Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-12 / 85. szám

LJudmftla Kunyeckaja: LEXIK DOLGOZŰSZOiAJfllAN III. Várakozás: öt perc ’ ■>»»»' 1 Az Oroszországba látogató külföldieket általában meg­lepte a néptömegek és vezé­rük egysége, kölcsönös megér­tése. Minek köszönhette Le­nin, hogy rövid beszélgetésből is megtudta a leglényegesebb dolgokat? Ebben nyilvánvaló­an szerepe volt annak, hogy Lenint rendkívül érdekeltek az emberek, őszintén töreke­dett megértésükre, de segített egyszerűsége és egyenessége ta. Az ember iránti tisztelet abban is megmutatkozott, ahogyan látogatóit fogadta. Nemcsak arra kérte titkárait, hogy minden látogatónak idő­ben biztosítsák a belépőt, ha­nem hogy elmagyarázzák azt is, merre kell menniük, hogy ne tévedjenek el a Kremlben. Minden őrt álló katonának tudnia kellett, hogy ezt meg ezt az embert haladéktalanul be kell engednie A látogatá­sokat ügy kellett megszervez­ni, hogy senki se várakozzék öt percnél tovább. 1959 júliusában ellátogatott Lenin dolgozószobájába és la­kásába a Kremlbe az ameri­kai és a nemzetközi munkás- mozgalom kiváló képviselője, Albert Williams. Elmondotta, bogy egy alkalommal több külföldi vendéggel együtt hosszú ideig kellett várakoz­niuk. Ez rendkívül szokatlan volt a mindig pontos Vlagyi­mir Iljicstől. »Arra a követ­keztetésre jutottunk, hogy bi­zonyara valami rendkívül fon­tos személyiség tartóztatja fel Eltelt egy félóra, egy óra, más­fél, de még mindig csak ül­tünk. Volt, aiki kezdte elveszí­teni türelmét, de a dolgozószo­bából ,meg mindig kihallat­szott a látogató egyenletes, halk beszédének nesze. Ugyan ki kaphatott ilyen hosszú audenciát? Végre kinyílt az ajtó, s általános meglepeté­sünkre nem valami katonai vezető, diplomata vagy magas rangú külföldi vendég lépett ki, hanem egy közönséges mu­zsik, aki a sok millió szegény- paraszt. jellegzetes öltözékét, bekecset és bocs kort viselt. — Elnézést kérek — mondta Le­nin, amikor dolgozószobájába beléptem. — Egy tambovi pa­rasztember volt nálam, s ér­dekelt, hogy mit gondol a vil­lamosításról, a kollektivizá­lásról és a cári adósságok kiű­zetéséről. Olyan érdekes és magávalragadó beszélgetés alakult ki, hogy teljesen meg­feledkeztem az időről«. LEVÉL HARKOVBÓL Szívesen látnánk, kapitány! Belső zsebemben egy Har- kovból jött levéllel és három fényképpel indultam el azok­hoz, akikről az Ukrán SZSZK második legnagyobb városá­ban élő Jakon Petrovics Csek- ricsin olyan szépen írt. Soha­sem dobogott még úgy a szí­vem, mint most, hiszen a me­gyénk és városunk felszaba­dításában részt vevő kapitány személyes küldöttének éreztem egy kicsit magamat. A leve­let a városi tanácsnak címez­te, mert elfelejtette az utca nevét, csak a házszám maradt meg benne. Amikor a városi tanács elnökétől megkaptam Az első szovjet elektromos eke kipróbálásánál a moszkvai felsőfokú mezőgazdasági intézet tangazdaságában, 1921-ben. A Lenintől távozó parasztok nemegyszer igazolást kértek arról, hogy Lenin valóban fo­gadta őket. Ezeket otthon be­mutattak a parasztgyűléseken, s ereklyeként őrizték egész életükben. Lenin a párt egyik legelső feladatának azt tekintette, hogy a dolgozókat, elsősorban a munkásokat bevonja az or­szág irányításába. Bátran ne­vezett ki vezető állásba tehet­séges, jó képességű embereket Egyszer például D. L Kurszkoj igazságügyi népbiztos beszá­molt Leninnek arról, milyen kitűnő érvekkel zúzta szét egy Jeszin nevű munkás a GOEL- RO-tervef támadó neves professzor ellenvetéseit Krzsizsanovszkij ugyancsak tehetséges emberként jelemez- te Jeszint. Vlagyimir Iljícs azt javasolta, hogy vonják be a fiatalembert a Munka és Vé­delmi Bizottság általános ál­lami tervbizottságába. Így lett az állami tervbizottság tagja Jeszin szerelő. A titkárságon Lenin utasí­tására pontosan felírták, hogy ki kér kihallgatást, és miről akar beszélni. Az ügyeletes tit­kár minden reggel megmutatta Vlagyimir Iljicsnek a jelent­kezők névsorát. Lenin följe­gyezte naptárába, hogy kit mi­kor fogad, másokat pedig fe­lelős elvtársakhoz irányitta- tott. 1920-ban Ivanovo-Voznyesz- enszkből, a textilipar központ­jából jött egy munkás, hogy elmondja Leninnek, milyen kevés a fűtőanyag, a pénz és az élelem. Lenin javaslatára a Munka és Védelmi Bizott­ság külön határozatban köte­lezte a megfelelő szerveket, hogy biztosítsanak mindent, amire az ivanovo-voznyesz- enszki gyár helyreállításá­hoz és a termelés megindítá­sához szükség van. Amikor az országban éhín­ség volt, a pétervári munká­sok javasolták, hogy szervez­zenek különleges osztagokat, amelyek segítenek az állami élelmezési szerveknek az élel­miszer-begyűjtésben, nyilván­tartásban és szállításban. A forradalmi hagyományairól híres Putyilöv-gyárban a mun­kások 1918 tavaszán alakítot­ták meg az első ilyen oszta­got, hogy élelmet biztosítsa­nak a gyárnak. N. K. Ivanovot pedig elküldték Moszkvába, Leninhez. Vlagyimir Ujics fi­gyelmesen meghallgatta a pé­tervári munkást, és még Iva­nov jelenlétében írt az élel­mezésügyi népbiztosnak, kérte, hogy támogassa a pétervári ak kezdeményezését A Pravdá­ban néhány nappal később megjelent Lenin cikke, az -Éh­ség«, amelyet a pétervári munkásokhoz írt (Folytatjuk.) Kaposváron — huszonöt évvel ezelőtt a kedves levelet, már ponto­san megvoltak a benne sze­replők jelenlegi címet Üjra elolvastam a legmeg- indítóbb sorokat: »Nekünk na­gyon sok magyar barátunk volt Páldául Kaposváron a város elején állt a Ti. számú ház, ebben élt Vámosi József élvtárs. Már a múltban is kommunista volt, sokat üldöz­ték forradalmi tevékenysé­géért. O befogadott engem se­besülten, nagyon jó volt hoz­zám Irén nevű feleségével együtt. Ügy gondoskodtak ró­lam, mintha rokonuk vagy közeli, hozzátartozójuk lettem volna. Ebben az udvarban élt még egy család, bizonyos Ru­dolféit. A férfi nálunk volt fogságban, a felesége meg az anyósa pedig mosott ránk, fő­zött nekünk. Felgyógyulásom után gyakran meglátogattam Vámosi elvtársat. A fia, Rudi tizenhárom éves volt. Hol van most, mi lett belőle? Hol van Vámosi elvtárs és a felesége? Valamilyen Ilonkának három gyereke volt: az ötéves Ru­dolf, a hároméves Mari és a hathónapos, kicsi Ilonka. A gyerekek nagyon megszerettek és megszoktak bennünket. A kis Marika mellettem aludt az ágyban. Felgyógyulásom után mindig meglátogattam őket, s édességet, apró ajándékokat vittem nekik. Vámosi elvtárs a testvéreként fogadott, az asszonyok ebédre marasztal­tak, s a legfinomabb ételeket főzték.*i Nézem a fényképeket. Az egyiken katonaruhában akkor, a másikon ünneplőben most a levél írója, Jakov Petrovics. A harmadikon dundi, szőke kislány és kantáros nadrágé kisfiú látható. A fénykép há­tára ezt írta valaki: »Emlékül Marika, Rudi Kaposvár 1944. XII. 28.« Az én utam a képen látható egykori dundi kislányhoz ve­zet a Somogy megyei Növény­védő Állomásra, Vámosiék ugyanis 1947-ben elköltöztek a fővárosba. Vámosi József ma nyugdíjas rendőr őrnagy, a fia, Rudolf pedig egv kül­kereskedelmi vállalatnál dol­gozik. Növénypreparátumok, mű­szerek, üvegcsövek között na­gyon kedves, szőke asszony fogad. Ketterer Marika, azaz Szőnyi Lajosáé. Izgatottan né­zi a képeket, olvassa, a levél magyar fordítását. — Ez én vagyok — mondja megilletődve a kollégáinak —, nekünk is megvan otthon ez a kép. — Emlékszik a kapitányra? — Már hogyne emlékez­nék ... Nagyon szerettem őt és a társait, mindig vittek bennünket kocsikázni, lovaz- ni. Arra is emlékszem, hogy volt egy faajtónk, s ott bú- jócskáztunk a szobában. — S a játékok? — Még mindig megvannak. A nyolcéves Tamás meg a négyéves Péter játszik velük. Igaz, hogy leejtették a Piros­kát, s letört a feje, a babá­nak meg keze-lába kint van a sok játszástól, de még min­dig őrzöm. — Mi van a testvéreivel? — Rudolf Pesten tanít egy nevelőotthonban.' Ilonka köny­velő a Tanácsi Építőipari Vál­lalatnál. Az ő férje körzeti agronómus az OMMI-nál, az enyém pedig a Sütőipari Vál­z~ Így néz ki ma a kapitány. — Ez az én írásom ... Hát ennyi ideig megőrizte?! Any- nyira jólesik, hogy el se tu­dom mondani... Nagyon he­lyes ember volt a kapitány. Nekem is adott ilyen katona­ruhás fényképet magáról. Ja­kabnak hívták. — Jakovnak... — Az, az... A lányomat, a Marikát úgy szerette, hogy na. Ropogós, friss kenyeret hoz­nak a boltba. Ilonka néni, aki még egyszer férjhez ment, s most Torma Istvánnénak hív­ják, segít a társainak rakodni. Amikor megtelnek a polcok, tovább olvassa a levelet, s közben sóhatj egyet-egyet Somogyi fiatalok! A SOMOGY MEGYEI ALLAMJ ÉPÍTŐIPARI VALLALAT kaposvári és nagyatádi székhellyel, kollégiumi ellátással , KŐMŰVES, ACS-ALEVANYOZÖ, VASBETONSZERELŐ, BURKOLÓ, ÜVEGES, ÉPÜLETBÁDOGOS, MŰKÖVES, ÉPÜLETASZTALOS ipari tanulókat vesz föl Jelentkezni lehet az 512. sz. kaposvári, valamint az 524. sz nagyatádi szakmunkásképző intézetekben. 8 általános iskolai bizonyítvány, pályaválasztási és alkalmassági orvosi igazolás szükséges . (92087) PÁLYÁZATI FELHÍVÁS a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem 2 éves szakosító tanfolyamaira A Magyar Szocialista Mun­káspárt Somogy megyei Bizott­sága az 1970/71-es tanévre fel­vételi pályázatot hirdet a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem 2éves szakosító tan­folyamaira: filozófia,, szocializ­mus politikai gazdaságtan, magyar munkásmozgalom tör­ténete és a nemzetközi mun­kásmozgalom története szakon. A szakosító tanfolyam hall­gatói eredményes osztályvizs­gák után a marxizmus mind­három ágából államvizsgát te­hetnek és a 17/1963. VIL 2. kormányszámú rendelet értel­mében főiskolai oklevelet nyerhetnek. A tanév szeptember 1-től jú­nius 30-ig tart. Minden tan­folyamon hetenként foglalko­zást tartunk (előadás, osztály- foglalkozás), melyen a megje­lenés kötelező. A felvételi vizsgák május második felében lesznek. Fel­vételüket kérhetik, akik egye­temi, főiskolai végzettséggel rendelkeznek, akik elvégezték a marxizmus—leninizmus eső egyetem 3 éves tagozatát, vagy ennek megfelelő felkészült­séggel rendelkeznek. Vala­mennyi évfolyamra pártonkí- vüllek is kérhetik felvételüket. Nem kérheti felvételét, aki más egyetem, iskola stb. hall­gatója. A pályázat a városi és járási pártbizottságokon, valamint az MSZMP Somogy megyei Bi­zottsága Oktatási Igazgatósá­gán (Kaposvár, Beloiannisz u 18. sz.) beszerezhető kérdőív alapján történik. A pályázatot az Oktatási Igazgatóságra kell küldeni 1970. május 5-ig. A felvételhez szükséges a mun­kaadó és a pártalapszervezet ajánlása. A felvételi kérdőív­hez okvetlenül orvosi igazo­lást is kell csatolni. Felvételt nyer az, aki a felvételi vizsgán megfelel, egyidejűleg más egyetemre, tanfolyamra nem jelentkezett. MSZMP Somogy megyei Bizottsága, — Ez én vagyok! lalat tervosztályán dolgozik. Újra meg újra megnézi a képeket, aztán hirtelen elfor­dul. Fátyolos a szeme, restell- kedve törölgeti a zsebkendőjé­vel. — Tudja, én is gondoltam a kapitányra, vajon mi lehet vele. Anyuval is beszélget­tünk róla ... Ha eljömie Ka­posvárra, szívesen vendégül látnánk. A »valamilyen Ilonka«, az­az Marika édesanyja a Má­jus 1. és a Tóth Lajos utca sarkán lévő kenyérboltban dolgozik. Fehér köpeny van rajta, vastag keretes szem­üveget visel, ő is szőke. Na­gyon meglepődik a levélen meg a fényképeken. Sokáig forgatja azt, amin Marika és Rudi van. — Naháft, minden kis rész­letre emlékszik. Na nézd csak, még arra is, hogy a nálunk lakó öreg , néni váltig a tutyi- ját mutogatta, amikor a ka­pitány legénye hangos »drasz- tutyit« köszönve megérke­zett ... Negyvenöt március 8-án meg hatalmas csokorral állított be a kapitány. Kézzel- lábhal magyarázta, hogy most bennünket ünnepelnek. Csak Később értettem meg, hogy a nőnapon nem feledkezett meg rólunk. Igazán helyes ember volt, szívesen látnánk Kapos­váron. Több mint huszonöt év telt el. Sok minden elhalványult az emlékezetben, ez az 1944- ben szövődött harátság azon­ban most a legtisztább fényű Lajos Géza S O M OG71 NÉPLAP Vasárnap, 1970. április 12. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom