Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-04 / 79. szám

Világnézetem ferrása MEGSARGULT pepita táblájú füzet. Címkéjén ez áll: Kereső Ilona leánygimn. VII. oszt. naplója 1947. október 1-től 1948. január 4-ig. Szüleim »-családi kincseiből« ellopott tárgy ez, amelyben egy fiatal felnőtté érésének döntő szaka­sza elevenedik meg. Egy hónappal ezelőtt került elő a napló, férjem' azzal köszöntöbt a nőnapon, hogy részleteket olvasott föl belőle. Mohón olvastam diákéveim emlékeit A NÉKOSZ (a népi Kollégiumok Országos Szövetsége) kollégiumot ho­zott létre Kaposváron is a jótanuló, vidéki szegény gyere­keknek. ötven-hatvan gyerek került' ide a megye sok falu­jából, otthonra találva a Zalka Máté utcai laktanya romos épületéből átalakított kollégiumban. Nagyon büszke voltam rá, hogy az elsők között lettem n^iikollégista. A fiúk között több volt a felsős, a húsz lány közül ^zonban csak ketten voltunk »nagyok«, mert a többi a polgári iskola osztályaiba járt. Ezekután felidézem a napló néhány bejegyzését. Október 2.: Hazautaztam a Szüléimhez Magyaregresre melegebb ruháimért. Beszámoltam intézeti életemről, és nagy megnyugvással engedtek el Szüleim, hogy jó helyen vagyok. Október 5.: Kirándultunk Zselickisfaludra, és műsoros délutánt rendeztünk a falu lakosságának. Délután a fiúk elmentek a házakhoz, és beszélgettek a kollégium életéről, megcáfolták a köztudatban élő népszerűtlenségét. Utána együtt táncolt a falu fiatalsága a kollégistákkal. Nagyon jói végződött Október 9.: Szemináriumi est volt, Magyarország törté­netéről, amelyet folytatni fogunk napjainkig eljutva. Este meglátogattuk a fiúk titkárát a betegszobában, és beszélge­tésünkből kiderült, hogy mennyire eltér a felfogásunk egy­mástól. Október 12.: Délelőtt olvastam Darvas József Egy pa­rasztcsalád története c. regényét. Délután kimenő volt, de páran a »nagyok« közül itthon maradtunk, ék komoly eszme­csere volt az életcélok és elképzelések körül. Október 14.: Nagy izgalommal hallottuk, hogy látogatók érkeztek a NÉKOSZ-tól: Jászai Ili és Nagy László. Ebéd után a tisztségviselők egyéni beszélgetésre vonultak be a nevelőtanár szobájába, ahol Ili ismertette a feladatot és a további életcélunk felől érdeklődött. Engem továbbtanulásra buzdított, és sokat vár tőlem. > Október 15.: Német dolgozatot írtunk. Sikerült. Délben át kellett vennem a tisztségeimmel kapcsolatos utasításokat a nevelőtanártól és a titkártól. Most az ének betanítását és vezénylését is átvettem, sport-titkár lettem, szövetségi titkár és népügyész. Nagyon sok, mert mind munkával és felelős­séggel jár. November 7.: Délben — ebéd előtt — diáknaptári mun­kát végeztünk: gesztenyét szedtünk az udvarban. Tizenöt fo­rintot kaptunk érte, és egy szegény sorsú kislánynak adjuk, akinek elveszett harminc forintja. November 11.: Magyarból ma már érettségi tételt dol­goztunk ki Balassi Bálintról. Délután színházba mentünk, és a Légy jó mindhalálig című .darabot láttuk. Kollégiumi estünk is volt: a 30 éves orosz forradalom emlékünnepélyét tartottuk meg. SOROLHATNÁM hosszan kollégiumi életünk ezer apró élményét Nevek jelennek meg előttem, és mögöttük arcok, kedves barátok képe. Sokan — elsősorban a fiúk közül — egyetemre kerültek, s többen jelentős pályát futottak be. Ügyvéd, főügyész, diplomata, tanár, katonatiszt került ki kö­zülük. Találkozásaink során megerősített az az érzés, hogy a kollégium szelleme meghatározta világnézetünket, élet- felfogásunkat, és segített beleilleszkedni az új, nagy közös­ségbe. Geleta Ferencné ' (Kereső Ilona) MEDITÁCIÓ K ét fotó hever előttem. Átéltem a háborút, igaz, Egymás mellé helyezem, gyerekfejjel, de azt hiszem, és nézem őket: gyere- csaknem mindenre világosan kék, negyedszázados különb- emlékezem. Két kis gyermek­séggel egyforma korúak. Né- biciklire különösen. Pontosan zem őket, és sok minden egyformák voltaik, mint két eszembe jut. tojás. És nem akármilyenek. A határkövek, a nagy tör- Nekem akkori eszemmel csak ténelmi szakaszokat összefogó annyi tűnt fel, hogy nem évszámok visszapillantásra ősz- akármilyenek, hogy ilyet ná- tönöznek. önmagunkban is lünk nem lehet kapni. Erős, arra késztetnek. Ilyenkor masszív kis jószág volt mind valahogy élesebbek az emlé- a kettő; erős, tömör gumi- kek, az eseményeket felidéző kerekekkel. Igaz, kissé hasz- mozzanatok. nált állapotban; a kormány Ami volt, ami végbement — bakelit fogantyúja is lekopott történelem. A tudomány ér- vagy letöredezett már, de tékelte, helyükre tette már a azért remekül szaladt. Meg az- nagy történelmi mozgás okait, tán azokban a háborús évek- összetevőit. Egyéni sorsára, ben annyi mindent vásárol- emlékeire azonban gyakran tunk »kéz alól«, használtan .,. visszatekint az ember mosta- Ügy kerültek hozzánk, hogy nában. Talán önvizsgálódás- az unokaöcsém és a húgom sál is, ki-ki a tudata, a lel- kapta ajándékba — talán kiismerete szerint negyvenkettő vagy negyven­Egy kallnyinl játszótéren. A régmúlt... Éppen a századfordulón született. Élete — keserű élet — épp olyan volt, mint sok millió cseléd- emberé. Talán annyival nehe­zebb, hogy apa nélkül nőtt, és tizennégy éves korában, már megtanulta Pusztakovácsiban, a Bogyai uraság birtokán, mit jelent ez a szó; szolgaság. Ki tudja melyik ősétől hozta magával a bele nem nyugvás szellemét, ami alig tizenki­lenc évesen a kommunista párt sorába vezette. De jött a fehérterror, az ütlegek, a ve­rések, a kínzások ideje. »A Bogyai uraság kiadott rajtam.« Az uraságok, a helyek az­után változtak; a cselédsors, a szolgaság maradt. Míg 1944 késő őszén, egy szombat este, sokadmagával együtt a répás- pusztai vasútállomáson talál­kozott a szovjet csapatokkal. Az elsö szövetkezet Itt ezen a tájon első volt a répáspusztai szövetkezet. Nyolc család alapította, és 1950 feb­ruár 5-én teremtették meg azokat az alapokat, .amelyeken ,— sok változás, szép nap és vihar után — kialakult a mai forma: a répáspusztai közösség tagja, része az egyesült topo- nári, zimányi és őrei Egyesült Erő Tsz-nek. Az alapító nyolc család kö­zül ma már egyedül Szántó Já- nosék élnek Répáson. A töb­biek meghaltak, elköltöztek, másfelé sodorta őket a sors. — Tolmács voltam. A fel- szabaduláskor sokat beszélget­tem a szovjet emberekkel, ök már akkor javasolták, hogy próbáljuk meg, alakítsunk mindjárt szövetkezetét. Tulaj­donképpen egy évig mi együtt is gazdálkodtunk, de ez csak azért volt, mert nagyon sze­Szántó János és feleség«. gények voltunk, és így össze­segítettünk egymásnak. Aztán csak kiosztottuk a földet, le­vertük a karókat... Szántó Jánosnak nyolc élő gyermeke volt, azért juttatott neki a reform tizenöt holdat. — De hogy milyen nehéz évek volak ezek ötvenig, arról nem is lehet beszélni. Nem volt eszköz, nem - volt jószág. Hogy legyen valami kiegészí­tés, menjünk valamire, Ta- szárra jártunk kubikolni... De a szövetkezés gondolata nem aludt el. Mind többet jött szóba, hogy meg kellene pró­bálni, hátha többre vinnék. És a tanakodás, a gondolat ötven februárjára tetté érett. A haragosok... Nyolc család elindult egy új úton. De nem csák ők éltek itt egyedül. Viszont ők vállalták az isme­retlent, az újat, mert a többet akarás — mint hajdan a sza­badságvágy — kipusztíthatat- lan/ul élt bennük. És ezzel együtt vállalták a rosszindu­latú ellenségeskedést, nemegy­szer a szitkokat is. Egy év múlva két újabb csa­lád kopogtatott az ajtón, és ötvenkettő-ötvenháromra már 25—20 családot számlált a kö­zösség. — önként, szépen jöttek. Látták, jó ez nekünk. Türelem, akarat, szorgalom. Könnyű kimondani, leírni a szavakat; de a szellemükben ti élni, dolgozni1 már nem ilyen egyszeiű. De lehet! És anogy a fának gyümölcsöt kell érlel­ni, ha ahhoz minden feltétel megvan — itt sem maradhatott el a gyümölcs, az eredmény... AZ otthon... A tágas kétszobás lakásban modern bútorok. A falon képek, fest­mények. — Ez az esküvői képem... Ez meg itt a pártiskolán ké­szült Hatvan éves voltam ak­kor. De ez is hozzátartozik az életemhez.­A felesége csomagol. Ka­posvárra .készül. Egy kis hazai a gyerekeknek. — Sokat tudnék mesélni a cselédházról, ahol ötvennyolcig éltünk. Szűkös, pici, nyomorú­ságos hely. Most megvan min­denünk, csak magunkra ma­radtunk. Ketten élünk itt az urammal..: Nyolc élő gyerek, tizenhat unoka, hat dédunoka. Széip csa­lád. Nyaranta apróságok fut- károznak az udvaron a lugas alatt — Sok szépet, sok nehezet és szomorúságot is hozott ne­kem a sors. De az én életem szép élet volt... Az előszobában zöld növé­nyek, virágok Mintha csak nyújtózkodnának az üvegen beragyogó napfényben. Vörös Márta v — Nehéz idők voltak. Nyug­tattam, csitítgattam az embe­reket Rengeteget beszélgettem velük: megférhetünk egymás mellett mi is csináljuk a ma­gunk dolgát, ők is az övékét. Az ellenségeskedés nem . szül jó vért És nem voltunk mi ellenségek... — Kilencszáz forint nyugdi­jam van. Négyszázat kapok a szövetkezeti munkámért, szá­zat a feleségem után, és négy­száz forint kivételes nyugdíjki­egészítést is kapok Minden bizonnyal azért, mert amit tett, ahogy élt, az nem az átlagos. A szövetkezet alakulásától a nyugdíjazásáig párttitkára volt a közösségnek három nyarán — a család századdal később ébresztett rá egyik jóbarátjától, aki melles- az igazságra, amit valószínű­leg falusi káplán, illetve tá- leg a családban sem tudtak — bori lelkész volt valahol a vagy nem sejtettek — a re­kelet! frontvonalon. Vagyis ott, hónaim. Én is azzal a kerék- ahol — milyen ironikus így Párral játszottam, melyet va- a szó! — honvédeink ezidő- ^arnikor ott, »Szovjet-Oroszor- tájt megfordultak... Emlék- szagban« gyártottak valahol; szem, milyen »respektussal« főttem is gyerekek ját- néztern tiszti csákójára, reve- sj’-'ktak vele, ott, »valahol, rendájának aranybojtos cingu- roszországban ...« Kis gaz- lusára. Ma már nem éL Ha .a^a volt> talán velem egy- jól tudom, néhány éve halt liorá lehetne, aki ugyanúgy meg, valahol az Alfödön. Elég szerette, becézte, féltette. Az­az hozzá, hogy a két kis bi- után már nem játszhatott ve- ciklit ő hozta, amikor sza- ^ mert elszakították tőle... badságra hazatért valahonnan Ismerem Galina Szanyko Ukrajnából. Nagy örömet szer- megrázó erejű dokumentum, zett vele nekem is, hiszen a fotóját, és azóta gyakran el- vakációban reggeltől estig időzöm előtte. A kép gondolati ezen nyargalásztam én is a ás érzéstartalma ott ül a drót- gömbakácos falusi járdákon, kerítésnél ácsorgó gyerekek Amikor visszajöttünk a mene- szemében. Naiv — ártatlan külésből, nagy örömünkre a va®y sorsukat sejtő — szórón­két kis bicikli megmaradt; a tekintetüknél drámaibb faluban megőrizték a tanító han^ vádirat aligha van még űr gyermekeinek a £MÍzmuíl az embertelenség ellen. Néhány év alatt azonban ki­nőttük. De az elnyűhetetlen két kis masina kiszolgált még legalább négy-öt rokongye­reket, ahogy cseperedtek. S ahogy múltak az évek. a két kis kerékpár emléke is, ere­dete is elmosódott bennem. Nemrégen jutott eeszembe ismét. Pontosabban eszembe juttatta egy apróság, amely' megindított bennem egy meg­lehetősen lehangoló gondolat­sort. Talán két éve, hogy Kali- nyinból hazatért kollégám fo­tói között felfigyeltem egyre: napfényes játszótéren óvodás vagy kisiskolás korú kisgye­rekek karikáztak pontosan olyan biciklin, amilyen az én háborús gyerekkoromban a legkedvesebb játékszerem volt. Szakasztott ugyanaz a kor­mánya, a kereke, a kis csen­gője is... Nézem, és egymás mellé 11- lesztgetem a két képet. Arra gondolok, hogy a történelem ítélőszéke előtt a túlélőknek felelniük kellett a tetteikért. De valahogy mégsem sikerül teljesen megnyugodnom. Ke­vés ... E z akkor jutott eszembe, amikor felismertem, hogy kedves gyerekkori játékszerem emléke nem is olyan derűs, mint amilyennek hittem. S furcsa módon ezek az emlékidéző évszámok, ju­bileumok is gyakran eszembe juttatják az egykor ajándékul hozott két tömzsi, idegen for­májú kis kerékpárt. Nézem, és egymás mellé il- . lesztgetem a képeket. Az egyiken: akiktől eivehet­ték ... ,A másikon, akiktől már nem vehetik el soha. Nézem őket — mementókép­A felismerés, az Összefüggő- pen. sek meglátása most, negyed- , Wallinger Endre 0 Villanyszerelö-ipari ! Vállalat LÁBATLAN, TATABANYA, SZÁZHALOMBATTA DKV. SZENTENDRE munkahelyeire azonnal fölvesz villanyszerelőket, segédmunkásokat, kubikosokat. JELENTKEZÉS: a Lábatlani Vékonypap írgyár építkezés VÍV kirendeltségén, Hársvölgyi Mihály vezető szerelőnél; 5 Villanyszerelő-ipari Vállalat 4. sz. Szerelőipari Üzem, Budapest, VII., Síp utca 23. Lendvainénál. • (2473) BOMOOTI NÉPLAP fisomba*. 1970. április 4. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom