Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-16 / 88. szám
tjmdmllla Kunyeckaja: r _ w LENIN DOLGOZOSZMBflN V. A buharai köntös A Népbiztosok Tanácsa elnökének dolgozószobáját a legkülönbözőbb emberek keresték föl a legkülönbözőbb kérdésekkel. Azokban a polgárháborús években sokszor jöttek hozzá egyenesen a frontról parancsnokok, komisszárok, a Vöröskatonák képviselői. Többszőrt járt nála Frunze, Ka- menyev, Tuhacsevszkij, Vo- rosilov és mások. Nekünk, a Kremlben lévő Lenin Múzeum munkatársadnak, akik a látogatóknak nyújtunk tájékoztatást, nemegyszer félbe kell szakítanunk mondanivalónkat, mert olyan emberek is jönnek ide, akik találkoztak Leninnel, s fölelevenítik emlékeiket Egyszer lengyel küldöttség járt itt. Ru- binov elvtárs, a küldöttség egyik tagja egyszer csak megszólalt oroszul: »-1920-ban itt ültünk ezeken a székeken.« Kiderült hogy akkor a flottánál szolgált Elvtársai két társával együtt küldték Moszk- i ába, hogy a balti flotta matrózainak egyenruhát szerezzen. »Először Boncs-Bruje- vicshez kerültünk, aki figyelmesen meghallgatott, majd megszólalt: »Menjünk csak át Vlagyimir Iljicshez«. Erre nem számítottunk. Lenin nagyon barátságosan fogadott bennünket, teával vendégelt meg, aztán megnézte a kéréseinket tartalmazó listát. »Miért csak ilyen keveset kérnek?« Azonnal intézkedett, hogy megkapjunk mindent, amire a tengerészeknek szükségük van.« 1921 februárjában Vlagyimir njics fogadta Dagesztán képviselőit. A beszélgetés körülbelül egy órán át tartott, hiszen Lenin rendkívül nagy figyelmet szentelt a nemzetiségi kérdésnek, a nemzetiségek lakta körzetek igényeinek. A. Taho-Gödi, a delegáció vezetője így idézte vissza ezt a találkozást. »Lenint mélységesen érintette beszámolónk a hegyekben élő parasztok nyomorúságos helyzetéről, az asszonyok helyzetéről, akik még vízért is óvakodva mennek, hogy rongyaikat takargassák, mert ebben a körzetben nincs semmiféle texti'1-mamif aktára Iljics azonnal intézkedett, hogy Dagesztán textilgyárat kapjon«. 1922-ben jelentős esemény zajlott le. megalakult a Kau- kázusontúli Föderáció. Lenin dolgozószobájában, a bejárat mellett nem véletlenül függ a Kaukázus térképe, amelyen Lenin kérésére pontosan megjelölték a kaukázusontúli köztársaságokat. Egy keretbe foglalva öt térkén helyezkedik el egymás mel’ett. A nemzetiségi köztársaságokból ma érke- ő múzeum1 áto°atók különö- ■on nagy figyelemmel ismerkednek ezzel a térképpel. Egyikük például a következőket írta a látogatók könyvébe: »Vlagyimir Iljics soha nem feledkezett meg óriási 1920. május 1-én lerakja a moszkvai mű alapkövét. Marx Károly-emlékDunántúli színházak találkozója Egy boldogtalan ember boldog napjai hazánk legeldugottabb részé- ] ről, s a benne élő legkisebb népről sem. I. Musztafajev, 1. Abdullajev, T. Huszeinov az Azarbaj dzsámi SZSZK-ból. 1955. okti 18.« A látogatók könyvében a Szovjetunióban élő népek mindem nyelvén találunk bejegyzéseket A. Bagdaszárján Cse- csen-ingus-földről érkezett. Groznijból, az olajbányászvárosból. »Én nem vagyok orosz, de meghatottan szeretnék köszönetét mondani az orosz népnek, amely V. I. Lenint adta.