Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-22 / 93. szám

Februar elsejével egy fiatal pedagógus, Tóth hajós vette át a klubkönyvtár irányítását, aki itt született, nevelkedett és most itt is tanít. Személyében egy lelkes, értő népművelő ke­rült a klubkönyvtár élére. Művelődési élet Kísbárapdtiban Mindenki egyet akar K isbárapáfc egyetlen vá­roshoz sincs közel. Ka­nyargós utakon eléggé körülményesen lehet megkö­zelíteni. Amióta azonban köz­igazgatásilag Bonnya és Fiad is hozza tartozik, s a termelő­szövetkezet földjét, is a három falu emberei művelik, egyik helyen sem érzik elzárt világ­nak falujukat. És együttesen fáradoznak azon, hogy jobb művelődési lehetőségeket te­remtsenek az itt élőknek. K isbárapátiban a vezetőik egyet akarnak: megtartani az embereket, színvonalasabban szórakoztatni a falu népét, emelni a tsz-tagság szakmai és általános műveltségét. A községben nemrégen ad­ták át a gyönyörű, új Mub- könyvtárat. Egy ideig azonban csak a nevét viselte az épület Tartalommal már nem sike­rült ugyanúgy megtölteni, több okból A jelen azonban mindenért kárpótolja az ide érkezőt A klubkönyvtár ajtói kitárultak, s úgy látszik, a ház a szó legnemesebb értelmében a falu művelődési központjává lett sősorban a három község ál­lattenyésztési szakemberei lá­togatták sokat a klubkönyvtá­rat. Itt tartottak előadást az állattenyésztésről, az állatgon­dozásról, a takarmányozásról, a takarmánytermesztés, az ál­latértékesítés és az állategész­ségügy néhány fontosabb kér­déséről. A tájékoztatókat ki­terjesztették a háztáji gazda­ságokra is, így csaknem az egész lakosság érdekelve volt. Terveztek egy KRESZ-előadást is a tsz fogatosai és gépjármű­vezetői részére. A tsz és a művelődési ház között szoros kapcsolat ala­kult ki. A tsz vezetősége sem­mitől sem zárkózik el, megér­tette a klubkönyvtár küldeté­sét, és partnerének, segítőtár­sának tekinti a helyi népmű­velőt. Ö viszont ügyesen csak­nem az egész falut bevitte már a klubkönyvtárba. A faluban hagyományai vannak a szín­játszásnak. És mivel a szín­játszó csoportot meg a régóta működő vegyes kórust is ő ve­zeti, szinte minden ember a klubkönyvtárban tölti összes szabad idejét. A színjátszók jobbára fiatalok, a kórus tag­jai között azonban sok idős embert is találunk, mint i Imre József mozigépészt, Horváth István MÁV pályamunkást vagy Botos Ferenc tsz-trakto­rost. Szeretnek olvasni, szín­házba, moziba járni és főleg szerepelni. Olyan műsorokat állítanak össze, amelyekben a kórus és a színjátszók együtt léphetnek föl Bejárják a kör­nyéket i&. Hefler Jenától, a tanács vb- elnökétől tudom, hogy amióta Tóth Lajos átvette a ház irá­nyítását, szinte lesik, várják az emberek, mikor történik vala­mi a klubkönyvtárban. Mit mond nekünk a ténye­ken kívül a Kisbárapátiban ki­alakult művelődési élet? Azok a föltételek, amelyekkel ők dolgoznak, nagyon sok helyen megvannak. Csak az akarat, a tenni vágyás, a falu vezetői­nek korszerűbb gondolkodása hiányzik. Az együttes tervezés, az együttes munkálkodás. És egy jó népművelő, aki nem mulaszt «1 egyetlen alkalmat sem, hogy művelje, nevelje az embereket. A zokat akiknek fejlődé­séért tudásuk gyarapí­tásáért felelősséget vál­lalt, amikor erre a pályára lé­pett Bán Zsuzsa Várja a látogatókat a