Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-30 / 100. szám

Párbeszéd — generációk között E párbeszéd talán egy- nyájunkat az ilyen — nemtö- idős az emberiséggel. Apa és fiú, a társada­A korszerűbb háztáji gazdálkodásért „A szövetkezeti forma lényegéhez hozzá tartozik a háztáji“ Megnyitó beszédet Németh Ferenc mondott. táji a kisegítő gazdaságokban lom idősebb es fiatalabb kor­osztályai viszonyában megha­tározó jelentőségű az a körül­mény, hogy — a legjobbat aka­rás szándékával — gyermeké­vel mindenki szeretné elfogad­tatni saját eszményeit, s hogy a gyerek ezt soha nem fogadja el teljesen, sőt, bizonyos ese­tekben fellázad, önérzetében érzi sértve magát Az alapkonfliktus tehát — a világirodalom tanúsága sze­rint is — objektíve adott és látszólag feloldhatatlan. Csak a kosztümök változnak — vél­hetik azok, akik állóképnek látják a társadalmat, s benne az ember szerepét a sorssze­rűséggel helyettesítik. Mi azonban nem eshetünk ebbe a hibába, épp ellenkezőleg, a fej­lődés alaptanulságát levonva föl kell ismernünk: a szabad­ságeszmények térhódítása és ezek sokfélesége főleg a fiata­lokban növeli a cselekvés­igényt. A technikai forradal­mak annyi régebbi tudásanya­got átértékelő, világformáló lendülete az ifjúságot ragadja magával elsősorban, mert a fiatalok könnyebben tudják felfogni ennek lényegét, alka­tuknál fogva kevesebb erőfe­szítéssel tudnak lépést tartani a szüntelen fejlődéssel. Sokan az idősebbek között a fiatalok önkényeskedésének tartják azt, ami magatartásuk­ban, szemléletükben voltakép­pen teljesen érthető, sőt szük­ségszert. A fiatalok pedig? Akadnak közöttük, akiket a szélsőségek elragadnak. Köz­ben pedig egyikük-másikuk megfeledkezik arról az egy­másrautaltságról, amely min­dig fennáll az egymás mellett élő nemzedékek között. Pedig ha ezt világosan látnák, mind­járt türelmesebben, csitultabb hangnemben, folyna az a bizo­nyos, állandóan zajló párbe­széd. " Lehetséges, hogy az időseb­bekben. kevesebb a célratörés energiája — viszont több a tapasztalat, a meglevő energia okos felhasználásának hajla­ma. Az az ifjúság, amely ké­pes fölismerni elődei nemes hagyatékát, olyan alaptőkéhez jut, amelyet könnyen kamatoz­tathat —• márcsak. azért is, mivel nem kell fáradoznia az '-alapozással-«. Kérdés: fölis­merte-e ezt a mi ifjúságunk, a ma élő fiatal nemzedek? Álta­lában igen. Vannak, akik gon­dolkodva mondják ki a he­lyeslést. Mások csak azért, mert igy divat. Egy eléggé nagy réteg viszont adottnak vesz mindent, ami van, meg­próbál mindent elfogadni gon­dolkodás nélkül, megkímélve magat a fáradságtól, hogy ki­alakítsa saját meggyőződését. Az idősebbek a gondolkodó fiatalokat szeretik. Az ifjúság azokkal az idősebbekkel jut közös nevezőre, akiknek van­nak gondolataik, nem fásultak el, s a hétköznapi egyforma­ságba is képesek emberi tar­tást, színt, életet vinni. S zámunkra, és tegyük mindjárt hozzá: az or­szág jövője szempontjá­ból, ez a legfontosabb közös nevező. A gondolkodásnak a jogaiba helyezése minden fó­rumon. A társadalomi minden­napi életében elsőkent. Van nekünk egy elég nagy tehertételünk. Az, hogy bizo­nyos időszakokban sémákat erőszakoltak ránk olyan em­berek, akik pedig maguk is gondolkodva jutottak el bizo­nyos igazságokhoz. Már régen túlvagyunk ezen az időszakon, és mégis sok fiatal kézlegyin­téssel intézi el az idősebbek egynémely állásfoglalását. Mint ahogy az idősebbek is sokszor legyintenek, ha még­oly gondolkodtató is a fiatal hévvel megfogalmazott véle­mény. Ami azt illeti, egység ez is. De az ilyen, egymást lebecsü­lő egység a párbeszéd alapkér­déseire legyint, ezért nincs haszna, de a kár, amit okoz, annál több. Félrevezet mind­rődömségen, közönyön alapuló — egység. Félrevezeti az ifjú­ságot, mert az idősebbekre va­ló oda nem figyelés következ­tében olyasmit fedez föl, ami egyáltalán nem új. Hályog az idősebbek szemén az ilyen egy­ség, mert vakká teszi őket sa­ját régebbi eszményeikkel szemben, amelyekre talán va­laha, valamikor ők is föltették, ki tudja talán, az' életüket is. Melyek a párbeszéd alapkér­dései? Mindenekelőtt a szocia­lizmusnak minden előző rend­szernél masabb és megújul- tabb, letisztult emberi vi­szonylatai. Valamit ezek közül már megfogalmaztak a régi görögök, folytatták a keresz­tény, a mohamedán, és más vallási tanítások, de mind­egyiknek elvette savát-borsát, a^ megvalósítás legkisebb lehe­tőségét is az osztálytársadal­mak minden oldalról bemere­vített rendje, amit az elnyomó kisebbség szabott meg az el­nyomott többség számára. Alapkérdés a munkához való megváltozott viszony. A társa­dalmi előmenetel, ennek felté­telei. Az emberi egyenlőség­tudat és a jövedelmi viszonyok differenciáltsága közötti ellent­mondások feloldásának lehető­ségei. A demokrácia és a fe­gyelem összefüggései — kinek mit szabad, és mit jelent a jog- egyenlőség? A morális felelős­ség a család iránt meddig tűri meg a szerelmi élet szabados­ságait? Ilyen és hasonló kérdőjelek adják a generációk közötti pár­beszéd indítékát, s ha a beszél­getés folyamán néha viták robbannak ki, ez nem okvetle­nül idegeskedésből fakad. Más a mérce, a viszonyítási alap, szinte korosztályonként — ez a döntő ok. Akinek már a múlt rendszerről is közvetlen tapasztalatai vannak, az más­ként értékeli a mát, mint aki beleszületett. Akik szüleik vagy bizonyos összeköttetések révén ú.gy érvényesülnek, hogy nem kell megküzdeniük a »si­kerélményért-«. gyakran lené­zik azokat, akiknek életútja rögösebb. Azonkívül a két vi­lágrendszer egymás mellett élése is nehéz helyzeteket te­remthet a párbeszéd bizonyos pontjainál. Sőt, újabban már a szocialista országok fejlődési ütemének különbözősége is okoz ellentétes végletű áliás- foglalkásokat. Ez és még sok más tünet in­dokolja, hogy a társadalom vezetőereje, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt a gazdasági tennivalók mellett az utóbbi időben különös fogékonyságot tanúsít a nemzedékek közötti párbeszéd erkölcsi-politikai ve- tülete iránt. Szükség is van er­re, hiszen a szocializmus épí­tését jelenti ez is — az em­beri értelem- és érzésvilágban. Azonkívül a társadalom nem mondhat le arról az igényről, hogy létrejöjjön az egynyelvű- ség, bizonyos kérdések azonos megítélése, amely a nemzet cselekvési egysége szempont­jából nélkülözhetetlen. 1 A párt ifjúságpolitikájá­nak néhány kérdéséről legutóbb tartott köz­ponti bizottsági ülés állásfog­lalása egyértelmű: »A Közpon­ti Bizottság szükségesnek tart­ja, hogy a társadalom intéz­ményei és szervezetei nagyobb nevelő hatást gyakoroljanak az ifjúság életére az iskolában, a munkahelyen és a szabad idő­ben egyaránt... Minden álla­mi, társadalmi intézmény és szervezet céltudatosabban tö­rekedjék arra, hogy a felnőt­tek példamutatása, a tanulás és az élet nehézségeivel vívott küzdelem szocialista világné­zetet és tulajdonságokat érlel­jen az ifjúságban.. .« Erre az egyértelműségre ha­sonlóan egyértelmű a válasz is: a gondolkodó ifjúság a ma­ga részéről ezután is kész min­dent megtenni a szocialista célokért És ez a párbeszéd döntő része: a célok azonos­sága alapján, vitatkozva ugyan, de vállvetve küzdeni. Kovács Imre »A megyei ankétem, jelen vannak mindazok, akik te­hetnek valamit Somogy háztáji gazdaságainak fel­lendítéséért, árutermelésük növeléséért. Ez a tanácsko­zás fontos része annak a szervezett munkának, melyet a jövőben folytatni kell.« Nagyszabású megyei tanácskozással folytatódott teg­nap a háztáji gazdálkodással kapcsolatos rendezvénysoro­zat. Az ankéton Németh Fe­renc, a megyei pártbizottság első titkára mondott megnyitó beszédet. Adatokkal, tényekkel támasztotta alá azokat az ered­ményeket, amelyeket Somogy mezőgazdasága a IX. kongresz- szuson meghatározott agrárpo­litikai irányelvek szellemében elért. Ahogy a szövetkezeti törvény is kimondja, a közös gazdaságnak szerves része a háztáji, termelése nélkülözhe­tetlen. Kifejezésre jut ez azokban az új termeléspoliti­kai irányelvekben, amelyek például biztosítják a szarvas­marha-állomány gyors csök­kenésének megállítását, a ser­tés- és baromfiállomány növe­lését a háztájiban. — Fontos feladatunk — mondta —, hogy biztosítsuk a háztáji gazdaságok kisgépek­kel, növényvédő és vegysze­rekkel való ellátását, a kor­szert, zökkenőmentes értékesí­Sási János tartott vitaindítót. tést, népszerűsítsük a bevált technológiákat. A termelőszö­vetkezeti forma lényegéhez hozzá tartozik a háztáji, ezért küzdeni kell a szerepét csök­kentő nézetekkel, a közömbös­séggel szemben. A bevezető gondolatok után Sási János, a megyei tanács vb-elnökhelyettese mondott vitaindítót. Elöljáróban, ele­mezte a termelés csökkenésé­nek okait.’ Rávilágított, hogy a közösből származó jövedelem a megye különböző gazdaságai­ban nagy szóródást mutat, és ezt a differenciáltságot a ház­táji gazdálkodásból származó jövedelemmel lehet és szüksé­ges ellensúlyozni. Termelési ágazatonként értékelte a ház­HOGY MILYENEK a ka­posvári utcáik? Arról jobb nem is beszelni. A járókelőik még csaik ki- kerülgetlk az öles gödröket, a gépkocsiban ülők azonban el­harapják a nyelvüket a hepe­hupákon. A városi tanács február végén ’a tanácstagok elé terjesztette aiz idei út- és járdaépítési programot, de nem fogadták ej, újat kellett készíteni. A fórumon is szám­talan kérdés .hangzott el ez ügyben, az ÉKV-osztály veze­tője nem győzött válaszolni. Végre április 23-án ismét a vb elé került a terv, s kétórás vita után a tanácsülés elé terjesztették. A tanács az erősen megron­gálódott belterületi utak kar­bantartására ötmillíó-ötszáz- negyvenezer forintot, járdafel­újításra pedig hétszázezret kialakult helyzetet, s vázolta a fejlesztéssel kapcsolatos fel­adatokat. A szarvasmarha- és sertés- tartásról — meghatározó sze­repük miatt — fokozott rész­letességgel szólt. Hangsúlyoz­ta, hogy a tavalyi árrendezés máris kedvezően érezteti ha­tását, ebben az évben például már kétszáz vemhes üszővel többet vásároltak a háztáji gazdaságok, mint 1969 első fe­lében. — A szarvasmarha-állomány szinten tartása,, illetve növe­lése indokolt, jövedelmező, eh­hez adottak a feltételek — mondotta, majd a továbbiak­ban javasolta, hogy ahol mód van rá, szerv>ezzék meg a ház­tájiban levő borjak mestersé­ges nevelését a közösben, vagy pedig alkalmazzák a jelenleg három községben bevezetett háztáji borjúnevelést tejpótló tápszerekkel. Nyomatékosan felhívta a szövetkezeti vezetők figyelmét, hogy tekintsék a kö­zös ügyének a háztáji állo­mány takarmánnyal való ellá­tását. Hasonló részletességgel szólt a háztáji sertéstartásról, majd a háztáji kisállattenyész­tésről és kertészkedésről. Vé­gezetük javaslatokat tett a ter­melés továbbfejlesztésére. A hasznos javaslatok közül elsőként említjük meg az egységes szemlélet kialakításá­nak fontosságát. — A közös és a háztáji gaz­daságok kapcsolatát úgy kell megszervezni — mondta —, hogy az több évre előremutató legyen. A megyei párt- és ta­nácsvezetés a jövőben anyagi és erkölcsi ösztönzőkkel is el­ismeri a háztáji termelés fej­lesztésében kiváló eredményt elérő gazdasági és társadalmi hagyott jóvá. Ez utóbbiban a következők szerepéinek: a Kaposrét sor befejezése a Gorkij utcáig, a Radnóti Miklós utca nyugati, a Kazin­czy utca keleti, a Fazekas ut­ca déli, a Keíet-Ivánfa utca ■keleti, a Nyírfa utca keleti ol­dala, valamint a Mező Imre út folytatása a keleti oldalon. Sor kerül a Kun Béla utca dé­li, a Körtönye utca keleti, a Benedek utca nyugati és a Vikár Béla utca nyugati ol­dalán járda építésére. Az idei útépítések ötmillió-négyszáz- hatvanezer forintba kerülnek, és a követkert utakat készí­tik el: a Rippl-Rónai házhoz vezető út, a Kossuth Lajos ut­cának és a Lenin utcának a Bajcsy-Zsilinszky és a Be­loiannisz utcák közötti szaka­sza, ahol a kis kockakő bur­kolatra aszfalt záróréteg ke­tékes hozzászólás követte. Dr. Guba Sándor, a Felsőfokú Me­zőgazdasági Technikum igaz­gatója állatfajonként mutatott rá, hogy a háztáji termelés fo­kozásához elsődleges a korsze­rűsítés és az intenzív, nagy hozamú fajta megválasztása. Hangsúlyozta, hogy a háztáji állattenyésztés, tartás fejlesz­tését nem a közös helyett, ha­nem amellett és azzal szoros összefüggésben kell megvalósí­tani. Kiss József, a MÉSZÖV A részvevők egy csoportja. zetek és a háztáji gazdaságok kapcsolatáról szólt. A korsze­rül. A Virág utca megépíté­sét az tette szükségessé, hogy a Szakmunkásképző Intézet környékét rendezni kell, s a keleti körút nyomvonala a Virág utcán halad. A Vörös­marty utcában a gázvezeték építése miatt nagy mennyisé­gű követ halmoztak össze, s ez felhasználható, szállítási költség nélkül, A Laborfalvi utca csapadékos időben telje­sen járhatatlan- Miután az út kiviteli tervét társadalmi munkában már elkészítették, a város egyik legrégibb terü­letének járhatóvá tétele nem tűrhet halasztást. MÄS UTCÁK és járdák megépítésére sajnos az idén nem lesz lehetőség, de ennek nemcsak a költségvetési elő­irányzat szab gátat, hanem az is, hogy nehéz kivitelezőt ta­lálni. bereki Állami Gazdaság igaz­gatója^ hansúlyozva, hogy a jövőben gazdaságuk látja el a megye háztáji gazdaságait na­posbaromfival, s ehhez már beszereztek egy új, az igények­nek megfelelő fajtát. Ostoros István, a húskombinát igazga­tója egy hármas szövetség ki­alakításai sürgette a termelő, a szövetkezet és a vállalat kö­zött. Nem egy felszólaló — mint például a vései Balogh Andor, a ráksi Farkas Lajos, a göliei Mülleder Józséfné — saját, illetve községük háztáji gazdálkodásával kapcsolatos kedvező tapasztalatokról adott számot. Dr. Magos László, a MÉIVI főosztályvezetője hozzá­A vitát Sási: János össze­gezte, majd Böhm József, a megyei tanács elnöke mondott zárszót — A megyei pártbizottság­gal, a tsz-szövetségekkel és a MESZÖV-vel közösen kétirá­nyú intézkedést kívánunk vég­rehajtani — mondta. — Fel­hívjuk a helyi szervekben dol­gozó vezetőket, hogy az itt el­hangzott javaslatok értelmében tegyenek meg minden tőlük telhetőt a háztáji gazdasági* fejlesztéséért, másrészt pedig mindhárom szövetség területén versenyt kezdeményezünk, me­lyet minden év május elsejéig értékelünk és díjazunk. A részvevők a tanácskozás után megtekintették a kiállí­tást. V. M vezetőket. rű baromfitartásról figyelem­reméltó gondolatokat fejtett ki A vitaindító előadást sok ér- ! Koncz István, a Balatonnagy- . ... szólásában a tervszeruseg, Kaposvári utak, járdák szervezettség fontosságát han­goztatta. elnöke a fogyasztási szövetke­SOMOGYI NEPLAF tsötörtok, 1970, április 30.

Next

/
Oldalképek
Tartalom