Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-18 / 90. szám
ljudmilla Kunyeckaja: r w LENIN DOLGOZOSZWBAN VII. Magyarország 3. számú térképe 1963. november 11-én kereste föl a múzeumit a Kremlben Otto Gri mlund svéd kommunista vezető, akinek neve Ott szerepel a Kommunista Intemacionálé alapító kiáltványának 16 aláírója között. Grimlund beszámolt Leninnel lezajlott találkozóiról, amelyekre 1917. áprilisában, októberében a Szmolnijban, majd Moszkvában került sor. Grimlund elvtárs kérte, hogy mutassuk meg a »Krasznij intemackxnal« (Vörös Inter- nacionálé) című folyóirat 1919. május 1-én megjelent első számát. Természetesen eltekintettünk a szabályoktól — hogy a kiállított tárgyakhoz nyúlni tilos —, és Lenin dolgozószobájának egyik könyvszekrényéből elővettük a piros kötésű könyvet Otto Grimlund izgatottan lapozott bele a kötetbe — itt a Kommunista Intemacionálé felhívása á világ proletárjaihoz. Az ő aláírása az ötödik. Szomorúan mondotta: »Ezek közül az elvtársaík közül már csak egyedül én élek". Milyen sokat mond Leninnek egy-egy feljegyzése dokumentumokon. Dolgozószobájában sokáig őriztek egy Európa-térképet, amelyen Lenin _ ceruzával megjelölte Magyarország határát. Mellé írta — Magyarország 3. számú térképe. 1919-ben bizonyára ezen a térképen követte a magyar-országi forradalom eseményeit. Lenint sokszor kereste föl dolgozószobájában Szamuely Tibor és Kun Béla. 1965. november 2-án egy magyar veterán, Németh Lajos járt a múzeumban, aki 1921- ben találkozott Leninnel. Fölidézte, hogyan érdeklődött Lenin minden iránt, még arra is kíváncsi volt, hogy milyen helyen szállásolták el, ellátták-e őket élelemmel. »44 év múltán az a megtiszteltetés ért, hogy ismét fölkereshettem Lenin dolgozószobáját, s ez a látogatás* most éppúgy meghatott, mint annak idején« — írta be a látogatók könyvébe. Szén Katajama elvtárs fölidézte, hogyan vitatta meg Lenin a Kínából. Japánból, Indonéziából, Mongóliából érkezett elvtársakkal az egyes országokat és valamennyi keleti államot érintő kérdéseA Komintern IX. Kongresszusának Petrográdban, 1920. július 19-én. néhány küldöttével Dunántúli színházak találkozója Szakadék két. Vlagyimir Iljics állandóan figyelemmel kísérte Kelet népeinek 'ébredését. A SZOVjet állam az első pillanattól kinyilvánította készségét, hogy normális diplomáciai kapcsolatokat létesítsen a világ minden országával. A kapitalista’ nagyhatalmak azonban nem siette^ elismerni a szovjet kormányt. Oros-zországban maradt diplomatáik hangsúlyozottan a megfigyelők álláspontjára helyezkedtek. Szovjet-Oroszországot elsőnek Afganisztán ismerte el. 1919 elején Lenip. üzenetet kapott a hatalomra került afgán királytól, Ammanula kántól, aki bejelentette, hogy az afgán kormány fel akarja venni a diplomáciai kapcsolatokat a szovjet kormánnyal. Május 27-én Lenin aláírta az afgán királynak szóló válaszlevelet: »Megkaptuk a szabad, önálló afgán nemzetnek az orosz néphez intézett1 üdvözletét, amely egyben őfelsége trónra lépéséről is tájékoztatott — írja a többi között, majd így folytatja: Üdvözöljük őfelsége óhaját, hogy szoros kapcsolatokat építsen ki az orosz néppel, ezért kérjük, hogy nevezze 'ki moszkvai hivatalos képviselőjét, mi, a magánk részéről készek va« gyunk elküldeni a munkásparaszt kormány képviselőjét Kabulba.« (Folytatjuk) H uszonöt év óta keresik a színházak vezetői a mához is szóló, erőteljes mondanivalójú magyar drámákat, s ritkán lelnek rájuk. Huszonöt ' év után egyszerre két magyar színház — egyik sem budapesti! —, a békéscsabai Jókai Színház ^s a Déryné Színház fedezte föl Darvas József huszonnyolc éve bemutatott, s azóta teljesen elfelejtett drámáját, a Szakadékot. Micsoda feledékeny ség! Ez utóbbi társulat mutatkozott be e művel a dunántúli színházak találkozóján — sikerrel. Nehéz megmagyarázni, miért is kerülte el a színházak figyelmét e Darvas-mű, amikor a Szakadék nemcsak a szerző írói munkásságának a fordulópontja (az első színpadi műve), hanem a magyar drámairodalomnak is lényeges állomása volt. Nem véletlen, hogy a magyar irodalomtörténészek ezt a színpadi alkotást tartják a haladó szellemű népi irodalom legradikálisabb drámájának. Pünkösti Andor bátorságát, jó szemét dicséri, hogy 1942-ben be merte mutatni a Madách Színházban ezt a művet (amely — egy kicsit jellemző módon a magyar drámák születésére — Darvas MóroZ holnapra című regényéből íródott), amely nehéz, fojtó szellemi körülményéli között figyelmeztetett az akkor tobzódó félfeudális hazai viszonyokra. Darvas drámája szócsöve A térképen nem található — a helytállás témáját variálja. Szinte úgy tűnik, ez a kérdés foglalkoztatja . leginkább, s csaknem minden esetben olyan, szituációt választ, amikor a helytállás cseppet sem könynegyvenes évek elején hangoz- l nyű; legtöbbször nehéz válasz tatott népi írók programjánál?, amely arra intett, hogy a népből kikerült értelmiségiek maradjanak — cselekedeteikben és gondolataikban — hűek az elnyomásban, szegénységben, kiszolgáltatottságban élő néphez, s még akkor se adják fel ezt a harcot, ha ú®y érzik, reménytelen a küzdelmük, kudarc éri őket; a meneküléssel sem önmagukon, sem a népen nem segíthetnek. Sőt. A helytállás drámája a Szakadék, melyben a főhős saját lelki nyugalmát is csak akkor szerzi vissza, amikor a nép mellett marad, olyan emberek között, akik — ideig-óráig — elpártoltak tőle. M arad, mert vissza akarja szerezni az egyszerű emberek bizalmát, azo- két, akiket a maga szerény őrhelyén nevelni és vezetni akar. (Darvas szinte valamennyi drámájában — Kormos ég, Hajnali tűz, Részeg eső, Zrínyi, A Zrínyi Kiadó új könyvéről Sorköteleseknek, sorkatonáknak NAPJAINKBAN egyre több szó esik a honvédelmi nevelésről. Az általános iskolásoktól kezdve a középiskolák, ipa- ritanuló-iskolák hallgatói mind többet foglalkoznak ezzel a kérdéssel, hiszen sokukban érlelődik meg olyan elhatározás, hogy a hivatásos tiszti, illetve tiszthelyettesi pályát választják életcélul. Elsősorban a sorköteles korban lévő hadköteleseknek szól a Zrínyi Katonai Kiadó Sorköteleseknek, sorkatonáknak című legújabb könyve, de rengeteg kérdésre választ kaphatnak belőle hozzátartozóik is.. A könyv szerzői ugyanis úgy állították össze, hogy abból az olvasó napjaink honvédelmi kérdéseire, a katonai élettel járó kötelezettségekre, kedvezményekre választ kapjon. Persze nem egy teljes jogszabály- gyűjtemény, erre mód sincs, és nem is érdekel mindenkit. Elsősorban azokra a kérdésekre ad a könyv feleletet, amelyek a legtöbb embert foglalkoztatják: béke idejében mi a sorköteles, a sorkatona feladata. így teljes áttekintést nyújt arról, mi a hadköteles feladata a jelentkezési kötelezettséggel, az összeírással, a kötelező gyógykezeléssel, a szakorvosi vizsgával kapcsolatban a sorozáson való megjelenésig és a bevonulásig. Ismerteti a büntető rendelkezéseket, a katonai szolgálat fogalmát. HASZNOS segítséget is ad emellett, mert tartalmazza a honvédelmi hozzájárulás fizetési kötelezettséget, az alóla való mentesítés, a szüneteltetés és a visszatérítés feltételeit. Azt, hogy mikor halasztható el, illetve szakítható félbe különböző okok miatt a sorköteles szolgálat, a betegek milyen gyógyításban részesülnek, a bevonúlót milyen szabadság, segély és más kedvezmény illeti meg, S noha a könyvet 1968-ban készítették szerzői, tartalmazza azokat a legfontosabb rendelkezéseket is, amelyek később láttak napvilágot. Így többek között a munkaügyi miniszter fontos rendelkezését, amely meghatározza, hogy a hadkötelesnél 1970. január 1-től munkaviszonyban eltöltött időnek számítják a katonai szolgálat idejét akkor is, ha bevonulása előtt nem állt munkaviszonyban. Ismerteti a honvédelmi hozzájárulás megváltoztatásának szükségességét, a változás arányait, s azt, hogy leszereléskor a hadkötelesek, katonai szolgálatuk teljesítésétől függően — kiváló, élen járó stb. — a honvédelmi miniszter által egyszeri 1000—3000 forint pénzjuttatásban részesülhetnek. E KÖNYV régi hiányt pótol, s jelentősen megkönnyíti a sorkötelesek és a sorkatonák, valamint hozzátartozóik ügyesbajos dolgainak gyorsabb elin- tézését. Sz. L. út elé állítja a hőst: megalkuszik vagy lemond személyes boldogságból.) Darvas, a kezdő drámaíró, formai bravúrra is törekedett a Szakadékban (ha ez nem sikerült is teljesen hibátlanul): a három felvonást végig egy helyszínen játszatja, a főhős — a tanító — szobájában, s így próbálja koncentrálni a cselekményt és a mondanivalót. Nagy terhet ró a főhőst alakító színészre, hiszen szinte állandóan a színen kell lennie, a néző előtt vívja meg sí kertelen-sikeres harcát Darvas nem fél a dialógusoktól, sőt arra építi a drámáját. A Szakadékban erős tüzű a líra, ugyanakkor meleg, emberi humor vonja át a darabot. A Déryné Színház — Szálai Vilmos rendező irányításával — egyenletes színvonalú, jó előadásban vitte színre a Szakadékot. Sőt meglepetést is szerzett. Furcsa helyzet állt elő: az epizódszereplők — kü . Ionosén Balogh Ilona, Gyulányi Éva, Szálai Károly, Torday Gábor és mások — vették át a »főszerepet«, s a két valóságos főszereplő: a tanítót alakító Szigeti Géza és a menyasszonyát játszó Bessenyei Emma a háttérbe szorult. Szigeti Géza erőtlen, halványabb a kelleténél, a lírai jelenetekben jó inkább. Elhiteti a tanító emberségét, de csaknem mindvégig »néptanító« marad — beszédmodorában, magatartásában — a színpadon, még a drámai íorrponiokon is. A rendezés jó színvonalú, jó megfigyelésekre épül, ha megbillen. Horváth Lajosból, a parasztból lett százholdas nagygazöából inkább dzsentri földbirtokost formáltatott Vereczkey Zoltánnal : Borhy Gergely pedig öltözékében és magatartásában inkább városi ficsur volt, mint szegényparasztból lett végrehajtó. Sostarics Zsuzsa díszlete egyszerű, praktikus volt. de jellegtelen. V ágvölgyi Ilona ruhái jól. jellemezték a parasztokat. A Déryné Színház kaposvári premierje kellemes színházi este volt. BenkS Tibor Az operatőr egészen közel hozta kamerájával az asztalkát a képernyőn. Az esti szórakoztató ifjúsági műsor elbűvölően csinos riporternője elmosolyodott, a televízió nézői pedig így közelről csodálhatták a mellette ülő szemüveges fiatalembert is, aki éppen egy csésze kávéval foglalatoskodott. — Vaszilij Eduárdovics — kezdte a riporternő —, meséljen kérem a szenvedélyéről! Hogy úgy mondjam: a hobbyjáról, ahogy ezt népi nyelven nevezik. Igen, kedves tv-nézők, elnézésüket kérem, de elfelejtettem bemutatni önöknek a mi vendégünket: Vaszilij Eduárdovicsot. A szemüveges meghajolt, és azt mondta: — Az én hobbym a könyvek. Nekem több mint kétezer kötetes könyvtáram van. — És ön azt mind el is olvasta? — csapta össze a kezét a riporternő. — Igen. Azazhogy nem olvastam, hanem megolvastam. Ügy, ahogy mondom. Megolvastam! Az én szenvedélyem ugyanis nem mindennapi. Én a szavak mennyiségét számolom össze a könyvekben. — Ez nagyon érdekes! — kiáltott fel őszinte elragadtatással a riporter. — Még valamit! Tudja-e ön, hogy például Szemjon Jurij Richter: Hobby Silcov könyvében, a »Musli- cák«-ban 165 274 szó van? — Mennyit mondott? — csodálkozott rá a riporternő. — Pontosan annyit. Mérget vehet rá. De ami még attól is érdekesebb: Oleg Dalmatovszkij regényében, A dongó fullánkjaiban mindössze 180 G00 szó van, meg három vesszővel több ... — Ön a mai irodalom kedvelője vagy a klasszikusokat is szereti? — A klasszikusokat különös örömmel olvasom, a magam módján... i — Természetesen. Az ön hobbyja nagyon sok időt vesz igénybe? — Igen. 'Ahhoz, hogy ösz- szeszámoljak egy kisregényt, nekem öt-hat nap kell. Lev Nyikolájevics Tolsztoj regényén, a Háború és békén majdnem két hónapig dolgoztam. — És mi ösztönzi önt erre a szenvedélyre? — kérdezte tapintatosan a műsor csinos vezetője. — Kezdjük azzal, hogy én vagyok az első ember hazánkban, de határainkon túl is, aki ezzel a rendkívüli és fontos dologgal foglalkozik. Ez szélesíti a látókört, és erősíti az idegrendszert. Éjjel elég összeszámolni egy-két oldalt, és az ember máris mély álomba szenderült. — ön csak prózát számol? — Nem. Amikor lírai hangulatban vagyok, akkor különös előszeretettel foglalkozom versekkel is. Szeretem számolni Lermontovot, Puskint, Blokot. A maiak közül Aszá- dov valamennyi költeményét feldolgoztam. Némely oldalt kétszer is megszámoltam. — Mik az ön alkotói tervei? — Ami azt illeti, tervem az sok van ... Szeretném összeszámolni az országunk különböző köztársaságainak nyelvén megjelent valameny- nyi jelentős könyvet. Azután hozzálátnék a föld népei irodalmának szavankénti össze- számlálásához. Amint ön is látja, a különböző nyelvek nemtudása, nekem nem akadály. Remélem, hogy hamarosan csatlakozik hozzám sok »könyvszámoló«, és így a közeljövőben meg is tarthatjuk a könyvszámlálók konferenciáját. — Hálás köszönet, Vaszilij Eduárdovics a feleletekért! Még egy utolsó kérdés. Segíti-e önt ez a hobbyja a tanulásban? — Természetesen. Matematikusnak készülök. Fordította: Sigér Imre Kiállítás Balatonföldváron •fi’ i 1 fill \ m :ߣ ■ ' ■■Ili bA. HÉ ■ 4 Él» síi Felszabadulásunk huszonötödik évfordulója és a Lenin- centenáriun) alkalmából a Ba- latonföldvári Közös Községi Tanács kiállítást rendezett a tanács nagytermében. Az ajtó melletti fényképtablón grafikákkal színesített képeken, ábrákon láthatják az érdeklődők a község fejlődésének egyes állomásait, míg bent a teremben az alkotómunka eredm.’- nyei kerültek az asztalokra és a falakra. Festő- és faragóművészek munkái, ügyes kezű asszonyok népművészeti motívumokkal díszített párnái, térítői és subái állítják meg a vendéget félméterenként. A kiállítás két vendégkönyvben található mondatok azt bizonyítják, hogy a látogat'' elismerően nyilatkoznak községben élő művészek kedvtelésből kézimunka asszonyok bemutatott alkotásairól. « SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1970. április 18.
