Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-24 / 95. szám

« A párt Központi Bizottsá­gának februárban meg­tartott ülése megvitatta a nők politikai, gazdasági és szociális helyzetét, és határo­zatot hozott az e téren mutat­kozó tennivalókról. »A nőkér­déssel való foglalkozást a min­dennapi pártmunka részévé kell tenni, mert ez előfeltétele, hogy össztársadalmi üggyé váljék« — állapítja meg egyebek között óz ülésről ki­adott közlemény. Nőkérdés — Magyarorszá­gon? Akadnak talán, akik meglepődnek az ilyen fogalma­zás hallatán. Hiszen társadal­munk átlagembere réges-rég lezárta magában ezt a kérdést. Megszokottá vált az egyenjo­gúság tudata, sőt, hajlamosak vagyunk néha már a féri fals egyenjogúsítását emlegetni. Ha azonban közelebbről szemügy­re vesszük az egyenjogúság tel­jessé tételének követelményeit, rá kell jönnük, hogy nem olyan egyszerű a dolog. Ezt tette a Központi Bizottság ülése is, ezt megelőzően pedig mindazok, akik a nőkről szóló napirendi pont előterjesztésének összeál­lításában részt vettek. Igen, valóban az a helyzet, hogy a nőknek a férfiakkal va­ló egyenjogúságát évtizedek­kel ezelőtt kimondta, dekla­rálta a dolgozók állama. A ta­nulás, a társadalmi előmenetel, a bérezés viszonylatában, egy­aránt régóta rögzítettek az el­vek: csak épp a gyakorlati megvalósulásban mutatkozik elmaradás sok helyen. Minden joggal rendelkeznek a nők a tanuláshoz. De ha csa­ládanyák is egyben, hogyan szakítanak maguknak annyi szabad időt, amely új ismere­tek szerzéséhez, az érettségihez vagy az egyetemi diplomához szükséges? Dehet belőlük mi­niszter és gyárigazgató, mégis nagyon kevesen emelkednek magasabb tisztségekbe azok közül-is, akik képességeiknél fogva méltóak lennének erre. Hégi elvünk, az »egyenlő mun­káért egyenlő bér« követelmé­nye, de bármelyik üzemi kö­zösségben ellenőrizhető, hogy a női dolgozó ugyanazért a munkáért, ugyanabban a be­osztásban kevesebb fizetésért dolgozik, mint férfi munkatár­sa. Különösen az utóbbi években tett sokat az állam annak ér­dekében, hogy megpróbáljon könnyíteni a speciálisan női gondokon, amelyeket gyermek- nevelés, háztartás, s más ha­sonló címszavak alatt isme­rünk mindnyájan. Mindez azonban távolról sem elegen­dő, hiszen épp a Központi Bi­zottság állapítja meg, hogy >*a nők problémáinak az eddiginél nagyobb figyelmet kell kapni jogalkotásunkban, gazdasági, Hőkérdés ? kulturális és szociálpolitikánk­ban«. Van tehát nőkérdós ma is. De mit értsünk az alatt, hogy ezt a problémakört a minden­napi pártmunka részévé kell tenni. Lehet-e ez egyáltalán pártmunka? S ha igen, miért és mennyiben? Aki üzemi közösségben él — hiszen ilyen a keresőképes ko­rú nők 65 százaléka hazánkban — az jól tudja, hogy a napi munka gyakorlatában ezernyi apró-cseprő ügyben kell intéz­kedni, segítséget nyújtani a nők számára, olyan ügyekben, amelyek a gazdaságvezetés fel­sőbb régióiból nézve számíta­nak csak kis ügynek. Aki könnyebb beosztást kér, mert gyermeket vár, annak ez igen­is nagy ügy. S o társadalom számára is az kell legyen. Annak az asszonynak, aki nem tudja a gyermekét óvodában elhelyezni, hiába beszélünk ar ról, mennyivel nőtt az óvodai helyek száma, ezzel nincs ki­segítve. Meg Ítéli próbálni el­helyezni az ő gyermekét is. Az a dolgozó nő, aki vállain vi­seli a család együtt-tartásának ezerféle gondját, a közösségtől is joggal vár türelmet, segítő­készséget, gondoskodást a hét­köznapi életben. Pártmuhka-e, ha igyekszünk neki segíteni? Feltétlenül az. Része-e a párt­munkának, ha lehetőség sze­rint megkülönböztetett gond­dal kezeljük a dolgozó asszo­nyok jogos kéréseit, sőt har­colunk is ezek érvényesíté­séért? Mindenképpen! És an­nál inkább fontos ez, mert az utóbbi időben számos példa van arra, hogy amit a párt lel­kiismereti ügyének tekint, azt ugyanígy kezeli a társadalom egésze is. Nyilván, szükség van újabb rendelkezésekre, talán törvé­nyekre is, amelyek az eddi­gieknél pontosabban rögzítik a helyes elveket. Figyelembe, kell vennünk azonban, hogy minden törvény annyit ér, amennyit megvalósít belőle a társadalom. A megvalósítás pedig mindig és minden hely­zetben a kisebb közösségek munkája. Elvégre ők azok, akik a helyi viszonyoknak, adottságoknak megfelelően tettre váltják a gondolatot, s ezzel élettel töltik meg a pa­ragrafusokat. Ha tehát a párt­szervezetek érdemben foglal­koznak mindenütt a lányok és az asszonyok ügyeivel, gondjai­val, ezzel amellett, hogy a tör­vény megvalósulását segítik, egyben új törvények születését is sugallhatják. A nőkérdés másként vetődik fel a szövőgyárban, másként az íróasztalok mellett, más problé­makört jelent egy mezőgazda- sági termelőszövetkezetben. A társadalmi szervezetek, első­sorban a pártalapszervezet kö­telessége éppen az, hogy fog­lalkozási áganként alkalmazza a törvényt, s ne a holt betűt nézze, hanem az embert, akiért a törvény született. Azelőtt a nagyobb közössé­gekben bizonytalan hatáskörű nőbizottságok intézték a nők érdekvédelmét. Számos terüle­ten ilyen támaszra sem szá­míthattak a dolgozó nők. Is­meretes, hogy a jövőben ez nem így lesz. Most minden szinten közvetlenül a párt ve­szi kézbe a nők gondjainak megoldását szolgáló határoza­tok végrehajtásának ellenőrzé­sét, koordinálását. A tömeg­szervezetekben, tömegmozgal­makban, állami és gazdasági szervekben dolgozó kommu­nisták egyetemes kötelességé­vé válik, hogy munkaterületü­kön gondoskodjanak a párt­irányítás megvalósulásáról, a dolgozó nőket érintő kérdések a pártpolitikának megfelelő el­döntéséről. A pártot az intéz­kedés meghozatalánál a reali­tások fölismerése vezette, s az a szándék, hogy már a legköze- lefrbi években teljesebbé tegye azokat az eredményeket, ame­lyeket a női egyenjogúság, a nők társadalmi helyzetének ál­landó javítása terén sikerült elérni. társadalomnak — ben­ne mindenekelőtt * a kommunistáknak — pe­dig nem szabad megfeledkez­nie arról, hogy a mostani ge­nerációk. megtisztelő kötelessé­ge nemzedékekre megalapozni a szocialista nemzet erkölcsi- politikai egységét, amelybe nagyon is beletartozik az egyenjogúság teljes megvalósí­tása. Politikai iskola a gazdaságban A n i Határőrszakasz alakult Bensőséges ünnepség zaj­lott le a napokban a Somogy-1 szoibi úttörőknél. Határőrsza­kaszt alakítottak, s fölvették Berkó Péter határőr nevét. A szakasz negyvenkét tagja és a község társadalmi, gazdasá­gi vezetői megindultam. hall­gatták Kónya István határőr alezredes avatóbeszédét, aki köszöntötte az úttörőket, s beszélt nekik 'arról, ki is volt Berkó Péter. »Bátaszék mellett, Bátaszék- lajvér-pusztán született 1946- ban. Amikor besorozták, a határőrséghez került. Csen­des, tisztelettudó, fegyelme­zett katona volt, akit társdi és parancsnokai is egyformán szeretteik, becsültek. Felada­tait, a szolgálatot mindenkor kiválóan látta el. 1967. május 30-án indult utolsó szolgálati útjára Győrfi Zoltán határőr társáyal. A szolgálat teljesíté­se, államhatárunk őrzése, vé­delme közben érte őket a ha­lál villámcsapás következté­ben. Berkó Pétert a belügymi­niszter alhadnaggyá léptette elő, a KISZ központi Bizott­sága a Ságvári Endre-emlék- éremmel, a határőrség orszá­gos parajacsnoka pedig kiváló jelvénnyel. tüntette ki«. A somogyszoibi Kossuth Tsz és a község fogyasztási szö­vetkezete csapatzászlót ado- mányozptt a szakasznak, a zászlót - a szolgálatteljesítés köbben hősi halált halt határ­őr fényképe díszíti. Az intéz­mények és a társadalmi szer­vezetek képviselői szalagot kötöttek a zászlóra, az úttö­rők műsorral tették színe­sebbé az ünnepséget, majd megfogadták: méltók lesznek Berkó Péter emlékéhez és azon lesznek, hogy a határőr­szakasz minden feladatát a legjobb tudásával hajtsa vég­re. J. L. Mészégető Jenő esti egyetem­re megy. Hetenként egyszer iskolává1 alakul át a Balatomnagybereki Állami Gazdaság központi kluibja. Minden pénteken dél­után négytől, hatig politikai gazdaságtant, filozófiát, mun­kásmozgalmat ‘ tanulnak bri­gádvezetők. párttitkárok, veze­tőségi tagok és pártbizalmiak. Az osztálynapló tanúsága sze­rint építésvezető, bérelszámoló, raktáros, szerelő, marós, gépla­katos, vízház-részlegvezető és balesetvédelmi előadó is talál­ható a huszonkét hallgató kö­zött. Vas Imrével, a Fonyódi Já­rási Pártbizottság munkatár­sával mentünk ki á gazdaság­ba. Útközben elmondott né­hány dolgot a marxizmus—le- ninizmus esti középiskola ki­helyezett osztályának megszer­vezéséről. — Először idegenkedtek tő­le, utána viszont minden se­gítséget megadtak a gazdaság vezetői, a személyzetis, a csúcsvezetőség titkára. Sikerült ütőképes »tanári kart« szervez-- ni — ez is egyik forrása az eredményeknek. Kint voltam a félévi vizsgán, jól megálltak helyüket a hallgatók. Éreztük, hogy hozzáolvastak a tan­anyaghoz. A gazdaság pártirodájában ezeket a gondolatokat fűzte to­vább Lipők János, a pártcsúcs- vezetőség titkára: — Állami gazdaságunk ter­mészeti adottsága, klímája, ta­laja eltér a többitől. Éppen ezért első perctől fogva szük­ség volt a szakmai továbbkép­zés megszervezésére házon belül. Most megtettük a má­sodik lépést: azok a középveze­tők, akik embereket irányíta­nak, megszerzik a politikai is­mereteket is. — Ügy érezzük, hogy most már jó úton halad a politikai továbbképzés. A kihelyezett osztály biztos alapot ad ahhoz, hogy a legjobbak esti egyetem­re jelentkezhessenek — egé­szítette ki Csóka Anna sze­mélyzetis. Példákat sorolnak, apró jele­ket, amelyek azt bizonyítják, hogy csatát nyert az esti kö­zépiskola a gazdaságban. Az állattenyésztők például mél­tatlankodtak, hogy közülük senki sem jár. Az egyik párt- titkár az első előadáson még nemtetszését nyilvánította. Be­lőle lett a legjobb vitapartner. Mészégető Jenő bércsoportve­zető ’ kiselőadást tartott az ógörög filozófiáról, sőt leg­utóbb, amikor a társadalmi ta­gozódásról tanultak, írásiban nyújtott be egy kérdést: hova sorolhatók be az állami gaz­dasági dolgozók. — Nem fejezik be a vitát magyarázza Bánik Emil. Az iskola megnyitásának az volt az előfeltétele, hogy le­gyen, aki a politikái gazdaság­tannal. a filozófiával és a mun­kásmozgalommal foglalkozó anyagrészeket elmagyarázza a hallgatóknak. Ez a három em­ber: Rozsmán László főköny­velő, Oláh János közgazdasági osztályvezető — mindketten pártonkivüliek, s most végzik az esti egyetemet — Pauza Ist­ván iskolaigazgató, a járási párt-vb tagja, a fenyvesi párt­szervezet titkára. — Szívesen oktat az esti középiskolá­ban? — kér­deztem Rozs- mán László osztályfőnök­től, aki Zalá­ból került a gazdaságba. — Nagyon . .. Az itt tanulták tükröződnek a hallgatók ma­gatartásában, ez pedig nem­csak az egyén­nek hasznos, hanem a gaz­daságnak, a __ társadalomnak is . Oláh János veszi át a szót: — Erre az iskolára valóban t nagy szüksége volt a gazdaság- • nak. A rendszeres politikai képzés a termelésben is érez­teti hatását. A jövőben elsősor­ban a1 tömegpolitíkai oktatás legjobbjai járhatnának az esti középiskolába. Nem marad el a sok estét feláldozó oktatók erkölcsi megbecsülése. Legutóbb jutal­mat kaptak áldozatos munká­jukért a propagandisták me­gyei ünnepségén. o Tanácskozik a »tanári kar«. A tavaszi szél valóban vi­zet áraszt az Alföldön. Tenyérnyi tócsák csillog­nak végig a töltés mentén. Tenyérnyi tengerek egy gye­rek papírhajójának. A gye­reknek is. A szél pedig gyűrűket haj­szol színükre. A kerékcsattogás meg a kinti zöld, dalt fakaszt fel legbelül. Kipattan a tekintet az ab­lakon át, megül egy rügy­ben gazdagodó fűzfavesszőn, vagy a füvek közt egy sárga ponton. Nem látszik belőle semmi — de mégis tudom — virág. Sárga, tavaszi virág. Amíg áll a vonat, Újváro­son. Megzöttyen a könyv a ku­pé kis asztalkáján. öreg ül szemközt — must­rálja a leérteket. Amikor a vonat elsőt rún­ául, hullámzani kezd a zöld tenger is. Fehér falú házak Szabálytalan sirató úsznak az ablak előtt. Egy­kori gyepsorok, néhai palán- kok ma betonutak, antennák. Kerítések vibráló sávja, ve- tegető asszony lehajló moz­dulata. Úszik az ablak előtt Balmazújváros. Az Alföld. Nincsenek részletek, de még­is tudom, hogy piros paprika- füzér csüng a pitvarajtó fö­lött, és olyan az árnyéka a tavaszi napban, mint az öreg­asszonyok olvasója. Már-már roskadó tanya. Csutafedelébe beitta viagát a hájé, barna foltokat mart bele — öregek kezén halálvirágok. Tavaszi ítélet, makacs aka­rat, megszokás, évszázadok fölött. Tavaszi tanítás, melyet le­het — éppen könyvből ta­nultam, mint ahogy könyvből pillantott elém először a ta­nyák mécsvüága is. Es egyszerre megtelik a te­kintet mindennel, ami kint van. Visszaszorul a kupé szürke szénporos részleteibe, megtapad a szemközti ülőn. Az öregé meg a könyvön, így rázkódunk jó ideig. Az­tán megszólal: — Hát elment, a Péter... Karcos a hangja. Hallga­tom, vajon mit mond még a komájáról. S iratót? Vagy egyszerű szavú emlékezést? De nem szólt egy szót sem, hanem nézte a könyvet. Az­tán hirtelen rakódott össze bennem a képe. Balmazújvároson szállt fel az öreg. A könyvre nézett. Így mondta: — »Hát elment.« — Ismerte? — Erre mindenki ismerte_ Még gyerekkorából... Kérdések ágaskodnak ben-. nem. De egy bemutatkozás és egy kézfogás meg egy isten­áldja elvágott mindent. Az öreget Gál Józsefnek hívják. Aki a könyvet írta, azt Né­meth Lászlónak. És néhány napja ott állt annak a sírjá­nál, aki elment. Azt Veres Péternek hívja az ország. Er­refelé Péter. Nem csak Pé­ter, hanem a Péter. És ez rang, amit a tisztelet, sze­retet, könyv parancsolt. Gondolatok. Kint már a Hortobágy. A halastó csillo­gása hangulattá tompít min­den józan fogalmat, minden kegyeletízű gondolatot. Tava­szi szél bukik minden fodor­ba. Gyepsor süllyed, tanya vízidélibábja, zöld moszattal. Próbálom legyűrni, de me­gint erősödik valahol legbe­lül a dal a tavaszról, a szél­ről, a vízről. Ma búcsúdal. Tröszt Tibor Ugyanez a megelégedés csen­gett* ki a hallgatók mondatai­ból is. Nem sajnálják az időt, a fáradságot, a vizsga előtti, iz­galmakat, hiszen olyan politi­kai ismeretekre tesznek szert, amelyeket azonnal hasznosíta­nak a munkájukban. — Ügy érzem, hogy bővíti látókörüket az iskola. Ez fej­lettebb foka az oktatásnak, hi­szen akadt köztünk olyan, aki négyszer kijárta az időszerű kérdések szemináriumát — mondta Zöld János, a párt- csúcsvezetőség tagja, az osztály bizalmija. Bánik Emil építésvezetőt a vízházban találtuk meg. Szen­vedélyesen beszélt az iskoláról. — Az ember szabadon vitat­kozhat, nem fejezik be addig, amíg mindent meg nem ma­gyaráztak. Mészégető Jenő béresoport- vezetőt minden oktató dicsér­te. ű adott fel kérdést írásban a »tanári karnak«. Az a véle­ménye, hogy sok mindent tisz­tán lát, ami azelőtt csak köd- lött előtte. — Ügy hallottam, hogy esti egyetemen tanul tovább. — Igen, éppen ma adtam be a jelentkezési lapomat. Amikor hazakészülődtünk, Csóka Anna személyzetis még megjegyezte: — Annyian érdeklődnek még a gazdaságban az iskola iránt, hogy akár két évfolyamot is indíthatunk... Lajos Géza IOHOG7I NÉPLAP Péntek, im április 24. a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom