Somogyi Néplap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-08 / 57. szám

&q tf két a íiilngpolitiköbEii Külü gym i n iszterü n k varsói látogatása Vitathatatlanul a hét legfon­tosabb politikai eseménye az Immár formális aktus, amely­re csütörtökön került sor Moszkvában, Washingtonban és Londonban: az amerikai és a szovjet ratifikációs okmány letétbe helyezésével (a britre már korábban sor került) ha­tályba lépett a majd száz or­szág által aláírt és már fél­száz által ratifikált atomso- rom pó -szerződés. Amint arra Koszigin a moszkvai ünnepé­lyes aktus során rámutatott, az atomsorompó lényeges lépés a nukleáris leszerelés útján, hiszen határozott korlátot szab a legveszé­lyesebb tömegpusztító fegyver terjedésének. Kétségtelen, hogy — bármily fontos is — csupán lépés a leszerelés útján ez a szerző­dés. vagyis még inkább: ősz tőnző a továbbiakra. Éppen a leszerelés egész problémakö­rének megvitatására való tö­rekvése a megfelelő válasz azokra az atomsorompó-elle- nes bírálatokra, amelyek egyes országokban az aláírás és rati­fikálás halogatását eredmé­nyezték. Közismert, hogy története­sen az atomsorompó ratifiká­lása Nyugat-Németországban az európai biztonság egyik fon­tos követelménye, s az új bon­ni kormány szándékainak — és belpolitikai erejének! — egyik próbaköve. A héten megkezdődtek azok a berlini megbeszélé­sek, amelyeknek elő kell készíteniük az NDK fővá­rosában esedékes kor­mányfői találkozót a két német állam között. A bonni »keleti politika'« ér­demi realizálódásának új állo­mása lesz ez a találkozó, amely természetesen legfeljebb ked­vező feltételeket teremthet ér- „ demi — és nemzetközi jogi értékű — megállapodásokhoz. Már ezeken a heti előkészítő üléseken, és azoknak a nyugat­német sajtó szokásos tálalásé ban jelentkeztek mindazok az ellentmondások is, amelyek eddig is jellemzőek voltak a Brandt-kormány vonalára. Megoldatlan még magának a Brandt—Stoph találkozónak több politikai jelentőségű rész­lete. Pedig az NDK kész mind­azoknak az elfogadható for­muláknak a megkeresésére amelyek eredményükben a de­mokratikus német államot sújtó megkülönböztetések fel­számolásához vezetnek. Erről tanúskodott Walter Ulbricht lipcsei megnyilatkozása: amennyiben az NDK jóin­dulatot és hajlandóságot tapasztal a másik fél ré­széről, líé z a rugalmas kö­zeledésre. Sajnos, nem éppen biztató a közvetett válasz. Á nyugatné­Leeresztett atomsorompó Bonn reflektorfényben Pompidou az amerikai út után Izraeli fenyegetőzés Salisbury „gólja” Londonnak met kancellár londoni sajtóér­tekezletén kitérő válaszokat adott a szocialista tudósítók­nak a bonni keleti politika kö­vetkezetességét firtató kérdé­seikre. S hozzá kell tennünk, hogy a brit—nyugatnémet tár­gyalások témája sem éppen kedvező az európai biztonság szemszögéből. Bár első helyen Anglia kö­zös piaci ügye szerepelt, alapjában London és Bonn együttműködése — főleg katonai vonatkozásban — dominált. Ráadásul éppen a héten került tető alá az a brit—holland— nyugatnémet gázcentrifuga- egyezmény, amelynek az urán­fejlesztés révén sajátos jelen­tősége van egy esetleges atom­fegyver-program szempontjá­ból. S hogy kerekké tegyük a bonni körképet: a héten jelen­tette be Strauss pártja a CSU, hogy »kilép« a bajoror­szági keretek közül, és — meg­szegve a CDU—CSU-val fenn­álló húszéves egyezséget — egész Nyugat-Németországban »baráti köröket« (magyarán pártszervezeteket!) állít fel. Ekként a nyngat-német szélső­jobb tömörítésének min­den eddiginél nagyobb méretű lehetősége jelent­kezik komor árnyékként Bonn felett. Kérdés, hogy ez mire ösztönzi a Brandt-kormányt: nagyobb következetességre avagy meg­hátrálásra. Az európai események soka­ságából (az olasz kormányvál­ság újabb szakasza és a szo­cialisták sikere az osztrák vá­lasztásokon) ezúttal Pompidou francia elnök majdnem fias­kót eredményező amerikai körútját emeljük ki. A cio­nista körök olyan tüntetés- és inzultuskampányt rendeztek Pompidou kőrútjának vala­mennyi állomásán hogy csak Nixon New Yorkba sietése mentette meg a látszatot, és vette elejét annak, hogv a francia delegáció megszakítsa útját. A tüntetések jelezték, hogy a kiWrl-keletl és általában a föIdközMenpe»! kérdé­sekben változatlanok a francia—amerikai vetélke­désből fakadó ellentétek. A franciák alapjában a rende­zés hívei, ellentétben az ame­rikaiakkal, akik érdekeik csor­bítását féltik az igazságos ren dezéstől, s ezért szabó tálasra bátorítják Izraelt. Mindamel­lett nem szabad megfeledkez­ni arról, hogy Pompidou útjára és Nixcnnai folytatott tár­gyalásaira nemcsak az el­lentétek voltak jellemzőek. Sőt: az utazás valójában a De Gaulle utáni francia kor­szak nyugtázása, a két szövet­séges vizsonyának helyreállí­tási aktusa. Kivált az osztály­uralmát gyengének érző fran­cia nagytőke sietett erősítem az Amerikához fűződő szála­kat. s ennek megfelelően fel­adta azokat a De Gaulle-i ön­állósági elveket, amelyek el­sősorban a gazdasági téren (valutaügyek, amerikai be­fektetések stb.) érvényesültek. A Közel—Keleten az izraeli —amerikai politikai szabotázs változatlan volt a maga komor jelentkezési formájában: Tel Aviv ezúttal Libanon­ra fordított »megkülön- ■ böztetett« figyelmet, s olyan nyíltan, fenyegetőző hangot engedett meg magának, ami komoly riadalmat okozott ENSZ-körökben is. Talán a veszély érzete járult hozzá, hogy a négy nagyhatalom e heti megbeszélése állítólag a korábbiaknál valamivel ked­vezőbb volt a rendezés előbb- revitelének szempontjáb SL Valójában csak a világköz­vélemény figyelmének felhí­vása tekintetében számít fon­tosnak a Smith-rezsim lépése: Rhodesia élsz« kilósa a brit koronától. Smith joggal dicsekedett, hogy hatástalanok maradtak a brit szankciók, és ma rezsimje jobb helyzetben van, mint volt... Ezzel Salisbury nagy gólt lőtt a brit politikának amely mindeddig kitért a nemzetközi közvélemény és fő­leg az afrikai országok nyoma­tékos követelése elől, és nem hajlandó igazi eszközöket al­kalmazni a fáiüldöző fehér te­lepesek megtörésére. A. J. A magyar külügyminiszter tavaszi utazási és tárgyalási program-sorozatában kiemel­kedő helyet tölt be mostani lengyelországi látogatása. A Lengyel Népköztársaság ha­zánk külkapcsolatainak szem­pontjából rendkívül fontos or­szág. Fontos mindenekelőtt azért, mert társunk, szövetsé­gesünk a Varsói Szerződésben, és mert szorosan együttműkö­dünk vele — akár csak a töb­bi európai szocialista ország­gal — a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában. Szocialis­ta testvérországunk, amellyel viszonyunkat barátsági, együtt­működési és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződés is szabá­lyozza. Fontos ország azért, mert kontinensünk biztonságának megteremtése szempontjából egyik legfontosabb állam a Lengyel Népköztársaság. A magyar külügyminiszter olyan időpontban utazik Len­gyelországba, amikor már megkezdődött a hivatalos vé­leménycsere Varsó és Bonn kormányképviselői között. Ter­mészetesen ez a véleménycsere nem az Odera—Neisse hat írről folyik, mint ahogy azt az NSZK egyes lapjai vulgárissán megfogalmazták. Az Odera és Neisse folyók már ma a vég­leges lengyel—mámét határt je­lentik. Ezt már rögzítette az NDKés Lengyelország — a két I közvetlen érdekelt fél — az 1950-es görlitzi egyezményben. | Ért a határt a nagyhatalmak potsdami megállapodása is sza­vatolja, és biztosítja a Varsói Szerződés katonai ereje. A tár­gyalások arról folynak, hogy az Odera—Neisse államhatárt nyugatnémet részről is ismer­jék el. A Varsó és Bonn közti esz­mecserét a lengyel fél nem azért kezrispényezte, mintha féltené a határvonal tartóssá­gát, hanem abból a nyilvánva­ló meggyőződésből, hogy a je­lenlegi rendezetlen helyzet nem tarthat a végtelenségig: az európai béke és biztonság érdekéiben Borm-nak is a tar­tós, béllés együttélésre kell tö­rekednie minden néppel, köz­tük a lengyel néppel is. Ez az európai biztonság egyik felté­tele. Ismeretes, hogy Péter János külügyminiszter tavasza tár­gyalás-sorozatának éppen ez a kérdés a középponti témája. Pártunk és kormányunk azt vallja, hogy Magyarország — amely annyit szenvedett a másodig világháborúban — mélységesen érdekelt a tartós európai biztonsági rendszer ki­alakításában. Ennek előmozdí­tása tehát sajátos nemzeti ér­dekünk. Az a körülmény, hogy az európai biztonsági értekez­let összehívását szolgáló kezde­ményezés Budapestről, a Var­sói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testületének itt meg­tartott értekezletéről indult el, egvben jelképes többletkötele­zettséget jelent a számunkra. A magyar külpolitika egyik központ; feladata előmozdítani ennek az értekezletnek a meg- tartárát. Péter János lengyelországi látogatása mindezen túl a gyü­mölcsözően fejlődő magyar— lengyel kupé. olatok ápolását kívánja szolgálni. E kapcsola­tok fejlődésének egyik kiemel­kedő állomása volt 1ÖS3 máju­sában Gomulka és Czyrankáe- wicz eivtársak magyarországi látogatása, amelynek során a kát ország vezetői új barátsági szerződést írtak alá. Ugyancsak fontos állomás volt kapcsola­tainkban Fock Jenő elvtárs ta­valyi lengyelországi látogatása is. Bizton számíthatunk rá, hogy a .magyar külügyminisz­ter mostani tárgyalásai Var­sóban még jobban elmélyítik a magyar—lengyel együttműkö­dést, előmozdítják mindkét ország diplomáciájának aktivi­tását az egész kontinensüket életbevágóan érdeklő kérdések­ben. OLASZORSZÁG Jelentősek az ellentétek gazdasági kérdésekben is »Nem bocsátkozhatom jós­lásokba. Megértést kérek, ha kiderülne, hogy még további időre van szükségem« — je­lentette ki Aldo MOTO, akit Kirmor visszalépése után Sara- gat olasz köztársasági elnök az üj kormány megalakításá­val bízott meg. Moro kijelen­tése a harmadik napja folyta­tott tanácskozások után hang­zott el. Giacomo Mancini, a szo­cialisták egyik vezetője közöl­te, hogy Moro hétfőre újabb mefbeszélést tűzött ki a szo­cialista vezetőkkel. Moro, aki kedden kapott kormányalakítási megbízást, a szocialista vezetőkön kívül Co­lombo kincstárügyi miniszter­rel és az olasz bank kormány­zójával folytatott megbeszélést. Az utóbbi tényből arra követ­keztetnek, hogy tárgyalásai­nak homlokterében gazdasági kérdések álltak. A Reuter ró­mai tudósítója rámutat, hogy gazdaságpolitikai kérdésekben is jelentős ellentétek vannak a középbal kormányban esetleg részvevő négy párt álláspontja között. (MTI) Izraeli terrorakciók Libanon ellen Több amerikai lap és rádió- állomás szombaton közölte, hogy az izraeli hadvezetés megfenyegette Libanont: a »■felperzselt föl« taktikáját al­kalmazza az ország határmenti övezeteiben, ha a libanoni kor­mány nem akadályozza meg az arab partizánok Izrael elle­ni támadásait, amelyek ezek­ből az övezetekből indun ak ki. Mordehaj Gur, Izrael észa­ki katonai körzetének pa­rancsnoka — a New York Ti­mes jelentése szerint — ezt azzal a fenyegetéssel tetézte, hogy Libanon déli részét mintegy tíz kilométeres mély­ségben »sivataggá változtat­ják«. A libanoni kormány a négy nagyhatalom, illetve az ENSZ képviselőihez fordult segítsé­gért A 16. SZ. AKÖV NAGYKANIZSAI ÜZEMEGYSÉGE gépkocsivezetőket vesz föl. Fizetés a kollektív szerződés szerint. A vállalat vidékieknek a beutazáshoz díjmentesen jegyet biztosít; gépkocsivezetői tanfolyamot szervez; a vállalattal kötött szerződés ellenében a tanfolyam i költségét megtéríti. Bővebb felvilágosítás és jelentkezés az üzemegység személyzeti és munkaügyi csoportjánál: Nagykanizsa, Virág Benedek u. 4. Amerikai Nixon elnök tegnap nyilat­kozatot tett közzé, az Egye­sült Államok hosszú távú űr­kutatási célkitűzéseiről. A dokumentumból kitűnik, hogy Amerika csökkenteni fogja az űrkutatás ütemét — űrkutatás gazdaságossági és egyéb okok miatt. Nivon egyelőre elhalasztot­ta a döntést arról, hogy mi­korra tűzzék ki az első ember bányította Mars-űrhajó felbo­csátásának időpontját. Koalíciós tárgyalások Ausztriában NDK—NSZK Híresztelések és találgatások az előkészíts tárgyalások körül Képünkön; A tárgyalások vezetői, balról a második Kreisky, a kép jobbszélén Withalm. (Telei oto — AP—MTI—KS) Tegnap este Berlinben az ADN hírügynökségnek a két német állam kormányfői talál­kozását előkészítő tanácskozá­sokkal kapcsolatos jelentése megállapítja, hogy bonni kor­mánykörökben és félhivatalos hírforrások útján ellentmondó híreket és találgatásokat ter­jesztenek az előkészítő megbe­szélések folytatásáról. A hírügynökség az NDK fő­városának jól tájékozott kö­reire hivatkozva rámutat: a március 5-i megbeszélés so­rán dr. Schüssler, az NDK megbízottja meghívta dr. Sah- mot, a nyugatnémet fél képvi­selőjét, hogy március 9-én folytassák tárgyalásaikat. Dr. Sahm kijelentette: még nincs abban a helyzetben, hogy válaszolni tudjon, elfogadja-e a meghívást. Megígérte azonban, hogy kormányával folytatandó meg­beszélése után haladéktalanul közölni fogja egyetértését a március 9-i időpontról. Szombaton délutánig azon­ban ilyen értelmű válasz még nem érkezett — írja az ADN. A hírüfnmökség jelentése szerint dr. Schüssler, az NDK képviselője továbbra is ér­vényben lévőnek tekinti a meghívást, és kész a megbe­szélések hétfői folytatására. • • * Bár a bonni propaganda- szócsövek igyekeznek úgy be­állítani az ügyet, mintha egy­szerű utazási formalitásról lenne szó. a józanabb publi­cisták megírják, hogy az NDK- kormány nem valami új »trük­köt« tálát ki, hanem egysze­rűen következetesen ragaszko­dik mindig is hangoztatott el­vi álláspontjához Bonnban magas szintű ta­nácskozások folynak, s ezek eredménye dönti majd el, hogy a nyugatnémet delegáció mi­lyen utasításokkal megy hét­főn Berlinbe az előkészítő tár­gyalások folytatására. (MTI) Lengyel—NSZK megbeszélések Ma délutánra várják Var­sóba a Georg Ferdinand Duck­witz külügyi államtitkár ve­zette nyugatnémet kormány- küldöttséget, amely hétfőn i folytatja politikai megbeszélé­seit Lengyelország és az NSZK közti kapcsolatok rendezésé­nek kérdéseiről. Varsóban úgy tudják, hogy a megbeszélések mostani má­sodik fordulója az elsőhöz ha­sonlóan, szintén tapogatódzó jellegű lesz. McsM az Arab liga Kairóban szombaton meg­nyílt az Arab Liga 53. ülés­szaka. Hasszuna, az Arab Liga fő­titkára a megnyitó ülésen ele­mezte a legújabb közel-keleti fejleményeket, méltatta a ba­ráti országok támogatását, és hangoztatta, hogy a gerillaak- ciók napról napra erősödnek. A megnyitó ülés után az Arab Liga tanácsa öt bizottsá­got alakított, amelyek nyom­ban hozzáláttak az ülésszak napirendjén lévő feladatok megtárgyalásához. 2 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. március 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom