Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-08 / 81. szám

Egy képet örökre megőrzők ez emlékezetemben. Feszes vi- gyázzban állt a Szabadság parid szovjet'emlékmű előtt. Nem néztem az órámat, nem számoltam a másodperceket. Annyit mindenki észrevett, hogy Borisz Viktorovics Szer- gijenko kétszer olyan hosszú ideig állt az elesett szovjet hősök emlékére emelt fehér oszlop előtt, mint a többiek. Hogy miért? Erre csak azok találhattak magyarázatot, alá1 tudták, hogy Kaposvár egykor: városparancsnokának fejében rajzának az emlpkek, a gondo­latok. <5 már állt egyszer ezen a talapzaton, amikor 1945. au­gusztus 20-án felavatták az emlékművet. Amit akkor mon­dott a kaposváriaknak, meg­őrizték a korabeli újságok és nagyon sok ember emlékezete. Biztosan átvillant ez is benne, s érezve a felszabadulás ne­gyedszázados évfordulójára rendezett ünnepségek emelke­dettségét, tiszta levegőjét, meg­állapíthatta, hogy az akkor Jaért barátság valóban kitelje­sedett. Sok megható találkozás em­lékével utazhatott vissza Moszkvába B. V. Szergijenko és felesége. Április 1-én dél­után érkeztek meg Kaposvár­ra. Alig mosták le magukról az út porát, máris elmentek sé­tálni a városba. Legelőször az Április 4. utca 7. számú házat nézték meg, mert ott laktak, a földszinten jobbra. Az első lakásuk pedig a Tanácsház utcában volt, néljány nappal később oda is elmentek. — Hol van az az asztalos, aki a város polgármestere volt? — kérdezte B. V. Szer­gijenko a vendéglátóitóL Nem kellett sokáig várni a 'találkozásra. Amikor április 2-án felavatták az emléktáblát a Munkásotthon falán, a haj­dani munkásifik mind a ta­nácsházára siettek. A főbejá­rat lépcsőjén állt B. V. Szer­VENDÉGÜNK Kaposvár egykori városparancsnoka gijenko, s a ta­valy felavatott tanácsköztársa­sági és felsza­badulási em­léktáblát néz­te, amikor fel­tűnt Boór Ist­ván szikár alakja. A két férfi hosszú percekig ölelte egymást. S amikor a foga­dáson elhang­zottak a beszé­dek, megkezdő­dött a beszél»’ getés a tanács nagytermében összegyűltek között, Boór Pista bácsi csak annyit kérde­zett a város egykori pa­rancsnokától: — Hogy élsz? W élsz? Borisz Viktorovics nagyon szívesen idézte föl azokat az éveket, amelyeket a Szovjet­unióba való hazatérése óta átélt. Háromszor megsebesült a háború idején, nyolcszor át­lőtték. Szinte a közgazdasági egyetem padjából hívták be katonának, s hét év múlva ke­rült haza Moszkvába. Egyelőre azonban nem a civil élet vár­ta, hanem a Frunze Katonai Akadémia. Később a külügy­minisztériumba, majd a KGST központjába került Két évig Genovában volt a Szovjetunió külképviseletén. Jelenleg is a KGST központjában dolgozik, t m a titkárság káderosztaly-veze- tője. Felesége, Gólja, alá vele együtt volt Kaposváron 1945- ben is, orvosnő. S még egy adat: négy fiuk van Szergijen- kóéknak. Szinte meglepő volt, milyen pontosan emlékezett mindenre az ötvenöt éves férfi. Csak egy példát a sok közűi: a tanács^ elnök szobájában fölismerte a páncélszekrényt, s pontosan leírta, milyen kulcs illik hoz­zá. Amikor megmutatták, ne­vetve bólogatott: ez az. Sok mindennek örült, leg­jobban azonban Kaposvár vi­rágzásának, ipari fejlődésének. Ennek többször hangot adott, legkifejezőbben a Villamosság: Gyárban. A gyárlátogatás után megkérte a vendéglátóit, vi­gyék ki őket Nagybajomba, az emlékműhöz, ugyanis az egyik katonájáról mintázták a szob­rot. , A gyárban kapott vörös szegfűket meghatódva helyezte el a házaspár a talapzaton. Lajos Géza Konzultáció 270 vállalattal Az Országos Tervhivatal közzétette, megismertette a vállalatokkal a negyedik öt­éves terv gazdaságoplitikai el­gondolásait, a legfontosabb társadalmi célokat, a szabályo­zó rendszer főbb vonásait. 1 A terv előkészítő vitáiról a következő tájékoztatást adta Dobos István, az Országo: Tervhivatal közgazdasági fő­osztályának vezetője: — A gazdaságirányítás új rendszerében a népgazdasági tervezés nem nélkülözheti a vállalatok egyre gazdagabb is­meretanyagát, ugyanakkor a vállalatoknak számolniuk kell az irányító, a tervező szervek elgondolásaivaL — Az Országos Tervhivatal mintegy 270 nagyobb vállalat vezetőit külön is meghívta, s részletesen tájékoztatta őket a tervkoncepciókról. Kitünteted KISZ-bizottság A Siófoki Kőolajvezeték I Vállalat KXSZ-bizottsága alig egy évvel ezelőtt — 1969. feb- I rurár 26-án — alakult, s teg- i nap Hódos Ervin, a KISZ köz­ponti bizottság ifjúmunkás ta­nácsának titkára — az intéző bizottság nevében — átnyúj­totta a vállalat fiataljainak a kb kitüntetését, a KISZ Ér­demérmet. A megalakulás és a kitünte­tés között eltelt egy esztendő munkája nem volt könnyű. Nagy feladatokra vállalkoztak a fiatalok. Néhány szemléltető példa erre: Siófok gázellátása érdekében a műszaki osztályon működő alapszervezet fiataljai társadalmi munkában soron kívül készítették el a gázveze­ték hírközléséhez szükséges tervek egy részét Részt vállal­tak az átadó állomás műsze­reinek, automatikájának sze­relésében is. A karbantartó- és javítórészleg fiataljainak csak­nem négyszáz óra társadalmi munkájába kerül az új rend­szerű, műanyaggal történő cső­szigetelés technológiájának ki­alakítása. A biztonság miatt rendkívül jelentős riasztóbe­rendezés, amelyet a kábelki­egyenlítő üzemegység fiataljai készítettek, az első szikra után riasztja az ügyeletest. A szál­lítási üzem fiataljai intézke­dési tervet készítettek, hogy a rendkívül nagy járműparkot gazdaságosan kihasználhassák. Ezekhez az eredményekhez hozzá kell tenni még a tizenöt ifjúsági KISZ-brigád szocia­lista munkaversenyét Ennek csak egyik eredménye a 329 000 forintos felajánlás teljesítése. A példa hatására nemcsak a központban, hanem vidéken — a csővezeték- és kábelépítők­nél — is új alapszervezetek alakultak. Vidéken — például Hajdúszoboszlón, Kard^ikú- ton, Vecsésen — több mint 260 fiatal dolgozik a vállalat KISZ-bizottsága által készített akcióprogram megvalósításán, s ezzel együtt a nagy cél, as ország zavartalan gázenergia­ellátása érdekében. (A vállala­ton belül is értékelték az alap­szervezetek munkáját, s teg­nap adták át az első helyezet­nek — a kábelkiegyenlítő üzem alapozervezetének — a vándor-zászlót és a 2500 forint értékű jutalmat. A központi adminisztrációs részleg — a második helyezett — 1500, a két harmadik, helyezett — a propán-bután főosztály és a szállítási osztály KlSZ-alap- szervezete — pedig nyolcszáz forint pénzjutalmat kapott.) Amikor az eredményekről esik szó. szólni kell a kitünte­tett KISZ-bizottsághoz tartozó kitüntetett fiatalokról is A Fel­szabadulási emlékéremnek teg­nap óta birtokosa a vállalatnál: Szabó Gabriella, Báznai Mi­hály, Kazár Attila, Lapos Ta­más, Sasa Valéria, Kérfalusi Gyula, Vomröf Erzsébet, Blúzai János és Németh György. A múlt tehát sikeres. És a jövő? A feladatok talán még nagyobbak. Ebben az évben indul a Barátság II. kőolajve­zeték építése. Fölötte védnök­séget vállalt a KISZ-bizottság. A védnökség eddigi eredmé­nyei: megállapodtak a Mine- rálimpex Külkereskedelmi Vállalat alapszervezetével, hogy a külföldi szállítási szer­ződésekben szereplő és a Ba­rátság II. olajvezeték építésé­hez szükséges berendezéseket, anyagokat határidőre hozzák be az országba. Már rendsze­res a kapcsolat a Dunaújváro­si Vasmű KISZ-bizottságával: negyedévenként tartanak kooperációs tárgyalásokat, hogy ideiében elkészüljön a csővezeték. Ezek mór a jövő feladatai. Eredményes teljesítésük bizto­sítéka az eddig végzett munka. K. I. Vállalati önismeret és önbecsülés „Ha az időjárás engedi...44 Tavaszkezdés a Balaton AZ EGYIK VÁLLALATNÁL vita kerekedett a meós és az üzemvezető között a készter­mék minőségéről, használható­ságáról. Gyakoriak az ilyen nézeteltérések, esetünk csupán azért említésre méltó, mert a gépet szerelő munkás szokat­lan módon a meós pártjára állt. »Ne küldjük el a gépet a külföldi vevőnek — mondotta. — Hasonló hibával sokat baj­lódtam, pironkodtam magam is a múltkor, amikor az egyik gépet a helyszínen nekem kellett átadnom«. Nem ismeretlen ez a magas fokú munkás-felelősségérzet — mondhatja az olvasó. Mégis érdemes szemügyre venni, mi a kiváltója. Nem valamiféle veleszületett érzék, hanem a tájékozottság, a vállalati munka összefüggéseinek isme­rete. Következésképpen a fele­lősségérzet hiánya is gyakran a tájékozatlanságból, a tapasz­talatlanságból táplálkozik. Ez utóbbi, a tájékozatlanság, saj­nos ma még meglehetősen gyakori. Kellő tájékozottság nélkül elképzelhetetlen a felelősség­teljes, színvonalas *és értelmes alkotómunka. A legjobb spe­cialista, a részletek hozzáértő ismerője is mechanikussá vá­lik a napi munkában, ha nem látja és érti tevékenységének nagy összefüggéseit, a rész 'és az egész kapcsolódását. Az egyén csak akkor végez­heti tudatosan saját részfel­adatait, ha az egész kollektíva irányítása tervszerű, reális helyzetismeretre épül. A vál­lalatok vezetése tehát — a nagy sebességű, korszru jár­művekhez hasonlóan — kiváló navigációs berendezést igényeL A vállalat vezetőinek — akár­csak a hajó, a repülő, a raké­ta parancsnokának — tudnia kell, honnan hova tartanak és hol tartózkodnak az adott pil­lanatban. AZ ÜNALLO és terv­szerű vállalati gazdálkodás kulcskérdése a megbízható, műszaki közgazdasági navigá­ció, a pontcs tájékozódás. A vezető sok csalódástól, félreér­téstől, kfertol ..Jmé&batik meg kollektívájukat, ha képesek a vállalatot jól betájolni, meg­határozni helyét a szakágazat­ban, a népgazdaságban, a vi­lágban. i Kívánatos, hogy ne csak a vezetők, hanem a beosztottak is ismerjék a vállalat helyét, szerepét, terveit, lehetőségeit A kollektíva önismerete és kellő önbecsülése általánossá teheti a bevezetőben említett példát, vagyis hogy az adott terméket előállító dolgozó a felhasználó, a fogyasztó fejé­vel is gondolkodjék. A felada­tok végrehajtására másutt is csak a helyzet pontos ismere­tében mozgósíthatják igazán a dolgozókat. Tehát nemcsak a célt kell ismerni és látni, ha­nem a startvonalat is és a startotokat is. A jó időbeosz­tás és ütemérzék, a helyes tak­tika megválasztása elképzelhe­tetlen nélküle. K. J. A tavaszi munkakezdésről szerettem volna riportot készí­teni Fonyódon, a Balaton Ter­melőszövetkezet ottani üzem­egységében. Az éjjeli eső azon­ban megakadályozott ebben, mert tócsákat hagyott az uta­kon, sárossá tette a földeket, így tervemet csak részben si­került megvalósítanom. Hegedűs József traktorossal a tsz lucemaföldjén találkoz­tam. Gépe fürgén mozgott a szárazabb helyeken. A traktor után műtrágyaszórót akasztot­tak. A fehér, hó benyomását keltő por széles ívben hullott a talajra. — Tegnap még Ordacsehi­ben voltam — mondta Hege­dűs József szusszanásnyi szü­nethez jutva a műtrágyaszóró feltöltésekor. — A kukorica­földet készítettük elő. Szántás és tárcsázás következik a köze­li napokban, ha az idő engedi. Ezt az utóbbi mondatot bizony gyakran mondogatjuk mosta­nában. Reggelente az eget kémleljük, milyen időjárás varható: munkára alkalmas-e vagy sem. Elmaradtunk a hosszúra nyúlt tél miatt, mint minden mezőgazdasági üzem Három-négyszáz méterrel odébb, a dombhajláson túl, asszonyok csapatát láttam Mélyre hajolva, késsel a ke­zükben dolgoztak. Füzfavesz» szót vágtak. Brigád vezetőjüket, Perusza Jánost kérdeztem meg a munkáról. — Sürget bennünket az idő, vegyszerezni kell — válaszolta. — Ezért aztán fokoztuk a tem­pót. A télen nem tudtuk le­vágni a vesszőt. Ha most sem sietnénk, veszélyben lenne a következő termés. Ez a fűz- vessző-nevelo terület a szív­ügyem. 1966-ban, amikor tele­pítettük, én is részt vettem a munkában. A múlt évben egy­két holdon kiszáradtak a vesz­Az asszonyok fSsvesszőt vágnák T ermclőszö vetkezeti en Hegedűs József gépe műtrágyát szór. szök, mert az eső elkerült ben­nünket Az idén meg már már­ciusig nagy csapadékmennyi­ség esett — Hányféle vesszőt telepí­tettek? — Amerikait, osztrák szür­két cinege- és kenderfüzet. Az amerikai nem bírta a berki ta­lajt Legjobban a kender és az osztrák szürke vált be.. Az értékesítésről már az iro­dában Semsey László üzem­egységvezetőtől és Kiss János főkönyvelőtől érdeklődtem. — Tizenöt vagon termést terveztünk, de eddig már hu­szonkettővel szállítottunk a Siófoki Háziipari Termelőszö­vetkezetnek. Százot forint má­zsája. A füzesünk huszonöt holdas. — Hogyan telt el a tét mit terveznek az idén? — Télen kukoricamorasolás folyt Őszi szántás maradt el százhúsz holdon. A kukorica- szárat Orkán-típusú gép tépi. Jövőre 110 holdon vetünk ten­gerit 214-en pedig gabonafélé­ket Közös erővel akarjuk gé­pesíteni a kukorioatermesztási munkákat Nemrég vásárol­junk egy D—4K típusú erőgé­pet, ez szánt most Ordacsehi­ben. A többi gép a kukorica- szállításnál dolgozik. Százhúsz tagunk van a fonyódi üzem­egységben, ebből hatvan-het­venen végeznek rendszeres munkát. A kertészetben alkal­mazottak tevékenykednek. Az idén alaposan felkészül­tek a növényvédelmi munkák­ra. Komplex brigádot szervez­tek. Öt növényvédelmi gép dolgozik majd együtt. A brigá­dot szakképzett munkások al­kotják. Semsey László növény­védő szakmérnöki oklevelet is szerez. Ahogy elmondta, a ga­bonaféléket és a kukoricát tel­jes mértékben vegyszerre] ke­zelik majd. — Az állattenyésztésben is előre szeretnénk lépni — tájé­koztattak. — Korszerű tehénis­tállót építenénk borjúnevelő­vel, meg egy hatszáz férőhe­lyes sertéshizlaldát Ordacsehi­ben. Ami ott rn.hr megvalósult tizeniiégyezres létszámú ba­romfitelep és százhúsz férőhe­lyes növendékmarha-istállö. Amikor elbúcsúztam, már esteledett. A távolban feltűn­tek a vesszővágásból hazatérő asszonyok. Leskó László SOMOGT! NÉPLAP Szerda, 1970, április 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom