Somogyi Néplap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-05 / 54. szám

20 nap nyereségrészesedés a húskombinátban DOH Pl NG É S HIÁNY A Kaposvári Húskombinát­ban szeretnék a munkaerőt és a meglevő berendezéseket is jól kihasználni. A múlt évben többé-kevésbé sikerült ez. S az eredmény: a kiosztható nyereség 2 290 000 forint. Kö­rülbelül 20—21 napnak meg­felelő nyereségrészesedés. Eh­hez az összeghez azonban mindenképpen hozzá kell szá­mítani azt az 1 800 000 forin­tot, amelyet bérfejlesztésre használtak fel tavaly. Tehát mindenki elégedett lehet? R kritikus első negyedév — Nem éppen — mondja Ostoros István igazgató. — Az eredmények mellett sok a gond. Az üzemnek rendkívül nagy az állóeszközértáke. Az eredményes gazdálkodás ér­dekében megfelelő termelési szintet is el kellene érni. Aki nem ismeri a belső helyze­tünket, azt mondja: könnyű, hiszen Somogy mezőgazdasági megye, van elég nyersanyag és megfelelő technikai fölsze­relés. Ehhez én hozzáteszem, hogy — érthető okokból — központi keretgazdálkodás is van. Ebben az évben például a kilencedik héten felvásárol­tunk a megyében 2800 sertést, s a vágóhíd ebből 580-at dol­gozott fel. A többit Budapest­re és Veszprémbe küldtük. Ez az 580 sertés kilencórás mun­kát ad a vágóhídnak. Mi van máskor? Áll az üzem. Na­ponta két- két és fél órát dolgoznak csak. Igaz, az év négy hónapjában — a balato­ni idény alatt — nyújtott mű­szakban dolgozunk, s ősszel — mi úgy nevezzük: a sertás­dömping idején • — megint van munkánk. Tulajdonkép­pen az első negyedév a kriti­kus a nyereséggazdálkodás szempontjából. Hiszen azt a 240—250 embert, aki a vágó­hídon dolgozik, nekünk akkor Befejezéséhez közeledik a ba ififeldolgozó felújítása. is fizetni kell, ha nem tudunk munkát adni. 800 vagon tojás — Ez csak vágóhídi prob­léma? — Az egész üzem problé­mája ez. Amikor a nagy re­konstrukció befejeződött ak­kor az volt a legnagyobb óha­junk, hogy egész éven át egyenletesen tudjuk kihasz­nálni kapacitásunkat. Ennek érdekében már sokat tettünk. A nyáron körülbelül százöt­ven-kétszáz embert veszünk föl időszaki munkára: keve­sebbet, mint tavaly. Azt a kétszáz munkásnőt, aki ta­valy időszaki dolgozónak jött, már állandósítottuk. A mun­kaerő-biztosítás szükségessé tette ezt még akkor is, ha a kapun belül időszakos mun­kanélküliség van. A baromfi- feldolgozóban ez gyakorlati- -lag másfél hónap. Az idén nincs annyi sem. mert a de­t cemberi nagy tél miatt kint maradt árut később dolgozták fel. Február közepétől pedig megindult a tojásdömping. Ebben az évben — a tervek szerint — 112 milliót vásárol­tunk Ha már az idei terveiknél tartunk, érdemes még néhány számot megemlíteni. A Ka­posvári Húskombinát a tava­lyinál tíz százalékkal többet, mintegy kilencszáz vagon ba­romfit vásárol fel. Elsősorban pecsenyekacsából növelik a mennyiséget. Mindez termé­szetesen maga után vonja a termelőkapacitás további nö­velésének szükségességét is. Anyagilag is A felújítás a baromfifel­dolgozóban a végéhez közele­dik. A szerelőket hamarosan itt is a munkásnők váltják fel. A tavalyinál rövidebb téli szünet befejeződik. A foglal­koztatási gondok egy évre megint megszűnnek, s hogy jövőre még kevesebb legyem, a vállalat nemcsak »-Sakkozik-“ a meglévő munkaerővel, ha­nem arra törekszik, hogy fo­lyamatos legyen a termelés. Az 'őszi sertésdömpingmellé a ta­vaszit is meg lehet terem­teni. Nem kell ehhez más, csak folyamatos hizlalás a tsz- elrbem. Hogy ez megtörténjen, a Kaposvári Húskombinát pénzzel is segíti az ilyen be­ruházásokat K. I. 6. Erre csak egyetlen lehetsé­ges válasz van. Horthy szán­déka nem volt komoly és meg­alapozott. Ez rövidesen kide­rült, mert a rádió éppen is­mételni kezdte a kormányzói proklamáció beolvasását, ami­kor Horthynál megjelent Hit­ler rendkívüli megbízottja, Bahn nagykövet. Horthy ugyan tiltakozott fia elrablása miatt és fegyverszüneti szán­dékát is hangoztatta, de aztán akadémikus vitát folytatott a nagykövettel arról, hogy mi­ként lehetne a kiugrást úgy végrehajtani, hogy a volt szö­vete ' - »becsületét« megóvja (Mi •>,y-er vallomása). l megkezdődött az áru­láson sorozata. Az első árulás ott történt, hogy a kormányzó által kibo­csátott és a vezérkar főnöké­től ellenjegyzett hadparancsat — mely az első és a második magyar hadsereget a szovjet hadsereggel együttműködésre, a németekkel szembefordulás­ra utasította — a vezérkar nem továbbította. Ennek az volt a következ­ménye, hogy a proklamáció el­lenére a fronton nem történt semmi. A németeknek maradt idejük az intézkedésire, s Dal­noki Miklós Bála mindössze néhány törzstisztjével tudott átszökni a szovjet csapatok­hoz, hogy a letartóztatást el­kerülje. Az események Budapesten is hasonló módon folytak. Sem Horthy, sem Lakatos mi­niszterelnök nem gondolt ko­moly ellenállásra, és a katonai szembefordulásit még a ren­delkezésükre álló szerény esz­közökkel sem szervezték meg. Egyedül Lázár Károly altábor­nagy, a testőrség parancsnoka rendelte el a Vár védelmét. Lakatosnak már néhány órá­val a proklamáció elhangzása után az volt a véleménye, hogy nem kell a németek ellen har­colni. mert »új lehetőségek« adódtak. A kormányzó ugyan­is a koronatanács befejezése után nyomban megbízta a mi­niszterelnököt, hogy tárgyaljon a németekkel a helyzet sima, »vér nélküli« megoldásáról. Lakatosnak az volt a vélemé­nye, hogy a vérontás csak úgy kerülhető el, ha a hatalmat át­adják a németeknek.' A tárgyalások rögtön meg­indultak. A németek ezzel természetesen egyetértettek, de feltételekkel. Megígérték a kormányzó­nak fia szabadonbocsátását, neki pedig elsőrendű bánás­módot helyeztek kilátásba, ha lemond, s kinevezi Szálasát miniszterelnökké és újabb proklamációt bocsát ki, mely szerint a fegyverszünet nem jelenti a fegyverletételt, és a csapatok kötelesek továbbra is a németek oldalán harcol­ni. Természetesen be kell szüntetni a helyi ellenállást is. Mikor ezeket a feltételeket Lakatos közölte a kormányzó- val — aki időközben a néme­tek védelme alá helyezte ma­gát és a H'atvany-palotába költözött át, ahol gyakorlati­lag a Gestapo foglya volt, míg családja a pápai nuncia- túrán talált menedéket —, Horthy rövid ideig gondolko­zott, majd azt felelte: »Nem bánom«. Ugyanakkor kiadta a parancsot a németekkel szembeni ellenállás megszün­tetésére. Egyedül Lázár altábornagy nem tudta a parancsot azon­nal végrehajtani, mert csa­patai már felvonulóban vol- takí s így a németekkel ki­alakult tűzharcban néhány magyar katonának még elkel­tett esnie, miközben legfőbb hadáruk már kapitulált. Az okiratot Rahn német nagykövet szerkesztette meg, és Lakatos miniszterelnök vit­te át a Várba, ahová a néme­tek kíséretében Horthy visz- szaérkezett, hogy személyes holmiját becsomagolja. A palota ekkor már meg­telt német katonákkal. Hor­thy lakosztályát teljesen fel­dúlták, és részben már ki is rabolták. A miniszterelnök a kormányzót a fürdőszobában találta meg. Horthynak az volt az első kérdése: Mi van a fiammal? A jelenlévő Wessenimayer azt felelte, hogy másnap Linz­ben be fog szállni a kormány­zót vivő különvonatba. Horthy Lakatosra nézett, aki azt felélte, hogy nincs oka 0 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1970. mádttt 5, Kevesebb tűz 1969-ben % Legfőbb ok a gyermekjáték Két halott, négy sebesült — A kár 2,3 millió forint — Nem lehetünk elégedet­tek a múlt esztendővel, mert a statisztikai adatok újból csak arra figyelmeztetnek: baj van a tűzrendészeti szabályok megtartásával, a fegyelemmel. Szám szerint ugyan kevesebb tűzeset történt, mint 1988-ban — összesen 170, s ez több mint százzal kevesebb az elő­ző évinél —, de meghalt két amber és négy megsérült. A kár »csak« kétmillió-három­százezer forint, de ez is sok — mondotta dr. Egyed Dezső alezredes, a tűzrendészet me­gyei parancsnoka. Azt is figyelembe kell venni, hogy a decemberben fellob­bant cukorgyári tüzet csak az idén, január közepén tudták véglegesen elfojtani. Az ok gén tanulságos: géphiba, me­lyet az előírásokat megszegő munkás felelőtlensége is tetézett. Következmény: két­millió forintnál nagyobb kár, de ez már az idei statisztikát terheli. Évente 30—40 tűz gyermekjátékból! Elgondolkoztató az is, amit Tóth István őrnagy, parancs­nokhelyettes mond: _— Nemrégen tizenöt évre visszamenőleg áttanulmányoz­tam a tüzek keletkezésének okait. Szinte minden évben a gyermekjátékok vezetnek; a gyufával, öngyújtóval játsza­dozó, titokban cigarettázó gye­rekek okozzák a legtöbb tüzet. Nincs olyan év, hogy ne kelet­kezne 30—40 tűz gyermekjá­ték következtében. Kőkúton például egy 7 éves kisfiú házuk padlásán a da­rázsfészket akarta leégetni, és majdnem a ház égett le. A nyolcéves K. Pisti Péterpusz- tán a termelőszövetkezet kaz­lát, Samogysámsonban K. L.-ék nyolcéves ikrei szüleik távollétében pedig a házat gyújtották fel. Az ilyen tüzek 15—20 ezer forint kárral jár­nak, de volt olyan eset is, hogy játszadozó gyermekek 100 000 forint kárt okoztak a terme­lőszövetkezetnek. Kevesebb a tiltott dohányzás Tavaly tizenhat tüzet idé­zett elő a tiltott helyen való dohányzás, és ez nyolccal ke­vesebb, mint a megelőző esz­tendőben. A Somogy-Zala me- * gyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat kaposvári, Ady Endre utcai lenakatánál a múlt év tava­szán történt tűz minden ve­zetőt és beosztottat arra fi­gyelmeztet, hogy szigorúan tartassa be a tűzrendészeti utasításokat. Ugyanis ezt a ve­szélyes tüzet dohányzás okoz­ta, a kár meghaladta a félmil­lió forintot. A tettes személye mindmáig ismeretlen. A könnyelműség, a felelőt­lenség a legtöbb tűz előidéző­je. Marcaliban, a Vörös Csillag Tsz csibenevelőj ében a sza­bálytalan tüzelés okozott 24 ezer forint kárt, a ..kaposvári postán pedig nyílt láng hasz­nálata — a gyúlékony anya­got előzőleg nem távolították el — 30 000 forint kárral járt Megelőzni és segíteni 1 Dr. Egyed Dezső elmondta, hogy minden évben egyre na­gyobb gondot fordítanak a megelőzésre, és arra, hogy se­gítsenek azoknak a mezőgaz­dasági üzemeknek, amelyek nem rendelkeznek megfelelő szakemberekkel. E munkából tevékeny részt vállalnak az önkéntes tűzoltó­testületek és a járási tűzren­dészeti bizottságok. Az állami tűzoltókkal együtt tavaly ezer­nél több ellenőrzést tartottak, és ennek nyomán négyezer tűzveszélyt hárítottak eL Az önkéntes testületek 88 tfiz megfékezésében működtek közre, sokmilliós kárt akadá­lyoztak meg. Különösein ki­emelkedik Siófok város, a Ka­posvári Ruhagyár, a textilmű- vak, az Újpesti Cérnagyár nagyatádi telepének, valamint a Nagyatádi Konzervgyárnak az önkéntes csapata. Persze jó néhány vezető és tűzrendészeti megbízott fi­gyelmen kívül hagyja a segítő szándékú tanácsokat, javasla­tokat, s nem tesz semmit a tűzveszély megszüntetésére. Ezért kellett tavaly ötvennél több vezetőt és hetven beosz­tottat megbírságolni. Mint a tűzrendészet vezetői elmondták, a cél elsősorban a segítségnyújtás. A megyei tűz­rendészeti bizottsággal közö­sen egy kiállítást készítenek, bemutatják a tüzek keletkezé­sének leggyakoribb okait, a tüzek okozta károkat, és a megelőzés módjait. Ezt a ki­állítást először Kaposváron, majd a nagyobb községekben és üzemekben mutatják be. Az ipari és a mezőgazdasági üzemek tűzrendészeti megbí­zottad részére öthetes tanfo­lyamat indítanak, ahol meg­felelő segítséget kapnak fon­tos munkájuk ellátásához. Tovább növelik ez évben is a tűzveszély elhárítását szolgáló ellenőrzések számát. Szalai László Egy álom valóra vált kételkedni a német követ sza­vában. Wessenmayer az ok­mányokat átnyújtotta a kor­mányzónak, aki átfutotta azb- kat, majd a WC mellett leült egy háromlábú székre, és az okiratokat egy másik székre fektetve, egyenként aláírta. Ilyen dicstelen módon hul­lott le »az otrantói hős« 25 éves »csillaga«. Horthy tehát, bárhogyan is szépíti emlék­irataiban, miniszterelnöknek nevezte ki Szálasit, s ezzel Magyarországot Mszolgáltatta a rémuralomnak. A Horthy-féle szánalmas kiugrási kísérlet sikertelensé­gének egy haszna mégis volt: végleg tisztázta a frontokat. Az egyik oldalon állt Szállá­si nyilas söpredékével és a vele együttműködő náci bé­rencekkel, szemben velük pe­dig minden tisztességes ma­gyar, aki hazája mielőbbi fel- szabadulását óhajtotta. A Vö­rös Hadsereg közben egyre szorosabbá vonta a gyűrűt Budapest körül, és az or­szágiból egyre nagyobb terüle­tet szabadított fel. Ilyen körülmények között a belső demokratikus erőknek csak az lehetett a feladata, hogy egymással együttmű­ködve igyekezzenek meg­könnyíteni a szovjet haderő harcát, és elősegítsék, hogy az ország fővárosa minél keve­sebb áldozat és szenvedés árán szabaduljon feL Nem a Vörös Hadseregen és a magyar ellenállókon mú­lott, hogy ez nem sikerült. (Folytatjuk) Az otthonos, újságokkal, ké­pes folyóiratokkal jól fölsze­relt klubhelyiségben beszél­tük meg a randevút Árok Ká­rollyal, az Állami Építőipari Vállalat kőművesével. Kiss Bélánál, a KISZ-bizottság titkáránál találkoztunk elő­ször. A középmagas, keskeny arcú, szemüveges fiatalember szerényen nyújtotta kezét a bemutatkozáskor. — Ö megy Somogy megyé­ből március elsején a Szov­jetunióba, a Lenin-emlékköz- pont építkezésére. Vállala­tunk KISZ-szervezete Karcsit javasolta erre az útra az ed­dig végzett közösségi és tár­sadalmi munkája alapján. Most itt ülök a megbeszélt helyen. Pontosan öt órakor ■ feltűnik az ajtóban. Precíz $ ember. t — Tegnapelőtt étkeztem ha­za Budapestről, ahol eligazí­tást tartottak a hamarosan in­duló csoportnak. Magyaror­szágról húszán megyünk. Mindannyian kőművesek va­gyunk, mert a Komszomol ké­rése úgy szól, hogy minden szocialista ország egy-egy szakma legjobbjaiból küldje el a képviselőit. — Hogyan érte ez a kelle­mes meglepetés? — Kint dolgoztunk a brigá­dommal a közgazdasági tech­nikum építkezésénél, mikor feljött hozzánk az emeletre Kiss Béla KISZ-titkár és Oto- recz Árpád technikus, ök kö­zölték velem a hírt először A fiúk rögtön örömujjongás­ban törteik ki, én- pedig csak álltam megilletődve. Szólni is alig bírtam az örömtől. Egy titkos álmom vált valóra. Ugyanis már gyermekkorom óta nagyon szerettem volna ezt a hatalmas országot meg­ismerni. — Mi épül ott, a messzi Uljanovszkban ? — A legfontosabb objektum a lenini emlékközpont lesz. Ez a monumetális épület 135 ezer légköbméteres, Vlagyi­mir Ilj-ics Lenin hatalmas bronz szobra kap majd helyet benne.. Az építkezést több éves gondos szervezés előzte meg. Mi már csak a befejező mun­kákban veszünk részt. A mé­retek jellemzésére még egy sokatmondó adat: több mint tízezer ifjú komszomolista 85 brigádba szervezve szorgosko­dik az építkezésen. Egyidejű­leg épül még szálloda, peda­gógiai intézet, úttörő- és kul­túrpalota, valamint több eme­letes lakóház. A szovjet nép gazdag ajándékkal, egy új, modem városnegyeddel lepi meg Uljanovszik városát nagy fia születésének 100. évfordu­lójára. — Az előzetes program tar­togat meglepetést? — A program erről szűk­szavúan árulkodik, de az lát­szik belőle, hogy unatkozni nem lesz időnk. Lesznek kö­zös vacsorák, műsoros estek, bálok. A kéthónapos munkát néhány napos körutazással zárjuk, a hazajövetel előtt pe­dig megnézzük a május 14 felvonulást Moszkvában. A beszélgetés során lassan fölenged. Az örömét igyek­szik palástolni, de nem tudja. Büszkén mesél a kezdetről, a hétköznapokról. — 1959-ben, mint ipari ta­nuló kerültem, a vállalathoz. A tanoncidőben kemény mun­kával szedegettem össze a szakma fortélyait. Szeretem a munkámat, s kedvvel csiná­lom. Talán ezért is vállaltom gyakran szakmai jellegű tár­sadalmi munkát a KISZ-ben. Jó érzéssel tölt el, hogy a sántosi emlékműhöz én is hozzájárultam. Sokat kellett ezért a kitüntetásszámba me­nő utazásért dolgozni. De ilyenkor utólag már nem ér­ződik soknak. Inkább csak természetesnek. 1969-ig egy régi, jól össze­forrt szocialista brigádban dolgoztam. Tavaly pedig az újonnan felszabadult tanulók­ból szerveztem brigádot. A klub, melyben beszélge­tünk, lassan megtelik. Jönnek a munkatársak, barátok, szo­batársak. Olvasnak, beszél­getnek. A könyvtáros kislány is' jó ismerősként üdvözli a fiatal kőművest. Győri András

Next

/
Oldalképek
Tartalom