Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-01 / 76. szám
/I megyei I. osztályból jelentjük Még hat csapat veretlen A megyei labdarúgó-bajnokság két csoportba osztott csapatai közül a vezető együttesek megőrizték veretlenségüket. Biztosan győzött a Kiss J. SE. a Balatonboglár és a Babócsa. Meglepetés, hogy a K. V. Lobogó két számjegyű győzelmet aratott Somogytarnóca ellen. Balatoni csoport KISS J. SE—K. VASUTAS 4:0 (3:0) Kapóiv, 250 néző. Vezette: Tóth Gy. A jól játszó hazai csapat nagyobb arányú győzelmét a vendégek védelme akadályozta meg. G.: Kétszeri, Csullag, Székely, Mester. , 3ALATONBOGLÁR— Í'ONYÓD 4:0 (2:0) Fonyód, 100 néző. V.: Fenyvesi. A mezőnyben nem volt szá- nottevő különbség a két csa- >at között A nagyarányú ve- eségben elsősorban a hazaiak (apusa a ludas. K. TÁNCSICS II.—ZAMÁRDI 12:1 (1:0) Zamárdi, 100 néző. V.: Bo- ssik. Az eredmény híven tükrözi z erőviszonyokat. G.: Kocsis. liss, ill Kertész. i-r, 4 , , .aB—ORDACSEHI 1:1 (1:0) Tab, 200 néző. V.: Pesti. , Gyenge iramú mérkőzésen igazságos pontosztozkodás. G.: Boldi, iÍL Horváth IL Dráva csoport K. RÁKÓCZI II.—K. DÓZSA 1:0 (0:0) Kaposvár, 500 néző. V.: Zsa- lakó. CSURGÓ—N. KINIZSI 1:0 (0:0) Csurgó, 500 néző. V.: Hardi. Változatos, küzdelmes mérDöntöbe jutott a magyar női kosárlabda-válogatott A spanyolországi G-eronában az Európa-bajnoki selejtező harmadik napján a magyar női kosárlabda válogatott biztos győzelmet aratott Svájc együttese felett, és ezzel az EB döntőjébe jutott. Magyarország—Svájc 94:53 (44:29). A forduló másik mérkőzése: Franciaország—Spanyolország 69:45 (33:30) A selejtező végeredménye (továbbjutott az első kettő): 3. Franciaország 6 pont 2. Magyarország 4 pont 3. Spanyolbrszág 2 pont 4. Svájc 0 pont kőzésen a hazai csapat rászolgált a győzelemre. G.: Vlaszák. BABÓCSA—1TOPONÁR 3:1 (2:0) Babócsa, 300 néző. Vezette: Farkas. A hazai csapat csatárai a helyzeteknek csak egy részét használták ki. G.: Virovecz II., Bicsár, Bakó, ill. Harsányt K. V. LOBOGÓ—SOMOGYTARNÓCA 11:0 (3:0) Kaposvár, 50 néző. Vezette: Horváth Z. A sportszerűen küzdő falusi csapat ellen a K. V. Lobogó tetszés szerint érte el góljait. G.: Jezeri (4), Radaksz (3j, Kiss (3). Zimonyi. A bajnókság állása: 'Balatoni csoport 1. Kiss J. SE 2. Lengyeltóti 3. Táncsics n. 4. Ordacsehi 5. Balatonboglár fi. Zamárdi 7. K. Vasutas Tab 9. Fonyód Dráva csoport 1. N. Somogyi 2. K. Rákóczi n. 3. K. V. Lobogó 4. Csurgó 5. Babócsa 6. N. Kinizsi 7. Toponár 8. K. Dózsa 9. S.-tamóca 22-- 22-- 3 2 ■ 2 2 3 2 ■ 3 1 • 3 1 • 3 - 3 7:0 - 7:1 1 13:3 -4:1 1 8:8 2 2 3 3 4 4 4 4 8:8 4 6:4 2 3:6 2 3:8 - 1:21 AKNASZEDOK Tizenhármán maradtunk Beszélgetés közben a kezüket figyelem. Amikor egy-egy, csaknem negyedszázada történt emléket idéznek, mindkettőjük keze idegesen megremeg. Ezt látom akkor is, Ka írnak, akkor is, ha egy köny- nyű tárgyat tartanak a kezükben. Pirity Zoltán, a Kaposvári Cukorgyár szállítási osztályának munkatársa és Hiczó György, a GELKA kaposvári kirendeltségének vezetője javakorabeli férfiak. Kezük szokatlan remegésének okáról így beszélnek: — Nem az elsuhant évek okozták, hanem az idegtépő percek, órák és napok, melyeket mint aknaszedők, tűzszerészek átéltünk. A kommunista párt felhívására önként jelentkeztünk. Huszonnyolcán kezdtük olyanok, akik korábban együtt katonáskodtunk, maradtunk tizenhármán. Tizenöt báj társunk életét áldozta a hazáért. S most mindketten szinte újból átélik a történteket. Kezükbe veszik egyetlen »műszerüket«, a négyméteres, tűhegyes villával ellátott rudat, s lassú, óvatos lépésekkel megindulnak Mesz- tegnyő, Csiko- tapuszta, Nagybajom, Barcs, Pálma j or, Marcali és még nagyon sok község és puszta földjein, hogy a szerteszórt, eldugott almákat, a homokba fulladt, de robbanás- veszélyes lövedékeket felkutassák. Minden ak- natípus más és más veszélyt jelentett rájuk, de főleg azokra, akik nem ismerték az aknákat, s azt, hogy a németek milyen eszközöket ötlöttek ki , ártatlan embe- Hlczo György a tragikus temetésre emlekez- rek pusztítása- te‘° gyászjelentéssel, ra. Ilyen volt például az üvegakna, az ugró- és taposóakna, a különböző bambák és lőveEpilógus helyett A ZARÓADAS végén, ami- p ben. Furcsa módon ebben kor a közönség hatalmas kórusként »röp ültette fel« a közismert, eredeti somogyi pávad'allamot, úgy éreztem, egy ország énekel. Együtt, az otthonokban, falun és városban, a képernyő kékes fényében — lélekben legalábbis mindenképpen együtt. Ügy érzem, fölösleges a kommentár. Ami itt alig fertályesztendő alatt Battonyától Sopronig történt, ez a tizenöt Röpülj páva-műsort és amit mögötte érzünk, tudunk: milliók felismerése, rácsodálko- zása a magyar népdal tiszta forrásának szépségére. A több mint kétezer újonnan fölfedezett népdal és népdalváltozat — önmagáért beszél. Bensőséges. meghitt, lélekben fölemelő köszöntés mindez a szabad Magyarország 25. születésnapján, amely érzelmileg jelentett sokat: a magyar néphez való kötődésben, a szocialista hazafiságeszmény- hez való közelítésben. Mozgalommá kezd bontakozni a magyar népzene, és reneszánszának kezdete volt ez a felszabadulási népdal- verseny. Mondhatnánk, idejeországban — amelyet eredményei, kapcsolatai révén lassan a világ egyre több pontján »zenei nagyhatalomnak« tekintenek — a zenei anyanyelv stílusidegen, »mű« elemekkel összekeverve jelenik meg. De a nép megismerhette azt, ami a sajátja, a maga értéke, a maga kincse. Nem rajta múlt a töibb mint fél évszázados hangsúlyeltolódás az álnópi, népies műzene. a sokszor teljesen értéktelen, szirupos, érzelgős magyar nóta javára. Ennek az arányeltolódásnak a különböző társadalmi rétegek ízlésében, szemléletében azonban még koránt sincs vége. Ezért tartom igen nagy jelentőségűnek a népdal- vetélkedő-sorozatort. Valami elindult... Énekelt az ország, megismerte eredeti dalainak szépségét. és bízunk benne: őrizni, ápolni is képes újjászületett hagyományát. Farasztkó- rusok alakulnak az országban, a tsz-ekben és népdaléneklő csoportok falun és városon az ifjúsági klubokban. És bizakodunk, énekelni fogunk ezután is régi és újkeletű magyar népdalokat. Spontán kibuggyanó érzésekkel, az éneklés lélekemelő örömével. Ügy, ahogy Barcson hallottam, a zsúfolt klubhelyiségben, . az egyik középdöntő után. Nem tudom, ki kezdte el a sötétben, de Vass Lajossal és a karédiakkal együtt énekelt pillanat alatt mindenki. Így él, így éljen a dal tovább, mindannyiunkban. Túl a versenyen és túl a díjakon. Ennek az egész mozgalomnak a jelentősége sokkal nagyobb és magasztosalbb annál, hogy most, a »döntő« után 'bármelyik szereplő részvétele, művészete minősítés, rangsorolás tárgya lehessen. KODALYNÉ zárszó helyett elmondott szép gondolatát érzem fontosnak ebben az egész megmozdulásban. »Megnyitó az inkább, kezdete a népzenei megújhodásnak...« Így epilógus helyett — ml is annyit fűznénk hozzá, hogy sokat várunk megyénktől a Röpülj páva után. Többet, mint máshol, mert innen röppent először magasba a legismertebb pávadallam. És ez sok mindenre kötelez'bennünket. Wallinger Endre dékek, melyeket a németek agyafúrt módon valamilyen formában úgy helyeztek el, hogy elsősorban az emberekre legyenek veszélyesek. S ha végigfésültek, egy-egy terepet, kimondhatatlan örömet jelentett számukra, amikor a halomba hordott aknát, lövedéket felrobbanthatták, mert azok már nem veszélyeztethették az emberek életét. S ha végeztek egy falu határának gondos átfésülésével, arról is meggyőzték a