* A ma már múzeum dolgo zószobában mindig soknyelvű beszéd hangzik. Tudósok, munkások, újságírók, parasztok váltották és váltják ma is egymást Sokan szerettek volna valami ajándékot adni Leninnek. Miután a küldöttségek távoztak, Lenin rendszerint a titkáraira bízta, hogy az ajándékokat továbbítsák az éhezőknek. Ha gyümölcsöt hoztak, átküldette a gyermekeknek vagy a kórházaknak azzal feltétlenül mond iák el, az ország melyik vadékéről küldték Néha persze furcsa esetek is történtek. Ligyija Alekszand- ravna Fotyijeva visszaemlékezéseiből tudjuk a következőket: Lenin egy Buharábó1 érkezett küldöttséget fogadott. Miután elmentek, Fotyi- jeva egy sürgős irattal be akart menni Vlagyimir Iljicshez, de az ajtó belülről be vök zárva. Nyugtalankodott, nem történt-e valami baja, ezért a folyosóról nyíló ai+ón akart bejutni, de azt is zárva találta A dolgozószoba előtt álló azt mondta, hogv Lenin nem hagyta el irodáját. Csak nem történt valami, nem lett rosz- szul? Kooogtatni kezdtek amikor végre kinyílt az ajtó. A küszöbön ott állt Lenin — kicsit zavarban — egy tarka buharai köntösben és tyubitejká- ban (kis hímzett saokában). Lenin elvből ellenezte, hogy ünnepeljék. 1920 áprilisában a IX. pártkongresszus egyik ülésén azt javasolták, hogy emlékezzenek meg Lenin 50. születésnapjáról. Az indítványt nagy taessal fogadták. X jelenlevő Lenin ellenkezett, s amikor életét, munkásságát kezdték méltatni, tiltakozásul elhagyta a termet. 1920. április 23-án a moszkvai pártbizottság mégis megrendezte az ünnepi gyűlést. Lenin csak a nagygyűlés végén jelent meg a teremben. Kérték, hogy szólaljon fel. Azzal a kéréssel kezdte, hogy változtassanak az ilyen jubileumokon, majd egész beszédét a párt feladatainak szentelte. Az elbizakodottság veszélyeire hívta fel a figyelmet. (Folytatjuk.) A lekszej Arbuzov egyike a legnépszerűbb szovjet drámaíróknak. Sikereit elsősorban annak köszönheti, hogy minden esetben az embert, az érző, gondolkodó embert állítja műveinek középpontjába. Az egyén problémáin, a magánélet konfliktusain keresztül jut el az általános etikai kérdésekhez, társadalmi igazságokhoz. Oj drámája, az Egy boldogtalan ember boldog napjai csakúgy, mint eddigi alkotásai, egy emberi élet apró, a kívülálló számára talán érdektelen döntéseiben igyekszik tetten érni egy általános és veszedelmes errfberi magatartásforma megnyilvánulásait. A »boldogtalan ember« halálára készülve igyekszik életét megmagyarázni önmagának. Elveket kovácsol, hogy értelmet és rendszert csempésszen értelmetlen életébe, hogy igazolhassa hajdani- tetteit. Ezzel a múltat meghamisító, megszépítő magyarázkodással fordít visszájára mindent: éppen azt a két napot tünteti fel élete boldog napjainak, amelyeken, megrettenvén az érzelmektől és a valakihez tartozás felelősségétől, megfutamodott a boldogság lehetősége előL Égetően aktuális etikai kérdéseket igyekszik megfogalmazni az író a figura vívódásaiban: az érzelmek, az emberi kapcsolatok nélkülözhetetlenségéről szeretne vallani, arról, hogy hinni kell, még tévedések, csalódások, kudarcok árán is hinni kell az emberekben, mert a bizalmatlanság csak bizalmatlanságot szül, és aki nem hajlandó megérteni mások gyengeségét, aki túlságosan, teljesíthetetlenül sokat követel embertársaitól, mindenről lemondó, mindent feláldozó makulátlanságot — az sározódik be leghamarább. Mindezt azonban inkább csak megsejthetjük, mintsem átérezzük az előadás alatt: az írói szándék és a megvalósítás között szakadék tátong. Arbuzov, aki eddig műveiben elsősorban figuráinak emberi hitelével ragadta meg a közönséget, most is eleven, lé lektanilag árnyalt hősöket állít színpadra, de a tanulságok levonása érdekében olyannyira művi, mesterkélt konfliktusokba kergeti őket, hogy a néző már-már a figurák létezésének lehetőségében is kételkedni kezd. És ezek a konfliktusok ráadásul valahová a színpadon kívülre helyeződnek; a színpadon inkább csak elmesélik, hogy valahol azért történt is valami... A z önnön sorsán meditáló főhős és a körülötte, avagy képzeletében megjelenő figurák a társadalmi és etikai problémák egész sorát vetik föl, de ezek a problémák, mivel a cselekményhez csak igen gyenge fércek erősítik valamennyit, többé-ke- vésbé érdektelenek és hatástalanok maradnak. Hiányzik az a drámai helyzet, az a valóban drámai konfliktus, amely egységbe ötvözné őket. A különböző motívumok — néhány vázlatszerűségében is meggyőző epizódtól eltekintve, mint amilyen például Berg profesz- szoré — nem válnak szerves egésszé. A kémiából kölcsönöznék hasonlatot: nem szerveződnek minőségileg újat nyújtó molekulákká, nem vegyülnek, hanem megrekednek a különféle atomok egymásme’lettisé- gének, a keverékeknek eklektikus szintjén. Az, hogy az írót fog’alkoz- tató problémából valami mégis eljutott a nézőkhöz, hogy néhány szép és megragadó gondolat »átjött« a rivaldán, az nem is annyira a darab, inkább az előadás, a veszprémi Petőfi Színház előadásának érdeme. Elsősorban Sándor János rendezőé, aki szemmel láthatóan nagy szeretettel, már- már indokolatlan szeretettel és műgonddal állította színpadra a drámát. Ügy hozza be és viszi ki a színpadról a figurákat, hogy a színpadi mozgás ritmusa néha feledtetni tudja, hogy a kimeneteknek és bejöveteknek egyedüli indoka a dráma szerkezetében keresendő; az egyetemisták kórusának mozgatásával, mozgásuknak a Fehér Miklós tervezte kitűnő díszletekbe való valóságos be- iekomponálásával olyan sajátos, lebegő atmoszférát teremtett, mely a művi megoldásokat is elleplezte. A költői szépségű befejezéssel pedig szinte a darabtól függetlenül mondott el valamit abból, amiről a darabnak kellett volna szólnia. A szereplők igyekeztek változatos figuráikat hús-vér emberként életre kelteni. Elsőnek Horváth Sándor nevét említeném, aki egy meglehetősen extrém figurának adott súlyt és bensőséges emberi hitelt. De meggyőző alakítás Derűjén Gyöngyvéré, Szekeres Ilonáé, Hegyi Péteré is: nekik nyílt a legtöbb lehetőségük arra, hogy az író felvázolta alakokba lelket leheljenek. Tánczos Tibor, Göndör Klára, Joós László saját egyéniségét kölcsönözte egy-egy dramaturgiai funkciót képviselő figurának. D obák Lajos, a boldogtalan ember megformál ó- ja csak a második részben tudta a figurát egyéni ízekkel gazdagítani; az e'ső felvonásban megrekedt a hűséges, de jellegtelen Interpretálásnál. Csík István Vízgazdálkodás, árvízvédelem Vízügyi kiállítás a megyei tanácson Tegnap délelőtt a megyed tanács nagytermében az Országos Vízügyi Hivatal vándorkiállításának megnyitására hívta meg a szakembereket és a látogatókat a megyei tanács végrehajtó bizottsága s a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság. A vízgazdálkodásunk huszonöt évét bemutató fényképek és grafikonok a vízellátás- a tói a vízkészletgazdálkodásig gr ölelik fel a vízügyi szervek munkáját és feladatait. A kiállítókat és a vendégeket Sást János, a megyei tanács vb-elnökhelvettese köszöntötte, majd Kiss György, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője ismertette a kiállítás célját, és végigvezette a részvevőket a tablók előtt. Elizabeth Hull Fromarr ! tAmif az amerikai kórházakról tudni kell Látjátok azt a szép nagy 'piiletet, gyerekek? Az a tagy épület a kórház. Nagyon régi épület. A tűzoltóság ebontásra ítélte. Az egész- 'égügyi minisztérium is. Még a Súly- és Mértékhivatal is. A kórházban sok ember van. A betegek kórházba mennek, és meggyógyulnak. Az egészségesek kórházba mennek, és megbetegszenek. A kórházi tartózkodásért mindenkinek fizetnie kell. Méghozzá sokat No, gyerekek, ki tudná megmondani, mi ez a szoba? Nem, nem a takarítószerek faliszekrénye. Ez a kórházi különszoba. Látjátok, ott van az ágy. Óvatosan! Ne tárjátok túl szélesre az ajtót, mert akkor nekiütközik az ágynak. Nem, a beteg nincs az ágyában. A beteg lement az előcsarnokba. A beteg most épp nővért keres. A nővérek borzasztóan el vannak foglalva. Nem szabad őket zavarni. Látjátok azokat a szép kis lámpácská- kat, melyek ott égnek minden szoba ajtaja fölött? Mindegyik szobában van egy beteg, aki megnyomta a csengőt, s a lámpácska kigyullad. Azok a betegek, mind nővérre várnak. De hol a nővér? Talán ő is beteg, és befeküdt egy másik kórházba. Itt egy másik különszoba gyerekek. Szép óvatosan nyissátok ki az ajtót, s mos: meglátogatjuk a Beteget. Miért ül a beteg egy széken a szoba sarkában? Azért, mert a friss ágyhuzatra vár. XJgy látszik, a mosoda dolgozói is szörnyen el vannak foglalva. Ne ijedjetek meg a zajoktól, gyerekek! A zajok kívülről jönnek. Sok-sok szorgos munkás éppen lakóházat épít a kórházzal szemben. Más szorgos munkások alagutat robbantanak a folyó alatt. Igen, ez a furcsa szag pedig egy új vegyi gyárból jön, amely éppen csak egy saroknyira van a kórháztól. Micsoda pompás környék! No lám, megérkeznek a látogatók! Most jönnek felfelé a lépcsőn. A lift megint elromlott. Most, hogy már itt vannak a látogatók s ők szórakoztatják a betegeket, mi elmehetünk. Vigyázzatok gyerekek! Láttátok, hogy az egyik látogató elcsúszott a viaszos padlón? A látogató eltörte a lábát Szegény látogató! Most már ő is beteg, {Fordította: Zilahi Judit) — Hazánk vízkészletei korlátozottak, viszont az igények egyre nőnek, az iparosítás napról napra több vizet követel, s ezt biztosítani, illetve a keletkezett szennyvizet elvezetni nem kis feladat — mondotta A képek arról tanúskodnak, hogy az elmúlt negyedszázad a vízgazdálkodásban is a gépesítés korszaka volt. JégtöJ 5 hajók, korszerű munkagépe’ , í nagy teljesítményű markok r I és egyéb berendezések egész í-j tik ki a kézi erőt, mert erre j még szükség van. Több kép készült az 1965-ös nagy dunai árvíz elleni védekezésről, ahol heteken keresztül emberek ezrei igyekeztek megfékezni a romboló áradatot. Ha ezekre a képekre tekint a látogató, joggal gcxndatlhatja, hogy Magyarországon bőségesen van víz, miért kell ezzel gazdálkodni? Kiss György elmondta, hogy nemzetközi egyezmények szabályozzák a folyóvizek fel használását, mert alacsony vízállás esetén meghiúsulhat a hajózás. A tengerjáróknak 4—5 méter mélységű vízre var szükségük, s azt biztosítani kell. Az árvíz és a belvíz elleni védekezés is egyre tökéletesebb. Űj munkagépek, elhárítási módszerek igyekeznek gá- tat vetni a pusztító és a népgazdaságnak óriási károk, akozó vizeknek. A mezőgazdasági vizgazdá’ • kodás, a hegy-, domb- és sí! - vidéki vízrendezés az évek s< • rán egyre fontosabb lett, é? az elmúlt huszonöt év alatt ötszáz új mezőgazdasági vízmű épült. Nőtt az öntözhető terű- v let is, víztározók, csatornák biztosítják a mezőgazdaság részére szükséges vizet Szép légifényképeken gyönyörködhetünk olyan létesí - menyekben, mint a tiszaié '< i vízilépcső, elektrifikált szivattyútelepek és hatalmas gátrendszerek. A kiállítás vasárnapig tekinthető meg. S. G. SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1970. április 16.
