Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-11 / 84. szám
Pacsirta Kaposváron FINOM arc- élű, törékeny alkatú lány. Sorolhatnám, mi mindenre emlékeztet, ami természetes szépségével megragadja az embert, és ez igaz is lenne és mégsem. Nagy Anna önmagához hasonlít. Egyéniség, tele hittel és akarattal, kérdőjelekkel és igenekkel; öntudattal, önismerettel —* és tele vívódásokkal, kétségekkel is. Pillanatonként és szerepenként * más-más és mégis ugyanaz. Ö. Művészegyéniség. Talán Csehov lányos nőalakjait formázza leginkább, éppen ezzel a szembetűnően lányos nőiességével: ahogyan ül, ahogyan beszédes ívű kezét tartja, ahogyan elmereng vagy szenvedélyesen érvel, bizonyít, állást foglal az élet, a művészi pálya egyik vagy másik kérdésében. Nevét első nagy sikere óta ismerjük, amikor Ranódy László filmjében ijesztően csúnyára sminkelve-deformálva keltette életre Kosztolányi öregedő vénlányát. Először kolló- diumoldattal ráncolták a bőrét, majd kiálló metszőfogú műfogsort kapott. Nem értett egyet a női rútság eme külső túlhangsúlyozásával és nem elsősorban hiúsági okokból. Hite szerint a csúnyaság ábrázolása is mindenekelőtt belső színészi eszközök feladata. Ugyanakkor a színművész persze női is, miért tagadjuk? Szép metszésű szemében az öröm melegsége vibrál, fölidézve egy apró emléket. Baja főterén a forgatás szünetében kivette »müfogait«. A bámészkodó gyerekek csoportjában meghallott egy elejtett spontán megjegyzést: »Te, ez nem is olyan csúnya .. .« A PACSIRTÁT egy sereg film-epizódszerep követte. S a főiskola után az első állomás: Debrecen. A világirodalom nagy drámai főszerepei: Lady Anna, Sirály, Gruse a Kaukázusi krétakörben, s a My fair Előkészületek az üdülési szezonra A tavalyi 300 ezerrel szemben az idén 325 000 beutaltat látnak vendégül a SZOT üdülői az ország legszebb tájain. A beutaltak között 64 000 a gyermek, s a beutalójegyeknek több mint 5 százaléka külföldi csere-, turista, illetve hajóüdülésre szól. Sok gondot okoz a SZOT Üdülési Főigazgatóságának az egyre növekvő munkaerő- hiány, ami az idén már nemcsak a kizárólag nyáron működő. hanem az egész éves üdülők üzemben tartását is nehezíti. A hajóüdültetési terv végrehajtását pedig a Duna szokatlanul magas vízállása akadályozza. Például az április 13-ra tervezett al-dunai ha- jóutat is le kellett mondani, mert a hajók nem férnek át a hidak, elsősorban az újvidéki híd alatt. Mindezek ellenére kétségtelen, hogy május közepe táján megnyitják kapuikat a szak- szervezetek időszakos üdülői. A most elmúlt héten lezajlott már az a háromnapos értekezlet is, amelyen a leendő tábor- vezető pedagógusok készültek fel a gyermeküdülőkben rájuk váró feladatokra. lady Lizzy je... Országos sajtó, közben filmdelegációkkal: Cannes, Párizs, Moszkva, Leningrad, Tallin, legutóbb: Szófia, ahonnan a napokban tért vissza. Sikerek. Néhány éve: szerződés a Madách Színházhoz. Tehát alig két-három év alatt minden, ami egy színészi pálya felívelésében elképzelhető. Mi az, amit ezek után még szeretne, amit kíván? Pacsirta elégedetlen, ameny- nyire — és amire — művészi hite is kötelezi. Vagy talán olykor annál is jobban. 'Egy igazi művész, ha elégedett, nem él tovább. Feladja, meghalt az, akit az új feladat vágya valami másra, valami újra és eddig nem létezőre nem ösztönöz. Szerepálma? Minden. Újakat, Csehovot és Gorkijt játszani, tartalmas és emberi gondolatokat elmondani, újra és újra odaállni koccanó fogakkal egy színfal mögé és várni a megváltó végszót, amely szóra inti, és kilépni a fénybe. Hogy miért és mitől vacog ilyenkor? Miért és mitől fél? Nem is félelem ez. Egyszerűen: lámpaláz. Nagy intenzitású, hideglelős izgalmi állapot, amely, ha egyáltalán nincs, az már egy kicsit gya- •nús r.. Ahogyan az állandó biztonságérzet, a csalhatatlan önbizalom is. Emberi-művészi sajátosság a lámpaláz, amit csak az alkotóihlet pillanatai képesek feloldani, észrevétlenül megszüntetni a színpadon. Pedig odáig, a színpadra lépés pillanatáig sem könnyű. Különösen, ha egy színművész olyan vajúdások közt »szüli« színpadi alakját, mint ő. Vívódó alkat: önmagával, a szerzővel, a rendezővel, a szereppel, a világgal vívódó, mert a legjobbat, a tökéletest sze- ■retné nyújtani alakításában. Erre kötelezi a tehetsége, amelynek — pontos önismerettel —- a tudatában, a birtokában éL Színpadon és a színpadon kívül. EZÚTTAL IS, amikor hetek óta Kaposváron, a Csiky Gergely Színházban készült Hu- bay Miklós új 'drámájának egyik női szerepére. Színművészt játszik a darabban. Finom arcélű, törékeny alkatú. Talán Csehov láhyos nőalakjait formázza leginkább, és még sok mindenre emlékeztet, ami természetes szépségével megragadja az embert. Nagy Anna azonban elsősorban önmagához hasonlít. Egyé-, niség/ tele hittel és akarattal. Színművész. W. E. JELZI »Az első jelzés« — villan jel benned egy , pillanatra a, másoktól már hallott, de végig -nem gondolt jelentésű kifejezés. »Igen, az első jelzés.« Ujjaid a bal oldalad felé kaparásznak. Féltérden állsz, vagy inkább guggolsz, s kiszolgáltatott vagy, mint egy szükségét végző állat. Újra csak közhelyek filmkockái peregnek agyadban: »szúr a szívem ... mintha valami ösz- szemarkolta volna a szívem... mintha jeges kéz szorítaná a szívemet...« Mindegyik változatban .ott a szó: »szív«. Hányszor mondtad ki életedben? Kevésszer, az bizonyos. Valami romantikus felhangja volt eddig benned, s ezért kerülted a kiejtését. Féltérden görnyedsz a kálylta előtt, melynek ajtaja kitárva, benne iszonyú sötétség tátja rád formát öltött száját, s készülsz belehullani. A fahasábok melletted hevernek, egyik az előbb hullt ki a kezedből hangos kcrppanással. »Varsányiék majd felkopognak megint« — moccan benned a gondolat, s nevetnél, ha tudnál lélegezni, a szúrás azonban erősebb lesz, mihelyt orrodon próbálsz szippantani át láthatatlan, de valódiságát most hiányával bizonyító levegőből. Fejed nekitámasztod a kályha csempéinek, elhomályosuló szemed elé felnagyítva szöknek a hideg cserepek mintáiba rakódott porcsomók. »Takarítani...« — a mondatot már nem fejezed be magadban, mert egyszerre érzed, hogy ott, ahol a homlokod érintkezik a kályhával, valami nedvesség szivárog lefelé. Már nem is teszed föl magadnak a kérdésparadoxont: hogyan izzadhat egy kályha? A megoldás a megfogalma- zatlan kérdéssel egyszerre tudatosul benned, valahogy nyálkásnak érzed. Ha tudnád, szégyellnéd is, hogy a te homlokod termeli ezeked az apró cseppeket. A fogaid csikorgatnád, de megkövesedett ínyedből puhán állnak ki, olyanok most, mint gyerekkorodban a kettétört napra- fcrgószár fehér bele. Napraforgó. Tányérját a fény felé fordítja. Sárgalevelű. . Nem, nem- gondolod ezeket, nem tudsz gondolkodni, talán sejtjeid, a bőröd pórusai dobják ki az asszociációkat belőled. Csak legalább Anna itthon lennel Vágy a gyerekek. Ezt sem gondolod: ez az ősfélelem, a szükölö. A mammut hatalmas talpa alá kerülő egykori görnyedt tartásé ősöd vinnyogja benned. Egyik kezed még félmagasan a szived körül, a másik már a földre koppantafa után. Csak legalább Anna ...! Már mond- tad neki hónapokkal ezelőtt. »Ha egyszer úgy adódna, hogy ... Ha egyszer ...« A címeket akartad felírni, ahová kézirataidat elküldted. Csak nézett rád, nem akarta érteni. »Az autó sokszor százzal, száztízzel megy« — motyogtad akkor. — »Megeshet, hogy...« Pedig nem. féltél cr az autóban sosem, mindig úgy érezted, hogy nem lehet bajod még akkor sem, ha fülsiketítő robajjal másik kocsinak ütköztök. Te sértetlen maradsz, ebben biztos voltál. És most itt a gerincroppantó tartásban bánnád, ha lenne még erőd, hogy nem írtad fel .o címeket, az úéságok címeit, ahová írásaidat elküldted Mikor is akartál először tollat venni a kezedbe, hogy felírd a címeket? A bányász halálakor, aki annyi idős volt, mint te. Az egész falu ott volt a temetésén, csak te álltái a lefüggönyözött ablak mögött. Megsem írtad fel a címeket. Aztán már itt a városban is tollat akartál fogni egyszer. Aznap, amikor Etelka haláláról értesültél. Osztálytársad volt. a legjobb tanuló. »Szén- savgyár« — dobta fel magát benned napokig a számodra idegen töltésű szó. »Hogy robbanhat fel egy szénsavgyár?« Azt mondták, Etelka arcán a jegkéreg egy ideig konzerválta jól ismert archaikus mosolyát. A címek felírása akkor is elmaradt. Hullámokban tör rád a félelem. Minden hullám erősebb, mint készülő viharkor a tó arcának gyűrődései. »Az ember addig él, ameddig emlékeznek rá.« Hol hallottad ezt? A szúrás erősödik, mihelyt levegőt próbálsz venni. Nem, nem is akarsz már, mert a láthatóvá vált láthatatlanban furcsa vonalak kíCsillagtúra 1970, Komor emberek Viümkáza felett Irány Dunaújváros — Andocs segített — Kettészakadt a mezőny Videoton-reklám a dunaújvárosi repülőtéren. Dermesztő hidegben ébredtünk az Európa szálló hatodik emeleti szobájában, s már a reggeli előtt kacérkodtunk a gondolattal, hogy a zuhogó eső és a nagy szél miatt úgysem indítják el a mezőny. Az időjárás azonban meg- trófált bennünket. Tizenegy órára kiderült, sőt a nap is kisütött, és a három órával elhalasztott startot mégiscsak engedélyezték. Kivonultunk a repülőtérre, s, a változatosság kedvéért moáí kilencediknek vágtunk neki a Siófok — Boglár — Vidámházpuszta — Simontornya —Tolna — Dunaújváros útszakasznak. Előző napi szereplésünkről még csak - annyit, hogy Henrik a célle- szálláiSban a tizenharmadik lett, de a szakaszrepülésben és a totó-cikkírásban voltak jobbak. — Órák, ceruza, notesz, minden rendben? — érdeklődött az indulás előtt Henrik, miközben becsomagolt a hevederekbe. — Egyébként te vagy a somogyi, nem szeretném, ha eltévednénk és szégyent vallanók veled — közölte —, úgy igyekezz! Olyan picire húztam össze magam, amennyire lehetett, mert bevallom, fogalmam sem volt, hogy hol van Vidámházpuszta. — Jó, jó, majd figyelek, de te inkább próbáld a magasságot és az irányt tartani — réplikáztam minden meggyőződés nélkül. Elindultunk. Boglárig háromszor áztunk meg. Felhőfoszlányok gomolyogtak alattunk, de beljebb, Somogyvár felé ragyogó napsütéses idő csalogatott. A leszállás és időtartás soha nem volt még ilyen jó, mint most, de az időről már nem mondhatjuk el ugyanezt. Tizenkét gép startolt a ságvári reptérről, ezek szerencsésen meg is érkeztek, viszont ezt követően jött egy vihar, mely lehetetlenné tette a további felszállást. Délutánra persze megint ragyogóra kiderült, de az újságírókat közben autóbuszba ültették és elindították Dunaújváros felé. A pilóták pedig várták, hátha elindulhatnak. Délután valamennyi gép megérkezett. Nagy izgalmak után — ugyanis kiderült, hogy, Dunaújváros elfelejtette jelenteni érkezésünket, és így Ság- váron nem tudták, mi történt velünk. Közvetlenül a leszállás után — ilyenkor végeztük el az Immár obiigát adminisztrációt — két KISZ-es társaságában a városi MHSZ titkára köszöntött bennünket és adta át Dunaújváros ajándékát. Eközben a' beérkezett gépeket úgy állították egymás mellé, hogy abból a Videoton-gyár VT— TV kockája állt össze. Másnap reggel volt is keletje az ügyes ötletnek. Alaksza Tamás, a Pajtás riportere mászott fel először a hangár tetejére fényképezni. Az Arany Csillag Szállodában pazar meleg fogadott bennünket, s a frissítő fürdő után, az, izgalmaktól hemzsegő nap élményein vitatkozva foglaltunk helyet az egyik teremben, hogy meghallgassuk So- falvi István vb-elnökhelyettes sajtótájékoztatóját. Hogy húsz év alatt mivé fejlődött ez a város, azt mai kepe mulatja. Ma már negyvenezren éln^k itt, minden lakásba távfűtés viszi a meleget, a város lakóinak átlagéletkora harminc esztendő. A repülőzsüri a szerdai napot nem tudta értékelni, mert a mezőny ötven százaléka nem teljesítette a feladatokat. Igv a város jutalmait a velünk versenyző szovjet, lengyel és NDK-beli pilóták kapták, az újságírók első díját viszont Sztankay József, a Veszprémi Napló munkatársa vitte el. — Pihenjenek jól — búcsúztak el az étteremben az eredményhirdetés után a zsüriel- nökök —, mert holnap nagy út á’l önök előtt. Csütörtökön, április másod-kán kell átrepülnünk Miskolcra. Ez lesz a csillagtúra leghosszabb szakasza. Saly Géza (Folytatjuk) Csomagjainkat a versenyben taink vitték. gyóznak, a levegőnek színe van: fekete, halványpiros, sárga. Mi marad belőled? Néhány oldalnyi nyomtatott szöveg, néhány magnetofontekercs a stúdióktól távol, a szalagtárban, lejátszoitan. Hát csak ez lett volna? Már nem ásít feléd a kályhanyílás sötétje, mert a fejed lejjebb került nála. Egyszerre hideget érzel a szobában, ujjaid már nem kaparásznak a bal oldaladon, nem emlékszel, mikor vetted el a kezedet onnan. A homlokod még vizes, de már csöndes-fáradtan próbálsz lélegzetet venni. Sikerül. Egyre bátrabb leszel, már habzsolod a levegőt, és egyszerre beléd nyilall a felismerés: »Életre ítéltettél!« Még remegő lábakkal rohansz le a negyedik emeletről: ki az utcára az emberek, közé! Néhányan összemoso- lyognak, talán ittasnak néznek. Nem bánod. Folyóba Visszadobott halként fickán- o'.ozol, s magadnak is váratlan a gondolat: sohasem pusztulsz el! »Hé, te! — kiáltanál. — Mindegy milyen vagy! Mindegy, hogy zörgő csontváznak rajzolnak, vagy egyenlő oldalú háromszög közepén szemnek! Mi vagyunk az erősebbek!« Már tudod, hogy az »esti- hírlapot« kiáltó újságárus is te vagy, a buszra váró munkás is meg a léggömböt tartó kisgyerek is. Arcukba bámulsz és szeretnéd ezt mondani: »Nézzétek, mennyire hasonlatok rám!« Leskő László — Fűts egy kicsit —- javaII. helyen végzett pécsi barásoltam Henriknek, mert nagy volt a huzat a fülkében, s kabátunkat csomagjainkkal együtt pécsi kollégám, Lombost Jenő, és a Vízügy pilótája, Katona Lajos cipelték a csomagtartóval is ellátott, lengyel gyártmányú PZL géppel. Ha kisütött a nap, a plexit tető alatt egyszerre meleg volt. Időközben megérkeztünk valahová Vidámházpuszta környékére, $e a távolból már vTlámlott. — Henrik, mi van akkor, ha belénk csap a mennykő? — és ismét esni kezdett. Kanyarogtunk jobbra, kanyarogtunk balra, kikerültünk. egy kis völgyből felszálló felhőt, de Vidámházát nem sikerült fölfedezni. — Na, te híres somogyi! Hát hol van az a puszta? Nem mertem bevallani, hogy sejtelmem sincs róla, csak mutogattam jobbra-bal- ra, s ennek megfelelően forogtunk a levegőben. — Ott‘ egye a rossebb — döntött Henriik, aki ezzel a k5- áaólással megadta véleményét megyei, ismereteimről. Hiába mutattam meg neki az ando- csi templomot, mely egyben a jó irányt is jelentette Simon- tomya félé, változatlanul mérges volt a késésért és a rejtélyes tanyáért. (Később kiderült, hogy abban a völgyben volt, ahová mi a felhő miatt nem mertünk berepülni.) A bőrgyárat nem volt nehéz megtalálni. Tolna község már neki volt ismert — ki tudja, hányszor repült el fölötte a vitorlázó géppel —, és amikor a távolból feltűnt a Duna ezüst szalagja és kedves, partmenti városkája, Paks, már csak három percet késtünk. 6 SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 197«. április 11.