földre, a dolog után vágyó embereket, hogy a veszély elmúlt, nem kell félniük semmitől. Nemegyszer órákat sétáltak a megtisztított területen, miközben az egész falu aggódó tekintete kísérte őket. Egy emlékezetes, izgalmai epizódot idéz fel Pirity Zoltán. A Kaposvár—Nagykanizsa közötti vasútvonalra hívták egy alkalommal. A tavaszi áradás kimosta egy kisebb patakon átvezető híd alját, s a vasúti pályamunkások rémülten látták, hogy hatalmas aknák hevernek ott. A hatástalanítást, a robbanószerkezetek kiszerelését csak hason fekve tudták elvégezni. Órákig tartott, amíg az Idegtéoő feladattal — Mányoki László fő* törzsőrmesterrel hajtotta ezt végié — végeztek. Nem egészen pontos adatok szerint Somogybán a front ideje alatt, illetve utána aknáktól és más lövedékektől 1805 polgári személy, főleg sok gyermek, asszony és idős ember halt meg. S hogy a halottak, nyomorékok száma nem emelkedett sok ezerre, az köszönhető Alekszandr Dimov bolgár őrnagynak és műszaki egységének, az általuk aknaszedésre megtanított, önként jelentkező határvadászoknak és katonáknak. Azoknak az aknaszedőknek, akik élve megúszták a katonaságot, a háborút, s mégis vállalkoztak arra, hogy életük kockáztatásával megtisztítsák az aknáktól és a lövedékektől Somogy földjeit, falvait, erdeit. Csak kegyelettel, megbecsüléssel, elismeréssel és végtelen hálával gondolhatunk azokra, akik e munkára vállalkoztak, S most. csaknem negyedszázad múltán, az életben maradottak utólagos megbecsülését, áldozatvállalásuk elismerését jelentené, ha a temetőben, vagy valahol a városban egy szerény márványtáblát állítanának hősi munkásságuk emlékére. •Szalai László Robbantásra előkészített aknák, lövedékek. A harmadik tapasztalás A kemény kézszorítás még erőt sejtet, pedig már elmúlt hetven esztendős Papp Sándor. Beszéde sem árulkodik az évtizedekről — pedig nehéz évtizedek voltak .. . — Az én apám szegényparaszt volt, de a szegénysége nem ízlett neki sem. Ez volt az első tapasztalás, amit az ország dolgairól kaptam. A második tapasztalás — a háború. Emlékszem még a szüleim levelére. A somogyi főbíró azt mondta: »Kikapartatom a paraszttal az utolsó szem krumplit is, de a magyar katona nem éhezhet a fronton.« És mégis éheztünk a Piave mellett. Amikor véget ért, annyira örültünk, hogy feldíszítettük az ágyút, akár a menyasszonyt. Hazafelé jövet szédelegtünk a lovak után. Az éhségtől. A testvérem az orosz frontról jött haza. Lefogyva, de tele történettel... — És a harmadik tapasztalás? — Az a saját életem. „A vörösök hős serege áll" Az első két tapasztalás elég volt ahhoz a felismeréshez — talán a lövészárok aljában fekve fogalmazta meg Papp Sándor először —, hogy az eke szarva mellett káromkodva nem lehet megoldani sem- , mit. Egy határállomáson tudta | meg, hogy Pesten forradalom van. És amikor az őszirózsát vörös csillagra cserélték, ott volt ő is a Tanácsköztársaság katonái között. — Mert rákaptam az újság- olvasásra. Tudni- akartam az ország dolgairól... Én tudtam. hogy köztük a helyem. Szűboszlónál harcoltunk a románok ellen. A parancsnokunk — egy földibirtokos — elárult bennünket, és mi utcai harcban mentettük a bőrünket — már aki tudta, ö meg átsétált a románokhoz. Tápiószecsén rendezték ismét a sorokat, ott ünnepelték május elsejét. Aztán vissza Kaposvárra. — Hazafutottam Szerdahelyre a szüléimhez, fölvettem az új egyenruhát, és irány a front. Üj felírást kaptunk a sapkára 'is Még ma is emlékszem rá: »A vörösök hős serege áll, nem rettenti a halál.« Az északi hadjárat következett. Frontok Érsekújvár alatt — Az adott nekünk bieton- . ságot, hogy önként vállaltuk ezt a -harcot és végig tudtuk, hogy miért harcolunk. Tudtuk, hogy mi a feladatunk. Álltán velünk is közölték, hogy az antant milyen feltételeket szabott, és ezeket a tanácskormánynak el kellett, fogadnia. Papp Sándor a szülőfaluja melletti Tókajpusztán bújt meg két hónapig. A somogyi kukoricaföldeken embereket kínoztak halálra, és bujdosnia kellett a volt vöröskatonának is. A „Kánaán“ érdekében Amikor csend lett, visszaköltözött. Megkapta a behívót — a Horthy-hadseregbe. — Büntetőalakulatba osztottak 'be. Fát vágtunk. Volt köztünk színész, zsidó edénygyáros, hegedűművész és vöröskatona. Csak akkor szerelhettünk le, amikor az antant sokállotta már a katonát Magyarországon. — Hol dolgozott a leszerelés után? — Ahol éppen munkát kaptam, de nem láttak szívesen sehol. Jártam kútásó mellé segédmunkára, erdészetbe fát vágni és napszámba. Sok szegény ember csinálta ezt akkoriban... Papp Sándor kereste az utat. — Én úgy gondoltam, kell, hogy legyen, egy párt, amelyik a parasztok, a falusi szegény- emberek érdekeit képviseli. Ezért lettem a Kisgazdapárt tagja. Minden erőmmel azon voltam, hogy valahogy segítsünk a sorsukon. Agitáltam Szerdahelyen, aztán jártam a környéket is, végül az egész megyét. Kánaán ez a föld — csak külföldre megy a jövedelem róla. Ezen kellene segíteni. Fel kell emelni a magyar parasztot. Állami hitelt adjanak neki ... És a Kisgazdapárt megyei nagyjai fölfigyeltek rá. Gaál Gaszton pártfogásába vette, és nemsokára a Parasztszövetség megyei elnöke lett. Mi is volt a szövetség célja? Egyszerűen az, hogy — látszólagos politikamentességgel — közelebb hozza a parasztokat egy platformhoz — a kisgazdákéhoz. És agitált, szervezett a »Kánaán« érdekében Papp Sándor. De a hatóságok tudták róla, hogy baloldali és egykori »vörös«. — Amikor Csurgón szerettem volna egy gyűlést tartani, csendőrök jártak előttem házról házra, úgy »marasztalták« otthon a népet És valamire Papp Sándor rádöbbent Hogy a Kisgazdapárt nem egészen a kisgazdáké, hanem a nagygazdáké, sőt a még nagyobbaké ... A két felismerés És megkezdődött a második világháború. Néhány évtized alatt elfelejtették Piavét, a katonafiúk. kaiton'aférjek síremlékét sűrű moha futotta be a faluk határában. — Negyvenöt március közepe lehetett Átadtam. az ágyam egy orosz katonának. Pihent, aztán továbbment. Én pedig vártam a híreket az országból. Néhány nap múlva hívatta Kaposvárra az orosz parancsnok. Ott voltak a kommunisták, a szociáldemokraták, a polgári radikálisok és a kisgazdák is. — A régi föld/birtokosok elmenekültek. Önöké a hatalom, éljenek vele... És megkezdték a földosztást. — Az akkori igali járást kaptam meg Nehogy azthigy- gye, hogy mindenütt könnyen ment. Némelyik parasztkéz bizonytalankodott, amikor a karót leverte. Mondtam nekik : »Nem kell habozni. én itadom, hogy féltek, mert tizenkilencben az urak véresen szerezték vissza a jussát. De most már a mienk marad...« És ez volt Papp Sándor legigazibb jóslata. Talán 'a harmadik tapasztalat beteljeEzt képviselte az ország gyűlésen is. Nyolc esztendeig volt képviselő. Tanúja, segítője volt annak, ahogy a szegény embereknek fordult a sorsa. — Ebben az. országban semmi nem ment könnyen. És áldozatok nélkül nem lehet elérni semmit a világon. Mindenért dolgozni kell, ezt jól tudja a paraszt. Papp Sándor most nyugdíjas. — Hétszáz forintot kapok. Én inkább megnyugtatom a többi öreget is. Most olvasom, hogy ránk is sor kerül. Gyorsan elfáradt a beszédben. És én a harmadik tapasztalás lényegén tűnődtem. Egyszerű dolog — kért; félismerés csupán. Az egyik 1920-ban. Föl kell emelni a magyar parasztot. Állami hitel kell... A másik — 1945-ben. Föl kell emelni a magyar parasztot Földosztás kell... úgy biztosabb. Az egykori kisgazdapárti vezetőből így lett földosztó Tröszt Tibor * # SOMOGYI NÉPLAP S*wte» mm. április 1. 5
