estétől a gyár két telepén. Akik most nincsenek it' jönnek a szabad szombaton A gyár nyolcvan százalékára számítani lehet. Huszonötezer forintot szántak a szolidaritási csekkszámlára, hatezret a városi KISZ fenyvesi úttörőtáborának építésére. A húskombinát előtt meg kell várnunk, amíg az ócskavasat szállító teherautók kibújnak a kapun. Belül csendes az üzem, távolabbról, közel a kerítéshez hol tompa, hol éles zajjal vas hull az autóra. Hatvan tonna fémhulladékot nem könnyű megemelni. Két hónap óta minden szabad szombatjukon dolgoznak a fiatalok. Ez terveik záloga. A fűtöházat sohasem éri a nap. Odakint ingujjban járnak, itt hideg van. És füst. A mozdonyok makacsul fújják a fojtó gázt. Egyébként egészen mások, mint kint a síneken. Barátságosabbak. A 376 522-est jó ideje nem fűtötték be. Az orrából kormos arcú fiatalember bújik ki, egy másik a dugattyúval birkózik. Megfeszülnek az izmaik, egy-egy újabb nekirugaszkodáshoz nagyot szívnak a széngázos levegőből. Biber József a szabad vasárnapjain sétálni, olvasgatni szokott. Társainak is mindig van programjuk. Egyikük sem érezné jól magát odahaza. A mozdony áll, meg kell javítani, lesz mit befizetni a szolidaritási számlára, s így jut azoknak, akiknek a kezében a franciakulcs mellett fegyver is van. Sőt még a kimustrált vagonból átalakított KISZFiatal asszonyok hajolnak az asztal föle. klub csinosítására is marad az alap&zervezetnek. A labflavarrók nem is az aeélkemeny fonal örökös rán- gatását, hanem az ülést tartják a legnehezebbnek. Őrükön keresztül dolgozni egy hintaló- h|oz hasonló szék fölé görnyedve. Vigyázni kell a varrással, a labda nem rejti el a hibáit. Egyik ütemesén mozgó fiatalember mögött megállók, s örülök, hogy szemrehányó pillantással nem küld odébb. Kezem tíz perc múlva összerándul, az ujjperceimen érzem a madzag égető súrlódását. Nemcsak a labdavarrók dolgoznak a Delta Ktsz-ben. Egy fiatal lány alacsony gép előtt állva kesztyűformákat vág. Angol exportra megy, a Ford- művek munkásainak kezét vé di majd. Odébb ponyvát varrnak, új csarnokot takarítanak. A pénzt a postára viszik, a szolidaritási csekkszámlára, meg a patronált barcsi hétközi kollégiumnak, örülnek, hogy küldhetik, és hogy meglepetés lesz. Ami marad, azon kirándulnak. De erről még keveset beszélnek. A Virág utcában egyre előrébb kúszik a gázvezeték árka. A katonák meztelen felsőtesttel dolgoznak, ott lenn nem éri őket a szél. Kemény a lapát nyele, a frissen kiásott, nedves hantokkal hűtik a tenyerüket. A szemközti házba küldenek; keressem Groties Jánosnet. Az almás nénit. Reggel megszomjaztak, vízért kopogtattak. A néni nagy kosár almát tett eléjük. Vigyék el és osszák szét. Mindenkinek jutott kettő. Azt mondja, neki is volt katonafia. A fiú mesélt, hogy segítettek az idegenek. Ezeknek a katonáknak ( is idegen ... Meg ha feláldozták ezt a szép vasárnapot, ennyit ő is megtehet értük.. Egy kosár alma — kommu nista vasárnap. Pinter Dezső A feledhetetlen Salamon Béla és szállóigévé vált man- data a tréfás jelenetből, miszerint »-ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni« találóan jelenítette meg a kisembert, aki főnökei előtt csak hajlonga- ni tud, csak tudomásul venni, csak engedelmeskedni. Szándékos a szóismétlés, a háromszori csak. A végletességre utal, a leegyszerűsítésre, mely a humorista természetes joga. Az élet kevésbé ismer — bár ismer — ilyesfajta végletességet. Főnökök, vezetők és beosztottak viszonyát, kapcsolatát éppen a bonyolultság, a sokrétűség jellemzi. Egyértelműség és ellentmondásosság egyaránt föllelhető benne, mint ezt könyvtárakat megtöltő munkapszichológiai és üzemszociológiai tanulmányok bizonyítják. Legjobb az egyszeregynél kezdeni. Ott, hogy szocialista társadalmunk alapvetően más viszonyokat teremtett vezetők és beosztottak között, mint korábban a méltó- sagos és nagyságos urak, valamint beosztottjaik közös munkájában létezett. Az üzemekben ismert mondás, mely szerint »minden főnöknek vannak főnökei, tehát nálunk mindenki beosztott«. a tréfás túlzás mellett reális tényt is kifejez. Azt, hogy vezetőre és beosztottra egyformán érvényes törvényi, erkölcsi kötelmek léteznek ma minden munkahelyen. A hatalmaskodó főnök és a megalázott beosztott, sajnos, nemcsak karikatúrák témája; téma taggyűlésen is, egymás közötti beszélgetésekkor. Mondjuk meg rögtön: nemcsak a hatalmaskodó főnök rossz vezető. A mézes-mázos, a mindent megégendő ugyanolyan rossz. Az emberi méltóság tisztelete mindenkire kötelező érvényű együttélési szabály. Ninca olyan rang, cím, beosztás, mely bárkit feljogosítana ennek figyelmen kivül húgyosára,, Igaz a fordítottja is: a beosztott alapállása sem lehel az, hogy ő csak követelhet főnökeitől, s vezetőinek csupán kötelességei vannak. Napról napra, minden munkahelyen — termelőszövetkezetben éppúgy, mint közhivatalban, gyárban — léteznek gyorsan megszülető és elmúló konfliktusok. Az asztalt veri a gyenge munkás, minősíthetetlen hangon követeli a meg nem szolgált órabéremelest. Méltatlankodik a tisztviselő, mert neve nem szerepet a prémiumlistán. A tsz-elnök a kérdezősködő taggal ingerülten kiabálni kezd, a művezető lehordja beosztottjait, mert rossz napja van, a főosztályvezető összetépi a jelentést, mert szerinte rossz, de magyarázatot nem fűz hozzá... Komikum és dráma, pillanatnyi tragédiák, vásári ripacs- kodás és a szerepjátszók: főnökök és beosztottak. Már persze az közülük, aki természetes emberi magatartás helyett — szerepet játszik.,, Itt, a természetes emberi magatartásban kell keresni ffi vezetők és beosztottak egymás közötti viszonyának legfontosabb jellemzőjét. Abban, hogy mit várhatnak el egymástól, s mit követelhetnek kölcsönösen. Hosszú lenne a puszta felsorolás is, hiszen — a. kapcsolatok bonyolultságát jelezve — annyiféle a követelmény. Az őszinteség, a szókimondás alapvető. Mint ahogy az elfogulatlan mérlegelni toldás is. Továbbá: a kölcsönös tisztelet. Á végzett munka és az emberi magatartás együttes értékének összevetése. A legfőbbek ezek. Mellettük ezernyi másnak is — például: pedagógiai, pszichológiai érzéknek, tapintatnak stb. — szerepe van abban, hogy vezetők és beosztottak ellenfelüket látják-e a másikban, vagy olyan embereket, akik közös célok érdekében, más-más poszton te vékenykednek. Közhely: a társadalomnak minden szükséges munka ér- 'érték. Nincs »alávaló« munka, csak rossz munka, fölösleges munka van. S ez, a jó, becsülettel végzett munkára való törekvés az, ami vezetői és beosztottat összefűz. Kapcsolataikat is ez határozza meg. Parancsolgatásból, mások véleményét nem kérő, a.zt nem megfontoló magabiztosságból nem, születik jó. Ahogy a legjobb vezetői szándék is megbukhat a rest — szellemileg vagy fizikailag rest — beosztottakon, a fegyelmezetleneken, a csak követelni tudókon, de dolgozni nem szeretőkön. A végle- tességtöl mentes kapcsolatok, a kiegyensúlyozottság, a hangulatok, befolyásolta ítélkezés elkerülése: közös érdeke beosztottnak és vezetőnek. Hasznát, is közösen élvezik. M. O. Ne menjen veszendőbe... líatonafiatalok ássák a gázvezeték árkát. , Érdekes! Valami rémlik, igen, így .-veit, tudom, most már pontosan emlékszem. Plakátok voltak a falon. Nagyok és ri- kítóak. Hol egy ököl, hol meg egy szelet kenyér, amott csak a nemzeti színünk piros-fehér- aöld je nézett le rám. Igen, gyerek voltam, minden és mindenki lenézett rám, én meg mindig fölnéztem. Fölnéztem Erdei Ferenere is, aki akkor földművelésügyi miniszter volt, és vándorzászlót adott át a mi ( gépállomásunknak.. De ne ugorjunk ekkorát, mert - ez már valamivel később volt. Akkor még az iskolának savanykás szaga volt, katonák szállásoltak benne a a háború alatt: álomszalma és komiszkenyér illata ivódott a már akkor is roskatag padokba, a szúet.te tábla meg a tin- tataltos szekrény deszkájába. Budapest melléki iskolásokkal jártam együtt, kistarcsal meg kerepesi gyerekek jöttek le a faluba, á'vészelni a vihar utá- I ni hónapokat, Ök mesélték, hogyan történt odafönt Izgalommal hallgattuk, nálunk ilyen nem volt. Itt nem bombáztak, »csak-« lőttek, s amit hallattunk, hát az valami izgalmas dolog volt. Részleteket megírtam azóta azokból az évekből, tárcákban. Azt is, hogy amikor már minden elcsendesedett, emberroncsokat hoztak haza koporsókban: ak- naszedoket ravataloztak a szomszédban, egyszerre kettőt. Sokan vagyunk, akik akkor gyerekszemmel néztük, mi zajlik körülöttünk. Játszottunk gondtalanul — s most már tudjuk, mi is történt valójában. Alig hiszem, hogy magamra maradok ezzel a véleményemmel. S most, hogy jubileumot ünnepelünk, egyszerre megsokasodtak a mementók, az eszméltető figyelmeztetők, írásos dokumentumokban, fényképeken, filmeken, apró emléktárgyakban, s ez a nagy sokadalom megdöbbentő erő vei emlékeztet. Eredményes gyűjtések gyümölcsei adnak bepillantást abba az időbe. De vajon időközben semmi se ment veszendőbe azokból az értékes dokumentumokból, amelyek megvoltak? Azt hiszem, éppen a mostani sikeres kutatás-keresés a bizonyíték arra, hogy érdemes lett volna már korábban kezdeni ezt a munkát. Ezután folyamatossá kellene tenni az egyébként homályba vesző dokumentumok téltárását, felszínen tartását. Egyszerűen azért, mert kell az emlékeztető történelmünknek erről a sorsfordulójáról — s kik kutassák az emlékeket, ha nem mi, akik még viszonylag közel vagyunk az eseményekhez, a tantik még itt élnek közöttünk, a feltáratlan dokumentumok még nem lettek az enyészeté. S hogy ne is legyenek, hogy ne menjenek veszendőbe, igyekezzünk őket összegyűjteni, megőrizni és kellőképpen megbecsülni a jelen- és utókor számára — a történelemnek, Heraesz Ferenc SOMOGYI NÉPLAP Kedá, április 14.
