Somogyi Néplap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-29 / 75. szám

A kommunista alispán Sorrendben a megye 101. alispánja volt; valójában az első olyan, aid minden szándékával, egész tevékeny­ségével a somogyi népet szol­gálta. Miire Tömpe István Kapos­várra érkezett, már gazdag mozgalmi múlt állt mögötte. Spanyolországban — az egyik hadosztály vezérkari főnöke­ként — harcolt Franco ellen, Franciaországban az ottani magyar munkásokat szervez­te. Itthon az üldöztetés ellené­re is vállalta a szocialista eszmék terjesztését, majd a félszabadulás után Csepelen és Pécsen a kommunista párt funkcionáriusaként munkál­kodott Amikor 1946 márciusában beiktatták Somogy vármegye —• már nyolc hónapja üres — alispán! székébe, így nyilat­kozott a helyi lapban: —■ Egész Somogy vármegye minden lakójának — pártál­lásra való tekintet nélkül —■ az alispánja akarok lenni. Ami munkámban vezet, az a nép felemelése és a demokrácia megvédése. Tömpe élvtárs ma az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a Magyar Rádió és Televízió elnöke. Több mint két évtizede már annak, hogy élkerült. Somogyból, de emlé­kezetében -máig sem halvá­nyodtak el az akkori esemé­nyek. — A nyomorból, a megalá- zottságból, háborús károkból kellett a megyét talpraállíta­ni — mondja —, ezernyi volt a tennivaló. A feudális nagy- birtokosok álól Somogybán is a földreform húzta ki a talajt, de a birtoklevelek, kiállításá­val nem ért véget a földosz­tás. Az újgazdákat meg is kel­lett győzni arról, hogy kezdje­nek bátran a termeléshez, tő­lük a földet senki nem veszi vissza. Az üzemek államosítá­sa a reakció anyagi támaszát számolta fel. S hogy szándé­kaink mögött kezdetben mégis elmaradtak az eredmények, azt a politikai pártok közötti villongások, pozícióharcok idézték elő Ä Kisgazdapárt 12 kép­viselőjével szemben a Baloldali Blokk abban az időben mind­össze két Személyt küldött Somogyból a Parlamentbe, s a helyi szervekben is hasonló volt a tisztségviselők aránya. A »hangerő« ellen a tervsze­rű munkát, az okos előrelá­tást, az egész mef"'“ társa­dalmát érintő kérdések meg­oldását kellett felsorakoztatni. A célok világos kijelölése és az őszinte segítő szándék ha­marosan sók baloldali érzel­mű, becsületes embert állított a kommunisták mellé Az MKP súlya, befolyása itt So­mogybán is a többszöröse volt annak, mint amire a tag­létszámból következtetni le­hetett. S a gyors és látványos eredmények tovább szilárdí­tották a párt iránti bizalmat. — Jelentős akciónk volt a megye nyugati részében a négyhónapos harcok során romossá vált községek újjá­építése. Megyei bizottságot és községi szerveket hívtunk életre e munkák összefogásá­ra, irányítására 1946 májusá­ban. A lakosság példás áldo­zatkészségét mutatta, hogy a gazdák holdanként egy kilo­gramm búzát ajánlottak fel a nincstelenek megsegítésére, s eszközökkel, kétkezi munká­val is hozzájárultak gyámoli- tásukhoz. A családok mellett számos közintézmény, egész­ségügyi intézet, iskola kapott segítséget. Alig hét hónap alatt 40 vagon termény és ti­zenkétezer torint gyűlt össze, a továbbiakban pedig a kere­sőnként felajánlott havi ötven fillér teremtett anyagi alapot az újjáépítéshez. Közben sok-sok egyéb szo­rongató gond jelentkezett, s a kommunista alispán idejéből, erejéből futotta azok megol­a reakciós elemektől való megtisztítása gyorsan, fenn­akadás nélkül zajlott le, a megyeszékhelyen szervezett köz'gazgatási tanfolyam pedig az új tisztségviselők egész se­regét állította a jegyzőségek élére, Tömpe elvtárs hamaro­san megfordult a megye vala­mennyi községében, s mert ilyenkor rendszerint »felvállal­ta-“ valamely helyi panasz orvoslását is, hamarosan nép­szerű lett a parasztság köré­ben. — Az"'alispánt hivatal aj­taja mindenki előtt nyitva állt — említi —, s jól emlékszem, hogy kezdetben nagy alázlco- dással, félve jöttek csak a fa­lusiak. Voltak idős parasztok, akik belépéskor az ajtó mellé, a padlóra tették a kalapjukat, és hozzám lépve, kezet akar­tak csókolni, mert korábban ez volt a szokás. Lassan oldó­dott csak az emberekben a tisztségtől való félelem, de az­tán megértették, hogy a kom­munisták következetesen az egyszerű dolgozók érdekeit képviselik. 194 7 f.tsjHsában a Vár­megyeháza termeiben kiállítás nyüt »Somogy a demokráciá­ért-“ címmel Az alispán volt az első számú szervezője en­nek a nagyszabású társadalmi eseménynek, mely meggyő­zően szemléltette, hogy a me­gye gazdaságának, egészség- ügyi, kulturális, szociális el­látásának helyreállításában elért eredmények sok vonat­kozásban túlhaladták a háború előtti szintet. A kiállítással egy időben nyitott kaput a lengyeltóti tü­dőszanatórium, a bemutatott dokumentációs anyag pedig — a többi között — olyan je­lentős tényekről adhatott szá­mot, mint a faluvillamosítás megkezdése, a kaposvári Jó­zsef Attila kollégium felava­tása, a megye .traktorállomá­nyának számottevő gyarapítá­sa, a megrongált utak, hidak helyreállítása, a kaposvári szimfonikus zenekar megala­kítása, 45 falusi kislakás fel­építése, számos tanterem és tanítói lakás helyreállítása. Tömpe elvtárs kommunista emberséggel, az országos és a helyi érdekek szintézisére tö­rő céltudatossággal, fáradha­tatlanul munkálkodott. Élel­met küldött a főváros munkás­ságának, gabonát juttatott a pécsi bányászoknak, anyagi támogatást szavaztatott mega somogyi fiatalokat Is befogadó pécsi egyetemnek. A helyi sajtóban gyakran polemizált a szocialista elvek tisztaságáért és térhódításáért A marcali téglagyár dolgozói­nak kölcsönt szerzett az újjá­építési minisztériumban, szer­vezte a kétezer vagon burgo­nya felvásárlását eredményező akciót, gazdasági alapot te­remtett a szegény munkás­anyák támogatására, összeállí­totta a vármegye első deficit­s a közös dására is. A közigazgatásnak | mentes költségvetését Negyedmilliárdos megállapodás A Székesfehérvári Könnyű- beruházás 1970. és 1971. évi fémmű szélesszalag hengermű- feladatainak megvalósítására, vét építő és szerelő nagyvál- Ebben a még hátralévő né­haiatok gazdasági vezetői, va- ^.6(talüliárd forint értékű lammt a berunázok február- “ ban együttműködési megállá- aPito es szerelő munka egybe- podást kötöttek a nagyarányú hangolásáról van szá ffli — A Függet­lenségi Frontba tömörült pár­tok közül a Parasztpárttal többnyire egyetértettünk, a Szociálde­mokrata Párt­tal gyakran voltak vitáink, de Boór István polgármesterrel H . végül is mindig meg tudtunk egyezni — idé­zi fél a koalí­ciós időket — A somogyi kommunisták tevékenységét nagy hozzáér­téssel, elvi szi­lárdsággal irá­nyította Dobó István megyei titkár, vele a közigazagtást érintő kérdése­ket rendre megbeszéltem, _ álláspont szerint cselekedtem. Miután az 1947- es választások eredményeként az MKP az ország vezető párt­ja lett, alapos munkával ké­szítettük elő a két munkás­párt somogyi egyesülését. 'Név­ről névre átnéztük a két párt taglistáját, s csak azok ke­rülhettek az MDP-be, akiknek tagságával mindkét régi párt vezetősége egyetértett, Tömpe elvtárs 194s vé­géig maradt Somogybán. Az alispán! székbőit a belügymi­nisztérium közigazgatási osz­tályának élére került, később más fontos pozíciót töltött be. — Egész további munkám­ban hasznosítottam azokat a tapasztalatokat, amelyeket a Somogybán eltöltött évek so­rán szereztem — állapítja meg csendes szavakkal., — Amikor a földművelésügyi miniszter első helyettese lettem, a kol­lektivizálás időszakában hasz­nosan segített az a körülmény, hogy korábban megismerhet­tem a somogyi falvak embe­reit, azok hétköznapjait. Ma is vallom: aki nem élt vidé­ken, csak felét ismeri az élet­nek. Húsz év távlatából a jelen­ben is sokan emlékeznek Tömpe Istvánra Somogybán. Tisztelettel említik a nevét, szeretettel gondolnak az egy­kori kommunista alispánra. Bánhidi Tibor Kertészeti munkák Öreglakon A bonds idő el lenére piros kendős asszonyok, lányok, munka ruhás férfiak hajlongtak a me­legágyak felett az öreglaki Kertészeti Ter­melőszövetkezet kertészetében. Élénkzöld pap­rikapalánták 'nyújtózkodtak fény után. Cserháti István kertész elmondta, hogy ágyakba ültetik a gyenge növényeket az asz- szonyok. Három-négy hét múlva lesz termés. A teűet már múltnak tudják, de a tavasz, az igazi még mindig késik. Ez pedig akadályozza a kilencvenholdas szabad területen a munkát így csak talajelőkészítés folyik ott Vörös­hagymát, paradicsomot paprikát káposztát, bábot termesztenek majd. Ottjártunkko r kezdték a saláta szedését. Tízezer zöld fej várta a szállítást Mindegyik­re akkor még nem került sor. A termelőszö­vetkezet a MÉK-kel kötött szerződést érté­kesítésükre. Megkezdték a kertészetben a pa­radicsom tűzde lését is. Kétezerötszáz meleg- ágyi ablakon tekintett végig az egy pillanatra előbukkanó nap. Távolabb már a fóliasátra­kat kezdték felállítani — Csák jönne meg vegre a jó ídó! — ez voií minden ember kívánsága. L. L „Soha egyedül.,. ií Kevesen vagyunk. Négyen ha vagyunk, S mégiscsak mi vagyunk a többség!* (Andrej Voznyeszenszldj) Zsovár Imre: Kevesen vol­tunk. Eljött közénk Tömpe Ist­ván. Azt mondta: »Igaz, hogy kevesen varinak, elvtársak mégis győznek, mert maguk képviselik a nép érdekeit. Ne­héz volt ez a győzelem. 1946- ban tűztem ki először a vörös zászlót itt Nemesdéden. Reg­gelre hiába kerestem. Az ellen­tétek az iskola államosítása­kor éleződtek ki. A szociálde­mokraták azt hajtogatták, hogy megakadályozzák az államosí­tást. Mégis a mi akaratunk lett az erősebb, a kommunis­táké. De meg kellett küzde- niink még előtte is az embere­kért. Vertük a karókat, szét­osztottuk a földet azok között, akik semmitlen semmit hoztak a régi világból magukkal az újba. Mégis akadt, aki félt: »Visszajönnek a németek, vagy a báró úr.“ Mi azonban csak mértük a móricfaí káptalani birtokot, tudtuk, hogy a törté­nelem kereke nem forog visz- szafelá Eljött az idő, amikor a cselédek, a sumnaások, hajdan­volt szegényemberek kiegyene­síthetik a derekukat A mi feladatunk, kommunistáké, az volt, hogy segítsünk a fejek­ben is rendet teremteni Részlet az újságíró jegyzet- füzetéből: Nemesdéd nyílt ar­cú falu. Gyanútlanul tárja ki magát az érkezőnek Meleg szí­nekre meszelt házal, rendezet*1 udvarai csalogatják az ide gént Lakosainak száma 1256. Az első termelőszövetkezet harmincöt taggal, volt uradal­mi cselédekből 1950-ben ala­kult Hogyan jellemezhetnénk őket? Mennyi volt az ösztönös a közösséggé formálódásban és mennyi a tudatos? Nehéz el­dönteni. Egyszerű szavakkal vallották azt amit a költő így fejezett ki: »Nem új emberek ők, csak a régi didergés fagyos madárkája elrepült ingük melege alól...« (Váci Mihály) Vass János: Sokan kérdez­ték meg akkoriban tőlünk: mi­nek a szövetkezet? Felkopik rpajd az állunk. Mit válaszol­hattunk volna tapasztalatok nélkül? Az első év volt a fele­let Többé nem kérdezte sen­ki, hogy mire jó a szövetkezés Sokan mondták akkor: »Té­vedtem. Kellenék-e?“ Böröcz Ottó és Böröcz Ottó- né pedagógusok: Amikor a gyerekek nyakába felkerült a vörös nyakkendő, volt olyan szülő, aki levétette. A gyerek csak az iskolában meg az ut­cán merte viselni Ma a szülő számon kéri, ha nincs nyak­kendő a gyerek nyakában. Hosszú volt idáig az út Talár olyan apróságok is segítettek az emberek gondolkodását megváltoztatni, mint a könyv­akciónk El is neveztük »az el­ső könyv házihoz megy« moz­galomnak. Kevesen, úgyszól­ván csak a gyerekek olvastak régebben a faluban. Azokba a házakba, ahol a lakók nem köl­csönöztek ki könyvet az út­törőkkel eljuttattunk egyet. A harmadik-negyedik után már sokan nem vártak az úttörő-. gyerekekre: jötték maguktól. »Tanító néni, olyan jó könyvet szeretnék, amilyent a gyere­kek hoztak nekem.« A Déryné Színház előadásait négyszáz ember látogatja rendszeresen. Úgy érezzük: nagyot lépett előre a falu kultúra és ember­ség tekintetében az elmúlt hu­szonöt év alatt. S ebből az is­kola, az iskolásgyerekek is ki­vették részüket. Bizonyítékuk egy levél, melyet az egyik leány őrs kapott... Részlet az említett levélből: »Édes kislányaim! Innen, a segesdi szociális otthonból írok nektek Nagyon köszö­nöm, hogy amíg egyedül vol­tam, olyan sokat segítettetek nekem. Látogatásaitok mindig jólestek, már vártam érkezé­seteket Én, beteg, idős asz- szony, nem tudok olyan szép szavakat, amilyeneket érde­melnétek ...« Nagy István vb-elnök szám­vetése az utóbbi tizenkét év­ben megvalósult beruházások­ról: 1958 — állatorvosi lakás 1962 — négyszáz személyt befogadó kultúrház. 1963 — egészségügyi tanács­adó helyiség ápolónővéri szo­bával 1964— ezer négyzetméter járda, kétkapus tűzoltószertár. 1966 — új pedagóguslakás épült Készült még új ravatalozó, autóbuszváró, újabb 2000 négy­zetméter járda, nyílt ifjúsági eszpresszó, kialakítottak egy községi parkot. A lakosság évi negyvenezer forint értékű tár sadalroi munkával járult hozzá az új létesítményekhez. A ter- melőszövetkeaet 1969 január elsején, egyesült a véseivel Az első közös gazdasági év jól si­került Egy munkanap értéke átlagban 68 forint 31 fillér volt Dr. Berták Illés vb-titkár: Az anyagi, a kézzelfogható fej­lődés mellett újra csak a tu­dat változását említeném leg­nagyobb eredménynek. Nagyot változott például a szocialista közösségi tulajdonhoz való vi­szony ebben a faluban. Az em­berek tiszteletben tartják a közös vagyont. Nőtt a kultúra iránti igény ... Dobos Jenő iskolaigazgató: Csak egy példát erre. Harminc cigánycsalád is lakik .Nemes­déden. Közösen beszéljük meg velük terveinket, rendszeresen tartunk felvilágosító előadáso­kat Mivel többnyire analfabé­ták, szemléltető rajzokkal egé­szítjük ki azokat Az összefo­gás nem volt hiábavaló. Egyre többen illeszkednek be a falu­közösségbe, egyre több lesz a? olyan család, amely tisztaság­ban, életmódban példát mutat. Részlet az újságíró jegyzet- füzetéből: »Száraz« adatok, mögöttük azonban fölsejlik a falu szellemi arculata. Százkét televízió, kétszázkilencven rá­dió mellett ülnek esténként az emberek Nemesdéden. Havon­ta 8300 újság talál gazdára. A könyvtár köteteit 375-en olvas­sák. Az útnak, melyen elindul­tak még nincs vége, a cél távo­labb van. Az igazságot, mely örök érvényű, már felismer­ték: »Soha egyedül! Csak együtt lehetünk bol­dogok, valamennyien (Küldi János) Együtt, volt cselédek, nincs­telenek, parasztok, szegény­emberek. így vállt vállnak vet­ve, egyszerre lépve Leskő László SOMOfiH NÉPLAP Vasárnap, 1970, március £9, i t

Next

/
Oldalképek
Tartalom