Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-12 / 85. szám
\ \ Győri László: KÖRBE-KARIKABA Körbe-karikaba fut a villamos, rí, zokog a mátka, a gyűrű szoros. Óbudai tégla, nosza, hazudozz, végre-valah ára te vagy az okos! Te, fekete tinta, ugye, bizonyos, holnap az a tégla szolba, zuhanyos? Ritka az a hollo, anni aranyos, fekete a tolla, a szíve gonosz. Rí, zokog a mátka, a gyűrű szoros, körbe-karikába fut a villamos. Takáts Gyula: A csigás mércébe állva — Rónay Györgynek — A tüskéken a kecskék szőre világít vízre, holdra, kőre... Tudom: este a nővér összeszedi..; Zsákjával, mint a szellem a sziklákon e hegyekben bolyong... Es mögötte csak a tenger! A mennyet tartó só ívének síkja a szirtek oszlopán, a zafirkék só föl-le jár, mintha a világ órája volna... Az ég mézébe fogyva-nőve nemcsak az időt, de mint a mérce, — ki benne jár s megáll —>, mindent meg és kegyetlen lemérve. Mindent: meg és Le! Így jár az óra, e vertikális és negyedik dimenzióba... Csigás szirtek mesze a tornya és sisakján egy. zöld lény öltözködik... Egyetlen lába! Társam, a pásztor és mind vele, — az élők —, állunk egyetlen zöld fa árnyékában.. Az óra másik jura — oszlopán, a zölddel szemben, kétlábon állva mint törött, karéjos tükör csillog egyetlen sirály szárnyába zárva, a végtelen vakító magánya... Bertők László: Savászana Most eleresztem magamat. Emyedj el kéz! Emyedj el test! Emyedj el gondolat! ügy! Belül csend van és sötét. Valahol a tarkóm alatt eszmélni kezd egy régi rét. Lejjeb, a lábaim körül öreg parasztok szántanak. Nagyon messze, nesztelenül. Felül, felettem kék az ég. Nem latom, de átengedi a Mindenség lélegzetét. Közöttem menes porzik át, zene szól alig hallhatóan. Es összeérnek fenn a fák. Közöttük csupán e tüskék szőre biztat!... Es fehéren lobogva hátán egy batyu kecskeszőrrel asszony jön, lépést az idővel. Jön ... Lobog, mintha szárnya volna. A test napját hozza óriás guzsalyba! S a mennyet tartó sónak sík ja, most mintha melle íve volna. S a csigás torony-mércébe állva, az izzad, — jelétől —, oszlopában ... Izzad, remeg az idő tornya! S a zafirkék só sziklái közt a sirály kegyetlen tükrével szembe a zöld, egylábú fából kilép a mezítlen pásztor... Az arca csupa tüske... Melle, mint oldalán e kövek. És botját kapujukba döntve, a történelem maszkjait keresztül ütve küszöbön és roncson, tornyon és szárnyon, csípőnkön es csillagon túL — akár e tüskéken a kecskék szőre —-, melegít, fénylik az idő, világít vízre, holdra, kőre. * Újdonságok a képzőművészet világából Alig egy óve hunyt el Alisa Mellon Bruee, Mellon volt amerikai pénzügyminiszter leánya, akit az Egyesült Államok egyik legnagyobb mű- gyűjtőjeként tartottak számon, s a washingtoni National Gallery máris kiállítást rendezett gyűjteményének legszebb festményeiből. A gyűjtemény értékét 500 millió és egy milliárd dollár közötti összegre becsiülik. A kiállításom bámutatják Leonardo da Vinci egyetlen amerikai tulajdonban levő festményét, Ginevra de Bemei arcképét is, amelyért a gyűjtő öt millió dollárt fizetett. A műgyűjtés történetében egyébként ez volt a legnagyobb összeg, amelyet valaha is egy képért kifizettek. • * * 1970. augusztus 20-án nyílik meg a Szépművészeti Múzeumban a külföldre szakadt magyar és magyar származású képzőművészek kiállítása. A tárlat számos világhires- séget fog bemutatni (Vasarely, Schöffer, Vértes Marcell stb.), de természetesen megközelítőleg sem lehet és lesz teljes. * » • Nagy botrányt akozott Olaszországiban az a felfedezés, hogy a firenzei gótikus templom három üvegablaka — hamisítvány. Az üvegablakot a második világháború alatt leszerelték, és sok más műtárggyal együtt a volterrai sóbányában rejtegettek. Az eredeti alkotásokat ott cserélték ki a templomban jelenleg látható másolatokkal. A nyomozás megindult ugyan, de — huszonöt év után — a várható eredmény nagyon is kétséges. * * é Az 1972-ben megrendezendő müncheni olympia. első plakátjai — plakátonként 200 számozott példányban — máris megjelentek. Egyelőre Kokoschka, Marini, Lapicque. Poliakoff, Hans Hartung, Fritz Winter és Jan Lenica alkotásait sokszorosították. További negyven művésztől rendeltek még plakátokat, s ezek között a magyar származású Vidor Vasarely is szerepel. Kokoschka szignált plakátjának darabjáért máris 800 márkát fizetnek a gyűjtök. • * * A fiatal művészek hatodik párizsi biennóléja (Musée d’Art Moderne, 1969) elsősorban a szocialista országok fiatal művészeinek hozott sikert. A kritika a lengyel és csehszlovák fiatal művészek alkotásainak politikus—humanista magatartását emelte ki s a magyar részvevőket is dicsérőleg említette meg. * * * A könyvtarat kitevő Breughel-irodalom ertekes gyarapodása az a kötet, amely 1969 decemberében Amsterdamban látott napvilágot, s a holland és belga tulajdonban levő Breughel-festménye- ket, -rajzokat és -grafikákat mutatja be. Ha a festményanyag (amelyet a kötet színes reprodukciókban mutat be), nem is vetekedhet a bécsi Kunsthistorisches Museum Breughél-gyűjtaményével, a rajz- és grafikai anyag, amely kiállításokon alig szerepel, még a Breughel-szakértőknek is a meglepetés erejével szolgál. Tavasz Ivánfán fNagy László felvétele.) Galambos Ferenc Nyelvművelés Hogyan a magyar Egyszerű a válasz erre a kérdésre: Éppen úgy, mint a többi nemzet fia, mint a finn, a lengyel vagy a francia. Am ha így értjük a címbeli kérdést: Hogyan beszél a boldogságról a magyar ember? — vagy még pontosabban megfogalmazva: Milyen szavakat használunk a »-boldog* és a veié rokon fogalmak kifejezésére? — nvnd- járt másképp kell felelnünk a fölvetett problémára. Mégpedig úgy, hogy csokorba szedjük az említett fogalomkörbe tartozó közkeletű szavainkat, és megkíséreljük feltárni a köztük levő jelentés- és használatbeli különbséget. Ily módon — legalábbis nagy vonásokban, vázlatosan — megrajzolhatjuk azt a »•nyelvi képet* (tudományos szakkifejezéssel élve: azt a szinonimikai részrendszert), amelynek az alkotórészeit a »boldogság«-gal kapcsolatos magyar szaval-: jelentései alkotják. Jelentéselemzésünket magával a boldog szónak az alap j elentesével kezdve, mindenekelőtt arra kell rámutatnunk, hogy ezt a melléknevet alapjelentésében akkor szoktuk használni, ha azt akarjuk kifejezni, hogy valaki vagy valamely közösség elérte azit az állapotot, amelyben nincsenek különösebb hiányérzetei, ellenben derűs örömmel töltik el a meglevő körülmények, és át van hatva attól a megnyugtató érzéstől, hogy — legalábbis pillanatnyilag — elérte, amire vágyott. Ha lényegében ugyanezt egy másik szóval akarjuk érzékeltetni, és még azt is hangsúlyozni szeretnénk, hogy az, akiről beszélünk, nem kivan mást — többet vagy jobbat — a jelenleginél, ä boldog helyett az elégedett vagy a megelégedett melléknevet használhatjuk. E két utóbbi szavunk között nem annyira a tartalom, a jelentés, mint inkább a használat tekintetében van némi különbség. Kissé távolabbi szinonimája a boídop-nak a szerencsés. Némely szókapcsolatban fölcserélhető ugyan a két szó egymással — például: Boldognak (vagy szerencsésnek) mondhatja magát, hogy így ütött ki a dóig —, de a szerencsés (nem tekintve most e melléknév más jelentéseit) azt is kifejezi, hogy az, akivel kapcsolatban ezt a szót használjuk, a puszta véletlennek vagy legalábbis az akaratától független körülményeknek, eseményeknek az eredményeként jutott kedvező helyzetbe. Az is igaz természetesen, hogy nem minden szerencsés . ember boldog, és hogy sokan, sőt talán a legtöbben nem a szerencsének köszönhetik a boldogságukat. Egy pontban azonban mégis találkozik a boldog és a szerencsés jelentése, abban ti., hogy mindkét melléknevet olyan emberekre szoktuk vonatkoztatni, akik kedvező körülmények közé jutottak, mert elérték azt, amire vágytak. Ennek a jelölésére mindkét melléknév alkalmas. Ha azonban pontosabb kifejezésre törekedve azt akarjuk érzékeltetni, hogv valakit a sorsával való megelégedettség érzése tölt el, a boldog szót kell használnunk; iia pedig arra kell utalnunk, hogy valakit a jó szerencse kísér, akkor a szerencsés szóval jellemezzük a sors kegyeltjét Boldog szavunk azonban nem csupán embert vág emberi közösséget jelentő szónak lehet a jelzője, és nemcsak ilyen jelentésű — a boldog ember? mondatban alanyként használt — szavakhoz kapcsolódhat állítmányként Beszélünk boldog mosoly-rői, boldog családi élet-ről és bol- dog-nak mondhatunk olyan időszakot is, amely derűs örömöt és megelégedettséget hozott számunkra. Ilyen összefüggésben az igen választékos és főként az irodalomban élő örömteli melléknév a boldog legközelebbi szinonimája. Van azonban különbség e két szó jelentése között is. Az örömteli összetétel első tagja világosiin mutatja, hogy szavunk a boldogságnál hevesebb, a hirtelen támadó, de gyakran hamar elmúló öröm érzésével kapcsolatos, a boldog szó ellenben tartós, nem felboly- dult, hanem kiegyensúlyozott lelkiállapotra, ennek a megnyilvánulásara vagy ilyen lelkiállapotot ' létrehozó időszakra vonatkoztatható. Néha azonban elmosódik ez a jelentésbeli eltérés, és például az örömteli szív, örömteli lélek kapcsolatok jelzői tagjának és a boldog-nak a jelentése között alig van eltérés, a használatuk közötti különbség inkább csak stilisztikai jellegüfkböl következik. Ugyanebbe a fogalomkörbe tartozik gondtalan szavunk is. Minthogy azonban ez a melléknév negatív formában jelöl meg valamit, azaz csupán arra utal, hogy a szóban forgó személynek nincsenek gondjai, vagy hogy az ezziel a szóval jelölt időszak mentes a gondoktól: a pozitív tartalmú boldogénál kevesebbet mond. Éppen ezért arra alkalmas, hogy akkor használjuk, amikor a boldogság kisebb mértékéről beszélünk, amikor úgy érezzük, hogy a boldog melléknév használatából többre következtethetnének annál, mint amit ki akarunk fejezni, vagy ha a némely vonatkozásban túlzásnak Írató boldog megjelölés esetleg némileg mar fellengőssé is tenné a stílusunkat. A gondtalan-nal nagyjából azonos fokát jelöli a »kisebb mértékben »boldog* fogalmának a nyugalmas, a derűs és az életre vonatkoztatva a könnyű melléknév, de mindegyik szó más-más mozzanatát, a többi szó jelentésében háttérbe szoruló jellemző vonását emeli ki lényegében véve ugyanannak a fogalomnak: a nyugalmas a hábo- ritástól mentességre, a derűs a harmonikus kedély- állapotra, a könnyű pedig a küzdelmek, nehézségek hiányára utal, A boldog-gal rokon értelmű szavak közül csak a legfontosabbakat és a szó alap- jelentéséhez legközelebb állókat említettük meg. Szólhattunk volna azonban többek között még arról is, hogy ha arckifejezéssel kapcsolatban használjuk a szót. a sugárzó és a ragyogó is szinonimája szavunknak, ha pedig boldog ünnepeket kíván valaki, a boldog-gal rokon értelemben használhatja a kellemes melléknevet stb. Annak az érzékeltetésére azonban talán ennyi is elegendő volt: mint sok más fogalmat, a »boldog* fogalmát is rendkívül árnyaltan fejezhetjük ki a magyarban. És befejezésül még egy tanulság: Azt, hogy valamely szónak milyen rokon értelmű szavak felelnek meg, nem utolsósorban a szó környezete vagy más szóval: a mindenkori szövegösszefüggés szabja meg. Dr. O. Nagy Gábor SOMOGYI NÉPLAP Rj Vasárnap, 1970. április 12. Bb 4
