Somogyi Néplap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-22 / 69. szám
Legyen szebb és tartalmasabb a családi események társadalmi megünneplése SOMOGYIAK EMLÉKEZNEK A Margit-vonal pokla Csaknem tíz esztendeje született meg a családi események társadalmi megünneplésének jogszabálya. A társadalmi ünnepségeknek ki kell fejezniük a szocialista társadalom és az egyén kapcsolatát... Ez egyben a tudatformálás és az erkölcsi nevelés nagyon fontos területe is, A családi események társadalmi vagy egyházi megünneplése világnézeti kérdés elsősorban. A majdnem egy évtized alatt milyen eredményekről beszélhetünk Somogybán? Világnézeti szempontból három családi ünnepet tartunk fontosnak. A névadót, a társadalmi házasságkötést és a társadalmi vagy polgári szertartásai temetést. De bővíthető a sor, újalbb családi ünnepek születtek: az öregek napja, a nyugdíjba vonulók munkahelyi búcsúztatása, a törzsgárda tagok köszöntése, a személy i igazolvány kiadása. Az egyén életében valamennyi, ha nem sorsforduló is, de nemes, mindenképpen ünneplésre méltó esemény. És valamennyiben kifejeződhet a társadalom gondoskodása, megbecsülése. A tudatformálás eszköze az anyakönyvvezetők jelentős része nem elég fölkészült még a családi ünnepek megszervezésére és megrendezésére, noha az ő szerepük fontosságát ebben nem lehet eléggé hangsúlyozni. Személyes példájuk szemléletváltozást is eredményezhet. Ezeken a családi ünnepségeken, éppen a vezetők személyén keresztül juhai kifejezésre a szocialista társadalom törődése az emberrel. A községi és a városi szervezetekre, intézményekre nagy feladat hárul ezen a téren is. A meggyőzés, a világnézeti harc sikere nélkülük nem képzelhető el. A népművelésnek pedig elsősorban a tartalmi kérdéseket kell megoldania. Somogybán a családi ünnepek szervezésének módszertani Irányítása a Latinka Művelődési Központban történik. Itteni kezdeményezésre született meg a szónokképzés is, a retorikai tanfolyam, amelyen eddig mintegy nyolcvan községi vezető vett részt. Az országos kiadványok mellett megjelenik egy beszédgyűjtemény, továbbá vers- és zenei anyagokat is közreadnak a temetések tárLátványos eredmények nem születtek Somogybán sem. Ennek okát nemcsak a tudatformálás, az erkölcsi nevelés sajátosságaiban kell keresnünk, hanem a családi ünnepek társadalmi megrendezésének kezdeti fogyatékosságaiban is. A tudati meggyőzés mellett épp olyan fontos, hogy a családi ünnepek társadalmi megrendezése valóságos rangot vívjon ki, hogy tartalmában és külsőségében, fanmájában egyaránt igazán ünnep legyem Ennek tárgyi, személyi föltételei a mintegy tíz év alatt még nem teremtődtek meg teljesen. A tanácselnökök, a társadalmi és gazdasági vezetők, sadalmi megrendezéséhez. Kevés a házasságkötő terem A megyei tanács végrehajtó bizottsága az elmúlt időszakban kétszer tűzte napirendre a családi ünnepek társadalmi megrendezésének helyzetét. Legutóbbi, 1969 júniusában hozott határozatai elsősorban a tárgyi föltételek és az irányítás javítását irányozzák elő. Megyénkben ugyanis nagyon kevés a házasságkötő terem: eddig még Kaposváron sem oldódott meg ez a kérdés; csak 1971-re készül él a városi tanácson az új házasságkötő terem. A körzeti tanácsok végleges kialakulása után várható, hogy a székhelyközségekben is nagyobb gondot fordítsanak erre. Bár a tanácsok költségvetéséA főiskolások Weiner emlékversenye A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Weiner emlék- versenyt hirdet a kiváló magyar zeneszerző, a zeneművészeti főiskola nagy nevű tanárának emlékére. A versenyre vonósnégyesek, hegedű-zongo- ra-szonáta párok nevezhetnek be. A fiatal művészek találkozóját első alkalommal Weiner Leó halálának 10. évfordulóján, ez év őszén rendezik meg. a tervek szerint október 25 és december 1 között. A versenyre a főiskola magyar állampolgárságú jelenlegi, vagy oklevéllel, illetőleg végbizonyítvánnyal rendelkező végzett hallgatói jelentkezhetnek, akik a verseny évében — vo- nósnégyesék esetében a 32, a hegedű-zongora szonáta pároknál pedig a 30 éves korhatárt még nem töltik be. A jelentkezés további feltételeiről és a díjakról a zene- művészeti főiskola igazgatói hivatala ad részletes felvilágosítást. bői mintegy négyszázezer, a községfejlesztósi alapból mintegy ötszázezer forintot fordítottak berendezésre, a meglevők többnyire elhasználtak, nem egy esetben giccsesek is. Csak az utóbbi időben intézkedtek, hogy a díszítő kellékeket az iparművészeti tanácson keresztül, annak engedélyével árusíthassák. Jó példa, hogy a most épülő házasságkötő termek berendezéséhez tanácsot kémek a megyei művelődési központtól. (Pl. a balatonbogláriak is nemrégen.) A kaposvári járásiban Göllé- ben létesítettek eddig külön házasságkötő termet, amelyet más ünnepélyes rendezvényre is fölhasználnak. A társadalmi temetések lebonyolítása a legnagyobb feladat. Azok a polgári szertar- tású temetések, melyeket egyes vállalatok, intézmények kérnek a hozzátartozókkal egyetértésben, általában igerf színvonalasak. De ha az elhalt hozzátartozója kér társadalmi temetést, több gond is jelentkezik. A Temetkezési Vállalat nincs fölszerelve ilyen temetések megrendezésére. Jogi rendezésre vár, hogy az egyházi tulajdonban levő temetőkben is zavartalanul tarthassanak polgári szertartásai temetést A megyében elsőnek a kaposvári járásban hoztak létre kórust a polgári szertartású temetésekhez. Azóta minden járási székhelyen működik ilyen. Egyes községek már maguk is törekedtek saját kórus megszervezésére. Somogyjádon, Kadarkúton, Nagybajomban felnőtténekkarok, a csurgói járás több községében pedig iskolai kórusok működnek. Lassú a fejlődés Noha az elmúlt majd egy évtized alatt a családi ünnepségek társadalmi megrendezéseinek a száma emelkedett üteme még nem elég gyors és nem is egyenletes. 1961-ben például a megyében 4835 születést jegyeztek föl, ebből 15 névadóról tudunk. 1968-ban, 1969-ben is szinte azonos szá- ' mú születések mellett »-már« 624 névadó ünnepségiet tartottak. A házasságkötések száma azonban 202-ről 1155-re, a polgári szertartású temetéseké 29- ről 183-ra emelkedett ez idő alatt. A járások közül kiemelkedően foglalkoztak a családi ünnepek társadalmi megünneplésével a fonyódi, a barcsi és a nagyatádi járásban. A családi ünnepek társadalmi megünneplésének közelgő tízéves jubileumára nem is készülhetünk jobban, mintha azt tűzzük feladatul, hogy legyenek szebbek, tartalmasabbak és gyakoribbak ezek az ünnepek. Horányi Barna ÍGY JÖTTEM Jancsó filmjének felújításához A z elmúlt huszonöt év magyar filmművészetének alkotásai közül nagyon kevés olyan film van, amely megérhette önmaga •feltámadását.-« Az öt évvel ezelőtt készült és bemutatott Így jöttem is ezek közé tartozik. 1965-ben, felszabadulásunk 20. évfordulóján mutatták be Jancsó Miklós harmadik alkotását, és akkor a közönség és a kritika is értetlenül, elutasítóan fogadta. De azok a kritikusok, akik megértették Jancsó kialakuló kép- és jelrendszerének első megnyilatkozásait, azok sem tudták ezt a filmet elfogadni, noha egyes részeiben felismerték értékeit. A korabeli kritikák értetlenségről, a dráma hiányáról, nosztalgiáról beszélnek. Ezek után feltehető a kérdés, miért újították fel a filmet, miért mutatták be i ’a negyedszázados évforu .? Nem szokatlan, hogy filmkritikusaink felülvizsgálva korábbi álláspontjukat, önkritikát gyakorolnak és felismerik az a'lkotás szépségeit, nagy - terűségét. Tanúi lehettünk . yen álláspontváltozásnak a tv-bon más, korábban készült magyar filmek bemutatója előtt. Nos, az Így jöttem esetében is ez történt. Jancsó filmjeinek tanúsága az eltelt it év alatt az érett, egyéni művész kiteljesedését példázza. Akkor, amikor az Így jöttem elkészült, mindaz az alkotói módszer, amely még új volt, az a kép- és jelrendszer, amely szokatlan és elfogadhatatlan volt a magyar filmművészetben, ma már a »magyar új hullám« sajátja. Ügy érzem, nemcsak a kritikusok látásmódja, hanem a közönség filmértése .kultúrája is felnőtt ehhez a filmhez, amely alkotói módszerével, kifejezési formájával megelőzte korát Az Így jöttem a második világháború utolsó napjaiban játszódik, a történet átnyúlik a felszabadulás napjaiba. A mű kamarajellegű, de méreteiben a felszabadulás hagy élményéről beszél, anélkül azonban, hogy tablóját adná az esemnéyeknek, illusztrációjává válna a történelemnek E gy gimnazista magyar fiú bolyong a háború utolsó napjaiban szovjet és német katonák, menekülő polgári lakosság, hadifoglyok és deportálásból visz- szatértek, útonálló és ügyeskedő emberek között. Nagyon áttételesen egy rend összeomlásának és egy új kialakulásának vagyunk a tanúi. Korábban félreismertük a film tartalmát. Nem a magyar és a szovjet nép barátságának, szövetségének, politikai-eszmei közeledésének folyamatáról készült ez a film, nem ennek vagyunk a tanúi. Csupán azokról a kezdeti pillanatokról szól Jancsó ebben a filmben, amikor először találkozik egy szovjet ember és egy magyar; akik egymásban nem ellenséget, nem a szembenálló harcoló katonát, nem a legyőző- legyőzöttet, hanem az embert fedik föl, semmi másik A történet — amelyet a tragikus körülmények között elhunyt Kaposváron is jól ismert Vadász Imre személyesen átélt tapasztalatából Hernádi Gyula írt filmre — lényegében egy félreeső tanyán játszódik, ahol a »hadifogoly« magyar diák és a szovjet kis- kaitona egy gulyát őriz. Ez a helyszín ideális arra, hogy a rendező feltárja a két fiatal ember kapcsolatok Maga JanBeck József, Nagybajom: Én negyvenkettő-negyvenháromban kint voltam a fronton. A Donnál is. És aki ott volt, az nem kívánkozott vissza a harctérre soha többet. Minek tagadjam, volt egy kis ismeretségem — itthon maradtam. Szemtanúja voltam annak, hogyan szabadult fel Nagybajom. Most itt dolgozom a termelőszövetkezet malmában. — A németek védték a Margit-vonalat és nagyon sokáig. Olyan tüzérséget vontak itt össze, hogy amikor az ellentámadás megindult. a tankok csöve elérte az előtte állót. Tudtam, hogy nem kis lologra készülnek, mikor láttam, hogv mennyi Tigris áll a ház előtt. — Na pápá •.. holnap Budapesten lesz á vácsorá — mondta nekem egy német őrnagy. Megindult az ellentámadás. És utána mégis visszavetették őket Néhány német azt mondta — igaz nem hangosan — hogy jönnek az oroszok. Meg azt is, hogy jó lesz menekülni, mert nagyon belövik a falut. És amikor lőni kezdték Nagybajomon mi kiköltöztünk a családdal a szőlőbe. Kinn élt több család is a pincében, vittünk ennivalót. Már tava- szodott... Egyik reggel kimentem a présház elé. És akkor láttam, hogy katonák vannak a szőlő alatt. Én voltam a Donnál, és megismertem őket. Oroszok voltak. Azon fáradoztak, hogy beássák magukat- Odaintettek magukhoz. Az egyik fiamat fölemeltem, a két másik meg szaladt melettem. A gyerekek nem féltek a katonától. — Katona bácsi, katona bácsi... Azok nevettek és kockacukrot adtak neki. Én pedig bort adtam a présházban. — Tű szóidat? Kérdezték, hogy katona vagyok-e. Intettem, hogy nem. Féltem megmondani, hogy a Donnál voltam. — Akkor hogyan tudsz oroszul? — Szláv vagyok — füllentettem inkább. — Akkor testvér — mondta az egyik. És a németekről kérdeztek. így tudtam meg, hogy ők csupán egy előőrs, belopakodva a szőlőn keresztül, szinte a Margit-vonal kellő3 közepébe. És ezért próbálták fedezni, beásni magukat. Aztán jöttek többen is, egészen estig. — És velünk mi lesz? — kérdeztem tőlük. — Hátraviszünk benneteket a vonalak mögé. Ott már nincsen háború. Tudtam, hogy ez nem lesz könnyű. Meg kellett várni a hajnalt. Egész éjszaka rakéták szántottak az égen. Lilái:, pirosak meg sárgák. Tudtam. hogy kifigyelték őket Túlságosan is merész volt az előőrs. Egy nagy fenyőfán rejtőzött el a német figyelői. Mindent látott... És támadlak a németek* Persze az oroszok számítottak erre, csak kevés ellenerőt tudtak kifejteni. Minket leparancsoltak a lövészárok aljára. Vigyáztak a gyerekeinkre... És a szőlők aljában megjelentek a tankok is; * — Maradjatok! — kiáltott ránk oroszul az egyik tiszt, mi pedig meglapultunk a lövészárok alján, ök megpróbáltak visszavonulni. Szörnyű volt látni. Az erdőig kis gyepes réten kellett átszaladniuk. De az erdőt belőtték előttük. Rájuk pedig felülről is tüzeltek. Egyik a másik után esett el a füvön. Néhányan még összekapaszkodtak, támogattág egymást, úgy próbáltak áttörni. De nem mentÉs a németek odaértek a 'Ővészárok fölé. Mi ott lapultunk az alján. — Partisanen!!! — kiáltotta az egyik, és lecsavarta a kézigránátot, hogy közénk vág- <a. Felemeltem a gyermekemet. — Nem! Mi nagybajomiák aayunk... Megismertek bennünket, Visszamehettünk a faluba. Hát így láttam és először az oroszokat Nagybajomnál és így van ez a kis történet is. Akiket láttam, talán mindnyájan ottmaradtak a réten, sebesülten vagy holtan. De megpróbáltak betörni a Margit-vonal mögé. Arcok a színfalak mögül A színpadmester csó 1966-ban azt mondta: »E a film eloldott téma volt, sokféle életrajzi elemmel. A kri ti-kák robinzonának nevezték a két fiú viszonyát a pusztán, miután különösen drámai és Markáns, mélyen barázdált munkásarca, őszes haja, keménykötésű szálfa termete az első pillantásra feltűnt, ahogy a színpad mértani középpontjában állva egyetlen intésére átváltozott a kulisszák világa. Díszletelemek ereszkedtek le és emelkedtek a magasba, vágj éppen illeszkedtek egymás hoz pontosan, engedelmesen. Egy idegennek bábeli zűrzavar egy ilyen másfél-lcétpercer színváltozás: alakok, erőc munkáskezek látszólag minden rendszer nélkül mozgatnak lyamatokat, a technikai próbán a műhelyek hozzá tartozó vezetőinek bevonásával irányítja az új díszletek ösz- szeszerelését, színpadra állítását és gondoskodik a díszletek szakszerű raktározásáról. Együttműködik a világosítók csoportjával; összehangolja velük a díszítők feladatait. Egyszóval — felelős a színpadért, a díszletekért, előadáson és próbán egyaránt. Kezdés előtt félórával jelenti az ügyelőnek, hogy a színpadon minden készen áll az első felvonáshoz. »Csúszás« nem történhet sem itt, sem a képváltozásoknál: az esetleges műszaki hiba e'hárításáról is azonnal gondoskodnia kell. Munkája állandó figyelmet követel napközben — és az esti előadás alatt is. — Mi a legnagyobb, a legsúlyosabb felelőssége? — Vigyázni az emberekre, megőrizni a testi épségüket... erőteljes epizódot nem kínált a történet. A mi célunk valójában az volt, hogy ebben a kötetben, emlékező-felidéző tónusban szóljunk élményekről a szokványos drámai konstrukciók helyett.« Érdekes a helyzet: a két fiatal nem érti egymás nyelvét, tolmács nincs a közelben, ezért csak az élet legelemibb dől gaiban következhet be az ismerkedés, a találkozás. És mit ismert meg egymásból ez a két ember, akit a történelem sodort egymás mellé? Erre ad választ a film. Nem történelmi tabló, nem átfogó, értékelő mű ez a felszabadulásról, csupán egy lírai költemény arról a valóságról, amelynek lényege a barátság születése. emelnek élettelen tárgyakat Csaknem teljes csöndben, olykor egy-egy ritmikus vezényszó hangzik csupán. Küzdelem ez a pillanatokért, a tizedmá- sodpercekért. A lázas, lüktető, lendületes mozgás ellenpontja a színpadmester, a játéktér közepén. Egyetlen szálfaegyenes inger- 'cözpont: egyetlen szem, fül és feszült idegrendszer az egész, ember. Mindaddig, amíg fönn és lenn és mindegyik oldalon el nem hangzik, hogy »kész«! Egy pillantás az új színpadképre, és az ügyelő máris indíthatja tovább az előadási Hujber Lajos színpadmesA színész a műszakra bízza magát, és mi felelünk a biztonságért minden helyzetben. Innen is adódik, hogy a világon mindenütt a színpadmester tagja a színház balesetbiztonsági és tűzrendészeti bizottságának. Ideje nagyobb részét teháit az épületben ’tölti, csakúgy, mint általában a színházi emberek. Közeledik a felvonás vége, búcsúzóul még egy kérdést: — Szokott-e néző is lenni a színpadmester? — A főprópán néző is vagyok, egészében látom az előadást. De nem »százszázalékosan. ..« Ilyenkor szoktam »kiA két főszereplő: a magyar fiút megszemélyesítő Kozák András és a szovjet katonát alakító Szergej Nyikonyenko egyenrangú, maradandó alakítással teszj hitelessé a figurákat Somló Tamás fényképezte a filmet, kitűnően. Dr. Torma Ákos terrel félrehúzódunk egy ci- garettányi beszélgetésre. Jó! sejtettem: asztalos szakmunás, a Danuvia gyár művezetője volt hosszú ideig; a színházi szakmában tíz éve dől gozik. Munkaköre szerint a díszítő munkások csoportját vezeti. Beosztja a munkaioszúrni«, amit eddig nem vettünk észre... A függöny összecsapódik, és a színpadmester szálas termetét újra ott látom a színpad közepén. A reflektorok fényében olyan, mint a nyugalom, az irányítás, a felelősség szobra. W. E. SOMOGYIWßPLAP Vasárnap, 1970. március 22. 5