Somogyi Néplap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-26 / 72. szám
Hamis tízparancsolat A nap akkor is süt... A vizsgálatot a Nők Lapja postájában megjelent Gombostűhegyen című cikk indította eL Az öreglaki Ifjúsági Leánynevelő Intézet lakói (valamennyien a Május I. Ruhagyár öreglaki üzemének dolgozód) levelet írtak a lap szerkesztőségének, amelyben egyebek között arról panaszkodtak, hogy »Otthonunkban új rendeletet (!) hoztak, amellyel mi nehezen vagyunk megbékélve. Ez mind pénzlevonás. Így ci- garettázásért 100 forint, ivá- sért 50; más hálóba átmenet 30, káromkodás 10 forint. Aki nem hord papucsot, az 20 forintot fizet. Tudjuk, hogy bennünk is van hiba, de ne pénzzel büntessenek...« A megyei tanács, valamint a gyermek- és ifjúságvédelem megyei szakembereivel utaztunk Öreglakra megvizsgálni, mennyi helytálló a lányok soraiból. Tények — nyugták, bizonylatok — tanúsítják, hogy az elmúlt év novemberében 11 lány fejenként 50 forintot fizetett ivásért, ez év februárjában pedig hatan 30 forintot »más hálóba átmenetért«. Hogyan születtek a drákói »törvények«? Az intézet igazgatónője, Héra Józsefné: — Kár, hogy a lányok nem írtak azokról az előzményekről, amelyek szükségessé tették a büntetés kiszabását. A korábbi években ugyanis előfordult nem egyszer, hogy részegen hoztak haza a faluból lányokat. Az is, hogy a hálókból el-eltűnt egy és más. Mivel büntethetem őket? A tévénézés eltiltásával? Kimenő megvonással? Való igaz, és azt a lányok sem tagadják, hogy az említett »bűnök« valamelyikét időnként elkövetik. Ám a törvényeket még az előző KISZ« vezetőiség (egyben otthontanács) idejében hozták. Az új vezetőség csak mint tényeket tudta' meg, amikor az egyik esti naposbeszámolóban fölolvasták, kiknek kell befizetni a pénzt De mi volt tulajdonképpen az az »ivás«? Léber Mária is szerepelt az italozók listáján: — Nem tagadjuk, ittunk. Erzsébet nap volt, a hálóközösségünkben több Erzsébet is van. Vettünk két hétdecis diólikőrt, és azt a varroda helyiségében tizenegyen megittuk. Azt szerettük volna, hogy jól- érezzük magunkat... Bárhogyan is számítjuk, a lányok aligha ihattak többet egy Idspohárnyinál a diólikőrből. És azt is bújva. Lopva szórakoztak. De mi történt a befizetett 550 és 180 forinttal? Az 550-ből színházba mentek a lányok. Az a hálóközösség kapta jutalmul amelyik a tisztasági verseny első helyezettje lett. (Ha az italozó csoport győz, akkor ők mehettek volna el.) A »más hálóba átmenet« árából pedig intézeti farsangot rendeztek (az egyik büntetett lány szép vázát is nyert ötletes jelmezéért). Jankovics József né gondnok (nyolc éve): — Régen itt vagyok, mindig Arcok a színfalak mögött sugo A »súgólyukban« Sári.) Régen, amikor a darabokat még alig próbálták, a súgónak teljes szöveget kellett súgnia. Ma már négy-öt hetes általában a felkészülési idő, és a színészek szövegtudásánál is szigorúbb a követelmény. A súgó jelenléte mégis biztonságot nyújt. Az új Színházi Kislexikon ezt írja: >yA súgó a színtársulatok állandó alkalmazottja, aki az előadás »üzembiztonságát« szolgálja. A súgólyukban ül, kezében a súgópéldánnyal követi az előadást, és a színész memóriáját segítve »felad« minden fontos szót a szereplőknek.« Nos, a súgónak ez a szerepe és feladatköre mit sem változott a színházművészet fejlődésével: eltűnt azonban a súgólyuk. Állítólag zavarta a rálátást, akadályozta a színészeket. Bizonyos rendezői beállításóknál pedig útban volt. így a fénytechnika korszerűsödésével, a »rivalda« leszerelésével együtt »betömték« a súgólyukat is. A súgó ma általában a színfalak között foglal helyet. Nincs ládaszerű, hangszigetelt fülkéje; kislámpája sincs. Föl- . szerelése mindössze egy szék meg a súgópéldány. A hang- szigetelést a színfalak biztosítják — ha a súgó jól súg. Hogy ennek mi a kritériuma? Földvári Zoltánná súgó meglepő »kulisszatitkot« mond: — Élőbeszéddel súgunk, olykor szájmimikával is erősítve. Ha a súgó valóban »súg«, azt meghallja a közönség is ... A befelé rézsútos kulisszák ugyanis felfogják a beszédsúgás hangjait. A súgónak a szövegkísérés mellett a színészt is néznie, tekintetével kísérnie kell. Vagyis tudnia kell az egész szövegkönyvet. Különösen a (A színpadon Faragó hosszabb, játék nélküli dialógusoknál: itt nincs lehetősége »puskázni«. De miután a próbákon — a színészekkel együtt — megismerkedik a darabbal, megjegyzi, kinek hol lehetnek »veszélyes pontjai«, nehezebb szövegrészei, ahol fontos, hogy segítséget nyújtson. 1 — Mi szükséges a jó súgáshoz? — Tökéletes koncentráció, egyetlen pillanatnyi »kikapcsolás« nélkül. — Mi az előfeltétele a teljes koncentrációnak? — Szellemileg, fizikailag is csak1 tökéletesen kipihenten szabad ellátni ezt a szolgálatot. Mindennap rendszeresen hét órát alszom. És fontos, hogy a súgó minden külső hatást, gondot — ami elterelheti a figyeLmét — a színészbejárón kívül hagyjon ... A súgó általában nem terem egyik napról a másikra. Többnyire a színházi együttesből választják ki, vagy »előző életében« is valamilyen kapcsolatban állt a színliázzal. Földvári Zoltánná tizenöt éve a Szép Juhászáéban táncolt először színpadon, majd néptáncegyüttesekben működött; volt segédszínész és tánc- dalénekes is különböző szerződésekkel. Ezúttal, úgy érzi, megtalálta a hivatását. W. E. , szót értettem a lányokkal. Követnek él hibát, de nem rosz- szabbak, .mint mások. Amikor megkaptam a névsort, nem értettem vele egyet, de én nem szólhattam, hiszen a válasz az lett vo)na, nem értek a nevelésükhöz, a gondnok feladatköre egészen más. Beszedtem hát a pénzt... * S a nevelőtestület? Sajnos, jobbára mindig (jelenleg is) képesítés nélküli nevelők dolgoznak az intézetben. Egyébként elég gyakran adják egymásnak a kilincset. ‘ Héra Józsefné tizenhat éve igazgató az intézetben. Ismeri tehát a szülőket helyettesítő nevelők kötelesslgeit. Nem vitatjuk azt sem, hogy az a cél legebett szeme előtt, amikor összeállította a büntető listát, hogy »lányaiból« fegyelmezett, becsületes emberek váljanak. Módszereit azonban el kell ítélni. Gyakorta hivatkozik döntéseiben arra, hogyha 16 évvel ezelőtt jó volt, miért pont most lenne rossz? Igen, pont most rosszak, elavultak, korszerűtlenek. A lányok és a tantestület viszonya inkább valamiféle középkori rideg kolostorhoz, mint »a második otthon«-hoz hasonlít. Nincs önálló véleményük, lopva, bújva csinálnak mindent. A pénzbüntetés súlyos dolog. Különösen akkor, tói tudjuk, hogy egy lány 900— 1100 forintos fizetéséből csak 30 százalékot kap kézhez vásárlásra és egyébre. Az igazgatónő két év múlva nyugdíjba megy. Addig még helyrehozhatja tévedését, hogy utódai ne lépjenek hibásan felépített pedagógiai örökébe. Így vélekedik Simon Lajos, a Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatója is. — Az eset tanulságos ... Ilyen 1970-ben nem fordulhat már elő. Föl kell oldani a merevségeket. A lányoknak egyszer meg kell tanulniuk viselkedni, parancsolni maguknak, és élni a közösség erkölcsi normái szerint. Aki a lányokban nem bízik, az önmaga módszereit becsüli alá. Az igaz, hogy Héra Józsefné felügyelete alatt egyetlen egyszer sem züllött le az intézet.'De ezt csak a sarok- baszorítással. a megfélemlítéssel lehet elérni? A nap akkor is süt, ha bezárnak egy sötét szobába. Az ember viszont elemi erővel igyekszik a meleg, a fény felé . .. Bán Zsuzsa AKNASZEDŐK Tele voltak a falvak aknákkal... Mind távolabbról hallatszott az ágyúk dörgése, a fegyverek ropogása, a harcok már valahol az ország határain túl folytak. De azoknak a somogyi községeknek a lakói, ahol heteikig, hónapokig állt a front, még mindig félve, rettegve nézték az elhagyott lövészárkokat, a gazdátlanul sorsukra hagyott, szétlőtt vagy üzemanyaghiány miatt ú tszél re lökött járműveket... A földekről, az erdőkből néha-néha hatalmas robbanás zaja hallatszott, s ilyenkor megerősödtek azok a kósza hírek, hogy SS-csapatok rejtőznek az erdőkben, aknával körülbástyázták magukat, s küzdenek az utolsó golyóig. Nagybajomot, Jákót, Kutast, Mesztegnyőt és Marcalit ezekben a napokban gyakran verte fel a kétségbeesett sírás. Akadt kíváncsi is. aki elmerészkedett a lövészárkokig s aztán az életével fizetett. Ki tudná megmondani pontosan, hány százan is haltak meg. váltak örökre nyomorékká az alattomosan elrejtett aknáktól? Nagybajomban a front ideje alatt, s áz utána következő időszakban — elsősorban felrobbant aknáktól — 300-nál több ember vesztette életét — írta a Somogyi Világosság 1948-ban. S ha kezdetben voltak is bátor emberek, akik kimerészkedtek a földekre, hogy munkához lássanak, eltüntessék a front nyomait, ezeknek száma egyre kevesebb lett, mert senki. nem tudta, hol leselkedik rá a végzet. Alekszandr Dimov bolgár őrnagy. A felszabadító harcokban részt vevő egyik bolgár csapat műszaki egységét bízták meg, hogy lásson hozzá az aknák fölszedéséhez. Nem volt könnyű feladat, hiszen a fasiszták érintőaknák tíz- és százezreit telepítették le. S nemcsak a front vonalában, hanem a támadások várható irányában is. Alekszandr Dimov őrnagy, a bolgár műszaki egység parancsnoka így emlékezik visz- sza erre: — A németek a leggyalázatosabb módon telerakták a falvakat is érintőaknákkal. A kút kávájához, az ajtó- és ablakkilincshez, az ágy lábához rögzítették őket. így volt ez nagyon sok községben, köztük — A kastély felé nem Is mertünk menni — emlékezik Takács József. Ötvöskónyiban is. Itt az asszonyok sírva rohantalt ki a házakból, s könyörögtek, hogy mentsük meg őket, mert nem mernek semmihez sem nyúlni. Rettegnek mindentől, mert tele- van a falu aknákkal. Arra kértek, oktassam ki az embereket, hogyan kell ezeket az aknákat hatástalanítani. Ebben az időszakban ötvös- kónyi bírója volt a ma 73 éves Takács József. Jól emlékszik a rettegés időszakára, s arra, hogy hányán haltak meg. váltak nyomorékká. — Jómagam is elsajátítottam az aknák hatástalanításának médiát. Darab István. Kovács József és még sokan részt vettek ebben a háborús oktatásban. Különösen a kastély környékét rakták tele a fasiszták aknákkal. Alig mertünk arra menni. De volt elég belőlük a házakban is. Aztán a rendfenntartó egységekkel együtt a műszakiaknak is vissza kellett térni hazájukba. De ki folytassa tovább szervezetten a földek és a falvak megtisztítását, hiszen volt még akna tíz- és tízezerszám. Voltaic ugyan bátor férfiak, mint Jákó községben az akkor alig 19 éves Orbán Lajos (most az Állami Építőipari Vállalat szocialista brigádjának vezetője), aki miután elleste az aknák hatástalanításának módját, ezernél több aknát semmisített meg. De egyszer felrobbant. Súlyosan megsérült, és hetekig nyomta az ágyat. A bolgár műszaki katonák a Magyar Kommunista Párt megbízottaival a csertői hadi- fogolytáborba mentek, ahol ott tartózkodtak , a bolgárokhoz korábban átállt határv.adászok Szabó Árpád alezredes parancsnoksága alatt. Amikor megtudták, hogy milyen veszély leselkedik a felszabadult somogyi falvak lakóira, a határvadász zászlóalj 220 katonája egyszerre lépett’ki. s vállalkozott az életveszélyes feladatra. Néhány nap múlva — a bolgár műszákiaktól kapott egyhetes kiképzés után — már Nagybajom környékén szedték az aknát, és megsemmisítettek mintegy 20 000 darabot, S példájukat mások is követték, aknaszedők lettek azok. akiknek drága volt honfitársaik élete . . . Szalai László JL ppen a világot akartam f* megváltani, és ezért el“ merült körülöttem a vif lág. Csakis az írógép létezett számomra, amikor a trónörökös (csak úgy mellékesen) bejelentette, hogy a tanító néni beszélni óhajt velem. Valamit morogtam rá. Ennyiben maradtunk. Folytattam a megváltást, a gyerek pedig tapintatosan odébbállt. Néhány nap múlva megismétlődött ugyanez. Harmadszorra családunk büszkesége már olyannyira tapintatosan adta tudtomra, annyira nem akart zavarni, hogy az már feltűnt. Egyenesen gyanús volt. — ... de anyu aláírta már — súgta, és osont is kifelé. — Akkor jó — gondoltam, és nehezményeztem gyanakvásomat. A vacsoránál aztán jött a földrengés. — Mit mondott a tanító néni? — kérdezte a feleségem. Ránéztem a gyerekre, hogy »na, hát akkor halljuk, mit is mondott-«. — Neked mit mondott? — érintette meg karomat a hitvesem. — Nekem? — csodálkoztam. — Semmit. — Hogyhogy semmit? — Úgyhogy. — Hát nem szóltál apádnak? — kérdezte ezúttal buzgón evő magzatomtól, holott nem is volt ínyére való vacsora. — De igen. — Hát akkor?... Szó szót követeti Nadrágszíj Másnap besiettem az iskolába. Tűzrőlpattant egy tanító nénit kapott idén a fiam, annyi szent. Úgy megmosta a fejem, mintha én lettem volna az a vásott kölyök, aki nyávog, és knruttyol óra alatt, aki Balog Marikának lenyisz- szentette az egyik varkocsát, aki... Szemlesütve, megsemmisült nebulóként hallgattam... Aztán, hazafelé baktatva, megszületett a fogadalmam: NADRÁGSZÍJ! Megemlegeti még az a büdös kölyök, hogy ilyen szégyent hozott rám! Ügy elnadrágolom, hogy...! Hogyan is? Az az igazság, hogy engem sem vertek meg soha nadrágszíjjal. Nem is találkoztam olyannal, akit az apja hirtelenjében leoldott nadrágszíjjal térítgetett volna vissza az igaz útra. Bennem kézzel vagy porolóval biztatták a lelket. Na, mindegy! Én nadrágszíjjal fogom móresre tanítani. Megtorpantam. Nincs is nadrágszíjam! Mi lesz a klasszikus, bár sokak szerint idejét múlt nevelési módszerrel? — A fene ezekbe a csípőnadrágokba! Akkor most mi légyen? Megvan! Kukoricára tér- deltetem! A sarokba. Én is térdeltem. Hej, keserves két óra volt az! Amiatt a... (tmiatt a __ . .. Aznap sem csigázta fel képzeletemet a számtanóra, amiből pedig hetenként legalább négyet csempésztek bele az órarendünkbe. S miután többszörösen büntetett előéletű voltam Ádám tanár úr unalmas órái miatt (holott minden vétkem abból ällt, hogy horkolva aludtam), elhatároztam, hogy taktikát változtatok. Szórakoztatóvá teszem az ötven percet. Minden diák tudja, hogy a padba szúrt tollhegy megpö- cögtetve milyen remekül búgó hangot ad. Takaros kis arzenált lopkodtam össze különféle toliszemekből. Soha művész még olyan odaadással, átéléssel nem zenélt, mint én azon a számtanórán. Természetesen eme zenei produktum értő fülekre talált. Egyre többen vetették rám elismerő, biztató tekintetüket. Sírt, zokogott a dal, amelyet Ádám tanár úr monoton altja kísért. De az algebra magyarázata mintha akodozott volna. A tanár úr szemmel láthatóan hegyezte fülét, néhányszor végijáratta tekintetét is a padsorokon. Ám csupa feszülten figyelő, ártatlan angyal- ábrázat bámult vissza rá. De a tanárok türelme is véges. — Ki cimbalmozik? Soha még oly buzgón nem kutatta osztály azt az elrugaszkodott szégyentelent, aki ilyesmivel merészeli zavarni a számtanórát. A legfelháboro- dottabb pillantásokkal én örvendeztettem meg a publikumot. Majd gondoltam egyet, és felálltam. — Kívülről hallatszik! — jelentettem. Ezután az egész osztály esküvel bizonygatta, hogy kintről jön a cimbalmozás. önfeledten muszikáltam tovább. A csendet csak akkor érzékeltem, amikor Sélley o'dal- ba taszított. Épp a »pacsirta szólt«-nál. — Süket! — rúgtam bokán. De már későn kapcsoltam, hogy itt jóindulatú figyelmeztetés történt, nem pedig zenei barbarizmus botfülüek részéről. Reccsent a dobogó, amikor Ádám tanár úr kirúgta maga alól a széket. — Szóval odakintről...! — nyikorgóit a cipője. — Lássuk csak azt a cimbalmost! — nyúlt le a fülemért... ... Hej, de régesrégen volt mindez! És azon vettem észre magam, hogy állok egy kirakat előtt, s bárgyún szem- • bevigyorgok önmagommal. »Hát bizony, nem vettem sem nadrágszíjat, sem kukoricát. De azért mezítelen tenyérrel csak-csak elporoltam, a kis gézengúz farmernadrággal borított alsó fertályát... Míg körülöttem ott tolongott az egész egykori 1 A osztály, Baloghtól Tarnóczy-Zónayigj, és megrökönyijdve nézték, amint önmagamat püfölcm. A Henkei még a nyelvét is rám öltötte ... Csonkaréti Károly SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 197*. március SK. 1
