Somogyi Néplap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-04 / 53. szám
Azt a kapát megőrizte Arcán kicsit keserű vonás, szemei mintha a múltba néznének. A régi emlékek között kutat Mester Jánosné. A régi emlékek között, melyek számára nem voltak derűsek. ! — A cselédéiért mindenhol egyformán nehéz volt. A sok gyerek ételt, italt, ruhát kívánt. A gond nyomta a cselédet, mint a tető a tartógerendákat.' Mi is heten voltunk testvérek. Az apám hamar meghalt, nem is ismertem. Nevelőapám Fülecspusz- tán meg Rinyatamásiban nap- számoskodott. Hogy milyen keserű volt a eselédélet, aki, nem ismerte, el sem hinné. Tizenhárom éves koromban már én is szolgálatba álltain. A kapa nyele hamar fényes és sima lett akkoriban. A derekak hamar görbültek. Tizenhat éves koromban mentem férjhez. Cselédgyerekhez. Az apósom családjánál laktunk. A férjemet katonának vitték. A Pap-tanyán szolgáltam akkor már, így tartottam el két gyerekünket Honnan várhattunk vOlna segítséget? Tudtuk, csak a mi fajtánktól. Az én apám ezt a görgeteg házat hagyta rám. Igaz, kis épület de otthont adott nekünk. Tavaly ősszel találkoztam először Mester Jánosaiéval. Burgonyát válogatott a többi asszonnyal. Feltűnt egyenes tartása, világos, jól követhető gondolatvezetése, nyílt tekintete. Elszakadva' a fájó emlékektől, most a közelebbi múltról beszélgetünk. — Egész addig nehéz volt, amíg fel nem szabadultunk. Az a nap hozta el a szabadulást a cselédsorstól is. 1945- ben léptem be a pártba. Célunk az volt, hogy hamar gyógyítsuk be a régi sebeket. Földet nem kértem, mert egyedül nem bírtam volna vele. A férjem nem tartózkodott itthon, akkoriban az új magyar hadsereg katonája volt. Megalakítottuk a földműves- szövetkezetet. 1951-ig voltaim a szövetkezet tojásgyűjtője. Férjem húsz éve már, hogy a Lábodi Állami Gazdaság dolgozója. 1960 decemberében léptem be a termelőszövetkezetbe. Tudtam, hogy együtt könnyebb lesz. Jártam a falut, hogy beszéljek az emberekkel, elmondjam, milyen lesz a jövő. Örülök, hogy akkori szavaim valóra váltak. Pártvezetőségi tag vagyok, s januárig a szövetkezet vezetőségének is tagja voltam. Akkor lépett közös útra a görgeteg! téesz a kuntelepivel meg a rinyaszentldrályival. Űj vezetőséget választottunk. Sokat beszélgettem akkoriban is' az emberekkel. Biztos vagyok benne, hogy így még eredményesebb lesz munkánk. Egy asszony aki keserű tapasztalatok árán jutott el a sarkigazságok fölismeréséig. A nehéz cselédsors után most a maga és társai hasznára munkálkodik. De emlékeztetőnek azt a simára koptatott nyelű kapát megőrizte... Lesfcó László Boldogító ss, r. •»Szavak, csodálatos szavak. Békitenek, lazítanak. Eldöntenek egy életet... Szárnyalnak, mint a gondolat. Görnyedve hordanak gondokat. Világot Jelentenek.« * (Juhász Gyula) Kis asztalok, kis székek. Az asztalokon játékok: háziállatok, meseíigurák, piros labda, Lottó Ottó, kék, sárga, fehér és zöld kockák. A székeken apróságok feszengenék. Éva néni szavait, mozdulatait lesik. A nagyobbak a mesevilágba látogatnak. Nyihahaha, nyihehehe, utánozzák a lovacskát és a csikót, aztán a kecsmét meg a pulykát. A kis székeken ülve bejárják az erdőket. A kisebbek Lottó Ottót tanítják járni, közben fennhangon ismételgetik: tippen, toppan, dibben, dobban. Azután jön a fúvó futball: a nagy piros labdát ki tudja befújni a kapufát jelentő színes kis kockák közé. Miniden idegszálukkal arra figyelnek, hogy jól ejtsék ki a boldogító t, cs, sz, r hangokat. Igaz, ma még nemigen értik pontosan, mit jelent a jelmondatuk: »Szépen szeretnénk beszélni..« Később kincsként őrzik majd a tisztán csengő szavakat. S hogy ennek a kincsnek egyre többen is birtokosai leshessenek, arról államunk gondolkodik: »-Az ország valamennyi óvodájában foglalkozni kell beszédjavítással.-« A Damjanich utcai óvodában, vettünk részt egy beszédjavító órán. Megyénk logopédusa, dr. Muray Jenőné foglalkozott a gyerekekkel. —- Fontos és sürgető volt már a beszédjavítás bevezetéTavaly 200000 fiatal utazott Rendszeres kapcsolat ISO irodával — Politikai és szakmai turisztika A KISZ központi bizottságának meghívására két hetet töltenek hazánkban nyolc szocialista ország ifjúsági lapjainak, rádiójának munkatársad. A meghívás célja, hogy a baráti országok újságírói megismerjék és bemutassák hazájuk ifjúságának a magyar népet, illetve azt, amit a felszabadult országban negyedszázad alatt alkottunk. Jártak a Lenin Kohászati Művekben, megtekintették a kiskörei vízlépcsőt, Tiszasze- derkényt, találkoztak Budapesten a XVIII. kerületi ifjúsági lakótelepen élőkkel, majd Veszprémben egyetemistákkal. Jártak Zánkán a 370 holdas, most épülő úttörőparadicsomban is. Tegnap pedig Balatonfoldváron, az Epressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda táborában köszöntötte őket Pallag Róbert, a KISZ kb osztályvezető-helyettese, majd az iroda vezérigazgatója, Völgyi István tartott tájékoztatót. — Tizenhárom éve működik ez az utazási iroda; elsősorban a szocialista országok A balatonl’öldvári sajtótájékoztatón. voltaik a politikai és a sziakmad turisztikai rendezvények, hiszen világjelenség, hogy megnövekedett a fiatalok és a felnőttek turizmus iránti igénye. Elsősorban a Szovjetunióba induló és onnan érkező barátságvonatokat — barátságtábo- rozásokat — szervezik, de a többi szocialista országgal is hasonló együttműködés alakult már ki. érkező fiatalok miméi jobb körülmények között éLvezhesféte szabadságukat. Később a lengyeltóti építőtáborba látogattak az újságírók, ahol igen nagy tetszéssel tekintették meg a modem épületet, a korszerű berendezést, este pedig a Balatoriboglári Állaimi Gazdaság vezetőivel találkoztak. Szalai László »És a pulyka, hogy kiabál?« se az óvodákban, hiszen hatvan százalékban javítható a beszédhiba, ha idejében észreveszik és kezelik. Ezelőtt a Sü- ketnémák Intézetében vagy a gyógypedagógiai jellegű iskolákban szerveztünk beszédjavító órákat, de a végén Alig maradt hét-nyolc gyerek. A beszédhibás gyerekek száma viszont évről évre nő .., — Mi lehet az oka? — A kisgyermek a családban — ahol szeretettel veszik körül, s állandóan beszélnek hozzá — szinte észrevétlenül tanul meg beszélni. De nem mindegy az, hogy nyelvtanilag is helyes, szép, vagy hibákkal teli beszédet hall-e. A dolgozó szülők gyermekeire a nagymamák vigyáznak. Sokszor bizony a legjobb szándék ellenére is elrontják a gyermek beszédét. Ahelyett, hogy csi- szolgatnák azt, velük gagyognak. pöszén beszélnek, babusgatják őket; ez helytelen. Már a csecsemőkorban, amikor tisztába tesszük, etetjük, fürdetjük, öltöztetjük a gyereket, értelmes, kellemes, közepes hangerejű és gyorsaságú, beszéddel . kellene kísérnünk mozdulatainkat. Később pedig állandó beszélésre, mesélesre ösztönözni a gyereket. A hibák miatt sem szabad korholni őket, hanem a helytelenül ejtett hangzókat, szavaikat sokszor és helyesen kell ismételgetni előttük. — Mikor és hogyan lehet észrevenni, hogy a gyermek beszédhibás? — A hibátlan, folyamatos beszéd az egészséges gyermeknél négy-, négy és fél, ötéves korban alakul ki. Ha a gyermek a tizennyolcadik hónapban még nem beszél, szakemberhez kell fordulni. Előfordulhat, hogy még hároméves korában sem beszél. Akkor azonnal meg kell vizsgáltatni, Ilyeneket ritkábban jegyzühk föL Gyakoribb, hogy nem tiszta a gyermek beszéde. Dadog, hadar, hebeg, pöszén beszél, szótagot ismétel, nehezen kezdi el a mondatokat. Négyéves korig ezek természetes velejárói a gyermek beszédfejlődésének. S ha öt-hatéves korban is még tapasztalunk rendellenességet, altkor kezdünk el foglalkozni vele. De minél előbb kezdjük, annál jobb. — Ezért vezették be tehát a beszédjavítást az óvodákban? — Részben. Az óvodai beFúvó futball — játékos gyakorlat. szédjavításíirak a megelőzés lenne a lényege. De mivel hazánkban ezt egy kicsit elhanyagoltuk, súlyosabb esetekkel még az iskolában is találkozunk. A Szovjetunióban, Ju-' goszláviában, az NDK-ban, Csehszlovákiában és a nyugati országokban is már régóta jól felszerelt logopédiai (beszédjavító) óvodák működnek. Mi a kezdeti lépéseket tettük meg. — Somogybán mi a helyzet? — Somogybán * másfél éve kaptunk logopédusi státust. Csak Kaposváron kétszáz beszédhibás gyermek él. Sajnos, egyelőre egyedül végzem a logopédusi teendőket. A Dimitrov, a Damjanich utcai, a Vörös Hadsereg úti, a Béke, a Petőfi utcai és a Kalinyin városrész óvodába járok,,ezenkívül a II. Rákóczi Ferenc, a Kré~ nusz János és a Hámán Kató általános iskolába. A többi óvodából és általános iskolából ezekbe hozhatják ót a gyereket, vagy az Ezredév utcai, gyermek - idegg ancfozó épületébe. A vidéki gyermekekkel is itt foglalkozom. — A megye területén is vannak szakemberek? — Egyelőre továbbképzéseken kapnak tájékoztatókat az óvónők, hogy’ milyen nyelv-, ajak- és mozgási gyakorlatokat végeztessenek a gyerekekkel. Marcaliban, Nagyatádon, Fonyódon és Barcson a kisegítő iskolák gyógypedagógusai végzik a beszédjavítást. Az anyasági segély bevezetésétől nagyon sokat várunk, legalább hároméves korig törődni tudnak gyermekeikkel a mamák. Az egészen súlyos eseteket természetesen — például műtétekre, gyermebgégászetre —- a kórházba küldjük. Szerencsére ebben az évben mór a fogszabályozás miatt sem kell Budapestre utaznia senkinek. Hazánkban is egyre többen fáradoznak azon, hogy senkit se mosolyogjanak meg az emberek, egyetlen gyermeknek vagy felnőttnek se kelljen szégyenkeznie azért, mert — önhibáján kívül — nem tudja szépen és érthetően kifejezni magát. Bán Zsuzsa ÚGY, CSÖINIID fiataljainak nemzetközi szintű találkozóját, utazását szervezi. A fejlődésre jellemző, hogy alakulásunk első esztendejében alig ötezer, tavaly pedig már csaknem kétszázezer fiatal ország- és világ járását segítettük elő. Hazánkba ötvenezer fiatal érkezett, s tőlünk huszonhatezer ment külföldre, itthon pedig százhúszezer fiatal országjárását intéztük. Minit a vezérigazgató elmondotta, ez a szám az idén tovább emelkedik. Hazánkba hatvanezernél több fiatalt várnak, s harmincezer magyar ifjú külföldre utazásához nyúljanak támogatást. Jelenleg százötven utazási irodával állnak rendszeres kapcsolatban, s majdnem ugyanennyivel leveleznek, tárgyalnak az összeköttetés fölvételéről. Terveikben szerepel az úttörők és egyéni turisták utazásának elősegítése. Eddig is hasznosak Eugen Florescu, a bukaresti Scinteia Tineretului lap helyettes szerkesztője, Ivica Vrklc, a zágrábi TLO szerkesztője, Nadaska Alzbeta, a csehszlovákiai Üj Ifjúság riportere és a többiek is az újdonságok iránt érdeklődtek, amelyek majd a nyáron a fiatalokat fogadják. Ilyen többek között, hogy vitorlázni tanulhatnak, zenés hajójáratok indulnak számukra, s külön buszok állnak rendelkezésükre. Varga Teréz, a megyei KISZ- bizottság titkára is tájékoztatta a szocialista országok újságíróit, ismertetve megyénk fejlődését, a fiatalok üdülési, táborozási lehetőségeit. Elmondta, hány tábor van megyénkben, a KISZ megyei bizottsága mit tesz azért, hogy a megyénkben lakó és az ide A cigány a fülébe húzta, hogy: Akácos út, ha végigmegyek rajtad én. Az öregnek meg-megrándult a bajusza. S a hegedű szólt, immár vagy ötven esztendeje minden búcsú napján, ebédidő táján. Mert akkor, az évnek ezen a napján a két szál muzsikus mindig becincogott a száraz deszkával minden házba, muzsikálni a gazda és a vendégsereg nótáját... Az öregnek meg-megrán- dult a bajusza. Miridig így volt ez az Akácos út alatt. Öreg arcán egy kiesit kisimultak a ráncok. Bütykös, vastag-sötét erekkel átszőtt kezét összekulcsolta a hasán. (Tegnap este tököt magolt. Korán leereszkedett a köd, a sűrű pára nyomta a mellét. Krákogott és sípolva szívta magába a levegőt. A tüdeje tizennégy óta nem szuperált rendesen. Egy srapnellszilánk beszakította a mellét, a nyoma most is látszik. Betemette földdel a légnyomás, a gipszágy meg a mider most is a padláson fekszik. A szalmazsák alatt vászonzacskó, iratokkal, medáliákkal. Az egyik szerint hetvenöt százalékos hadirokkant. Nem tűzte a mellére... Tegnap este tököt magolt. A kis baltával lesújtott, kettévágta a tököt, belevájt, markával kotorta a nyálkás magvakat a malacrágta kis teknőbe.) A muzsikusok után nyitva maradt az ajtó, bejött a hideg. Az öreg lassan mozdult, komótosan megpödörte huszáros bajuszát. Nem kelt föl az asztaltól. A széket úgy fordította, hogy ültéből az ágyra dőlhessen. Ez amolyan ebéd utáni szokása volt. A konyhából behallatszott a mosogatással járó tányércsörgés. , (A tököt úgy magolta, hogy közben megpróbált kiegyenesedni a tuskó fölött. Ez nehéz volt. Tizennégy óta, a Kárpátok óta egyre zsugorodott, és háta egy púpba húzódott össze. Jobbjában a balta, bal kezében a kettéha- sított tök egyik fele csüngött. Oldalra ' fordult, úgy mondta: — Tudod, hogy vártunk? Hogy én nagyon vártalak? Szeretném tudni, mi lesz belőled. Jó volna megérni, és ha megértem, akkor már nem is bánom, ha úgy. csöndesen... Látod, már nagyon nehéz. Kevés a levegő. Az istállót, annak a levegőjét, sehogyan se bírom elviselni. Az asszonyok látják el a jószágot. Már nem megy sokáig. De, hogy most hazajöttél, ez jól van ... Csak azt nem bírom megvárni, amíg belőled ember lesz, pedig... Hallod, gyerek?) Az ágyat piros terítő takarta. Olyan volt, mint az öreg pirospozsgás arca. A sötét minták meg mint az öreg fekete bajusza. Az asztalnál beszélgettek. Az öreg nem szólt bele. Melle egyenletesen emelkedett, föl és le. Az asztalnál halkan beszélgettek. Észrevétlenül ment el. Ügy, csöndesen, ahogyan a ködös őszi napokon kiegyezett a sorsával... Hernesz Ferenc SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1970. március 4. 5