Somogyi Néplap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-15 / 63. szám

Arcok a színfalak mögött Az ifjúság hívő szovJro A fővilágosító fiatal em­ber. Hat éve működik ebben a szakmában, villanyszerelői szakképzettséggel. A munka mellett elvégezte a főiskola hároméves színpadtechnikusi tanfolyamát. Amikor bepré­selem magam a szűk kis fül­kébe. éppen a rendezői pél­dányt böngészi. Ez a világosí­tó »-partitúrája-«, a különböző jelenetek világítási efektusai- nak jelzéseivel. Ebből készül valamennyi világosító »kottá­ja«; vagyis végszavakkal is bejelölve, hogy mikor melyik fényforrás szükséges? A világítás tulajdonképpen az első ún. technikai főpróbán készüL A rendező — elképze­lései alapján — a fővilágosí­tóval együtt elkészíti az elő­adás szcenáriurnát: a fényef­fektusok helyét, erősségét, színét és funkcióját a jelene­tek sorában; az adott színpa­di helyzetnek, történésnek megfelelően. A fények tehát rendkívül fontos művészi funkciót töltenek be a pro­dukció egészében. Hinnék a mechanizmusáért és persze valamennyi elektromos beren­dezés üzemképességéért fele­lős a színház fővilágasítója. A függöny lassan felgördül, kezdődik az előadás. A fülkében egy-két pere alatt szinte ömlik rólam a verejték Pedig még csak elő­adás előtti ellenőrzésre kap­csolták be a reflektorokat. A toronyból a fővilágosító mun­katársa figyeli a sorra ki­gyulladó fényeket: »Bal ket­tes... Jobb kettes ... Karzat kettes... Jó! Köszönöm,!« A vpzérlőfal mögött pult- szerű asztalfelületen kapcso­lókarok. — Ez a hat ún. »visszahú­zó« trafó — magyarázza biro­dalma újabb titkait kalauzom, *1 Pillér István. — Hat kéz kel­lene hozzá, ha szépen akarunk megoldani egy fokozatos elsö­tétítést. De általában ketten dolgozunk itt... Homokozó és foci pálya Milyen leszel, Kaposvár? Nem kevésbé nehéz és tel­jes koncentrációt igénylő pél­dául egy színpadi alkonyati hangulat megteremtése; egy tizedmásodpercnyi pontosságú nyíl tszíni fény változás: gyer­tya vagy petróleumlámpa meggyújtása a színpadon. S ez még nem minden. A fővi­lágosító hangosít is. Ebben is a »bevégszavazott« szöveg­könyv a mérvadó; eszerint ke­zeli adott pillanatban a mag­netofont — Milyen buktatói lehetnek az ön kétirányú munkájá­nak? — Sokfel ől érhetnek várat­lan meglepetések. A Várj, amíg sötét lesz... ma délelőtti próbáján történt Több ízben teljes sötétben kell a magnót kezelni A szalag valahogy előrecsúszott Így autózúgás, fékcsikorgás helyett a babaze­ne jött be... Ez előadáson már nagy gikszemek számíta­na. — S a világításnál? Ösztövér vasletrán ju­tok az ügyelői pult fölé, a vi­lágosító fülkébe. Oldalt, a színpadra néző kiszögelésben négy, fölötte két hatalmas reflektor. Bekapcsolva 35—40 fok hőséget árasztanak. Ez Pillér István fővilágosító bi­rodalma. Ez és a színház va­lamennyi fényforrása; a né­zőtér és a színpad legkülön­bözőbb pontjai. A világosító fülke egyetlen hatalmas kapcsoló-vezérlőfal. Ide fut az összes »fogyasztó« elektromos vezetéke; innen a megszámlálhatatlanul sok kapcsoló és gomb rengetegé­ből irányítja a fővilágosító az előadás előírt fényösszeállítá­sait. — Magát valamikor úgy emlegették, hogy »virágos« Kaposvár«. Azóta ez a jelző virágzóra módosult, de a rossznyelvek szerint most sem nem virágos, se nem virágzó. — Alaptalan rágalom — há­borodott fel a város szelleme —, virágos és virágzó is vagyok. Ha valaki végigsétál az ut­cáimon, saját szemével is meggyőződhet erről. — A virágzón nem vitatko­zom, de a virágossal kapcso­latban volna néhány kérdé­sem. Mennyi zöldterület van magában? — Négyszázezer négyzetmé­ter. Ebbe tartoznak a parkok, a terek, a parkosított bel- és külterjes utcák, a játszóterek, a hősi temetők és egyéb zöld­területek. Évi hárommilliót költünk rájuk. — Olvastam egyszer a Lu­das Matyiban, hogy a város vezetői fűt-fát ígérnek a la­kóknak ... — Högyne. Pázsitot, cserjé­ket, fákat Meg is adták. . — Az árát annak, hogy ígértek. Ültethettek, füvesítet­tek, de mire azt valóban ér­tékelni tudták volna, már csak nyomokban maradt meg a virág és a facsemete. — Arról igazán nem tehe­tek, hogy a srácok a gyepen rugdalják a labdát. — Mert nincs elég játszóte­rük. Az autóparkolókban is azért fociznak, a tulajdonosok legnagyobb kétségbeesésére. Mikorra várható itt valami változás? — Az északnyugati város­rész zöldterületi terve elké­szült. Itt olyan összefüggő, a régi grundokat pótló, játszó- térfüzóréket alakítanak ki, hogy az óvodás korú csöppsé­gektől a 14—16 éves kama­szokig mindegyik korosztály megtalálja a maga szórakozá­sát. Gya' orlatilag a homoko­sétól a kispályás focipályáig minden lesz. Változatos játé­kok, mész V'äk, létrák, tipegő és különféle hinták. — De & az ígéret nem »hinta«.. ,i —• Az ilyen létesítmények életében az a szomorú pilla­nat, amikor néhányan az ere­jük fitogtatására használják fel őket Letépik a láncokat, elgörbítik a vasrudakat össze­törik a padok fa ülőkéit. Pót­lásuk nem olcsó mulatság. — A fővárosban egyre több téren és járdaszélen láthatók a virágos kőkosarak. Ebből itt a városban kevés van. Miért? — Én valamikor virágos és fás város voltam, de egy hely­telen szemlélet leasztfaltoztat- ta a virágágyásaimat kivá­gatta a fáimat. Amikor kide­rült, hogy a város zöld nél­kül nem város, gyorsan ki kellett találni valamit men­teni a menthetőt. Ekkor jöttek divatba a kőkosarak. Ma már, sajnos, szemét- és csikk tar­tók, s ha valaki virágot akar vinni szeretteinek, még le sem kell hajolnia érte, ha­nem egyszerűen kitépi. A vi­rágágyásokba viszont már nem mernek belépni. — Az ígéretekből ez volt a fű és a virág. De mi van a fákkal? — A Dózisa György utcá­ban is kivágatták a gömbaká- cokat, ezeket most rövidesen visszaültetik, ezenkívül más utcákat is fásítanak. — Mondjon saját magáré! is véleményt. Melyik a leg­szebb parkja? — Föltétlenül a Sazabadság park. Ott még néha vigyáz­nak is az emberek a kiülte­tett rózsákra és bokrokra. — Egyébként hol szeretne még zöldterületet Malakíttat- ni? — A mostani Dézsa-pálya helyén. Ez egyben összefüggne a Szabadság parkkal, kelle­mes, csendes, valóban a ki- kapcsolódást szolgáló hely le­heltje, sok-sok fával és vi­rággal Ha másoknak is tet­szik majd az ötlet, akkor megpróbálok úgy súgni a ter­vezők! íhogy oda szobrokat is állítsa!«aK! — Fa n/ogfoga Íja a taná­cson at, azt javasuom, nagyon hangoson ségjonS Saly Gém — Eldurran egy-egy égő. De üzemzavar is keletkezhet. Ilyenkor azonnal meg kell ja­vítani, akárhol történt is. — A hőséget hogyan bír­ják? — Fonyód! vízzel. Négy-öt üveg is elfogy esténként... Megszólal az első gong, majd a második. A fővilágo­sító és társa munkához lát Egy gombnyomás — és teljes fényárban a színpad. Űjabb gombnyomás: a függöny las­san felgördül. Ettől a pilla­nattól — három teljes órán át — ők is részei, alkotóele­mei a produkciónak. Lekászálódom a toronyból. Mélyet szippantok a friss le­vegőből; a színfalak enyv- és festékszaga valóban frissítőén hat a világosító fülke fülledt­száraz és forró levegőtlensége után. W. E. z erkélyről minderst látott. A tavaszi napfényben csillo­gott a kis gép. Fölfelé ívelt, majd mintha megállt volna. Aztán meg dugóhúzóban zu­hant a mélybe. Már földközel­be ért, amikor felbúgott a mo­tor, s a repülő orra ismét a magasba emelkedett. Csöngettek. Az öreg postás jött, levelet hozott. Ujjai a levelet bontották, de szeme az eget kémlelte. Meg­találta a kék csillogásé gép­madarat. Magasan járt. Űjabb manőverre készült. »Kedvesem! Nincs erőm a fináléra. Ma tulajdonképpen nem ülhettem volna gépre. Beteg vagyok. Az utóbbi na­pok kikészítettek. Nem tudom végigjátszani a játékot.. Nem félek, de a gondolat, hogy apám meghalt a fronton... Magam készítettem elő a gé­pet. És csak Ée tudod, hogy így is vállaltam a feladatot. Talán öngyilkosság volt?« • b rr A SZÜLŐFÖLD ÉRZELMI HÚRJAIN Somogyi nap Pécsen — Egyedülálló kezdeményezés - Megalakulta somogyiak klubja Egy egész nap — a szülő­föld, a szűkebb haza légköré­ben. Ritka és felemelő érzés. A pécsi diákok akarták így, azok, akik Somogyból indul­tak, s a kapu nyitva áll előt­tük, hogy visszatérjenek. Egy napra Pécsre költözött So­mogy. Múltbeli értékeivel, mai örömeivel, gondjaival, jövőt láttató szenvedélyével. Párt­ós állami vezetők, a tömeg­szervezeteik képviselői, vezető orvosok utaztak a Mecsek al­jára, s találkoztak, eszmecserét folytattak a Somogyból el­származott egyetemi oktatók­kal, orvostanhallgatókkal. A szűkebb szülőföld köteléke el­szakíthatatlan, a gyermekkor élményei kitörölhetetlenek — ezt összegezheti meggyőződés­sel a krónikás a tartalmában és szervezettségében is minta­szerű eseménysorozat után. A felszabadulás jubileuma szülte a gondolatot. Az Orvos­tudományi Egyetem — ahol két professzor, negyven egye­temi oktató és százhúsz or­vostanhallgató vallja somo­gyinak magát — meghívta és várta a megye vezetőit a ta­lálkozóra, hogy együtt, szű­kebb körben ünnepeljék az új korszak kezdetét 'A tanulóif­júság kezdeményezése volt ez, amelynek alapgondolata: »Szü­lőföldem, szocialista hazám — Somogy«. FESZOlT FIGYELEMMEL Az egyetem rektora, dr. Bo­ros Béla fogadta a somogyi vendégeket. Már kora reggel zsúfolásig megtelt a klinika előcsarnoka. A somogyi diáko­kon kívül más megyék ifjúsá­gát és a külföldieket is érde­kelte az a reprezentatív kiállí­tás, amely megyénk múltját és mai pezsgő életét dokumen­tálta. Dr. Kassai János, a me­gyei tanács Vb-titkára nyitot­ta meg a Somogy népművé­szetét, huszonöt éves fejlődé­sét és a közelmúlt legszebb kiadványait bemutató kiállí­tást Bemutatkozásunkat nagy érdeklődés és őszinte elismerés kísérte, a tablók körül egész napon át nagy volt a forgalom A klinika látványnak is nagyszerű, modem tantermé­ben ünnepi ülést rendeztek a somogyi nap alkalmából. Szű­kebb hazánk fia, dr. Tigyi Jó­zsef egyetemi tanár, rektorhe­lyettes köszöntötte Bíró Gyu­lát, a megyei pártbizottság tit­kárát a népes somogyi kül­döttség vezetőjét és tagjait, ő tolmácsolta a kényszerűségből távol maradó somogyiak, dr. Szabó Zoltán egészségügyi mi­niszter, dr. Ráüss Károly egye­temi tanár üdvözletét is. A rektori megnyitóban dr. Bo­ros Béla a diákifjúság kezde­ményezését méltatta, s kife­jezte óhaját: legyen hagyo­mánnyá ez a bensőséges talál kozás, formálódjon gyümöl csöző, hasznos kapcsolat a? egyetem és Somogy között Az ünnepi ülés alapgon do latát a felszabaduláson túl a somogyi orvostanhallgatók ér­deklődése, megyénkhez kötő­dése határozta meg. Távollé­t ükben is hallani, tudni akar­nak megyénk helyzetéről, fej­lődéséről, gondjairól. Ezárt hallgatták oly feszült figye­lemmel a megye vezetőit, akii: közül Sugár Imre, a megyei tanács vb-elnökhelyettese a gazdasági fejlődés huszonöt évét dr. Várkonyi Imre vb- elnölfihelyettes a kulturális élet mozaikjait dr. Csáki László megyei főorvos pedig megyénk egészségügyének negyedszáza­dát tömörítő előadást tartott. És nemcsak a vörös szegfű — amelyet népi ruhás lányok nyújtottak át a szónokoknak — fejezte ki a köszönetét és elismerést, hanem a fel-felzú- gó taps is, a lelkes fogadtatás. SZAKMAI ÉRDEKLŐDÉS Megyénk vezetői az ünnepi ülés után neves professzorok kíséretében megtekintették a klinikát. És délután még köz­vetlenebb találkozó részvevői lehettek. A manapság oly di­vatos Fóirum mintájára az if­jú orvosjdőltekkel találkoztak a megye vezetői, s a két óra igen kevés volt az eszmecseré­hez. Oldott hangulat, közvet­lenség, derű és természetesen nagy-nagy — elsősorban szak­mai — érdeklődés jellemezte, ezt a beszélgetést. S talán még pontosabb a meghatáro­zás: a visszatérés gondolata. Milyen lesz a nagyatádi kór­ház, s építése indokolt-e? Gondoskodott-e rehabilitációs osztályokról a megye, és mit jelent a marcali kórház fej­lesztése? Milyen szakmákban van orvosigénye a megyének és milyen számban? Mikor várható a somogyi fürdők olyan fejlődése, hogy betege­ket küldhetnek oda a kliniká­ról is? Hány társadalmi ösz­töndíjasa . van a megyének, s évente hány fiatal orvos tud elhelyezkedni Somogybán? Milyen körülmények (lakás, orvosszállás) várják a fiatalo­kat? Mikor mehetnék majd a siófoki kórházba nyári gyakor­latra, gondoskodnak-e ott el­helyezésükről. Milyen feltéte­leket kell teremteni és mikor­ra várható, hogy a megyei córház oktató intézménnyé fejlődik? Van-e szükség pszi­chiáterekre Somogybán, és kérdés a KISZ-titkárhoz: el­képzelhető-e, hogy a somogyi orvostanhallgatók olcsón üdül­jenek a Balaton partján? Részletes, biztató választ kaptak kérdéseikre, s a tanul­ság nyilvánvaló. A jövőre ké­szül ez az ifjúság, s ha ezzel nem mondunk is újat, azzal feltétlenül, hogy érzelmeik csalogatják őket Somogyba, s szándékuk a Visszakérés. Ezért hangzott el a Fórumon az a javaslat, hogy tartóssá, inten­zívvé kell formálni e kapcso­latot, többször találkozni a vezetőkkel. Pinceklubot alakí­tanak majd, ahol hetenkint egy nap a somogyiaké lesz, s ahol tovább fejlődhet a vita, záporozhatnak a kérdés ; •. Ki­mondták mindjárt a somo­gyiak klubjának megalakulá­sát is, és dr. Török Béla egye­temi tanár —■ aki a találkozó előkészítésének szellemi atyja is egyben — vállalta az új klub útjának egyengetését. SOMOGY liZENEíE i---------­E ste az egyetem aulájában folytatódott a gazdag prog­ram. A pódium fölötti drapé­rián ezúttal is ott volt a fel­irat: »Szülőföldem, szocialista hazám — Somogy«. A műsor irodalmi-zenei estét ígért. Há­lás hallgatóság gyűlt ößsze a széksorokban. A Fonómunkás Kisszínpad Sem emlék, sem varázslat című Radnóti-műso- rát mutatta be, a Munkácsy Gimnázium kamarakórusa Kenesei Éva és Drahos Béla, a zeneiskola növendékei sze­repeltek, s a pécsi egyetemis­ták Takiáts Gyula, Horgas Bé­la, Fodor András verseit mondták eL Színvonalas mű­sor volt, amelynek befejező részében somogyi származású költőkkel, műveikkel ismer­kedtek az orvostanhallgatók. Béres Gyula mutatta be Fodor András József Attila-díjas, Berták László és Papp Árpád költőket, s ők vallottak önma­gukról, életükről, költészetük­ről. »A szülőföldhöz ragaszko­dás érzelmi húrjait szeretnénk megpengetni« — ez volt a oél, s a hallgatóság hálás, odaadó volt, szenvedélyesen érdeklődő, mint az egész if­júság. Somogyi diákból — ez volt az éjszakába nyúló rendezvény címe, s ha egy kicsit is szub­jektív lehet a krónikás, hadd összegezzen így e nagyszerű esemény kapcsán: Köszönet az egyetem veze­tőinek, előadóinak és diákjai­nak, valamennyi somogyinak e találkozásért. Titeket pedig, leendő ifjú orvosok, fiúk és lányok, első és ötödévesek, sok szeretettel vár haza szűkebb hazátok, Somogy. Jávori Béla r Munkások Újsága Ritka értékes dokumentum­mal, a Táncsics Mihály által szerkesztett és kiadott »Mun­kások Újsága« kötetbe fűzött, harminchárom példányszá- mával gyarapodott a dunapa- taji múzeum tudományos-le­xikális könyvgyűjteménye. A kötetben az első magyar nunkásújság valamennyi szá­ma hiánytalanul megtalálható 1848 április elejétől szeptem­ber végéig. A lap szeptember 24-i számában többek között Petőfi Sándornak az Egyenlő- ségi Társulat megbízásából írt cikke olvasható. Ugyanebben jelent meg Tűzkő Imre dunapataji lakos »Szegény ember szerencséje is szegény« című ítása. A pataji polgár amiatt kesereg, hogy a forradalom után fél évvel még mindig nem érvényesül az egyenlőség elve. (MTI) Tavaszi ég, repülővel A gépre nézett. A gyár fö­lött simán siklott a kis egy­motoros. »A nők szeszélyesek. Köny- nyen hibáznak. Különben sen tartoztam a legjobb repülök közé. Azt mondják majd, vég­zetes hibát követtem el. De Te tudni fogod, hogy jól meg­tanultam a leckét, csak...« A gép a rét fölött húzott a messzi kékségbe. Kis pont volt már, amikor elhalkult a mo­tor berregése. A levelet zsebre gyűrte, szaladt az utcára. A buszvá­rónál emberek álltak, a ma­gasba néztek. A vasúti átjárónál lovasko- osi döcögött, kukorica hullott az útra. A potyázó a járda mellé húzódott, két kezében egy-egy esi kukoricát mar­kolt, éa 'ölfeH bámult Gyalogúton szaladt. Az árokparton megállt. A futás­tól a vér a fejébe tódult, do­boltak az erek a halántékán. A motor búgott. Egyre hango­sabban. Különös erő kénysze­rítette mellére a fejét, hogy nem tudta fölemelni, szemét a zuhanó gépre szegezni. Két kezét a fülére szorította. És várt A robbanás után percekig maga elé meredt. Réveteg te­kintetét aztán arra fordította, amerre a füst gomolygott. Emberek szaladtak el mel­lette. Lökdösték, és ő mindig félreállt. Mentőautó szirénája vijjogott a közelben. »Félre! Űjabb robbanás következhet' Félre!...« Valaki rákiáltott. Megnézie az illetőt, ssmrtos vasutas volt, talán mozdonyfűtő, sietett se­gíteni Tétova mozdulattal nyúlt a zsebébe. Remegett a keze, a papírlapon összefolytak a be­tűk. »Jó volna végigvinni, amire vállalkoztam ...« Égett benzin szaga ülte meg a rétet. »Elégett a szerencsétlen.« »Azt mondják asszony va: >j lány. Miért ül fehérnép a re­pülőbe?!« »Férfival is megeshetett volna...« Egy asszony egy kislányt vonszolt el a tömegből. A gyerek még nem látott ilyet. Egy férfi csatlakozott hozzá­juk. A kezében fehér papírla­pot tartott, és amikor a sz í belekapott, féltőn magához szorította. Es a kislány az édesanyjá a aézett: »Miért sír a bácsi?« A benzinszagot besodorta a szél a nyitott erkélyajtón. Bo­lttá a függöny, a bútor. A szo­bának ’benzinszaga maradt... Hernesz Ferenc «OMOCTINÉPLAP Vasárnap, 1970. ménin 15. 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom