Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-09 / 82. szám

Ljudmilla Kunyeckaja: LENIN DOLGOZÖSZOBÁJÚBAN ff. Beszélgetés parasztokkal Este 6-tól 7-ig Lenin az OK(b)P Központi Bizottságá­nak ülésén elnökölt, amely a közoktatásügyi népbiztosság átszervezéséről tárgyalt. Elké­szítette a Központi Bizottság határozattervezetét és a Köz- oktatásügyi Népbiztosságon dolgozó kommunistákhoz szó­ló dekrétumtervezetet Átol­vasta az átszervezésről előké­szített anyagot és megjegyzé­seket írt hozzá. A titkár a kö­vetkező cédulát vitte be az ülésre: »Tudná-e fogadni ma V. Szokolovot (a szibériai for­radalmi bizottság tagját)? Azt mondja, hogy sürgősen beszél­nie kell önnel, nagyon kéri, többször is telefonált.-« Lenin azonnal válaszolt is a hátla­pon: »Jó. 1 órára jön hozzám Krzsizsanovszkij, aztán Szoko- lov, közölje vele telefonon.« Vlagyimir Öjics este ismét a Közoktatásügyi Népbiztosság átszervezésével foglalkozó bi­zottság ülésén elnökölt. Ugyanezen a napon Lenin ledöktált egy csomó levelet: a Marx—Engels intézet igazgató­jának mellékelte Marx és En­gels leveleinek német nyelvű kiadását és kérte,' közöljék, honnan valók az általa megje­lölt részek. Megfontolandónak tartotta, nem lehet-e megvá­sárolni Németországtól Marx és Engels összes leveleit, vagy legalább a fotókópiákat. A Népbiztosok Tanácsa felelős titkárának írott levélben arra hívta fel M. Gorbunov figyel­mét, hogy feKétlenü segíteni kell L. O. Martensznek, a szovjet kormány Amerikában levő képviselőjének. Elolvasta a kiváló amerikai publicista, John Reed feleségének leve­lét, aki kihallgatást kért Le­nintől. Válaszolt az Állami Tervbiaottság munkatársának, Sziromolotovnak, és aláírta meghatalmazását, amellyel az Uraiba utazik, hogy a helyszí­nen vizsgálj^ meg. mennyi idő alatt lehet helyreállítani az üzemeket, megindítani a ter­melést. N. A. Szemasko egész­ségügyi népbiztosnak válaszolt arra a kérésére, hogy küld je­nele kórházvonatokat a Krím­be. És még mindig nem ért véget Lenin munkanapja, bár­milyen zsúfolt volt is a prog­ram már eddig. Még belefért egy megbeszélés G. M. Krzsi- zsanovszkijjal, az Állami Terv­bizottság elnökével, Vlagyimi- rov pénzügyi népbiztossal, a szibériai forradalmi bizottság tagjával, Szokolovval és egy Csehszlovákiából érkezett elv­társsal, Ruzickával. De bármelyik munkanapját vizsgáljuk is, mindig jutott Mindig jutott ideje, hogy en ideje arra, hogy emberekkel találkozzék. Ez volt életének törvénye. Lenin és a tömegek szerves kapcsolatának ggyik legjellem­zőbb példája az a határozat, amely az új gazdasági politika, a NÉP, az államkapitalizmus bevezetését eredményezte. Amikor Lenin ért a kérdést napirendre tűzte, még a párt és az állam, több vezetője is meghökkent. De Lenin az új gazdasági politikát az egyetlen helyes és lehetséges politiká­nak tartotta, amellyel véget lehet vetni a gazdasági zűrza­varnak, megteremthetik a vá­ros és a falu közötti árucse­rét, lerakhatják a szocializmus alapjait. Azokban a napokban, ami- kar a X. pártkongresszus elő­készítése folyt, a Népbiztosok Tanácsa elnökének fogadószo­bájában naponta megjelentek a parasztok küldöttségei. Büszkén mondogatták, hogy maga Lenin hívta őket »ta­nácsra«. Valóban így volt. Táviratok sorát küldték az or­szág különböző vidékeire az idézetthez hasonló szöveggel. 1921. március 1-én a követke­ző táviratot továbbították: »Ufa, a kormányzósági végre­hajtó bizottság elnökének. Ké­rem, haladéktalanul továbbít­sák az ufai járás Beketovo fa­lujába (32 verszt Ufától az orenburgi úton) Alekszej Ro- manovics Saposnyikovnak és Tarasz Grigorjevics Konarov- nak a meghívást, hogy né­hány napra utazzanak Moszk­vába, a parasztságot és a pa­raszti gazdálkodást érintő fon­tos kérdések megtanácskozásá- ra. Az üzenetet fürge, értelmes emberrel küdjék Beketovóba. berekkel találkozzék Ha utaznak, azonnal biztosít­sanak nekik helyet a kong­resszusi küldöttek kocsijában, lássák el őket élelemmel és minden szükségessel az útra, figyelmesen gondoskodjanak róluk. Az eredményről köz­vetlen vonalon értesítsék A. Cjurupa élelmezésügyi népbiz­tost. A Népbiztosok Tanácsá­nak elnöke, Lenin.« Lenin és a parasztok beszél­getései, a Bednota (Szegénypa­raszt) című újsághoz érkezett levélek, a parasztok kongresz- szusain és konferenciáin el­hangzott felszólalások össze­sítése jó anyagot szolgáltatott a párt új programjának kidol­gozásához. Á X. kongresszuson a terményfölösleg kötelező be­szolgáltatásának a termény­adóval való helyettesítéséről szóló beszámolóban Lenin ar­ról beszélt, hogy a parasztság elégedetlen a kialakult kap­csolatokkal, nem akar és nem tud tovább ilyen formák kö­zött létezni. Ez kétségtelen, és ez hatalmas dolgozó tömegele akarata, amivel számolni kell. A kongresszus előtti napok­ban a moszkvai, a tarrubovi és a vlagyimiri kormányzóság parasztjai jártak Leninnél, aki a találkozás első pillanatától őszinte, nyílt beszédre hangol­ta vendégelt. O. I. Csemov szi­bériai paraszt 1921 februárjá­ban járt Leninnél. Később így emlékezett erre a találkozásra. »Miért nagy ember Lenin? Szerintem azért, mert amikor például engem, az egyszerű embert meghallgatott, rajtam keresztül az egész parasztsá­got hallgatta, és a mondottak­ból azonnal meglátta a lenti helyzet teljes bonyolultságát.« (Folytatjuk.) HAVAS SZERELEM Reggel csúnyán összekoc­cant feleségéül, Berkenye Lajosnéval. Nelli a vita he­vében kijelentette: Lajos »kö­nyörtelen vadállat«, ezért visszaköltözik a mamához. Es maradt! De Lajos érezte, lesz még folytatása, és a napot az­zal töltötte, hogy alaposan felkészült az esti »második f élidőre-«. Lassította a lépteit és azon fantáziáit, hogy milyen szép volna ebben a ragyogó hó­esésben sétálni valakivel a Duna-parton. Fogni a kezét és beszélni mindenféle csa- csiságokról. Ügy mint öt év­vel ezelőtt, amikor éppen ilyen idő volt, és Nellikének megvallotta, hogy halálosan szereti, megkéri a kezét és ami vele jár... A meglepetés csilingelő leányhang formájában jelent­kezett. — Nicsak, a Lajos ... — Nicsak, Rózsika ... Rózsikat egy értekezlet unalmában ismerte meg, és jobb híján randevúra hívta. Az csak Lajos sajnálatos fe- ledékenységével magyarázha­tó. hogy a megbeszélt rande­vúra nem ment el. — Hát maga még él? — (et­te fel a bölcs kérdést a lány. Felelet helyett Lajos beval­lotta, hogy a múltkori rande­vún azért nem jelent meg, mert meghalt a nagynénikéje, különben is vidékre kellett utaznia, egyébként pedig a' kórházban feküdt 40 fokos lázzal. — De most, ha volna ked­ve, sétálhatnánk egyet — mondta. — Ilyen időben? — szólt a lány, de belekarolt a fiúba. — Most a legszebb. Nézze, milyen szépen esik a hó. Fi­gyelje azt a lámpát, mintha fehér kucsma lenne rajta. Verset tudnék írni róla ... Elindultak. A Duna-parton leültek egy kőre, és Lajos to­vább ecsetelte a tél szépsé­geit, a lány pedig egyre job­ban nekitüzesedett. — Igaza van, Lajos... tény­leg milyen szép egy ilyen té­li este — és közelebb húzó­dott a fiúhoz. Lajos füle rettenetesen fá­zott. Egyik kezével átölelte a lányt, a másikkal vadul dör­zsölte a fülcimpáit. Aztán a lába hűlt ki, de menekülni már nem lehetett, mert Rózsi­ka olyan jól érezte magát, mint egy fűtött szobában. Csókolóztak. de Lajosnak ez sem esett jól, mert a hó a nyakába esett, és a jeges lé a. hátán csordogált. A lányhoz bújt egy kis melegért, de' hasztalan, fázott és vacogott, mint a jégre zavart macska. — Reszket a vágytól... kis csacsi... Hiába, tudtam, hogy maga igazi férfi... Lajos pedig hallani vélte az éles hangú kis csengő csilin­gelősét, amely tudvalevőleg u fagyhalál megelőzője. Mikor Rózsika végre úgy vélte, ideje lenne hazamenni, Lajos, a Mirelité Rómeó, ösz- szefagyott tagokkal kísérte haza a lányt a város másik végére. . — Gyönyörű este volt. Re­mélem, holnap újra sétálunk — mondta Rózsi. Lajos fürge léptekkel in­dult hazafelé, mert rájött,, hogy végeredményben mégis jobb egy meleg szobában-ve­szekedni. Nellike, a felesége sugárzó arccal fogadta. — Szervusz, kicsi szivem, ne szólj egy szót sem! Gon­dolkoztam a dolgon és rájöt­tem, hogy reggel igazságta­ŰJ VOLGA Közel a tavasz... Próbálnak a vendégváró diákok A szovjet ipar újdonságai a BW n A BNV-re megérkeztek az első szovjet áruszállitmá- nyok. Ládába csomagolva, vasúton érkezett Budapestre például a legújabb típusú Vol­ga gépkocsi, valamint a szov­jet ipar legújabb bányagépei­nek, orvosi műszereinek, nyomda- és bőripari berende­zéseinek mintadarabjai. A Hungexpo értesülései sze­rint a Szovjetunió 2200 négy­zetméteres fedett csarnokában és az 1500 négyzetméteres sza­bad területen minden eddigi­nél gazdagabb kiállítási anyag várja a BNV vendégeit. A ki-, állított cikkek 40 százalékát külföldön eddig sehol sem ál­lították ki, tehát a BNV-n egész sor szovjet ipari termék­nek lesz a premierje. Äz idei vásáron 22 szovjet külkereskedelmi vállalat vesz részt. Egyebek között az Autó­export, az Aviaexpórt, sze­mély- és tehergépkocsi-abron­csokat mutat be a Raznoim- port. Sport- és vadászfegyve­reket állít ki a Raznoexport. A szovjet Iciállítási pavilon anyagát ékszerek, kozmetikai és fogyasztási cikkek teszik változatossá. A Csurgói Csokonai Gimná­zium előtti parkban még hideg fényben áll a költő portrészob­ra, az április eleji szél esővel veri az iskola gyönyörű park­ját. Benn az épületben a szo­kásos órákat izgalmas percek váltják. Készülnek a csurgói diákok a május 21—24-e kö­zött megrendezésre kerülő II. dunántúli diákszínjátszó na­pokra. Egri Kálmán tanár a szín­játszókkal próbál. Híves László Közel a tavasz című művét mutatják be. — A darab 1944 őszén ját­szódik — ismertette a művet Egri Kálmán. — Egy illegális csoport tevékenysége áll a kö­zéppontban. Felszabadulásunk negyedszázados évfordulóján ezzel a darabbal kívánunk tisztelegni a csurgói II. dunán­túli diákszínjátszó napokon. — A csurgóiak az első talál­kozón is a hagyományos szín­játszást képviselték. Hagyomá­nyukat ápolják most is? — Azzal, hogy az idén szín­darabbal is szerepelünk, nem azt kívánjuk kifejezni, hogy elutasítjuk az újat, az irodal­mi színpadi formát. Én a diák­színjátszást szeretem. Ennek ugyanis van egy re-vikívüli varázsa. Diákok diákoknak ját­szanak. Ez a cél is vezetett rendezés közben. A próbateremben találkoz­tam a gimnázium igazgatójá­val, Gál Ambrussal, ő is be­kapcsolódott a beszélgetésbe. — A csurgóiak hirdfették meg a dunántúliak részére a diákszínjátszáz hagyományá­nak ébresztését és ápolását, ők tették meg az első lépést ezzel a megújhodáshoz vezető úton. És Csurgón az eltelt idő alatt még nem született meg egy állandó diákszínjátszó csoport. Érezzük mi is, hogy ennek kellene lennie a célnak. Az 1970—71-es tanévtől már szak­kör jelleggel kívánunk működ­tetni egy irodalmi színpadot. Ez állandó »társulat« lesz — adta feleletül Gál Ambrus és bemutatta Terényi Zoltán ta­nárt, aki a II. dunántúli diák­színjátszó napokra egy irodal­mi színpadi műsort állított össze. Ezt többnyire kollégis­ták mutatják be. »Homloka ráncában az em­beriség« — Ma jakovszldj-idé­zet a címe a Lenin-eentenáriu- mi összeállításuknak. Törekvé­sük: emberközelből bemutatni Lenint. Igyekszünk »mozgal­masak « is lenni, vetítéssel, kó­russal színesítjük a műsort. Hanglemezről pedig eredetiben hallhatja a közönség Lenin hangját. Április első napjaiban jár­tam Csurgón, a tavaszi szünet előtt, A próbák — bármennyi­re fontosak is — most szüne­telnek. — Hát ilyen a diákszínját­szás — mondta búcsúzóul Te­rényi Zoltán tanár. n. b. Somogy első rendőrkapitánya volt ALIG HÚSZ KILOMÉTER­RE a várostól még dörögtek az ágyúk. A megyszékhely ká­bulatból ébredt, az elgyötört, létbizonytalanságban, élő em­berek tétován jártak-keltek az utcán. Ki tudta, nem kell-e még visszabújmi az óvóhelyek­re?... 1944 decemberét írták. A megye felszabadult részén a szovjet csapatok őrizték a rendet. A legelső tennivalók közé tartozott, hogy létrehoz­zák a magyar rendőrséget, amely átveszi a rend biztosí­tását a katonáktól. 1945 januárjában Zaharov városparancsnok magához ké­retett egy fiatal ügyészt — önt a Nemzeti Bizottság­gal egyetértésben Somogy me­gye rendőr-főkapitányává ne­vezzük ki. Kérem, rögtön áll­jon , munkába. A fiatalember, azaz dr. Szö- Itendy János egyike volt azok­nak az ügyészeknek, akik a németek kitafcarodása után is a helyükön maradiak. Nem lan voltam. Kinéztem az ab­lakon és ezt a gyönyörű hó­esést látva eszembe jutott, hogy öt évvel ezelőtt ugyan­ilyen idő volt, amikor a Du­na-parton sétáltunk... Em­lékszel, drágám? — Mintha ma történt vol­— Nellikém, olyan jó vagy hozzám, megérdemlem én ezt? ... Odakint mintha hidegebb lett volna. Nelli vígan cse­vegett: — Emlékszem, öt éve azt mondtad egy lámpáról, hogy olyan, mintha égy fehér kucsma lenne rajta és még verset is akartál erről írni. Lajos hallgatott és vaco­gott. — Üljünk le erre a kőre, mint a fiatal szerelmesek — javasolta Nelli és már le is ült. ' — Lajos!... Hiszen te sírsz. Nem is tudtam, hogy így sze­retsz — kiáltotta elragadtat­va Nelli, és havas haját La­jos arcához dörzsölte. Ost Penne .volt mitől tartanba. Tudták, hogy több ember életét men­tette meg. — A Gestapo egyre több ár­tatlan emberre vetette ki a hálóját. Dr. Borsos Dezsővel — aki akkor vizsgálóbíró volt — elhatároztuk, hogy a kiszemelt áldozatokat lecsukjuk. »Elítél­tük« többek között Simon Jó­A BIZALOMÉRT TEHÄT nem kellett megküzdenie — s sokat jelentett ez akkor. Ka­pott a parancsnoktól egy pisz­tolyt és egy gépkocsit, zsebé­ben a kinevezés... — Hirdetményt tettem köz­zé, afféle toborzót. Hétszáz rendőrt vettem föl. — Melyek voltak az első te­endők? — Nagybajomban még tar­tott a harc. A frontról izgató- kat, provokátorokat dobtak át Razziákat szerveztünk, tucat­jával tartóztattuk le a bűnösö­ket Nemegyszer megesett, hogy éjszaka felhívott a szov­jet városparancsnokság, s kö­zölte, pár órán bélül száz ren­dőrre lenne szükség. Romelta­karításhoz közmunkákat szer­veztünk, igyekeztünk gitat vetni a feketézésnek. A Bala- ton-parton az arisztokrácia százezres értékeket hagyott a villákban, ezeket leltárba vet­tük. gondos­kodtunk a va­gyontárgyak biztonságáról. —■ Az első hónapokban nem volt ügyészség, a néftoíróságokat is májusban'4' hozták létre. Hogyan szol­gáltattak igaz­ságot? — Saját ha­táskörünkben intézkedtünk, amit tudtunk, elintéztük. Hozzá kell ten­ni, hogy élet elleni bűncse­lekmények a szabad So­mogyiban nem voltak, a hábo­rús bűnösök fölött pedig később a nép- bíróság ítélkezett. — Kik voltak a rendőrka pitányság vezetői? — Velünk dolgozott a többi között a már említett dr. Bor­sos Dezső, dr. Szabó Sándor — ma megyei bíró —, dr. Kecs­kés Rezső, ma megyei ügyész. Ha a vezetésben nem is, de a rendőrség munkájában részt vettek a bizonyítottan demok­ratikus érzelmű régi rendőrök is. A ROMJAIBAN HEVERŐ megye feltámadásához az kel­lett, hogy minél előbb munká­ba álljanak az üzemek, a hi­vatalok. Voltak, akik remény­kedtek, visszakerül még a vá­rosházára a német zászló, s bojkottálták az újjáépítést. A rendőrség gondoskodott róla, hogy ne álljon a munka. — Talán szépen hangzana, ha azt mondanám; mindig előttem van, honnan indul­tunk, s hogy én ott voltam az indulásnál. Pár hónap után én a megyei ügyészség vezetője lettem, majd az igali járásbí­róság elnöke. Aztán pedig ügyvéd. Negyedszázad telt el kapitányi kinevezésem óta, egy ember életében jelentős idő. S ha visszaemlékezem, hol kezdtük, art kell monda­nom, egy nép történelmében is... Pintér Dezső na... — Tudom, szeretsz ilyen időben sétálni és elhatároz­tam, elmegyek veled. zsefet is, aki később a parla­ment őrségének parancsnoka lett. SOMOGYI NÉPLAP Csért*» rtok, UN. apnhs 9. • i i

Next

/
Oldalképek
Tartalom