Somogyi Néplap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-28 / 74. szám
S-OMOßf! «SrßPtAP Saoittbat» 1970. mámas 28. 1945. április: földosztás AZ ÖRÖM DALAI Somogyi jogászok ünnepi ülése Dr. Prandler Árpád ünnepi megemlékezését tartja. bíróságokról is. Bár Budapestem és a Dunántúlon még döi Hazánk felszabadulásának huszonötödik évfordulója alkalmából tegnap délelőtt a megyei tanács nagytermében ünnepi ülést rendezett a Magyar Jogász Szövetség somogyi szervezete, a megyei tanács végrehajtó bizottsága ós a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezete. Dr. Halász János megyei főügyész, a megyej jogász- szervezet elnöke köszöntötte az elnökség tagjait, dr. Markója Imrét, az igazságügyminiszter első helyettesét, Szigeti Istvánt, a megyei pártbizottság titkárát és dr. Prandler Árpadot, a Magyar Jogász Szövetség főtitkárát. Dr. Markója Imre megnyitójában országunk szilárd törvényes rendjéről, jogi fejlődéséről beszélt. , — Tisztában vagyunk azzal: a kedvező értékelés nem azt jelenti, hogy a törvényesség további fejlesztésében nincsenek tennivalóink. A törvénysértések elleni harc, a bűnözés elleni küzdelem döntő ütközetét még nem nyertük meg Az ünnepi megemlékezést dr. Prandler Árpád tartotta. — Felszabadulásiunkról és az elmúlt negyedszázadról szólva el kell mondanunk, hogy a Szovjetuniónak nemcsak a felszabadításért tartozunk hálával, Iranern a későbbi segítségnyújtásért is. Ahogyan ez gazdasági és társadalmi életünk minden területére, úgy jogalkotásaiméra és jogalkalmazásunkra is vonatkozik. 1945 után a jogrendszerben viszonylag rövid idő alatt gyökeres változások következték be Az új gazdasági rend büntetőjogi védelmét már 1946- ■ ban rendelet biztosította — ennek alapján jártak el az uzsoralbírósági külöjitanácsok — Külön kell' szólnunk a negyvenötben felállított néprögtek az ágyuk, már megkezdődött a népellenes bűnözők felelősségre vonása. A népbí-. róságok nem dsúpán politikai szempontból és az alkalmazott jogelvek miatt jelentettek újat Létrejöttükkel alakult ki a nem hivatásos, bírák gárdája, amely figyelemreméltó például szolgait. Méltánytalanság lenne elfelejteni, hogy a jogászság nem elhanyagolható része az első napoktól kezdve — a magyar értelmiség demokratikus hagyományaira támaszkodva — támogatja az új rendet, Dr. Prandler Árpád hosszan beszélt az elmúlt huszonöt év eredményeiről, a jogászi munka minőségének javulásáról, majd így folytatta: — Az MSZMP Központi Bizottsági 1969 márciusi ülésén határozatot hozott a társadalmi-jogi mechanizmus fokozott átalakításáról. A szocialista demokrácia fejlesztése egyre több új tennivalót jelent. .A gazdaságirányítás új rendszerének erősítése a jogalkotóknak ' és a jogalkalmazóknak egyaránt felelősség- teljes feladat. Jogászaink a továbbiakban is szíwel-lélék- kél teljesitik kötelességüket: a jogrend és a törvényesség védelmét és erősítését, a szocialista demokrácia továbbfejlesztését. A somogyi jogászok ünnepi ülése dr. Halász János zárszavával ért véget, P. D. Csak egy voltam a sok közül . . A házkapu előtt és hátul, az udvar végén kemény lépések alatt dobbant a föld. Csízmapatkók vertek riadót az éjszakában fegyvercsörgéssel, kiabálással telt meg az utca. — Kinyitni' — dübörögtek a puskaagyak, és -áltól nem zörrent azonnal a zár, a be szakított ajtón keresztül törtek be a rendőrök. A szökevény egy perccel a rendőrség érkezése előtt kopogtatott be lakása ajtaján. Sikerült kijátszania a városháza pincéjében posztoló őr figyelmét, és hazafuthatott a családjához. — Üldöznek — futott át agyán. — Hová bújjak? Pince, padlás nem jó. Ha elkapnak, végem. A lakásaj tótól három méterre sötétlett a kerekeskút — Ez jó lesz — villant föl a gondolat. Bemászott, és lábával, kezével kifeszítette testét a víz fölött. — Hol a férje? — rohantak be a rendőrök az ijedt asz- szonyboz. — Tudjuk, hogy itthon van, adja elő! — Széttárták a házat, lámpáikkal az udvar legkisebb zugába is be világítottak, de a kút senkinek nem jutott eszébe. Hajnali háromkor mentek el. Dezső József kikászálódott a kútból. Kint összeesett. A megerőltetéstől nem bírták el a lábai. A ma már nyugdíjas, idős kommunista 1944 novemberének kaposvári hangulatát elevenítette föl ezzel a történettel. 1926 óta tevékenykedik a munkásmozgalomban, tíz évre rá vették fel a pártba. Röpla ' pákát terjesztettek, meg a Vörös Segély bélyegeket; megszervezték a szovjet rádió hallgatását, elolvasták és tovább adták a brosúrákat és a kommunisták újságjait. Illegálitása alatt végig Kaposváron tar ' . -oJott. Több alkalommal rendeztek utána hajtóvadászátot, így ha ö nem, felesége tartotta a kapcsolatot clvtársaivaL — Én csak egy voltam azok közül, akik itt Kaposváron a kommunista párt tagjai voltak. Agitáltunk a Horthy-rendszer ellen, hol nyíltan, hol pedig burkoltan, ahogy a helyzet megengedte. Az Anschluss után minden baloldali szervezkedést súlyosabban torol tak meg, -mint korábban. Több társunkat internálták és az útjuk Sopronkőhidáról nem vezetett sehová... A kaposvári epítőmunkások elnökeként tartóztatták le, majd szabadonbocsátása után a nyilasok hurcolták börtönbe. A kivégzéstől a kút mentette meg. A felszabadulás után a demokratikus rendőrség hadnagyként a megyei intemáló- tábor parancsnokának nevez ték ki. Ebben a táborban hatszáz háborús bűnös, nyilas, volksbundista, a letűnt társadalom arisztokratája várta méltó büntetését A foglyok között voltak olyanok is, akik égre-földre keresték korábban, és ha elfogják, azonnal a falhoz állítják! Dezső József felesége mindig osztozott férje sorsában. A felszabadulás után . az MNDSZ egyik alapító tagja volt. — Semmihez sem értettünk, de mindenbe 'belevágtunk — meséli nevetve. — Babgulyást főztünk, és pogácsát sütöttünk a pályaudvaron, de úgy, hogy előtte kosarakkal, szatyrokkal végigjártuk a piacot és élei met kértünk a termelőktől. Mindenki adott valamit. AmiI kor nyáron az aratni-csépelni menő szülők gyerekei egyedül maradtak, a Dorottya-házban napközi otthont rendeztünk be. Sok gyerek csak azért jött el, hogy ehessen valamit, mert otthon nem volt semmijük A csecsemőknek pedig sült tököt és almát gyűjtöttünk , ,, Nagyón nehéz Idők voltak, de annyi energia szorult belénk, hogy kétszer annyit is vállaltunk volna. Nem 'érdekelt bennünket, hogy mit fizetnek, csak az eredmény volt fontos. Ismét a férje veszi árt a szót. — Sok bűnöző bujkált a félelősségrevonás elől. Egy egy elfogás előtt nem volt ritka a lövöldözés, hiszen sokkal jobban voltak fölfegyverkezve, mint mi, a rendőrök — Egy tűzharcban át is lőtték a legjobb kalapodat — szólt közbe a lánya —. / de szerencsére neked semmi bajod nem lett. v A szomszéd szobában iszonyatos csiviteléssel a három unoka veszekedik. Ök még nem tudják, hogy amit a nagypapa átélt, az maga volt a történelem. Saly Géza Fonyód! János: .. nem 'ehet dolgoztak az emberek.« (Tizenkét éves volt, mikor I először járt a kastélyban, A hetven éves bárót kellett fel- ' köszöntenie mint diáknak A 1 kis szalonban fogadták. És ötven fillért kapott... Akkor még nem sejtette, hogy ebben a kastélyban egyszer ő lesz az iskola igazgatója, és tanítványainak mint történelmet beszélheti el ezt az időt...) Igen, a tanácstalanság, a bizonytalanság még ott fészkelt az emberekben, de mind akaratosabb felnőtté serdült a kívánság: földet! elfelejteni, milyen örömmel Sikeres találkozó Barcson (TudósitónJctól.) Hazánk felszabadulásának negyedszázadé® évfordulója tiszteletére rendezte meg a Barcsi Járási Pártbizottság és a Hazafias Népfront azoknak a találkozóját, akik 1945—1948 között a barcsi járás területén. az élet megindulásában kiemelkedő szerepet töltöttek be, és most másutt tevékenykednek. A találkozón megjelenteket Süveges Sándor, a járási pártbizottság első titkára köszöntötte. Ezt követően megtekintették Barcs 1945 uáni . létesítményeit, új utcáit, a Drá- va-hidat. majd az ipari, illetve mezőgazdasági üzemekbe — a vas-üzemibe, a fűrészüzembe — az iskolákba, a Vörös Csillag Tsz-be, Darányba, illetve Balhóra és Babócsára i látogattak el, Egykori harcostársak találkoztak Eljöttek Kaposvárról, Pécsről, Budapestről, Dunaújvárosból, Békéscsabáról is. A vendégeket mindenütt nagy szeretettel fogadták, több üzemben régi ismerősök köszöntötték egymást A késő délutáni órákban a járás huszonöt éves fejlődését bemutató kiállítást tekintették meg, majd baráti beszélgetéssel ért véget a találkozó. Az elmúlt évek, a felidézett emlékek nyomán megelevenedett a múlt. Fiatalosan lelkesedve beszéltek, az akkori ifjúsági munkáról, a párt harcáról és a földosztásról. — Nem dolgoztunk hiába — mondta az egyik 1945-ben Bolhón tevékenykedő vezető. Ez volt mindnyájuk véleménye, látva a járás, Barcs gazdagodását, fejlődését. összehívták akkor -a népeket«, és maguk közül való elnököt, bizottságot választottak. Az elnök Balassa Sándor lett — Áprilist mutatott akkor már a naptár — Balassa Sándor ma tsz-nyugdíjas és beteges ember, de kedélye, szókimondása, éppúgy, mint emlékei, elevenek — Hosszat volna elmondani, hogy milyen nehezen, de felmértük a földeket. Tanítani kellett, hogy egy hold ezerhatszáz négyszögöl, és hogy a sarkos földdarabokat hogyan lehet megmérni —- A döntést a sorsa bíztuk — jegyzi meg Fonyódi János. •— Ki-ki cédulát húzott, és a szerint vertük le a cövekeket. Április volt, annak is a vége felé jártak Vetni már csak kukoricát lehetett De sokaknak nem volt semmilyen eszköze, jószága. — Nem egy szegény ember kiment a nyolc fiával, és kapával művelte meg a földjét, vetette el a kukoricát Egy talpalatnyi hely sem maradt műveletlenül. A sajátjukét, a magukét, ha kellett, kézzel és körömmel, de megmunkálta mindenki... A dédapa, a községi direktórium tagja, a nagyapa végigszenvedve a háborút, az új élet megindulásának aktív részese, az unoka — Dömötör Erzsébet, nyolcadikos tanuló ■— érdeklődő krónikása a időknek. A megsargult lapok a magyar parasztság — szőkébben a nágocsiak — életének, történetének nagy sorsfordulóját őrzik. Nézem az idő színezte lapokat, figyelem, ahogy Me- lisek István tanácselnök ívre ívet fordít, és arra gondolok: vajon hányán és hányszor lapozták ezt végig? A tinta megfakult, a nevek, a számok nehezen olvashatóak, de amit megörökítettek, amit őriznek, az kitörölhetetlenül él az emlékezetben. — 224 család kapott földet negyvenöt ’ tavaszán báró Ru- bidó Zichy Iván birtokából. Csaknem kétezer holdat osztottak ki... . Nágocson akkor mintegy háromszázötven család élt. A falu többségének életében — a megyében az elsők között — régen megálmodott álmok teljesültek be azon a huszonöt év előtti tavaszon . .. Dömötör Erzsébet: ..A cselédemberek a földosztásig nem tudták, mit Is jelent a saját föld.« Nehéz, zűrzavaros idők jártak — Jól emlékszem, tizennégy éves gyerek voltam — Müller Béla iskolaigazgató, a községi pártszervezet titkára múltat- 'kutatóan néz maga elé. — Decemberben felszabadult a falu, kora tavasszal jöttele a hírek a földosztásról. Az érzések ellentmondásosak voltak. Mindenki várta a földet, de a többség mégis rettegett: mi lesz, ha mégis visszajön a kegyelmes úr?! — Azt sem tudtuk először, hogyan is csináljuk — emlékezik Fonyódi János, a földosztó bizottság tagja, a báró egykori kertésze. — Először Sándorházi Lajos intéző lett a. földosztó bizottság elnöke. Aztán csakhamar rájöttünk, ez igy nem jó... Nem egészen van az intéző mi mellettünk. Inkább hátra, mint előre moz- I dítja a dolgokat — Valahogy engem mindig érdekelt amit a nagyapám mesélt. Talán ezért is volt az — szúrja két. mondat közé mosolyogva —, hogy jó darabig régiész akartam lenni. — Mit tudsz a földosztásról? — Mindenki nagyon várta. A cselédemberek a földosztásig nem tudták, mit is jelent, hogy saját földjük van. Nagyapa mesélte, igen nagy volt az öröm. Él sem lehet mondani. Örsi naplóba, albumba gyűjtik a történelmet. És Erzsi tudja azt is, hogy a kiosztott föld nagyságának meghatározásakor mi mindent vettek figyelembe: akinek kevés földje volt, azt kiegészítették, akinek nagy családja volt, az arányosan többet kapott — Ezeket az időket kicsit nehéz elképzelni nekünk. Meg az akkori örömet is. Hiszen ma is annyira elégedettek az emberek össze sem lehet hasonlítani, mennyit változott a fáim Érről is gyűjtünk képeket dokumentumokat. De az aktion öröm, azt hiszem, másfajta volt, mint a mai. A földet kiosztották, a munka, az élet megindult fis májusban hazajött a báró. — Én voltam, ugye, a kertésze — mondja Fonyódi János —■ Mindjárt hívott is engem. Azt mondja: »Miért osztotta ki maga az én földemet, hiszen jó fizetést adtam ón magának!« Na, ez igaz is volt. De hát már torkig voltam, mert nem mindenkinek veszi be a gyomra azt az örökös hajlongást, pompát, ami itt volt. Mondtam: kegyelmes úr, ezt így kellett csinálni. Nemcsak rólam van szó, hanem a sok szegény emberről... — No, aztán, hogy ezt, megmondtam, nem is nagyon szívelt azután. Még két évig volt itt, aztán elment... De akkor már gazdák lettek a magukéban az egykori cselédek. Először összesegítettek egymásnak, de egy év múlva már mindenkinek volt fogata, felszerelése. — Nem lehet azt elfelejtem, hogy milyen örömmel dolgoztak az emberek. Daloltak, énekeltek, fütyültek munka közben. Ott- volt a , Virágh Gyuri bácsi, a b,áro parádés kocsisa. Soha életében nem dolgozott földben, de nem. tudom, voltáé szebben megmunkált föld darab az övénél. Jó volt hallgatni, ahogy munka közben énekelt ... Fonyódi János, ma hatvan- három éves. És ma is kertész az iskolánál, a nevelőotthonnál. Olykor összejönnek Balassa Sándorral, és a csendes beszélgetésben mindig vissza- visszatér az a negyvenötös tavasz. — Rég volt Múlt ez már. Ma nem az egy-két holdon, a háromezren dalolnak az emberek ... És ez a mostani öröm más, gondtalanább, teljesebb, mint az a huszonöt év előtti. De, elfelejteni nem lehet. Sorsforduló volt. Vörös Márt» 1 r