Baralla csepÉiarlans Az aggtelek-jósvaföí Baradla cseppköbarlang tavaszi pom­pájában várja a látogatókat z év többi időszakában rend­szerint viztelen Styx patak medrében csobogó víz, a csillo­gó cseppkőcsodák küiönlegs élményt nyújtanak a látogatók­nak. F ebruárban megalakítot­ták a három község gazdasági és tömegszer­vezeti vezetőinek a klubját Tagjai első ülésükön elhatá­rozták, hogy még a nagy ta­vaszi és nyári munkák be­állta előtt legalább egy részét pótolják annak a munkának, amelyre ez a szép létesítmény kötelezi a falu vezetőit A fel­adatokat elosztották egymás között Fehér Lajos, az egye­sült Kossuth Tsz elnöke a tsz nevében kért támogatást. A beszélgetést a tervkészítés kö­vette, és szinte néhány napon belül egyhónapos rendezvény­sorozat színhelye volt a klub- könyvtár, A tsz állattenyész­tési gondokkal küzd, ezért el­Öten és az izzó parázs Egyszer volt, hol nem volt volt egyszer Kaposváron öt fiú. Korban körülbelül hason­lóak voltak, de az idősebb is megértette a fiatalabbat, mert közös volt a szenvedélyük, kö­zös volt az elhatározásuk. Ze­nélni akartak. Zenekart alakí­tani, jó beatot produkálni és megnyerni a tizenéves lányo­kat és fiúkat muzsikájuknak. Volt, aki tanult, volt, aki dol­gozott, így délutánonként jöt­tek össze valamelyiküknél, hogy az elektromos hangsze­rekkel megőrjítsék a papát, a mamát és a szomszédokat. A fiúk szegények voltak, de nagyon akarták a zenekart, a felszerelést, a pódiumot, a si­kert. Tavaly sikerült meghí­vatniuk magukat egy osztály- bulira, ahol hat számot ját­szottak és megtapsolták őket. Ez volt az első felépésük, s az­óta a kaposvári úttöröházban minden szombat délután ők muzsikálnak. Deutsch István dobol, Peté­nyi Zoltán, Petényi Miklós és Németh Gábor pengeti a gitá­rokat, Bárdos Attila énekel és püföld a csörgődobot. — Valamikor zongoráztam. Egy évvel ezelőtt vettem a ke­zembe először gitárt — mond­ja a zenekar vezetője, a húsz­éves Németh Gábor. — Minden különösebb zenei alap nélkül vágtunk neki, de azóta bújjuk a zeneelméletet és a kottákat. Sikerült eljutnunk a pódiu­mig A zenekar neve: Glowing embers — izzó parázs. Ha egyelőre más nem is, de a jó muzsika iránti igény ott izzik mindegyik fiúban. Na meg a táncoló tinédzserek láha alatt, akiknek láthatóan tetszik a ze­nekar játéka, dülöngélnek is a ritmusra szaporán. — Mibe kerül egy új, bemu­tatkozó együttesnek színpad­ra állni? — Sokba — válaszolják kó­rusban. — A felszerelésünk harmincezer forintot ér, de még koránt sincs meg minden, s persze a minőségen is akad­na javítanivaló. Ma már letűnőben vannak az után jászó együttesek. Üjat hozni, saját számokkal előáll­ni — ez a követelmény. A «-pa­razsaknak« egyelőre négy saját számuk van, de lesz majd több is — állítják. — Milyen stílust képvisel­tek? — Most keressük egyénisé­günket. A lassú, melodikus blues stílust szeretjük, s re­méljük, hogy tudjuk is jól ját­szani. Most az a legfontosabb számunkra, hogy a közönség megismerjen es elfogadjon bennünket. Szerda délutánonként «Guri­ga« és együttese játszik az if­júsági házban, ök a konkur- rencia. A Glowing embers be­mutatkozására eljöttek, s aho­gyan észrevettem, tetszett ne­kik a zene. — Gurigáéknak a kisujjuk- ban van mindaz, amit mi most kezdünk csak tanulni — mond­ta Németh Gábor, s ez a sport­szerű nyilatkozat még rokon­szenvesebbé tette a zenekart és vezetőjét. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer Kaposváron öt fiú. Korban körülbelül hasonlóak voltak, de az idősebb mindig megértette a fiatalabbat, mert közös volt a szenvedélyük, kö­zös volt az elhatározásuk. Ze­nélni akartak. Ez az akarat fel­szíthatja a Glowing embers tüzét. 8.G. A lánynak nem láttam az arcát. Mögöttem ült a zsúfolt buszban, hátát fordítva felém. De sza­vait akaratlanul is végighall­gattam. A hangokból ítélve egy középkorú férfinak ma­gyarázott, akinek nem jutott ülőhely. A lány képesítés nél­küli falusi óvónő. Szenve­déllyel, szüneteket alig tartva beszélt. A férfi csak néha szólt közbe, láthatóan nem akart vitatkozni. Ha szólt is, nagyon halkan: érezhetően res teilte a busz nyilvánossá­gát — Tessék megmondani nekem, miért tartanak engem a társaim csodabogárnak? Miért mosolyognak rajtam, amikor én mindent komolyan gondolok és teszek; amit hi­szek, aszerint cselekszem. Őszintén, teljes szíweL Akár­milyen furcsának tűnik, en­gem igenis érdekel a politika, minden, ami ebben az or­szágban és az egész világon történik. Véleményem van az eseményekről, és a lehetősé­geim szerint igyekszem is va­lamit mozdítani, ha már egy­szer megszülettem. Miért korszerűtlen az ilyesfajta magatartás? Elavult, megmo­solyogtató? Amikor ennek kellene természetesnek, álta­lánosnak lennie, és éppen a fiatalok körében! És ezzel szemben mit ta­pasztalok? Ha odaállok a KlSZ-taggyülés elé, érdekte­len, sót cinikus tekintetekkel találkozom — ha egyáltalán szíveskednek .megjelenni —, amikor én a nemzetközi hely­zetről, a munka versenyről. valamilyen mozgalomról. társadalmi tevékenységről és hasonlókról beszélek De még a közvetlen érdekeikért sem Ellesett lépnek egy felet sem! Tavaly addig hadakoztam, míg kap­tunk egy kis helyiséget. Nem nagyot, de legalább kizárólag a magunkénak mondhattuk Rendbe kellett volna tenni. Azt hiszi, él tudtam érni, hogy a tagok közül valaki is vállalkozzon erre a munká­ra? Pedig akadt köztük kő­műves, mázoló, lakatos, min­den. Végül a tsz főkönyvelője szánt meg — odajár a kis­lánya az óvodába —, és a saját brigádjukkal elvégez­tette a munkát. Most már mindenkinek jó, hogy van. De hogy tegyenek is érte va­lamit?! ... Tanulom a marxizmust, most vizsgáztam nemrég filo­zófiából. Elhatároztam, ha végzek, beiratkozom a szako­sítóra, mert kedvelem ezt a tudományt De miért nem úgy van minden a valóságban, ahogyan a klasszikusok le­írták? Képtelen vagvok meg­érteni, hogy az olyan egysze­rű alapigazságokat, mint a marxizmus elvei, miért nem lehet mindenkinek ep ésszel felfogni és követni, aszerint élni. Mondom ezt a múltkor a nagybátyámnak — ismeri, gimnáziumi igazgató és na­gyon büszke hajdani NÉ- KOSZ-vezetői múltjára —, de gyorsan kifizetett. Hogy a társadalom bonyolult, sosem az történik, amit az egyes emberek akarnak, és a moz­gás, a változás meg a többi. És hogy ebben a korban mindenkinek vannak illúziói. De az enyém legalább pozi­tív töltésű — vigasztalt. Csakhogy ez engem nem elé­MAI KOMMENTÁRUNK Otthonteremtés Viszonylag rövid közle­mény adta hírül, hogy a >párt és a kormány együttes, kibő­vített ülésén megtárgyalták a tanácsi munka helyzetét, kö­rének kibővítését, a választá­si rendszer továbbfejlesztését, valamint a lakásépítés lehet­séges növelését, a lakáselosz­tás és fenntartás rendjét, ez­zel összefüggésben a lakbé­rek jövő év közepén esedékes új megállapítását. Teljességgel érthető, hogy a közvélemény nagy érdeklő­déssel fogadta a bejelentése­ket. És bár a megjelent do­kumentum e tevékenységek fejlesztésének, javításának csupán főbb elveit határozza meg, az a körülmény, hogy e kérdések napirendre tűzésé­nek fontossága és időszerűsé­ge már jó ideje széles körben ismert, sőt elismert, csak nö­velte az érdeklődést. Egyébként valóban szinte minden családot, minden ál­lampolgárt érintenek az emlí­tett tanácskozáson megvita­tott problémák. Legfőképpen a tanácsi tevékenységre igaz ez a megállapítás, mert az ma már országszerte igen sok szállal kapcsolódik az egyéni és közösségi élet megannyi formájához, megnyilvánulásá­hoz, és most arról van szó. hogy e kapcsolatot még álta­lánosabbá, szorosabbá és fő­leg még gyümölcsözőbbé te­gyük. Azt mondja a közle­mény, hogy a tanácsok hoz­zájárultak a néphatalom ki­építéséhez, következésképpen munkájuk továbbfejlesztése tovább erősíti a nép hatalmát, beleszólását falujának, váro­sának ügyintézésébe. Hogyan valósítható ez meg?- Ha erősödik a tanácsok nép- képviseleti jellege, ami vi­szont a választási, közelebb­ről a tanácstagok választási gyakorlatának ugyancsak most tárgyalt fejlesztésével függ össze. Több jelölt állítá­sa és azonos esélyű indítása a helyi, tanácsi választásokon éppúgy hozzájárul a népaka­rat megvalósításához, a szo­cialista demokrácia fejleszté­séhez, mint az országgyűlési választási rendszer ilyen irá­nyú tökéletesítése, ami ugyan­csak esedékes. Mindez telje­sen egybevág a gazdasági re­form célkitűzéseivel is, hogy a demokratikusan választott he­lyi népképviseleti, önkor* mányzáti testületek kezében összpontosuljon minden olyan hatósági, igazgatási és ter­mészetesen gazdasági, szociá­lis és kulturális tevékenység, amelyet helyben lehet a leg­célszerűbben. és a legered­ményesebben megoldani. Sokan úgy gondolják, hogy ilyen körülmények között « központi, országos hatóságok, szervek »kiszállnak,« mind­ezen ügyek intézéséből, fon­tosságuk összezsugorodik, ho­vatovább nem is igen lesz szükség rájuk. Holott ennek csaknem a fordítottjáról van szó, nevezetesen arról, hogy az országos intézmények, mindenekelőtt a minisztériu­mok elvileg ugyan, de tényle­gesen irányítsák, szervezzék és hangolják össze á helyi ál­lamigazgatási és gazdasági munkákat, mert ez az előfel­tétele, hogy minden község és város úgy dolgozhasson a vxa- ga boldogulásáért, hogy ez­zel az országnak is jól szol­gáljon. Ugyanez ■ fordítva is igaz: vegyék a vállukra a ta­nácsok mindazoknak a jog­köröknek és feladatoknak _ a terhét és a gondját, amelyék valóban őket illetik, de ezt országos felelősséggel tegyék. Nem véletlen, hogy mindin­kább helyi hatáskörbe kerül a lakásépítés és gazdálkodós is, amelyről'a párt és á kor­mány hamarosan nagy jelen­tőségű állásfoglalást tesz köz­zé a most nyilvánosságra ho­zott elvek szerint. A cél lát- nivalóan az, hogy a lakbér- emelés ne terhelje a családo­kat, de segítse elő, hogy min­den család mielőbb a jogos igényeinek megfelelő Lakás­hoz jusson, és legyen elegen­dő anyagi erő a szépen növek­vő lakásvagyon megőrzésére. Egyszóval, akár a jogok, akár a felelősség, akár a teen­dők oldaláról vizsgáljuk a ta­nácskozáson megvitatott, lát­szólag egymástól távol eső kérdéseket, kitűnik, végül is nagyon közel állnak egymás­hoz. A szocialista építés ed­digi eredményeire támaszkod- va, egyik legfontosabb cé­lunkhoz keressük a legrövi­debb utat: hagy minden érte­lemben igazi otthonra leljen, minden becsületes, dolgozó ember a hazában. B. X gst ki! És főképpen: nem nyugtat meg! Miért? Bele lehet törődni abba, hogy az igazgatóm ösz- szeveszik párttagsági díjának fölemelése miatt a beosztott­jával? Aki történetesen párt­vezetőségi tag? Amikor min­den mellékest igyekszik saját magának, a feleségének és a vejének juttatni A község­ben is meg az iskolában is! Vagy ott van a másik eset, az óvoda tavalyi tatarozása. Odajön egyszer a gazdálko­dási előadó az egyik barátjá­val, kéri a hajdani istálló — amit raktárnak használtunk — kulcsát, hogy kiad köl­csönbe három zsák cementet Hegy két-háram hét múlva megadják. Azóta a munka befejeződött, de a cement nem került vissza. Nem sok­kal később a kocsmából jöt­tek ki együtt. Mondtam apámnak — ismeri, tizenkét óv óta párttitkára a falunak — én ezt kiborítom valahol, mert nem tudom lenyelni. Képzelje, mit mondott! Hogy lassabban a testtel, kisasz- szony! Nem kell a falnak fej­jel rontani! Meg ilyesmiket. Mondom neki: — Apám, már te is így nyilatkozol? — De nyugodt maradt, higgad­tan arról magyarázott, hogy nem szabad forrófejűnek len­ni, hanem mindig meg kell nézni az összefüggéseket is. Aztán azzal folytatta, hogy egyébként is kár ilyen kis dolgokból ügyet csinálni. Mert — azt mondja — lehet, hogy kiderülne a te igazsá­god, de addig esetleg tönkre­menne! a küszködésben, em­berekkel kerülnél szembe, energiád, szabad időd menne rá, amire így vizsgák előtt amúgy is nagy szükséged van. Másrészt te itt akarsz ma­radni — mire mondtam én, hogy nem vagyok idekötve, ha itt is születtem — na mindegy, ha el is mégy, ad­digra sikerül kialakítani a rossz híredet. Hogy összefér­hetetlen, furkáló vagy, elvi­selhetetlen meg a többi. Azt ajánlom, lányom, hogy má­radj veszteg, tedd a dolgodat. A sajátodét. Hát most mit szól ehhez? Én nem így képzelem el á forradalmárokat, a kommu­nistákat. és ezt meg is mond­tam apámnak is. Ö csak mo­solygott, megértőén, kicsit fö­lényesen, és azt válaszolta, hogy tíz év múlva én is más­képp látom a világot. De tes­sék megmondani: miért? Megváltozik a világnézetem? Elpárolog a hitem? Amiben nevelkedtem és amit később, most, ezekben az években igyekszem tudományosán is megalapozni? Idomulok az élethez? Alkalmazkodásra kényszerítenek a körülmé­nyek? Vagy a családi helyze­tem nem engedi meg majd, hogy egyél talap kilépjen gon­dolatom, érdeklődésem, törő­désem a szűkebb munkakö­röm határán? Húszéves vagyok. Tíz év olyan nagy idő? Hogyan ké­pes alapjában megváltoztatni az ember egyéniségét? Leszálláshoz készülődtünk. Ahogy a táskámért nyúltam, lopva megnéztem a lányt Barna, kissé kövérkés tucat- arc. Gyors mozdulatokkal igazította magán a sálat, az­tán eltűnt a leszálló, utasok forgatagában. Paal László 9­SOMOGYI SÉPLAP Saesrda, 19?®, április 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom