Somogyi Néplap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-19 / 66. szám
Fussunk — az infarktus elől SOMOGYIAK EMLÉKEZNEK A CÍTÍlÍzácÍÓS ártalmak következtében megbomlik a szervezet »-biológiai egyensúlya-«. Ez a felnőtteknél a legkülönfélébb betegségek formájában jelentkezik, melyeknek csíráit esetleg évtizedekkel korábban gyermek- vagy ifjúkorban szerezték. Ezért érdeke és kötelessége minden szülőnek és pedagógusnak a testi neveléssel való intenzívebb törődés. Az egyre növekvő tanulmányi követelmények és a jobb bizonyítvány utáni hajsza elterelték a figyelmet erről a fontos feladajxól. Húsz-harminc évvel ezelőtt nem is jelentkezett ilyen parancsolóan a kérdés vizsgálata, mivel akkor közelebb álltunk a természetes állapothoz, annak ellenére. hogy az általános élet- színvonal alacsonyabb volt De volt ideje és lehetősége a gyermeknek a szabad levegőn való mozgásra. Még a középiskolás korosztály sem fordított általában napi másfél, két óránál több időt tanulásra. Sok ideje maradt ösztönös mozgásigényének kielégítésére. A legtöbb tantárgyból ma már csak az kaphat jelest a középiskolában, aki a tantervi anyagon túl is tud valamit produkálni. Aztán, ha marad egy kis szabad idejük, akkor levonulnak a füstös pincékbe beatzenét hallgatni. Félreértés ne essék, elismerem az ifjúság jogos igényét a szórakozásra, de a kevés szabad idő kitöltését jobban meg kellene szervezni. Hasonló a helyzet az általános iskolai korosztálynál. Itt kellene alapoznunk, készségeket szokásokat kialakítanunk egy életre, képességeket fejlesztenünk. Ehelyett visszafojtjuk az ösztönösen jelentkező mozgásvágyat, mely idővel eltompul, nem jelentkezik. Az ország több városában végzett fölmérések kimutatták, hogy a 6—10 éves korú gyermekek mintegy 8—12 órát töltenek ülőfoglalkozással. Szakköri foglalkozásokon vesznek részt) nyelveket és zenét tanulnak: ami nagyon hasznos, ha gondoskodunk az ártalmak ellensúlyozásáról. 7 ■ Sokan azt hiszik, hogy a heti két (gyakran tanteremben tartott) téstnevelési óra ezt megoldja. Hatvan, hetven órán keresztül szerzett ártalmakat két óra munkája még akkor sem képes korrigálni, ha minden iskolának lenne jól fölszerelt tornaterme. Vizsgáljuk meg röviden, hogy milyen »foglalkozási« ártalmakat okoz az ebben a korban természet- ellenes sok ülés, kevés mozgás, a levegőn és napfényen tartózkodás hiánya. A váz izomzatának fejletlensége, valamint a padban és asztalnál ülés következtében kialakulnak a gerincelferdülés különböző formái, melynek minden második gyermeknél mutatkoznak kezdődő jelei. A vállöv előreesik, a mellkas »beszűkül«, a tüdő be- fógadóképessége csökken. A szív és az érrendszer nem fejlődik kielégítően. Az idegrendszer működése labilis, sok a nyugtalan, ideges gyermek. A -ont- és ízületi rendszer fejődése is hiányt szenved. Az italános edzetlenség következtében egv-egy influenzajárvány 40—60 százalékos hiányzást »produkál«. De nemcsak az »elfogult« testnevelő tanár beszéljen, hanem hadd idézzek a Parlandó című zenepedagógiai folyóirat 1970. január havi számából: »Korunkban az elsajátítandó, kötelező ismeretanyag mennyisége és koncentráltsága állandóan növekszik. Párhuzamosan a zenei' követelmények is gyorsan növekszenek, s így ezt a még több és nehezebb elfoglaltságot jelentő zenei teljesítménynövekedést egy eleve sokkal jobban igénybe vett gyermektől kell megkövetelnünk. Ez a versenyfutás nem lehet határtalan, egészségkárosodásokat máris tapasztalunk Gyermekeink munkaideje eléri, sőt meghaladja a felnőttek 8 órai munkaidejét. A zenét tanulóknál ehhez még jelentős munkatöbblet járul: a napi hangszeres gyakorlás. A tatai és az oroszlányi zeneiskolában végzett fölmérések adatai is mutatják az általában tapasztalható túlterhelést és egészségtelen életmódot.« A Zeneművészeti Főiskola helyzetét elemezve: »A főiskolán az átlagnál gyengébb fizikumú fiatalokat az átlagosnál nagyobb megterhelés várja, amiből azután konfliktus keT letkezik: neuropatológiás tünetek, endokrin zavarok, szélsőséges megnyilvánulások, ze- netanulmányi letörések, betegségre hajlamosság, fegyelmi vétségek és úgynevezett nehéz pedagógiai esetek. A főiskola igazgatósága megállapította, hogy annak a sok pozitív intézkedésnek ellenére, amivel a hallgatók szociális helyzetét, tanulási körülményeit könnyítették — nem mutatkoztak az eredmények a várt módon. A hallgatók egészségi leromlására mutattak a megfázásokra hajlamosság különlegesen nagy foka. a gyakori betegségek és hosszas hiányzások, ínhüvelygyulladások és ízületi bániaknak, évente 10—12 esetben az idegösszeroppanás, a hallgatók mértéktelen és orvosi ellenőrzést nélkülöző, szakszerűtlen gyógyszerfogyasztása. A Zeneművészeti Főiskola vezetői egyedülálló kezdeményezésként elindították a kondicionáló testnevelés fakultatív bevezetését. E döntés helyességét bizonyítja, hogy a kondicionálásban rendszeresen részt ve,vő hallgatóknál az említett tünetek kivétel nélkül megszűntek. Hasonló kép tárul elénk, ha a többi felsőoktatási intézmény helyzetét vizsgáljuk. Pregnánsan jelentkeznek már 20—22 éves korban a természetellenes életmód következményei. Sürgősen javítanunk kell dolgainkon, mert valamit nagyon elrontottunk. A megoldási lehetőségeken minden illetékesnek gondolkodnia, kell. A Somogy megyed Tanács V. B. a közelmúltban tárgyalta az iskolai testnevelés helyzetét. Ez már nagy eredmény. Rövidesen megkezdődik az ifjúsági sporttelep építése és reméljük, hogy a jövőben nagyobb gondot fordít a várostervezés a játszóterek kialakítására is. Jó lenne, ha gyermekeink nem az utcán lennének kénytelenek focizni, és a szülők segítségével gondosabban terveznék meg napirendjüket. Biztosítani kell a tanulás mellett a levegőn való tartózkodást, a rendszeres mozgást és a pihentető alvást. Sokan nem is tudják talán, hogy városunkban sportiskola is működik. melynek úszó-, atlétikai és labdarúgó-szakosztályaiban 16 éves korig szakszerű és rendszeres foglalkozás folyik. Sajnos, ma még kevesen élnek ezzel a lehetőséggel! Van olyan általános iskola a városban.' ahonnan egy tanuló sem látogatja edzéseinket. Pedig érdemes lenne ezeket a jó izomzatú, egészséges, jó étvágyú, és kiegyensúlyozott gyermekeket megnézni az úszó- vagy atlétikai foglalkozásokon, akik megszokják a rendszeres munkát. mozgáskészségük és pszichofizikai képességeik (erő, ügyesség, gyorsaság, állóképesség) fejlődésével szervezetük egésze harmonikusan alkalmazkodik a természetes életmódhoz. Tudomásul kell vennünk, hogy a tudomány és a technika káprázatos fejlődése az emberek életmódját döntően megváltoztatta. Az iskolás korú fiatalokkal szemben támasztott követelmények, az egyoldalú szellemi terhelés is megnövekedett. A legutóbbi időben világossá vált, hogy ezeknek az ártalmaknak a megelőzésében leghatásosabb eszközünk a testnevelés és a sport, ami semmi mással nem pótolható kiegyensúlyozó és teljesítményt növelő tevékenység. Ozsváth Ferenc, tanítóképző intézeti tanár Jó felejteni.. Kovács Ferencné, Nagyatád. Tizenhat éves lány voltam akkor. A polgári iskolában szünetelt a tanítás. Mindig lent voltunk a pincében. A robbanások idéződnek néha vissza, nagyon halványan ... Most a cérnagyár pártszervezetének a titkára vagyok. — Hogy én mit éltem át a háború alatt, arra nem szívesen emlékszem vissza. És azt teljességében azóta sohasem gondoltam végig. Nem szívesen gondol az ember azokra az időkre... Lányok voltunk, fiatalok. A polgáriban keveset hallottunk a harctérről, valahogy nagyon távolinak, nagyon idegennek tűnt minden. Jártunk iskolába, jött a tavasz, a nyár, teltek a hónapok. Negyvennégy telén a harctér közelebb jött. Nagyon szaggatottak az emlékeim. Azt hiszem megérti ezt. Mivel is kezdjem? Ha kinéz a kertek alá, láthatja a Rinyát. Furcsa, de ez a folyó frontvonal lett. És á mi kertünk fölött húzódott. Atádon németek voltak, innen irányították a harcot. Mi a pincében voltunk egész idő alatt. Azt hallottuk, hogy sok cérnát elvittek a gyárból szinte pánikszerű gyorsasággal. Úsztak a szálak is az autók után. Az emberben csak pillanatok maradnak meg... Beszorultunk a bunkerba. A túlsó partról pedig állandóan lőttek. Hosszú-hosszú napok teltek el úgy, hogy alig ettünk valamit. Az éhség pedig nagy parancsoló. Először csak az ajtó nyílásáig merészkedtünk ki. Kinn nem lehetett látni múlva megszoktuk, inkább azt, hogy hozzáedződtünk ... Amikor hosszabb fegyvernyugvás Volt. el kellett mennünk. Egy kis kocsira pakoltunk fel mindent, amit tudtunk. Elindultunk anyámmal és az öcsémmel Somogyszobon keresztül Gyékényes felé. Persze nem ment rendesen a vonat. Az országutakat fényképezni lehetett volna, mintha filmekben rendezték volna meg. Karavánok, embercsoportok. Megrakodva vagy szegényesen. Vagy magányosan. Elkéoze- lem, milyen nyomorultul festhettünk. öcsi egy kenyeret cipelt macával. Aztán többször is visszautaztunk a holminkért. Mimást, mint fedezékbe futó, le- ’yen az emberi Félti a magáét, hajló vagy éppen eleső embe^ reket. Érdekes, hogy a várakozásban nem tompultak el az érzékszerveink. Talán az éhség mozgatta őket. Kifigyeltük azt, hogy mikor szünetel a harc. Ügy délelőtt tíz és tizenegy felé... És akkor fától fáig. vagy a falak árnyékában felszöktünk a házba. És vissza. Emlékszem, valaki ki tanított bennünket. Ha fütyülést hallunk. azonnal a földre. Abban a pillanatban! Tudja milyen az? Mint egy szabályos fütty, amelyik egyre feljebb emelkedik és pengő hangot ad. Utána hallottuk azt, hogy becsapódik valahová. Félelmetes, volt. És ez a kis idő, talán egy másodperc töredéke, a legborzalmasabb. Nem mondom azt, hogy egy idő Samogyszobtól Nagyatádig az országúton gyalogoltunk visz- sza. És egyszer már nem lehetett jönni többé. Kiszorították a németeket. Mikor újra láttam Nagyatádot, összeszorult a szívem. Mit gondol, milyen egy falu, mikor keresztül megy rajta a front? örültünk a csendnek. Tele voltunk ezzel az örömmel. Érdekes, hogy manapság mennyit beszélünk a háborúról. Megmondom őszintén, én is katonáktól, haditettekből, lebombázott városokból, filmekből, történelemből építettem föl ezeket a fogalmakat. Ami az emberrel olyan fiatalon történt, azt kitörölte az idő. És ez így jó. Néhány dolog egy-egy másodnercre visszaszokik még. Nagyon halványan. És jó elfelejteni... T. T. Látogatás Szabadosék műtermében KAPOSVÁR szép természeti környezetét Rippl-Rónai fedezte föl, a Róma-hegyen teremtette meg festői paradicsomát. Azóta sem épült ilyen hajléka a múzsáknak ezen a tájon. A képzőművészeti hagyományokban gazdag városban időközben megelevenedett a képzőművészeti élet, fiatal művészek jöttek haza. Letelepedésüket nem akadályozta az sem, hogy a pillanatnyi körülmények nem kedveztek. Egyetlen műtermes lakás sem épült 1970-ig Kaposváron. Az első megszületését, ha nem volt is pompás névadó ünnepség, ünnepnek vallhatjuk. A Géza utca lakói talán már meg is szokták az ódon és vadonatúj lakóházak közé ékelődött monstre művészhajlékot A környezet itt is szép, akárcsak átellenben, a Rómáit. A mű termes otthon lakói: Szabados János és Weeber Klára — művészházaspár. Hat hete költöztek ki a belvárosból a Géza utcába. A »festői rendezetlenség« megteremtéséhez hosszabb idő kell. A szerte heverő tárgyak inkább még a költözködés, jegyeit viselik magukon. A két v4 gyerek magára falál Domjúnék csemetéje és kebelbarátai egy izgalmas játék során nagyarányú átalakításokat hajtottak végre a lakásban. Á fiút a szülők szigorúan megbüntették, és Dómján apuka egész este elfordította a fejét, valahányszor utóda a szeme elé került. Anyu sírt. Másnap a szülők elővették fiacskájukat és a lelkére beszéltek. Apuka még dobbantott is a lábával, amikor elmondta, hogy mit tart a fia viselkedéséről, majd áttértek az »érzelmes« hangvételre. Este a kis Dómján önként bevonult a fürdőszobába, és anélkül, hogy erre parancsot kapott volna, megmosakodott. Reggel minden ellenkezés nélkül az utolsó cseppig megitta a tejet; nyaka és f üle pedig tiszta volt. Megköszönte a reggelit és elment az iskolába. Délután, felszólítás nélkül, azonnal hozzáült a leckéhez, és teljesen önállóan megcsinálta. — Furcsa nekem ez a gyerek — suttogta az apa. — Mintha nem is ő maga volna — helyeselt a mama. Odament a fiához és a homlokára tette a kezét: — Hogy érzed magad, kisfiam? — Köszönöm szépen, édes anyukám, nagyon jól — válaszolta az ifjabb Dómján barátságosan. A szülők átmentek' a másik szobába. — Hallottad? — tört ki az anya izgatottan. — Hallottam — szólt tompa hangon az atya. — Mi vagyunk a hibásak — ismerte be az anya önkritikusan. — A bútorokon ejtett néhány vacak karcolás miatt összetörtük a gyermekünk lelkét. Talán sohasem heveri ki, és egész életére nyomorék marad lelkileg. Ezt sohasem bocsátom meg magamnak! Amikor este meglátogattuk Domjánékat, a legsötétebb depresszió állapotában találtuk őket. Hirtelen hatalmas robbanás rázta meg a lakást. Az ifjabb Dómján volt, egy kis plasztikbombát robbantott fel az előszobában. A nyomott hangulat egy pillanat alatt feloldódott. A kedves fiúcska ismét önmagára talált. Minden segítség nélkül túljutott a súlyos lelki válságon. Nem maradt lelkinyomorék. Erős Rezső festőállványon viszont már elkezdett képek, a szobrász állványán felrakott gipsz. A MŰTERMES laikás műszaki átvételékor Weeber Klára a hatvan négyzetméteres műterem közepén állva lenyűgözően beszélt a hatalmas méretekről. Mostani beszélgetésünk is ezzel kezdődött. —* Valami olyat lehet itt csinálni, amiről a belvárosban csak álmodoztunk —• mondta ismét fellelkesülten. — De ha csak a besütő napba nézhetünk is, úgy érezzük, hogy minden megváltozott... — Csak a szobrásznak jelent új lehetőséget a megváltozott környezet? — Lehet itt két centiszer két centiméteres képet is festeni, de azt hiszem, hogy a festői magatartást a műterem méretei is meghatározzák. Úgy gondolom, ezután leve- gősebbak, tisztábbak lesznek a képeim — beszél múhelygond- jairól Szabados János. — Műtermüknek érzik-e máris ezt a helyiséget? Weeber Klára véglghordoz- za tekintetét a falakon, a holmikon, és csak ezután válaszol: — Talán azóta műterem, amióta befejeztük, pontosabban abbahagytuk a pakolást és elkezdtünk dolgozni. Azt hiszem, az itt születendő új munkáink teszik majd igazán műteremmé. — Milyen hangulatot szeretne teremteni? — kérdem Szabados Jánost. — Képtelen vagyok rendben dolgozni. Abban csak egy vonalat bírnék húzni. A körülöttem levő tárgyak, azok egymáshoz való viszonya mind benne van képeimben. — Egy időben tudnak-e dolgozni? Mindketten az intimitást szeretik: — Én úgy tudok dolgozni, ha magamra zárom az ajtót — kétszer hallottam ezt a mondatot. A falon ismerős képek egymás mellett. Az elkészült nagy méretű falikép, melyet Szabadon János a kaposvári Útügyi Igazgatóság tanácstermébe készített. — Milyen' műveken dolgoznak jelenleg? — Végre hozzáláthatok . a kaposvári autóbuszpályaudvar nyolc négyzetméteres faliképének elkészítéséhez. — Aztán — ismételgeti önmagának Szabados János a kérdést. —1 Olyan feladatok kellenének, amelyek igazán erőpróbára késztetnek. Ha most elmondhatom, elmondom. Amikor átvettük a mű termes lakást, azt mondták, hogy ezután többször részt vehetnék a város- fejlesztés elképzeléseinek tisztázásában. De hogyan lehet ebbe bekapcsolódni? Most erre keresek választ... EGY JÁTÉKOS figura áll Weeber Klára szobrászállványán. Néhányszor körbeforgatja, majd a megkezdett gondolatsorhoz fűzi: — Mindentől függetlenül olyasmiken dolgozom, amelyeket parkban, köztéren föl lehet állítani. Horányi Barna iOMOGIINÉPLAP Csütörtök, 1970. március 19.
