Somogyi Néplap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-04 / 53. szám
és taps mu n kaerő'gaKdálkodáiii Könny Időszerű munkaerő-gazdálkodási kérdésekről tartott, előadást Balatonföldváron az üzemi párttitkárok közelmúltban befejeződött tanfolyamán Horváth László, a Munkaügyi Minisztérium osztályvezetője. Előadása után válaszolt a Somogyi Néplap munkatársának kérdéseire is. Tisztázni az aíapelvekel — Vannak-e a Munkaügyi Minisztériumnak tapasztalatai — és milyenek — a kollektív szerződés módosításáról? — Meglehetősen kevés még a tapasztalat. Ami van, azt két csoportra lehet osztani. Az egyik: rendkívül intenzíven foglalkoztatja ez a téma az embereket, nagyon várják, hogy mit hoz az új nyereség- elosztási rendszer, ' mennyire tudja kiküszöbölni a régi hibáit. A másik tapasztalat pedig az, hogy a felügyeleti szervek még nem mindenütt tisztázták az álapelveket, és a vezetők premizálásának rendjét. Ez pedig feltétlenül szükséges ahhoz, bogy jó ütemben és megfelelő légkörben menjen ez a munka. — Ha azr ember m unkásokkal beszélget, a.zt tapasztalja, hogy sok helyült nem értik — mert nem magyarázták meg kellően — az új kollektív szerződés négy jutalmazási formáját: a prémium és a jutalom, a nyereségprémium és a nyereségjutalom fogalmát, rendeltetését. — Igen. Azt tudna kell, hogy a vállalatok vezetőinek — ahhoz, hogy gazdálkodhassanak — anyagi eszközökre van szükségük. Ezzel egyrészt érdekeltté tudják tenni az eredményesebb gazdálkodásban azokat, akik a leginkább befolyásolhatják az ossz nyereséget, A többlet nyereség eléréséért kifejtett munkája, a nyereségprémiummal, illetve nyereségjutalommal ösztönöz a vezető, fcppep azért, mert a vállalat összes nyereségének alakulásáért leginkább a vezető állású műszakiak és azok a munkások tudnak legtöbbet tenni, akiit a termelés szempontjából kulcsfontosságú munkahelyen dolgoznak, őket érdemes nyeresegprémiumban, illetve nyereségjutalorrabam részesíteni. Ilyen kulcsfontosságú helynek számít például annak a fiéhány munkásnak a tevékenysége, aki a termelés szempontjából rendkívül fontos alkatrészt készít. Ettől az ösztönzőtől meg kell különböztetni a prémiumot & a jutalmát» A prémium valamilyen munka elvégzéséért előre kitűzött összeg, a jutalom pedig a jól elvégzett munka utólagos díjazása. Szeretném itt hangsúlyozni, hogy a nyereségprémium megteremtése nem a régi kategóriákhoz való visszatérést jelent, mert nem a beosztással jár, hanem a végzett munka alapján. A munkás vagy a pénz? — A nyereségelosztás rendszere mellett sok szó esik manapság a bér- és bérszínvonal- gazdálkodásról is. Mi jellemzi ezt 1970-ben? — Amikor megszületett a bérszínvonal, akkor az volt az elképzelés, hogy az emeléssel ösztönözzék a vállalatok a dolgozóikat: fejtsenek ki több munkát, dolgozzanak többet, magasabb bérért A gyakorlat azonban bebizonyította: ha a vállalat növelte a bérszintjét, és ezzel megfelelően ösztönözte a termelést akkor csökkentette a részesedési alapját. Egyszóval drága volt, sokba került a vállalatnak a bérszínvonal növelése. Ez aztán maga után vonta a létszám- emelést. Ez korántsem kedvező jelenség, s ezért intézkedtek úgy, hogy az idén a múlt évihez viszonyítva kedvezményezett lesz a bérszínvonal emelkedése. Munkaerő-gazdálkodásunk is oda akar hatni, hogy a vállalatok csak a termékeik előállításához szükséges létszámot foglalkoztassák. Ezért olcsóbb, ha a bérszínvonalat emelik, mintha a létszámot. Kooperált anak az üzemrészek — A munkaerő-gazdálkodást meglehetősen nehezíti a gyakran kóros méreteket öltő fluktuáció. Ezen hogyan lehetne változtatni? —. Megítélésem szerint kétirányú lépésre van szükség: egyrészt központilag kell befolyásolni a vándorlást. Egyik módja ennek a létszámnövekmény adó. Ezzel a munkaerőkereslet és a -kínálat közeledik egymáshoz. Emellett él- képzelhető lenne, hogy a népgazdaság számára karc« fluktuációt hatósági intézkedéssel is befolyásolják. Természetesen ennél a módszernél sokkal fontosabb, hogy javuljon a vállalatok munkaerő-gazdálkodása. S ez a másik lépés, amit mindenütt meg kell tenni. Az üzemnek nem szabad hagynia, hogy a munkaerő- gazdálkodást sokszor egyéni sérelmek befolyásolják. A másik pedig az üzemek és az üzemrészek közötti kooperáció. Mégiscsak furcsa, hogy amíg egyik üzemrészben esetleg munkaerő-felesleg van; ugyanannak a • vállalatnak a másik üzemrésze felvételt hirdet. Ilyenkor kilépnék emberek a vállalattól, s mások belépnek. Ha meglenne az üzemen belüli kooperáció, ezt él lehetne kerülni. Ezért is szükséges a munkaerő-gazdálkodás színvonalának emelése az üzemekben. Kercza Imre A fehér térítővel ietentei. asztalok körül meghatott .és lelkes asszonyok ültek tegnap délelőtt a megyei nőtanács kaposvári helyiségesben. Nem lehet szabályos beszámolót írni a végrehajtó bizottság tegnapi kibővített üléséről, hiszen itt annyira a tiszte szív, a nemes érzelméic játszották a főszerepet, hogy minden, sémát elsöpörtek. Percenként könny belábadt. az asszonyok szeme, amikor a negyedszázaddal ezelőtti indulás szóba került. S az ünnepélyességet fokozta, hogy három alapító tag vett részt a nemzetközi nőnap hatvanadik évfordulójának tiszteletére összehívott megemlékezésen. A hósesés és a rossz útviszonyok ellenére megérkeztek Dunakesziről a Győrky nővéreik: özvegy Prandler Jánosáé és özvegy Prandler Ar- pádné. Amikor 1945. június 15-én megalakult az MNDSZ megyei és városi szervezete Kaposváron, Prandler Jánosnál választották meg titkárnak, Prandler Arpádnét pedig kultúrfelelősnek. Az MNDSZ első függetlenített megyei titkára később Prandler Árpád- né lett A bensőséges ünnepségen ott ült Benczenleitner József né is, aki gazdasági felelősként kezdte meg tevékenységét a nőmozgaiormban. Az alapító tagokon kívül a végrehajtó bizottság tagjai, a függetlenített apparátus munkatársai vettek részt az ünnepségen. S ott volt Bíró Gyűés interpellációk Megnyílt a kiállítás. Emléklap az egyik alapító tagnak,' Benczenleitner Józsefné- nah. la, a megyei párt-vb tagja, a megyei pártbizottság titkára, dr. Karsai János, a megyei tanács vb-fitkára, valamint (ír. Verba Attiláné és Lémírd Vera, a Magyar Nők Országos Tanácsának munkatársai. Egy szép kiállítás megnyitásával kezdődött az ünnepség. Az ifjúsági ház nagytermében a megyei KISZ-bizottság, a megyei . nőtanács es az Ipar- cikk-kiskereskcdelmi Vállalat azt ,. mutatta be a , nőtanács szakköreinek alkotásai révén, hogyan díszíthető a modem otthon népművészeti párnákkal, térítőkkel stfb. A megemlékezést Nánási . Imréné dr., a nőtanács megyei elnöke kezdte, majd Horváth Sándomé Megyei titkár idézte föl a nőmozgalom huszonöt évének az emlékeit. Ezután emléklappal tüntették ki az alapító tágókat, a régi aktívákat. s több megyei vezetőt, köztük Böhm Józsefet, a megyei tanács vb-einőkét (távol- létében) és Bíró Gyulát is. Ölelés, könny, taps, csók váltakozott a kitüntetés és a jutalmazás alkalmával. Az asz- szonyok piros szegfűvel a kezükben beszélgettek a regi harcokról. A . Kapós Étteremben, a közös ebéden a jövő feladatainak megold á s óhoz kérte a nők további lelkes munkáját a megyei pártbizottság titkára poharköszüntő- jében. Sok minden kimaradt ebből a beszámolóból, egyet azonban talán’- sikerült, érzékeltetni: tiszta szívvel és orgy n lelkesen ünnepeitek tegnap az asz- szonyok. L. GVélemények két szemszögből A tanácsciklus utolsó évébe leptünk, kétszeresen indokolt tehát a visszatekintés a múlt esztendőre, annal inkább, mert a tapasztalatok szerint ez az időszak, amikor »-lazítanak« a tanácstagok, aktivitásuk, kezdeményezőkészségük nem éri el a választás évében mutatot- taL — Igaz ez? — kérdezem dr. Gelencsér Imrétől. a megyei tanács főelőadójától. — Ha grafikont állítanánk fel a tanácstagok négyéves aktivitásáról, feltétlenül lenne olyan esztendő, sőt a korábbi ciklusokban volt is, melyben lankadt a munkájuk. Az a tapasztalat, hogy az első és az utolsó évben mindenki nagyon kitesz magáért, de a közbülső éveli valamelyikében »pihen«. Örömmel mondhatom, hogy az 1969-es évre nem a pihenés volt a jellemző. — Mivel mérik a tanácstagok tevékenységét? — Elsősorban a tanácstagi beszámolókkal és a testületi üléseken való megjelenés gyakoriságával,, a felszólalások és az elhangzóit interpellációk számával. — A százalékban kifejezett éred meny mindent magába foglal? — A magasabb szintű tanácsoknál igen, de a községeknél nem. Erre még később visszatérek, de először ismertetnék néhány számadatot. A megyei tanácstagok 1963-ban 83,3 százalékra teljesítették beszámolói kötelezettségüket, tavaly viszont 95,3 százalékra. A tanács húsz éve alatt ilyen magas arány még nem volt nálunk. A községekben 1968->an a kötelező beszámolók 82.2 százalékát tartották meg. tavaly csak 73,3 százalékot. — Volt-e olyan tanácstag, akivel nem voltak megelégedve? — A különböző szintű tanácsok meghatározott időközönként ellenőrzik a testületi üléseken való részvételt, sőt a felszólalások számát is. Ha valamelyik tanácstagnál passzivitást vesznek észre, a népfrontaktívákkal együtt megkeresik, beszélgetnek vele és felhívják a figyelmét társadalmi munkája fontosságára. A tanácstag az összekötő kapocs a tanács és a lakosság között. A kölcsönös és rendszeres információ nélkülözhetetlen, ióllehét előfordulhat az is, hogy huzamosabb időn keresztül nem kerül olyan téma napirendre. amelyhez a tanácstag hozzászólhatna, vagy javaslatot tehetne. Tanácstag visszahívására nem került sor. — Hány interpelláció hangzott el tavaly? — Ezerháromszáanyolcvanhat. Ebből a községekben ezerszáz- ötvenhét, a járásoknál hetvenkettő, Kaposváron hetvennyolc és másik városunkban. Siófokon hetven. Miután az interpelláció egy kicsit a tanácsi munka kritikája is, szakigazgatási szerveink nagyon alaposan és részletesen válaszolják meg. Üjabban az a módszer, hogy az ügyintézésről nemcsak az interpelláló tanácstagot. hanem a tanácsot is tájékoztatják. és az írásos A'álasz szerepel a tanácsülést erőterjesztésekben is. Ezt a módszert kezdik átvenni a járások, és reméljük, hamarosan a községek is — fejezte be nyilatkozatát dr. Gelencsér Imre S, G. Itt minden új. Maga a vállalat hároméves. Vezető garnitúrája egy-két, a törzsgárda legöregebb tagja pedig mindössze hat éve dolgozik itt, illetve a vállalat elődjénél. A termékek — kempingcikkek, nagyméretű ponyvák — a legutóbbi években szinte a semmiből hatalmassá duzzadó igényeket elégítenek ki. A szabad szombatok bevezetésével és a személygépkocsik térhódításával föllendülő víkendező kedv, az üdülőtelepeken gomba módra szaporodó sátortáborok, a mezőgazdaság részére szükséges hatalmas alapterületű fedőponyvák gyártása biztosítanak tartós virágzást és egyenletes fejlődést a Tabí Campingcikk Vállalatnak, — A múlt év közepétől bevezettük a szabad szombatot — mondja Fellinger János főkönyvelő. — Tartottunk attól, hogy a termelés visszaesik. De nem ez történt. A termelékenység fokozásával teljesen sikerült a kilenc százalékos időalap-kiesést pótolná. Az évi termelékenységnövekedés ötven százalék körül van. — Hogyan sikerült ezt elérni? Kovács Pál főmérnök: — Tudja, mi volt itt azelőtt? Áttekinthetetlen, bonyolult volt a termék átfutásának útja. A rend hiányában munkásaink termelőkedve sem alakult megfelelően. A mindig ugyanazt a munkafolyamatot végző ember, ha nem látja munkája helyét, eredményét, kedvetlenül dolgozik Mi alaposan felmértük, hogyan lehetne ésszerűbben. Tetemesen megrövidítettük a gyártóvonalat. Bevezettük a szalagrendszert. Az egységcsomagokban érkező résztermékek világos, pontos áttekintést tesznek lehetővé. Mindennek szabott helye, szervezett útja van. Pilí György párttitkár: —• Sok nálunk az olyan mun. kas, aki korábban csak a háztartásban dolgozott Nem ismerték a rendszeres, a nap egy szakán állandó erőkifejtést igénylő munkát. Induláskor — 1967-ben önállósodtunk — nem ment minden zökkenőmentesen, de ma már ez nem érződik a teljesítményen. Vannak érettségizett fiataljaink is. Sok vállalatnak rossz véleménye van a fiatalokról. Nekünk nem. Sőt, ha hajtani kell, az elsők között vannak. Közülük választottuk ki azokat is, akiket a lassan kiöregedő szakmunkásgárda helyére képezünk ki. Négyein járnak feu- dapestre, a ruházatiipari technikum első osztályába. — Milyen termékeket gyártanak? — Két alaptípust — mondja a főkönyvelő. — Ponyvaféléket és kempingsátrakat. Az előbbit megszámlálhatatlan változatban, az utóbbiból ti- zenkétfélét Előfordul, hogy kampányszerűen rendelnek meg nagy tételeket. A múlt évben a Gabonatröszt hat és fél milliós értékben rendéit kazalfedő ponyvát. S mindezt tíz nap alatt kellett szállítani. Rögtön átálltunk és teljesítettük a rendelést, » A vállalatnál háromszázan dolgoznak. Zömmel tabiak, de akadnak bejáró környékbeliek is. A jelenlegi kapacitást teljes mértékben kihasználják, sőt a további fejlesztés akadálya, hogy nincs élég munkatér. Ez évben fejeznek be egy kellék- és készáruraktárat. Néhány NDK-beli gyorsvarrógépet akarnak beszerezni, melyek tulaj donságairól kedvező 'hírek érkeztek. Ezekkel és a'munkaszervezés állandó tökéletesítésével szeretnék a termelést és a'béreket tovább növelni. (Az átlagbérszint egyébként évente 150—200 forinttal nőtt) A szabászmühelyben hosszú asztalokon alakulnak az alapformák. Az anyagot több rétegben az asztallaphoz szorítják, s utána működésbe lép a gép, mely több mintát hasít ki egyszerre. Ezt a módszert nevezik matricázásnak. Aki az anyag hajtogatását végzi, s a gépet kezeli: Bartos Ibolya. — Három éve dolgozom itt, korábban adminisztrátor voltam. Nyolc húszat kapok óránként így kijön átlagban havi 1600—1700. A pénzzel meg vagyok elégedve, de a munka egysíkú. Mindig ugyanazt, napról napra, változás nélkül. Egy idő után belefásul az ember. Szeretnék műszaki vonalon dolgozni, talán ott változatosabb lenne ftupp Mihály, a varrórészleg csoportvezetője: — Hamarosan nyugdíjba megyek. Furcsa lesz, ha máj' nem hallom a varrógépek berregését, s nem jönnek hozzám a többiek. Megszoktam már, s nagyon szeretem ezt a munkát. — Nincsenek a bérek vagy a normák miatt torzsalkodások? — A teljesítmónycedula beszél. A normát nem nehéz teljesíteni. Új világítást vezették be — neonokat! — és a korszerűtlen, konyhaszák formájú ülőkék helyett állítható, a test vonalát követő székeken ülnek a munkások. így sokkal könnyebb. S ha valaki nem hajt, magára vessen, másokat nem okolhat. Van, aki kétezer forint fölött keres. Olach János, a kiváló dolgozó jelvény tulajdonosa: — A sima ponyva alaposan próbára teszi az ember erejét. Csak gondolja el, milyen súlyt kell emelgetni, ha egész nap azt varrom. S pern is lehet vele túlságosan keresni. — Tudják, hová kerül, amit elkészítenek? — Csak néha. Például, ha a ponyvára van írva, hogy Franciaország. Honnan tudnánk a többiről? Nem is érek rá erre gondolni. Figyelek. A tű villámgyorsan mozog, irányítani kell. Az emberek egesz nap a gépek mellett görnyednek. A termék oly annyira részeire van bontva, hogy azt sem tudják, milyen, ha elkészül Jól ismerik az anyagot. A gépet is. Ezenkívül alig valamit Csupor Tibor SOStOGT'! »SPI,AP 9m wfab 191« , m&eeSne A 3
